Egészen elképesztő az a felfogás,
amely az egyetemen és főiskolákon tankönyvként használt összefoglaló kötetből
tárul elénk a szkíta hadjárat végéről és Miltiadész valamint a görögök
szerepéről.[1] A
máskülönben remek könyvben Hegyi Dolores szerint a perzsa sereget Miltiadész
tervétől megmentő Histiaios miután jutalmul megkapta tettéért a thrákiai
Myrkinost, a perzsa király magához rendeli. Hegyi még humorizál is, mintegy
keresztapának beállítva Dareioszt, akinek meghívását „nem lehetett
visszautasítani”. Egyébként miért is tette volna, semmi oka nem volt rá? Hegyi
szerint a magas kitüntetés, melyet Histiaios kap a nagykirály udvarában egyben
„a bizalmatlanság jele”![2] Már
miért lenne az? Éppen most bizonyította a hűségét. Az újabb magyar összefoglaló
is csak egy hajszállal jobb, ő Histiaios udvarba kéretését „házi őrizethez”
hasonlítja.[3] Miltiadész
álláspontja a kérdésben semmi esetre sem maradhatott titokban, mint azt Burn is
állítja, hiszen a haditanácsban részt vett családjának régi ellensége
Lampszakosz türannosza, Hippoklosz is.[4] Teljesen
jogos a szerző azon véleménye, hogy ebben az esetben nehezen térhetett volna
vissza birtokaira. Ha valakit ezek után
őrizetbe kellett volna venni, akkor az Miltiadés… Ám ő mégis elkerül bármilyen
felelőségre vonást. Vajon miért?
Érdemes elgondolkodni azon, hogy
valóban felmerült-e egyáltalán a görögökben a Duna-híd lebontásának terve,
amint azt forrásaink állítják. Hiszen ha igen, akkor Miltiadész a perzsa haderő
megérkezésekor hogy maradhatott életben? Miért nem fogatta el Dareiosz, hiszen
Histiaios jutalmazása azt is jelenti, hogy tudott a szkíták görögökhöz intézett
javaslatáról és annak állítólagos megvitatásáról!
Justinus, a korszakra vonatkozó
másik forrás – aki Pompeius Trogust kivonatolva közvetve más forrásokat is
használt - nem említi az ominózus szkíták által görögöknek tett ajánlatot, igaz
kivonata itt nem túl részletes.[5] Az
olyan összefoglalók, mint Nepos Miltiadész életrajza Hérodotoszhoz alapján
foglalja össze a történéseket,[6]
ugyanakkor nem vesz tudomást olyan tényekről, mint, hogy Miltiadész türannosz
maradt másfél évtizedig a szkíta hadjáratot követően is és nem azonnal Athénba
ment. Megjegyzendő, hogy a Perzsa birodalom politikatörténetének
összefoglalójában Dandamajev leírja a Hérodotosz által elmesélt görög
haditanácsot, ugyanakkor úgy tűnik nem hiszi el a Miltiadésznak tulajdonított
szerepet, mert nem említi.[7]
Mellesleg Miltiadész első türannoszi
pályafutásának vége Chersonésosban finoman szólva is bizonytalan, mind
időpontilag, mind okilag. Hérodotosz szerint maguk a szkíták támadják meg a
félszigetet, mire Miltiadész elmenekül.[8] Igaz
a datálása ezen szövegrésznek igencsak bizonytalan, hiszen Hérodotosz szerint
„három évvel ezelőtt” történt, ami valószínűleg – és erre gondolt a magyar
fordításhoz jegyzeteket író Hegyi Dolores is – a 493-as Iónia elleni perzsa
hadjáratot megelőzően számítható és 496-ra tehető.[9]
Ugyanakkor itt elég erős a bizonytalanság, mint azt Hegyi meg is jegyzi, a
kronológia zavaros.
Az történések következő
sorrendje, amely a mai történelemkönyvekből kivehető a következő:
- Miltiadész lesz Chersonésos türannosza, athéni támogatással (Kr.e. 516?).[10]
- Miltiadész Dareiosz szkíták elleni hadjárata során (vagy korábban?) behódol a perzsáknak (Kr.e. 513?).[11]
- Miltiadész ott van a Duna-hidat őrző görög kontingens vezérkarában és amellett áll, hogy le kell bontani a hidat (Kr.e. 513?).
- Ezt követően, noha Dareiosz tud Histiaios támogatásáról a haditanácsban – ergo Miltiadész állítólagos javaslatáról is -, Miltiadésznak nem esik baja és uralja Chersonésost, minden bizonnyal perzsa fennhatóság alatt.
- „Dareiosz szavára” a szkíták előrenyomulnak Chersonésosig és Miltiadész elmenekül (Kr.e. 496?).[12] Ám miért üldözné el Dareiosz 17 évvel a hídnál lefolyt incidens után? És miért szkítákat küldene? Teljesen értelmetlen…
- Miután a szkíták elvonulnak, Miltiadész visszatér Athénból (Kr.e. 496?).[13]
- Noha Hérodotosz nem ír arról, hogy a iónok lázadásában szerepet játszott volna, Miltiadész a perzsa flotta közeledtére elmenekül Athénba (Kr.e. 493?).[14]
Úgy vélem Hérodotosz szövegébe
hiba csúszott a VI. könyv 40. fejezeténél. Két megoldás is lehetséges, ami
kiköszöböli a problémákat. Az egyik szerint a 3 évet, amit Miltiadész
visszatérte és szkíták általi elűzése között eltelt úgy kell értelmezni, hogy
Miltiadész Chersonésosba érkezése (!) és a szkíták általi elűzése között telt
el három év! Így máris az következik, hogy Miltiadész uralomra jutása és a
szkíta hadjárat vége között telt el 3 év, amit semmi nem zár ki, sőt. A másik
lehetőség, hogy az ominózus 3 év valamiféle szövegromlás következménye és nem
erre vonatkozik. Úgy vélem az első megoldás helyes lehet. Úgy vélem az eddigi
rekonstrukció ennél fogva nem helytálló.
Sokkal egyszerűbb és egyben valószínűbb
a következő logikai sorrend:
- Miltiadész türannosz lesz (Kr.e. 516?).
- Miltiadész behódol a perzsáknak és részt vesz a szkíta hadjáratban.
- A görög vezérek haditanácsán egyöntetűen a perzsa sereg megvárására szavaznak, elvetik a szkíta javaslatot.
- Miltiadész Dareiosz visszavonulása után hazatér Chersonésosra.[15]
- A szkíta hadsereg követi a perzsákat és Chersonésosig nyomul, Miltiadész elmenekül.
- A szkíták elvonulása után Miltiadész visszatér városába.
- Miltiadész csak Kr.e. 493-ban tér haza, mikor a perzsák elkezdik lecserélni a görög türannoszokat és több városban is bevezetik a demokráciát, megtorlásul a vezető réteg árulásáért a ión-felkelés során.[16]
Egy esetleges szkíta
ellentámadásnak vannak még közvetett bizonyítékai, azon túl, hogy ezek szerint
szkíta lovasok törnek előre egészen a Márvány-tengerig. Úgy tűnik ugyanis, hogy
a perzsa fennhatóság Thrákiában Dareiosz visszavonulása után megszűnik,
Makedónia és az Égei-tenger mentén fekvő területek csak Kr.e. 492-ben a
Ión-felkelés leverését követő hadjárat során válnak ténylegesen Perzsia által
ellenőrzött területté.[17]
Nagyon úgy tűnik, hogy Miltiadész
egyáltalán nem fejtett ki perzsaellenes tevékenységet a szkíta hadjárat során
és ez pusztán utólagos propaganda. Miért a szkítákat bízza meg Dareiosz a
forrás szerint Miltiadész elűzésével, mikor a szkíták az ellenségei? Miért nem
a saját csapataival teszi ezt meg, hiszen Hérodotosz szerint 80 ezer fős hadat
hagyott hátra Európában Megabazosz vezetésével?[18]
Miltiadész perzsák elleni
fordulása úgy vélem, csak a ión-felkelés során történik meg, sőt akkor sem
lehetett túl látványos, hiszen fiával Dareiosz kitüntető figyelemmel bánik.[19]
Mikor a perzsák a visszahódított görög területeken demokratikus vezetéseket
állítottak fel, egyszerűen Miltiadész nem tehetett mást, mint Athénba futott.[20]
Összefoglalva, ideje volna a
magyar kutatóknak felülvizsgálnia Miltiadész szerepét a szkíta hadjáratban,
hiszen bár Hérodotosz kiváló forrás a korszakra, mégsem maradt műve torzítások
nélkül. Teljességgel elfogadhatatlan logikailag az az álláspont, hogy
Miltiadész már ekkor perzsaellenes irányvonalat követett. Megjegyzés, de a The
Cambridge Ancient History 2008-as második kiadásában is kimondják,[21] hogy
nem lehet igaz a Miltiadésznek tulajdonított viselkedés. Személy szerint úgy
vélem, ha a szkíták iónokhoz küldött küldöttségét a híd megsemmisítéséről nem
is kell a fantázia termékének tulajdonítani, de egy görög haditanács
összeülését nem tudom elképzelni. Elvégre mennyi az esélye annak, hogy pusztán
görögöket hagyott hátra Dareiosz? Eleve a flotta sem állt csupán ión hajókból
és egy megbízható, minden bizonnyal perzsa ember állhatott az ott maradt hídfő
parancsnoka. Miltiadész későbbi perzsákon aratott diadala után nyilván könnyű volt elhinni az utókornak, hogy diadalmas vezérük kezdetektől fogva a nagykirály ellensége volt, ugyanakkor ma érdemes lenne túllépni a propagandán, hiszen ez mit sem von le a marathóni síkon aratott győzelméből.
Források:
Hérodotosz Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Budapest, 2004
Justinus Justinus:
Világkrónika a kezdetektől Augustusig. Budapest, 1992
Nepos Nepos, Cornelius: Híres férfiak. Budapest,
1984
Suda Suda lexikon. Interneten: http://www.stoa.org/sol/ - letöltve:
2012.IX.9.
Felhasznált irodalom:
Balcer 1988 Balcer,
Jack Martin: Persian occupied Thrace (Skudra), Historia: Zeitschrift für Alte
Geschichte, Bd. 37. 1. p. 1-21
Burn 1962 Burn,
A.R.: Persia & the Greeks. Stanford, 1962
Dandamaev 1989 Dandamaev,
M.A.: A political history of the Achaemenid Empire. Leiden, 1989
Hegyi-Kertész-Németh-Sarkady 2006
Hegyi-Kertész-Németh-Sarkady:
Görög történelem a kezdetektől Kr.e.30-ig. 3. kiadás. Budapest, 2006
Németh-Hegyi W. 2011
Németh
György-Hegyi W. György: Görög-római történelem.
Budapest, 2011
CAH 2008 The Cambridge Ancient History. Second edition. Vol.
IV.
Cambridge, 2008
[1]
Hegyi-Kertész-Németh-Sarkady 2006, 146.p.
[2] Uo.
[3] Németh-Hegyi W. 2011,
142.p.
[4] Burn 1962, 133.p.
[5] Justinus, II. 5.
[6] Nepos, Miltiades. 3.
[7] Dandamaev 1989, p.
148-150,
[8] Hérodotosz, VI. 40.
[9] 20. jegyzet a VI.
fejezethez: Hérodotosz: A görög-perzsa háború, 739.p.
[10] Hérodotosz, VI. 39.
[11] A szkíta hadjárat
időpontja nem ismert pontosan. Az biztosnak látszik, hogy Kr.e. 516 és 512 között
került rá sor (Dandamaev 1989, 148.p)
[12] Hérodotosz, VI. 40.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Hiszen azt írja
Hérodotosz (VI. 40.), hogy a szkíták kevéssel Chersonésosba való visszatérése
után kergetik el! Ez a megérkezés lehet a Dareiosz Európából való
visszavonulásakor is, mikor visszatér otthonába. Így az egész sokkal logikusabb
és minden a helyére kerül!
[16] Hérodotosz, VI. 43.
[17] Balcer 1988, 5.
[18] Hérodotosz, IV. 143.
[19] Hérodptosz, VI. 41.
[20] A Suda lexikon is csak
annyit említ, hogy a föníciai flotta elől menekült Miltiadész Athénba, nem ír a
híres Duna-híd menti javaslatáról. Suda lexikon, Miltiadész címszó.
[21] CAH 2008, 242. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése