Kedvenc 2019-ben olvasott könyveim

Kedvenc könyvek 2019-ből

Az alábbi listába nem 2019-ben megjelent, hanem az idén (vagy: idén újból) általam elolvasott kötetekből áll. Ezúttal nem rangsoroltam őket Top 10-es listába, de éppen tíz lett.

J. D. Barker: Az ötödik áldozat

Budapest: Agave, 2018.

Csodálkozom utólag, hogy 2018-ban nem írtam Barker bűnügyi sorozatának első részéről, A negyedik majomról, mert egy nagyon erős regény volt. A folytatásra is sort kerítettem az év elején, és nem maradt el tőle minőségben. Porter nyomozót egy egészen különleges gyilkossághoz riasztják, mely során egy jégbe fagyott lány az áldozat, s gyorsan bebizonyosodik, hogy nem ő az egyetlen eltűnt fiatal a környéken. A nyomozás szédítő iramban zajlik, s a rendőröknél csak a tettes gyorsabb. Ha valaki igazán pörgős, izgalmas bűnügyi regényt keres, Barker nagyon jó választás. Sam Porter nyomozóért ugyan nem vagyok különösebben oda, a 4MGY azonban még mindig az egyik legragyogóbb elméjű sorozatgyilkos az elmúlt évek könyveiben. A történet szerteágazó, a pszichológiai háttér hitelesnek hat, s ismét beláthatjuk olvasva a sorokat, hogy egy beteg ember agyánál nincs sötétebb odú. A trilógia 3. része A hatodik éjszaka címmel az utóbbi hetekben került a könyvesboltokba, hamarosan bizonyára sort kerítek erre is, és akkor talán egyben lesz az egészről egy könyvkritika a blogon.

Titus Livius: Róma története a Város alapításától (I.-XX. Könyv)

Budapest: KGRE-L'Harmattan, 2019

Titus Livius műve a világtörténelem igazi klasszikusa, sokat írni róla tökéletesen felesleges. Tele olyan történetekkel, amelyeket 2000 éve idéznek, s amelyek tanító jellegüknél fogva sohasem lesznek elavultak. Liviust olvassuk azért, hogy megismerjük Róma történelmét, olvassuk, hogy klasszikus műveltséget nyerjünk, és olvassuk, mert egyszerűen szép. Az Ab urbe condita új magyar kiadását 2019-ben kezdte meg a Károli Gáspár Református Egyetem a L'Harmattan Kiadóval közösen, mely kiadás új, modern jegyzetapparátust kapott Kopeczy Rita által, nagyban építve elődeire, s a korábbi kiadásokra. Remélhetőleg hamarosan folytatják a II. kötettel, mert tűzbe tehetjük a kezünket érte, hogy Mucius Scaevola még mindig menő, s megtudhatjuk azt is, ki az a Cincinnatus, akiről amerikai várost neveztek el, és aki miatt Safranek újfent kikap a Macskafogóban. Mint az közismert...

David Gemmell: Az Ezüst Íj Ura I-II.

Budapest: Delta Division, 2010

Az év egyik meglepetése volt számomra Gemmell történelmi regénye, amely számomra nagyon élvezetes stílusban varázsolta elém az Iliász és az Odüsszeia világát. Korábban nem olvastam semmit sem tőle, s véletlen akadtam rá a könyvtár polcán erre a (két) kötetre. Ránéztem hát a moly.hu-n, hogy milyenre értékelik, s a megdöbbentően magas (94%) tetszési index rávett az elolvasásra. Nem pusztán nem bántam meg, de célba van véve a folytatása is. Szereplői kemény férfiak és nők, akik kivétel nélkül remek karakterek, főszereplőnk Helikáon/Aineiász szintén összetett, szeretetre méltó jellem. A kor egyszerre nemes és barbár, a szereplők tudatában vannak döntéseik súlyának, és hogy a szerelem ugyan fontos, de egy uralkodónak tekintettel kell lennie a politikai racionalitásra is. A történelmi képünkkel ellentétben - mely jelentős marxista alapokon áll sajnos -, a történelemben az urolkodók igenis népük javát szolgálták többnyire.  A világ, amelyet Gemmel lefest egyszerre bírja a történelmi hitelességet (politikailag) és a mitológia varázslatát. Trója korszaka a mai napig vonzó, az pedig, hogy a szerző képes volt elhelyezni a Hettita birodalom és a mükénéi görögség között realitással, s közben izgalmas helyzetbe hozni a szereplőket, nagy teljesítmény. Tudom, hogy a középiskolások idegrángást kapnak rendszerint az Odüsszeia olvasásától, s meg is értem némiképpen ezt. Ma az SMS-es helyesírás és mobiltelefonos piktogramok világában furcsán hat egy versbe szedett történet, de azért igencsak hatásos világ ez, amely nagyon emberi, sőt modern kori problémákra is reflektál. Kirkénél az ember disznóvá válása egyáltalán nem mondanivaló nélküli történet. Röviden: Gemmell regénye egy kegyetlen, jól felépített világban játszódik, és emellett pörgős, színes és nagyon élvezhető alkotás, fantasy iránt elkötelezettek előnyben, bár nem az a szó eredeti jelentésében.

Michael Connelly: A költő

Budapest: Művelt nép, 2019

Mikor még nyíltak a (Rábaközben nem létező) völgyben a kerti virágok, tehát szeptember végén olvastam Connelly klasszikus regényét, melyet újból kiadtak magyarul, s most sem okozott csalódást. Eredetileg 1996-ben jelent meg angolul, majd 2 évre rá magyarul Gyilkos költő címmel. Terveztem róla egy hosszabb beszámolót, de lehet elmarad, s így röviden itt foglalom össze benyomásaimat. A költő egy piszkosul részletes újságírói nyomozás története, amely lassan indul be, ám pont ettől lesz olyan remek. Főszereplőnk újságíró, akinek ikertestvére látszólag öngyilkos lesz, ám hamar kiderül, hogy egy sorozatgyilkosról van szó, akinek Poe idézetek, és hullák jelzi útját. A történet talán kissé poros mai szemmel, mivel olyan világba térünk vissza, amely még mentes a belső zsebben megtalálható mobiltelefontól és a mobil internettől, ám engem nagyon lekötött és élveztem ezt a lassabb, kissé nosztalgikus, ám lenyűgözően izgalmas világot. Rengeteg ma már klisének tűnő fordulat van ugyan, de az író jól oldja meg, hogy ne legyen teljesen kiszámítható a sztori. Biztos, hogy eredeti megjelenésekor sokkal nagyobbat ütött, mint ma, mivel azóta a pszichothrillerek és krimik állandó kelléke a kötelező meglepő végkifejlet, de azért ez egy nagyon jó bűnügyi regény. Ha 1998-ban olvasom, biztosan még erősebbnek éreztem volna, de így is az év krimije volt nálam.

Gene Kranz: Houston, baj van!

Budapest: Fornebu, 2019

Több könyvajánlót is írtam a Holdra szállás 50. évfordulója alkalmából, sőt előadást is tartottam róla decemberben a Bezerédj-kastélyban, amely talán nem is sikeredett rosszul a visszhangok alapján. Mindemellett kimaradt (mert a jövőnek tartogattam) az Armstrongékat a Holdra ténylegesen leirányító "fehér" csapat vezetőjének (repülésirányító), Gene Kranznak az emlékirata az Apollo-programról, amely magyarul a csúnyán elferdített Houston, baj van! címmel jelent meg idén. Szerencsére a kötettel a cím a legnagyobb bajom (az eredeti cím magyar fordítása inkább A bukás nem opció kellett volna legyen). Kranz kronologikus rendben mutatja be az űrverseny során elvégzett munkáját a „parádés” 10 cm-es levegőbe emelkedő Mercury-Redstone 1-es rakétakilövéstől az Apollo végéig. A memoárban megismerkedhetünk a nem éppen könnyen elviselhető űrhajósokkal, akiknél a versengés életforma volt, de leginkább a háttérben folyó nagy munkával, amely lehetővé tette Armstrongék történelmi küldetését. Nagy öröm volt számomra, hogy ez a kötet megjelent, mert nagyon jól árnyalja azt a képet, amely leginkább a szuperhősökre, az életüket kockáztató asztronautákra koncentrál az űrprogramok során, s elfelejtkezik a háttérmunkásokról, vagy éppen a repülésirányítókról, akik sokszor ugyanolyan nehéz döntéseket hoztak meg, mint maguk a hajózók.

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Budapest: Scolar, 2011

Oksanen mélyen felkavaró, brutális és korjellemző regényét már bemutattam, így nem nagyon van szükség itt részletezni a dolgokat. A finn íróné nyomasztó lélektani drámát tárt elénk, miközben a törékeny, legyötört test hosszú és sötét árnyékot vet mások életére is a lenyugvó nap vörös fényében. Az utóbbi évek számomra egyik legnagyobb élményét és katarzisát nyújtó könyve ez.

Bobory Dóra: Batthyány Boldizsár titkos tudománya

Budapest: L'Harmattan, 2018

Talán az első magyar mikrotörténelemmel foglalkozó kötet került a kezembe idén, amelynek fő témája egy XVI. századi főúr alkímiai tevékenysége. Volt már ehhez kapcsolódó magyar könyvkiadás, de ilyen mélységű, ilyen finomságú és ennyire tudományos bizonyosan nem. Na, de mit tanulhatunk ebből a könyvből? Legelőször is azt, hogy semmi sem változik, vagy ha igen, az a változás pusztán a felszínt súrolja. Az ember négy évszázada ugyanolyan volt, mint ma: naiv, hiszékeny, de tudásra éhes. Batthyány Boldizsár életén keresztül a kiváló - de sajnos nem itthon élő/dolgozó - Bobory Dóra bemutatja nekünk ezt a veszélyes, színes korszakot a magyar történelemből, amikor egy magyar főnemes egyszerre lehetett élvonalbeli tudós, megkísérelhette előállítani a bölcsek kövét, miközben küzdött az oszmán előretörés ellen a Dunántúlon. Batthyány komoly könyvtárat épített ki, lombikban kotyvasztotta az elixíreket, gyógynövényeket termesztett kertekben, és kis laboratóriumot alakított ki különféle kemencékkel. Kezében a retorta (amely nem azt jelenti, hogy kérem vissza a tortát...) ugyanolyan jól állt, mint a szablya. Bobroy fantasztikus részletességgel mutatja be a főúr titkos életét, melyet fennmaradt gazdag levelezése tesz átélhetővé és dokumentálttá. Batthyány Boldizsár kapcsolatban állt a kor neves alkimistáival, s olvasva a könyvet mindenki számára világossá válik, hogy ez nem volt holmi kamutudomány, hanem egyszerre bizonyult a kémia, az orvostudomány és a biológia ősének. A kor emberei nagyon is tudományos alapon dolgoztak, természetesen saját koruknak megfelelő lelehtőséggekkel és nívóval. Ostobaság csak azért lenézni valamit, mert 400 évvel később elavultnak és tudományosan nem mindig megalapozottnak tűnik egy ismeret, hiszen mi is a múlt részei leszünk, és megítéltetünk majd az utókor által. Nagyon bízom benne, hogy a kötetben belengetett remény teljesül, s Bobory ki tudja adatni B.B. Levelezését is, mert én bizonyosan vevő leszek rá.

Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia

Budapest: Gabo, 2018

Asimov klasszikusának új fordításáról szintén külön könyvbemutatót írtam júniusban, sőt Top 10-es sci-fi listámra is felkerült, így nem ismétlem magamat. Csak annyit jegyeznék fel, hogy sokadszorra olvasva is mélyen elgondolkodtató, kemény, mégis roppant izgalmas és szórakoztató trilógia ez.

Kamen Nevenkin: A Budapest Erőd 1-2.

Budapest: PeKo Publishing, 2019

Az idei év hadtörténelmi szenzációja, hogy megjelent a neves bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin kétkötetes monumentális összefoglalása a budapesti csatáról. Az alkotás - mert ez bizony az! – első részében 1100 oldalban írja le az eseményeket naponkénti bontásban sokszor óráról-órára, míg a második kötet 470 oldalnyi térkép, vázlat és képanyag. A Budapest Erőd megkerülhetetlen alapműve lesz a témának, s szerencsére az angol kiadás is folyamatban van már. Ilyen mélységű, részletességű leírása második világháborús csatának alig-alig van, magyar pedig egyáltalán nincs. Az egyetlen negatívum a monográfia ára, amely 15000,- Forintot kóstál, de még így sem vacilláltam. Nevenkin kötete elsősorban a szovjet források felhasználásával jelent nóvumot, amely szépen árnyalja a Vörös hadseregről tudott ismereteinket az ostrommal kapcsolatban. Bizonyítja, hogy a szovjet hadsereg 1944-45-ben már messze nem az 1941-42-ben sokszor taktikailag nagyon gyengének bizonyuló horda volt már, hanem nagyon is tudatosan harcoló, jól felszerelt és profi gyilkológépezet. A második kötetben helyet kapó képi anyag szintén egészen pazar, segítségével könnyen bejárhatjuk, s azonosíthatjuk a mai helyszíneken az akkori eseményeket, megtudhatjuk, egyes kilőtt harckocsik helyeit, erődített állasokba nézhetünk be. Nevenkinnek köszönhetően olyan élővé lett Budapest ostroma, amilyen 75 éve nem volt, s remélhetőleg csak könyvekben fordul majd elő a jövőben is.

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Bp.: Helikon, 2019

Konrad Lorenz e könyvét olvasva az ember szinte nem tér magához. Ez a kis esszé a kitűnő etológustól, magatartáskutatótól 1973-ban jelent meg, s olyan dolgokat látott előre, hogy az döbbenettel vegyes rémületet okoz a gyanútlan olvasóban. Minden olyan emberi problémát leír, amely valóban igen komoly gond ma már, sőt előrejelez néhányat a jövőnkre nézve is. S utóbbiak közül bizony jó párnak jelei mutatkoznak már... A tudós mindezt pusztán általános műveltségéből, szeretett antropológiájából, a világ megfigyeléséből és józan paraszti logikából következteti ki, briliáns eszmefuttatásokkal. A legjobb, hogy ez a füzetecske mindenki számára tökéletesen érthető nyelven készült, nem kell hozzá négy biológiából megírt doktori disszertáció. Lorenz mint cseppben a tengert elemzi az emberiséget, s összeveti más állatfajok viselkedési struktúráit a Homo Spaiens-ével, sőt sokszor a szervezet egyes sejtjeinek működési zavarait hozza összefüggésbe társadalmunk működési zavaraival, s nagyon meggyőzően érvel. A Nobel-díjas zseni olyan problémákat mutat be, mint a túlnépesedés, a genetikai hanyatlás, a tradíciók lerombolásának vészes következményei, a fiatalok és idősek egészen eltérő kulturális háttere, a környezetünk pusztulása, vagy az érzelmi élet kiüresedése. Mindegyike roppant aktuális. Ha sorrendet állítottam volna fel, 2019-ben ez a kis zsebkönyv nyert volna, magabiztos fölénnyel, mert A civilizált emberiség nyolc halálos bűne olyan kötet, amelynek elolvasása szükséges ahhoz, hogy valaki értelmiséginek mondhassa magát. Ha ez nem kötelező irodalom a tényleges érettséghez, akkor nem tudom mi az... Mindez alig 1500 Forintért a Helikon Zsebkönyvek sorozatában!

Könyvajánló - B. Szabó János: Erdély tragédiája 1657-1662

B. Szabó János:

Erdély tragédiája 1657-1662

Budapest: Corvina, 2019

318 oldal

B. Szabó János az elmúlt években egymás után jelentette meg könyveit, melyekben a magyar hadtörténelem egy-egy ikonikus csatáját (Mohács), háborúját (Tatárjárás, magyar-bizánci háborúk) mutatja be némiképp ismeretterjesztő stílusban, ám mégis magas szakmai színvonalon. Könyvsorozatának minap megjelent új része egy már régebben általa érintett (Lásd: Somogyi-B. Szabó: Az erdélyi fejedelemség hadserege. Bp.: Zrínyi, 1996) témát dolgoz fel részletesen, az Erdélyi fejedelemség katasztrófáját 1657 és 1662 között. Ez az a hat év, amelyben Erdély addigi relatíve magasabb pozíciójából egy román vajdaság szintjére zuhan vissza, s ahol a fejedelmeket úgy váltogatják az ország élén, mint magyar légiós a focicsapatokat.

A könyv kronológiai rendben írja le az eseményeket (történelemnél mondjuk nehéz lenne a Mementó módszerét alkalmazni…), logikus és könnyen követhető. Az első fejezetben a szerző röviden bemutatja az események helyszínét, az Erdélyi fejedelemséget, mint entitást és a történelmi kontextust, amelyben létrejöhetett és létezett. Ezt követően jön az eseménytörténet, egyes uralkodók szerint, lineárisan. A könyv sok szempontból nagyon populáris, könnyen emészthető, és annak sem jelent problémát a megértése, aki nem nagyon van képben az adott történelmi eseménysorról előzetesen. B. Szabó ugyan többször is idéz egy-egy kulcsfontosságú, vagy korjellemző forrást, ugyanakkor messze nem egy-egy Századokban megjelent tanulmány befogadási szintjén állnak a könyv fejezetei. Jegyzetek bár vannak, de oldalanként maximum egy vagy kettő, így nem kell állandóan az olvasónak járatnia a fejét föl s alá. Ami persze előny egy ismeretterjesztő könyvnél, az hátrány egy kemény szakmai könyvre vágyakozó elvakult törimániásnál, aki még többet akar (= én + néhány fanatikus megyénként). Nagyon tetszettek ellenben a fejezetek elején felvillantott Shakespeare idézetek (tanúskodva a szerző jó ízléséről és klasszikus műveltségéről), amelyek az adott történelmi esetet szépirodalmi szinten vezetik be. A kötetet térképvázlatok és válogatott (nem túl bő) bibliográfia zárja.

Azért volt hiányérzetem. Először is, a történész korábbi könyveivel ellentétben a hadtörténelem alulmaradt a politikatörténettel szemben. Sem a XVII. század közepi erdélyi, sem a török vagy habsburg haderő összetételéről, minőségéről nem kapunk kellő képet. A kötetben említett csatákhoz, ostromokhoz nincsenek külön térképek (ábrázolások igen). A hadjáratok irányát a könyv végén lévő térképgyűjteményben megtalálni, ezek viszont meglehetősen kicsik (a kiadás fizikai paramétereiből kifolyólag) és emiatt zsúfoltak (pozitívan nézve: információban gazdagok). Kicsit több háborút vártam, na!

Ettől függetlenül B. Szabó János könyve nagyon hasznos időutazás egy tragikus kor közepébe. Számomra a könyv legfőbb konklúziója megerősítette régi meggyőződésemet: a történelmet nem lehet az annales iskola módján tárgyalni, amely majdhogynem marxista-darwinista vonalon puszta demográfiai és szociológiai folyamatokra redukálja azt, s igenis az egyén igen komolyan képes befolyást gyakorolni egy-egy térség jövőjére. II. Rákóczi György hibás döntéseinek a következményei a mai napig hatnak, s nem a demográfia hatott 1657-1662-ben a fejedelemre, hanem annak ostobasága hatott mondjuk a Partium és Erdély demográfiájára (pl.: Szejdi-járás). Nem vitatva az annalisták munkáját (Fernand Braudel művei nagy kedvenceim), nálam a történelem mégiscsak elsősorban az eseménytörténetet jelenti, avítt módon uralkodókkal, hadjáratokkal, amely cselekményeket kiegészít, árnyal és magyaráz a kor társadalmi összefüggéseinek ismerete. II. Rákóczi György - II. Rákóczi Ferenc nagyapja - édesapjától örökölte Erdély trónját, s I. Rákóczi György emellett jelentős tekintélyt és teli államkincstárat hagyott fiára. Ambiciózus apjához hasonlóan az ifjú fejedelem nagy álmokat dédelgetett, ám ehhez sajnos – mint utólag kimondható – nem társult politikai realitásérzék, és személyes felelősségvállalás.

Nagyon sokszor hajlamosak magyarként minden rosszért a Habsburg uralkodóinkat hibáztatni, például amiért olyan sokáig a török uralkodott az ország közepén, holott célszerű lenne figyelembe venni az osztrák ház külpolitikai nehézségeit. A spanyol korona csak lazán kapcsolódott az osztrák ághoz - s megvoltak saját bajai -, míg a német-római császári korona nem járt tényleges hatalommal. A német-római birodalom olyan konglomerátum volt, amelynek irányításához igen nagy politikai rugalmasság szükségeltetett az eltérő érdekű fejedelemségek kusza hálójában. B. Szabó könyve nagyon jól bemutatja, hogy emiatt mennyire óvatosan kellett bánni a még mindig nagyon erős Oszmán birodalommal, hiszen egy nem kellő előkészítéssel elkezdett háború igencsak rosszul is elsülhetett volna, s annak éppen mi magyarok ittuk volna meg a levét elsőként. II. Rákóczi György pontosan ezért igen komolyan elítélhető személy, aki még akkor sem volt képes lelépni posztjáról, amikor már nyilvánvaló volt, hogy csak bajt hoz az országára, és emberek tízezrei veszítik el életüket, szabadságukat vagy vagyonukat felelőtlensége miatt. Ehhez még ráadásul képes volt magát a kereszténység bajnoka pózába vágni, amikor a portához vezető út bezárult előtte, miközben jó hosszú ideig nagyon is megfelelt neki a török hűbér. Nagy tanulság, hogy a politikusi poszt betöltése bizony nem játék, és az, ha magasra tekint valaki, még nem teszi naggyá. Bethlen is – aki egyébként sok szempontból igencsak kétes alak volt – attól lett nagy fejedelem, hogy képes volt erőforrásait és lehetőségei jól felmérni, és azokat megfelelő időben, minimális kockázattal kiaknázni.

Összegezve véleményemet, noha a szerző eddigi Corvina kiadónál megjelent kötetei közül ez tetszett eddig legkevésbé, egy remek áttekintésről van szó, amely sok szempontból új színben (mégpedig éles kontúrú komor színekkel) mutatja be Erdély politikai döntéshozóit, akiktől olyan sokat várt akkoriban a nemzet, s cserébe tragédiát kapott.

Pontszám:

Hét Siebenbürget a tíz Erdélyből.

7/10 pont

A vád esküdtje - Könyvajánló, Steve Cavanagh: Tizenhárom

Steve Cavanagh:

Tizenhárom

Budapest: Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Thirteen, 2018

Fordította: Abrudán Katalin

510 oldal

Nem mindenki szereti a tárgyalótermi krimiket, és én sem vagyok oda értük annyira. Ez mondjuk különös, hiszen annak idején elmentem írásbeli felvételire az ELTE jogi karára, mondván jogász leszek. Aztán a szóbelire már nemet mondtam, mert inkább meggondolva magam, tanár és könyvtáros akartam lenni. Gyerekkoromban emellett néztem időnként a Petrocellit, és A vád tanúja (amely a legjobb Agatha Christie színdarab, s a film is igazi klasszikus) örök szerelmese vagyok. Ám felnőtt fejjel meglehetősen kiábrándító véleményem van a jogászkodásról, ami nem csoda, hiszen laikus szemmel elég fura döntések akadnak időnként… Ám Steve Cavanagh regényének fülszövege izgalmas sztorit ígért, így táskámba csaptam buszravaló útravaló gyanánt. Azt nem tudom, Írországban hány krimit írnak évente, amelyek közül a Tizenhárom megnyerte az Év bűnügyi regénye díjat, de azt bízvást mondhatom, hogy Cavanagh bizony John Grishammel is bőven felveszi a versenyt.

A regény kétségkívül egyedi kamaradráma-thriller keverék, amelyben a tárgyalótermi részek fogtak meg igazán. Ez nem meglepő, Cavanagh eredetileg ügyvéd volt, s érezhetően otthonosan mozog e területen. Nincs jogom eldönteni, hogy a magyar típusú bíró-központú vagy az esküdtszéki bíráskodás-e a jobb, de hogy regényekhez és filmekhez utóbbi a megfelelőbb, abban cseppet sem kételkedem. Az ötlet, hogy a tizenkét dühös ember közé furakszik be a gyilkos, aki így páholyból nézheti, sőt aktívan hozzájárulhat egy ártatlanul megvádolt személy bebörtönzéséhez, zseniálisan kihasználható. És ezt a ziccert az ír író Rafael Nadalként csapta le. Maga a bírósági tárgyalás hangulatos, feszült, igazi élmény - minden regényhez szükséges túlzásával együtt -, s főszereplőnk, Eddie Flynn ügyvéd nagyon szerethető lángész. Az esküdtszék tagjainak dokumentumon történő bemutatása jó döntés volt, hozzátett a regényhez. A sorozatgyilkos Joshua Kane szintén szépen bemutatott karakter, bár kissé furcsáltam, hogy Flynn E/1-ben van megírva, s mégis látjuk Kane-t is cselekvőként E/3-ban. Kane alakja már egy olyan pont, ami a regény komolyan vehetőségét hátrányosan befolyásolja. Egyszerűen túl sok, túlontúl nem emberi. Ellenben az amerikai álom megtorpedózása, mint fő motivációs tényező és az ehhez kapcsolódó szimbólumrendszer a 13-as számtól az egydollárosig telitalálat volt. 

Megértem azokat, akik rajonganak ezért a könyvért, és nem véletlen a szinte hibátlan moly.hu osztályozási átlag, sem az igen magasnak számító goodreads pontozás (lásd alul!).  A nagyon erős könyvet számomra azért lerontotta pár, elsősorban inkább érzelmi és nem megfogható „hiba”. Ugyanis végig az motoszkált bennem, hogy: „na, ez azért már túlzás”, és ezen érzés végig kissé aláásta a hitelességet. Amikor a végén meg kiderül a sorozatgyilkos „kibenléte” pláne így voltam. A problémát tetézte a rendőrség elképesztő mértékű befeketítése a regényben. Minden hekus korrupt, de ez hagyján, mert gyakorlatilag potenciális gyilkos is. Egy logikai bukfencre is bukkantam, amit még nem értek (utána kell néznem, hátha átsiklottam valami felett az utolsó 20 oldalon). Spoiler nélkül ezt nem tudom elmagyarázni, így most kihagyom. A fordulatok nem voltak kiszámíthatatlanok, nagyrészt sejteni lehetett a csavarokat. Mindez azonban csak alig vet árnyékot a kedvező összképre.

A kötet emellett jól olvasható, a tördelés, helyesírás rendben van, s a fűzött „kötés” is megfelel a korszellemnek (=sz*r, de nem a legtragikusabb a piacon). A borító szintén egészen pofás lenne, ha a fölös cafrangokat (ajánlások, díjazás, „nemzetközi bestsellerszerző”-baromság) kihagyták volna. El nem tudom képzelni, hogy valaki azért vesz meg egy könyvet, mert mondjuk - a némi zöldhasúért bármire kapható - Stephen King (na jó, jelen esetben Lee Child, de King a legjobb példa) ráír két sor dicséretet. Leginkább olyan lett így a borító, mint egy karakteres nő, aki elegáns fekete szerkót húzott, ám a végén egy félvak stylist rátűzött a ruhára indulás előtt egy ocsmány rózsaszín brosst.   

Alles zusammen: egy igen emlékezetes regényt vehetünk kézbe az általam egyébként nem kedvelt Álomgyár kiadótól, amely az utóbbi időben néhány egészen jó kötetet is megjelentett már. Nem a legjobb a kategóriában az idén általam olvasottak közül, de ettől még nagyon jó. A Tizenhárom egy végig pezsgő, fordulatos, élvezetes regény, amely jó kikapcsolódást nyújt a krimik kedvelőinek.

Pontszám:

Nyolc dühös ember a tízből.

8/10 pont

www.moly.hu: 97 %

www.goodreads.com: 4.24 pont

(Az adatok 2019. november 27-i állapotot tükröznek!)

Tüzérségi menet- és harcgyakorlat dokumentumai 1932-33-ból, III. - befejező - rész

Tüzérségi menet- és harcgyakorlat 

dokumentumai 1932-33-ból, III. és egyben befejező rész

Ma végére érünk az augusztusban kezdett, s októberben folytatott dokumentumközlésnek, mely során a Magyar királyi "Bercsényi Miklós" 1. honvéd tüzérosztály gépvontatású tarackos ütegének 1933 elején elvégzett menet- és harcgyakorlatainak papírjait bocsátom az olvasók elé. A dokumentumokból kiderült, hogy egyfajta kísérletről volt szó a honvédség részéről, amely a modern, gépesített háború működését igyekezett szimulálni a még meglehetősen mostoha lehetőségek ellenére, s azokból következtetéseket kívántak levonni a jövőre nézve. Zárásként 20 oldalnyi dokumentum következik, amely a 6. és 7. számú téli menet- és harcgyakorlat iratait tartalmazza, benne az 5-9. számú harcgyakorlatokkal. 

A harcgyakorlatok időpontjai és helyszínei a következők voltak:

5. harcgyakorlat: 
1933. március 7. - Békéscsaba térsége
6. harcgyakorlat:
1933. március 10. - Nyíregyháza-Hajdúnánás környéke
7. harcgyakorlat: 
1933. március 14. - Gyöngyös-Verpelét térsége
8. harcgyakorlat:
1933. március 21. - Mosonmagyaróvártól északra, Halászi-Bezenye területe
9. harcgyakorlat:
1933. március 23. - Kőszeg-Nemescsó vonala.

15 cm-es 31 M gépvontatású tarack a Don-kanyarban, 1942

Dokumentumok:

A 6. számú téli menet- és harcgyakorlat (1933. III. 2-15.):

A gyakorlathoz tartozó 5-7. számú harcgyakorlatok:

A 7. számú téli menet és harcgyakorlat (1933. III. 19-28.):

A gyakorlathoz tartozó 8-9. számú harcgyakorlatok:

Rövidítések:  

ált. = általános
b. = bal
bizt. = biztosítás
csap. = csapatok
D. = dél
É. = észak
elg. = ellenséges
Elg. = ellenség
eog. = előretolt osztag
eő. = előőrs
evéd. = elővéd
fejőr. = felderítő járőr
gk. = gépkocsi
gv. = gépvontatású
gy.e. = gyalogezred
gyság. = gyalogság
gy.tér = gyakorló tér
h = óra
hds. = hadsereg
hop. = hadosztály parancsnokság
hu. = huszár
I = perc
j. = jobb
k. = könnyű
K. = kelet
kat. = katonai
köv. = következő
lakt. = laktanya
m. = menet
mjr. = major
Ny. = nyugat
oszt. = osztály
ovéd. = oldalvéd
Ö. = önálló
ök. = összeköttetés
őrgy. = őrnagy
pc. = páncélos
pcs. = parancs
pk. = parancsnokság, parancsnok
pótl. /= pótlás
psz. = puszta
R. = rendű
sz. = számú
szak. = szakasz
szd. = század
szds. = százados
tád. = támadás
tám. = támogató
tar. = tarackos
tny. = tanya
Tü. = tüzérség
ü. = üteg
üz.a. = üzemanyag
véd. = védelem
zlj. = zászlóalj

Könyvajánló: Alex North - A suttogó

Alex North:

A suttogó

Budapest: Gabo, 2019

Eredeti cím: The Whisper Man, 2019

Fordította: Bihari György

416 oldal

Szokásos módon a feladatok novemberben úgy elborítottak, mint tisztes választópolgárt a kampánybrossúrák voksolás előtt, ám három előadás és egy Győri Könyvszalon között úgy éreztem, kell egy kis szünet, s figyelemelterelés gyanánt lekaptam egy nemrég megjelent regényt a könyvtári polcról. A pillangókkal thriller témában már jó barátságot kötöttem, így A suttogó borítója azonnal csábító pillantásokat lövellt felém, melyeknek aztán áldozatul is estem. Ez rendszerint nem sok jót jelent férfiember számára, de néha érdemes kockáztatni.

A könyv sztorija így foglalható össze:

Felesége halála után Tom Kennedy és különc csemetéje, Jake egy kisvárosba költöznek, annak is klasszikus horrorfilmbe való házikójába. Hamarosan kiderül, hogy a családnak már korábban kapcsolata volt a házzal, s a lakóhely múltja suttogni kezd a szellemvilággal amúgy is jóban lévő Jake-nek. Mindemellett a városkában egy sorozatgyilkos (a suttogó) új áldozatot szed egy kiskorú személyében, s meglehetősen problémás ügy ez a rendőrség számára, mivel a gyilkos elvileg 20 éve rács mögött ül…

A történet – könnyű belátni -, több klisét vonultat fel, mint egy B kategóriás akciófilm. Ám ez ebben z esetben nem jelent másodvonalbeli pszichológiai krimit, amiből pedig bőven akad manapság. North története ugyanis sok szempontból kiemelkedő.

A szerző például feltűnően törekedett arra, hogy a brutális történetet szépirodalmi szöveggel írja meg, s ez érdekes kontrasztot ad. Ugyanakkor egyeseknek talán dagályosnak hat emiatt a fogalmazás módja. Én élveztem, hogy szép mondatokat és időnként mélyebb gondolatokat kapok, mint átlag bűnügyi regényekben szokás. Tetszett az is, hogy a szereplők - a mostanában dívó pszichothrilleri irányvonallal szemben - nem csupa csődtömegek, még akkor sem, ha magukat esetleg annak tartják. Pete Willis rendőr, aki állandó harcot folytat az alkohollal szemben, győz. És ez így helyes, hiszen az ember uralja a vágyait, s nem a vágyak uralják az embert. Ettől lesz ugyanis ember, s nem ösztöneitől vezérelt állat. Minden sablont felrúgva ebben a regényben az újságíró etikus tud maradni, az exalkoholista rendőr pedig nem merül önsajnálatba és zuhan vissza a legsötétebb percekben sem a whiskeymámorba. Mert ezek a szereplők képesek talpra állni és van jellemfejlődésük. Ez az írói szemlélet tőlem elismerést nyer, mert az a példamutató, mikor a korábban elbukott protagonista a térdéről ismét a talpára képes állni. Ó, hogy utáltam A lány a vonaton nyafogó, gyenge, csupa pszichopata és beteg „hősét”! Tény az is, hogy a pozitív szereplők túlpreferáltak a regényben, míg az antihősről alig tudunk meg valamit, ezt lehet talán az egyetlen negatívumnak mondani. A suttogót talán jobban ki lehetett volna emelni, mint karaktert. A többi szereplőt ellenben Alex North szépen kidolgozta, sok pszichológiai profilozás van a karakterek mögött, félelmekkel és érzelmekkel.

Sokakat zavar, ha egy krimiben természetfölötti dolgok történnek. Ezen olvasókat megnyugtathatom (SPOILER!!!): tulajdonképpen nincs is benne igazán.

Debütáló regénynek mindenesetre igencsak impresszív, bár valahol azt olvastam, hogy tulajdonképpen Alex North csak egy álnév, így nem is biztos, hogy ténylegesen első regényről szó. Ám ez nem változtat a thriller minőségén, amely az irodalmi stílusnak és a karakterek kidolgozott voltának köszönhetően egyértelműen magas.

A kiadásról a véleményem hektikusabb. Sajnos a Gabo kiadó totálisan fejlődésképtelen, ez a kötet ismét csak egy 3500 Forintos komposztalapanyag, amely hamarosan zúzdában végzi. A könyv fizikai kézben tartása kész művészet, hiszen a fűzés azonnal ripityára törne a merev ragasztásnak „hála”, ha úgy istenesen az ember megpróbálná kinyitni. Így aztán nem kockáztattam, s alig 90-120°-ra mertem a lapokat hajlítgatni egymástól, és csak az evolúciónak - szembeforduló hüvelykujj! - köszönhető, hogy képes voltam olvasni ezt a nyomdaipari csodát. Egészen gyalázatos selejt ismét a Gabotól. Ha heraldikai mottót, vagy kampányszlogent kellene írnom a kiadónak lenne egy ötletem: „Just dobd ki!”. A suttogó szinte üvölt a szelektív hulladékgyűjtő azonnali felkereséséért. Persze némi fájdalommal állítanám kuka körüli pályára, mivel a borító viszont nagyon szép. Elképesztően figyelemfelhívó, s a sárga-fekete színpár magában hordozza a fenyegetést, akárcsak a természetben. A fordításban sem találtam kivetnivalót, sőt helyesírási és tördelési problémákkal is talán egyszer-kétszer találkoztam össz-vissz.

Be kár azért a spórolós fűzésért!

Pontszám:

Nyolc hullapille a tízből.

8/10 pont

www.moly.hu: 88 %

www.goodreads.com: 4.11 pont

(Az adatok 2019. november 11-i állapotot tükröznek!)

Tüzérségi menet- és harcgyakorlat dokumentumai 1932-33-ból, II. rész

Tüzérségi menet- és harcgyakorlat 

dokumentumai 1932-33-ból, II. rész

Még augusztusban tettem közzé az első adagot a Magyar királyi „Bercsényi Miklós”ⁱ 1. honvéd tüzérosztály 1933. elején elvégzett téli kísérleti menet- és harcgyakorlatairól, s terveim szerint havonta egy-egy bejegyzést ennek szenteltem volna. Azonban elég sűrű volt a szeptember, s nem maradt rá időm. Most azonban itt a folytatás, mely során a 3. 4. és 5. menetgyakorlatok, illetve az 5. menetgyakorlat során megrendezett 1-4. harcgyakorlatok dokumentumait teszem közzé. A harcgyakorlatok egy-egy háborús harccselekményt szimuláltak, melyeket a Dunántúlon folytattak le 1933. februárjában. Ez mindösszesen 18 oldalnyi anyagot jelent. A dokumentumokat szkennelve igyekeztem közölni, ám egy részét fotózni voltam kénytelen, mivel túl nagyok voltak ahhoz, hogy rongálás nélkül a szkennerbe tudjam gyömöszölni, s ezért kétféle színben pompáznak.

A harcgyakorlatok időpontjai és helyszínei a következők voltak:
1. harcgyakorlat: 
1933. február 18. - Mecsek térsége
2. harcgyakorlat:
1933. február 19. - Kaposvártól nyugatra
3. harcgyakorlat: 
1933. február 20. - Kiskomárom-Balatonmagyaród térsége
4. harcgyakorlat:
1933. február 23. - Füle, Várpalotától délre

Folytatás hamarosan az utolsó adaggal!

Gépesített tüzérségi löveg a magyar honvédségben, Pavesi vontatóval
Fortepan, Id. Konok Tamás fényképe (42978)

Dokumentumok

A 3. téli menetgyakorlat (1933. I. 24-28.):

A 4. téli menetgyakorlat (1933. II. 4-10.):

Az 5. téli menet- és harcgyakorlat (1933. II. 16-24.):

Az 5. menet- és harcgyakorlathoz tartozó 4 harcgyakorlat leírása:

Minthogy volt, aki a rövidítések feloldásával nehezebben boldogult legutóbb, ezért készítettem egy összeállítást erről. Ez már csak azért is indokolt, mivel a harcgyakorlatok leírásában különösen gyakoriak a rövidítések.

Rövidítések:  

ált. = általános
b. = bal
bizt. = biztosítás
csap. = csapatok
D. = dél
É. = észak
elg. = ellenséges
Elg. = ellenség
eog. = előretolt osztag
eő. = előőrs
evéd. = elővéd
fejőr. = felderítő járőr
gv. = gépvontatású
gy.e. = gyalogezred
h = óra
hds. = hadsereg
hop. = hadosztály parancsnokság
hu. = huszár
I = perc
j. = jobb
k. = könnyű
K. = kelet
köv. = következő
lakt. = laktanya
m. = menet
mjr. = major
Ny. = nyugat
oszt. = osztály
ovéd. = oldalvéd
Ö. = önálló
ök. = összeköttetés
őrgy. = őrnagy
pcs. = parancs
pk. = parancsnokság
psz. = puszta
sz. = számú
szak. = szakasz
szd. = század
szds. = százados
tád. = támadás
tám. = támogató
tar. = tarackos
Tü. = tüzérség
ü. = üteg
üz.a. = üzemanyag
véd. = védelem
zlj. = zászlóalj

A Bercsényi-tüzérek plakettje

(signum-laudis.hu)