Könyvajánló: két Capek

Könyvajánló: 

Ma két Capek írás kerül sorra, mint ajánlat. Egyik egy a mai modern világunktól sem idegen hatalmat,  a médiát mutatja be szarkasztikus humorral, a másik pedig közismerten a tudományos-fantasztikus irodalom egyik alapköve.

Karel Capek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása

Bp.: Alinea, 2011

Az "Egy tisztes polgár meghurcoltatása" nincs ötven oldal. Mégis minden benne van, amiért a gondolkodó emberek utálják a sajtót. A nyilvánosság hatalom és a hatalommal előbb-utóbb mindig visszaél valaki, ráadásul itt az él vissza vele, akinek feladata elviekben más hatalmi ágak ellenőrzése, és ebből fakadóan az egyetlen hatalmi ág, amelyet képtelenség felelősségre vonni, ha az nem akarja ezt. Emlékezzünk csak a pár évvel hazánk ellen indított EU-s hajszára, amely szerint a médiát nem lehet vizsgálat alá vonni, hanem csak az felügyelheti az államot. Ez természetesen maga a nonszensz, hiszen a sajtótermékek is személyekhez,  csoportokhoz köthetőek, nem az -egyébként sem létező- "nép"-et szolgálják, hanem a tulajdonost. Capek ezen írása jelzi, hogy a probléma nem új (1927-ben írta), és a jeles cseh író kiválóan ráérzett milyen veszélyt jelentenek az egyénre a gátlástalan zsurnaliszták. Capek hőse egy egyszerű polgár, Josef Holusek, akit -ki tudja milyen inditatásból - egyik nap célkeresztjébe állít a sajtó. Már maga az is érdekes, hogy Holusek magát találja címoldalon, hiszen a cikk voltaképpen nem szól semmiről, csak sejtet valami szörnyűséget, ami az ő lakásán zajlik, minden konkrétum nélkül. Az örvény aztán beindul, és a bulvárosodás megkezdődik, egyre nagyobb vádakkal illetve szegény tisztes polgárt. Először az állítások szerint csak kiabálás hallatszott szobája lefüggönyözött ablakai mögül, később már dorbézoló züllött alakok ordítozása, majd pisztolylövések... Házvezetőnője felmond, mikor értesül urának állítólagos cselekedeteiről, holott ő ott volt, mikor az ominózus eset történt (azaz nem történt), mindamellett nem hisz sem Holuseknek, sem a saját emlékezetének, mert: "De ha egyszer benne van az újságban!". Ismerjük ezt a figurát azt hiszem mindannyian a jelenből is. Maga a mű újságcikkek és az azok után Holusekkel megtörténő események leírásának összessége, tulajdonképpen (ál)dokumentumszatíra lenne, ha lenne ilyen műfaj. Holusek először nem védekezik, bízván abban, hogy kiderül a tévedés, majd amikor mégiscsak reagál, még jobban maga alá gyűri a "botrány". 

Összegzés: Mindenkinek nagyon javallott elolvasni ezt a gyöngyszemet, hiszen a humora kiváló és a tanulság is hasznos a mindennapjainkhoz: bízz a saját logikádban és dobd ki a tévét! Az Alinea kiadó kötete szép, borítója ötletes, bár valószínűleg 10 végigforgatásnál többet nem nagyon visel majd el.

Pontszám: 

Nyolc puli-cer-díj a tíz puliból.

8/10

Karel Capek: R.U.R. - Rossum Univerzális Robotjai

Bp.: Quattrocento, 2013

A R.U.R. a sci-fi irodalom alapköve, legalábbis ami a robotokkal foglalkozó ágát illeti, mindenképpen így van. Hiszen maga a "robot" szó ebből a színdarabból származik. Ja, igen. Meglepő módon, ez egy színdarab.  Meg kell mondjam, alighanem az első tudományos-fantasztikus színdarab, amit valaha olvastam (és alighanem az egyetlen amit fogok), és igencsak bizarr élmény volt kezdetben a robotkoról ilyen formában olvasni. Nem egy jó ötlet, talán nem véletlen, hogy a sci-fi írók nem ezt a műfajt használják rendszerint. A történet a robotokat (voltaképpen itt nem fémből összetákolt szörnyetegekről, hanem genetikailag módosított, érzelmileg és fizikailag kiherélt "emberekről" van szó) gyártó cég szigetén zajlik, ahova bevezetésként egy ifjú hölgy toppan be, akit a helyi főnök pillanatok alatt feleségül kér és meggyőz arról fenntartásai ellenére, hogy a robotok csak jót hoznak az emberiségnek. Megszűnik a munka, hiszen mindent az olcsó -ergo versenyképes- új munkaerő végez el helyettünk, és csak későn derül ki, hogy ezzel minden elveszik, ami azzá tesz minket akik vagyunk, minden rossz és jó tulajdonságunkkal együtt. A tétlenség megöli a lelket és az emberek már ahhoz is lusták, hogy fenntartsák a saját fajukat. Capek ezen műve ügyesen egyensúlyoz a tragikum és a komikum hajszálvékony határvonalán, egyszerre vígjáték és egyszerre disztópia. Mikor egy kísérlet után a robotok fellázadnak, az emberek világa lángba borul. Az író minden monumentalitástól mentesen adja be nekünk a nagyvilágban rövid idő alatt lezajló változásokat. Az ötlet itt is sziporkázó, Capek kétségtelenül a sci-fi egyik meghatározó ősatyja. Ugyanakkor kicsit többre számítottam az alapján, hogy a robotok első felbukkanásáról van szó. Valahol elfuseráltnak éreztem a lezáró happy endet...

Összefoglalva: Remek ötlet, furcsa előadásmódban, némi humorral leöntve és hidegen tálalva. A fentebb elemzett Capek mű szerintem sokkal jobb.

Pontszám: 

Hat u-boot a tíz ro-bootból.

6/10