2014. december 13., szombat

Egy napló a szerb frontról, 1914 - 1. rész

 Egy napló a szerb frontról, 1914 - 1. rész 


Egy első világháborús napló jutott birtokomba, melyet vaterán vettem/nyertem, és amelyet Debrecenből postáztak hozzám. Igazából az írójáról nem tudok semmit, kivéve, ami a naplóból kiderül. Annyi bizonyosnak látszik, így első blikkre, hogy szerzőnk a Reichenbergben állomásozó K.u.K. 94. „Freiherr von Koller” cseh gyalogezred Reichenbergben (ma Csehországban: Liberec) állomásozó III. zászlóaljának tagja volt. A naplóból kiderül, hogy szabadkai születésű, szülei Bajmokon éltek 1914-ben és valószínűleg Szabadkán járt gimnáziumba. Írásából is kitűnik, hogy intelligens és tanult ember, akinek roppant nehezen elviselhető volt a katonaélet sivársága. A harcokban mondhatni jobban érezte magát, mint az unalmas harcvonal mögötti hetekben. A 94. gyalogezredben való szolgálata  meglehetősen meglepő, hiszen magyarok ezen gyalogezredben alig voltak, háromnegyed részben németek alkották, a többi zömében cseh nyelvű volt.

A napló gépelt, bizonyára jóval a háború után íródott, ugyanakkor érződik, hogy akkori feljegyzéseket tisztáztak le, mert több helyen jelen időt használ. Bevallom ellenőrizni csak a belső tartalom alapján tudom, ezek alapján hitelesnek tekintem, a benne leírtak megfelelnek a történelmi tényeknek.

Reichenberg (Liberec) az 1900-as évek elején


"[1914.] Július

26. [vasárnap] Szombat éjjel[1] hallottam, hogy a mozgósítás el van rendelve.[2] Majd meghátrálnak a szerbek. A készülődések azonban már megkezdődtek. Kikaptuk a szürke ruhákat,[3] de a felpróbálás után még nem hagyták meg nálunk.

27. [hétfő] A készülődések tovább tartottak, emiatt egész nap a kaszárnyában kellett lennem, mikor annyi dolgom lett volna odahaza. Nagy munka volt a század összes felszereléseit becsomagolni. Wachdienst[4] kaptam a Hauptwachén.[5] Nagy tömeg áll a kapu előtt, mindegyik beszélni akar a fiával, rokonával, de a legtöbb még azt sem tudja, hogy melyik ezrednél vagy századnál, vagy irodában van-e. Az őrségen egész nap szaladgált[ak?] a századokhoz, hogy a kért embereket a kapuhoz hozza.  

28. [kedd] Egy nyomorúságos éjjel múlt el megint. Egy lócán aludtam, s reszkettem a hidegtől. Amellett minden félórában felkeltettek, hogy aláírjam a berukkolt katonák igazolványát. A telephonnak is volt dolga, a fogója már le is törött. Éjjel a zene szólt, 9-kor nagy néptömeg énekelt Hoch-hozva lelkesedett a kapu előtt. A zene a városon is keresztülment. Szép volt.

29. [szerda] Folytonos készülődések még mindig. De már délután kimehetek a városba. Kávéházba is megyek komisz ruhában. Ma este 10-kor mentek el a 74-esek.[6] Megható volt ma az elmenetel előtt. Azután én is felmentem a kaszárnyába aludni, mert holnap megyünk.

30. [csütörtök] Itt a nap, amikor elutazunk. Az egész Baon. [= bataillon, azaz zászlóalj, továbbiakban ezt használom] sorakozott, a zene a jobb oldalon.[7] Jelentések után ima volt, a zene gyönyörűen játszott, egy lelkész meg imádkozott, majd megáldotta a csapatot. Majd a zászlót is kihozták, s azután a lelkes tömeg sorfala között masíroztunk a városon keresztül. Megható, s lelkesítő volt. Vajon viszontlátom-e Reichenberget? Isten kezében vagyunk.
  Turnauba mentünk, s onnan rövid gyalogolás után egy faluba Prepere-be.[8]Egy tanyán voltunk elszállásolva, egy szénaházban. Itt voltak már a rezervisták [=tartalékosok] s beosztották a századot.[9] Én a 3. cúg [Zug, azaz szakasz] 1 Schwarm-jába kerültem. Az este fáztam a szalmán, igaz, hogy borús idő volt. Sajnálom, hogy nem kerültem össze az egyetlen magyar társammal egy cúgba. Ő, mint Sanitatshilfsperson [=egészségügyi kisegítő személy] a 4. cúgba van.

31. [péntek] Ma volt a felesküvés. A urnaui gyakorlótéren volt a tábori mise, a katonazene megható hangjai mellett.[10] Ennek végeztével ezredesünk[11]beszédet mondott, majd 2 lelkész, s azután felesküdtünk a zászlóra, külön a németek, külön a csehek. Valami megható volt. Szegény kapitányom is könnyezett. Kupcsayt láttam, szomorú volt szegény.[12]
  Nem tudom, viszontlátom-e szüleimet Szabadkán, ha ott keresztülmegyünk. Ruhámat már 2 napja nem vetetettem le.

Pihenőben a 94-esek (http://forum.valka.cz/viewtopic.php/t/47360/start/-1)

Augusztus hó

1. [szombat] Ma már jobban aludtam a szalmában. Készülődések még mindig tartanak. Ma délután ötkor mentünk el Preperéből. Idős emberek sírtak. Turnauba huszonhatunkat beszállásoltak egy 6 ló vagy 40 ember feliratú kocsiba, amelybe ez alkalommal 8 pad volt. Nemsokára beszállottunk. Menjünk aludni.[13]

2. [vasárnap] Mint egy becsukott zsebkés, aludtam a vonaton. Összehúzódtam, egy másik rám dőlt, lábam fájt. Hála Istennek, hogy végre reggel van. ½ 7kor Pardubitzba [Ma: Pardubice, Csehország][14] érkeztünk, ahol reggelit kaptunk. Újságot nem kaptam, elkapkodták. A 4. zászlóalj itt utolért. Kupcsayval beszéltem rövid ideig. Brünnben[15] 5-kor ebédeltünk. Egész úton lelkesen fogadnak, minden ház ablakából kendőt lobogtatnak. Vonatok tele katonákkal, s behívott rezervistákkal. A vagonokon feliratok, rajzok: Serbengift [mérgező szerbek], Serbentödten [gyilkos szerbek].

3. [hétfő] Ma 5-kor mentünk át a határon [azaz az osztrák(cseh)-magyar határon], reggel. Most már jobban el tudtunk helyezkedni, de mégis mint a heringek feküdtünk egymás mellett. 7-kor Pozsonyba érkeztünk. Itt végre olvastam magyar újságot. Délután érkeztünk Pestre, de csak a Rákosi rendező pályaudvarig mentünk. Innen kezdve az út a Duna mellett gyönyörű volt, s a lelkes nyaraló közönség elhalmozott ovációkkal, gyümölccsel, virággal, stb. Esztergom gyönyörű volt.
  Éjjel felébredtem szép cigányzenére, egy magyar állomáson húzta a cigány, az asszonyok meg élelmiszereket osztogattak, de kevesen voltak fenn.

4. [kedd] Reggel láttam Szabadkát messziről. Boldogító érzés. Nem tudom, kinn lesznek-e szüleim. Nem gondoltam, hogy ily körülmények között fogom a várost viszontlátni. Megérkeztünk. Hallom, hogy nevemet kiáltják, megyünk édesanyám elé. Nem fogadott sírva, aminek örültem. Szegények tegnap óta kinn vannak az állomáson. Az előző zászlóalj önkénteseitől tudták meg, hogy jövünk. Kevés ideig örülhettünk egymásnak. Öcsém Bajmokon[16] várt. Ismét elszakadtunk egymástól. Vajon látom-e még őket? Isten határoz.
  Zimonyi vonattal mentünk tovább. A Duna nagy és kiáradt. Este Rumába[17]érkeztünk. Itt pihentünk, majd 10-kor elmentünk a holdvilágos éjszakában. Nehéz volt menni, de volt is pihenő. Ott aludtunk a mezőn, felszerelve, míg csak tovább nem mentünk, majd ismét pihenő volt. Rettenetesen húz a tornister [=katonai hátizsák]. Majd tovább megyünk. Hová? Hol a határ?

5. [szerda] Ötkor pihentünk. Monturostól [?] ettünk, s most már rövid, de a hőségben rettenetes menetelésben Mitroviczába[18] érkeztünk. Az úton csak úgy dőltek az emberek. Egynek súlyos napszúrása van. Szép és nagy helység [mármint Mitrovica]. Egy moziteremben vagyunk elszállásolva, egy nagy vendéglő mellett, ahol a tisztek laknak. Délután kissé mászkáltam a városban. Találkoztam önkéntes társaimmal, kik már előbb lévén itt, őrségek kinn a Száva partján, s már lövöldöztek is. A toronyban[19] figyelő csapat van. Állítólag 3 ezred s 1 zászlóalj van a másik oldalon [azaz a szerben] elsáncolva.[20] Nagy véráldozatba fog kerülni az átmenetel.
  Állítólag este fényjelzésekkel tudatták [Mitovica szerb lakói] a szerbeket az itteni készülődésekről. Délután kávéztam, este vacsoráztam. Ki tudja, mikor jutok megint hozzá. Aludni mentem. 10-kor felkeltett az inspekciós,[21] hogy keljek fel, wachdienstbe [őrszolgálatba] kell mennem. Mit volt mit tennem, felkeltem, felöltöztem. Egész éjjel kinn voltam az ajtó előtt 6 emberrel. Egy széken kissé aludtam is.

6. [csütörtök] Végre reggel. Századom kiment valahová gyakorlatozni. Én itthon maradtam, mert szolgálatban voltam. Megmosdottam, megborotválkoztam. Talán már este kíséreljük meg az átmenetelt [a Száván]. Fenn voltam a toronyban, nem láttam ellenséget, [a] túlsó part tele bozótokkal, erdőkkel. 10-kor jött meg a Korpskomdt.[22] Délután kissé gyakorlatoztunk a rezervistákkal. Mikor kezdjük meg igazán? A hőség rettenetes.
  Éjjel a vizsgálatból [felderítésből] hazatérő csapatok mondották, hogy Feldwachtjainknak [őrszemeinknek] lőniük kellett, mert egyesek mindig kémlelni igyekeztek.

7. [péntek] Ma délután megpróbáltuk, hogy hogy megy az átszállítás csolnakokkal [=csónakokkal], természetesen szárazon. 20-an mentünk be,  afenéken üsszehúzódva ültünk, majd kiszállni s rögtön rajvonalba menni.
  Este a vendéglőben vacsoráztam Lichneckerrel.[23] Jól aludtam este.

8. [szombat] Ma kissé gyakorlatoztunk. Én egy pár ersatzrezervistávval [helyettes tartalékossal] kínlódtam. Nagy meleg van. Mennyit kell szenvednünk. Nem gondoltam volna. Rettenetes ez a bizonytalanság. Még semmi ütközet nem volt. Ma éjjel elmegyünk innen, mint kísérete egy fogolycsapatnak. 60 emberből áll. Mindegyikük őrizetére egy katona van kirendelve. Hogy hova megyünk, nem tudom. Lehet, hogy Szabadkára. D jó lenne!

9. [vasárnap] Egykor keltünk fel. Felöltöztünk. A foglyokért elmentünk. Két részben voltak, az intelligensebbek [=tanultabbal] külön. Ezek 16-an voltak. Volt köztük pap, egy ügyvéd, [annak] írnoka, egy patikárius, s egy nő, akinek őrizetére éppen énrám jutott. Nem voltak veszélyesek, örültek, hogy békében lehettek. Csak gyanúsak voltak.[24] Volt még 40 paraszt ember. Itt-ott fogdosták őket össze. Már vonaton ültünk velük. Hová megyünk?   

10. [hétfő] Tehát óhajom bevált, Szabadkára mentünk. Az állomáson Ferit[25] megláttam. Ő rögtön sürgönyözött apáéknak. 10-kor átadtuk a foglyokat. Azután Ferivel megittunk egy pohár sört. Majd Feri az irodába ment, én meg Baloghékhoz. Nem voltak otthon, de az úton találkoztam velük. Volt meglepetés! Náluk rántottát kaptam. Egyszer csöngettek, apa jött Ferivel. A sürgönyt megkapva az állomásra mentek, de nem lévén vonat, apa egy üres katonaszállító kocsiba ugrott, s úgy jött be Szabadkára. Mamáék majd reggel jönnek be. Beszélgettünk, majd 1-kor lefeküdtem. ½ 5-kor felkeltem. 6a-ra bementem a kaszárnyába. Az állomáson várunk. Mama is megjött Dudával.[26] A vonat indulásáig beszélgettünk. Balogh s Baba is kinn voltak. S azután megint vissza a nyomorúságba.
  Újvidéken egy tartalékos tiszt, ki színész, beszélte el, hogy ő Oroszországban volt, látta egy város bevételét. A hotelt, hol ő is volt, bombázták, két óráig volt ágyútűzben. A kozákok mindenét elvették, s minden használni valót elpusztítottak. Megy a zászlóalja után. 21-es.[27] Éjjel ide [=Mitrovicára] érkeztünk. Jól aludtam reggelig.

11. [kedd] Egy kereskedésben kaptam pisztolytöltényt. Egy táskát is csináltattam hozzá. Valószínűleg ma indulunk el. Délután ½ 6-kor kezdődött meg az ágyúk tüzelése.[28] Mi készen vagyunk az utcákon. Majd mindent otthagytunk, s egy a Szávával párhuzamos utcán várakozunk a pionírekkel [utászokkal], hogy a pontonokat a vízre vigyük.[29]
  Fogtam egy kutyát. Kis barna, lenyírott fülű és farkú. Este 9-kor visszamentünk. 3-ig az utcán a ponyvasátorban aludtunk. Akkor felkeltettek, s őrségbe mentünk. Ott voltunk egészen 10-ig. Akkor felpakoltunk, s elmasíroztunk. A menetel, éppen a legmelegebb időben borzasztó volt. Az emberek minden 5 percben potyogtak. S víz nem volt. Többször pihenő egy pár percig. Végre 3-kor Jarakba[30] érkeztünk, illetve még falun kívül, a mezőn. Ott ebédeltünk, s a nagy mezőn sehol, de sehol nem volt árnyék. S a vizet is a faluból hozták korsókkal, s így csak keveset kaptunk. 6-kor bementünk a faluba. Itt mindjárt Kantonierungwachét [szálláskörzetet biztosító őrség] kellett felállítanunk. Kinn alszunk a mezőn. Egy kis folyó megy erre,[31] római csatorna, abban alaposan megmosdottam. Itt ettem az idén először görögdinnyét. S itt láttam az első sebesültet. Egy oberstleutnant [=alezredes] volt. Lábát lőtték át. Mondja, hogy derekasan küzdöttek a katonák 3 óráig délután. Neki már jó. Sebe nem veszélyes, s többé nem kerül ki a harctérre. Nem szenved többet. Mi nekünk úgy látszik nem lesz sok dolgunk, ha a magyarok elől vannak. Mindig a magyarokat küldik előre. Kímélik a németeket.[32]

13. [csütörtök][33] Ma is még szolgálatban voltunk, holnap 12-ig. Kinn volt kapitányunk, s így rendelte el. Könnyebbítés, hogy 2 csoportban látjuk el. Megengedte, hogy a Szávában fürödhessünk. El is mentem délután. A víz a part mellett piszkos volt, mert csapataink voltak már odaát.[34] Rengeteg hal van benne. Nagyszerű volt a fürdés.
  A falu mellett, ahol mi táborozunk, van valami birtokosnak a háza. Beszélgettünk vele. Délben levest is főzetett nekünk. Erre [talán inkább este] meg rántottát küldött nekem. Kár, hogy nem volt kenyerem. Venni nem lehet, mert egyrészt nincs, másrészt a falu végén vagyunk. Katonait meg nem hoznak ide ki. De jó lenne pedig jó barna kenyér!
  Érdekes változatosságban mennek erre a csapatok. Gyalogság mindenféle ezredekből. Huszárok, dragonyosok, utászok, tüzérek, élelmi szállítókocsik, automobilok. Mi meg itt vagyunk Jarakban.
14. [péntek] Déli 12 óráig kinn voltunk, akkor felváltottak. A faluban egy kukoricagóréban van a fekvőhelyünk. A falu tele katonákkal, s sokan vonulnak át. Mindent felettek. Az élelem már romlott. Mi lesz majd ellenséges földön? Ma hallottam, hogy talán Oroszország ellen megyünk.[35] Mindig valami új. Mikor lesz vége? Rettenetes ez a cigányélet. Csak már keresztüllőttek volna. Legalább nem kellene kínlódnom. Intelligens embernek rettenetes ez az élet, a veszedelem a legkevesebb. Este 8-kor Alarm [=riadó] volt. Nekiindultunk az útnak. Kávét nem kaptunk, kissé voltunk kialudva, s vizet sehol sem kaptunk. Pihenőnket megszakítva mentünk a végtelennek látszó utakon. Egy nagyobb falun is keresztülmentünk.

A szétlőtt szabácsi bank épülete

15. [szombat] Éjjel 3-kor a Száva partjára érkeztünk, s a már ott váró pionírek átszállítottak minket, s 4 óra 15 perckor Szerbiában kötöttünk ki. Az úton golyók romboló hatásának nyomait, eldobott torniszterek, cipők, stb. jelzik a harcok nyomait. Az előttünk lévő magyar honvédek elnyerték a csatát, s mi csak üres, szétlövöldözött városba értünk.[36] Összejártuk a környéket –nem tudom miért-, minden terv nélkül, holtra fáradva egészen 9-ig.[37] Akkor megint a városba tértünk, s végre lerakhattuk a tornisztert. Boltokba bementünk s szedtünk. Én szappanokat, ceruzát, egy kis noteszkönyvet, s egy szíjat vettem el a teljesen feldúlt boltokból. Érdekes látvány egy ilyen feldúlt bolt, sőt még lakásokba is bementünk, s sokan fehérneműket szedtek. Jóllehet meg volt tiltva, de sok szükséges dolgot lehetett így beszerezni. Szabács. Délben kimentünk a városból, össze-vissza kószáltunk, míg végre meg tudták állapítani, hogy hol fogunk állást foglalni. Minekünk egy bozóttal sűrűn benőtt árokban kellett meghúzódnunk, [és] kissé kiásni, hogy szabadon lőhessünk. A nagy melegben úgy dolgoztam, hogy véres hólyag támadt a kezemen. Így telt el a délután. 4-kor ebédeltünk.[38]
  Este 9-kor azután megkezdődött a tüzelés. Lövöldöztünk a sötétségbe bele. Az árokban jól el voltunk takarva. A fejünk fölött sivítottak a golyók. Majd szünet volt, kissé pihentünk, majd megint elkezdődött. Így tartott egész éjjel, míg csak világos nem lett. Reggel azután felpakoltunk s tovább mentünk.

16. [vasárnap] Mentünk előre. Az úton mindenütt égtek a házak, kazlak, s itt-ott feküdtek holttestek, kiket a katonák lőttek le. Magyarok mentek el előttünk. Így mentünk délután 2 óráig körülbelül. Akkor azután tűzbe mentünk.[39] Tüzelés közben mentünk előre. Itt-ott csapott le a golyó, s süvített mellettünk. Majd elföldeltük magunkat árokban, s mi is lövöldöztünk.[40]
  Mi már kezdetben el voltunk választva a századtól. S én egy párral a 9-ik századtól csatlakoztam. Magaslatokon föl-le mentünk a golyók között. Nem tudtuk, hogy hol vannak a mieink. Tűzben voltunk előröl, oldalról, hátulról, valószínűleg a saját csapataink által. Így küzdöttünk. Sebesülteket vittek előttünk. 6 vagy 7 óra felé azután kiadták a parancsot, vissza.[41] A visszavonulás az ellenséges fegyver- és ágyútűzben történt. Kiérve az útra nagy csapatban vonultak előre ágyúk, emberek, kocsik. Mellettük mentünk. Egész nap nem ettünk, nem ittunk, a kutak meg voltak mérgezve, s egész nap talpon voltunk. Már alig tudtam menni, kerestem a századomat. Végre a konyhánkat megtaláltam. A felszerelésemet reá raktam, s a megkínált konyakból ittam, s ez, meg a menetelés levert a lábamról. A kocsi egyik szíjába fogózva támolyogtam a kocsi mellett. Valahol megálltak, s én ott ledőltem, s az álom elnyomott."

Folytatjuk!

Joseph Schön tábornok, az augusztus 16-i támadás vezetője

                                                                                 
Felhasznált irodalom:

Hajdu-Pollmann, 2014          Hajdú Tibor-Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.

ÖULK I.                                Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.

A világháború IV.                    A világháború 1914-1918. IV. kötet. Budapest, 1929.




[1] Azaz július 25-én, szombaton.
[2] Valóban, az Osztrák-Magyar Monarchia nevében az uralkodó 1914. július 25-én este, 21:23-kor részleges mozgósításról adott ki parancsot, amely a teljes haderő mintegy felének rendelte el a háborús készültséget. Lásd: Hajdu-Pollmann, p. 56.
[3] A hadsereg első vonalbeli csapatai a csukaszürkének nevezett színű mundért kapták meg a frontra induláskor, amely voltaképpen egy halványkék árnyalat volt. Bővebben lásd: http://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/az_osztrak-magyar_hadsereg_egyenruhai_1914-ben Letöltve: 2014. december 10.
[4] Őrszolgálat, azaz őrségbe osztották be.
[5] A Theresienstadt (ma Csehországban Terezín) erődjének „főtere”.
[6] A K.u.K. 74. „Freiherr von Schönaich” cseh gyalogezredről van szó, melynek stábja, I. és II. zászlóalja eredetileg Reichenbergben (ma Csehországban Liberec), toborzóirodája és IV. zászlóalja Titscheinben (ma Csehországban: Jicín), végül III. zászlóalja Szarajevóban állomásozott. Az ezred harmadrészben német, kétharmadrészt cseh katonákból állt. 
[7] A 94. gyalogezred stábja, III. és IV. zászlóalja Reichenbergben (ma Liberec Cseho.), toborzóirodája és II. zászlóalja Turnauban (ma Cseho. Turnov), I. zászlóalja Josefstadtban (ma Cseho. Josefov) állomásozott. Parancsnoka Josef Zenkl von Bunaberg ezredes.
[8] Település közvetlenül Turnau mellett, attól délnyugatra.
[9] Azaz a zászlóaljakat elszállítási csoportokba [zugokba, azaz vonatokba] osztották, amelyek schwarmokból, azaz rajokból álltak.
[10] A zászlóalj hagyományos indulója ekkor az ún. 94-es ezredinduló (94er regimentmarsch), vagy „spanyol induló volt” volt.
[11] A már említett Josef Zenkl von Bunaberg ezredesről van szó.
[12] Gondolom a már említette másik magyarról van szó, aki az egészségügyiekhez került. Nem tudom beazonosítani személyét.
[13] Mint ebből is érezhető, az írógéppel készült tisztázat egy kézzel vezetett naplóból íródhatott, amelyet hősünk magával vitt a vonatra és a háborúba.
[14] A város arról híres, hogy itt találta fel Stanislav Brebera az 1950-es évek végén a Semtex néven ismert plasztik robbanószert.
[15] Morvaország fővárosa, ma Brno, Csehország.
[16] Bajmok, település Bács-Bodrog vármegyében, Szabadkától délnyugatra.
[17] Település Szerém vármegyében (Horvát-szlavónország), 12 ezren lakták 1910-ben, melynek zöme német  (55%), kisebb részben szerbek (26%) és horvátok (10%) lakták.
[18] Mitrovica vagy másik magyar nevén Szávaszentdemeter, határváros a Száva mellett, szerbül a neve Sremska Mitrovica. Lakossága 1910-ben csaknem 13 ezer fő, melynek 40%-a szerb, 33% horvát, 20%-a német és 7% magyar.
[19] Bizonyára valamelyik templomtoronyról van szó.
[20] Valójában jóval kisebb szerb erők voltak a túlparton, mindössze egy század. Lásd: A világháború 1914-1918. IV. k. p. 82.
[21] Beosztott szolgálatos, napos.
[22] Korpskommando vagy Korpskommandant, azza vagy a hadtestparancsnokság, vagy maga a hadtestparancsnok. A 94. gyalogezred a IX. hadtesthez tartozott, parancsnoka 1914. augusztus elején Lothar Edler von Hortstein.
[23] Számomra azonosítatlan személy. Mivel ott a tisztek tanyáztak, valószínűleg tiszt.
[24] Mint azt a naplóban fentebb olvashattuk, a monarchia katonái és vezérkara is arra gyanakodott, hogy a Szerémség és a Délvidék szerb lakossága informálja a szembenálló ellenséges szerb hadsereget. A határvidéken amúgy is rendkívüli állapot uralkodott, így a gyanús elemeket a térségből elszállították, mint jelen esetben. A helyi szerb lakossággal szembeni [néha indokolt] bizalmatlanság esetenként civilekkel szembeni túlkapásokhoz vezettek.
[25] A szöveg alapján valószínűleg naplóírónk egyik fivére.
[26] Nem tudom, kit becéz Dudának.
[27] [27] Az illető színész talán színészkedett, mert a komoly harcok csak augusztus közepén kezdődtek meg Galícia határán. Egyébként sem Galíciából Szerbia felé, hanem az ellenkező irányba vezettek el osztrák-magyar csapatokat a 2. hadsereg alakulataiból. Bár a 21. gyalogezred I. zászlóalja valóban a Balkánon szolgált, a 11. hegyi dandárban. 
[28] A 193. számú hadműveleti parancs augusztus 10-én 18 órakor rendelte el a Drina menti támadás [a Szerbia elleni első támadás] segítésére a 2. hadsereg tüntetését a Száva mentén, hogy ott szerb csapatokat kössön le. Ebben szerepelt Szerb-Mitrovica (a Mitrovicával szembeni település, Macvanska Mitrovica) és Szabács megszállása. A parancs kiadva: A világháború 1914-1918. IV. k. p. 81.
[29] A folyami átkeléshez a IX: hadtest összesen 2 utászszázadot és 6 hadihídoszlopot kapott. A világháború 1914-1918. IV. k. p. 80.
[30] Jarak, település a Szerémségben, a Száva egyik kanyarulatánál Mitrovicától délkeletre, mintegy 13 kilométerre.
[31] A falun két kis csatorna megy át, itt alighanem a falutól nyugatra Dunába ömlő Kudos csatornáról, Kudos patakról lehet szó.
[32] A világháború során a magyar és német többségű alakulatok kerültek rendszerint a legnehezebb szituációkba, mivel bennük bízott (okkal) leginkább a hadvezetés. Naplóírónk alakulatának mintegy 75-80%-a volt (szudéta)német, 20-25%-a cseh, így mindenképpen megbízhatónak számított, és egyáltalán nem kímélte a vezérkar a későbbiekben. 
[33] Augusztus 12-ről nincs külön bejegyzés, az előző 11-i-ben olvashattuk annak a napnak az eseményei ugyebár.
[34] A Száván való átkelés 1914. augusztus 12-én hajnalban folyt le Mitrovica és Jarak térségében, melyet a 29. k.u.k. gyaloghadosztály hajtott végre 6 zászlóaljjal, valamint 1 géppuskás osztaggal és egy ágyússzakasszal). Ellenállásba a csónakokon átkelő császári és királyi csapatok nem ütköztek. Lásd: ÖULK I. p. 112. Eredetileg Schön tábornok jaraki csoportja nem kelt volna át a folyón, de egy kisebb osztrák-magyar csapat szrbek általi megsemmisítése miatt, végül két zászlóalj itt is partot váltott. Lásd: A világháború IV. p. 86-87.
[35] Valóban, az osztrák-magyar 2. hadsereg az eredeti hadművelet terv szerint Oroszország ellen került volna bevetésre, ám ezt az első mozgósítás [részleges és Szerbia elleni] megváltoztatta. Később a hadsereg zömét ténylegesen Galíciába küldték, de mivel egyes csapatrészek belekeveredtek már a balkáni harcokba, némely alakulatok maradtak délen.
[36] Szabácsba érkeztek, északról, Drenovác felől.
[37] A Szabácsnál 12-én átkelt osztrák-magyar csapatok 13-án ismét az északi partra vonultak vissza, hogy 14-én ismét átkeljenek Szerbiába. Hősünk ezt meséli itt el. E csapatok (29. „közös” gyaloghadosztály (pk.: Zedtwitz altábornagy), benne a 94. ezred zászlóaljaival) feladata a Drina-Száva szögletének átfésülése és az ott talált fegyverek begyűjtése volt. A szerbek augusztus 14-én túlerővel támadást indítottak a Szabácsot védő osztrák-magyar csapatok ellen, így most ennek megerősítésére küldték a hadosztály zömét, amely azonban eddigre a sok össze-vissza meneteléstől elfáradt és elvesztette bizalmát a vezetésben. Lásd: A világháború, IV. p. 150-151.
[38] Augusztus 15-én a Schön tábornok vezette csoport, benne hősünk gyalogezredével Szabácstól nyugat-délnyugatra foglalt állást, előre tolt felderítőkkel biztosítva azt. Bővebben: A világháború IV. p. 153.
[39] A Schön-féle csoport a következő rendben menetelt Dobric felé: Elővéd: 38. gyalogezred I. zászlóalja; főcsoport: 38/II, 38/IV. zászlóalj, 16. menetzászlóalj, 38. tábori ágyúsezred 2 ütege, 94. gyalogezred, 9/II. tarackosztály, 26. honvéd menetzászlóalj. (A világháború IV. p. 158.) Mint ebből látható, naplóírónk voltaképpen a menetoszlop közepén volt, így lényegesen könnyebb dolga volt, mint az élen haladóknak. A csoport éle 9 órakor került tűzbe Bogosavac előtt, majd tűzharcban vonult Dobrichoz, amelyet az elővéd 1045-kor ért el. Itt a 38/I-es zászlóalj biztosítása mellett bevárták a csoport végét, majd egy órás pihenőt rendeltek el tekintettel a hőségre. A csoport konyhakocsijai még a Száva parton vesztegeltek, így a katonák a házakban igyekeztek élelmiszerre szert tenni (a 38-asok már két napja nem kaptak kenyeret). Z lelassította a tervezett keleti irányú előretörést. A végül kelet felé forduló támadásban a 94-esek az északi oszlopot képezték 4 üteggel és a 26. honvéd menetzászlóaljjal. Ez az oszlop, melyet maga a csoportparancsnok Schön tábornok és a hadosztályparancsok Zedtwitz vezetett, egy tisztáson 13:30 körül szerbekre bukkant, akik tüzet nyitottak a csoporthoz tartozó lovasságra. A lovasság belerohant egyik saját ütegbe, majd a 16. menetzászlóalj ellenségnek gondolván az összekuszálódott tüzér-lovas csoportot, rájuk lőtt. A magas kukoricásban a csapatok nem ismerték fel egymást, és hamarosan mindenki lőtt mindenkire akit látott. Schön tábornok végül a támadást leállította és nyugat felé visszahúzódva gyülekeztette a megzavarodott alakulatokat. (A világháború IV. p. 159-161.)
[40] A 94. ezred, augusztus 16-án a Szabácstól délnyugatra fekvő Dobric irányába kellett előrenyomulni, hogy onnan kelet felé törve oldalról fenyegesse a Szabácsot délről zároló ellenséget. Lásd :A világháború IV. p. 157.
[41] A visszavonulási parancsot Schön 16:40-kor adta ki, mely parancs a csapatokat Szabácsra rendelte vissza. (A világháború IV. p. 160.) A 94. gyalogezred augusztus 16-i támadása során 16 tisztet és 600 embert veszített ellenséges, de elsősorban saját tűz miatt, melyet oldalról kapott. Emellett a bajt növelte, hogy a visszavonulás során a sebesültek egy részét, a távbeszélőosztag járműveit és a konyhakocsikat, egészségügyi járműveket is vissza kellett hagyni. Ugyanezen a napon tőlük délre a Cer-hegységben a szerb hadsereg megsemmisíti a 21. landwehr hadosztályt, mely véget vet az osztrák-magyar seregek előrenyomulásának. 

2 megjegyzés:

Ferenc Pollmann írta...

Szép munka. Két apró megjegyzés. 1. A Zug jelentése itt szakasz, nem pedig vonat. 2. A hadseregeket abban az időben arab számmal jelölték, tehát: 2. hadsereg.

Horváth Gábor írta...

Ez Öntől megtiszteltetés. Köszönöm! Javítom. Nem tudom, miért írtam II. hadsereget... :)