Könyvajánló: Túl A csúcson

Michel Houellebecq:
A csúcson

Bp.: Magvető, 2017

Eredeti cím: Plateforme (2001)

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Hú… Nem vagyok prűd. Na jó, kicsit az vagyok, de megbotránkozni ritkán szoktam, mióta A szürke ötven árnyalata (végképp felfoghatatlan, hogy  rossz könyvből készült silány filmnek még a harmadik részét is leforgatták…) kritikán aluli mélységekbe vetette az erotikusnak nevezett irodalmat, én marha meg elolvastam, félreértelmezett könyvtárosi kötelességből. Be kell azonban látnom, hogy Houellebecqhez képest James sok szempontból a fasorban sincs… Kinek hazudok? Nincs szó erotikáról se itt, se ott. Ez nem jelenti, hogy Houellebecq könyve ne lenne jó. Nagyon is az, ha az ember a jelenkor kiélt, sivár, jólétében már unatkozó nyugat-európai társadalom mindennapi gondjaival akar szembenézni a fehér lapokon. Ráadásul itt a 30-40 oldalanként ránt tukmált nyílt testiség nem öncélú, és nincs valami habos-babos rózsaszín tüllszoknyába öltöztetve, mint a korábban olvasott ötven árnyalatnyi álromantikával leöntött szörnyűségben. 

Houellebecqtől egy könyvet olvastam korábban, a rendkívül sötét, metszően gonosz A harcmező kiterjesztése című opust, s abból okulva nem számítottam a tavaly megjelent „új” regényben sem rózsaszín bárányfelhők közt flangáló szivárványszín unikornisménesekre. Nem is volt benne, hacsak nem darabolták fel őket, és adták el a szarvukat porrá őrölve potencianövelőként, a húsukat meg egy thai étteremben csirkefalatokként.

A regény főszereplője - az előbb emlegetett Houellebecq-műhöz hasonlóan - egy társas kapcsolatokra képtelennek tűnő, mogorva, életunt francia középkorú, középpolgári, középszerű fickó, akinek ráadásul éppen megölték az apját a migr… azaz eltérő kultúrájú francia állampolgárok. Még azt is bánja "hősünk", hogy él. Mindenesetre élménypótlék gyanánt az apja halála után rámaradó örökségből befizet egy Thaiföldre szervezett utazásra, ahol minden várakozásával ellentétben mégiscsak lefújja megkövesedett szívéről a port a szerelem szele. Ez a thaiföldi rész engem igencsak emlékeztetett Gerlóczy Márton Elvonókúrájára, nagy tételben fogadnék rá, hogy hatott a magyar íróra ez a könyv. Nem lenne Houellebecq a Houellebecq – még nevében is benne van, hogy ELLE(N)! – ha a kötet végén a korábban megkínzott szívű pár egy vitorláson húzna el a naplementébe. Hát ez valóban nem is sikerül nekik, de a regény végét már tényleg bűn volna elárulni. Mert bizony ezt érdemes elolvasni!

A francia író nyilvánvalóan nem konzervatív és nem reakciós, bármennyire is vádolják ezzel. Ilyen vádak csak a mostani abszurd korban érhetik, mert 100 évvel ezelőtt maga lett volna a liberalizmus, amit vall. Sokszor aggatnak vádoló jelzőket rá, nem is teljesen ok nélkül. Nihilista? Talán. Nőgyűlölő? Semmiképpen, inkább nőimádó. Viszont a szociopatát megkockáztatom regényei alapján. De legalábbis, minden karaktere az. Mint író, kétségtelenül jelentős, de fontosságát elsősorban az adja, hogy gyakorlatilag egyedül ő mer írni Franciaország megnevezhetetlen problémáiról. Erősen jellemzi a regényt a férfi-nő kapcsolat testisége, mellyel alkotója nyilvánvalóan megbotránkoztatni akar. Vannak kétségeim, hogy egyáltalán lehet-e még ezzel. Talán szerzőnk egyszerűen  francia is, méghozzá nem a Coman-Mandanda-Matuidi triói értelemben, hanem klasszikus laclos-i változatban! Azért van értelme a túlburjánzó szexualitásnak, mert bemutatja, hogy a forró vér nem köthető ideológiához, vagy világnézethez.  

A szerző a nyugat-európai számtalan problémájára reflektál művében:

- növekvő nagyvárosi erőszak,

- terrorizmus,

- az európai fehérek kisebbségi komplexusa,

- a nagyvállalatok álhumánuma,

- a kapitalizmus erkölcstelensége.

És lássuk be, ezek komoly problémák! A csúcson összességében amúgy is komoly, és nagyon tanulságos olvasmány.

A kötet a Magvető által jelent meg, Tóthfalusi Ágnes tolmácsolásában, s nincs okom panaszkodni rá. A fordítás gördülékeny és olvasmányos, köszönet érte. Helyesírásilag és tördelésileg is rendben van a munka. A kiadó is dicséretet érdemel, a keménykötés hosszútávon is keménykötésűnek ígérkezik, ráadásul esztétikailag sem csúnya, harmonizál a tartalomhoz. Mondjuk azt nem szeretem, ha a védőborító alatt csupasz felület van, mert az bizony tönkremegy előbb-utóbb, és akkor nem lesz szép a könyv.

Pontszám:

Nyolc tangabugyis Valérie a tízből.

8/10 pont

Na, most már túl vagyunk a csúcson...

Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból III.

Hegedüs Sándor őrmester 1942 szeptemberének közepén még mindig az 1. repülőcsoport alekszejevkai irodájában dolgozik. A háború borzalmai nagyrészt kerülik, "csak" a levegőből bombáznak és géppuskáznak időnként a szovjet repülőgépek, melyekkel a magyar légvédelmisek vívnak csatát. Feladata - Sztalin kutya etetése mellett - elsősorban a repülőcsoport pénzügyeinek intézése, s csapatának vezetése, mikor felettese, Szabó zászlós távol van. Szép betekintő ez a frontvonaltól távol élő, sokszor unatkozó, elmerengő katona életéről, aki láthatóan csekély lelkesedéssel, de teszi a dolgát, s közben hazavágyik. 

A napló e harmadik etapjában az 1942. szeptember 13. és 30. közötti feljegyzéseket gépeltem be, melyeket rövidítések feloldásával és helyesírásilag javítva közlök. Egyes helyeken a 70 éves, grafittal, piros ceruzával bejegyzett mondatok nehezen értelmezhetőek, nehezen olvashatóak. Ilyen esetben ezt (?)-el jelölöm. Jó olvasgatást!

Lelőtt szovjet Il-2-es csatarepülő
(Fortepan, 20366.)

1942. IX. 13.

3 óra felé hatalmas robbanásra ébredtünk. Hullott a vakolat. A ruszki pár mégis megjött. Reggel későn ébredtem. Akkor mesélte éppen Albert, hogy a tiszti étkezdétől nem messze esett le két bomba. Az egyik bedöglött.ⁱ Megállapítottuk, hogy jól veszi az irányt a ruszki. Kényelmesen beretválkoztam és öltöztem, majd nekiláttam a munkának. Elég kényelmesen dolgoztam délig. Közben azon tanakodtak, hogy az éjszakai csomag vajon nem a tiszti étkezdének szólt-e? Ott ugyanis Fligant Tóni csomagolt hajnalban, biztosan teljes kivilágításban. Uday nagyon várja Királyhegyit, ki tegnap megígérte, hogy átjön ismét. Írok Józsinknak és Anyának (27.). A levélírás felüdített. Így sétáltam el a postaládához. Ott összetalálkoztam Talabérral. Bementünk a templomba. A főhajó ismét el van kerítve fa fallal. A szentély kerítése már szépen halad. Azután becsukáztam az irodába és dolgoztam. Szabó levelet írt. Besötétedésig dolgoztam és csak egy felem volt: Héjjas százados.ⁱⁱ Vacsora után egy kicsit elbeszélgettünk a bombázásról általában. Ihletet az a nagy repeszdarab adott, amit a templom megett találtunk. Azután Takiék kártyáztak. Egy darabig azt nézegettem, majd egy képeslapot. 9-kor lefeküdtem. Sikerült hamar elaludnom.

1942. IX. 14.

Nyugodt éjszaka volt, szépen átaludtam. Reggel már ¼ 7-kor felkeltem. Ismét zupa volt a reggeli. Délelőtt egy hülye hadnagy, a Nagy Pista,ⁱⁱⁱ na meg délben Uday rettenetesen felpaprikáztak. Bekaptam az ebédet és dolgoztam tovább. A munka megnyugtatott. Vacsora után Uday áthívott egy kis pótvacsorára. Kéri borral is megkínált. ½ 9-ig elbeszélgettünk. Pompás(?) hideg éjszaka volt.

1942. IX. 15.

Hideg van. Csernek tegnap megjött a váltása. Ő már készül haza. Fázom és el vagyok keseredve. Minden reményem elveszett, hogy a jóslat beválna. Délelőtt rendbe hoztam nagy fázás közben a pénztári naplót. Délben írtam sógoréknak. Azután parancs volt. Délután már rendesebben dolgoztam. Este köpenyt is vettem ,azután korán lefeküdtem, mert nagyon hideg volt. Álmomban utazás, szép templomi halk(?) ének.

1942. IX. 16.

Egész éjjel fáztam. Sokszor felébredtem. Reggel a konyháról hozott meleg vízben mosdottam. Pulóvert és köpenyt is vettem, sőt sapkám is feltettem. Egész délelőtt köpenyben dolgoztam. Még így sem volt melegem. Anyának megírom képeslapot (28.). Megnéztük a templomot. Szép. Posta: Anya: 123., 124., 125., 126., Juci egy lap. Délután a hazautazók dolgait intéztem el. Demecs^iv felajánlotta, hogy elmenne Pittyihöz, de valami azt súgta: ne üzenjek. Este a két Ferivel elbeszélgettünk régi katonaemlékekről. Később Karcsi bácsi hozott egy kis itókát a búcsúztatására. 10 óra felé feküdtünk le, egyre biztatva egymást, hogy már nincs olyan hideg, mint tegnap este volt.

1942. IX. 17.

Csodálatosképpen mégis fáztunk egész éjjel, ezért rosszul is aludtam. Álmomban ismét otthon jártam, de egyenruhában. Körhintán egy nő szépen énekelt. Korán ébredtem. Karcsi bácsi már nagyban készülődött. ½ 7-kor elindultak. Ez sem hatott rám valami felemelően, de azután a két Feri rémhíreivel még jobban elrontotta a hangulatomat. Zupára keltem. Kora reggel érdekes tünemény szemtanúi lehettünk. Bár valóban nem volt már oly hideg, mint tegnap, mégis hűvös, párás volt levegő. A magasban elhúzott két orosz gép és a párás levegőben mindjárt felhő képződött mögöttük. Nagyon szép volt, amint a napfényben ragyogott a két ezüst csík. Később az egyik csík egy pontján szivárvány keletkezett. Gyönyörű látvány volt. Jó jelnek vettük, mert valami nagy gyűlés van ma ismét. Később ismét jött egy ruszki, de ez már csúnyábban járt a felhőjével. A légvédelmi tüzérség is rajzolt köré egy pár felhőcskét. A lakásunkban nagy takarítás és átrendezés folyik. Én cigi nélkül nézek a nap elé ismét. Takitól felvettem 20-ig a cigit Honvéd-ban. Délelőtt nem sok dolgom volt. Nagy Pistától vettem át pénzt. Baloghnak írok. Délben nem tartottam szünetet. Amint a postaládától jövet le tudtam rázni a nyakamról Kudlicska zászlóst^v, azonnal munkához láttam. A posta rengeteg pénzt hozott. Kénytelen voltam a páncélládát teljesen kiüríteni. Így is tömve van. Egész sötétedésig a pénzzel dolgoztam. [értelmezhetetlen szó] 4. Sokat ettem vacsorára és korán lefeküdtem. Mégis jól aludtam, mert sok szalma van most alattunk.

1942. IX. 18.

Bolondos össze-vissza utazgató álmaim voltak. Talán azért, mert elég lejtős volt a fekhelyem. De mégis jól aludtam, mert nem fáztam. Jóska felkeltésére ébredtem. Nemsokára leveleket hozott a két Ferinek, Nekem nem. Így elkeseredésemben a házi egerünkre uszítottam őket. Meg is fogták. Mikor felkeltem, mégis kaptam egy lapot, amit Anya kőbányáról írt (121.). Most ismét hűvösebb lett az idő. Nem sok munkám volt délelőtt. Ebédhez Guszti hozott egy kis süteményt abból, amit délelőtt a tiszti étkezdén készített. Kiadtam pénzt a hadbiztosnak, azután bajai emlékeimből idéztem a fiúknak. Az idő megenyhült egy kicsit, de szél fúj. Ma megtartottam úgy nagyjából az ebédszünetet. Délután 1000 Pengő kifizetésén kívül Katonaújságot olvastam és elküldtem a számadást. Este Taki előbb átnyújtott nekem libacombot és szárnyrészt. Ezen rágódva beszélgettünk Fricivel úgy ½ 8-ig. Akkor lefeküdtünk. Sztalint beengedtük s ő minden áron velünk akart aludni. A reggeli egéren kívül vacsoránál is talált egy egeret Fogarasi a csajkájában.

1942. IX. 19.

Esett az eső éjszaka, de meglehetős hőmérséklet volt. Guszti elkeseredve jött reggel, hogy kint maradnak télre. A mieink valami vasárnapi nagysorakozót emlegetnek. Gusztival nagy vitánk volt a származásról, pártokról és síelésről. Meg lehet-e tenni 47 km-t 49 perc alatt járőrversenyben? Elég jó volna az idő, ha nem fújna a szél. Délelőtt hadipénztárt játszom. Közben Szabóval is beszélgettünk a hazameneteli lehetőségekről. Nagyon reménytelen a helyzetünk. Mostam egy inget. Posta: Pitty: 121., 131., szám nélküli IX. 14-ről. Délután vonalazgattam. Estefelé Fogarasi hozott egy kerékpárt. Mindjárt „berepültük”. Tollas jött még pénzért este, de nem győztem kivárni, hogy panyemobilján(?) visszacsámborogjon a hadbiztostól.

1942. IX. 20.

Sorakozással kezdtük a napot. Utána lassan megberetválkoztam és tiszta ruhát vettem. Később egy csomó ruszki nőt hajtottak a rendőrök a „téli raktárba”. Csavargáson fogták őket. A karpaszományos őrmester már jelentkezett, aki hozzánk van beosztva. Délig dolgozgattam. Délben kiosztották a csomag utalványokat. Anyának írok (29.) Igen fújt a szél, hideg is volt. Ennek tulajdonítom, hogy arásom igen idegesen fejeztem be. Cigim sem igen van. A levél bedobása után bementem a sgh(?)-be a tegnapi parancsért. Előléptetésekkel van tele. Taki is őrmester lett. Leik^vi őrvezető. Takinak gratuláltam, s addig biztattam, hogy ne dolgozzon, míg tényleg én sem dolgoztam. 5 óra felé végignéztük a ruszkik kiengedését a pincéből. Mind falubeliek, és engedély nélkül akartak a nyikolajevkai piacra menni. A bezáráson kívül fejenként 100 Rubelre büntették őket. Vacsorára megmelegítettem az ebéd maradványát. Olvastam, majd ½ 8 felé lefeküdtem.

Orosz civilek a 2. magyar hadsereg hátországában
Id. Konok Tamás felvétele (Fortepan, 42711.)

1942. IX. 21.

Leik Guszti elmeséli előléptetését. Az idő szeles, hideg. Már egészen rámnő a pulóver. Délelőtt fagyoskodva dolgoztam. Persze a zsoldnévjegyzékeket ismét későn kaptam. Délben kénytelen voltam köpenyt venni. Déli szünetet nem tartva 3 órakor már ki is adtam a zsoldokat. Azután jól összefagyva dolgoztam estig. Este Fogarasi Feri mesélte, hogy Sretse(?) hadnagy Hughes-táviratot^vii adott le, mely szerint a tartalékosok október 7-én hazamennek. Később Kész meghívott tortaevészetre. Örömmel mentem, mert már majd megfagytam. A kemencében égett a tűz. Jó meleg volt, jó paprikás krumpli volt, majd jó torta is volt. 11 óra felé keveredtünk haza Takival. Azt hittem azonnal el tudok aludni, de mégis sokat forgolódtam a hidegen.

1942. IX. 22.

Fázva ébredtem. Kimenve majd hanyatt estem, mert minden fehér volt. Egyelőre csak a dértől. Egyébként most elég szépen süt a nap. Köpeny nélkül dolgozom, csak az ujjaim vége fázik. Kint jól sütött a nap, hát kiültem dolgozni. Egész szép idő volt. Dél felé Nagy törzsőrmester^viii postát hozott: Anya: 127., 128., 129., 130., 133. és Dominé (?). Ebéd után azonnal folytattam a munkát, de már bent az iroda kóterben. Oda is jól besütött a nap. 5 óra felé az oroszok feltették a keresztet a templomra. Este már köpenyt kellett venni. Sötétben fütyörésztünk és nótáztunk ½ 8-ig (cigányok és a kenyér). Akkor lefeküdtünk.

1942. IX. 23.

Az éjszaka már nem aludtam lejtőn, mert tegnap reggel értelmesen sikerült megigazítanom a szalmámat. Ma is süt a nap, de hideg szél fúj. Három adag zupával próbáltam felmelegíteni magamat, de mégis fázom. Munka előtt még a szemüvegemet is át kellett raknom az új keretbe, mert a régi eltörött. Szépen dolgozgattam délelőtt. A hadbiztos is küldött érdeklődőket, akiknek ő nem tudott magyarázatot adni. Szorgalmasan szívom a német cigiket. Délben finom tarhonyás leves volt és paradicsomos káposzta. Sokat ettem. A nap is kellemesebben süt. Anyámnak írok (30.). Csak egy tábori lapot írtam. Utána mindjárt munkába fogtam, mert még a lapot is csak kerékpáron vihetem el, annyi volt a kuncsaftom. Délután nagy postát kaptam: Anyától: 139., IX. 14-ről 2, 15-ről 2, 16-ról levél, 17-18-ról egy-egy lap, és 19-ről levél. Karcsitól egy levél és két lap, Katicától, Árvai Imrétől, sógortól és Bognártól egy-egy lap. Pittyem első levele a borítékban „sürgős” jelzéssel volt. Ezt el akartam olvasni munka közben, de a rücskös doki megzavart. Rém dühös voltam. Sötétig dolgoztam. Vacsorára már begyújtotta Tarpán(?) az új lámpát. Így most jó fény mellett olvashattam a kedves, vidám leveleket. Nagyon jól esett. Majd dolgozom egy kicsit, még van időm. De jó a hangulatom! 9-ig dolgoztam a jó világítás mellett.

1942. IX. 24.

Ébresztőkor keltem. Jól aludtam. Takit elküldtem a kantinba cigiért. Ő azonban csak mintát hozott. Így kénytelen voltam jómagam lekarikázni ½ 8-kor, abbahagyva a már 7-kor megkezdett munkát. Ott akadtam össze a kórházi hadnaggyal. Ismét elvitt 100.000 Rubelt. Vettem Pista bácsinál 100 darab német cigit, amit Taki becserélt Leventére. Most egy ideig van mit szívnom. Szabó zászlós Nyikolajevkába ment délelőtt. Tehát ideig-óráig le tudtam rázni az utalványozókat. Munkám azért dögivel volt. Délben is csak bekaptam az ebédet, és már folytattam a munkát. Had kapja meg az összes cigány az utalványát, ha már elhúzzák a nótámat. Délután végre elfogytak az utalványok. Este lámpa mellett beszélgettünk, amikor Tanner(?) megjött a szabadságról Budaörsről. Tarpánnak hozott csomagot és borzalmakat mesélt a bombázásról. Később takarodásig olvastam.

1942. IX. 25.

Ma szokott időben keltem. Enyhe idő van, s nemigen volt kedvem mozogni. Ezért 8-kor még mosdatlanul beszéltem Szabóval, hogy átveszem a főnökséget, míg ő Harkovban^ix jár. A nép lövészetre készül. El is ment, de csak a két Feri. Én szép csendesen dolgozgattam, meg beszélgettem délig. Délben Udaynak jött egy képes Pesti Hírlap,^x amelyben a kispesti és pesti bombázásról voltak képek.^xi Írtam azután Zolinak egy kissé fejmosó lapot. Már az ebédszünetem folyton zavarták, pedig ma meg akartam tartani. Először is Cséka(?) jött az átszámítási táblázatért. Közben érdekes dolgokat mesélt Tyimosenkonak Voronyezs és Rososz(?) közötti üdülőjéről, meg a helyi kh.(?) dolgokról. Utána már jöttek a szabadságosok és leszerelők. Egész délután velük bajlódtam este 8-ig. Közben csak futva vacsoráztam. Este Tarpán közre dobta a hazait. Finom süteményre jó hazai itókát nyeltünk és elbeszélgettünk. Szabó zászlós is bejött. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy a tartalékosok mind hazamennek. Uday retteg, hogy a szürke párhoz(?) kerül. Egy kis további beszélgetés és olvasás után takarodókor lefeküdtem. Orosz számolás (?)

A Pesti Hírlap Képes Melléklete 1942. IX. 15-i számának oldala
a budapesti bombázásokról
(Arcanum Digitális Tudománytár)

1942. IX. 26.

Egér futott át az arcomon, arra ébredtem. Mesélik, hogy éjszaka nagy géppuskázás volt a levegőből. Szép meleg idő van. Éjjel szép holdsütés volt. Taki jól elkapott, mint új őrmester, mivel hozzá küldtem emberért gyapjú ügyben. Guszti ma már nálam jelentkezett munkára. El is dolgozgattunk délig. Szabónak becsomagoltunk 120.000 Rkk.-t.^xii Sztarij Oszkolba megy. A kulcsot is átadta. Anyának írok (31.). Közben posta Anyától: 135. és 138. Az egész délután azzal ment el, hogy levelet írtam, azután elvittem kerékpárral bedobni. Egy nagyobbacska kört írtam le a kerékpáron. Utána már lehetett vacsorázni. Azután olvasgattam. Valahol szólt a hangszóró, de a csukott ajtón át csak torz hangok szűrődtek be. Később ulti parti alakult alakult. Közben egy kis magyar nyelvű híradást is hallgattam. ½ 8-tól ma 5 percenként volt riadó. Az első kettőnél még eloltottuk a lámpát és kimentünk, de azután már csak folytatta mindenki az időtöltő foglalkozását. Oly jó idő volt, hogy a riadó alatt is ingujjban lehetett kimenni. Persze a legyek is feltámadtak, az egerek pedig már úgy „visszaszelídültek”, hogy leülnek az emberrel szemben és ráröhögnek. ¾ 10 felé feküdtem le.

1942. IX. 27.

Zavaros álmaim voltak. Álmomban is háborúban. Nem csoda, mert reggel panaszkodtak a fiúk, hogy alig tudtak aludni a nagy csatazajtól, mely még világoson is folytatódott. 7 óra felé keltem fel. Kényelmesen beretválkoztam és reggeliztem. ½ 9 után ültem csak be az irodába. Előzőleg – mint főnök – intézkedtem a zabrálás és gyapjú átvételében. Jó idő van. Se zubbonyt, se pulóvert nem kellett vennem. Ismét szól a hangszóró.

2. „Gyapjúhozók” 11:30
3. „Kosarak körül” 11:50
4. „Ebédosztás” 11:55^xiii

Megtapasztaltam közelről is a ruszki számológépet a gyapjú átvételnél. A további délelőtti ténykedésemről a gépelés beszél. Most mosok.

Éppen terítettem, mikor Királyhegyi komám jött látogatóba. Eldiskurálgattunk majdnem 5 óráig. Közben a hangszóró hol szólt, hol nem. Mikor Rezső elment, megvacsoráztunk s kiültünk a lépcsőre. Hallgattuk a zenét. Talabér indítványára sétára indultunk. Először az istálló felé mentünk, mert kíváncsiak voltunk Sztalin kivel megy. Ugyanis Guszti is akkor indult haza. Ő hívta is a kutyát, az mégis velem jött. Azután mi is visszafordultunk. Erre Sztalin elbújt, s inkább nem jött velünk. Az országúton mentünk jó darabig, azután átvágva, a mi utcánkon jöttünk vissza. Teljesen besötétedett ezalatt. Messziről igen világító ablakot láttunk. Persze Készék voltak. Még tető is világított. Bementünk szólni. Kijövet éppen kelt a hold. Végigvártuk, míg a kútágas tetejét elhagyta. Igen szép látvány volt. Taki is odajött a fényképekkel. Hazaérve Tarpánt sötétben találtuk. Meg akartuk gyújtani a lámpát, de elébb szét kellett szedni, mert el volt dugulva. Mikor meggyulladt, elbeszélgettünk a pingpongról, majd az üzletekről. ¾ 10-kor feküdtünk le, de előbb elhatároztuk, hogy irtó hadjáratot kezdünk holnaptól a már igen szemtelenné vált egerek és patkány ellen.

1942. IX. 28.

Csaknem rendes időben keltem, mert igen zajongtak már a gyapjúhozók. A jó zupa bevágása után majdcsak eltöltöm valamivel a délelőttöt.

Sétálgattam, beszélgettem. Az anyamalacot le akartam fényképezni a hét kismalaccal, de addigra behajtották. A kutya osztálykülönbségen elmélkedtem. Majd jött Hadnagy főhadnagy, utána a posta a pénzzel és már volt mit csinálni. Délben már olyan szépen sütött a nap, hogy mosakodtam.

Cipőt húztam, s abban voltam egész délután. Estig a pénzbeváltások összesítésével foglalatoskodtam. Majd beraktam a 90 egynéhány ezer márkát amit Szabó Visszahozott. Este az írjatok nótát tanultuk. Úgy a Guszti, mint a Frici fogó fogott egy-egy egeret.

1942. IX. 29.

Ma is szép még az idő, bár fúj kissé a szél.

Délelőtt pénzeket adtam ki, majd nekiestem a fizetési jegyzékeknek, mert Uday a szürke párhoz van helyezve. Ebédszünetet nem tartottam, így estére még a pénznyilvántartást is átvettem. Esti beszélgetésünk a kitörőben lévő botrány körül folyt, míg az érdekeltem meg nem jöttek. Akkor Fogarasi a zománcozásról tartott előadást. Közben Ivánok^xiv működtek köröttünk erősen.

1942. IX. 30.

Jól aludtam. Ma már kissé hűvös van. Volt egy kis Bofors-^xv stb. zene. Wölfingert^xvi elkaptam a céduláért és szemtelenkedésért. Kíváncsi vagyok, mi fog még kipattanni. Szép kényelmesen dolgoztunk Gusztival délig. Tarpántól már mindent megkaptam a holnapi fizetéshez. Bognárnak és Anyának írok (32.).

Dolgozni kezdtem. Bódizssal(?) és útba indulással felbosszantottak. Ekkor jött posta. Anya: IX. 24., 25. lap és levél 1., 5. Bözsi, Jani cigis. Juci, Manci, Imi, Balogh.

Este dolgoztam ½ 10-ig. Zsidók érkeztek.

Bofors 29 M légvédelmi ágyú a Don-kanyarban
Id. Konok Tamás fényképe (Fortepan, 42536.)

Jegyzetek:

i Azaz nem robbant fel.

iiHéjjas Endre mérnök százados. Már előző évben is szolgált Ukrajnában, mint főhadnagy, s kitüntették. Lásd: Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek. 1941. 44. sz. 542. o. Százados 1941. októberétől: Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek. 1941. 49. sz. 617. o. Héjjas is a repülőcsoporthoz volt beosztva.

iiiTúl általános név, nem tudtam azonosítani.

iv Ismeretlen személy.

v Nem sikerült ilyen nevű zászlóst azonosítanom.

vi Leik Gusztáv. A nevén és itt említett rangján kívül nem tudtam róla mást kideríteni.

vii A David Edward Hughes által feltalált távíró a telex őse volt, mely két szinkronban mozgó (adó illetve vevő) korong segítségével elektromágneses nyomószerkezet által papírra nyomta ki az üzenetet. A XIX. század 60-as éveitől működő rendszer ekkor már messze volt a csúcstechnikától.

viii Ezt a családnevet végképp reménytelen beazonosítani.

ix A naplóban Carkow áll.

x A Pesti Hírlap nevű napilap képes melléklete (teljes címe ez is volt: Pesti Hírlap Képes Melléklete), amely 1928 és 1944 között jelent meg.

xi A szeptember 8.-i és 15.-i számokban számolt be a Pesti Hírlap Képes Melléklete a budapesti bombázásokról.

xiiRKK, azaz Reischskreditkassenschein. Német hadipénz, melyet a fronton használtak.

xiiiSajnos a jelzett fényképek a többihez hasonlóan elkallódtak.

xivAz oroszok beceneve.

xv A naplóban: boforc. A Bofors 40 mm-es légvédelmi gépágyúról illetve Bofors 8 cm-es légvédelmi ágyúról vagy van szó. A Magyarországom 36 M névvel rendszeresített gépágyú a honvédség első számú csapatlégvédelmi fegyvere volt a II. világháborúban kis magasságban támadó repülőgépek ellen. A 29 M néven szolgálatba vett 8 cm-es Bofors légvédelmi ágyút 1929 óta gyártották Magyarországon licenc alapján. A kiváló Gamma-Juhász légvédelmi lőelemképzővel ellátott löveg a nagy magasságban támadó gépek ellen nyújtott védelmet. Lásd: Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp.: Petit Real, 1997.

xviNem sikerült beazonosítani.

Végre a páncélosok elérték a Dunántúlt! - könyvajánló

Könyvajánló:

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon

Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán.

Budapest: Akadémiai-Peko, 2017

603 oldal

Magyarország II. világháborús katonai történetének talán legmostohábban kezelt epizódja az az utolsó egy hónap, mely során a szovjet Vörös Hadsereg végigsöpört a Dunántúlon 1945 március-áprilisában. Bár jelentek meg erről az időszakról is publikációk és könyvek, ezek egyike sem volt modern feldolgozás, amely mind szovjet, mind német és magyar forrásokat használt volna fel a harcok bemutatására. A korábbi összefoglalók megragadtak a 80-as évek színvonalán, a korszellem minden marxista vonásával, az újabbak pedig nem voltak elég részletesek erre az időszakra és földrajzi területre nézve. Nekünk, akik itt lakunk, különösen figyelemre méltó ez a karácsony előtt megjelent kötet, hiszen a Rába-vonalon és Győr környékén lezajló összecsapások is teret kapnak benne, korábban nem olvasható mélységben. A mű az Akadémiai kiadó jóvoltából jelent meg a kiváló Hadiakadémia című sorozat új köteteként. Szerencsére úgy tűnik megállt az az átok, amelyre legutóbbi hadiakadémiás ismertetőmkor felhívtam a figyelmet. Ugyanis szinte minden új résznél más-más külsőt kapott a sorozat, amely emiatt nem is tűnt sorozatnak, s ráadásul rosszul mutat a polcomon. Azóta Kershaw: Soha ne add meg magad-ja és most Számvéber könyve is a Billnitzer-emlékirat formátumában jött ki. Nagyon helyes, maradjon is így!

A kötet előszava után mindjárt az események középpontjában találjuk magunkat. A szerző leültet minket a II. világháború utolsó nagy német támadásának, a „Frühligserwachen”, azaz „Tavaszi ébredés” fedőnevű offenzíva tervezőasztalához. A megismerhetjük részleteiben a Dunántúlon felvonuló szovjet-román-bolgár illetve német-magyar erők helyzetét, erejét, majd felvázolja a hadművelet lefolyását, amely végül sárdagasztássá fajult 1945 márciusában a Balaton keleti oldalán. Képet kapunk a szovjet védelmi előkészületekről, melyeket a Kurszki csatában alkalmazott taktikával vet össze. Miután kutatónk végez a kudarcba és sárba fulladt német akcióval, áttér a szovjet ellentámadásra, amely végül Bécsig jutott. Itt naponkénti lebontásban olvashatjuk a március 16. és április 7. közötti harci eseményeket, hadseregekre lebontva. Nekem ez a megoldás tökéletes, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenkinek ideális, bár kétségtelen más szempontok alapján írva meg más értékek sérültek volna. Így azonban nem mindig könnyű követni az eseményeket és célszerű térképpel együtt olvasni a sorokat, ahogy én is tettem. Sajnos magában a törzsszövegben nincsenek segítő ábrák, vázlatok, ezeket kissé hiányoltam. Könnyebben kezelhetővé tette volna a dolgot. A napi események leírását rengeteg dokumentum és visszaemlékezés teszi testközelivé. Számvéber kötete igazi szakmunka, melynek megemésztéséhez jelentős segítséget ad az író, ugyanis hadrendeket, térképeket kapunk az eseményekhez, melyeket egyben a könyv végén találhatunk. Számvéber mindig törekedett arra, hogy adatokkal és hadrendi táblázatokkal bőven megszórja műveit, és ezt én nagyon díjazom. A mű végén fényképekkel mutat be kilőtt páncélosokat, amelyek szintén nagyon érdekesek, hiszen elvisznek minket a 70 évvel ezelőtti csatatérre, s láthatjuk a pusztítást a maga meztelen, noha páncélozott valóságában. Azok számra, akik nem szoktak hozzá a hadtörténelmi szakmunkák olvasásához, meglehetősen száraznak bizonyulhat a rengeteg adattal, hivatkozással, de hát ez egy szakmunka, annak minden gyönyörűségével és kínjával, s nem is lehet éppen ezért „egydélutános" olvasmány!

A kötet hátránya, hogy elsősorban a páncélosokkal foglalkozik – hiszen ez Számvéber szakterülete -, így a gyalogsági harcok feldolgozását alapvetően másra hagyja, s csak annyiban tér ki rá, amennyire feltétlenül szükséges a megértéshez. Nagyon örülök, hogy Számvéber Norbert végül mégiscsak feldolgozta ezt a témát, noha kételyei voltak ezzel kapcsolatban.

A Hadiakadémia ezen új kötete mint könyv is díjazandó, kötött, kialakítása szép, borítója tán kissé szürke, de passzol a tartalomhoz.

Összegezve:

A kötet azonban a hadtörténelem iránt érdeklődők számra igazi kincs, adatgazdag és kiváló összefoglalás, amely egyértelműen az egyik legjobb II. világháborúról szóló magyar munka. Persze magamfajta pernahajder még részletesebben lenne kíváncsi a dolgokra, de Számvéber Norbertnek meg kívánok sokk időt és lehetőséget ilyen szintű és minőségű művek megírásához!

Pontszám:

Nyolc Párducbőr kacagány a tíz Tigerből.

8/10

(A könyvismertető a Hegyalja újságban 2018. januárjában megjelent könyvajánló bővített változata!)