A történet
Hogy micsoda az a Budapest
protokoll, amely a kötet címét adta? Nem fogják kitalálni! Ez bizony az a
titkos projekt, amely Budapesten 1944-ben tervelődött ki svájci bankárok, náci
katonák és német gyárosok által a Harmadik birodalom átmentésére. Ezek a
látnokok, akik az interneten keresztül akarják manipulálni az embereket a
demokrácia látszólagos fenntartásával, igazi zsenik. Biztos, hiszen 1944-ben
kitervelni az internet (sic!) felhasználását, igencsak korszerű lett volna…
Szóval ez a titkos náci
kapitalista csoport az EU-n keresztül akarja uralma alá vonni Európát, sőt az
Eurót is ők találták ki. Ezt egy Magyarországon dolgozó újságírók csapata és
szövetségeseik igyekeznek megakadályozni gigászi küzdelemben.
A regény egy történeti
bevezetéssel indul, ahol főhősünk az újságíró Farkas Alex nagyapja Mihály
zsidóként álnévvel bejáratos a nácik főhadiszállására, mikor éppen az ominózus
tervet szövögetik 1944. november elején. Itt ennél a fejezetnél nézzünk pár
Lebor állítást:
1. Szerinte a várost az oroszok
már tüzérséggel bombázzák. Ez meglepő lenne, tekintetbe véve, hogy ekkor még
éppen csak elérik Szolnokot (XI.4.) és lassan közelednek Budapest felé.
Közismert, hogy a városba először majd csak december 24-én este, teljesen
váratlanul és nyugatról hatolnak be az első szovjet felderítők. Sőt így ír: „Az
oroszok bekerítették a várost. Amint hallja, nincsenek híján gránátoknak… Az
oroszok házról házra, szobáról szobára foglalják el a várost”[1]. A
bekerítés még később következik be, a nagy szakértő Lebor ennek igazán
utánajárhatott volna, a pesti belváros házról házra történő bevétele meg 1945.
januárjában.
2. Érdemes ezt szó szerint
idézni: „A németek számára a zsidók megölése üzlet volt. Magyar náci
szövetségeseiknek, a nyilaskereszteseknek viszont olyan élvezet, ami egyre csak
fokozódott, ahogy az oroszok folyamatosan előretörtek.”[2]
Hát hadd ne mondjam, milyen
állítás ez… Eleve miért fokozná a gyilkosság örömét az, hogy közben elfoglalják
az országát egy olyan szörnyállam csapatai, akik nem bántak túl kedvesen sem
Magyarország értékeivel, sem a nőkkel? Egyébként egy SS tábornokkal azt is
elmondatja, hogy szerinte mi magyarok vagyunk a hibásak azért, hogy a
szovjeteket nem tudták megállítani, mert részegesek és zsidókat gyilkolnak
ahelyett, hogy harcolnának a „keleti szektorban”… Egyébként is „Keleti
szektor”? Túl sok amerikai filmet nézett. És ez még csak az első hét oldal!
Eleve német és svájci vezetők
miért az ostromlott Budapesten tárgyalnának, mikor a birodalom nagy része még
sok száz kilométerre a fronttól, Svájc meg semleges?
A szerzőnek meggyőződése, hogy
Magyarországon mindent kenőpénzzel lehet elintézni – na jó, ez nagyjából
stimmel - és minden ház ma is rendszerváltás előtti felszereléssel bír. Úgy
látszik az országunkról szerzett ismeretei leginkább a budapesti éjszakai
mulatók köré összpontosulnak.
Adam Lebor fejében úgy tűnik
Magyarországon nagyjából húszan élnek, mert a történet szereplőit olyankor is
összeköti valami múltbéli sérelem, amikor az teljesen indokolatlan. Például az
egyik újságírónőnek, Natasának a testvérét (aki egyébként mostohatestvére, mert
szülei örökbe fogadták és természetesen cigány) korábban autóval részegen
elütötte a csúnya duplahun magyar miniszterelnök, de megúszta bárminemű
felelőségre vonás nélkül. Néha én is szörnyűnek találom a magyar állapotokat, de
azért azt elég nehéz elképzelnem, hogy egy ilyen ügyet úgy eltussoljanak, hogy
ugyannak az újságírónak a munkatársa se tud róla… Hát mit csinált Natasa, nem
akarta, hogy testvére meggyilkolója börtönbe kerüljön?
Minden tízedik oldalon megjegyzi,
hogy ezt vagy azt az épületet is elvették az ominózus zsidó családtól, mivel az
is az övék volt. Azt sosem jegyzi meg, hogy hány magyar családtól vettek el
ugyanígy ingatlanokat, az úgy látszik nem érdekli… és Kassánál sem írja meg,
hogy az meg a mienk volt.
Ugyanaz a kettős mérce libben
elénk, ami olyannyira jellemző liberális-szocialista berkekben. A náci velejéig
romlott, míg a „szovjetek…követtek el hibákat”[3]. Ha
sok millió ember megölése, magyar szempontból pedig egy ország tönkretétele,
szellemi megmételyezése, százezrek elüldözése és sokak meggyilkolása hibának
minősül, akkor tényleg „hiba” volt. Egyébként is, ha egy zsidó tisztelheti a
szovjeteket, amiért azok felszabadították a gettóból, akkor egy lett is
tisztelheti Hitlert, amiért megszabadította 1941 nyarán Sztálintól?
A legszebb az, hogy amit mi
itthon tapasztalunk, hogy külföldiek vásárolják fel az ország minden stratégiai
ágazatát, ráfogja a „nácikra”. Például Hunfalvy privatizálja az állami magyar
tévét a németeknek. Ilyeneket mifelénk nem a jobboldal szokott elkövetni…
Aztán ott a gyógyszergyári
kísérlet a cigányok kiírtására Czigex
nevű gyógyszer által. Ezt miért próbálgatják ki közvetlenül a választás előtt?
Hogy kiderüljön? Nem lett volna tisztább és logikusabb a győzelem után?
Vagy újabb logikai bukfenc:
betörnek egy rendőrség által lepecsételt bűnügyi helyszínre a főhősök. Hogy ne
vegyék észre, azt, hogy járt benn valaki, nyomtatnak egy ugyanolyan pecsétet,
viszont benn feltörik az íróasztal fiókjait, sőt felveszik a telefont… Biztos
nem tűnik fel, hogy jártak itt, de a pecsét az fontos… Mentségére szóljon, hogy
ezt a hibát a szerző maga is észrevette, de ahelyett, hogy kihagyta volna,
benne maradt, mondván a főhős hülye. Egyébként tényleg az, a végén a nagy
leszámolás során ő kéri, hogy álcában bemehessen a nácik új gyűlésére, mint
pincér, ahelyett, hogy beküldtek volna egy jól képzett titkosügynököt…[4]
A cigányokról alkotott idealizált
kép köszönőviszonyban sincs a valósággal. Szerinte az újságírók a Kassa melleti
kis cigánytelepen biztonságban vannak, mert oda nem mennek be rendőrök. Ez a
biztonság? Inkább pont nem. Aztán leír egy fasiszta támadást a cigányház ellen:
12 éves kis „nácika” molotov-koktélt dobott rá, ám az a fémajtóról
visszapattant (ezek a nácik még hülyék is) így ők égtek meg. Ja, a 12 éves
korban elkövetett bűnözés szintén a szélsőjobbhoz köthető… Viszont azon
mosolyog, hogy a cigány jogvédő 3 éve nem fizet autópálya-díjat. Ők
bűnözhetnek, mert az menő.[5]
Aztán miért van az, hogy Lebor
leírja, milyen szörnyű körülmények közt él a kisebbség Szlovákiában, majd a
házigazda roma előhúz egy Johnny Walker Red Label Whiskeyt. Hát logikus ez???
Lehetne sorolni a kérdéseket:
-
Miért rejtegeti és másolja le több példányban nagyapja
naplóját Alex, mikor nincs benne semmi?
-
Miért az a terrorszervezet neve, hogy Bevándorlók
Felszabadítási Hadserege? Felszabadítani megszállt területeket szokás, ők mit
szabadítanak fel?
-
Miért hívja a muszlim Alexhez beszélve mámzernek, azaz
fattyúnak a magyarokat?
-
Miért írja azt Lebor, hogy a csendőrség nem
elszámoltatható, félkatonai milícia?[6]
-
Miért írja fel a főszereplő az események átgondolása
során a helyszínek közé Auschwitzot, amikor a könyvnek egy kis része sem
játszódik ott?
-
Honnan tudtak a nácik 1944-ben arról, hogy majd az
internet szerzi meg a világuralmat nekik? „A kibertér – a végső Lebensraum”[7]
-
Miért írja azt, hogy a Pannonia brigád a cigányokkal
szemben a huszárruhát veszi fel egyenruhaként, mert az pszichológiai hatást
fejt ki a cigányokra? Netán voltak cigány-huszár háborúk?
-
Miért gondolja, hogy a huszárruha fekete? Mert nem az.
-
Miért mosdatja a kommunista Lubbe-t a Reichstag
felgyújtása alól, mikor a történészek zöme mára tényként kezeli?
-
Miért gondolja, hogy egy nacionalista magyar vezetés
kiállítást szervezne Tisonak és Antonescunak?[8]
Egyébként Lebor minden történelmi
szörnyűséget a nácikra ken: Boszniai háború[9], terrorizmus,
infláció, a bankok hatalma, a kapitalizmus, a nacionalizmus, iraki háború[10],
unsoweiter…
A karakterek
A karakterek szörnyűek. Minden
pozitív szereplő külföldi, vagy zsidó, vagy cigány vagy leszbi, vagy muszlim.
Magyar véletlen sem. A magyar szereplők nevei ilyenek: Alex, Kitti, Natasa (ő
félszlovák és egyszer csak a történet közepétől a magyaroknak is szlovákul kezd
el köszönni!?[11]).
Ezzel szemben a gonoszoknak olyan
szép neve van, mint Hunfalvi Attila. Ja, minden ősmagyar és „hunkodás” egyenlő
fasizmus! Szegény Hunfalvi Attila meg még ráadásul duplán hun…
Hun = fasiszta, falvi = vidéki
paraszt, Attila = hun = fasiszta.
Egyébként még ő az a szereplő,
akinek a karakterében van némi árnyalás, mert végül hősi halált hal a cigányság
ügyéért. Bár ez a hősi halál az addig felépített jellemétől olyan idegen, mint
beduinnál az esernyő.
Az egyetlen úgy-ahogy felépített
antagonistáról a végén kiderül, hogy stróman, ellenben a főgonosszal nem
találkozunk az utolsó 20 oldalig, ott is csak a neve szerepel szinte.
Lebor állítólag a kirekesztés és
előítéletek ellen küzd, de maga is tele van velük:
Számára a németség már eleve bűn.
Elvégre egyik pozitív hőse úgy beszél, hogy miként lehet egy német az EU
pénzügyi vezetője!?[12] Majd
mikor Szlovákiába rándulnak át oknyomozó riportereink, egy cigány asszony
megjegyzi a főszereplőnek, hogy jól választott magának párt, mert az tud lovári
nyelven. Ergo: aki tud cigányul: jó. Aki nem tud: rossz.[13]
Eleve minden negatív szereplő nem
túl meglepő módon azon országokból kerül ki, akik a II. világháborúban
Németországgal voltak. Az nyilván fel sem merült benne, hogy nem ok nélkül
álltak ott. Biztos rasszizmusból.
Ráadásul ugyanarról a szereplőről
képes összevissza beszélni. Farkas Miklós például az egyik oldalon leírja, hogy
sohasem lépett be egy pártba sem, pár oldallal később, meg hogy ő volt a
leghíresebb ellenzéki…[14]
Farkas Miklós identitásáról is
támadhatnak kétségeink. Össze-vissza beszél: a „mi” nála hol a zsidókat, hol a
magyarokat jelenti:
„Mit tettünk mi ezekkel a magyarokkal,
amitől ennyire megutáltak minket?”, hiszen csupa jót tettek, nyilván nekik nem
érte meg itt élni, csak jótékonykodtak. Majd jön egy sirám, hogy nem a németek a
felelősek a magyar zsidók deportálásáért (dehogynem, ha nem szállnak meg
minket, nem történik meg), hanem a magyarok. Utána viszont magyar lesz: „Még a
románok is átálltak a másik oldalra. De mi nem. Nem, nekünk új kormányunk
alakult az igazhitűekből, akik még a náciknál is rosszabbak: a
nyilaskeresztesek, akik élvezetből gyilkolnak minket.”
Azon túl, hogy egy térkép alapján
el lehet mondani, miért tudtak átállni a románok és mi miért nem, igazán
tudhatná a Magyarország-szakértő, hogy a nyilas kormány nem úgy alakult, hanem
a németek tukmálták a torkunkba Horthy sikertelen átállási kísérlete után.
Egyébként is Farkas a naplójában ujjong az amerikai bombázásokat hallva, majd
megfeddi a magyarokat, miért nem lázadnak fel, miért nem állnak ellen a
németeknek! Ja, és ő miért nem? Leírja: „Élni akarok.”[15]
Tehát más haljon meg, mentsen meg, de te nem kockáztatsz? Igazán következetes
az író.
Egyáltalán miért jelent meg
Magyarországon egy ilyen kötet? Ki volt a célközönség? Vagy a kiadó azt akarta
elérni, hogy mi magyarok utáljuk meg magunkat? Minek, ezt tesszük évtizedek
óta… Olyan propagandaszaga van, mintha az Antant franciaországi
főparancsnoksága adta volna ki, 1915-ben. Egy valamire azért jó. Megtudjuk,
hogy egyes nyugati liberálisok mit képzelnek rólunk. És ez elég lehangoló.
.jpg)
.jpg)
