 |
| Minden válogatás mellett is felnőtt tartalom. |
Még egy éve kezdtem el kedvenc, könyvespolcaimon megtalálható könyveim bemutatását, amit aztán az első írás után egészen mostanáig hanyagoltam is. De hát ami késik, az nem múlik (lásd: az idei tél!), úgyhogy jön a folytatás! Ezúttal nem egy régi kötetről lesz szó. Nem is értékes különösebben, ha pénzügyileg nézzük. Igazából számomra az értékét az adja, hogy kiktől kaptam, és az, hogy jó szívvel adták. Névnapomra ajándékozták 2004. március 24-én legkedvesebb barátaim, a szombathelyi -néhai- Berzsenyi Dániel Főiskola klubjában, sörözgetés mellett.
 |
| Éppen megbotránkozunk a kötet nyersességén, 2004.III.24-én. |
Marcus Valerius Martialis: Költők, ringyók, pojácák című válogatáskötetéről van szó, amelynek verseit Csehy Zoltán fordította magyarra, egészen virtuóz, ám 18-as karikát bőségesen kiérdemlő nyelvezettel. Csak kevés példát hozok, mert bár az elektronikus papír sok mindent elbír, de hát azért no...
Hogy milyen a könyv? Mondja el Martialis maga egy epigrammával (7,90.):
"Szétkürtölte Mathóm: könyvecském túl egyenetlen.
Hogyha igaz, Matho - lám! - zengi dicséretemet!
Umber s Calvinus csak egyenletesen dalolászik,
könyvük, Creticusom, rossz, de egyenletesen!"
A könyv rövid, ám szaftos. Íme, Martialis a rövidségről, kivételesen saját fordítással, hogy még élesebb legyen, mint Csehyé (3,83):
"Szóltál, Cordus, hogy fogjam verseimet rövidebbre:
tégy úgy, mint Khioné, kapd be, amekkora van!"
Martialis maga volt a megtestesült szemétség, olyan volt, mint Dr. House és Jockey Ewing közös tanítványa, aki egy hideg téli hajnalon, hídalatti alvás közben rádönt egy halom jeget:
"Irodalmi tűzeset (11, 93)
Lánglelkű Theodorus váteszi háza leégett.
Phoebus, jól van ez így? Boldog a múzsasereg?
Kész bűntény, rettentő vétke-hibája az égnek,
hogy házával nem lett por a ház ura is!"
Martialis képes néhány mondattal felvázolni az általa megvetett személyek portréját, hogy aztán rögtön forró tűket szurkáljon a körmük alá. Vagy kés a hátukba.
"Mily őszinte Chloé, hét férjét vitte a sírba:
ÍME AZ ÉN MŰVEM - véste belé - EZ A SÍR!"
Kétségtelen, hogy önkritika is vegyül költőnkbe:
"Orcádat dícsérem, a lábad, vagy karod ívét:
"Meztelenül látnál!" - Galla, csak azt csacsogod.
Mégsem jössz a közös fürdőbe velem soha, Galla,
félsz, hogy meztelenül nem leszek egy Adonisz? (3,51.)"
avagy:
"Meglepetés (10,40.)
Rátörtem, hisz a hír fecsegte, hogy nőm,
Polla s egy buzi összejárogatnak
titkon. Nem buzi ez! Mily aljas egy vád!"
 |
| Martialis elképzelt portréja |
Versikéi közül a legerősebbek a római emberek nemi életét kifigurázó epigrammák, amelyek többnyire durvák, erősen szexuális jellegűek, de azért van amit le lehet írni ide mézesmadzagnak:
"Líbia-szerte nejed, Gallus, rossz hírbe keverték:
nincs zsugoribb - mondják - asszony a föld kerekén!
Csak meddő locsogás! Nem vett el még soha semmit,
ellenben bárhol, bárkinek adni serény! (2,56.)"
"Azt kérded, Themison - Fabullusom -, miért
nőtlen? Kell-e nej ott, ahol hug is van? (12,20.)"
"Egy éjjel négyszer tudok, ám Telesilla, veled még
négyévente az egy is csak alig sikerül! (11, 97.)"
"Lesbia esküdözik: sose dugták ingyen. Ez így van.
Hogyha kefélni akart, épp eleget fizetett. (11,62.)"
"Száz dolgot kezd el Sestorius, és sose végez.
Hogyha netán kamatyol, eljut a csúcsra azért? (3,79.)"
Ez csak ízelítő, valójában a legjobbakat nem kívántam elsütni itt, ráadásul komolyan durva versekről van szó. Maga nagy költőnk, Janus Pannonius is próbálkozott Martialis utánzásával, de mindkettőt olvasva, ki kell jelentenem, hogy a közelébe sem jutott. Az ókori kultúra szerelmeseinek mindenképpen javaslom olvasásra Martialist, méghozzá Csehy fordításában, mert lényegesen közelebb áll az eredetiekhez, mint a megszépített átfogalmazások, amelyek korábbi gyűjteményes kiadásokba (pl.: Római költők antológiája) bekerültek. Hiába, az ókort nem csak Vergilius felől kell megismerni, hanem a kevésbé fennkölt, ám legalább annyira valóságos másik oldaláról is: olvassunk Martialist, pompeii-i falfeliratokat és bepillanthatunk egy másik Rómába is.
A kötet durvaságait már az a bejegyzés is előrejelzi, amit annak átadásakor néhány barátom beleírt:
"Gondolkodtunk rajta, hogy merjük-e a nevünket adni ehhez a könyvhöz...
...aztán mertük. Boldog névnapot! 2004.03.24."
Köszönöm nektek a mai napig! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése