Nem
csekély szívfájdalommal teszem közzé Dörre Sándor, alias
„Sanyi bácsi” Nagy háborús levelezésének utolsó adagját,
amely az 1918-as szomorú esztendő dokumentumait tartalmazza.
Egészen pontosan 20 darab levélről és levelezőlapról van szó,
amelyek zömét Dörre Sándor küldte szüleinek, testvéreinek.
Emellett szokás szerint van néhány, amelyet Sándor édesapja a
neves illusztrátor, középiskolai tanár idősebb Dörre Tivadar
kapott. Dörre Sándor és testvére Endre is az olasz fronton
töltötte 1917-18 fordulóját, előbbi mint egy géppuskás
kurzuson adjutáns, utóbbi mint erődítési szakember különböző
parancsnokságokon. A 18-as esztendő sem hozta el az áhított békét
(és ami békét elhoz Magyarországra, azt meg nem kérte...),
hősünk részt vesz a Piave folyó menti nyári offenzívában, ahol
a Monarchia utolsó zsetonjait teszi fel egy korrekt béke
kikényszerítésére.
Szokás szerint a leveleket szó szerint, rövidítéseket lehetőleg feloldva, helyesírásilag kiigazítva közlöm, stílusának megtartása mellett.
 |
| Dörre Sándor levelezőlapja a kurzusról (1. dok.) |
1.
Tábori
Postai levelezőlap
Feladó
neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs.
Des
7 Korps
Feldpost
357.
[Címzett:]
Őnagys. id. Dörre Tivadarné úrasszonynak
Budapest.
VI. Szondi u. 42/c
[Pecsét:]
K.u.K. Kommando des M.-G.-Instr.-Kurses
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 4.I.18.
Cenzori
aláírással, Dörre által.
Kedves
jó Mama!
Tegnap
megkaptam egy lapját, mely nagy kerülővel érkezett hozzám.
Alighanem tévedésből, az én címem és Bandi tábori postaszáma
volt rajta, s így már dec. 17. óta utazott a lap. Jól vagyok,
csak sok a dolgom. Mi újság otthon? Már erősen várom a
referádákat az ünnepekről. Számtalan csók és kézcsókkal
hálás fiúk, Sanyi.
Fp.
357. 1918.I.3. Este 11 óra
 |
| Ladányi Andor levlapja a 4. számú 42 cm-es taracküteg pecsétjével (2. dok.) |
2.
Tábori
Postai levelezőlap
Feladó
neve: M. G. om. Andor Ladányi Geb. Batt. 2/6
Fp.
486
[Címzett:]
Zu Wohlgeboren Herrn Prof. Tivadar Dörre
Budapest.
VI. Szondy u. 42/c
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 486 16.I.18.
Cenzori
aláírással.
1918.
I. 15. d.e.
Igen
tisztelt Tanár Úr!
Nagy
örömet szerzett számomra kedves lapja. Mi itt megvagyunk néhány
önkéntes kollegával. Magyar sok van itten. Sok üdvözlettel Tanár
úr szerető tanítványa freiw.iii
Ladányi.
 |
| Dörre Endre főhadnagy január 18-i lapja (3. dok.) |
3.
Tábori
Postai levelezőlap
Feladó
neve: Oblt. Dörre E. Fp.: 220 Kuk. 55. I.D. Kmdo.iv
Fp.
486
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadarné úrasszonyak
Budapest.
VI. Szondy u. 42/c
[Pecsét:]
K.u.K. Baukompagnie 3/95
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 220 19.I.18.
Cenzori
aláírással.
Fp.
220 1918. jan. 18.
Kedves
mama!
Ma
kaptam a 11-iki lapját; egy kicsit tovább tart míg a posta hozzám
ér, mert a divízió elég messze van most tőlem. Egy pár
kellemetlen napom volt most. Az olasz ugyanis felfedezte a
hajlékunkat és nem hagyott békességben se éjjel, se nappal. Most
már jobb vidékre költözködtem, hol nagyobb nyugodtságban
töltjük a napjainkat. Már epedve várom a februárt: akkor azt
hiszem jöhetek haza egy pár hétre. Úgy látszik, itt vége van a
télnek, pár nap óta erősen olvad a hó. Papával kezeit csókolja,
Manzi, Mimikét öleli és csókolja: Bandi.
4.
Dörre
Sándor levele édesanyjához. 1918. február 3.
Kedves
jó Mama!
Négy
napos utazásról visszatérve sietek írni, mert úgy veszem észre,
elmúlt már ismét vagy egy hét anélkül, hogy írtam volna haza.
Borzasztóan múlik az idő! Kedden délben elindultam innen, hogy
szerezzek egyet-mást tiszti étkezdénk részére, s ma, szombat
délben érkeztem vissza. Most egy időre el vagyunk megint látva. A
lakosságnál nagyon bajos már valamit beszerezni, mert
elrekvirálták a készleteiket. Parasztoknál csak tojást, tejet,
vajat, esetleg szalonnát, babot lehet kapni. Nehezen sikerült 4.5
kg babot kapnom egy asszonytól 2 Koronáért kilogrammját. A
népesség bizalmatlan, különösen, ha nem tud beszélni velük az
ember. A tojás darabját 1 Koronáért adják. De csak ritkán kap
pénzért valamit az ember, cukorért, sóért, petróleumért,
dohányért meg szappanért vásárolunk. Abban a városkában, ahol
voltam, egész nap jönnek kosaraikkal a parasztasszonyok, hogy
cserekereskedésüket üssék Nagy segítségemre volt néhány
hölgyismerősöm, köztük egy pesti leány – katonai
hivatalnoknők -, jól beszélnek olaszul, s együtt járunk
vásárolni.
Ma
délben hazaérkezve örömmel olvastam kedves Mama levelét, mely
már várt reám, úgyszintén egy lap Banditól. Mint olvasom,
változatos az élet odahaza is! A fő, hogy mindnyájan jól érzik
magukat. Bandi írja, hogy új beosztást kap a 28. Division
Kommandonál.v
Remélem ott jobb helye lesz, mint ahol volt! Mikor ma visszaértem,
nem találtam meglepetésemre itt jó őrnagyomat. Időközben más
kommandótvi
kapott, s helyére egy kapitány jött. Még csak egyszer találkoztam
vele, az ebédnél. Első kérdése volt, hogy testvérem-e a Bandi.
Sokat mulattak együtt a flitsch-i Sperreben.
Ma
folytatom, vasárnap a levelet. Néhány nap óta gyönyörű időnk
van, valóságos tavasz! Papáék biztosan Visegrádon vannak,
felhasználva az alkalmat. Lehet, hogy délután én is kirándulok
valahova. Múlt vasárnap társas kirándulást rendeztünk
Aquileiába. Körülbelül 15 km-nyire van ide. Nagyon szép, érdekes
délután volt. Megnéztem a római múzeumot, meg az ókeresztény
bazilikát. Úgy éreztem magam, mint régen, mikor még Aquincumba
jártunk az ásatásokhoz.
Mama
kérdi, hogy meddig maradok még itt a Kursusban? Biztosat nem tudok
magam sem. 9-én befejeződik ez a Kursus, és 15-én új kezdődik
megint. Hogy velem mi lesz, egyelőre nem tudom; megmaradok-e
adjutánsnak, vagy instruktor leszek-e, vagy pedig elkerülök innen,
ez még a jövő titka.
Ma
küldök haza ismét 120Koronát. Kérem, legyen szíves belőle
Lajos bácsinál fennálló tartozásomat (azt hiszen, 50-80 K)
kifizetni. A maradék pénzt, meg a régebben küldöttet, amennyiben
kedves Papa és mamánál levő tartozásaimat lefizettem volna, Papa
őrizetére bízom.
A
műteremről meg a szabadságolásról én is örömmel olvastam a
hírt az újságban. Remélem, lesz belőle valami!
Befejezem
levelem, hogy még a mai postával elmenjen. Kedves mindnyájukat
számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kezeit csókolja
hálás fiúk, Sanyi.
1918.II.3.
D.e. 11 óra
 |
| Dörre Sándor levele édesapjához, 1918. február 6. (5. dok.) |
5.
Dörre
Sándor levele édesapjához, id. Dörre Tivadarhoz. 1918. február
6.
Kedves
jó Papa!
Sikerült
Józsivii
részére pár napi szabadságot kieszközölnöm. Küldök vele
néhány dolgot haza, melyeket itt vásároltam; ½ kg kávét és 1
½ kg rizset nagy nehezen sikerült kapnom. A szivarokat, meg
cigarettát Pap ill. Mansi részére spóroltam, a függöny vagy
ágyterítő Mamáé. A Mimikének sajnos semmit sem tudok küldeni,
ne haragudjék, majd kárpótolom legközelebb. Oly hirtelen jött a
dolog Józsi elutazásával, minden még fölfordulásban van a
szobámban, mert lakótársam is elutazik ma pár napra. Kérem Papa,
adjon Józsinak otthonlevő pénzemből 60 Koronát. 17-én
okvetlenül megint nálam kell lennie. Ha Bandi esetleg hazamenne
időközben szabadságra, kérem, azonnal táviratozzanak nekem,
hátha hazaruccanhatok én is. Józsival hazaküldöm eltörött
zwickeremet,viiimeg
rossz órámat javításra. Ami javítási költségei lesznek
Józsinak, kérem fedezni a pénzemből. Van Jenő részére is
kérésem. Legyen szíves, szerezzen részemre egy elektrotechnikai
és egy grafosztatikai jegyzetet, és a Józsi hozza el magával,
mert szeretnék egy kicsit olvasgatni.
Kedves
mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és papának
kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.
1918.II.6.
D.u. 3 óra.
6.
Dörre
Sándor levele édesanyjához. 1918. február 19.
Kedves
jó Mama!
Jóska
szerencsésen visszaérkezett tegnapelőtt este. Hálás köszönet a
tésztáért, nagyszerűen ízlik, s így sajnos gyorsan fogy. Ma
három hadnagy megy 3 hónapos tanulmányi szabadságra innen.
Egyikük, Holländer hadnagyixszíves
volt elvállalni, hogy egy csomagot kézbesít kedves Mamának. Egy
kevés vászonfélét küldök, meg pamutot, talán hasznát vehetik.
Újság nincsen, egyelőre maradok még itten, s elég jól megy -
hál’ istennek - dolgom. Bandi írt, hogy jól van, és egy hónap
múlva megy szabadságra. No, talán akkor nekem is fog sikerülni
hazamenni. A tanulmányi szabadsággal úgy áll a dolog, hogy vagy
most lehet menni 3 hónapra (március, április, május), vagy pedig
nyáron (június, július, augusztus). Most mindenesetre kellemesebb
lett volna Pesten lenni, míg odahaza vannak Papáék is. De viszont
oly gyorsan jött most a dolog, hogy érzem, hogy nem sokat tanulnék
most. Megpróbálok itt egy kicsit előkészülni hátralevő
vizsgáimra. No, meg áprilisban esedékes 20 napos szabadságomat
sem akarom elveszíteni, ha már megszolgáltam érte! Így
mérlegelve az eseteket arra határoztam magam, hogy majd csak nyáron
kérem a 3 hónapos szabadságot, s addig is a szerencsére bízom
sorsom.
Már
jönnek a levélért, s így zárom soraim! Kedves Mama és papának
kezeit csókolom, a gyerekeket számtalanszor csókolom, hálás
fiúk, Sanyi.
1918.II.19.
D.u. 3 óra.
 |
| Józsi tisztiszolga levele id. Dörre Tivadarhoz (7. dok.) |
7.
Pethus
József
levele
Dörre Tivadarhoz(?). 1918. március 16.x
Kedves
jó Nagyságos úr!
Legnagyobb
sajnálatommal tudatom, hogy a mai napon azaz e hó 16-kán
szétváltunk a hadnagy úrral, akit a Baon. Behívott, énnekem meg
itten kell maradnom, ahol nem nagyon jól érzem magam. Talán inkább
kimentem volna a frontra, de nem tehetem, mivel édesanyám hátralévő
napjaira is kell gondolnom, és emiatt a hadnagy úr is tiltakozott,
hogy kimenjek. Eleinte ígért az itteni parancsnok úr, hogy fog
küldeni a káderhez, de most az is meghiúsult. Állítása szerint
nem lehet, talán azért, mert magyarxi
vagyok.
De nem baj, magyarok már ettől sokkal rosszabb helyen megállották
a helyüket, s így bízok én is. A hadnagy úr megtett, amit
lehetett, de mind hiábavaló volt a fáradsága. No, de nem baj,
erősnek köll lennünk kitartani, ugye?
Villanycsengőt
megcsinálom, csak szabadságot kapjak, akkor még felkeresem, és
végre egyúttal a csomagomat is elhozom. Eddigi beosztásom sem
biztos, állítólag fegyvermester leszek és villanyszerelő, ha
igaz lesz. E sorokat egy szabadságos vadásztól küldöm, nem
tudom, hogy feladja-e. A nagy bánatomat eltekintve jól érzem
[magam]. Szíves üdvözlettel, s kézcsókkal mindnyájuknak zárom
soraimat,
Józsi.
1918. III. 16. Este 8-kor.
8.
Levelezőlap
Feladó
neve: Dörre Sándor Fjb. 11. Div. Mg. Kurs. 58. Fp. 420.
[Címzett:]
Ngs. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreálisk. tanár
Budapest.
VI. Szondi u. 42/c III. 31.
[Pecsét:]
K.u.K. M.-G. Kurz. Nr. 58. L.-D.(?)
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 420 21.V.18. (?)
Cenzori
aláírással.
A
levelezőlapon az Isonzó-hadsereg plakettképével.
Kedves
jó Papa és Mama!
Házasságuk
mai évfordulóján szerető hálás szívvel kérem a jó Istent,
adja áldását, hogy a háború befejeztével, békés munkához
visszatérve még sokszor együtt ünnepelhessük egészségben,
megelégedéssel ezt a napot! Reméltem, hogy otthon tölthetem a mai
napot, egyelőre azonban még itt kell maradnom. Úgy számítom,
hogy egy hét múlva hazamegyek azonban legkésőbb. Már nemigen van
nyugtom, türelmetlenkedem.
Mi
újság otthon? Hosszú hallgatás után Mimike írt tegnap egy
lapot. Bandi a napokban írt. Jól van. Számtalan csók és
kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.
1918.
május 20-án. Este 10 óra.
9.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Dörre Sándor Fjb. 11. Fp. 420.
[Címzett:]
Őnagys. Dörre Mansi Úrhölgynek
Budapest.
VI. Szondi u. 42/c
[Pecsét:]
K. und. K. Feldjagerbataillon No. 11xii
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 420 14.VI.18. (?)
Cenzori
aláírással.
Fp.
420. 1918.VI.11. Este ½ 12 óra
Kedves
Mansikám!
Hál'
stennek jól érzem magam, csak nagyon kaccenjammeresxiii
kedvem van, mert tegnap este óta esik az eső. Akartam levelet írni
ma haza, de sehogyan [se] bírtam ezt összehozni. Talán majd
holnap! Számtalanszor ölel, csókol Sanyid.
10.
Dörre
Sándor levele édesanyjához. 1918. június 13.
Kedves
jó Mama!
Már
nagyon régóta készülődöm hazaírni, neki is ültem már
egyszer-kétszer, de sohase sikerült. Az első idő azután, hogy
megtudtam, hogy nem mehetek haza tanulmányi szabadságra, - nagyon
lassan és nehezen múlt el. Hiszen szinte a napokat számláltam
már, mikor ismét hazamehetek. Ahelyett pedig itt kellett maradnom,
pedig az utóbbi hetekben gondolatban többet voltam otthon, mint itt
a valóságban. No, de most már kezdem magam ismét beleélni az
itteni helyzetbe. Ma egy hete, hogy feloszlott a kurzus, és azóta
ismét a zászlóaljnál vagyok. Még a kurzusról múlt vasárnap
egy napra Triesztbe utaztam bevásárolni apróságokat a tiszti
étkezdénk részére. A vonaton találkoztam Mudry hadnaggyalxiv,
kit megkértem, hogy látogasson el kedves Mamáékhoz, és adja át
születésnapjához jókívánságaimat. Mint Mimike lapjából
értesülök, Mudry tényleg járt fenn nálunk. Naptáramban
lapozgatva utólag vettem csak észre, hogy tulajdonképpen nem
születésnaphoz, hanem névnaphoz kellett volna gratulálnom.
Bocsánatot kérek tévedésemért. Nem értem, hogyan eshetett meg.
Mimike
írja, hogy már készülődnek ki Visegrádra. Perszem ,most nagy a
rumli! Papa és Mansi az iskolában az évzárással vannak
elfoglalva, Mama és Mimike pedig a nyaralás előkészítésével.
Hiszen csak így magyarázhatom meg magamnak, hogy bizony egy kicsit
szórványosan jön a posta otthonról. Mamától e hó 3-iki
kelettel kaptam az utolsó lapot, Mimike 5-én írt. Talán
haragszanak, mert én oly ritkán írok? Ígérem, hogy megjavulok és
szorgalmasabb levélíró leszek.
Utolsó,
Dóri által küldött csomagért még egyszer hálás köszönet.
Nagyon spóroltam vele, de sajnos 2 hét alatt bizony majdnem
elfogyott. A kenyér a melegben kicsit húsos kezdett lenni, hát
szeletekre vágva megpirítottam, s most nagyszerű kétszersült.
Egész nap ropogtatom. Csak volna még belőle, de sajnos már
fogytán van az is. A tiszta [szesz?], tán fölösleges mondanom,
szintén már csak volt!
A
napokban Banditól kaptam levelet. Jól érzi magát, és még erősen
a szabadság hatása alatt áll. Küldött két nagyon jól sikerült
fotográfiát is. Egyiken Ferenccel van levéve, a másik arckép.
Valószínűleg haza is küldött. Csatolok én is egy fényképet, a
kurzuson készült.xv
Megismernek rajta?
Zárom
levelem, sietek, mert viszik éppen a postát. Remélem rövidesen
kapok választ!
Számtalan
csók és kézcsókot küld hálás fiúk, Sanyi.
1918.VI.13.
 |
| Dörre Sándor megnyugtatásként hazaküldött klasszikus tábori lapja a Piavei csata idejéből (11. dok) |
11.
Tábori
postai levelezőlapxvi
Feladó
neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. Fp. 420.
[Címzett:]
Ngs. id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár
Visegrád,
Pest megye.
[Pecsét:]
K. und. K. Feldjagerbataillon No. 11
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 420 19.VI.18.
[Körpecsét:]
Visegrád 918-JUN-2(?)
Egészséges
vagyok és jól érzem magamat.xvii
1918.VI.16.
Este 9 óra.
 |
| Dörre hadnagy csata utáni levele (12. dok.) |
12.
Dörre
Sándor levele édesapjához. 1918. június 21.
Kedves
jó Papa!
Napkúrázom,
kint fekszem a pokrócomon a réten, s a jó meleg napot süttetem
hátamra, hadd barnítsa, közben gondolataim Visegrádra kószálnak
el. Eszembe jutnak a jó dunai fürdőzések, melyek alighanem idén
is már megindultak, a csónakázás, és sok egyéb szép emlék!
Azt
hiszem kedves Papáék is odakinn vannak már az idén, hiszen 15-én
befejeződtek az előadások. Mama és Mimike legalább írták, hogy
már csomagolnak nagyban, és kifelé készülődnek. Hallom, Ilka
néni is már Pesten van Ilonnal. Hát tényleg Visegrádon lesznek
ők is? Úgy látszik, mozgalmas lesz a nyár megint odahaza, mint
mindig. Dóriék mit írnak? Azt hiszem ők is csak haza fognak
menni! Bandival ketten mi meg majd csak itt nyaralunk nagyurasan
Olaszországban. Eddig legalább ügyemről még semmit sem tudok, de
hát kedves Papa értesítése szerint ítélve, azt hiszem, hogy
rövidesen valami elintézést nyer a dolog. Reményem azonban nincs
sikerhez ez idő szerint.
Sokat
gondolok az utóbbi időben kedves Papa nyugalomba menésével. Lesz
belőle valami? A kormányválsággalxviii
a Zichyxix
miniszterségével most kedvező volna azt hiszem ehhez a helyzet.
Remélem megteszi kedves Papa a szükséges lépéseket, s nem
térítteti el magát megint e szándéktól. Igazán nem volna annak
értelme. Talán most még Dóriék Pestre jövetele sincs kizárva.
Tegnap
abbamaradt itt az írás, azóta megkaptam ma reggel Mama 2 lapját,
s Papától egyet 17-iki keltezéssel. Hála Istennek, hogy kedves
mindnyájan egészségesek! Persze, hogy sok most a dolog, azt
elhiszem, s így nemigen jutnak íráshoz. Meg aztán a posta sem
működik egészen normálisan, hiszen én is mindennap, de legalább
minden második napon írok, és kedves Mama mégis panaszkodik, hogy
ritkán kap hírt tőlem. Bandinál ugyanez lesz a helyzet.
Magamról
nem sokat írhatok. Eddig hála Istennek nincs bajom, elég jól
érzem magam. Élek egyik napról a másikra. Eszem, iszom, alszom
nagyokat, s fő foglalkozásom a cenzúrázás. A század jövő és
menő postáját, néhány száz lapot és levelet naponta átolvasni
elfoglalja néhány órámat. Ezzel is múlik az idő! Csak akkor
kellemetlen ez, mikor nincs saját postám amit olvassak, másokét
pedig – melyek egyáltalán nem érdekelnek – végig kell
böngészni.
NO,
de mára zárom soraim. Kedves mindnyájukat számtalanszor ölelem,
csókolom. Kedves Mama és kedves Papának kezeit csókolva hálás
fiúk, Sanyi.
1918.
VI. 21-én D.u. 2 óra
13.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Pethus József K.u.K. Mg. Kurz. des Drag. 7.xx
Feldpost
357
[Címzett:]
Nagys. Dörre Tivadar főreáliskolai tanár úrnak
Visegrád,
Pest megye.
[Pecsét:]
K. u. K. M.-G. (???) Komp. Des VII. Korps
[Pecsét:]
Zensuriert
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 357 4.VII.18.
[Körpecsét:]
Visegrád 918-???
Kedves
Tanár úr!
Bocsánatot
kérek, hogy kellemetlenkedek a soraimmal. Kérném, ha lenne szíves
tudatni, merre van a hadnagy úr, és nem történt-e valami baja az
offenzíva alatt. Én a régi helyemen maradok továbbra is.
Jól
vagyok. Sok kézcsókkal zárom soraimat. Józsi.
1918.VII.4.
 |
| Dörre utolsó levelezőlapja a frontról (14. dok.) |
14.
Levelezőlapxxi
Feladó
neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. Fp. 420.
[Címzett:]
Ngs. id. Dörre Tivadar Úrnak
Visegrád,
Pest megye.
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 420 12.VIII.18.
Isonzo-Armee
1915 emblémával
Piros
ceruzával cenzori szignó, alighanem maga Dörre által..
Jól
érzem magam hála Istennek! Sietve írok, hogy még postával
elmenjen ma lapom. Számtalan csók, kézcsók. Sanyi.
1918.VIII.11.
D.e. ½ 12.
15.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Ladányi Andor tart. Zászlós. K.u.K. GaR6/Btt2
K.u.K.
Fp. 486.
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadar főreáliskolai igazgató úrnakxxii
Ungarn.
Budapest, VI. Bulyovszky u. 26.
[Pecsét:]
K. u. K. Gebirgsartillerieregiment Nr. 6. Batterie 2.
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 486 18.VI.18.
Zöld
ceruzával cenzori ellenjegyzés.
Igen
tisztelt Igazgató Úr!
A
Pesti Napló VIII. 10-i számában értesültem Igazgató Úr
előléptetéséről, melyhez őszinte szerencsekívánataimat fűzöm.
Az a munkásság, amelyet Igazgató Úrnak köszönhetünk,
megérdemelt jutalomban részesült. Sok üdvözlettel:
Ladányi
zászlós.
Tirol(?),xxiii
1918.VIII.13.
 |
| Molnár András huszár levelezőlapja id. Dörre Tivadarhoz (16. dok.) |
16.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Molnár András 7. h. h. ezr. 2. g.p. század.xxiv
Fp. 635
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadar középiskolai igazgató úrnak
Budapest,
VI. Bulyovszky u. 26.
[Pecsét:]
M. kir. pápai honvéd huszár ezred
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 635 918.AUG.19.
Igen
tisztelt Igazgató Úr!
Nagy
örömmel olvastam a Pesti Hírlap 11-iki számában az én régi két
jó professzorom újabb királyi kinevezését. Ha akadály nem
gördül elé, a közeli napokban személyesen óhajtanám szívbeli
gratulációm kifejezni. Addig is minden elgondolható jót kíván a
messze távolból régi, hű szolgájuk, Molnár András.
 |
| Az egészségügy 1918-ban sem volt az igazi... Dörre Sándor levele a miskolci szükségkórházból, 1918. szeptember 13. (17. dok.) |
17.
Dörre
Sándor levele testvéréhez, Jenőhöz. 1918. szeptember 13.
Kedves
Jenőkém!
Itt
ülök vasárnap délután ótaxxv
Miskolcon a Reserve-Spitalban,xxvi
s idegességem, türelmetlenségem nőttön-nő. Pesten való
átutaztamban, szombaton éjjel 11-kor bedobtam címedre egy levelet,
melyben értesítettelek, hogy kórházvonaton útban vagyok Kassa
felé, s kértem általad a Papát, hogy részemre valamely pesti
kórházban helyet szerezzen mielőbb, s távirati úton kérjetek ki
az itteni kórháztól. Vasárnap délután ide megérkezve, amint
megtudtam, hogy itt maradok, azonnal sürgős táviratot küldtem
délután 5 órakor címedre, ugyancsak fenti tartalommal,
egyszersmind címemet is megadtam benne. Hát kérlek szépen, azóta
napról-napra, óráról-órára várok itt valami hírre otthonról,
de még mindez ideig egy árva betűt sem, nemhogy táviratot, vagy
levelet kaptam volna! Azok közül, akikkel idejöttem, már alig
vannak itt, mind mennek már haza. Levelemet is egy Pozsonyba
hazautazó főhadnagy viszi Pestre, s esetleg személyesen adja át.
Nekem pedig még mindig itt kell lebzselnem ebben a büdös,
poloskás, zsidó városban.xxvii
Ez, meg a körülmény, hogy 30-ika (2 hét) otthonról semmit se
tudok, borzasztóan nyugtalanít, s hidd meg, jobban megviseli az
idegeimet, mint egy „Trommelfeuer”.xxviii
Egyébként
élek egyik napról a másikra, várakozásban. Gyomrom egyformán
van,xxix
tekintve, hogy eddig még orvos nem vizsgált meg itten, nemhogy még
kezelnének!xxx
Ma délelőtt rendelt magához az orvos, de aztán nem jött el. Ma
délután 4 órára vagy holnap reggel 8 órára újabb vizsgálatot
ígértek be. Adnak házi kezelésre 2 hónapos szabadságokat.
Lehet, hogy nekem is ajánlani fogják, de még nem tudom, mit
csináljak. Inkább egy pesti kórházba kerülnék. Mindenesetre
remélem, hogy mielőbb Pesten leszek, ez a fő!
Kérlek,
Papának mutasd meg ezt a levelet, mivel a visegrád-pesti kettős
háztartással nem tudom, hová írjak; azután mielőbb
válaszoljanak, akár táviratilag, akár express, nincs-e baj
otthon.
Mindnyájatokat
szeretettel ölel, csókol: Sanyi.
Miskolc,
1918. IX. 13-án.
Címem:
Miskolc, Reserve-Spital, Rudolf Kaserne.
 |
| Dörre Klotild levelezőlapja fiához, Dörre Endréhez (18. dok.) |
18.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Dörre Tivadarné
[Címzett:]
Herrn Oblt. Endre Dörre
K.
u. K. 28-ten Inft. Div. Kommandóxxxi
Tábori
posta száma: 391
Kedves
Bandi!
Tudomásul
hozom, hogy tegnap Sanyi 3 napra hazajött. Már lépéseket tettünk,
hogy 18-20-án Budapestre jön kórházba. Tegnap este éppen
Kleiningenéknél(?) voltunk, kijött a Sanyi. Kár, hogy ma végkép
behurcolkodnak. Papa, Mansi iskolába, Mimike a kereskedelmibe jár,
hát már nagy szükség, hogy bemenjek. Pedig Sanyinak jó lenne a
csend és a nyugalom. Most majd csak terád várunk. Azt hittem
12-14-én biztosan itt leszel. Node jobb, ha lassabban jössz, talán
már rendben lesz a lakás, hogy aztán minden tiszta és rendben
lesz. Ma a Lajossal beutazunk. A lányok már tegnap együtt mentek.
Már a városba értek(?). Kleiningenék(?) holnap mennek. Isten
veled! Sokszor ölel és csókol szerető Anyád.
Visegrád,
Szeptember 16-án.xxxii
[Más
kézzel, lila ceruzával:] Ölel, csókol, Sanyid. Gyere már!
Várlak!
 |
| Dörre Endre levelezőlapja, szeptember 25-ről (19. dok.) |
19.
Tábori
postai levelezőlap
Feladó
neve: Oblt. Dörre E. Fp. 391.
[Pecsételve:]
K. u. K. 28-ten Infant. Divisionkommando
[Címzett:]
Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, Tanár cz.xxxiii
igazgató
Budapest,
VI. Szondy u. 42/c.
[Pecsét:]
Platzkommando des K. u. K. 28. Inf. Div. Kmdo.
[Körpecsét:]
K.u.K. Feldpostamt 391. 25.IX.18.
1918.
szept. 25.
Kedves
Papa és Mama!
Már
18-ika óta ugrásra készen várom elutazásom. Úgy volt, hogy
20-ikán egy kurzusra kell utaznom Brixenbe,xxxiv
és utána pedig terveztem szabadságom eltöltését. Nagy pechemre
azonban bizonytalan időre eltolták a kurzust, és volt főnököm
betegen eltávozott. Így most egyelőre lógok és várom a
jószerencsét. Talán nem várat már sokáig magára. Már nagyon
szeretnék otthon lenni, meg Sanyit látni megint. Itt pár napi eső
után megint szép meleg idő [van]. Kezeiket csókolja, Manzi,
Mimikét sokszor csókolja hálás fiúk, Bandi.
20.
Tábori
postai levelezőlapxxxv
Feladó
neve: Sanyi.
[Címzett:]
Ngy. id. Dörre Tivadar középisk. c. igazgató Úrnak
Loco.xxxvi
Kedves
jó Papa!
Tekintve,
hogy esik az eső, nem hiszem, hogy kimenjek Visegrádra. De ha
esetleg mégis, úgy nagyon kérem, vigye ki talpaltatni az otthon
levő sárga és fekete cipőmet az öreg Schuchterhez.xxxvii
A sarkokat mind két párnát szintén meg kell javítani, a
feketénél pedig a cipő orrát átalakítani. A sárga cipő már
félkész, de kapli nélkül. Talpbőrt kérem elvinni! Előre is
köszönöm!
Kézcsókkal:
Sanyi.
1918.IX.28.
D.u. 7 óra
 |
| Kijárási tilalom, 1918. október 29. (21. dok.) |
21.
Dörre
Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz. 1918. október 29.
Kedves
jó Papa!
A
zavaros politikai helyzetrexxxviii
való tekintettel mai állomásparanccsal az összes kórházi
állományban levő tisztnek – további parancsig -, a kórházból
kijárni nem szabad. Sajnos ez a parancs rám is vonatkozik, és így
kénytelen vagyok idebenn maradni. Remélem azonban, hogy a helyzet
rövidesen meg fog változni, s fogságunk nem tart soká! Majdcsak
elmúlik valahogy idebenn is az idő. Most majd mindenekelőtt alszom
egyet, s azután írok egy-két levelet. Ha délután ráér valaki,
és kedve van hozá, örülnék, ha meglátogatna. Talán Papa amúgy
is bejön a Várdaihoz?
Van
egy-két kérésem is. Az asztalon fekszik kis ollóm, kérem az
Csórivalxxxix
beküldeni, úgyszintén szekrényemből tiszta alsóruhát: inget
gallérral, alsónadrágot és harisnyát. Mimikét kérem, javítson
ki pár feketét.
Mi
újság odahaza? Bandi nem írt? Mamának, Papának kézcsók, s
Mansi és Mimivel sokszor csókolja: Sanyi.
1918.X.29.
D.u. ½ 3.
Epilógus
„Sanyi”
kalandjai nem értek véget, bár nem tudom, miként fogadta az
Őszirózsás forradalomnak nevezett hatalomváltást, majd a
Tanácsköztársaságot, amely eleinte budapesti értelmiségi
köröknél népszerű volt. Van egy tartalomban jelentéktelen
tábori levelezőlapon viszont, amely szerint 1919. június 21-én a
hatvani pályaudvarparancsnokságon szolgált, így megkockáztatható,
hogy részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban 1919 nyarán.
Dörre
Sándor, aki tanulmányait tekintve műszaki ember volt, ezen a
vonalon maradt a világháború után is. Az 1930-as 40-es évek
fordulóján Budapesten a Polgármesteri hivatalban dolgozott, mint a
Közszállítási és kertészeti alosztály műszaki főtisztje.
Testvére, Endre szintén a fővárosért dolgozott, ő
ügyosztályvezető tanácsnok volt a Városrendezési és
magánépítési osztályon.xl
Aztán a II. világháború természetesen ismét közbeszólt. Az
1894-ben született hősünket reaktiválták a vészhelyzetre való
tekintettel, noha 49 éves volt. Tartalékos címzetes századossá
nevezték ki a hidászokhoz 1943 januárjában.xli
Meg is lett a böjtje, 1946-ban létszámleépítésre hivatkozva
elbocsátják állásából.xlii
Innen számomra sajnos eltűnik az adatokból. Az bizonyos, hogy
Dörre Sándort hosszú élettel ajándékozta meg a sors, felesége
- nősülésének dátuma ismeretlen, valamikor a 20-as 30-as években
történhetett meg -, Busbach Stefánia 1983. augusztus 13-án hunyt
el 95 esztendős korában, és ekkor még feltűnik a gyászolók
között, 89 évesen. A nálam levő leveleket magába záró mappára
is csak annyi van írva: „Sanyi bácsi levelei”.
 |
| Dörre Sándor levelezőlapja a hatvani állomásparancsnokságról a proletárdiktatúra harcainak idején, 1919. június 21. |
Jegyzetek:
i
A 42 cm-es tarackok eredetileg Pola kikötőjét védő lövegek
voltak, melyekből 1916-tól kezdődően állítottak össze
vasúton, majd közúton mozgatható ütegeket. A tarackot a Skoda
gyártotta, 1000 kg-os lövedékét 14 km-re vetette, s ezzel a 16M
típusú 42-es volt a monarchia legnagyobb kaliberű tábori lövege.
Érdekesség, hogy egy példány ebből Győrben került 1919-ben
román kézre, amely az egyetlen létező példány ma ebből a
csúcskategóriás óriásból.
ii
A 3. „Fürst Kinsky” számú vártüzérezred
(Festungsartillerieregiment) eredetileg Przemyslben állomásozott,
legénységét elsősorban lengyelek és ukránok tették ki.
iii
Freiwillige, azaz önkéntes (német).
iv
Azaz császári és királyi 55. gyaloghadosztály parancsnoksága.
v Hadosztályparancsnokság (német).
vi
Parancsnoki beosztást (német).
vii Pethus
József, Dörre Sándor tisztiszolgája.
viii
Szemüveg helyett használt csiptető, cvikker.
ix
Valószínűleg Holländer Rezső hadnagyról van szó, aki 1917.
óta a 8. honvéd tábori ágyúsezrednél volt szolgálatban. Lásd:
Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára.
Személyes ügyek. 1917. 154. sz. 2943.o. Holländer kiemelkedően
szolgált 1915. márciusában, mikor zászlósként kiválóan
harcolt a Kárpátokban, s ezért Ezüst vitézségi éremmel
jutalmazták. Erre: Pesti Hírlap, 1939. 61. sz. 16.o.
x Nagyon
szép, könnyű levélpapíron, mely Original extra strong vízjellel
van ellátva.
xi
Az eredetiben is aláhúzva!
xii Mint
későbbi leveleiből kiderül, Dörre eddigre visszakerült a
zászlóaljhoz, befejezte a kurzust. Ez bizonyára összefüggésben
volt a június 15-i utolsó osztrák-magyar támadással a Piavénál.
xiii Macskajaj
magyarosan (németből).
xiv Valószínűleg
Mudry Lajos egészségügyi hadnaggyal (1893-1962), aki a háború
után körorvos volt Homokterenyén. Hadnagyi kinevezéséről hírt
adott a Budapesti Közlöny 1917. június 17-i száma (2. o.).
xv Sajnos
nincs a levélben.
xvi Két
teljesen egyforma, ugyanannak címzett levelezőlapom van, csak
egyikről hiányzik a vételi hely, Visegrád pecsétje.
xvii Ez
egy klasszikus csata idején gyakran használt formanyomtatvány,
amelyen alá kellett húzni a monarchia megfelelő nyelvén az előre
rányomtatott „Egészséges vagyok és jól érzem magamat.”-
választ. Dörre nyilvánvalóan a Piavei csatában, amelyben az
osztrák-magyar hadsereg hősies harcok és kezdeti sikerek után
vereséget szenvedett. A 11-es vadászok rohamjárőrei június
15-én Onestinél a Papadopoli-szigettel szemben ugyan átjutottak a
Piavén, de az olasz túlerő visszanyomta őket a folyón. A
zászlóalj az 58. hadosztály (XVI. hadtest, Isonzo-Armee)
kötelékében harcolt ekkor. Mikor a hadtestparancsnokság
elrendelte az átkelés megismétlését, a hadosztályparancsok
lemondással fenyegetőzve tiltakozott, s végül a
hadseregparancsnokság elrendelete a támadás beszüntetését.
Lásd: József Ágost Főherceg: A világháború amilyennek én
láttam. 1926-1934. 6. kötet. 473-474. o.
xviii1918-ban
a harmadik Wekerle-kormányban elmérgesedett a vita a választójogi
reformokkal kapcsolatban, s a kormányt addig támogató 48-as
Alkotmánypárt kettészakadt, miután Vázsonyi Vilmos és hívei
nem tudták átverni az általános választójogot az
országgyűlésen. Ezt követően Vázsonyi és hívei kiléptek a
kormányból, s átültek az ellenzékbe 1918. május 15-én.
xix Gróf
Zichy János (1868-1944), vallás- és közoktatásügyi miniszter
1910-13 és 1918. május 8. és október 31 között.
xx A
császári és királyi 7. „Herzog von Lothringen”
dragonyosezred békehelyőrsége Stanislauban volt, Galíciában,
legénységét németek és csehek alkották. „Józsi” ezek
szerint e dragonyosezred géppuskás kurzusára került át
májusban.
xxi Két
teljesen egyforma, ugyanannak címzett levelezőlapom van, csak
egyikről hiányzik a vételi hely, Visegrád pecsétje.
xxii Idősebb
Dörre Tivadart Zichy János miniszter 1918. július 16-án
jutalmazta címzetes középiskolai igazgatói címmel. Lásd:
Hivatalos Közlöny, 1918. 19. sz. 430. o.
xxiii Inkább
Troulnak olvasható, így nem tudom, hol lehet.
xxiv Azaz
a magyar királyi 7. honvéd huszárezred. Az ezred pápai
illetőségű volt, ahogy azt a levelezőlapon lévő pecsét is
említi, legénysége pedig szinte kizárólag magyar volt. Molnár
ennek 2. géppuskás századában szolgált.
xxv Szeptember
13-a péntekre esett, tehát 5. napja volt a miskolci kórházban.
xxvi „Tartalék
kórház”. A Szükség vagy Tartalék kórházakat háborús
időben működtette a hadsereg.
xxvii Miskolc
lakossága 1910-ben 51459 fő volt, amiből 20%, azaz 10291 fő volt
izraelita vallású.
xxviii Szűk
területre összpontosított nagy erejű tüzérségi támadás,
magyarosan pergőtűz (német).
xxix Úgy
látszik Dörre Sándornak korábban is meglévő gyomorbántalmai
újultak ki, s nem sebesülés miatt került kórházba.
xxx A
Monarchia ellátó- és élelmezési rendszerre eddigre határozottan
az összeomlás jeleit produkálta.
xxxi A
28. hadosztály ekkor a XXVI. hadtest részeként a 11. hadsereget
erősítette a Piave folyó mentén.
xxxii Az
elvileg datálatlan levelezőlapot Dörre Endre beosztása alapján
csak 1918-ra lehet tenni.
xxxiii Czímzetes.
xxxiv Ma
az Olaszországhoz csatolt Dél-Tirolban, neve olaszul Bressanone.
Lakosságának háromnegyede ma is német.
xxxv Ahogy
a levelezőlap tartalmából adódik, nem lett feladva, csak bedobva
a lakásnál.
xxxvi Helyben
(latin).
xxxvii Az
íráskép alapján inkább egy névre, mintsem a suszter szóra
tippelek.
xxxviii Tisza
István – A monarchia erős, de pozíció nélküli embere -
október 17-i beszédében ismerte be, hogy a háború elveszett,
ezt követően felgyorsultak az események, párhuzamosan a
Balkán-front összeomlásával. 1918. október 28-án ifj. Andrássy
Gyula bejelentette, hogy Ausztria-Magyarország különbékét kér.
xxxix Ismeretlen
személy.
xl Magyarország
tiszti cím- és névtára, 1942. 109. o.
xli Honvédségi
Közlöny – Személyes ügyek, 1943. 591. o.
xlii Fővárosi
Közlöny, 1946. 41. sz. 1036. o.
