Fucsida Micuo kihallgatása világháborús szerepéről

A USS West Virginia csatahajó lángol a Pearl Harbor elleni japán támadást követően
(forrás: innen)

Már sokszor volt szó az utóbbi időszakban a II. világháború csendes-óceáni hadszínteréről - legutóbb a japán háborús tervezésről -, és többször szóba került Fucsida Micuo (1902-1976) neve is. Mivel szerencsésen túlélte a világháborút, az amerikai hadsereg kihallgatta 1945. október 10-én Tokióban háborús szerepéről. Fucsida ennek során beszámolt a háború eleji japán offenzíva során vitt feladatairól, majd a vezérkarba kerülése utáni japán hadműveleti tervezésről nyújt képet. Szóba került Pearl Harbor, a Mariana-szigeteknél vívott összecsapás, és a Leyte-öbölben vívott tengeri csata is. A kihallgatás során itt-ott érződik, hogy a fordító nem mindig állt a helyzet magaslatán, egy esetben kifejezetten megjegyezték az átírás során, hogy ott valami félreértés történhetett, mert utóbb ellentmondásba kerül az itteni állításával szemben Fucsida.  

Kiadva:

Interrogations of Japanese Officials I. OPNAV-P-03-100 p. 122-131.

A fordítás nagyrészt szó szerinti, itt-ott a szóismétléseken finomítottam és értelmezési problémák miatt magyarosítottam. 

Fucsida Micuo
(forrás: innen)

Pearl Harbor - Csata a Filipínó-tengeren - Csata a Leyte-öbölért

Kihallagtás Nav. No. 29.

USSSB No. 113.

Tokió, 1945. október 10.

Kihallgatás: Fucsida Micuo kapitány, J[apán] B[irodalmi H[aditengerészet], az Akagi légicsoportjának parancsnoka, a Pearl Harbor, Darwin és Ceylon elleni légitámadás vezetője, később az Első légi flotta vezérkarának első tisztje a Mariana-szigeteknél, 1944 áprilisától pedig a Egyesített flotta vezérkari főnökének légügyi vezérkari tisztje.

Kihallgató: James A. Field Jr. őrnagy, U. S. Navy Reserve

Jelenlévő szövetséges tiszt: T. H. Moorer alezredes, U. S. Navy

Összefoglaló

Fucsida kapitány elbeszéli a Pearl Harbor elleni támadást, a Mariana-szigetek 1944 tavaszi védelmi tervét, a Fülöp-szigetek védelmének tervezését ugyanezen év nyarán, valamint a japán kudarc okait ezen hadműveletek során.

Átirat

K[érdés]: Fucsida kapitány, mióta foglalkozik a repüléssel?

V[álasz]: Első szolgálati [helyem] repülőgép pilótaként Kaszumigauránál(1) volt 1928-ban, ahol pilóta oktatásban részesítettek. 1931-ben a Kagán(2) voltam támadó bombázó pilótája, és 1941 augusztusától [pedig] repülőcsoport parancsnok az Akagin.(3)

K: Részt vett a Pearl Harbor elleni támadásban?

V: Igen, ott voltam a támadásnál. Egy 97-es típusú(4) horizontális(5) bombázóban voltam, mint megfigyelő. Én voltam a támadó csoport vezető tisztje.

K: Azokkal a horizontális bombázókkal tartott, amelyek megtámadták az Arizonát(6)?

V: Az utolsó hajót a sorban? Igen, én vezettem azt a repülést.

K: Írja le Pearl Harbor megközelítését!

V: A hordozók két hármas oszlopban voltak, 10 kilométer volt a hajók között. Volt ott körülbelül négy cirkáló, két csatahajó, és nagyjából 17 romboló fedezve kívülről az egész formációt.

K: Milyen útvonalat választottak a gépek, amelyek megtámadták Pearl Harbort? Mind átvágtak a szigeten, vagy néhányan megkerülték azt?

V: (Lásd az A. mellékletet!)

A. mellélet - Fucsida vázlata a Pearl Harbor elleni támadásról 

K: Ugyanannyi gép volt a két hullámban?

V: Az elsőben körülbelül 220, a második hullámban olyan 180.

K: Hogyan oszlott meg a 400 gép a típusok között?

V: Az első támadásban 40 torpedóvető, 60 horizontális bombázó és 80 vadászgép; a második hullámban 40 horizontális bombázó, 60 zuhanóbombázó és 80 vadászgép [volt].

K: A célpontokat helyszín vagy típus szerint jelölték ki?

V: Nem tudtuk pontosan, hogy az egyes hajók hol vannak, mikor megérkeztünk. Fontosság szerint az elsők a repülőgép-hordozók voltak, másodikak a csatahajók, de nem tudtuk a pontos helyüket. Azt tudtuk, hogy a Ford-szigeti átjáróban vannak, de nem tudtuk, hogy hol. Ezek voltak a kiemelt célpontok. Tudtam, hogy lesznek repülőgépek is, de nem tudtam, hogy olyan szorosan lesznek tömörítve, mint a Wheelernél(7).

K: Volt valami speciális torpedójuk ehhez a hadművelethez?

V: Semmi különös, csupán lapátok voltak a torpedókon, hogy csökkentsék az eredeti merülési mélységet.

K: Mennyi repülőgépet veszítettek összesen?

V: 30-at.

K: Mekkora veszteségre számítottak?

V: Körülbelül a [gépek] felére, és úgy véltük, hogy elveszítjük a hajóink felét. E veszteségek alacsonyan tartása érdekében a fő cél az volt, hogy megsemmisítsük a repülőgépeiket.

K: Miért nem ismételték meg a támadást, ha ilyen sikeres volt?

V: Nem ismertük, hogy milyen mértékben sikerült elpusztítani a repülőgépeket. Tudtuk, hogy végeztünk négy csatahajóval, de nem tudtuk mekkora károk érték az amerikai gépeket, és természetesen a hordozók sem voltak ott. Úgy találtuk, hogy ha elsüllyesztettünk négy csatahajót, akkor az siker. Körülbelül három napba telt, mikorra a hírszerzés összegyűjtötte [az információkat], s kiderült, hogy mit vittünk véghez, de úgy gondoltuk, hogy [az amerikaiak] már újra feltöltötték gépekkel a hawaii-i csoportot más szigetekről, így nem éri meg visszatérni.

K: Volt önöknek speciálisan fényképezésre épített repülőgépük?

V: Erre a célra egy kiképzőgépet alkalmaztunk.

K: Mit csinált Pearl Harbort követően?

V: Februárban vagy márciusban Rabaulra mentem az Akagin, és részt vettem a Port Darwin elleni támadásban [erről csaknem egy éve írtam - HG], azután Ceylon és Trincomalee [jött], majd Midway.

K: Mekkora volt a Port Darwint támadó erő?

V: Ugyanaz az erő és formáció volt, mint Midway-nél, leszámítva, hogy csak négy hordozó volt jelen.

K: Hányszor ütöttek rajta Port Darwinon?

V: Egyszer. A bevetett gépek száma összesen körülbelül 290 volt.

K: Mikor mondták meg önnek, hogy meg fogják támadni Pearl Harbort?

V: November 26-án indultunk el Csisimáról(8). Én arra számítottam, hogy Szingapúrba megyünk, mások azt hitték, hogy először hazamegyünk. [December] 3-án közölték velünk, hogy biztosan Pearl Harbor bombázására hajózunk, de nem tudtuk a dátumot. A terv az volt, hogy Pearl-ből Midway-től délnek megyünk visszafele, de a terv megváltozott. Két hordozó lement Wake-hez, és négy visszatért a birodalomba. Ha az időjárás jó lett volna, mi megtámadjuk Midway-t. Egy terv szerint a Marshall-szigetekre tértünk volna vissza.

K: Miért nem mentek a Marshall-szigetekhez?

V: Ez volt az eredeti terv, de megváltoztatták. Három alternatív terv is volt. Az első terv, hogy lecsapunk Midway-re, a második, hogy rajtaütünk Wake-en, a harmadik, hogy a Marshall-szigetekre vonulunk vissza. (Lásd: B. melléklet.)

B. melléklet - Vázlat a Pearl Harborból hazafele vezető útvonal terveiről

K: A törpe tengeralattjárók nyújtottak bármi támogatást hírszerzésben a haderőnek?

V: Francot sem értek.

K: Ön ott volt a Midway-i csatában. Még repült Midway-nél?

V: A Midway felé vezető út során vakbélgyulladást kaptam, és ez megakadályozott a repülésben. A hajó [=az Akagi] fedélzetének betegszobájában voltam Midway-nél. Az Akagi sérülést szenvedett el, és elsüllyedt. Azután visszatértem Jokoszukába, és bekerültem az ottani kórházba. Négy hónapon keresztül voltam a jokoszukai kórházban, szeptemberig.

K: Mi volt a következő aktív szolgálata?

V: Az Első légi flotta vezérkaránál (1943. május) [voltam], azután 1943. szeptemberében átkerültem Tinianba és Saipanba(9). A vezérkar repülőtisztje voltam.

K: Mennyi ideig volt a Mariana-szigeteken?

V: Április végéig. Abban az időben a Palaunál lévő Egyesített flotta(10) vezérkari főnöke(11) meghalt, valójában ebben az időben az Egyesített flotta teljes vezérkara elpusztult. Ezért légi vezérkari tisztként mentem az Egyesített flotta vezérkarába.

K: Mikor állították össze az Egyesített flotta vezérkarát?

V: Miután a vezérkart meggyilkolták március 31-én, az új vezérkart körülbelül április 20-án szervezték meg.

K: Tojoda admirális(12) volt az Egyesített flotta új vezérkari főnöke?

V: Igen.

K: Hol volt a főhadiszállása?

V: A Tokiói-öbölben, Jokoszukánál. Az Ójodo cirkáló volt a zászlóshajója, de tavaly szeptemberben (1944) a Hijosiban lévő vezérkari főiskolába kötözött, és azután a parton is maradt.

K: Azt szeretnénk, ha az 1944. tavaszi és nyári tervekről beszélnénk! Arra számítottak április vagy május során – mikor Ön először csatlakozott az Egyesített flotta vezérkarához -, hogy a következő amerikai lépés a Mariana-szigeteknél lesz?

V: Mi azt hittük, hogy önök a Mariana-szigetekhez jönnek.

K: Azt tervezték, hogy a Mariana-szigetek védelmét a flottára bízzák?

V: Igen. Ha az önök harci köteléke (Task Force) megközelíti Palaut, akkor a mi Szingapúrnál lévő flottánk a Fülöp-szigeteken keresztül akart lecsapni, hogy találkozzon azzal. Szárazföldről induló légierőnk volt a Mariana-szigeteken és azt terveztük, hogy a Mariana-szigetekre telepített szárazföldi légierőnk szintén támadhatja a maguk harci kötelékét, amint az nyugat felé halad. Amint megközelítették volna a Mariana-szigeteket, első tervünk az volt, hogy az Egyesített flotta Okinaváról a Mariana-szigetekre megy, megelőzve az önök hadműveletét a Marianáknál és egy időben alkalmazzuk a mi szárazföldre telepített légierőnket az Egyesített flottával Okinaváról, hogy megelőzzük a partraszállást a Mariana-szigeteken. Ennek a tervnek két akadálya volt. Az első, a kínai bázisokról támadó gépek fenyegetése, a másik az Okinaván lévő üzemanyagellátás elégtelensége a Mariana-szigeteki hadművelethez.

K: Ön a hajóflottáról beszél, nem a légiflottáról?

V: Ez az Egyesített flotta.

K: A Mariana-szigetek elleni támadásunk idején az Egyesített flotta bázisa Lingaa-nál(13) volt?

V: Eredetileg Lingaa-nál volt, habár mi nem rendelkeztünk elegendő információval az önök hadműveletéről. Mivel nem rendelkeztünk elegendő információval az önök hadműveletéről, [a flotta] Lingaa-ról Tawitawihoz(14) hajózott, hogy elég közel legyen az önök hadműveletinek színhelyéhez ahhoz, hogy beavatkozhasson.

K: Számítottak támadásra a Csendes-óceán déli részén, Új-Guinea környékén ebben az időben?

V: Volt egy olyan ötletünk, hogy Wewakot(15) fogják megtámadni. Rabaulról ezzel kapcsolatban kaptunk hírszerzési információkat, és e hírek miatt hajóztunk Tawitawihoz.

K: Emlékszik arra, hogy ez a hírszerzési információ [vajon] rádiólehallgatáson, hajóészleléseken, vagy micsodán alapult?

V: Rádióhírszerzésen és az amerikai gépek megfigyelésén alapult, ezért, amikor önök nem szálltak partra Wewaknál, azt feltételeztük, hogy közvetlen összecsapás lesz Palau déli részén vagy északnyugat Palaunál.

K: Amikor megtudták, hogy a Mariana-szigetek mellett döntöttünk, mit gondoltak, milyen erővel rendelkezünk?(16)

V: Úgy véltük négy csoportosításuk van. Nem tudtunk a neveket vagy a hajóosztályokat, de úgy véltük, hogy négy csoportban, mindösszesen körülbelül 15 hordozó van.

K: Mennyi hordozójuk volt maguknak e hadművelet során?

V: Körülbelül nyolc.

K: Amikor partra szálltunk a Mariana-szigeteken, az önök hordozói mind a déli régióban voltak, Szingapúrnál vagy Tawitawin?

V: Abban az időben Tawitawin voltak.

K: Előzetesen elkészítették a flotta cselekvési tervét arra az esetre, ha a Mariana-szigeteknél partra szállunk, hogy megakadályozzák a hadműveletünket?

V: Volt egy speciális terv a támadásra.

K: Tojoda admirális készítette?

V: Ez Tojoda admirális kötelessége volt. Voltak ott különböző parancsnokok. Hogy megértse: Ózava admirális(17) irányította a repülőgép-hordozó erőket, Kakuta(18) altengernagy irányította a szárazföldi bázisú gépeket Tinianon. A hadsereg gépei nem voltak érintettek.

K: Tojoda admirális terve magában foglalta a szárazföldről és hordozókról induló repülőgépek együttműködését is, igaz ez?

V: Igen, a koordináció Tojoda feladata volt.

K: Volt megbeszélés Ozava admirálissal e hadműveleti tervvel kapcsolatban?

V: Igen, a vezérkarok megbeszélést tartottak Tinianon május 8-tól 11-ig, mindhárman jelen voltak.

K: Számolt a terv a két flotta repülőgép-hordozói közötti akcióval, más szóval felkészültek arra, hogy a mi flottánk összecsap az önök flottájával?

V: Igen, a második terv, amelyet végre kellett volna hajtani, az volt, hogy meg kell semmisíteni a önök harci kötelékét. Nem kellett volna törődni a Mariana-szigetekkel, csak elpusztítani a flottát.

K: Milyen állapotban volt a hordozók légicsoportjainak kiképzettsége abban az időben?

V: Az én feladatom volt a szárazföldi bázisú csoport kiképzése áprilisig, mielőtt visszatértem Tokió térségbe. Körülbelül 800 repülőgép volt. Nagyjából tíz hónapot gyakoroltak a birodalomban és kettőt a Mariana-szigetek térségében. A hordozóról induló gépek megfelelő kiképzésére nem volt elegendő idő, nekik mindössze nagyjából egy hónapjuk volt, miután megkaptuk a Rabaulról érkező hírszerzési információkat.

K: Képesek voltak a hordozók pilótái leszállni a fedélzeten?

V: Éjszaka nem voltak képesek. Napközben képesek voltak landolni és felszállni, de ezen túlmenően nem nevezném kielégítő kiképzésnek.

K: Része volt a második hadműveleti tervnek, hogy a repülőgép-hordozók pilótáit a támadást követően a Marina-szigetek repülőtereire repüljenek?

V: Az eredeti terv az volt, hogy a gépek 300 mérföldes sugáron belül visszatérnek a hajókra, de ha a távolság 400 mérföldre nő, akkor a repülőgépek Mariana-szigetek bázisain landolnak.

K: Miért nem közelítették meg [a hordozók] legalább 400 mérföldre a mi flottánkat?

V: Időt veszítettek, mivel tengeralattjárók támadása alá kerültek. Ez egy improvizáció volt, amit a tengeralattjáró támadás okozott.

K: Ez Ozava admirális döntése volt?

V: Az volt, és Ozava admirális hibája volt, amiért megengedte, hogy a tengeralattjárók késleltethessék a hadműveletet.

K: Volt elegendő rombolójuk a nehéz hajóik megfelelő fedezéséhez?

V: Körülbelül harminc volt.

K: Úgy gondolja, hogy ez elegendő volt?

V: Három csoportban. Azt hiszem egy kissé kevesebb volt, mint amennyi kellett volna, hogy legyen.

K: Ön szerint milyen károkat voltak képesek okozni a flottánkban?

V: Úgy gondoltuk, hogy két hordozó kapott kisebb sérüléseket.

K: Mennyi hordozóról felszálló gépük veszett oda?

V: 280.

K: Számításaik szerint mennyi időbe tellett pótolni 280 gépet?

V: Nagyjából öt hónapba.

K: Hova vonult vissza a flottájuk a Mariana-szigetek után?

V: Minden hordozó és a hajók, amelyek megsérültek visszatértek a birodalomba, a maradék mind Lingaa-hoz ment, és e két visszavonulást követően, minden bevethető hajó, és a kijavított hajók is, amelyek a a birodalomba hajóztak, kénytelenek voltak Lingaa-hoz folyamodni üzemanyagot vételezni. Mind, kivéve a repülőgép-hordozókat, amelyek maradtak, mert a pilótáknak a birodalomban szükségük volt a kiképzésre.

K: Ennyire komoly hiány volt üzemanyagból a birodalomban?

V: Igen.

K: Miért nem vették fel a harcot, amikor lerohantuk Palaut? A repülőgép-hordozó légi csoportok veszteségei miatt?

V: Elhagytuk Palaut, mivel nem volt hordozókról bevethető légierőnk, és azt terveztük, hogy a Fülöp-szigeteket tesszük meg következő védelmi ponttá. A helyzet kényszerített arra minket, hogy elhagyjuk mind Palaut, mind Halmaherát és a legutóbbi hadműveleti térséget, a Fülöp-szigetek védelméért.

K: Ha Palaut a Mariana-szigetek előtt támadtuk volna meg, akkor harcoltak volna érte?

V: Igen, megtettük volna.

K: Most térjünk vissza a Fülöp-szigetek védelmi tervéhez! Készen álltak arra is, hogy harcoljanak Formoszáért(19), Okinaváért és Ivo Dzsimáért?

V: Az elsődleges terv a Fülöp-szigetek védelméről szólt. Ebbe a védelembe nem vettük bele Okinavát és Ivo Dzsimát.

K: Azonban ha előbb támadtuk volna meg Ivo Dzsimát, mint a Fülöp-szigeteket, akkor megvédték volna Ivo Dzsimát?

V: Négy haditerv készült a védekezésre: Az első a Fülöp-szigetekre, a második Formoszára és Nanszei Sotóra(20), a harmadik Honsúra-Kjúsúra és a Bonin-szigetekre, és a negyedik Hokkaidóra. Na, mármost e tervek számozása nem szükségszerűen az események várható sorrendjében történt - ezek variálható, vagy egymást követő hadműveletek is lehettek -, de leginkább úgy gondoltuk, hogy az események menete követi majd a tervek számozását.

K: Akkor tehát arra számítottak, hogy a következő lépésünk a Fülöp-szigetek ellen történik?

V: At hittük, hogy a Fülöp-szigeteken fognak partra szállni. Ha az önök harccsoportja megtámadja az anyaországot, vagy Formoszát, kivonultunk volna hogy csatát vívjunk, de azt feltételeztük, hogy a Fülöp-szigeteken fognak partra szállni, ezért erőfeszítéseinket erre összpontosítottuk. A feladatot, hogy megtámadják a birodalomból és Formoszáról egyaránt az önök harci kötelékét kiadták mind a szárazföldről induló, mind a haditengerészet repülőgépei számára. A Egyesített flottát jelölték ki, hogy megelőzze a partraszállást a Fülöp-szigeteken.

K: Ezt a tervet Tojoda admirális dolgozta ki?

V: Igen.

K: Ozava admirálissal konzultáltak ebben az időben?

V: A tervet az egyesített vezérkar készítette el, Ozava admirális nem vett részt a megbeszéléseken. Ez úgy ismert, mint a Só-hadművelet.(21)

K: Szeretnék képet kapni a parancsnoki láncról e hadművelet során.

V: (Lásd: C. melléklet)

C. melléklet a japán flotta parancsnoki láncáról 1944 nyarán

K: Mi volt az Első és Második légi flotta egyesítésének dátuma a Fülöp-szigeteken?

V: Október elején. (Megjegyzés: valójában ez az egyesítés csak október 20-a után történt.)

K: Az egyesített légi flotta közvetlenül Tojoda admirális alá tartozott?

V: Így igaz.

K: Ozava nem rendelkezett felette?

V: Nem. Ozava admirális a Harmadik flottát irányította, amely a támadó csoport volt, alatta Kurita admirális(22) vezette a Második flottát, amely a támogató ereje volt a csatahajóknak és a cirkálóknak.

K: Kurita admirális irányította mind a San Bernardino-szoroson, mind a Surigao-szoroson áthaladó erőket?

V: Mindkettő Kurita admirális alá tartozott. A déli erők taktikai parancsnoka Nisimura ellentengernagy(23) volt.

K: Hogyan működött a hadsereg földi bázisú légi irányítása?

V: A Fülöp-szigetek védelmének ezen része a birodalomban lévő általános főparancsnokságtól a Saigonban lévő Teraucsi tábornokon és Jamasita tábornokon, a Fülöp-szigetek általános parancsnokán keresztül a hadsereg fülöp-szigeteki légierejének főnökéig nyúlt.

K: Ha Kurita admirális légi fedezetet akart, azt hogyan kérte?

V: Ha Kurita admirálisnak légi fedezetre volt szüksége, azt az Első és Második légi flottához rendelt haditengerészeti légi parancsnoktól kérte.

K: Másként mondva, közvetlenül kérhette, anélkül, hogy [a parancs] le és fel végigment volna a parancsnoki láncon?

V: Parancs volt Tojodától a hadsereg földi bázisú légierejének főnökéhez, hogy adjon fedezetet Kuritának, de szükség esetén Kurita összeköttetésbe tudott lépni vele, és közvetlenül kérhette erre a földi bázisú haditengerészeti légierőt. Tojoda admirális és Teraucsi tábornok gondoskodott a hadsereg légierejének fedezetéről ahol szükség volt rá, de Kurita szintén képes volt közvetlenül erre kérni a hadsereg légierejének főnökét, ha erre volt szüksége.

K: Befolyásolták a Fülöp-szigetek védelmével kapcsolatos terveiket hordozóink [légierejének] rajtaütései a Rjúkjú-szigeteken, Formoszán és Luzonon október elején?

V: Nem.

K: Az általunk okozott károk nem voltak súlyosak?

V: Nem. Képesek voltunk annyi utánpótlást szerezni, hogy tartsuk magunkat az eredeti tervhez. (Megjegyzés: Ennek a véleménynek alább ellentmond. Hihető, hogy itt némi félreértés lehet a fordításban.)

K: Tudja hogy nagyjából mennyi repülőgépet pusztítottunk el Luzonon és Formoszán?(24)

V: Haditengerészet 300, hadsereg 200, összesen 500.

K: Mekkorára becsülték önök a flottánknak okozott veszteséget október 12-14-én?

V: Azt hittük, hogy elsüllyesztettünk egy repülőgép-hordozót és kisebb károkat okoztunk kettőben.

K: De az 500 gép elvesztését sikerült különösebb gond nélkül leküzdeni?

V: Igen, fokozatosan képesek voltunk pótolni azokat.

K: És valóban 500 volt az elpusztítottak teljes száma?

V: Igen, nagyon közel volt ehhez a számhoz.

K: Mikor riadóztatták vagy rendelték a flottát a bázisairól a Fülöp-szigetek védelmére?

V: Nem emlékszem sem a riadóztatás, sem a parancs időpontjára.

K: Tudja, hogy milyen információ alapján cselekedtek? Milyen hírszerzés[i információ alapján]?

V: A partraszállás Leyténél elegendő okot szolgáltatott az akció elindításához. Volt egy kis sziget a Leyte-öböl felé vezető úton, ahol voltak őrszemeink, és azoktól jött a hír a partraszállásról.

K: Nem volt repülőgéptől jelentés a közelítő erőinkről?

V: Két nappal korábbról volt repülőgépes hírszerzési jelentés davaoi géptől.

K: Arra számítottak, hogy Leytén, Mindanaon lesz partraszállásunk, vagy hol?

V: Eredetileg azt gondoltuk, hogy Mindanaon lesz, aztán, amikor megkaptuk az információt Leytéről, akkor tudtuk meg először, hogy hol lesz.

K: Tudták, hogy ki az inváziós flottánk parancsnoka?

V: Nem tudtuk, ki a parancsnok. Úgy véltük, hogy Halsey admirális fogja irányítani a flottát. Nem tudtuk, ki fogja irányítani az inváziót.

K: Úgy hitték, hogy Halsey admirális MacArthur tábornok parancsnoksága alatt áll?

V: Nem gondoltuk. Úgy tudtuk, hogy Nimitz és MacArthur között mellérendelő kapcsolat van. Úgy tudtuk, hogy Halsey nem a támadóerőt irányítja, hanem a haditengerészeti harci kötelékét, de nem gondoltuk úgy, hogy a partraszállást Halsey irányítaná.

K: Kinek az irányítása alatt volt a partraszállás?

V: Tudtuk, de nem emlékszem [a nevére].

K: Önök szerint Nimitz vagy MacArthur részlege alá tartozott?

V: Úgy tudtuk, a partraszállás művelete Nimitz alá tartozik.

K: Mi volt a repülőgép-hordozó erők küldetése, amit kiküldtek a birodalomból?

V: Megtámadni a Halsey alatt álló harci köteléket.

K: A hordozókon lévő pilóták megfelelően képzettek voltak erre az időre?

V: Nem, nem voltak. A pilóták nagyjából 80 órányi repülési tapasztalattal rendelkeztek.

K: Tervben volt, hogy a pilóták a támadás után a parton landoljanak?

V: Luzon partmenti mezőin kellett leszállniuk.

K: És később visszatérni a hordozókra, talán másnap?

V: Nem, soha nem szándékoztak visszatérni a hordozókra.

K: Miután egyszer a repülőgép-hordozók elindították a gépeiket, mit kellett volna tenniük, visszavonulni?

V: Nem. Ha a gépek támadása kudarcba fullad, akkor azok a parton landolnak és csatlakoznak a szárazföldről támadó gépek öngyilkos támadásaihoz. Nem térhettek volna vissza a hordozók fedélzetére. A repülőgép-hordozóknak maradniuk kellett, és közvetlenül segíteni a földi bázisú gépek támadását a Task Force ellen. Tudva, hogy védtelenek, maradniuk kellett és segíteniük a szárazföldről felszálló repülőgépek támadását a harci kötelék ellen.

K: Konkrétan hogyan tudtak segíteni?

V: Ott kellett maradniuk csaliként. El kellett vonniuk Halsey harci kötelékét eléggé északra ahhoz, hogy kellően védtelenek legyenek és a mi földi bázisú gépeink megtámadhassák Halsey-t, valamint a Formoszán lévő szárazföldről induló gépek hatósugarába is behúzzák azt.

K: Mi volt a küldetése Kurita admirális erőinek?

V: A szállítóhajóik megtámadása.

K: Ugyanez volt Nisimura admirálisé is?

V: Igen. Azt is fontolgattuk, hogy támadást tervezünk vele a Task Force ellen, de ez nem volt a kötelessége. A küldetése csak a szállítóhajók megtámadása volt. A [repülőgép-hordozó] harci köteléket Ozava admirális szárazföldi bázisú gépeinek támadása alá kellett behúzni.

K: Ozava admirális repülőgépei hajtották végre a támadást 24-én?

V: Igen, ők hajtottak végre egyet a Task Force ellen 24-én.

K: Ismeri ön a csata részleteit?

V: Nem tudok túl sokat a középső és a déli erőkkel kapcsolatban. Ozava admirális erői kifutottak a [Szeto-]beltengerről, áthaladtak a Bungo-csatornán, úgy gondolom 21-én, és [a flotta] szépen lehajózott közvetlenül Luzontól keletre, végrehajtotta a támadást, majd következő éjszaka vagy másnap elsüllyesztették.

K: Az ön meglátása szerint, hol romlott el az egész hadművelet? Meddig ment kielégítően?

V: Amikor elveszítettük a szárazföldi repülőgépeinket Formoszán a Task Force támadása során. Valahol 13-a környékén, mikor olyan sok szárazföldről induló gépünk veszett oda a Formosza körüli harcokban. Most úgy gondolom, hogy [onnantól] az egész terv kudarcra volt ítélve.

K: Nem ezt mondta korábban. Azt mondta, hogy nem volt súlyos a veszteség.

V: Ez az akció tíz nappal korábban Formoszánál, a fő hadműveletbe került. Akkor veszítettük el, amikor olyan sok gép veszett oda a Formoszánál zajló akcióban korábban. Az eredeti tervben az volt az elképzelés, hogy Ozava és Kurita gondoskodik a Task Force-ról és legyőzi azt, de megváltozott a terv mivel olyan sok gépet veszítettünk tíz nappal korábban.

K: Mennyi gépet veszítettek?

V: 500-at.

K: Akkor úgy érzi, hogy a 24-én és 25-én vívott csata kezdettől fogva hiábavaló erőfeszítés volt?

V: Ez így igaz. Azt gondolom, hogy a Fülöp-szigeteknél vívott fő küzdelem sorsát az 500 gép elvesztése tíz nappal korábban megpecsételte. Az Ozava-Kurita bevetés oka az volt, hogy ha a Fülöp-szigetek elvesznek, akkor Szingapúr térsége nem tartható és nem hasznosítható a továbbiakban, így annak tudatában [is], hogy az akció ésszerűtlen, fel kellett vállalni.

K: A Leyte-öbölben vívott csata után milyen védelmi terveik voltak a Fülöp-szigetekre nézve, különösen Luzonra nézve?

V: Feladtuk a Só-tervet, ami után a Ten-terv(25) következett, és Okinava, Ivo Dzsima és Formosza volt a védelem alapja. Úgy gondoltuk, hogy először Okinava, majd Dél-Kína felé vonulnak [az amerikaiak].

K: Akkor Luzon védelme novemberben és decemberben nem volt túlságosan komoly dolog?

V: Luzon védelme 1944 novemberében és decemberében többé már nem volt jelentős momentum. Nem volt rá erőnk.

K: Próbálták megerősíteni Luzon szárazföldi bázisról induló repülőgépeit, vagy nem érdekelte önöket?

V: Alig. Várakoztunk Okinaván és a birodalomban, alig küldtünk erősítést Luzon repülőgépeinek. Időközben az Ivo Dzsimánál lévő akció felkeltette az érdeklődésünket. Egy csoport ment csak Ivo Dzsimára.

K: Akkor az ön véleménye az, hogy a Fülöp-szigetek elvesztése a Formoszán lévő repülőgépek elpusztításának volt köszönhető?

V: Nagyjából ez a véleményem.

K: Hogy érzi, légierejük hanyatlása a mi repülőgépeink támadásának, vagy az üzemanyaghiánynak volt a következménye?

V: Főként a Task Force támadásainak, az üzemanyaghiány elsősorban a kiképzést érintette, de a légierőt leginkább a harci kötelék támadásai csökkentették.

K: A repülőgép-hordozó csoport gyorsabban pusztította el a gépeket, mint ahogy önök építeni tudták őket?

V: Nagyjából egyforma volt, gépre gép, termelés és pusztulás; de nem tudtunk előbbre jutni, csak nagyjából egy repülőt repülőért.

K: Úgy érezték, hogy a repülőgép-hordozó csoport inkább jelenti a fő ütőerőt, mint a szárazföldről működő légierő?

V: A termelés később leginkább a szárazföldről induló gépeket érintette, de a harci repülőgépek tényleges megsemmisítését a hordozóról induló gépek érték el [korábban?].

K: A kritikus probléma a repülőkben mutatkozó hiány volt, vagy a pilótáké?

V: Az üzemanyag[hiány] volt a legrosszabb. Rengeteg pilótánk volt, de nem tudtuk kiképezni őket az üzemanyag hiánya miatt.

K: Hosszú háborúra számítottak?

V: Úgy hittem, hosszú háború lesz, körülbelül három év. Én nem hittem, hogy két évnél tovább lesz haditengerészeti erőnk egyáltalán.

K: A háború menete során mikor jött rá, hogy nem nyerhetnek?

V: A marshall-szigeteki hadjárat után jöttem rá, és mások is akkor ébredtek rá ugyanerre, amikor feladtuk Rabaul védelmét.

K: Volt különbség aközött, amikor úgy gondolta, hogy nem nyerhetik meg a háborút, és aközött, amikor már tudta, hogy teljes vereséget fognak szenvedni?

V: Úgy gondolom, hogy a Fülöp-szigetek elvesztése volt az az idő, amikor már tudtuk, hogy veszítettünk.

A japán Zuikaku repülőgép-hordozó a Filipínó-tengeren vívott csata során
(forrás: innen)

Jegyzetek:

1. Tó Tokiótól északra.

2. Japán repülőgép-hordozó, amely a Midway-szigeteknél vívott csatában süllyedt el.

3. Az Akagi volt a japán repülőgép-hordozó erők zászlóshajója a II. világháború kezdetén. Szintén Midway-nél süllyesztették el az amerikai repülőgépek.

4. A Nakadzsima B5N „Kate” bombázóról van szó, amelynek hivatalos japán neve 97-es típusú bombázó volt.

5. Vagyis hagyományos bombázó, a megkülönböztetés a zuhanóbombázóktól indokolta a jelzőt.

6. A USS Arizona csatahajóról van szó, amely elsüllyedt a Pearl Harbor elleni támadásban. A legénység jelentős része, 1177 tengerész életét vesztette. A Pearl elleni támadás áldozatainak csaknem a felét ez adta.

7. A Wheeler repülőtérről van szó, Pearl Harbortól pár kilométerre északnyugatra, ahol éppen egymás hegyén-hátán álltak az amerikai repülőgépek a támadáskor, könnyű célpontot jelentve a japánoknak.

8. A Kuril-szigetek.

9. A Mariana-szigetek legnagyobb szigetei.

10. A Kombinált avagy Egyesített flotta volt a japán haditengerészet főereje..

11. Koga Mineicsi (1885-1944) admirális. Gépét 1944. március 31-én lőtték le.

12. Tojoda Szoemu (1885-1957) admirális, aki 1945. május 29-ig volt a flotta vezérkari főnöke.

13. Sziget Szingapúrtól délre, Szumátrától északkeletre.

14. A Fülöp-szigetekhez tartozó sziget, Borneótól keletre.

15. Település Pápua Új-Guinea északi tengerpartján.

16.  Az itt következő téma a Filipínó-tengeri csata 1944. június 19-20-án.

17.  Ózava Jiszaburó (1886-1966) admirális.

18. Kakuta Kakudzsi (1890-1944) altengernagy. Eltűnt a Tinian szigetéért vívott augusztus eleji csata során, nagy valószínűséggel a vereséget követően öngyilkos lett.

19. Tajvan japán neve.

20. A Rjúkjú-szigetek hivatalos japán neve.

21. Só, vagy Só-gó hadművelet, amely a Leyte-öbölben vívott tengeri csatához vezetett 1944. október 23-26. között.

22. Kurita Takeo (1889-1977) japán admirális.

23. Nisimura Sódzsi (1889-1944) ellentengernagy, aki hajójával a Jamasiro csatahajóval együtt süllyedt el a surigao-szorosban vívott csata során.

24. Ez volt az úgynevezett Formoszai légi csata 1944. október 12-16 között. Nem süllyedt el benne amerikai hordozó, csak egy nehézcirkáló szenvedett el komoly sérülést, egy másik cirkáló pedig könnyebbet.

25. Ten, vagy Ten-gó hadművelet, amely már Japán védelmi terve volt 1945 tavaszán.