Nancy Springer:
Enola Holmes – Az eltűnt márki esete
Budapest: L&L kiadó, 2020
239 oldal
Eredeti cím: The Case of Missing Marquess (2006)
Fordította: Nagy Mónika
Évek óta szezonja van a régi klasszikus bűnügyi regények folytatásának, hiszen melyik krimirajongó ne akarná Hercule Poirot vagy Sherlock Holmes új történeteit olvasni? Ám sajnos sem Doyle, sem Christie már nem dobhat össze új sztorikat. Önkéntes jelentkezők persze akadnak az örökség átvételére, már a blogon is ismertettem ilyeneket, vannak rosszabb és jobb kísérletek. Ám ezek a próbálkozások ritkán ütik meg a rajongók által magasra állított mércét (lássuk be, nehéz is), így maradnak azok a folytatások, amelyek nem „igazi” folytatások. Mégiscsak könnyebb, ha a neves detektívre csak vékony kaccsal csimpaszkodik a történet, és nagyobb szabadságot kap az író. Ilyesfajta spinoff Nancy Springer sorozata Sherlock Holmes eddig nem létező húgáról, amelynek első része landolt immár nyomozásra vágyó magyar markokban vagy másfél hónapja. S mint a Sherlock történetek kedvelője (bár nálam ugyebár Agatha Christie a némber one), úgy véltem egy kísérletet megér.
A borító - amely undorító módon a Netflixes filmsorozat montázsával borzaszt – nem sok jót ígért, s praktikusnak bizonyult a nálunk is rendszeresített orvosi gumikesztyű, mert félve nyúltam csak hozzá, hátha ízléstelenséggel fertőz. Elegáns egyszerűség helyett a kiadó a gyerekkori szobámban uralkodó kavalkádot - apu szóhasználata: kuplerájt - próbálta reprodukálni a borítóképen, jelentős sikerrel. Kinyitás után az első reakcióm alighanem a döbbenet volt, mikor megláttam, hogy az amúgy sem egy plus-size szélességű kötet mekkora „lóbetűkkel” van teleírva. Itt komolyan elkeseredtem. Igaz, abban legalább biztos lehettem, hogy sokáig nem fog tartani, bármi kín várjon is rám. Ómenek egész sora mondta, hogy keressek másik könyvet, de erőt vettem magamon, és balsejtelmeimen. Van egy mondás, mely szerint: aki önmagát le tudja győzni, az hős. Úgyhogy hősiesen elkezdtem olvasni egy ködös őszi délután hazafele Ikarus 280-as kemény bőrülésén.
Két nap alatti négyszer félórás buszozás után meg becsuktam. Sokkal jobb volt, mint számítottam. Az első, amit a kötettel kapcsolatban el kell fogadni, az az, hogy egy ifjúsági regény (YA). Mondjuk a borítós kupiból sejthettem volna, de azért ez elsőre nem nyilvánvaló mindenkinek… Főszereplőnk, Enola Holmes természetesen önérzetes, makacs, lázadó lány, ahogy az egy progresszív XXI. századi ifjúsági regény antagonistájához illik, aki egyszerre intelligens és idegesítő. Tulajdonképpen kedveltem a karakterét, bár egyelőre a Holmesok zsenialitásának csiráit lehet csak megfigyelni rajta. A könyvbeli Enola cuki, a filmsorozatbelire meg nem vagyok kíváncsi, mert úgyis tudom, hogy egy netflixes sorozattól mire számíthat az ember… A filmkritikák zöme ugyan a sorozat feminista kiállásáról zeng ódákat, de a kötet szerencsére nem tobzódik túlzásokban, sőt itt-ott mintha ki merné mondani, hogy azért a másik nem élete sem csak játék és mese. A XIX. század vége egy szertartásos kor szertartásos világa volt, sokkal felvilágosultabb, mint a 100 évvel korábbi és sokkal kevésbé szabados, mint a 100 évvel későbbi. Fény és árnyék, mint minden korszak. Mondjuk, akinek ez meglepetés, az nem olvasott elég történelmet. A viktoriánus világ bemutatása elég jól sikerült, a kor hangulatát Springer - ha tendenciózusan is - jól át tudta adni. Lehet, hogy Enola utálja a tornűrt és a fenékpárnát, de miután a férfiember manapság már lassan gyakrabban lát szoknyát asztalokon, mint nőkön, kezdem értékelni a régi divatot. Persze, könnyű nekem, mert nem kell felvennem. De a győri barokk esküvők alapján, szerintem sokaknak bejönnek ezek a régi női ruhák.
Elkalandoztam azonban! A magányos Enolával ellentétben a másik fontosnak tűnő alak a megkeresendő személy, a fiatal Tewksbury márki. Na az ő könyvbeli viselkedése kapcsán nettó szégyenérzet töltött el. Úgy látszik most már minden hímkaraktert kötelező kasztrálni és töketlen nyafogógépként ábrázolni. Úgy szeretnék végre egy kemény ifjúsági regényt Schwarzeneggerszerű férfi karakterrel… Kezdem érteni, miért olvasnak a fiúk kevesebbet tiniként. Ez a tótágast álló világ nem igazán harmonizál ugyanis a valósággal. Legalábbis remélem, hogy itt még nem tartunk.
Szívesen írnék a cselekményről és nyomozásról is, de valójába ilyasmi nem igazán létezik a regényben. Egyelőre betudom annak, hogy egy sorozat bevezető kötetérő van szó, s jóhiszeműen viszonyulok a regényecskéhez. A kötetben ugyanis a legsoványabb maga a krimi szál. Az eltűnt márki esete nem igazán tündöklik nyomozói virtuozitásban. Sokkal izgalmasabb Enola anyjának eltűnése és a lány szökése, mint a címadó történés, és ez a valódi mozgatórugó a regényben.
Felmerülhet a kedves olvasóban, mi Sherlock Holmes és Mycroft Holmes szerepe a történetben? Hát nem sok. Háttértáncosok. Elleben a rejtélyeknek van szerepük, Elona anyja „szóvirágokkal” üzen lányának eltűnésének indokairól, s ezek megfejtése kicsit feldobja a sztorit.
A pasztellszínekben pompázó papírborítóra passzított montázs a 14 helyett 28 évesnek maszkírozott filmbeli Enolával (Millie Bobby Brown – valójában 17 esztendős lesz) még mindig szörnyűséges, nem változott 50 sora alatt. Én értem, hogy voltaképpen a netflixes sorozat hullámán próbál szörfözni a kiadó, ám talán esztétikusabb lett volna valami önálló gondolat, de még a 2006-os első angolnyelvű kiadás borítója is. Nagy Mónika fordítása teljesen jó, különösen a kötet első felében egészen magával ragadóan volt számomra.
Értékelés:
Noha Enola Holmes nem robban akkorát, mint az Enola Gay sajnálatosan bevetett egykori csomagja, azért kellemes kis olvasmány. Ha nem megy át túlságosan feminista vonalba, és sikerül rendes nyomozást is belevinni a történetbe, még az is lehet, hogy jó barátságba kerülök a könyvsorozattal. Van egy olyan érzésem ugyanis, hogy a következő kötetek jobban lesznek. Elsősorban ifjúságnak ajánlott, kemény krimisták nem biztos, hogy elégedetten fogják dörzsölni bűnüldözéstől dörzsölt tenyerüket.
Pontszám:
Hat fenékpárna a tízből.
6/10 pont
moly.hu: 89%
goodreads.com: 3.85 pont
(2020. november 25.)
