2013. szeptember 24., kedd

Fogápolás az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban

A következő kis bejegyzés eredetijét egy barátomnak írtam néhány hónapja, de, hogy a blogolvasók ne maradjanak olvasmány nélkül miközben teljes erővel könyvtári munkák temetnek maguk alá, vagy éppen gyengélkedem (vagy éppen focit nézek, de ez nem lenne mentség, úgyhogy nem említem... hopsz...), ezért csatolom ide. Fogápolás az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban, pár szóban, mondhatnók: foghegyről.

Hogy az ember mióta foglalkozik a szájápolással? Hm… ez egy fogós kérdés. A fog az ókori Mezopotámiában meglepően jelentős szerepet játszott, bekerült a kultúra minden szegletébe a szokásjogtól a hiedelemvilágig. Még ma is használjuk azt a bibliai mondást, amely összefoglalja a korabeli szokásjogot: szemet szemért, fogat fogért. A mezopotámiai hitvilág szerint a fogfájást egy féreg okozza, amely a világ keletkezésekor egy mocsárból tört elő és az istenektől táplálék gyanánt azt kérte, hogy had élősködjön a fogakon és a fogínyen. Sajnos az Istenek rábólintottak, így kaptuk meg a fogfájást az akkád mítosz szerint. A fogat az akkád nyelv a "shinnu" szóval jelölte. Egy csorba fogú ember, mint nem eléggé előkelő nem tölthetett be magasabb papi tisztséget, mivel nem volt rá méltó. A törvények között is találunk fogakra vonatkozó passzusokat, Hammurapi híres törvényjavaslatai (valójában dinat misarum, azaz "igazságos cselekedetek tára" és nem szigorú törvények ezek) között a 201. szakasz így szól: „Ha valaki kiüti egy másik ember fogát, akkor az köteles 1/3 mina ezüstöt adni cserébe.” Ez csaknem 200 gramm ezüstöt jelent. Szó szerint fogukhoz verték a garast. A fogfájást egyébként egyszerre próbálták spirituális és gyakorlati módon kezelni. Egyfelől ráolvasással próbálták a férget elátkozni: „Gonosz, pici féreg, Ea isten bosszúja emészt el!”, valamint különböző öblögetőszerekkel kezelni. Ezen ókori szájvíz számunkra sem hat nagyon taszítólag, mert sörből és szezámolajból készült. Ínycsiklandó. Hogy segített-e az már egy másik megrágni való téma.

Az ókori Egyiptom híres volt ókori orvosairól, ugyanakkor a korszak technológiája miatt mégis komoly gondokat okozott a fogaknak. Noha az ókori közel-keleten mai szemmel ritka volt a fogszuvasodás, a fogakat erősen rongálta a malomkőn történő őrlés során az ételbe kerülő kőpor. Nagyon jó példa erre a néhány évvel ezelőtt megvizsgált Redpath Múzeum gyűjteményében található múmia. 


A hellenisztikus korból származó (Kr.e. 1. század) test CT vizsgálata során több érdekességre is fény derült. Egyfelől kifejezetten rossz fogakkal rendelkezett a kb. 20-30 évesen elhunyt ismeretlen nevű férfi, másfelől fogfájását különleges módszerekkel próbálták orvosolni. A fogakon keletkezett lyukakba, illetve a fogak közé a korabeli orvos vászoncsomagocskákat helyezett, valószínűleg fügelével vagy cédrusolajjal átitatva, csökkentve a fájdalmat. A kutatók nem tartják kizártnak, hogy végül mégis a fogai okozták anonymusunk halálát, mivel a tályogok Sinusitist okozhattak. 

Tudom, kicsit szájba rágós volt...

Nincsenek megjegyzések: