Ma folytatjuk és befejezzük a
múltkor megkezdett forrásközlést a karthágói hadtörténelemről.
V.
könyv.
10.
Himilko[1]
1. Himilko, a karthágói, tisztában
volt azzal, hogy ha a libüaiak[2]
italt találnak, előszeretettel kevernek bele mandragórát[3].
Miután tele butéliákat helyezett el a külvárosban, kicsit csatározott az
ellenséggel, majd visszavonult a városba, mintha legyőzték volna. A libüaiakat
fellelkesítette a látszólagos siker, hogy sikerült bekergetni a karthágóaiakat
a városba. Nagy mennyiségben ittak az otthagyott borból, amelytől mély álomba
merültek, kiszolgáltatva magukat az ellenségnek.
2. Amikor Himilko egy
szicíliai expedíció során éjszaka szedte fel a horgonyt, a hajóparancsnokoknak
lepecsételt táblát[4]
adott, melyben megírta rendeltetési helyüket. Így ha el kell válniuk a
többiektől, akkor tudni fogják melyik kikötőbe vegyék az irányt, anélkül, hogy
a dezertőrök előtt felfedné expedíciója célját. Ezután kioltotta hajóján a
fényeket,[5]
hogy az ellenség ne szerezzen információt az ő inváziójáról, észrevéve partról
a lámpást.
3. Himilko ostrom alá vont egy
afrikai várost, amelyet két szűk és nehéz úton lehetett megközelíteni, és
ezeket a libüaiak két erős őrséggel védték. Himilko kiküldött egy színlelt
katonaszökevényt, hogy felhívja a figyelmüket egy dombra azon az úton, melyen
támadást szándékozott vezetni; és ahol egy árkot kezdett ásatni, hogy
megakadályozza a másik utat védőket, hogy hátba támadják. Amikor az afrikaiak
látták, hogy valóban árkot ásnak, hittek a dezertőrnek, és egész erejüket
összegyűjtötték ahhoz az úthoz, amelynél Himilko az árkot ásatta. Aztán éjszaka
Himilko, aki e célra fát gyűjtött össze, feltöltötte az árkot [maga mögött] és
átkelt rajta csapataival. Így [visszatérve] elfoglalta a városba vezető [másik]
utat, míg az ellenség teljes figyelmét a másik hágóra fordította.
4. Mikor Akragaszt[6]
ostromolta, Himilko nem messze a várostól táborozott le. Mikor látta, hogy az
ellenség nagy erőkkel kivonult, titkos parancsot adott tisztjeinek, hogy adott
jelre, kezdjenek gyors visszavonulásba. Az akragasziak szorosan követték őket
visszavonulásuk közben és jelentős távolságra kerültek a várostól. Ezután Himilko,
aki egy csapattal maga lesben állt, felgyújtott egy halom fát, amelyet a falak
közelében hordatott össze erre a célra. Mikor az üldözők [a görögök]
észrevették a füstöt a város falainál, azt gondolták, hogy a város egy része
lángol, a lehető leggyorsabban elindultak vissza a város megmentésére.
Ugyanekkor az ellenség aki eddig előlük menekült, nyomukba szegődött és hátba
támadta őket. Amint aztán elérték a rajtaütés helyét, Himilko is heves támadást
intézett ellenük csapatával. Sokakat darabokra vágtak, másokat elfogtak.
5. Himilko Kroniumnál[7]
táborozott, szemben Dionüsziosz hadvezéreivel. Azok közte és a város között
helyezkedtek el és megakadályozták a karthágói erők bejutását a városba, habár
Kronium lakossága készségesen beengedte volna őket. Mikor Himilkot
tájékoztatták arról, hogy az emberek jól viszonyulnak hozzá, nagy mennyiségben
fát vágatott ki az ellenség táborának közelében és felhalmozta azt azok előtt.
Aztán kihasználva a kedvező szelet, amely feléjük fújt, tüzet vetett a fára, és
miközben az ellenséget körülvette a füst, mellettük elosonva eljutott a
falakhoz. Kronium lakosai kinyitották előtte a kapuikat, és bevonult a városba,
még mielőtt az ellenség észrevette volna megindulását.
 |
| A Karthágói köztársaság és a Római Köztársaság területi változásai a Kr.e. III-II. század ban. (wikipedia) |
11.
Giszko[8]
Hamilkar, az egyik valaha volt
legtehetségesebb karthágói hadvezér vezette afrikai erőiket. De miután
sorozatosan nagy sikereket ért el, pártbeli ellenfelei, akik féltékenyek voltak
hírnevére, azzal vádolták meg, hogy az embereket meg akarja fosztani
szabadságjogaiktól. Befolyásuk révén elítéltették és kivégeztették, testvérét,
Giszkót száműzték. Új tábornokot neveztek ki, de parancsnoksága alatt a
karthágói hadsereget ismételt vereségek érték, míg végül már a puszta túlélésük
vált kérdésessé. Ebben a helyzetben mit tehettek? Nem tudták visszahozni Hamilkart
a sírból. Ezért bűnbánó levelet küldtek Giszkónak, visszahívva őt
száműzetéséből és kinevezték őt hadsereg tábornokának. Megígérték, hogy átadják
neki saját és testvére ellenségeit, hogy büntesse meg őket kedve szerint.
Giszko, mikor visszatért hazájába, elrendelte, hogy ellenségeit láncon hozzák
elé. Megparancsolta nekik, hogy feküdjenek hasra, és ezután háromszor lábával
gyengén megérintette a nyakukat. Aztán kijelentette, hogy ez a megaláztatás
elegendő bosszú volt testvéréért. Ezt követően elbocsátotta őket, hozzátéve:
„Nem azért jöttem vissza, hogy rosszért rosszal, hanem hogy a rosszért jóval
fizessek.” Ezzel a viselkedésével Giszko valamennyi párt rokonszenvét és kegyét,
és mind ellenségei, mind barátai készen álltak engedelmeskedni neki, aki
mindkét pártnak barátságos és megfelelő. És hamarosan sikereket ért el a
közügyekben, bátorságával legyőzte az ellenséget, elnyerte ellenségei
támogatását is kedves természetével.
12.
Timoleón[9]
1. Amikor Timoleón seregét
Szicíliában a karthágóiak ellen vezette és közeledett a csata ideje,
találkoztak egy petrezselyemmel megpakolt öszvérrel. Seregét megijesztette az
ómen, mert a sírokat volt szokás petrezselyemmel befedni. De Timóleon más
értelmet adott az előjelnek, mikor felkiáltott: „Az Istenek nekünk adták a
győzelmet, mivel a korinthosziak petrezselyemkoszorút adnak a győzteseknek az
Iszthmoszi játékokon.[10]”
Miután ezt mondta, egy petrezselyemszálat tűzött a fejére és tábornokai
ugyanezt tették. Az egész hadsereg követte példát, mindannyian egy szál
petrezselyemmel a fejükön indultak előre a csatába, a győzelembe vetett teljes
bizalommal.
3. Amikor Timoleón a
szövetségi szerződés értelmében elment a szürakuszaiak segítségére, felmászott
egy magas hegyre, ahonnan látta a karthágói hadsereg helyzetét, mintegy
ötvenezer emberét, hogy egy kopár helyen áll, közvetlenül kitéve az elemeknek
és az ellenségnek. Azonnal haditanácsot hívott össze. „Most” – mondta. „eljött
a győzelem ideje. Mert van egy jóslat, amely megjövendöli annak a hadseregnek a
vereségét, amely azon a helyen állomásozik, ahol most a karthágói vannak. Itt
az idő, hogy beteljesítsük a jóslatot!” Ez adta a bátorságot a görögöknek a
győzelemhez, annak ellenére, hogy számszerűleg nagyon rosszul álltak.
VI.
könyv
16.
A karthágóiak
1. Amikor a karthágóiakat
Dionüsziosz egy olyan helyen vonta blokád alá, ahol nem volt víz, követséget
küldtek békeajánlattal. Az belegyezett azzal a feltétellel, hogy kiürítik
Szicíliát és megtérítik a legutóbbi háború költségeit neki. A karthágói
küldöttek elfogadták a feltételeket, de mivel nem voltak jogosultak a szerződés
elfogadására a fővezérük jóváhagyása nélkül, kérték, hogy engedjék a tábort
átvinni arra a helyre, ahol a fővezérük táborozik, és akkor megszűnik minden
akadály a szerződés ratifikálásához. Dionüsziosz – Leptinész tanácsa ellenére –
elfogadta a kérésüket. Amint a karthágóiak áthelyezték a táborukat,
visszaküldték Dionüsziosz követeit és nem voltak hajlandók aláírni a
megállapodásukat.
2. Amikor a karthágóiak lerohanták
Szicíliát, annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban jutassák el
parancsaikat és haditengerészeti felszereléseiket Afrikából oda, két teljesen
azonos felépítésű vízórát készítettek, melyre azonos számban vonalakat húztak.
Az egyik vonalra ezt írták: „Hadihajókra van szükségünk”, a másikakra:
„teherhajók kellenek”, „aranyra van szükség”, „hadigépeket hozzatok”, „gabona
kell”, „szarvasmarha szükségeltetik”, „fegyvert hozzatok”, „gyalogságból van
hiány”, „lovasságra van szükség”. A vízórát megtöltötték vízzel és az egyiket a
szicíliai csapatoknál tartották, míg a másikat Karthágóba küldték. Ennek
irányításával, ha Karthágóban meglátták a [Szicíliában meggyújtott] két
fáklyát, akkor elküldték a második vonalnál felsorolt tételeket, ha három
fáklyát láttak, akkor azt küldték, ami a harmadik vonalnál volt leírva, stb.
Ezzel a módszerrel folyamatos ellátást kaptak abból, amit akartak.[11]
3. A karthágóiak felszereltek
egy hajóhadat Szicília ellen, amely triérészekből[12]
és szállítóhajókból állt. Dionüsziosz híreket kapott erről és elindult ellenük
nagyszámú flottájával. Amint a karthágóiak rábukkantak az ellenségre,
szállítóhajóikkal kört alkottak úgy, hogy két hajó között átjárás legyen egy
hadihajó számára, és a kör közepén helyezték el triérészeiket. Ebben az
alakzatban a szállítóhajók megakadályozták, hogy az ellenség betörjön az
arcvonalába, és a triérészek megrohanták az egyenként betörő ellenséges
hajókat. Sokat elsüllyesztettek közülük, és annyira megbénították a maradékot,
hogy képtelenek voltak tovább folytatni a harcot.
4. A Hierónnal[13]
folytatott háborúban a karthágóiak éjszaka hajózta Messzénéhez,[14]
és nem messze a várostól lehorgonyoztak egy földnyelv mögött. A kikötőben
számos ellenséges hadihajó és szállítóhajó volt, és a bejáratánál őrhajók is
állomásoztak. A karthágói admirális elrendelte, hogy az egyik leggyorsabb
triérész kapitánya hatoljon be a kikötő szájába, és ha az ellenség a nyomába
ered, csalja ki őket a nyílt tengerre, amennyire csak lehet. Ennek megfelelően,
amint az őrhajók észrevették behatolni a kikötőbe, felhúzták a horgonyt és a
legnagyobb sebességgel üldözőbe vették. Amikor a karthágóiak meglátták az
őrhajókat a tengeren, megfelelő távolságra a céljuktól, azonnal behatoltak a
kikötőbe. Megtámadták a szállítóhajókat és végeztek velük.
5. A karthágóiak úgy találták,
hogy a rómaiak sokkal nagyobb erőkkel rendelkeznek Szicíliában, mint ők, ezért
arra törekedtek, hogy megosszák azokat.[15]
Ebből a célból néhány polgár csatlakozott ahhoz a színlelt összeesküvéshez,
amely azt ígérte Gnaeus Cornelius római hadvezérnek, hogy átadja neki a
Szicília melletti Lipari-szigetet. Cornelius elfogadta a javaslatot, és
flottája felét Lipari ellen küldte, fedélzetén fegyveres erővel. A karthágóiak ezután
kifutottak a tengerre, lassan megindultak a római flotta felé és követséget
küldtek a római hadvezérhez, hogy békéért esedezzenek. Amikor a követek
felismerték Corneliust, arra kérték, hogy menjen át a karthágói hadvezér hajójára
- aki abban az időben rendkívül beteg volt -, hogy személyesen köthessék meg a
szerződést a legtisztább és egyértelmű megfogalmazásban. A római belement, és
amikor az afrikaiak látták, hogy már a kezükben van, teljes erővel megtámadták
a rómaiakat és könnyedén győzelmet arattak.
 |
| Hannibal feltételezett antik portréja (wikipedia) |
38.
Hannibal[16]
1. A numidák[17]
Gracchus[18]
testét, aki csatában elesett Hannibal elé vitték, és azo k azt javasolták, hogy
annak testét csonkítassa meg. Hannibal ezt nem engedte meg, elmondta nekik,
hogy a férfi jó hadvezér volt, és miután megfelelő szertartást biztosított
neki, maradványait elküldte Rómába. Ezzel a tettével Hannibal elnyerte Róma
jóindulatát.
2. Hannibalnak sikerült
meggyőznie katonáit, hogy azok, akik bátran esnek el a csatában, hamarosan
újraélednek. Ugyanis egyszer, mikor egy jó katonája bátran halt meg, talált egy
másik embert, aki ugyanúgy nézett ki és rábeszélte, hogy állítsa azt, hogy ő
ugyanaz az ember, aki nemrég meghalt.
3. Amikor Hannibal
felállította seregét, legjobb katonáit a gyalogság két szárnyára állította, a
leggyengébb katonáit a centrumba, a többit pedig mindezek elé. Azt az utasítást
kapták, hogy ha az ellenség középen visszaszorítja az embereit, akkor kövessék
őket és a szárnyak befelé kanyarodjanak. Ennek eredményeként az ellenséget bekerítette
és közülük ötvenezret megölt a csatában.[19]
4. Amikor Hannibal kivezette
seregét Cannaenál, ahol a síkság homokos volt, úgy állította azt fel, hogy a
szél a hátuk mögül fújjon. A rómaiak képtelenek voltak elviselni a szemükbe
fújó homokot és nem tudták irányítani csapataikat.
5. Hannibal a rómaiakat a
következő csellel győzte le Campaniában. Egy vihar idején a következő
utasításokat adta seregének: amikor megadja a jelet a csatára, akkor pihenjenek
le és aludjanak, de amikor pihenőt fúvat, akkor hagyják el táborukat a második
őrségváltás[20]
idején. Amikor aztán megszólaltak a harci kürtök, a rómaiak megrettentek és
felkészültek a harcra. Hosszú idő telt el így, míg végül Hannibal megadta a
takarodó jelét. A rómaiak, akiket megviselt a vihar és az alváshiány,
visszatértek táborukba és elaludtak. Ekkor Hannibal megtámadta és legyilkolta
őket.
6. Amikor Hannibal Casilinum
közelében járt egy viharos éjszakán seregét több hadosztályra bontva csatába
vezette. Azt az utasítást adta, hogy amikor az első jelet megadja, az első
hadosztálynak kell megtámadni az ellenséget, de amikor a trombitások visszavonulást
fújnak, az első hadosztály visszavonul, míg a második hadosztály támadásba
kezd. És ugyanígy a harmadik és negyedik hadosztály esetén. És ezzel a
furfanggal legyőzte az ellenséget.[21]
7. Hannibal rajtaütött Flaccus
római hadvezéren Herdonea közelében, és megölte egész seregével együtt egy férfi
segítségével, aki úgy tett, mintha átállt volna a rómaiakhoz. Ugyanis ez az
ember, mikor átment a rómaiakhoz, meggyőzte Flaccust hogy nyomuljon előre
Herdoneához, mert a város előkelői a segítségére várnak, mivel nem bírják már
elviselni, hogy elnyomják őket a karthágóiak.
8. Hannibalt a rómaiak egy
szűk völgybe szorították, melynek bejáratait őrizték. Erre ő összegyűjtött
néhány szarvasmarhát és a bejárat felé küldte őket, lángoló fáklyákat rögzítve
szarvaikhoz. A római őrséget ez meglepte, elmenekültek, így Hannibal kijutott
veszteség nélkül.
9. Amikor Hannibal vissza
akart vonulni, lovasságát hagyta maga mögött, úgy, hogy a római vezér látta
azt, de nem vette észre [a többi seregrész] távozását. Később a lovasság
könnyedén utánuk lovagolt.
10. Hannibal nem tudott
elfoglalni egy várost, amely a tenger mellett feküdt. Ezért kiküldött a város
felé néhány hajót, amelyekre római zászlókat rakatott. Amikor a polgárok látták
a zászlókat, kijöttek a városból, hogy üdvözöljék a rómaiakat, de beleestek a
csapdába és megölték őket.
41.
Hamilkar[22]
1. Hamilkar észrevette, hogy a
görög taktikus, akit tanácsadóként alkalmazott, minden tervét eljuttatja Agathoklészhez.
Ezért bejelentette, hogy szándékában áll elküldeni a flottáját elfoglalni a Szürakuszai
közelében fekvő Olümpiont. A tanácsadó titokban ezt az információt átadta
Agathoklésznek; de Hamilkar megparancsolta a tengerészeinek, hogy a hajóút során
éjszaka titokban térjenek gyorsan vissza. Agathoklész így tévesen csapatokat küldött
Szürakuszaiba, hogy megvédje Olümpiont. Serege többi részét éjszaka Hamilkar
ellen vezette, akinél úgy gondolta csak kis erők maradtak. De Hamilkar, miután
kiszállította nagyszámú seregét a hajókról, hangos kiáltozással az ellenségre
támadt és hétezret megölt Agathoklész katonái közül.
2. Hamilkar – aki egy
karthágói hajóraj parancsnoka volt -, parancsot adott a kihajózásra és hajóit
hazafele vezette. Ám éjszaka megfordult, és partra tette csapatait. Négyezer
ellenséget mészároltak le, míg aludtak, a maradék pedig elfutott a csatából.
Miután sok foglyot ejtettek, Hamilkar ismét kihajózott.
VII.
könyv
50.
A kelta nők
A kelták, akiket már régóta
polgárháborúk zavarai kínoztak, fegyvert ragadtak egymás ellen és éppen csatát
kezdtek volna, mikor feleségeik berohantak a csatatérre és a két sereg közé
vetették magukat, megkérve a feleket, hogy tegyék félre nézeteltéréseiket. A
nők ragaszkodtak ahhoz, hogy halasszák el a csatát és a tárgyalások végén a
különböző felek boldogan és barátsággal váltak el egymástól. Ezen eset óta a
kelta városokban és falvakban, ha vita zajlik a háború, béke vagy szövetkezés
kérdésében, a nőkkel mindig konzultálnak. A Hanniballal kötött szerződésükben
azt is meghatározták, hogyha a keltáknak valami nézeteltérésük van
karthágóiakkal, akkor a vitát a tábornok és a lovasság parancsnoka elé kell
utalni; de ha a karthágóiak vádolnak be egy keltát, akkor a kelta nők hoznak
ítéletet felette.
VIII.
könyv
12.
Atilius
Atilius, amikor karthágói
fogoly volt, esküvel kötelezte magát, hogy Rómába megy és igyekszik meggyőzni a
szenátust, hogy vessen véget a háborúnak, és ha nem sikerülnek a tárgyalások,
akkor visszatér a fogságába. Amint megérkezett Rómába, éppen az ellenkezőt
tanácsolta a szenátusnak, elárulta nekik a karthágóiak gyengeségét, rámutatott,
hol és milyen módon támadhatóak leginkább. A szenátus meg volt róla győződve,
hogy tanácsai helyesek, és azt kérték tőle, hogy maradjon velük, hiszen a
kényszerből letett eskü nem számít eskünek. A szenátus, felesége, gyermekei,
barátai, rokonai könyörögtek neki, gyengéden átölelték és maguk közé vonták. De
fülei süketek voltak minden kérésre, megvetette az eskü megsértését és
visszatért Karthágóba, tájékoztatta a karthágóiakat arról, milyen csellel
szolgálta hazáját és a rómaiak eltökéltségéről. Bosszúból ekkor börtönbe
zárták, és miután megkorbácsolták, és miután különböző kegyetlenségeket mértek
rá, meggyilkolták.
 |
| Publius Cornelius Scipio Africanus Maior mellszobra (wikipedia) |
16.
Scipio[23]
1. Scipio, mikor Ibériában
híreket kapott, hogy az ellenség[24]
azelőtt kezdett akcióba, mielőtt étkezett volna, felkészítette seregét ellenük
és különböző manőverekkel késleltette őket. Ezután a nap hetedik órájában,[25]
amikor az ellenség már fáradt volt, és ájuldoztak felfrissülés híján, hevesen
megtámadta és könnyedén legyőzte őket.
7. Scipio, miután szövetséget
kötött Szüphaxszal a masszüliak[26]
királyával, átkelt Szicíliába. Míg ő ott volt, Hasdrubal,[27]
akinek egy gyönyörű lánya volt, elígérte Szüphaxnak, ha az lemond a Rómával
való szövetségről. A házasságra sor került, Szüphax átállt a karthágóiakhoz. Ő
[Szüphax] azonnal levelet küldött Scipionak, figyelmeztetve rá, hogy ne jöjjön
Afrikába. [Scipio] Tudatában volt, hogy a rómaiak nagy várakozásokat fűztek a Szüphaxszal
való szövetséghez, és nyugtalan volt, hogy nem merik megtámadni Afrikát, ha
hallják lázadását. Scipio tanácsot hívott össze, és eléjük rakta Szüphax
levelét, de éépen az ellenkezőjét állította róla, mint ami benne állt. Úgy
tett, mintha Szüphax behívta volna őket Afrikába, s meg lenne lepődve, amiért
ilyen sokáig halogatják az expedíciót, és megjegyezte, hogy mielőbb
cselekedjenek, különben a szövetségük vele felbomlik. A helyzet ilyetén való
lefestése önbizalmat és gyorsaságot öntött a rómaiakba, és arra ösztönözte
őket, hogy a kitűzzék a hajóra szállás napját.
8. Amikor néhány karthágói
kémet fogtak, ahelyett, hogy a rómaiak szokása szerint kivégezték volna őket,
Scipio elrendelte, hogy mutassák meg nekik a tábor minden részét. Miután azok
megnézték a férfiakat, akiknek egy része hajítófegyverekkel, mások dárdával
gyakoroltak, megint mások fegyvereket javítgattak, vagy kardjaikat élesítették,
visszavitték őket Scipio elé. Ő miután szórakoztatta és megvacsoráztatta őket,
meghagyta nekik, hogy most menjenek és meséljenek el mindent vezéreiknek amit
láttak. A jelentés, amelyet a kémek Scipio nagylelkűségéről, és a római
táborban látott előkészületekről tettek aggódásra késztették Hannibalt és
megdöbbentették a karthágói hadsereget.[28]
20.
Gaius[29]
Míg a karthágói flotta, amely
nyolcvan nagy hajóból állt, Tündarisznál horgonyzott, Gaius kétszáz
triérészével hiába igyekezett őket csatára kényszeríteni, mert azokat
visszatartotta a rómaiak nagy túlereje. Ezért aztán száz evezősének
felgöngyöltette a vitorláját és elkülönítette őket a többitől, míg a flotta
másik felével kibontott vitorlával eltakarta azokat. Ezután sort alakított ki
hajóival és megmutatta magát az ellenségnek, akik az ellenség hajóinak számát a
látott vitorlák száma alapján becsülték meg. Így azok megkockáztatva a csatát,
felvonultak ellenük. Gaius, miután olyan közel értek, hogy már nem
menekülhettek el, lecsapott rájuk teljes erejével és könnyű győzelmet aratott.
Jegyzetek:
[1] Szintén
karthágói hadvezér a Kr.e. V. és IV. század fordulóján.
[2] Az angol
szöveg „afrikai”-ját javítom az eredeti görög alapján.
[3] A
mandragóra halucinogén hatású mérgező növény, amelynek gyökere és levele
megfőzve már nyugtató hatású. Itt mindkét ok szóba jöhet, amiért a borba
keverhették az afrikaiak.
[4] Az
ókorban gyakran viasztáblákat használtak levelezésre, amely két egymás felé
fordított fatáblából állt, belül leviaszozva. Erre írták rá az üzenetet, majd
összehajtva lepecsételték.
[5] Az ókori
flottáknál bevett gyakorlat volt, hogy éjszakai hajózás esetén az elől haladó
parancsnoki hajó fényeit kell követnie a többinek. Himilko észrevétlen kívánt
maradni, ezért járt el a leírt módon, elsötétített hajóval.
[6] Az egyik
legfontosabb görögök lakta város Szicíliában, a mai Agrigento.
[7] A város
helyét eddig nem sikerült azonosítani. Az ütközet Kr.e. 379-ben volt. Lásd: Spence,
Ian G.: Historical Dictionary of Ancient Greek Warfare. Boston Way, 2002. p.
135
[8] Kr.e.
IV. századi karthágói hadvezér.
[9]
Korinthoszi származású szürakuszai-i vezető a Kr.e. IV. század, nehezen
dönthető el, hogy demokratikus erős vezető, vagy türannosz volt-e. Mindenesetre
jelentős sikerei voltak Karthágó ellen, és élete alkonyán visszavonult a
magánéletbe. Életrajzát pozitív elfogultsággal megírta Plutarkhosz.
[10] Az
Iszthmoszi játékok az ókori görög világ négy nagy versenyének egyike volt,
egyenrangú az Olümpiai játékokkal. Az Iszthmoszi játékokat Timoleón
szülővárosa, Korinthosz rendezte meg négyévente.
[11] A
módszer alapvetően működőképes, de Karthágóból aligha kivehető a Szicíliában
meggyújtott fáklyák száma. Pláne szabad szemmel. Inkább valamiféle nagyobb
máglyákkal kivitelezhető a dolog, éjszaka, és talán a közbeeső szigetek
közvetítésével.
[12]
Háromevezősoros hadihajó, amely a Kr.e. V. és IV. században alkotta az ókori
államok hadiflottáinak főerejét.
[13] II.
Hierón, Szürakuszai királya Kr.e. 269 és 215 között.
[14] Görög
város Szicíliában, a mai Messina.
[15] Ez már
a római-karthágói úgynevezett: „pun” háborúk korszaka, abból is az első (Kr.e.
264-241).
[16] A
történelemkönyveinkből is ismert Hannibalról van szó, aki a II. pun vagy „hannibal-i”
háborút vezette a rómaiak ellen Kr.e. 218-201 között.
[17] libüai
nomád törzsek összefoglaló neve, akik Karthágó kiváló könnyűlovasságát adták
számos háborúban.
[18] Más
kéziratban Flavius áll.
[19] A csata
leírása alapján egyértelmű, hogy a legendás Cannae-i csatáról van szó Kr.e. 216-ban.
[20] Éjszaka
az ókori hadvezérek az őrségváltásokat tartották számon rendszerint, nem az
órákat.
[21] Nem
lehetetlen, hogy ez az eset voltaképpen az előzővel azonos eseményt örökített
ránk, kissé más leírásban.
[22] Nem
Hannibal apjáról, Hamilkar „Barkasz”-ról van szó, hanem egy azonos nevű Kr.e. IV.
század végi karthágói hadvezérről.
[23] Scipio
Africanus Maior, római hadvezér, aki Zamanál legyőzi Hannibalt Kr.e. 202-ben.
[24] A
karthágóiak.
[25] Az ókoriak
a nappalt és az éjszakát is mindig 12 részre osztották, így a hét óra reggeli 6
órás napfelkeltével (napéjegyenlésőgkor) számolva 13 órát jelentett, nyáron
ennél későbbi, télen korábbi időpontot.
[26] Numida
törzsszövetség a mai Tunézia területén, korábban Karthágó szövetségese.
[27] Karthágói
hadvezér a második pun háború utolsó szakaszában.
[28] Az eset
a háborút végleg lezáró Zamai csata előtt esett meg.
[29] Gaius Atilius
Regulusról van szó, a Kr.e. 257. év konzuljáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése