John Williams:
Augustus
Budapest: Park, 2016
(Eredeti megjelenés: Augustus,
1972)
396 oldal
Mivel a történelmi regényekkel (és filmekkel)
komoly gondom szokott lenni (= túl kritikus vagyok velük szemben, és ezért
inkább idegesítenek, mintsem szórakoztatnak), ezért ritkán veszek mostanában
kezembe ilyet. John Williams Augustusáról azonban túl sok jót hallottam, így
nekiestem, mint aktivista feminista a Trump-hívőknek.
Ha valaki kézbe veszi ezt az életrajzi regényt,
majd beleforgat, elsőre talán elbizonytalanodik. Ezt dokumentumregény jellege
adja. Pontosabban szólva ez egy áldokumentum-regény, és egyértelmű, hogy
manapság nem éppen divatos alkotói forma. Már 1972-es első amerikai megjelenésekor sem
volt az, menő legutoljára úgy a XVIII. században lehetett. John Williams valságban nem létező
ókori visszaemlékezések, memoárok, naplók és levelek segítségével vezet minket
végig a történelem egyik legjelentősebb alakjának életén. Így Ciceró, Agrippa,
Horatius, vagy éppen Augustus lánya, Julia szemén keresztül láthatjuk, amint
egy jelentéktelen külsejű, három barátján és nevén kívül semmivel sem rendelkező emberből
a világ ura lesz.
A regény két részre és egy epilógusra tagozódik,
az első a hatalom megragadásának fenséges augustusi históriája, a második
elsősorban Julia története. Utóbbit némelyek valamiféle női tragikumtörténetnek
igyekeznek beállítani, de szerintem erről szó sincs. Augustus élete egy
jottányival sem tűnik vonzóbbnak, mint lányáé. Tetszett, hogy bármennyit is írnak
Augustusról a könyvben kortársai, ezt a magába zárkózó rómait képtelenek
vagyunk igazán megismerni. Nincs igazi karakterisztikája, senki sem képes
megfogni, kimondani lényének lényegét. Minthogy rengeteg történelmi forrást olvastam
annak idején róla, nyugodtan kimondhatom, a történészek is erre a
következtetésre jutottak. Szinte megfoghatatlan, olyan mint a mi drága
Anonymusunk szobra Ligeti Miklóstól a Városligetben, nincs arca, vagy inkább
túl sok van.
Williams regényének fő motívuma egyértelműen a
magány. Keserédes egy élet az, amit a regényben a császár
és lánya megél. Az egyéni érdeknek vesznie kell, hogy a birodalom élhessen.
Írónk kétséget sem hagy afelől, hogy Octavianus Róma szolgálatára tette fel
életét, ami ma talán nem tűnik hihetőnek, de nekem nincs kétségem, hogy a
történelem tele van olyanokkal, akik ezt komolyan gondolták. Augustust a
hatalom birtoklása teljesen kizsigereli emberileg, egészsége és egész családja rámegy
arra, hogy Rómát megóvja az újabb belháborúktól, miközben minden barátja,
bizalmasa elfogy az oldala mellől. A kötelességtudat szép lassan kiszívja a színeket az életéből. E könyv alapján ha választanom kellene egy ilyen típusú és
egy a köztudatban élő megvesztegethető, saját hasznára államon élősködő
oligarcha-politikus között, nehéz helyzetbe lennék. Természetesen Augustust
választanám, de azért ez a rideg számító ember legalább olyan félelmetes, és
sokkal kevésbé érthető, mint bárki a napi közéletben. A saját maga javáért korrumpálódott politikust mindenki megérti (ha meg is veti), de egy maga körül mindenkit feláldozó uralkodó hátborzongató, mert céljai túl elvontak.
Ennél a kőszívű embernél félelmetesebb már csak a
regényt lezáró epilógus utolsó sora, amely igazán epikus csattanó.
Bár történelmi regénynek is nevezhetjük Williams
művét, már az előszóban figyelmeztet, hogy itt-ott nem tartja az időrendet
(Salvidienus Rufus halálát évekkel előrehozza például, ez feltűnt) és a
korszakból fennmaradt valódi történelmi forrásokat nem csempészi be az általa
kitalált dokumentumok közé. Nem csodálom, hogy ezt választotta, igazi irodalmi
alkotás született. Élmény olvasni a sorokat, különösen ha az ember rászokott a művészies-archaikus fogalmazásmód ízére. Az irodalom amúgy is jelen van a műben, oldalanként botlunk bele Vergilius, Ovidius, Horatius nevébe.
Állítólag a Stoner című regénye is remekmű
Williamstől, azt hiszem valamikor arra is sort kerítek, mert ez kiváló volt.
A könyv kiadása egyszerű, szép (bár fehérrel nem írtam volna a fehér szoborfejre és az "A Stoner szerzőjétől" apró mini CD-korongot kihagytam volna). A fordítás
szerintem kellően lírai és jól adj vissza a klasszikus ókori auktorok magyarul
olvasható változatainak stílusát. Helyesírási hibák nem ugrottak elém apró báránykaként. Nem tudok rosszat mondani semmiről, ez
egy kiváló könyv.
Értékelés:
9/10
www.moly.hu: 99 % (34 szavazat után!)
www.goodreads.com: 4.17 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése