A "16-os számú hajó" az „Atlantis” naplójából II. - Áttörés
Legutóbb az Atlantis segédcirkálóval 1940. április 3-án találkoztunk, mikor megindult az U-37 tengeralattjáró kíséretében, hogy Izland környékén áttörjön a szövetségesek tengeri blokádján és kijusson az Atlanti-óceánra, hogy ott pusztíthassa annak kereskedelmi hajóit. Ma nem ugrunk nagyot, hiszen másnap folytatjuk a hajó útját a hideg és viharos tengeren.
 |
| Az Atlantis (www.bismarck-class.dk) |
1940.
április 4. csüt.
A
szél 1-2-esre csökkent, a tengeráramlás 1-2-es, a hőmérséklet -1.5°C, világos,
tiszta ég, a látótávolság 30
mérföld .
Az ellenőrzés során kiderült,
hogy a legtöbb esetben az álcázás jól helytállt (kivéve a gyengén rögzített 2
cm-es légvédelmi löveg kamuflázsát) az elmúlt napok viharos tengerén. Kihajózás
során az álcázást állandóan szem előtt kell tartani, mert heves hánykolódás
esetén a tenger mossa a fedélzetet.
12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség:
68° 27´; nyugati hosszúság: 1° 5´. Napi megtett távolság 324 mérföld .
18:20
[Pozíciónk:] Északi szélesség:
68°; nyugati hosszúság: 5°.
Megláttuk az U-37-et a hajó bal
oldalán. A tengeralattjáró kiszámított sebessége - 7 csomó, időnként 10 csomó -
hibás lehet. Az U-Boot 10:00-kor ért pozícióba, már majdnem feladtuk a reményt,
hogy találkozunk vele.
19:00
Északi vizeken. Megkezdődött a
csónakra [=tengeralattjáró] 25 tonna fűtőolaj és 600 kilogramm
kenőolaj átszállítása. (Befejezve április 4-én, aláírva: Rogge kapitánya). Egy
megbeszélés az áttörés második felében a „Déli út”-at vázolta fel Izlandtól
délre, [mivel] a Dán-szoros[1]járhatatlan.
Az U-37 a
következő utasításokat adta:
A „16-os hajó” április 5-én érje el az északi
szélesség 70°, nyugati hosszúság 15° koordinátát, hogy megtudja hol húzódik a
jéghatár, onnan ő fogja irányítani a „Holdri Ho” (HH) [nevű] találkozót az
északi szélesség 68°, nyugati hosszúság 15°-os ponton és kapcsolatot létesít az
U-37-tel. Abban az esetben a HH randevúpontnál jéghegyveszély van, az U-37
folytatja útját délnek a nyugati 15° mentén, és a már jégmentes területen várja
meg a hajó érkezését (valószínűleg 18:00-kor). A tengeralattjáró a HH-n április
7-én 02:00-ig fog várakozni. A döntést, hogy az északi vagy a déli utat kell
választani, ezen a módon lehet eldönteni. Ha a hajó nem jelenik meg [időben],
akkor a tengeralattjáró úgy folytatja az útját, hogy április 7-én 20:00-kor a
északi szélesség 65°, nyugati hosszúság
12°-on lesz (Westward Ho randevúpont). Ha a „16-os hajó” nem érkezik meg
április 8. 22:00 előtt a „Westward Ho”-ra, akkor az U-37 felszabadul és
jelentést tesz a Nyugati Tengerészeti Főparancsnokságnak [Marinegruppenkommando
West] a rádióutasításoknak megfelelően.
A fő ok, amiért annyi figyelmet kell
szentelnünk az alternatív „déli” útnak, egy jelentés, amely április 3-án
22:35-kor kelt a jégzajlásról: „A sodródó jég határa északi szélesség 68° 30´,
nyugati hosszúság 19° 10´, erős jégzajlás Izlandtól északra, [de] járőrök még
nem erősítették meg.”
A következő rádióüzenet
érkezett a Nyugati Főparancsnokságtól április 4-én 21:49-kor a kapitányi
megbeszélések alatt: „Jelentés az északi szélesség 66°42´, nyugati hosszúság
24°40´-ről: enyhe északkeleti szél, jó látási viszonyok. A jéghegyzóna határa
nagyjából: É 68°48´, Ny 25°20´- É 67°12´, Ny 24°10´ - É 67°30´, Ny 23°10´. A
jéghelyzet lehetővé teszi az áthaladást Izlandtól északra, még éjszaka is.”
Ezután az eredeti terv első részét, hogy észak felé vizsgáljuk ki a
jéghelyzetet, elvetették. Az a döntés született, hogy a Dán-szoros 50 mérföld széles
jégmentes folyosóján haladjunk tovább a Horn-foktól[2]
északra, a tengeralattjáró kíséretében. Arra törekszünk majd, hogy a
jéghegy-határhoz minél közelebb haladjunk el, kihasználva, hogy ott várható a
legnagyobb köd. Az „Észak” út másik előnye az, hogy kihasználhatjuk az
Izlandtól északra fújó erős északkeleti szelet, míg a szigettől délre
délnyugati széllel kellett volna számolni. A tengeralattjáró nem olyan messze
lesz ezentúl a hajótól, mint korábban, hanem közvetlen közelben, amennyire csak
lehetséges (a felszínen); a hajó
oldalán, hogy távolról ne látszódjon. A parancsnokok véleménye szerint sokkal
fontosabb, hogy az Izland mellett vezető út során a tengeralattjáró közel
legyen hozzánk az áttörés utánig, ahelyett, hogy a Nyugati
főparancsnokság utasításainak megfelelően elengednék a hajót „ha a helyzet
megengedi április 6-án délig”. Mivel északkelet felől közeledünk a
Dán-szoroshoz, nem fogjuk elérni április 5-én este előtt, a hajó a
leggazdaságosabb 10 csomós sebességgel halad, irány 278 fok.
Egész nap nem észleltünk
semmit.
24:00
Változó
szél, ereje 1-2; hullámzás 1-es; havazás, köd; a hőmérséklet 1°C , a szél lassan 3-as
erősségűre élénkül.
1940.
április 5. péntek
00:30-kor rádióüzenet érkezett:
„a sodródó jég határa É 68°30´, Ny 19°10´, erős jéghegysodródás Izlandtól
északra, eddig egyetlen járőr észlelte, pozícióm É 67°12´, Ny 21°50´. Vonóhálós
halászhajó.[3]”
12:00
[Pozíciónk:] Északi szélesség:
68°07´, nyugati hosszúság: 10°0´
A jelenleg uralkodó időjárási
körülmények között a legjobb a lehető legrövidebb úton és a legrövidebb időn
belül áthaladni a Dán-szoroson, 12:07-kor a sebességet 14 csomóra növeltük, az
irány 270 fok. Az időjárási körülmények a következőképpen foglalhatóak össze: A
Skandináviában uralkodó magas nyomású levegő nyugat felé terjed, így az ottani
időjárási körülmények délnyugat felé terjednek. Ez különösen kedvez a
Dán-szoroson való áthaladásnak. Ha tiszta időben érjük el április 6-án
az Északi sarkkör szélességét, az a szándékom, hogy várunk és alkonyat
után haladunk át a Dán-szoroson. Ha ugyanazon időjárási körülmények lesznek
április 6-án délelőtt, mint április 5-én, akkor a nap folyamán áthatolunk a
Dán-szoroson. Ez tűnik a jobb a tervnek, abból a szempontból is, hogy ha felfedeznek
minket, akkor következő éjszaka módunk nyílik a menekülésre. Ettől eltekintve
is könnyebb az átkelés a szoroson nappal, hiszen a jéghatár szélén kell
haladnunk, és ha sodródó jéggel találkozunk, vissza tudunk húzódni.
D.u.
Erősödő
észak-északkeleti szél, 5-6-os; a hullámzás 3-as; derült égbolt.
Dán-szoros.
Éjszaka, 22:50
Északkeleti
szél, hullámzás 3-as.
Gyakoroltuk az álcázás
leszedését 14:00 és 15:00 között, a tengeralattjáró néhány hasznos kritikai
megjegyzést tett. Először észleltünk finom jégfátyolt É 68°20´, Ny 16°10´-nél.
A víz hőmérsékletét óránként ellenőriztük, április 5-én 09:00-kor 1°C volt, 11:00-kor -2.5°C. A
nap folyamán -0.5°C
és -1.4°C
között változott.
április 5. 24:00
[Az
időjárás] változatlan.
[Pozíció:] É 68°20´, Ny 16°53´.
1940.
április 6. szombat
01:00-kor megváltoztattuk az
irányt 254 fokra, miután nagy területen darabos jéglemez-mezővel találkoztunk
(nagyjából akkora lemezdarabok, mint egy medúza), nem szeretném, ha éjszaka túl
közel kerülnénk a vastag és nagy jégtáblákhoz.
06:00
A
víz hőmérséklete 0°C ,
a levegőé -6.8C°.
08:00
Északkeleti
8-as erejű szél; a tenger hullámzása 5-ös; felhős égbolt; a levegő hőmérséklete
-7.6°C, a vízé -0.2°C.
Az erős élénk szél jelentős
jegesedési problémákat okoz a tengeralattjáró számára, mivel a szellőztető cső
jeges, és emiatt ütközési veszély esetén nincs lehetőség azonnali lemerülésre.
A szokásos időhöz képest jelentős késésekkel kaptuk a fontos időjárási
jelentéseket Izlandról, mivel Berlin nem ad izlandi jelentéseket. Ez bizonyítja,
hogy ilyen kritikus helyzetekben a szokásos frekvenciákon kívül más időjárási
adásokat is figyelni kell. Egy 11:00-kor elfogott jelentés megemlíti, hogy az
alacsonynyomású front éle Izlandtól délre van, Izland északi partján a
szélerősség 8-as[4]
és hófúvás van. A hajó gyakorlatilag kiért a rossz látási viszonyok
szakaszáról. Mivel ezek az időjárási körülmények kedveznek az Északi-foknál[5]
lévő folyosónak, megpróbáljuk megközelíteni a jéghatárt, ami kicsit északabbra
van, mint azt a vonóhálós halászhajó jelentette. Ott kihasználjuk a kézikönyvek
szerint a jég határán képződő ködöt és párát, és folytatjuk az utat délnyugat
felé. Ezért: 12:21-kor irányt váltottunk 260°-ra. A következő kérdéseket tettük
fel a tengeralattjárónak:
1. Mi a
siker esélye egy támadásnak ilyen viharos tengeren?
2. Akarja-e
folytatni a hajóval az utat a jégmező határára?
Válaszok:
1. Bármilyen
esetben kész támadni.
2. Igen.
12:00
[Pozíció:] Északi szélesség:
67°35´, nyugati hosszúság: 22°42´.
15:00
[Pozíció:] Északi szélesség:
67°24´, nyugati hosszúság: 24°00´.
A
víz hőmérséklete -1.0°C-ról -1.8°C-ra süllyedt. A szél északkeleti 7-9-es;
hullámzás 5-ös; felhős égbolt; hőmérséklet -8.2°C. A láthatóság 3 mérföld .
Elértük a jég határát. Csak
nagyon enyhe köd van a jégnél. A láthatóság a jéghatárnál 5 mérföld . A jégtakaró
élesen kivehető, amely finom jégből és nagy elszórt kemény tömbökből, kék
jégből és távolabb jéghegyekből áll. A jég határ 230° irányban fut, kis
öblökkel.
A Dán-szoroson való áthaladás
feljegyzésre érdemes fő pontjai a következők: Nem szabad alábecsülni a folyosó
megközelítésére szánt időt a hazai vizekről az Atlanti-óceánon át, az időjárás
több napot késést is okozhat. Az időjárás-jelentések fontossága a folyosón a
legnagyobb. A vonóhálós halászhajók Dán-szorosba küldése hasznosnak bizonyult,
de emlékeztetni kell őket majd, hogy az üzenetküldést a minimumra csökkentsék.
Ebben a helyzetben ugyanazokat az üzeneteket naponta megismételtük, [holott]
elég lett volna egyszer vagy kétszer jelenteni, ha változás van. A
legnagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a jelentések egyértelműek
legyenek. A kapott üzenetekben „erős sodródó jégről Izlandtól északra”
és „a sodródó jég határa XY fok” állt. Ez bizonytalanságban hagy azzal
kapcsolatban, hogy lehet-e találkozni nagyobb sodródó jéggel a jéghatártól délre.
Egy felderítő atlanti-óceáni repülőgép felbecsülhetetlen értékkel bírna.
Egész nap nem láttunk semmit.
A tengeralattjáró felbukkant
röviddel szürkület előtt, mikor nyilvánvalóvá lett számára, hogy tovább lent
maradni veszélyes, és beszámolt róla miután felemelkedett. Valóban voltak
kritikus pillanatok a művelet során. Hajónk a közelben maradt, mert először úgy
tűnt, hogy nem tud megfordulni az erősen hullámzó tengeren. Az U-boot-tal a
következő üzeneteket váltottuk le Morze-lámpával:
-A tengeralattjáróról: „A
fegyverzetem már nem működik.” és kevéssel később: „Dülöngélünk, a víz bejön a
parancsnoki torony nyílásán.”
-A tengeralattjárónak: „Fogadja
köszönetünket az eddigiekért, üdvözlet az otthoniaknak!”
-A tengeralattjáróról: „Sok
szerencsét és biztonságos hazatérést!”[6]
A hajó élesen haladt a megállapított
jéghatáron, az északi szélesség 66°, nyugati hosszúság 27°-án,
ahol a jéghatár elkanyarodik nyugatra. Ez az a pont, ahol el tudjuk kerülni a
nagyobb jégtáblákat és gleccserekről leszakadó kisebb jéghegyeket, amelyeket
maga előtt sodor a szél.
19:45
[Pozíció:] Északi szélesség: 66º36';
nyugati hosszúság: 25º40'.
A hajó körülbelül 24:00-kor belépett
a Golf-áramlatba. A víz hőmérséklete gyorsan emelkedett +5-6ºC-ra. Sűrű meleg
pára van a víz felszínén, a víz hőmérséklete -1 és +6ºC között változik.
 |
| A "16-os számú hajó" hozzávetőleges útja az északi vizeken. |
Jegyzetek:
[1]
A Dán- vagy Grönlandi-szoros Izland és Grönland között található, jéghegyek miatt gyakran járhatatlanná, de legalábbis veszélyessé válik.
[2]
Itt gondolom Izland egyik északi
pontjáról, a Hornbjarg fokról van szó.
[3]
A németek álcázott meteorológiai hajókat küldtek az északi vizekre, hogy
segítség a hadihajóik ottani közlekedését, ezek egyike jelentett.
[4]
A szélerősséget a Beaufort-skála szerint adják meg, ahol: 0 = szélcsend, 1=
leheletszerű, 2 = szellő, 3 = gyenge, 4 = mérsékelt, 5 = élénk, 6 = erős, 7 =
igen erős, 8 = viharos, 9 = vihar, 10 = erős vihar, 11 = heves vihar, 12-17 =
orkán. Jelen esetben a 8-as mintegy 62-74 km/h-s szelet jelent.
[5]
Izland egyik tengerbe nyúló északi hegyfoka.
[6]
Az U-37 hazatérésében az is szerepet játszhatott, hogy április 3-tól
Németország megkezdte a Norvégia megszállásához vezető Weserübung hadműveletet.
Április 7-i jelentés szerint az U-37-nek Narvik elé kellett volna április 9-én
megérkezni, de erről lekésett az időjárási körülmények miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése