2011. augusztus 22., hétfő

Hollywood és valóság, avagy hogyan képzelném el Spartacust...



A szünetben maratoni sorozatnézésre vettem rá magam, ugyanis végigizgultam a Spartacus - Vér és homok című amerikai szuperprodukciót, néhány másik -későbbi bejegyzésben előkerülő- mellett. Az alkotás kétségkívül olyan látványos, mint a hölgyek a filmben és akinek tetszett a 300 című mára klasszikussá avanzsált film, annak alighanem ez is fog. Ugyanaz a látványtechnika, csak sokkal több vér és sokkal-sokkal több erotika - ha lehet eme ártatlan szóval illetni - és sokkal-sokkal kevesebb felöltözött szereplő... Ebből a szempontból szerintem jól fogták meg a római birodalom Kr.e. 1. századi valóját, mert az nem az álszentek kora volt, bár engem inkább Martialis korára emlékeztet a légkör (ami a Kr.u. 1. század), de talán nem lehetett nagy differencia.

De nézzük meg mit tudunk Spartacusról a történelmi források szerint:

Elsőként a  legbővebb tájékoztatást adó görög nyelven a Kr.u. 1-2. század fordulóján élő és alkotó Plutarkhosztól kapjuk, aki Párhuzamos életrajzok című művében az ókor leghíresebb alakjainak életrajzát írta meg. Na nem írt Spartacus életrajzot, de legyőzőjének, Crassusnak szentelt biográfiájában kiemelt szerep jutott a rabszolgafelkelésnek:
"A gladiátorok felkelése és Itália elpusztítása, amelyet általában Spartacus háborújának neveznek, a következőképpen kezdődött: Egy bizonyos Lentulus Batiatus gladiátoriskolát tartott fenn Capuában;a gladiátorok többnyire gallok és thrákok voltak. [Itt megjegyeznénk, hogy a fennmaradt szövegvariánsok nem teszik eldönthetővé, hogy származásilag trák és gall gladiátorokról van szó, vagy a gladiátortípusokról a thraex és gallus-ról van szó! Ezért egyes kutatók Spartacus trák származását sem tartják biztosnak. - HG] Gazdájuk, nem rossz magaviseletük miatt, hanem csak azért, hogy gladiátori harcra kényszerítse őket, kegyetlenül szigorú őrizetben tartotta az embereket. Kétszázan közülük meg akartak szökni, de tervük elárulták. Hetvennyolcan előre értesültek az árulásról, és sikerült megszökniük. Előbb valami konyhából bárdokat és nyársakat szereztek, majd az úton szekereket tartóztattak fel és fosztottak ki, amelyeken gladiátori fegyvereket szállítottak egy másik városba, és ebből felfegyverkeztek. Birtokukba vettek egy jól védhető helyet, és három vezért választottak; közöttük az első Spartacus volt, egy thrakiai nomád törzsből [az eredeti görög szöveg itt homályos, a trákok ez időben egyáltalán nem voltak nomádok, ezért sokan itt inkább a "nomád- nomadikos" szót hibásnak tartják és talán egy trák törzsnevet kellene itt olvasni - HG] származó férfi, aki nemcsak nagyon bátor és erős, hanem nehéz sorsához képest feltünően értelmes és művelt ember volt, inkább görög, mint nomád. Mint mondják, amikor Rómába vitték a rabszolgavásárra, álmában kígyó tekerőzött arcára, és vele egy törzsből származó felesége, egy jósasszony, aki be volt avatva a dionüszoszi misztériumokba, ezt úgy értelmezte, hogy a kígyó nagy és félelmetes hatalmat jelez, de szerencsétlenséget is hoz Spartacusra. Ez az asszony akkor is vele volt, és most is követte a szökésben."
(Plutarkhosz: Crassus. In:  Párhuzamos életrajzok I. Bp.: Magyar Helikon, 1978. p. 876 )



Ha valaki látta a sorozat első évadját, amely ugyebár a szökés sikeréig vezeti a történet fonalát, akkor felismerhet néhány feltűnő elemet, ami megjelenik a filmben:
- Spartacus felesége, aki ért a jósláshoz (bár a sorozatban meghal a szökés előtt, Batiatus öleti meg, és ő az aki álmot lát, nem Spartacus)
- A forrás csak közvetlenül, nem megnevezve jelzi a gladiátorok másik két vezetőjét: Oinomaiust és Crixust, akik a filmben is jelen vannak.
- A filmben Spartacus trák, aki görögös fegyverzetben egy római segédcsapat katonájából lesz rabszolga
Ugyanakkor érdekes ellentmondások vannak a film és Plutarkhosz között: ott néhány tucat gladiátort tart csak Batiatus, az antik író szerint nagyüzemi gladiátorképzés folyt Capuában, hiszen 200-an akartak szökni. Spartacus feleségéről meg már szóltam.



A következő forrás Spartacusról Appianos, a Kr.u. II. században alkotó görög történész. Kiváló "Római történelem" című műve sajnos csak részben maradt fenn, de így is értékes forgácsokat ad a rabszolgavezér életrajzához:
[XIII. 539-] "Ebben az időben Itáliában a Capuában előadások céljára képzett gladiátorok egyike, Spartacus, egy thrák származású férfi, aki egykoron római katona volt, de szökése és fogságba esése után eladás révén a gladiátorok közé került, mintegy hetven társát rávette, hogy inkább a szabadságért vállaljanak veszélyt, mintsem azért, hogy az előadásokon látványként szolgáljanak. Segítségükkel leütötte az őröket és elmenekült. Útközben egyes járókelőktől husángokat és kardokat raboltak, s ezekkel felfegyverkezve a Vesuvius hegyre menekültek. Itt Spartacus számos szökött rabszolgát és egyes, szabad földműveseket is magához fogadott, s a szomszédos földeken portyázott, Oinomaos és Krixos nevű gladiátortársait pedig alvezéreivé tette. Zsákmányukat egyenlő arányban osztották szét, és így hamarosan nagy tömeg csatlakozott hozzájuk. Először Varinius Glabert küldték ellene, majd Publius Valeriust. Ezek nem szervezett seregekkel, hanem hevenyészve, innen-onnan összetoborzott emberekkel támadtak rá. A rómaiak Spartacus vállalkozását ugyanis még nem tartották háborúnak, hanem afféle rablótevékenység jellegű rendzavarásnak."
(Appianosz: Róma története. Bp.: Osiris, 2008. p. 520-521)

Sallustius Crispus történeti műve () sajnos nem maradt ránk (ellentétben más alkotásaival), csak más írók idéztek tőle, így maradtak fenn töredékek írásából.
"Spartacus a gladiátorok vezére és 74 közülük kitört a ludusból és a római nép nehéz csatákat vívott velük."
Még két részlet maradt fenn tőle, de ezek most nem tartoznak a témához egyelőre. Érdekes, hogy az eddig felsorolt írók mindegyike más-más számú megszökött gladiátorról tesz említést, de a különbségek nem jelentősek: 70-74-78 fő.

Titus Livius a nagy római történetíró is megírta a rabszolgaháború eseményeit, ám a sors ezekkel a sorokkal is könyörtelenül elbánt, nem maradtak ránk. Mindössze a kivonatait ismerjük, amelyekből a következőket tudhatjuk meg a háború kezdetéről:
[95. könyv] "Hetvennégy gladiátor megszökött Lentulus Capuai gladiátoriskolájából, nagyszámú rabszolgát, szegényt és foglyot gyűjtöttek maguk köré és háborút kezdtek Crixus és Spartacus vezetésével, majd legyőzték Publius Varenius praetort és helyettesét Claudius Pulchert."

Liviust kivonatolta Eutropius, így az ő Breviariumának Spartacusra nézve nincs külön forrásértéke, de azért olvassuk el mit írt:
[VI.7.] "Italiában váratlanul új háborúság támadt, ugyanis hetvennégy gladiátor - Spartacus, Crixus és Oenomaus vezetésével kitörve a capuai iskolából - megszökött, és Italiában bolyongva semmivel sem könnyebb háborút szítottak, mint amilyet Hannibal indított."
(Eutropius: Róma rövid története. Bp.: Helikon, 2003 p. 46-47)

Hetvennégy gladiátorról ír a korakeresztény Orosius is:
"A város alapításának 679. évében, Lucullus és Cassius konzulsága alatt 74 gladiátor kitört Capuában Gnaeus Lentulus ludusából, akik aztán a gall Crixus és Oenomaus és a thrák Spartacus vezetésével elfoglalták a Vezúv hegyét."

Már-már meggyőznénk magunkat a 74 kitörő gladiátor elfogadása mellett, de olvassunk bele egyik kedvenc római történetírómba, a Pannonia szempontjából amúgyis kulcsfontosságú Velleius Paterculus Róma története (Historiae Romanae) című munkájába:
"Miközben folytak a harcok Hispániában Sertorius ellen, a capuai gladiátoriskolából Spartacus vezetésével megszökött hatvannégy rabszolga. Fegyvert zsákmányoltak a városból, és kivonultak a Vezuv hegyére, számuk napról-napra növekedett, és számos súlyos csapást mértek Itáliára."
(Velleius Paterculus: Róma története. Szeged: Lectum, 2007. p.71)

És még mindig van teljesen más anyagból dolgozó forrásunk, Florus ugyanis így írja le az előzményeket és a kitörést:
[II.8.3] "Spartacus, Crixus és Oenomaus kitörtek Lentulus gladiátoriskolájából harminc vagy több társukkal és megszöktek Capuából. Amikor rabszolgák álltak zászlóik alá, hamar összegyüjtöttek tízezer embert és azok akik eleinte csak menekülni akartak, most már bosszút akartak állni. Mindenekelőtt a Vezúv hegye vonzotta őket (mely éppen ilyen szörnyeknek való)."

Szóval, összeolvasva a forrásokat, láthatjuk, hogy a filmsorozat készítői időnként merítettek azokból, időnként azonban a korunk klasszikusa, a rasszizmus elleni harc erőt vett a tényeken... Így lett Oenomausból afrikai, holott a források gallnak tartják. Az ilyen ostobaságokról igazán leszokhatnának. Miért nem kerestek egy olyan személyt, akit a források nem ismernek és tették meg hősnek? Mégiscsak gátlástalan a tények meghamisítása! A történészek dolga nem mindig egyszerű, mint látható azt sem tudjuk valójában, ki volt a gladiátoriskola vezetője: Batiatus vagy Lentulus. Bármennyire is azt hiszik néha, hogy mindenki ért a történelemhez, ez téves. Ugyanúgy mesterség, mint az orvostudomány, vagy a kémia: meló, meló és meló. Ráadásul a kutatáshoz felhasználható anyag néha korlátozott.

Mindemellett a sorozat nem rossz, jobb, mint a Borgiák, vagy a Tudorok legalábbis számomra.


3 megjegyzés:

Névtelen írta...

ha megnezed a sorozatot crixus nem afrikai hanem gall!! pancser

Horváth Gábor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Horváth Gábor írta...

Jogos. Oenomaust akartam írni, aki a sorozatban tényleg afro. De ez nem pancserság, csak véletlen rossz nevet írtam. Nyilvánvaló, hogy láttam a sorozatot, az is nyilvánvaló, hogy értetted, mire gondoltam, csak a kötözködsz. Ugye nem akarod azt mondani, hogy az eredetileg gall Oenomaust nem afro alakítja? De azért köszönöm, hogy észrevetted. De több jóindulatot tanúsíthatnál egy nyilvánvaló elírással szemben. Javítom.