A németek eredeti
terve Magyarország megszállására
1943.
Ma egy német dokumentum szövegének magyar fordítását
közlöm, amely a németek eredeti 1943. szeptember 30. után kialakított tervét
írja le Magyarország megszállására. A „Margarétának” elkeresztelt hadművelet az
ezt követő hónapokban módosult, kivették belőle például 1944. februárjának
végén a románok részvételét, mivel Hitlerrel való tárgyalása során Antonescu
területi követeléseket támasztott ezért cserébe (Nyilván Észak-Erdélyre gondolt).
Bár, mint olvasható lesz, a német vezérkar hajlandó lett volna erre is, ha
nincs meg a szükséges erő német részről, Hitler nem akarta végleg elidegeníteni
ekkor a magyarokat egy ilyen megoldással.
A fordítás az enyém (nyilván nem mindenhol teljesen
pontos, de igyekeztem). Az eredeti dokumentumot kiadta:
Schramm, Percy Ernst: Kriegstagebuch des Oberkommando der
Wehrmacht. Band IV. 1. p. 189-190.
„1. A „Margaréta” terv kifejlődése annak végső
kialakításáig (1943. szeptember 30. – 1944. február 27.)
Olaszország
kapitulációja után (1943.09.08.) a német vezetésnek fontolóra kellett vennie,
hogy Magyarország és Románia követheti ezt a példát.[1]
Ezért a Wehrmacht vezérkari főnöksége[2] szeptember
30-án javaslatot nyújtott be Magyarország megszállására és a magyar hadsereg[3]
lefegyverzésére, feltételezve, hogy a szövetséges államok részvétele [ehhez]
szükséges lesz;[4]
de a titoktartásra való tekintettel nem beszéltük meg előzetesen [velük].
Ezért a javasolt
vállalkozás, melyet „Margaréta” fedőnéven vezettek be, nagyrészt improvizálás
lesz. A Vezérkari főnökség különösen kiemelte számításaiban, hogy nem áll
rendelkezésre elegendő saját erő Magyarországon, és további nehézségeket
okozhatnak a kedvezőtlen közlekedési viszonyok egy gyors és meglepetésszerű
bevonulás során.
A végrehajtásra
három hadműveleti zóna kialakítását javasolták:
1.
zóna: (Nyugat-Magyarország a
Tiszáig, Budapesttel és a magyar hadsereg zömével), amely a német Wehrmacht
feladata,
2.
zóna: (Kelet-Magyarország, a
Tiszától keletre és délre), amely a román hadsereg feladata,[5]
3.
zóna: (Északkelet-Magyarország, a
Tiszától északra), amely a német és szlovák erők feladata.
Azaz összefoglalva
a német erőknek kell [felvonulni] a legnagyobb és legerősebb magyar erők ellen,
és el kell érniük Budapestet, mint fő ellenállási pontot. A románoknak és
szlovákoknak adott feladatok lényegében megegyeznek azok politikai
célkitűzéseivel.[6]
Csak az 1-es és
3-as zóna esetében fogalmazhat meg már most egyes javaslatokat a vezérkar. Az
általános vezetés a Délkeleti Főparancsnokságé[7]
lesz, a német erők vezetését egy a 2. páncélos hadsereg[8]
parancsnokságából képezett stáb irányítja. A felvonulás időtartamát 8 napra
becsülhető, és ösztönözzük, hogy ürügyként a déli összpontosításra egy nagy
Szávától északra lévő partizánvadászatot[9]
használjunk. A bevonulás így történik: a Bánátból az 1. páncélos hadosztály,
harccsoportokkal a tartalék hadosztályokból, valamint az 1. kozák hadosztállyal[10]
a Szerémségből és Szlavóniából, a Tisza és a Balaton közti térségbe [vonul]; a
megerősített 24. páncélos hadosztály Graz körzetéből a Balaton két oldalán
[nyomul előre];a 25. páncélos hadosztály Bécs körzetéből a Duna déli oldalán
[halad]; Szlovákiából szárazföldi erők vonulnak Észak-Magyarországra, valamint
a Főkormányzóságból[11]
a Kárpátok hágóihoz és a Felső-Tisza vidékére.
A Luftwaffe
támogatja a bevonulást, és ha szükséges a levegőből támadja az ellenséges
reptereket; abban az esetben, ha Magyarország részéről nincs szervezett
ellenállás, vagy a saját erők közelednek Budapesthez, Olaszországból egy német
ejtőernyős hadosztályt lehet eljuttatni Budapestre.
A magyar hadsereg
ellenállásától kell függővé tenni az azt követő politikai helyzetet. A románok
részvétele esetén felmerülő nehézségek elkerülhetetlenek, de lemondani
részvételükről jelen pillanatban a szükséges erők szempontjából nem lehetséges.
Abban az esetben, ha a keleten lévő magyar biztosító erőket[12]
le kell fegyverezni, azokat, mint munkászászlóaljakat tervezzük felhasználni.”
Jegyzetek:
[1] Román kiugrásra is ki akartak alakítani egy tervet,
amely a Margaréta II. nevet viselte, ám erre végül nem került sor. Ebben
felmerült az esetleges magyar részvétel is. Ez is jelzi, hogy a német vezetés
miként igyekezett kijátszani egymás ellen szövetségeseit.
[2] Az eredetiben: WFStab, azaz
Wehrmacht Führungsstab.
[3] Eredetiben: ungar. Wehrmacht.
[4] Mint a későbbiekben kiderül a
németek első terveiben az szerepelt, hogy Magyarország megszállásában román és
szlovák csapatok is részt fognak venni.
[5] Azaz a Tiszáig húzódó
Kelet-Magyarország és Észak-Erdélyt szállná meg Románia.
[6] Hitler úgy tűnik, nem akarta
végleg elidegeníteni a magyarokat, így mikor Antonescu román vezetővel 1944.
február végén közölte Magyarország közelgő megszállását, és az a román
részvételt területi követelésekhez kötötte, a Führer végül lemondott a nem
német csapatok megszállásban való részvételéről. Lásd: Ránki György:
Emlékiratok és valóság Magyarország második világháborús szerepéről. Bp., 1964.
[7] OB [Oberkommando] Südost. A
parancsnokság alá 1944 elején az E hadseregcsoport, a 2. páncéloshadsereg és
Délkeleti katonaiparancsnokság [Militärbefehlshaber Südost] tartozott. A
seregcsoport vezetési központja Belgrádban volt ekkor, teületileg a
Balkán-félsziget tartozott alá. A csoport parancsnoka Maximilian Freiherr von
Weichs altábornagy volt, vezérkari főnöke Hermann Foertsch vezérőrnagy. Lásd: http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Gliederungen/Heeresgruppen/HeeresgruppeF-R.htm
2014. október 24.
[8] A 2. páncélos hadsereg 1940.
november 16-án alakult a legendás parancsnok Heinz Guderian vezetésével. 1943
végén a parancsnoka Lothar Rendulic vezérezredes.
[9] Eredetiben „bandenunternehmens”
azaz bandák elleni harc van.
[10] Az 1943 augusztusában
felállított hadosztály doni, kubáni és a Kaukázus északi oldalán élő tereki
kozákokból állt. Parancsnoka Helmuth von Pannwitz tábornok volt. Egyébként
mivel zömében lovas alakulat volt, nevezték kozák-lovas hadosztálynak is.
[11] A Lengyel Főkormányzóságról van
szó.
[12] Itt az Ukrajnában megszálló
feladatokat ellátó magyar alakulatokról van szó.