Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból VI. (befejezés)

Ma befejezzük Hegedüs Sándor történetét, hiszen naplója december 3-val lezárul. Hegedüs Sándort az orosz tél is az Alekszejevka melletti Ilovszkojei támaszponton érte. Forrásközlésünk utolsó részében a november végi-december eleji napokat izgulhatjuk végig Hegedüs őrmesterrel, végül pedig megtudhatjuk, vajon túlélte-e azokat a januári zord időket.

A számomra kiolvashatatlan részeket [...]-al jelöltem, a kérdéses olvasatot (?)-lel. A szöveget rendszerint a rövidítések feloldásával, helyesírásilag javítva közlöm.

A napló utolsó oldala.

1942. XI. 21.

Reggelre elég jól éreztem magam. Odakint csendes, hideg az idő. Elég jól éreztem magam délelőtt. Csak az rontotta el a hangulatomat, hogy Bartos itt jártában kijelentette, hogy a váltásról semmit sem tud. Ellenben egy felterjesztést csinált ez ügyben. Összeírtam azt is, hogy mely levelek érkeztek meg, s még melyik esedékes. Most elmegyünk kézigránátot dobálni.

Ebből csak menet, díszmenet és melegítő gyakorlatok lettek. Utána bementünk Talabérral a templomba. Ma nagy ünnepük van az oroszoknak. Érdekes volt a vékony gyertyák fényében ájtatoskodók csoportja. Nem tudtam imádkozni. Azután Baloghnak írtam. Erdélyi estig kereste a 21 RKK hiányt, de csak egy pár hibát talált. Laci bácsi rontott be vacsora után, mikor már Gusztival egypár sakkpartit lejátszottunk, a postával. Kimenet majdnem ránk uszította a rettenetest. Postám elég kiadós: Anya: 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 69. és 70., Koncz Magda, Szigetiné, Juci, Bözsi, Nemes Erzsébet, Jani, Kicsi. Egész este ezeket olvastam takarodóig. Ezalatt Tar pán a függöny mögött bóbiskolt. A posta egy kicsit jobb kedvre derített, de sajna csak rövid ideig. Mikor lefeküdtem, a szomszédban akkor kezdték a klimpírozást. Valami borzasztó volt. Azok abbahagyták végre, akkorra meg Tar pán úgy hortyogott, hogy attól nem tudtam aludni. Lehetett éjfél, mire elszundítottam. (Rumos hordó „csak”!)ⁱ

1942. XI. 22.

A „tejes asszony” ébresztett fel bennünket. Reggeli után én vonultam a függöny mögé. Jól megmosakodtam és tisztát vettem. A szennyest előkészítettem már, hogy Erdélyi pán elvigye mosásba. Most sok a megválaszolni való, hát már most délelőtt hozzáfogok. (49.)

Először [a] budaörsi g.h.-nak írtam 262/2 rep. dd. pság. gh. - 42.XI.22. Szám alatt. Mire kész lettem, ebéd volt. Így hát csak most, ebéd után írok.

Egész estig írtam. Közben Guszti (reggel is és most is) egypárszor megsértődött. Egynéhányszor zavartak is pénzbeváltás-, stb-vel, de azért csak elkészült a négy oldalas levél. Közben meg is vacsoráztam. Utána pótvacsorát ettem, majd 8 órakor lefeküdtem.

1942. XI. 23.

Elég jól aludtam. Csak kicsit hideg volt, mert tegnap délután nem fűtött senki. Álmaim elég zavarosak voltak. Lehet, hogy az is közbejátszott, hogy az országút mellett már hajnalban motorpróbázott a kényszerleszállt Ju 52-es. El is repült a délelőtt folyamán észrevétlenül. Egész délelőtt a kasszákat számolgattuk és rendeztük. 21.29 RKK és kb. 20000 Rubel hiány mutatkozik. Déleután majd folytatjuk. Most Cser tatának írok.

Azaz, hogy írtam volna, ha lett volna lapom. Ebéd alatt vette át ismét Józsa a pénzt. Délután ismét nekimentem a Rubeleknek. Kiderült, hogy rendben van. Erre nyugodtan megvacsoráztam, majd olvasgattam a kutyákról való beszélgetés után. Végül Gusztival sakkoztam, majd pótvacsora és kémekről való beszélgetés után lefeküdtünk.

1942. XI. 24.

Egy kicsit korábban keltem. Hó esett az éjjel, s most köd van.

Megerőltetés nélkül dolgoztam délelőtt. Szépen sütött néha a nap. Ebédnél és délelőtt is folyton olyan hírekkel jönnek, hogy a váltásból nem lesz semmi. Guszti ismét elővette a fúvócsövét s azzal szórakozik. Délelőtt síelt!

A délutáni foglalkozás füsttel kezdődött. A konyha füstölt be nekünk. Mikor a gazda átjött, elmeséltük neki Koncz Magdát. Alig tudtuk befejezni, olyan forgalom lett. Elander a vezérkari főnökhöz vitte gazdánkat, mert a legénység rongyainak összevarrására hivatott cérnát nem akarta odaadni a tiszti étkezde függönyének megvarrásához. Vacsora után olvastam. Jó sötét éjszaka volt. Mikor kimentem, látom ám, hogy a híradók erősen dolgoznak egy pózna tetején. Olvastam a parancsnoki tiszti trillát. Eddig tartott neki a beköszöntőjét megírni.ⁱⁱ De alaposan megírta! Így az utolsó remény is el van fűrészelve.ⁱⁱⁱ Most már arra vagyok kíváncsi, a plecsni megjön-e? Ha megjön, elmegyek szabadságra. Azzal is telleni fog az idő.

1942. XI. 25.

Mindenki cigarettázott már, mire felébredtem. Veress már erősen tevékenykedett a kályha körül. Reggeli után ismét vitába keveredtem Gusztival, mint rendesen. Most igen elkeseredetten hozta fel már az új bicska elméletet, mert Sztalin szerelmes, és egész este kint járt. Szinte féltékeny rá.

Most beállított egy nyálasszájú zászlós pénzért. Tovább elmélkedem hát a világ folyásáról. Délelőtt is nagyban azzal telt az idő, hogy Deák pánnal beszélgettem. Azután [jöttek] a villanyszerelők, és bemutatták a gyújtózsinórt, amit Elander százados adott nekik vezeték gyanánt!

Délben a magyar nyelv eredetiségéről vitáztunk és tanítottuk Gusztit az „r” hang kimondására. A Nemes-féle lapot elsüllyesztettem, mert nincs min megválaszolnom, és Anyának írok (50.).

Reggel útálcázás volt. Bizony alig tudtam ismét teleírni egy negyed ív papírt. A forgalom elég nagy volt. Nagy törzs itt ült majdnem egész délután. Azt mesélte többek között, hogy rendelet jön, mely szerint a köztisztviselőket nem váltják le. Vacsora után játszottunk egy kis sakkot Gusztival. Tar pán közben a kutyákat kergette ki-be az ajtón. Én rászóltam, erre megsértődött. Rossz kedve volt, hogy a Szürke pán lekapta. Előzőleg Veress mesélt a román viszonyokról. Tar pánék kártya partit alakítottak a kályha előtt. Én egy Signalt olvasgattam és nézegettem ¼ 10-ig. Ekkor lefeküdtem, a kártyázás folyt, sőt a zongora is megszólalt.

1942. XI. 26.

A szokásos reggeli kis vita után jól bereggeliztem. Odakint szürke felhők borítják az eget. Gyenge szél van tegnap délután óta és kissé havazik. Guszti erősen „gyalulja” az asztalokat. Gazdánk meg is volt vele elégedve. Dolgozgattunk csendben. Délben Tar pánnal szakkérdéseket beszéltünk meg. Csak azt vettük észre, hogy ½ 3 van. Gyorsan elment a Szürkéhöz, de hamarosan visszajött. Elkérte a délutánt. Nem sok élvezete volt benne. A lámpa nem égett, a kályha füstölt a nagy szél miatt. Egész este a rossz petróleumlámpával vesződött. Mira az rendbe jött, a villany is meggyulladt homályosan. Olvastam, majd sakkoztam Tarral. Minden partit megnyertem fölényesen. Haladok. Sztalin az új szalmáját „repülte be”. Ismét olvastam, de a két „bajnok” játékát is figyeltem takarodásig. A zongora szünetelt. Délelőtt kiosztottam a tábori lapokat.

1942. XI. 27.

Kora reggel kis csomagot kaptam a vállappal és és szalagsávokkal. Azonnal átmentem a szabóhoz és rendbe hozattam a ruhámat úgy-ahogy. Csaknem az egész délelőttöt ott töltöttem. Nagyon fúj a szél, hordja a havat, de néha-néha süt a nap. Huszár elment szabadságra. Két szalagsávot Tar pánnak adtam. Koncznak írok.

Éppen bedobni indultam, mikor meg Nemes E-től jött egy Kaszap(?) újság virággal. Délután a legények elmentek orvosi vizitre és előadásra. Ezalatt jött a Gülmár^iv zsidója cipőt cserélni. Később a gazda jött és eldiskuráltunk, míg a többiek meg nem jöttek. Olvasgattam, majd Gusztival és Sarkadyval sakkoztam. Gusztit elporoltam. Sarkady is leadott nagy fölényéből. Vacsora alatt Gülmárt k[...]be vettem. Odakint rettentően fújt a szél. Égett a tűz, de csak a kályha mellett érződött a meleg, mert kihúzta a szél. Olvastam még egy kicsit, majd lefeküdtem.

1942. XI. 28.

Sokat köhögtem az éjjel. Bonyodalmas volt a reggel, mert Tar pán szolgálatba lépése miatt korán kelt, beretválkozott. Víz sem volt, fa hasonlóképpen. Végre mindent előteremtettünk, s a helyzet megenyhült az idővel együtt. Elállt a szél, és szépen süt a nap.

Ennek is hamar vége lett. A Pókkal^v kockajátékot kezdtünk. Délben a konyhán ebédeltem, és a kiosztás alatt rendőrt játszottam. Az egyik karpaszományost megríkattam. Jól átfáztam. Írni kezdtem, mikor posta jött. Anya: 78., 80., 81., 82. és 83., Balogh, Matild, Imi, Bözsi és Misi. Elolvasom, majd a sógornak írok.

Még mielőtt írtam, elmentem leventézni. Utána írtam csak. Azután folytattuk a huzogató játékot a Pókkal. 60-al vertem. Vacsora után sakkoztunk, de Guszti kibicelése felidegesített, s abbahagytam. Olvastam.

1942. XI. 29.

½ 9kor sorakoztunk, s elmentünk a belső védelmi vonal állásaiból kilapátolni a havat. Hófúvás volt. Néha-néha azért a nap is ránk sütött. Igen bántam, hogy nem vittem fényképezőgépet. Én foglaltam el rajommal a középső részt. Elsőknek vonultunk be délben. Jól esett az ebéd. Most Anyának írok válaszlapot (51.).

Már besötétedett, mire megírtam. Bőségesen mérték a szalonnát vacsoránál. Én és Tar odaadtuk részünket Talabérnak. Sakkoztam Gusztival, majd olvastam. Elég korán lefeküdtem, s forgolódás után elaludtam köhögés nélkül.

1942. XI. 30.

Jól és sokáig aludtam. Fánk persze ismét nincs. Hideg, és fejünk felett orosz gép van. Gazdám már itt járt egypárszor, de mindig hamar elmegy, mert el-elrontom a szájízét mindig valamivel. Reggel a Póknak megrángattuk a füleit, mert neve napja van. Rovancs^vi volt délelőtt. Keinhardt^vii is itt járt. Holnap hatkor indulnak.

Délben persze pénzfelvételezések voltak. Hatalmas csontokat hoztam a kutyáknak a konyháról, közben gyönyörködtem a barisnyák lencsetisztító munkájában. Délben még villanyégőket is hoztak. Délután elég nagy forgalmunk volt a hazamenőkkel. Este az eligazítással kiadtak két azonos repülős társasjátékot. Egyiket kiadtam Erdélyiéknek. A másikat vacsora után „berepültük” Gusztival. Majd Veressel játszottam, végül Gusztival sakkoztunk 2:1 eredménnyel. Takarodókor kaptam a századik mattot. Közben Talabér itatott.

Magyar országos járművel az oroszz télben, 1942
(Id. Konok Tamás felvétele. Fortepan, 42572)

1942. XII. 1.

Már hajnalban készülődött Talabér. A Pók bejelentette, hogy december van. Sztalin is csavargott hajnal óta. Talabérék már elmentek két autóval. A szakács behívott megmutatni, hogy milyen húst kaptak. Késő este még pénzt is vettem át a postától. Délelőtt német páncélosok jöttek a faluba. Élelmet adtunk nekik és egynek a csizmáját is megtalpaltattuk. Fűtés nélkül voltunk, mert nem volt fa.^viii A gazdánk ismét előléptetéseken dolgozott. Tegnap hoztak valami körözvényt a Német Sas Rendre^ix való felterjesztésről. Gazdám megkérdezte milyen kitüntetéseim vannak. Így valószínűnek látszik, hogy valóban felterjeszt a pán, mint ahogy beszélik. A hó lassan hulldogált.

Délután kiszedtük a pénzeket. Az égőket átcseréltük 220-asra, persze erre sötétben maradtunk, illetve a gázlámpánál és a Szabó pántól kicsikart gyertyánál vacsoráztunk. Ezalatt Veress - ki Szabó helyett dolgozott -, rettenetes munkában volt. Vacsora után már a villany is égett, de 110-essel. Először a Pókot, azután Gusztit vertem meg légi csatában, majd a Tar pánt vertem sakkban. Eközben posta jött. Anya: 71., 72., 73., 74. és 75. és Misi. Laci bácsi hozta. Most ő sakkozik Gusztival.

Pók újabb postát hozott: Anya: 76. és 77. Csaknem takarodóig olvastam. Még néztem a játékot egy kicsit, azután lefeküdtünk.

1942. XI. 2.

Elég korán felkeltett bennünket Veress pán. Csikorgó idő van. A kályha kivételesen melegít, mert még volt mit rátenni. Szereztünk tüzelőt és így a meleg folyamatos maradt. A villany ismét 220-as, Égett is szépen délelőtt. Egész délelőtt Ostorházi^x szig.(?) leleteivel foglalkoztam. Egyébként is nagy volt a forgalom. A páncélládakulcs beadta a kulcsot. De csak az enyém. A gazdáé nyitja. Jani gyereknek írok és Anyának (52.).

Alig tudtam befejezni a levelet, olyan rumlis volt a délután is. De az is elmúlt. Még a vacsoráról is megfeledkeztünk. Most este ismét kaptam postát: Anya: 31., 32. és 33., Bözsi, Karcsitól kettő, XI. 20. és X. 19-ről. Ilyen a posta. Mikor ezeket is elolvastam, segítettem Gusztinak az utalványok felszámozásában és márkásításában. Utána Laci bácsival keresztrejtvényt fejtettem, majd sakkoztunk 10-ig. Akkor az ágyban megettünk egy-egy karéj kenyeret. Azután: szpathy.(?)

1942. XII. 3.

Álmomban otthon jártam. A kitüntetésekkel volt valami dolgom, de polgári ruhán. Azzal keltettek fel utolsónak, hogy teljesen felszerelni, összecsomagolni, lőfegyver, összes […]

A napló itt befejeződik, nyilvánvalóan egy másik füzetben folytatta az író, amely viszont nincs birtokomban. Sajnos így nem tudjuk meg, mi történt hősünkkel a sorsdöntő január 12-i áttörést követő napokban. Ott volt Ilovszkoje januári védelménél, vagy - és ez a valószínűbb - mint gazdaságist, hátravonták már a szovjet támadás előtt? Egyelőre nem tudom. Ami biztos, hogy túlélte a 2. hadsereg kálváriáját.

Találtam ugyanis a napló végén, egy kis rekeszben egy ötoldalas feljegyzést, amely 1943. áprilisában íródott kitépett jegyzetlapokra. A szöveg ugyan nagyon halovány, gyűrött és látszik rajta, hogy nem noteszben élte túl az elmúlt évtizedeket, de többnyire olvasható. Tartalma pedig az oly áhított hazautazás.

Magyar katonák bevagonírozása, 1941
(Fortepan, 71461)

Utószó

[19]43. IV. 5.

Bizony Nemes százados^xi jól eljátszotta idegeink nótáját. Már a gh-ban is elintézte mindenki a dolgát, mikor végre megjött. Szente(?) igen előzékenyen szolgált ki bennünket. Nekem még két darab szappant is juttatott. Főnökeink, Kiss és Erdélyi kikísértek a felvételező kocsival az állomásra. Igen kedvesek voltak. Imre és Lajos a vonathoz is lejöttek. Jó ideig vártunk, míg betolták a szerelvényt. Egy kis közelharc után feljutottunk egy már tömött kocsiba. Nyugodt voltam, hogy most már Kazatinig^xii elmegyünk valahogy, de egy pályaudvari katona felvilágosított még indulás előtt, hogy Fastivban^xiii át kell szállnunk. Egy kis berázás és egy leeső hátizsák szerencsés felfogása után estében, be is érkeztünk 8 óra felé az átszállóhelyre. Eléggé ki volt világítva az állomás, mégis sok bajom volt a ládámmal. Szerencsére azok a gyalogosok, akiknek a ládáján ültem, igen udvariasan segítettek. A félig váltott szerelvény befutása után Gusztival és Görömbölyivel^xiv ismét egy kis közelharc után feltolakodtunk egy sötét német kocsiba, mely már tele volt németekkel. Nagyon zsűriztek(?) de a lámpám annyira kibékítette őket, hogy még ülőhelyem is akadt. Jót szundítottam is, 10 óra után szálltunk ki Kazatinban. Guszti egyből betörte a sas hamutartót. Így is majd a vonat alá esett. Egy kicsi, beszopott német fejest is ugrott a peron mellé. Puh(?) elintézte a helyjegyeket. Beszállásoltuk magunkat egy nagy váróterembe, melyben felvételezőhely és leves- meg kávéosztás is volt. Én is ettem egy tál levest. Fizetség a szappan volt, míg vissza nem adtuk a tányért.

A kazatini állomás peronja 1943-ban.
(ismeretlen forrás, Pinterest)

[1943.] IV. 6.

Keveset szundítottam éjszaka. 2-ig szólt a német rádió, majd reggel újrakezdte. Sétálgattunk, míg csendesen beállt a magyar szerelvény. Az 1-es kocsiban van a helyünk. Jól elhelyezkedtünk Puh, Negát(?), Guszti és én egy helyen. Többen is vannak itt közülünk, ládám pedig a raktárkocsin utazik. Vinnyicán^xv álltunk meg először. Jó gyorsan megyünk. Asztalunk is van. Le[...]től babkonzervleves volt az ebéd. Mivel előtte kenőmájast kóstolgattunk, úgy ki voltunk tömve ebéd után, hogy az valami csuda. Kéjesen folyt az út. Szundiztam is egy nagyot az asztalra borulva. A vasút mentén sűrűn álltak a magyar őrök. Román területen is átrobogtunk. Elég jól fut a szerelvényünk. Egyik állomáson, ahol a szundiból felébredtem, mondják, hogy egy ruszki nő igen pajzánul búcsúzott aranygalléros babájától. Nagy az ócskavasmennyiség ezen a pályán is. Repülőgépet láttunk, méghozzá párosával. Besötétedés után próbáltam aludni. Káposztaleves volt a vacsora. Alvásomat sem a kényelmetlen helyzet, sem a géptámadások nem segítették elő. Na azután Garami is oly nagy hangon mesélt Ilona(?) kaje[...], hogy végleg elzavarta az álmot a szememből. Elszellemeskedtünk egy kicsit, így robogtunk be Tarnopolba.^xvi Itt hatalmas „futár” csomagokkal elhegyta a szerelvényt Nagy karpaszományos őrmester. Leszállt vele kesely(?) és kéger(?) is. [...]itek, de kiderült, hogy ők is a fekete hold(?) után szaladnak Lembergbe.^xvii A mozdonyt a mi kocsink elé akasztottak. Innen mi leszünk az első kocsi. Egész éjjel egész jól aludtam.

[1943.] IV. 7.

Állítólag havazott is. Reggelre már […] cukorkát és cigit kaptunk. Kissé kiengedtem zúzós(?) hangomat, és mindjárt rend lett az asztalnál. Most sötét kocsiban várjuk az indulást, ami állítólag 10 órakor lesz. A kifelé menők már elmentek. A katona görömbölyi ismerősöm volt. 9 után indultunk. Gyönyörű volt a halvány holdvilágban derengő táj. A hosszú alagútban^xviii a határt jelző lámpánál megemlékeztem szeretteinkről és kint maradt bajtársainkról, s ittunk egészségükre. Volócnál sokat álltunk. Egyébként is sok volt a megállás, így elaludtam, bár nem akartam elaludni Hazánkban. Most éreztem csak, mily távol voltam! Éjfél felé elaludtam.

[1943.] IV. 8.

Különböző helyzetekben való alvás után Miskolcon ébredtem fel végleg. A fiúk tankoltak. [...]^xix

Megérkeztem. Karcsi integet. Itthon.

A hazaút jegyzeteinek első lapja

Jegyzetek:

i A zárójeles mondat értelme csak az írónak jelenthetett valamit.

ii 194. november 1-jén a 2. repülődandárnak Fráter Tibor ezredes lett az új parancsnoka.

iii Nyilván arra utal a naplóírónk, hogy Fráter beköszönőjében jelezte, hogy a csapatok Oroszországban fognak telelni, és nem jön váltás.

iv Ismeretlen személy.

v Nem ismert személy.

vi Azaz pénztári ellenőrző vizsgálat.

vii Számomra ismeretlen személy.

viii A Don folyó mentén a 2. magyar hadsereg folyamatos fahiánnyal küszködött, melyet távolabbról kellett kiszállítani a csapatokhoz. Ráadásul ez nem csupán a fűtésben okozott nehézségeket, hanem az állások kiépítéséhez sem volt elég faanyag.

ix Deutscher Adlerorden, azaz Német Sas Rend. Kitüntetés a nemzetiszocialista érából. 1942-ben 6 fokozata volt.

x Egy Ostorházi Géza nevű szakaszvezetőre (1918-1943) találtam csak adatot, aki eleste után 1943-ban poszthumusz Kis ezüst vitézségi érmet kapott. Hogy azonos-e a két személy, több, mint kétséges.

xi Nem tudtam azonosítani személyét.

xii Koziatyn/Kozyatyn, ukrán város Kijevtől délnyugatra 150 km-re.

xiii Fastiv, ukrán város Kijevtől délnyugatra 60 km-re.

xiv Ismeretlen személy.

xv Vinnicja, ukrán város a Déli-Bug folyó partján. 1942-43 fordulóján Adolf Hitler főhadiszállása ezen a fontos vasúti csomóponton volt.

xvi Tarnopol (ma: Ternopli, Ukrajna), város a történelmi Galíciában.

xvii Galícia fővárosa, ma Lviv (Ukrajna).

xviii Minden bizonnyal a Csap-Lemberg vasútvonalon fekvő Beszkidi-alagútról van szó a történelmi magyar-lengyel határon, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia épített. 1941-ben épségben került magyar kézre, majd 1944-ben a visszavonuló magyar csapatok berobbantották, de 1946-ban kijavították. 2018 áprilisában adták át az új kétvágányú alagutat.

xix Kiolvashatatlan értelmű mondat.