Bár
a magyar középkor hadseregeinek pontos létszáma a hadtörténészek egyik nagy
problémája, azért nem minden esetben tapogatózunk teljesen sötétben. A XV.
századtól kezdve egyre több zsoldosjegyzék maradt ránk, amelyek az egy-egy
hadjáratra valamely város vagy - ritkábban – egy-egy földesúr által küldött
csapat nagyságát, zsoldját, sőt néha felszerelését is megadja. Most egy ilyen
regestrumot nézünk meg, amely Bakócz Tamás esztergomi érsek familiárisainak
csapatát mutatja be nekünk.[1] Ezt a
32 parancsnok vezette 127 fős egységet 1514. június 28-a után küldték a déli
végeken Dózsa parasztfelkelői ellen hadakozó Bornemissza János seregének
megerősítésére, mint az a dátumokból kiderül. A csapat kiállítása és másfél
havi zsoldja Bakócznak 383 aranyforintba került, amelynek zömét a zsold teszi
ki.
 |
| Bakócz Tamás esztergomi érsek, korabeli érmén |
Bakócz
úgy tűnik az egyes csapatok megfelelő felszerelését is finanszírozta (itt
familiárisokról van szó, nem ad hoc felvett zsoldosokról), egyszer leírja, hogy
egy sisakra ad 1 forintot, máskor a tábori szerekre teszi ugyanezt. A 127 főből
kiemelkedik Czobor Gáspár, akinek 25 forintot adott az érsek a másfél hónapra,
míg a legtöbb katona (szám szerint 94-en) 3 forintot kapott, 4 lovas 2.25
forintot,[2] 24
lovas (közte 12 huszár) 2 forintot, míg Czobor 4 szolgája csupán egyet-egyet
kasszírozott. Feltehetően a zsold a felszerelés minőségéhez igazodott, ahogy
azt több más forrás is igazolja más esetekben.
Jelzi
azt is, hogy a magyar seregek a XVI. Század elején mennyire ragaszkodtak a
lovas hadviseléshez, hiszen kivétel nélkül lovasokról van szó. Ez a várharcok
során időnként hátrányt jelentő hagyomány azonban előny volt a tapasztalatlan
parasztok ellen, ráadásul a sebesség is fontos tényező a hadszíntéren.
Sajnos
arról forrásaink nem szólnak, hogy a Bácskában zajló hadműveletekben miként
vett részt az érseki kompánia, de Bornemissza sikeresen harcolt. A június 21
körüli[3]
gubacsi összecsapásban még kétségtelenül nem lehettek jelen az időpontból
kifolyólag, és a Perleknél vívott július elején[4]
csatában sem túl valószínű, bár ez már nem kizárt.
A
feljegyzés a Pozsonyi káptalan levéltárában maradt fenn, ma is Pozsonyban
őrzik, eredeti nyelve természetesen latin.
„Azon
familiárisok listája, akik Bornemissza Jánoshoz indultak a keresztesek ellen[5]
1514
A Tisztelendő Úr azon familiárisainak
nevei, akik Bornemissza Úrhoz indultak, és azok fizetése másfél hónapra.
Tompa Benedek 6
lóval 18 forint
ugyanannak támogatásul: 10
forint[6]
Dereczky Ambrus 5
lóval 15
forint
Nándory Demeter 1 lóval 3 forint
Gerelyes (Gereles) Ambrus 4 lóval 12 forint
Kerékgyártó János 3
lóval 9
forint
Zarka Bertalan 3
lóval 9 forint
Farkas Balázs 4 lóval 12
forint
Szondy (Condy) Miklós 4
lóval 12 forint
Istók István 3
lóval 9 forint
ugyanannak egy sisakra (cassidem seu galeam) 1 forint
Horváth Mátyás 2
lóval 6 forint
Bathkay Bálint 3
lóval 9 forint
Was György 2
lóval 6 forint
Zádory Oszvald 1
lóval 3 forint
Rácz Lőrinc 1
lóval 3 forint
Márkus (Marcus) Mihály 2
lóval 6 forint
Pándy Miklós 2 lóval 6 forint
Bartos (Barthos) Ambrus 2
lóval 6 forint
Leusták (Leustachius) 4 lóval 12 forint
Banyecz? (Banycz) Pál 3
lóval 9 forint
Szabácsy (Sabaczy) Péter 1 lóval 3 forint
Jó (Yo) Tamás harmincados[8] 4 lóval 12 forint
Czobor Gáspár 25
forint[9]
Tompa Péter két szolgája 2 lóval 4 forint[11]
Tompa Péternek a táborba menetel költségeire 1 forint
Czobor Gáspár Úr 4 szolgájának
4 lóval 4 forint[12]
Június 22-én:
Czomody András 3
lóval 6 forint
Június 22-én:
Szerdai (de Zerda) Péter Iván 1
lóval 2 forint
Június 27-én:
Huszárok, akiket Paksy János fogadott fel
12
lóval 24 forint[13]
Kifizetett zsoldok június 28-án:
Paksi János Úr 10
lóval 30 forint
Drencsényi (Drenczeny) György Úr
8 lóval 24 forint
Csató (Czatho) Péter 6 lóval 18 forint
Lengeldy Ferenc 6
lóval 18 forint
Körmendy (Kermendy) Pál 4 lóval 9 forint”[14]
A
lista összesen 116 lovast említ, ha hozzávesszük a kihúzottakat, - akiket nem
tudjuk, mi okból húztak ki, és semmi okunk azt hinni, hogy azért, mert nem
voltak ott -, akkor 127 lovas jön ki.[15]
 |
| Huszárok az orszai csatában, 1514-ben |
Felhasznált irodalom:
B.
Szabó János: A könnyűlovasság átalakulása a XV. században: a huszárság
megjelenése. In: A honfoglalóktól a huszárokig. Bp. :Argumentum, 2010. p.
126-171
Barta
Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp.: Gondolat, 1973.
Monumenta
Rusticorum in Hungaria Rebelliorum anno MDXIV. Bp.: Akadémiai, 1979.
Jegyzetek:
[1] De egyáltalán nem biztos, hogy a valódi érseki
bandériumról van szó, amely szinte állandó jelleggel a délvidéken tartózkodott
ezen időszakban, így lehet egy ezen felüli osztag is!
[2] Nem kizárt, hogy 1
fő 3 Ft-ot és 3 fő 2-2 Ft-t kapott, sőt valószínűleg ez a megoldás.
[3] Barta-Fekete, p. 149
[4] Nincs pontos dátumunk, Barta-Fekete, p. 153
[5] Kiadása: Monumenta Rusticorum, 87. sz.
[6] Talán a felszerelésük nem sikerült teljesen, ezért
kellett az érseknek még támogatást adnia Tompának.
[7] A jegyzékből utólag törölve, nem tudni miért.
[8] Azaz a harmicados vámot szedő vámtiszt.
[9] Itt nincs létszám. Talán egy igazán komoly
fegyverzetre kellett, ez esetben feltételezhető, hogy Czobor Gáspár
nehézpáncélos lovasként harcolt.
[10] A jegyzékből utólag kihúzva valami okból.
[11] Talán könnyebb fegyverzetű lovasok lehettek, mivel
csak 2 forintot kaptak a lovasoknak járó 3 helyett, akárcsak az alább említett
huszárok.
[12] Itt egy lóra csak 1 forint jut, talán ezek nem is
harcoló egyének, hanem kisegítő személyek.
[13] Joggal tételezhetjük fel, hogy a 3 forintos zsoldot
húzó lovasok felszerelése jobb volt, mint a könnyűlovas 2 forintot kapó
huszároké, amelyre utalhat a fentebb említett sisak is, amely ekkoriban
valószínűleg még nem állandó felszerelése a huszároknak, mellvértet pedig
szinte biztos nem viseltek. Lásd: B. Szabó, p. 142-147
[14] Ma a Pozsonyi
[15] És nem 126, amint Barta és Fekete írta: Barta-Fekete,
p. 161
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése