Dr. Pertik Tamás Főorvos levelezéséből 2.
Levelek, 1914. augusztus 17-20.
Folytatjuk Dr.
Pertik Tamás világháborús levelezésének kiadását. Elsőként 1914.
augusztus-októberi levelezőlapjait gyűjtöttük össze, most a borítékban
hazaküldött levelei jönnek, elsőként négy darab jön, melyek augusztus 17. és
20. közöttiek. Minden nap egy. A címzett továbbra is frissen elvett felesége,
ám a hangvételük borítékba zárt levélként lényegesen bizalmasabb. Legfőbb
mondandója szerelmi vallomás, illetve annak kitalálása miként tudná feleségét
lecsempészni Székesfehérvárra a Papa (= após) kijátszásával. Megtudjuk, hogy
Pertik Tamás mindössze pár napja, augusztus 16-án vette feleségül Erzsébetet,
és hogy az após családja nem rajong az új jövevényért, aki elrabolta lányuk
szívét.
A leveleket (ahol
el tudtam olvasni) szó szerint közlöm, egy-két helyen spekuláltam, ami
ténylegesen értelmezhetetlen volt, azt […]-al jelölöm.
Hamarosan újabb
három boríték tartalmával folytatom a sort, amelyekkel le is zárul Pertik nálam
lévő 1914-es levelezése és majd újabb katonákkal ismerkedünk meg utána.
1.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.18; Budapest
914.aug.19
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.
1914. VIII. 17. d.u.
Én kicsi jó Feleségem!
Már 36 órája vagy az én édes feleségem, 36 órája, hogy
egyházilag is enyém lettél![1]
S én ezt oly büszkén mondom, s én oly boldog vagyok, mert Te mindenem az enyém
vagy. Szomorú vagyok, hisz egy nap alatt elszakított a sors vaskeze, de boldog
vagyok, mert Te mindenem az enyém vagy. Kicsim Te ezt nem érzed? Én nem tudom
miért, de így sokkal jobb érzés. Igaz, borzasztóan vágyom utánad, igaz, majd
szétpattan bennem a szív; de igaz az is, kicsi-pici feleségem az enyém […]! Csak
legalább még 1 napom lett volna, de jó lett volna! Hisz nem tudtam veled,
angyalkám beszélni sem, örökös szolgálat volt a 2 nap. De boldog percek voltak,
mikor egyedül tudtam veled lenni, tudtam veled pár sort váltani! Elégedetlen
vagyok a sorsért, s boldog vagyok, mert olyan kincset, oly drága szívet, s oly
finom lelket, oly minden szépet és jót bírok benned aranyom, mit én tényleg nem
érdemlek meg. S ezért a sorsnak hálás vagyok, mert megengedte nekem, hogy
megismerjelek, megszeresselek. S most végül tényleg az én aranyos, szép
feleségem lettél. S így, tudja a sorsot nem lehet tisztán szidni. Mi lenne most
az életem nélküled? Oly puszta sivár, s oly blazírt,[2]
s oly semmivel sem törődő ember lennék, mint egy év előtt. Nem volt életcélom,
nem volt ambícióm, nem vágytam semmire, nem törődtem senkivel. S most ép az
ellenkező, most van célom, most van akaraterőm, mert büszke vagyok, mert van
miért élnem. S ez oly jó érzés, amit ki nem tudok mondani. A fiúk[3]
minap egyértelműen kimondták ezt, én büszke lettem. S így is van, mert akinek
oly angyali jó, oly isteni szép felesége van, mint nekem, az büszke és gőgös
lehet. Lássa, hogy átalakít engem. Azért ne ijedjen meg, nem vagyok
felfuvalkodott, csak oly belső büszkeség hevíti szívemet.
Aranyos kicsi Feleségem, ugye nem vagy beteg? Úgy
aggódom, úgy szidom magam! Nem akarok erre gondolni, s ne adja az Isten, mert
én megbolondulok, vagy megszököm hozzád! Úgy haragszom magamra, mert nem lett
volna szabad a szívet annyira előtérbe helyezni, az észt egész háttérbe
szorítani. De ne haragudj reám ezért, bolond voltam, a te bolondod voltam.
Kérlek, írj erről rögtön, nagyon bánt,s nyugtalan vagyok. Szép kis párom,
imádlak, szeretlek síromig! Légy nyugodt, ne ess kétségbe, mert akkor beteg
leszel, s mit csinálok én? Édes kicsi feleségem nem jó érzés, hogy feleségem
vagy. Nem hevít ész.[4]
(Itt most borzasztó tüntetés van, a király születésnapját ünneplik)[5]
S most nemsokára találkozunk, én hiszem, jobb összeköttetésünk lesz,[6]
s Te jól fogsz kinézni, akkor édesanyánk lehoz! Nem lesz jó? Hisz akkor nem
zavar senki, hisz akkor itt csak veled leszek, s veled foglalkozhatom, nem kell
kiállni mások tekintetét! Igaz, nem minden tekintet bánt, de jól esik csak az
én feleségemmel egyedül lenni. Ugye kicsim jó? S lejössz? De csak akkor, ha
jobb összeköttetés lesz, inkább akkor pár napra! Jó lesz, Istenkém? Oh, bár itt
lennél és szívemhez ölelhetnélek! Ó, bárcsak kis szádat megcsókolhatnám! De ne
legyünk háládatlanok, hisz ha én egy év előtt tudom azt, mit ma, akkor én ezért
képes lettem volna az életemet adni. Türelem legyen!
Az öreg doktor[7]
felesége itt van, képzelheti mily boldog! De nem marad itt, holnap
visszautazik. Nem értem, miért nem marad itt, neki nincs oka, mint nekünk. Mi
evvel tartozunk Belki és Blankának (?)[8],
ez kötelességünk. Hisz ők oly jók hozzánk, hogy ez a legkevesebb, mit meg kell
tennünk. Ezért legyünk türelemmel, majdcsak megsegít a jó Isten! Igaz, Belki
tegnap elválás előtt említette, hogy behurcolkodik a lakásba, akkor, ha az én
kis feleségem kéri. S ha ne adja Isten, de Belki elmenne, úgy Blankát lehozzuk.
Mit szólsz ehhez? Én azt hiszem ez a legjobb megoldás volna. Ha így van, úgy
siettesd, s gyere ide én kicsi feleségem. Bizony csak itt volnál! Gyere kicsim,
ha lehet, de ha nem, úgy nyugodj meg, mert minden csak az erődtől s idődtől
függ. Egyél szépszámmal, ezt megígérted, s én nem fogok doki lenni! Jó?
Csókolom az én angyali feleségemet, ölelem, imádom végtelen szerelemmel, sok millió
csókot küld a te kis urad! Mert ugye urad vagyok? Pedig ez nem szép! Mert Úr én
nem vagyok veled szemben, hanem a kis bolond uracskád! Itt küldöm forró
csókjaimat az én is feleségemnek!
2.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.19; Budapest
914.aug.20
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.
1914.VIII.18. d.e. 11 ó.
Édes aranyos Bözsikém! Jó kicsi Feleségem!
Köszönöm, megkaptam leveledet, nem reméltem ily gyorsan,
annál jobban esett. Bizony szép álom volt az elmúlt két nap, egész éjjel arról
álmodtam. Oly jó volt, veled voltam, ott voltál mellettem! Ma rém szomorú volt
a felébredés, nem voltál mellettem, pedig úgy vágytam utánad! Jó hírek vannak,
megjött az első fecske, és jó hírekkel![9]
S nem tart ez az állapot soká, hamarább vége lesz, mint gondolnánk. Azért csak
türelem, elmúlnak egyszer a rossz napok. Csak rólad halljunk jó híreket Édes
Feleségem, akkor én nyugodt leszek, akkor elmúlik ez a keserves szomorú idő. S
kicsim még egy jó újság, valószínűleg megint megyek szabadságra jövő héten, de
3 napra. S ha te esetleg ez idő közben még lejöhetsz, nekünk akkor ebben a
háborús időben nem szabad panaszkodni. Nyugalom s béketűrés, majd elmúlik ez az
idő is! Csak nehezen, ugye?
Én örülök, hogy Iv(?)-ékkel[10]
így alakult a helyzet, legalább egyelőre nyugodtságban (?) van. Nem fog bántani
senki, s tűrhető állapotban lesztek. Okos dolog volt, bár nehezen mentünk bele,
hisz később úgyis úgy lesz, mint mi akarjuk. Én nagyon haragszom magamra kis
feleségem, mert durva és vad voltam, pedig megígértem, finom leszek. Sok
szemrehányást tettem magamnak, s megfogadtam, máskor nem leszek ilyen. Ne
haragudj érte, nem bírtam magamon uralkodni. De jól esik, hogy Te nemhogy
szemrehányást tennél, hanem még azt mondod, nem elég önfeláldozó voltál.[11]
Kicsim, ezt te sem hiszed, s én sem. Hisz igaz, én urad vagyok, de énnekem
nincs jogom, csak kérésem! S amit kérek, az én jó feleségem mindent megtesz s
tett! Én kérek Tőled bocsánatot aranyom! Bár csak egymás mellett lehetnénk,
hisz így oly sivár az élet. Ma reggel bizony nedves volt megint a szemem, a
második éjszakán (az elsőn nem, mert az elsőn nem aludtam). S kis feleségem
nélkül keltem fel! Borzasztó érzés volt, úgy vágytam utánad, úgy fájt a szívem,
azt gondoltam, megszakad! De vígasztalom magam avval, nemsokára látjuk egymást.
Így lehet jobb most a helyzeted, de nem tart soká! Bíz
most minden perc egy évnek tűnik fel! A lábadat, hol megütötted és nagyon fájt,
borogasd tiszta hideg vízzel, s mosd le és tisztán tartsd! Nehogy valami
fertőzés jusson hozzá! Remélem nyomban (?) mire levelem odaér, már nem fog
fájni. […] Midőn a templomban megláttalak, majd kiesett a szemem, majd
megszakadt a szívem. Tudod, mikor voltam legboldogabb? Midőn a Matyiból jöttünk
le autón. Mert akkor láttam a Te boldogságodat s én akkor boldog voltam. S
midőn nálam voltál, hisz én nem merek erre most gondolni, mert félek, megszakad
bennem valami. Nagyon boldog szép két napunk volt, s én hiszem, az életünk csak
boldogabb lehet ennél. Mert nekem a Te boldogságod a célom, s ez egyúttal a
magamé is. Igaz kis Feleségem, ha írsz nekem, nem kell bélyeget ragasztani reá,
csak ki kell írni: K.u.K. Reservespital. Belkinek írok, de ne bontsd fel, kis
feleségem, mert szégyellem magamat akkor. Ne sírj kicsim, hisz az én
tulajdonomat nem tudod őrizni? Csak nyugalom, majd jó lesz. Beszélj Bélával,
hogy édesanyámmal esetleg e hét végén lejössz, ha jobb vonatok lesznek akkor.
Én veszek felé egy hónapra szobát, s ott leszünk. De ne egy napra, hanem 2-3
napra, mert a nagy utat egy napra nem érdemes megtenni. Nagyon kifáraszt.
Most megyek parancs szerint ünnepi ebédre.[12]
Búcsúzok aranyom, fáj a szívem nagyon utánad, ég a lelkem, forr a vérem egész
nap, de erőt veszek magamon, mert belátom, nyugodtnak kell lennünk. Próbáld Te
is meg, hisz nálad ez fontosabb, mint nálam. Hisz Te gyenge vagy, míg én erős.
Csókolom szívedet, ölellek forró szerelemmel, vágyok utánad én kis Istenkém és
jó feleségem! Ölel, csókol a Te kis uracskád, Tamásod.
3.
[Nincs datálva. Valószínűleg 1914. augusztus 19-én este
íródott, s az alább következő 4. számú levéllel egy borítékban küldték el.]
Édes kicsi Bözsim!
Nem jön álom a szememre, nem bírok aludni, pedig
próbáltam. Te vagy az eszemben, Te vagy a szívemben. Egyedül vagyok, […]
szabadságra ment a másik kispesti is. Nagyon izgatott voltam egész nap, este
ezért megittam 2 pohár sört, s még most sem vagyok álmos. Téged látlak
Istenkém, benned gyönyörködöm. Bár itt lehetnél mellettem, Istenem, boldog
lennék, s így elhagyott kivert kutya vagyok. Szalmaözvegy[13]
anélkül, hogy az én boldogságomat csak egy pillanatra hívül ismerném. Te jó
vagy, de a sors mostoha. Ne gyere le Bözsim, mert ha lejössz, én nem engedlek
többet haza, úgy gondold meg! Én nem tudok nélküled élni, nekem az élet így
teher, nyűg! Ez nem élet, ez tengődés. Hisz minek adta az Isten, hogy
megismerjelek, ha nem lehetsz itt. Ha nem ismernélek, ha nem volnál enyém,
akkor nem tudnám mi a mennyország és belenyugodnék, de mert tudom, s az enyém,
én nem tudok nyugodni. Én boldog akarok lenni, és itt akarlak látni. Én ölelni
akarlak szívemre, forró utolsó leheletemig. Minek lebbenti fel a jó Isten a
fátylat álomszerűleg, hogy az ember vágyban pusztuljon? Nem, ezt nem akarja!
Gyere le Édesem, gyere ölelő karjaim közé, s legyünk boldogok! Oly lázas a
fejem, ne haragudj, de nem tudok parancsolni magamnak. Úgy kívánlak téged szép
angyali szerelmem, égek ebben. Hisz jó ez, és ha van mit, de nálam nincsen. […]
éppen te nem találsz csak forró égő szívet. Bolond vagyok, mert belátom, de nem
bírom visszafojtani a lávaszerűen előtörő vágyat, Téged kicsi feleségemet.
Feleségem, aki messze van tőlem, borzasztó helyzet. Muszáj befejeznem, aludni
kell. Ne haragudj, majd lecsillapodok. Édesem ölellek, szívből ezerszer sokáig,
csókollak sokszor! Ugye lejössz? Gyere! Gyere! Gyere! A Te Tamásod.
4.
A borítékon:
Postai körpecsétek: Székesfehérvár 914.aug.20; Budapest
914.aug.21
Nagyságos Pertik Tamásné Őnagyságának
Budapest, Svábhegy, Mátyás király út 32.
1914. VIII. 20. d.e. 11.
Édes jó Bözsikém! Aranyos kis
Feleségem!
Most fejezted be a Matyiban[14]
az éneket, reád gondoltam kicsim, hogy énekelsz. Bár halhattam volna, s mily
korán kellett megint kelned! Ma 2-3-dik leveledet megkaptam, most olvastam
végig kicsim édes sorait. Melyben írod, még mindig beteg vagy. […] Nem érzed a
megszokott tüneteket? Igaz, hogy most még erősebb lehet? Nem kell semmit most
csinálni, mint keveset mozogni, s tisztán tartani. Azok a cseppek is jók, de
sokat nem használnak. Ha nagyon erős, inkább feküdj le kicsi Feleségem, az a
legjobb orvosság. Belkinek már írtam, már most megkaptad, és átadtad neki.
Kellemetlen volt, de megtettem, azt hiszem Belki megérti, ha nem is ért egyet.
Rossz hírt adsz tudtomra, a Papa nem fog valószínűleg belegyezni a
lejöveteledbe. Kérd meg szépen, s ne feleselj vele, én azt hiszem ha többször
kéred, ő bele fog nyugodni. S csak édesanyámmal jöjj le, mert ő lenn marad míg
mi csak akarjuk, száz napot, s tudja, hogy egymáséi vagyunk. Őneki veszünk egy külön szobát, s minekünk! S
megkérem, azt ne mondja el senkinek, ezt biztosan megteszi. Belkiékkel nem
lehetne oly jól azt elintézni. Esetleg beszélj Margittal[15]
(bármennyire nem szeretem), de az reá veszi a Papát! Édesanyám biztosan
vállalkozik reá, s holnap már jobb összeköttetés lesz. Csak édesanyámmal gyere
kicsi párom, s pár napra! Jaj, nem merem hinni ezt, pedig most ez az én
reményem. Mily jó volna, ha pár napra lejönnél, s enyém volnál! Volna boldogabb
ember nálam ezen a földön? Nem hiszem. Csak szépen kérd a Papát, s a Margittal
beszélj, s azt hangoztasd, hogy Édesanyámmal jössz le, én hiszem, hogy sikerül.
Margittal biztosan sikerül, mert ő édesanyámat respektálja Ottó miatt.[16]
S ha ő szól, azt hiszem a Papa is beleegyezik. Tudod, kis Feleségem, én a
fejemben ezt már oly szépen elintéztem, nagyon rosszul esne ha nem
sikerülhetne. De csak úgy, ha jól érzed magad édes kicsim, mert ez nagy strapa,
s ha jobb vonatközlekedés lesz. Nagyon jó jel, hogy Papáék […] kedvesek, ez egy
öröm, bár addig tartana legalább, míg el nem hozlak végleg. Bár ez sikerülne,
volna nálam ember? Istenem, nem hiszem. Ekkora boldogságot nem érdemlek meg.
Tegnap egyik levelemben nagy
csacsiságokat írtam! Ugye?[17]
Örülök, hogy Bélát kedveled, én ezt előre megjósoltam, s ugyanezt mondom a
többi testvéremre is.[18]
Majd meglátod, jó fiúk. Én azt hiszem, a szőnyegeinket jól ki kellene
tisztítatni és elrakni a spájzba, vagy ha ott nem férnek el, máshova. Mert így
csak […]. Ha én nem rendeltem volna, úgyis elraktam volna. Köszönöm kicsim,
hogy gyenge állapotban utánanéztél lakásunknak, csak meg ne ártson. Ez legyen a
legfőbb. Nekünk most alig van dolgunk, kevés a beteg. Jól nézek ki most, s
hazámat szolgálom. Csak te vigyázz magadra kicsi angyalkám, mert én nem tudom,
mit csinálok itt, ha beteg leszel! Az éjjel rosszul aludtam, mindig ott voltál
mellettem, ha behunytam a szememet, de amikor hozzád akartam nyúlni, vagy
kinyitottam a szemem, eltűntél! S oly haragos szomorú arcod volt! Úgy
szerettelek volna megölelni, hogy vígabb legyél, de nem lehetett, csak lelked
volt itt, Te messze voltál. Egész éjjel hánykolódtam, s reggel 4 órakor
felkeltem. De most nem vagyok fáradt, s ami a fő, nagyon nagy étvágyam van.
Nincs mit aggódnod miattam kicsi aranyom. Úgy szeretnélek itt látni, ugye
lejössz én édes párom hozzám 3-4 napra? Csak így lehetne talán jövő héten (az
elején?). Ha elengednének, írj vagy írass Bélával egy levelet, és ő le fog
jönni és lehoz. Te kicsim, én ebbe már belehergeltem magam, de rossz lesz, ha
nem teljesedne. De muszáj sikerülni, csak ügyesen csináld, szépen kell a papát
megkörnyékezni. Addig egyél kicsim, mert az út hosszú és fárasztó,[19]
ne légy beteg. Talán az volna a legjobb, ha Édesanyám írna egy levelet, hogy ő
lejön, nem jönnél-e te is le hozzám! S ezt a papának megmutatni! Beszéld meg
Bélával! Mindenre gondolok, csak sikerülne. Írj sokat édes kicsim, hisz az az
egyedüli szórakozásom, ha leveledet olvasom. S vigyázz nagyon magadra, majd én
meglátom! Nem kell a feleségnek sokat tűrni, csak én voltam vad, bosszús, meg
máskor nem leszek! Hívnak, búcsúzom, csókolom a kicsi szájadat! Ölellek édes
angyalom, hívlak le ide, könyörgök, gyere (de ne vessz ezért össze a Papával,
mert később bajt csinálna)! Úgy vágyom utánad, én szép kis feleségem után. Csókol,
ölel sokszor a te hű urad a rossz Tamás.
Jegyzetek:
[1] Eszerint Pertik Tamás 1914.
augusztus 16-án vette feleségül Erzsébetet, ami nagy divat volt a háborúba
vonult fiatalok körében közvetlenül bevonulás előtt. Ugyanakkor nagy pech is.
[2] Fásult, unott, egykedvű.
[3] Nem tudom, kire érti ezt, talán
a többi orvosra a kórházban.
[4] Az utóbbi két mondat nagyon
nehezen olvasható, nem teljesen világos az értelme számomra.
[5] Ferenc József 84. születésnapja
augusztus 18-án volt, az egész országban ünnepi felvonulások voltak.
[6] A mozgósítás során az országban
a vasútvonalakon a polgári közlekedést a minimálisra korlátozták, hogy legyen
elegendő szerelvény a katonák és felszerelésük felvonultatásához.
[7] Ismeretlen. Talán a
székesfehérvári tartalékkórház egyik vezetőjéről lehet szó.
[8] Két nehezen olvasható és
ismeretlen név. Az első (Belki?) az alábbiak alapján talán azonos lehet az
említett öreg doktorral.
[9] 1914. augusztus 12-én indult meg
az osztrák-magyar 5. hadsereg offenzívája Szerbia ellen a Drina folyó mentén,
amely kezdeti sikerek után csúfos kudarcot vallott, miután a szerb csapatok
vereséget mértek több hadosztályra a Cer-hegységben. A kezdeti sikerekről,
melyek voltaképpen jelentéktelenek voltak, az osztrák és magyar sajtó erősen
eltúlozva beszélt, azt a tévhitet hintve el, hogy hamarosan végeznek
Szerbiával.
[10] Ismeretlenek, egyébként is
olvashatatlan, lehet akár sp-ékkel, vagy fv-ékkel is…
[11] Nem tudom milyen konfliktusról
lehet szó, legfeljebb abból tippelhetek, hogy a feleségének küldött leveleit
hamarosan máshova címzi. Esetleg a feleségének a szüleihez való visszaköltözése
lehetett a gond, talán nem akart egyedül maradni a családi házban. De ez csak
puszta sepkuláció.
[12] Mint már említettük augusztus
18. Ferenc József király születésnapja, ezért volt ünnepi ebéd.
[13] Párjától elszakadó hitves, az
angol grass-widow (fűözvegy) és német Strohwitwe (szalmaözvegy) mintájára.
[14] A „Matyi” talán a Mátyás király
úti házat jelenti.
[15] Esetleg Erzsébet testvére?
[17] Valószínűleg az előző, általam
3-assal jelzettről van szó.
[18] A Pertik testvérek név szerint:
Pertik Károly, levélírónk: Tamás, Pertik Béla, ifj. Pertik Ottó, és Vilmos.
[19] Tamásunk kicsit túlreagálja ezt
a Budapest-Székesfehérvár távolságot, de hát orvos… :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése