Most egy csokor dokumentumot teszek közzé magyar fordításban Jugoszlávia 1941-es felosztásának folyamatáról. Ezekben szépen rajzolódik ki az a politikai csatározás, amely során kialakultak 1941-ben Jugoszlávia megsemmisítése után az új balkáni határok. Azért is szerencsés ilyen dokumentumok olvasása, mert láthatjuk, hogy miként működik az ilyesfajta döntéshozatal, mert ne legyünk naivak, ma is hasonló háttéralkukon alapulnak a külpolitikai események, történések. Ezek angol nyelven kiadott dokumentumok, ám egy részük magyarul tudtommal még nem jelent meg. Első etapban 22 dokumentum olvasható, terveim szerint egy hasonló terjedelmű folytatás fog következni majd.
A fordítás talán nem túl szabatos, de tőlem ennyire telik. A bakizás jogát fenntartom, sokszor este dolgoztam rajta, félkómában.
Ribbentrop, a birodalmi külügyminiszter
(fotó: Bundesarchiv, Bild 183-H04810 / CC-BY-SA 3.0)
|
Dokumentumok
Jugoszlávia 1941-es felosztásáról I.
1.
Szigorúan titkos!
Berlin, 1941. március 28.3
Beszélgetés a Führer
és Sztójay magyar nagykövet között a külügyminiszter
jelenlétében,
1941. március 27-én délután 1:10 és 1:25 között
[…]Ő, a Führer, úgy
ítéli meg… hogy Sztójay maga menjen azonnal…, hogy beszéljen
személyesen a kormányzóval. A Führer a következő pontokat adta
meg neki:
- Németország meg fogja akadályozni bármilyen bázis kialakulását, amely Németország ellen irányul.
- Konfliktus esetén Németország nem szabna korlátokat Magyarország revizionista vágyainak.
- A Führer megítélése szerint taktikailag helyes lenne Horvátországnak autonómiát adni.
- Az adott körülmények között helyénvaló lenne, ha Magyarország bizonyos katonai intézkedéseket foganatosítana.
[…] A Führer
kijelentette, hogy a helyzet alakulása kimondhatatlan
szerencsétlenség Jugoszlávia számára. A király 17 és fél éves
gyerek volt, egy rab, és bábja a különböző erőknek.
Németországnak egyáltalán nincsenek területi vagy politikai
érdekei odalenn, kivéve Karintiát és Stájerország déli részét,
mely régiókat egykor elveszített.4
Nemzetpolitikai okokból Németország nem kíván kijáratot az
Adriára.5
A német nép most a Balti- és az Északi-tenger felé orientálódik,
és ő nem szeretné veszélyeztetni ezt az egységes igazodást a
birodalom déli területeinek déltenger felé való érdekeltségei
miatt. Magyarország vágyát az adriai kijárathoz – amely
bizonyára a kormányzónak különösen közel áll a szívéhez -,
egy kissé érzékeny probléma az olaszokra való tekintettel, de
Németország támogatja Magyarország ambícióit ebben. Ha eljön a
harc órája, Jugoszláviát likvidálni fogják; márpedig harc
lesz, amint a Jugoszlávia események közvetlenül Németország
ellen irányulnak. Katonailag Jugoszlávia nem probléma.
Oroszország csendben fog maradni. Sztójay kérdésére, hogy a
Führer egy független Horvátországgal számol vagy egy autonóm
Horvátországgal Jugoszlávia keretein belül, a Führer azt mondta,
hogy Horvátország független lesz, esetlegesen a magyar állam
befolyása alatt, de soha többé nem lehet Jugoszlávia. Nincsenek
érdekeink Horvátországban, csak Karintiában és
Dél-Stájerországban. […]
Hewel6
2.
Jegyzőkönyv a
Jugoszláv helyzetről szóló megbeszélésről7
Berlin, 1941. március
27.
[…] Fontos, hogy az
akció lemenjen, amilyen gyorsan csak lehetséges. Megpróbáljuk,
hogy a szomszédos államok részt vegyenek benne megfelelő módon.
Fel kell ajánlani a tényleges katonai részvételt Jugoszlávia
ellen Olaszországnak, Magyarországnak, és bizonyos tekintetben
Bulgáriának is. Románia elsődleges feladata a biztosítás
Oroszország felé. A magyar és a bolgár nagyköveteket már
értesítették. A nap folyamán a Duce-nak üzenetet fognak küldeni.
Politikailag különösen
fontos, hogy a Jugoszlávia elleni csapás kérlelhetetlen súlyú és
a katonai pusztítás villámszerű művelet legyen. Ez ugyanis
feltehetően kellő visszatartó erőt jelentene Törökország
számára, és kedvezően hatna a későbbi Görögország elleni
hadművelethez. Fontos lenne, hogy Horvátország a mi oldalunkon
legyen, amikor támadunk. Ezzel összhangban biztosítani fogjuk
számukra a politikai életet (autonómia a későbbiek során). A
Jugoszlávia elleni háború előreláthatóan nagyon népszerű lesz
Olaszországban, Magyarországon és Bulgáriában, mivel ezen
államoknak területszerzést ígérhetünk; Az Adriai-tengerpartot
Olaszországnak, a Bánátot Magyarországnak,8
Macedóniát Bulgáriának. […]
3.
Berlin, 1941. március
29.
Feljegyzés a F[ührer]11
és a m[agyar] nagykövet Sztójay közötti beszélgetésről
[…] [Hitler mondja:]
Nekünk nincsenek követeléseink a Balkánon, de van két barátunk
a Balkánon: Magyarország és Bulgária, és nem lát okot arra,
hogy mindkét barát ne kárpótolja magát, ha már a helyzet így
alakult. Ő [Hitler] ismét biztosítékát adta Sztójaynak,
akárcsak korábban, hogy Magyarország nem fog találkozni
Németország ellenvetéseivel a revízióval kapcsolatban, abban az
esetben ha összecsapás lesz. És amennyiben Magyarország
elképzelése és kívánsága egy kijárat az Adriára, biztos lehet
benne - noha ez Olaszország érdekszférájába esik -, Németország
támogatni fogja ezt a magyar kívánságot. KI fogja égetni ezt az
elgennyesedett sebet12
a Balkánon.
A bolgárok mindig
annyira tisztességesek voltak, gyakran okozott neki [Hitlernek]
fájdalmat, hogy ismételten vissza kellett tartania őket a béke
kedvéért.
Ő, a Führer, őszintén
elégedett a kormányzó válaszával. Most végre orvosolni lehet az
igazságtalanságot. Történelmileg Németország és Magyarország
mégiscsak összetartoznak. Mindkettő hatalmas szláv hullámmal áll
szemben. Ez a barátság nem függött attól, milyen kormányzati
rendszer volt éppen, sokkal inkább – hol kisebb, hol nagyobb
mértékben – függött a politikai és katonai helyzet
lehetőségeitől. […]
Ő [Hitler] azt szeretné,
ha ennek a konfliktusnak a végén Magyarország elégedett lenne, és
visszaállítaná állami pozíciót egy nagyszabású revízióval.
Ezek a területszerzések nagy hatással lennének Magyarországra,
különösen gazdaságilag.
Sztójay elmondta a
Führernek, hogy Magyarországot általában véve nem érdekli
Horvátország, nem akar egy elkülönült országot a saját
határain belül. A Führernek az a véleménye, hogy Horvátországnak
nem szabad többé Jugoszláviához tartoznia, biztosan találni
fognak valami kiutat, például barátság és gazdasági igazodás
Magyarországgal. Németországot egyáltalán nem érdekli. Sztójay
megerősítette, hogy nem kíván semmi egyebet Horvátországtól,
mint jószomszédi viszonyt.
Sztójay ezután
felvetette az tengeri kijárat témáját, és elmondta, hogy
valószínűleg lehetséges egy megállapodás Horvátországgal egy
korridorról az Adriához Zágráb közelében. Ez volt Magyarország
egyetlen kívánsága Horvátországot illetően. Meg van győződve
róla, hogy Magyarország baráti viszonyban élhet Horvátországgal;
a feszültség Horvátország és Magyarország között egyedül és
kizárólag Belgrád gyújtópropagandájának következménye.
Végezetül, Magyarország egyáltalán nem akar semmit
Horvátországtól. […]
Hewel
4.
[Távirat] A
külügyminisztertől a Zágrábi főkonzulátushoz13
Különleges
rádiótelegram14
Nagyon sürgős! Berlin,
1941. március 31.
Kérem informálják
bizalmasan a horvát vezetőket megfelelő közvetítők
segítségével, hogy mi függetlenséget biztosítanánk
Horvátországnak az európai új rend keretében, amennyiben a
Jugoszláv állam összeomlana saját hibái következtében. Ők ezt
a célt a leghatékonyabban tudják támogatni, amennyiben a
továbbiakban teljesen tartózkodnak a Belgráddal való
együttműködéstől.15
Ribbentrop
5.
Führer-direktíva16
Führer-főhadiszállás,
1941. április 3.
Szigorúan tilos katonai!
A Führer és a Wehrmacht
főparancsnoka
Csak tiszt jelenlétében!
26. számú direktíva
Együttműködés a
szövetségesekkel a Balkánon
- Politikai célkitűzésükből fakadóan a délkelet-európai államoknak a következő katonai feladatok jutnak:
Magyarország,
akire a Bánát17
esik, főként ezt a területet kell elfoglalnia; de kijelentette,
hogy kész együttműködni az ellenség megsemmisítésében.
Bulgária
vissza akarja szerezni Macedóniát, ezért elsősorban ilyen irányú
támadásban érdekelt, de német oldalról nem nehezedik rá
különösebb nyomás. Továbbá a bolgárok biztosítják – német
páncélozott egységekkel megerősítve – a hátunkat
Törökországgal szemben. Erre a célra felhasználható az a három
hadosztály is, amelyik a görög határon állomásozik.
Románia,
saját maga és Németország érdekében a Jugoszláviával és
Oroszországgal szembeni határainak védelmére korlátozódik. […]
6.
A zágrábi
főkonzultól a külügyminisztériumhoz18
távirat
33. sz. április 3-án
Zágráb, 1941. április
4. Fogadva: április 4-én 2:05
A külügyminiszternek.
Ma délben Malletke
megbeszélést folytatott Macekkal.19
Utóbbi kifejtette:
- Kategorikusan elutasított mindenféle megbeszélést egy független Nagy-Horvátországról.20
- A Háromhatalmi szerződést21 Szerbia jóakaratának jeleként újra megerősítenék.
- Macek elismeri, hogy Jugoszláviának elégtételt kell adnia a Német Birodalomnak felé.
- Ha Berlin elfogadja, Macek felajánlja a szerb kormánynak, hogy személyesen veszi át Háromhatalmi szerződés megújításáról szóló tárgyalásokat, hogy biztosíthassa a megfelelő elégtételt.
- Két személy kizárólagos teljhatalommal egy lépésre lesz a királytól, akinek jelentősége gyakorlatilag megszűnt.
- Szlovénia leválasztásának ötlete nem tárgyalható. Ugyanez vonatkozik annak feldarabolására.
[…]
7.
A jugoszláviai német
ügyvivőtől a külügyminiszterhez
távirat
Nagyon sürgős! Belgrád,
1941. április 5.
Beérkezett: 1941.
április 5. d.u. 7:30
385. sz. április 5-én.
A szlovák ügyvivő, aki
ma délben beszélt a szlovén vezetőkkel, Kuloveccsel22
és Krekkel,23
magához hívott és kifejtette:
A szlovének a háborút
elkerülhetetlennek találják. Ez el fogja hozni Jugoszlávia végét.
Ha nem találnak külön megoldást Szlovénia számára, a
szlovénok, ugyanúgy, mint a horvátok, a szerbekkel együtt fognak
meghalni. Mivel azonban a saját országuk fontosabb volt. számukra,
mint a jugoszláv állam, ők más utat keresnek. Ez minden esetben
az volt, hogy együttműködést kell, találjanak Németországgal.
Két lehetséges megoldás van:
- Egy független Szlovénia.
- Egy állam, amely Szlovéniából és Horvátországból áll.
Szlovénia azonban attól
fél, hogy Németországnak műs terve van, amely végeredményben
Szlovénia feldarabolása.24
Érdemes lenne biztosan tudni a birodalmi kormány szándékát ez
ügyben. Szerencsétlenségre itt Belgrádban – a szerb éberség
miatt – nincs lehetősége s szlovén vezetőknek közvetlen
kapcsolatba lépni a birodalom tisztviselőivel. Ha itt kitudódna,
mit terveznek, bizonyosan megölnék őket.
Feine
8.
A külügyminisztertől
a romániai követséghez25
távirat
Nagyon sürgős! Berlin,
1941. április 5. d.u. 11:30
Szigorúan titkos!
Személyesen az
ideiglenes ügyvivőnek!
Kérem, informálja
szigorúan bizalmasan Antonescu tábornokot április 6-án a korán
reggel a következőkről:
A német hadművelet
Jugoszlávia és Görögország ellen április 6-án vasárnap reggel
kezdődik. A hadművelet kezdetével egy időben a birodalmi kormány
a világ közvéleménye számára nyilvánosságra hozza a
Jugoszlávia elleni akció okait hivatalos közleményében.
Engedélyezzük az Ön számára, hogy ezeket a román államfő
tudomására hozza.
Az Ön informálása
végett hozzáteszem a következőket:
A román követ tegnap
magához hívott azért, hogy Antonescu megbízásából közölje
velem, hogy a román kormány román katonákat küld a Bánátba,26
amennyiben magyar katonák vonulnak be oda, vagy amennyiben a terület
politikai struktúrája változna a jövőben.27
A Bánát, ahol 100000 román és szinte semennyi magyar lakik,28
nem kerülhet magyar kézre, mert általános felháborodást keltene
Romániában. Ezért ő [Antonescu] azt szeretné, hogy megtudja a
birodalmi kormány véleményét a Bánát román katonák általi
megszállásáról, és várja a döntésüket. Megüzentem a
követnek, hogy ez a kívánság hamis alapokon nyugszik, magyar
katonák bevonulását a Bánátba nem tervezzük. Csak német
katonák nyomulnak be ide.
Amennyiben Antonescuval
való beszélgetése során visszatérne erre a kérdésre, kérem
hasonló értelemben válaszoljon.
Ribbentrop
9.
Aláírás nélküli
memorandum29
[1941. április 6.]30
Általános terv a
Jugoszláviához tartozó területek adminisztrációjának későbbi
megszervezéséhez
A Führer a következő
vezérelveket adta meg a jugoszláv területek adminisztrációjának
későbbi megszervezéséhez:
- Azok a részek, amelyek korábban Ausztriához tartoztak, és amelyek a karintiai és stájer gauval31 határosak délről, a meghatározott mértékben betagozódnak az említett gaukba, és a Német Birodalomba.
- Horvátország autonóm állam lesz, talán magyar befolyás alatt.
- Jugoszlávia északnyugati tengerparti térsége, Dalmácia, és Montenegró Olaszországnak jut.
- Macedónia Bulgáriára esik.
- A korábbi magyar részek a Dunáig, melyek Magyarországgal határosak, Magyarországnak jutnak.
- Csak Ószerbia32 (Macedónia nélkül) kerül átmenetileg egy időre német katonai közigazgatás alá.
10.
Az olaszországi német
nagykövettől a külügyminisztériumhoz33
távirat
Róma, 1941. április 11.
d.u. 3:00; érkezett [Berlinbe]: d.u. 4:05
A ma reggel Anfusotól34
Bismarcknak35
adott szerint Pavelić Rómából Triesztbe távozott, ahonnan 300
(háromszáz) követőjével (Zágrábba akar eljutni, amilyen
gyorsan csak lehet, akár az olasz, akár a német vonalakon
keresztül. Anfuso reggel hozzátette, hogy a Duce nagyon pozitívan
nyilatkozott egy független Horvátországról Pavelić vezetése
alatt. A További horvátországi fejleményekből a későbbi
időpontban értesíteni kellene.
Ez alkalommal Anfuso
érintette Olaszország igényét Dalmáciára, de kiegészítette,
hogy a horvátok is maguknak követelik Dalmáciát. A kérdés
megoldását t későbbi időpontra kell eltenni.
Mackensen
11.
A protokollfőnök
emlékeztetője
Távirat a Führernek,
továbbította telefonon Hinrichs miniszter, 1941. április 12.
„Róma, 1941. április
11.
A Führernek és
birodalmi kancellárnak, Berlin.
Ebben a pillanatban,
mikor a dicsőséges és legyőzhetetlen német katonák bevonulnak a
hazámba, bátorkodom, Führer, hálámat és odaadásomat küldeni
Önnek. A független Horvátország hozzáköti magát az új rend
Európájához, amelyet Ön és a Duce alkotott. Ebben az órában a
horvát nép ujjong, és teljes szívből köszönti a
nemzetiszocialista Németországot és a fasiszta Olaszországot. Dr.
Ante Pavelić. ”
Ezt a táviratot Hinrichs
miniszter adta át a Führernek, és újra be fogja nyújtani
írásban.
Dörnberg
12.
Az államtitkár
emlékeztetője36
St.S. No. 252.
Berlin, 1941. április
12.
A magyar nagykövet
magához hívott ma és ismét visszatért arra a tényre, hogy a
román államfő összecsapást jósolt von Brauchitsch tábornagynak,
amennyiben a magyar hadsereg vonul be a Bánátba.37
Ez a kijelentés nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Románia elő fog
állni igényeivel a Bánát egy részére. Másfelől a Führer azt
mondta a magyaroknak, név szerint Sztójaynak személyesen, hogy
Magyarország vissza fogja kapni az 1918-ban átengedett területeket,
kifejezetten megemlítve a Bánátot (kizárva ellenben
Horvátországot és Szlavóniát).
A magyar külügyminiszter
ezért úgy véli kívánatos volna - annak érdekében, hogy
elkerüljék a jövőbeli komplikációkat -, informálni Antonescu
tábornokot - mintegy megelőző intézkedés gyanánt – a
Magyarország számára kedvező Bánátra vonatkozó döntést.
Én azt válaszoltam
Szójaynak, hogy tudok az említett ügyről Antonescu tábornokkal,
ám végül egyelőre nem lehet belőle probléma, míg a magyar
csapatok nem kelnek át a Tisza folyó keleti partjára, ahogy az a
katonai megállapodásban is benne van; tehát nem találkozhatnak
román katonai erőkkel a Bánátban. Azonban hozzátettem, hogy
vannak olyan híresztelések, mely szerint néhány alsóbb magyar
katonai parancsnok nem lesz feltűnő a tiszai határ mellett.
Figyelmeztettem, hogy határozottan ellene vagyunk ennek.
Ezennel benyújtom a
külügyminiszternek (telegramban).
Weizsäcker
13.
A zágrábi
főkonzulátustól a külügyminisztériumnak38
távirat
Április 12. 56. sz.
Zágráb, 1941. április
12. Érkezett: április 13. 12:30
Ma Kvaternik39
két kérést intézett a birodalmi kormány felé a Wehrmacht
főparancsnokságán keresztül:
- A birodalmi kormány ismerje el a független horvát államot. Pozitív válasz esetén azonnal megkezdi a kormányalakítást.
- Megállapodást kér egy horvát fegyveres erő létrehozására, amelynek alapítása már folyamatban van, és ami már nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolt a szerbek elleni harcok során. Kéri, hogy a Wehrmacht ne foglalja le ezt az anyagot, és hagyja a horvát hadseregnél. Kvaternik azonnali és fenntartások nélküli fegyverbarátságot ígér minden hadszíntéren.
Kvaternik ezen lépése a
legjobban jellemzi a jelenlegi helyzetet Horvátországban. A bizalom
a Führer iránt a horvát népben határtalan. Az olasz és magyar
katonai intézkedések horvát területen40
növekvő bizalmatlansággal találkoznak, és nagy nyugtalanságot
szülnek. A mai napot létrehozott Kvaternik irányította vezetői
tanács jelenleg garantálja a teljesen gördülékeny együttműködést
a horvátok és német katonai hatóságok között, valamint a
rendezett adminisztrációt a gazdaság és földművelés terén. A
kormány helyzetének stabilizációja nagyban függ a
Tengelyhatalmak elismerésétől.
Úgy tűnik a hatékony
propaganda csak a következő jelszavakkal lehetséges:
- A Tengelyhatalmak elismerik a szabad Horvátországot.
- Németország nem követel horvát területeket.
- Elismerik a horvát katonaság hozzájárulását a korábbi jugoszláv hadsereg megrendülésében és az ellene folyó harcokban.
- Figyelemmel lesznek és helyet adnak Horvátországnak az új európai rend kialakítása során.
- A zsidó kérdés.
Fontos, hogy felhívást
intézzünk szórólapokkal a horvát parasztsághoz, hogy azonnal
folytassák a mezőgazdasági termelést a lehető legnagyobb
mértékben, nehogy az élelmiszerhelyzet veszélybe kerüljön a
tavalyi rossz termés eredményeként.
Wolff
Freundt
14.
A politikai osztály
vezetője az olaszországi nagykövetséghez41
Zártkörű kódolt
távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich nevű
speciális vonaton,42
1941. április 14. d.e. 3 óra
Szám nélküli
A nagyköveteknek.
A távirat szövege,
amelyet a Führer Pavelićnek szándékozik küldeni a következő:
„Dr. Ante Pavelić,
Zágráb: Köszönöm a táviratát,43
és Kvaternik tábornokét, amelyekben értesítettek engem a horvát
nép kívánságáról, és a független horvát állam
kikiáltásáról, és amelyekben kérik, hogy a Német Birodalom
ismerje el Horvátország függetlenségét. Az óra számomra nagyon
különleges örömmel és elégedettséggel tölt el, melyben a
horvát nép visszanyeri régóta kívánt szabadságát a
Tengelyhatalmak katonáinak győzedelmes előretörésének
következtében, és amelyben átadhatom Önnek A független horvát
állam elismerését a Német Birodalom részéről. A legjobbakat
kívánom Önnek és a horvát népnek. Adolf Hitler.”
A Führer táviratának
vége.
A külügyminiszter arra
kéri Önt, hogy adja át, amilyen gyorsan csak lehet, miután
találkozott a Ducéval, annak érdekében, hogy a Duce táviratával
együtt mindkét táviratot egy időben nyilvánosságra lehessen
hozni Németországban és Olaszországban rádió és sajtó útján,
rögtön a Duce táviratának kézhez vétele után.
Rintelen
15.
Az olaszországi
nagykövet a külügyminiszternek44
titkos táviraton
Nagyon sürgős! Róma,
1941. április 14. d.e. 10:35
Szigorúan titkos!
Április 14. 816. sz.
Személyesen a
külügyminiszternek!
Hivatkozva az Ön ma
hajnalban 1 órakor adott telefonos instrukcióira.
Anfuso jelenlétében ma
reggel 9 órakor részletesen bemutattam a Ducénak Horvátország
elismerésének ügyét. A elviekben Duce melegen üdvözölte az
elismerést, mert az elmúlt 12 évben kapcsolatai Belgráddal súlyos
próbáknak volt kitéve, és a király Marseilles-i meggyilkolása45
után csaknem háborúhoz vezettek, melynek oka az ő kiállása volt
a horvátok mellett. Igaz, a függetlenség elismerése nyitva hagyja
a jövőbeli határok kérdését, ráadásul nem csak Olaszország
felé, hanem tekintetbe véve minden szomszédot. Olaszország
irányába különleges az eset, mivel Olaszországnak vannak
bizonyos történelmi, etnográfiai, stratégiai és tengerészeti
jogai Dalmáciára; a horvátoknak ezeket figyelembe kell venniük.
Ezeket a jogokat meg kell védenie, annak ellenére is, hogy ő
természetesen kész elfogadni Horvátország kívánságát egy
Adriai kijáratra. A Duce mindazonáltal nem gondolja, hogy a
Dalmácia miatti fenntartásai bekerüljenek az elismerő táviratba,
de kijelentette, hogy ezekről „privátilag” már csatornákon
értesíteni fogja Pavelićet. Habár ő „lelkesen üdvözli”
Horvátország függetlenségét, ő semmi esetre sem fogja ma
elkötelezni magát az elismeréssel, tekintettel Horvátország
jövőbeli határai, mindenekelőtt Dalmácia miatt.
[…]
16.
A külügyminisztertől
a magyar követséghez46
távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich speciális
vonaton, 1941. április 14. d.u. 2:40
Személyesen a
nagykövetnek!
A magyar kormány a
következő kéréseke küldte katonai csatornákon keresztül:
- Magyar megszállás a Bánát északi részétől a Vranjevo-Kikinda vasútvonalig, vagy legalább Aranka környékéig.
- Magyar megszállás a felső-Mura térségében, délre a Murától, északra a Drávától, általánosan Maribortól keletre.
A következő választ
fogjuk küldeni, hasonlóképpen katonai csatornákon keresztül:
„A Führer minden
kérést elvet, amely szerint magyar katonák menjenek a Bánátba,
mivel a románoknak megígérte, hogy csak német katonák vonulnak
be oda. Amennyiben veszély fenyegetné a magyar vagy a német
lakosságot, a XLI. hadtest vállalni fogja annak védelmét. ”
„Ez nem jelent
semmiféle állásfoglalást a magyar igényekkel szemben a térség
hovatartozását illetően, csupán elővigyázatossági rendszabály
a román és magyar katonák közti összecsapások elkerülése
végett.47
A Führer elfogadja a magyar megszállást a Muravidékre, illetve a
Mura és Dráva közötti régióra nézve, amelyek a világháború
előtt Magyarországhoz tartoztak, amint a második hadsereg hátsó
kommunikációs vonalai biztosítottak. A végső területi
elrendezés – függetlenül a katonai megszállástól – később
lesz elvégezve.48”
Kérem, a magyar
miniszterelnököt is hasonlóképpen informálja!
Kérem, jelezze vissza,
ha ez megtörtént!
Ribbentrop
17.
Az olaszországi német
nagykövet a külügyminisztériumhoz49
távirat
Nagyon sürgős! Róma,
április 14. 19:35-20:00
Szigorúan titkos!
823. sz. április 14.
A külügyminiszternek
személyesen!
[Mackensen először arról
beszél, amiről korábban volt már szó: azaz, hogy Mussolini
elismeri Horvátország függetlenségét, de a határok kérdésének
megoldatlansága miatt vannak fenntartásai, melyeket közölt
Pavelićtyel.]
[…]
Ezután ő [azaz
Mussolini] hosszasan beszélt Dalmácia kérdéséről, egyebek
mellett megemlítve, hogy Fiume ma egy mindössze 500 méter széles
korridorral van összekötve Olaszország törzsterületével –
ezen a helyzeten majd javítani kell -, és kiemelte, hogy Dalmácia
sohasem volt Horvátország integráns része; ehelyett a hivatalos
megnevezés mindig „Horvátország és Dalmácia” volt.50
Megemlítette továbbá, hogy Pavelić azt mondta neki, arra gondolt,
hogy Banja Luka51
– egy a földrajzi központban fekvő város – lesz a székhely
Zágráb helyett, amelynek az az előnye is lenne, hogy az új állam
északi és déli részéről, ahol a lakosság 90%-át horvátok
alkotják, az ország centrumába csábítja, amelyet a legkevésbé
laknak horvátok.52
Tekintettel az új állam természetes erőforrásaira, az gyorsan
visszatérhet a békeidők életszínvonalára.
Mackensen
18.
A külügyminisztertől
a Bulgáriai nagykövetséghez53
távirat
A külügyminisztérium
különleges vonatán, 1941. április 14. 24:00 éjfél.
Berlinbe érkezett:
április 15. 0:30
A külügyminisztériumba
érkezett: 0:45
Benzlernek!54
Hivatkozva az 1941.
április 11-i 407. számú táviratra.
Jugoszlávia különböző
területeinek sorsát nem kell véglegesen rendezni, csak később a
békekötéskor. Jelenleg, ebből adódóan, nem szükséges
nyilatkoznia a politikai célokról, és Macedónia területének
jövőbeni határairól. A jugoszláviai Macedóniában élő
bulgárok által irányított propaganda hívószava az „El
Belgrádtól!” kell, legyen. E propaganda területi kiterjedésénél
figyelembe kell venni azonban, hogy az olaszok várhatóan igényekkel
lépnek fel az albánok lakta jugoszláv területekre, és hogy a
macedónok által lakott görög területek rendezése hasonlóképpen
csak később lehetséges.
Ribbentrop
19.
A bulgáriai nagykövet
a külügyminisztériumhoz55
távirat
Nagyon sürgős!
Szófia, 1941. április
16. Érkezett: Berlin, április 16. 16:40
424. sz. április 16-án
A külügyminiszternek!
A szolgálati tiszt
számára titkos!
Hivatkozva az április
16-i 423. számú táviratunkra.
Néhány napja
nyugtalanság észlelhető a vezető körökben, csakúgy, mint a
bulgár lakosság nagyobbik részében. Az a benyomás alakult ki
itt, hogy Németország visszatartja azokat a hadosztályokat,
amelyeket dél-Szerbia megszállására kértünk, és amelyek most
menetkészek. Magyarázatot kérnek erre, és olasz befolyást vélnek
emögött. Az olasz közlemény, hogy az olasz katonák elfoglalták
Ohridot, amely nemzeti kegyhelynek tekinthető,56
bombaként robbant. A közvélemény a királyt és a kormányt
hibáztatja, hogy nem nyomatékosította kellő energiával Bulgária
igényeit.
Szerb-Macedónia bolgár
okkupációja a legmagasabbra emelné a hálát Németország és a
Führer iránt, amelyet különös tekintettel a húsvétra, nagyon
mély benyomást tenne a teljes lakosságra. Megerősítené a király
és a kormány helyzetét, amelynek helyreállítása, legalábbis
úgy látom, érdekünk, máskülönben a jelenlegi helyzetben csak a
soviniszta bolgár és macedón csoportok kapnának ösztönzést, és
sem a király, sem a kormány nem tudna huzamosabban ellenállni
nekik. A helyzet hasonló lenne, mint 1917-ben, amikor szélsőségesek
egész Dobrudzsát követelték, amit a kormány nem hagyhatott
figyelmen kívül. Figyelmen kívül hagyva ugyanis elkeseredett
hangulat alakulna ki, és összezilálná a bolgár belső és
katonai helyzetet. Ohrid Olaszországhoz csatolása kiszámíthatatlan
következményekkel járna.57
Ha ez megvalósulna, minden értelmes bolgár számára nyilvánvaló
lenne, hogy semmilyen eredményt sem lehet a jövőben elérni
Görög-Macedóniában, a Struma folyótól nyugatra.
Richthofen58
20.
A külügyminisztertől
az olaszországi nagykövetséghez59
távirat
Nagyon sürgős!
A Heinrich nevű
speciális vonaton, 1941. április 17. 2:00
238. sz. április 16-án
Berlinben megkapták:
április 17. 2:55
A szolgálati tiszt
számára titkos!
Személyesen a
nagykövetnek!
Kérem, tájékoztassa a
Duce-t Anfuson keresztül, vagy közvetlenül, de mindenesetre nem
később, mint csütörtök reggel,60
a következőkről:
Úgy tűnik számunkra,
hogy a lehető leghamarabb kívánatos egy eszmecsere az olasz
kormánnyal Jugoszlávia jövőbeli területi felosztásának
problémaköréről. Mi azt látnánk a legjobbnak, ha az olasz
kormány erre a célra – ha lehetséges ezen a hétvégén –
elküldeni Ciano grófot61
Bécsbe egy nem hivatalos beszélgetésre velem, annak érdekében,
hogy megvitassa ezt a kérdést velem alaposan, és informáljon
pontosan a Duce kívánságairól és szándékairól térképek
segítségével, hogy koordinálni tudjuk akcióinkat e probléma
további kezelésében. Szeretném tehát, amennyiben ez elfogadható
a Duce számára, ezúton Ciano grófot tisztelettel meghívni
Bécsbe.
Ezzel egy időben kérem,
értesítse a Ducét a Führer döntéséről, hogy most miután a
Jugoszláv állam elbukott, a Német Birodalom kiterjeszti határait
a Karavankáktól62
délre, és az ettől keletre fekvő régióra a Száva felső
szakaszához futó vonalig - de Ljubljanától északra -, továbbá
kelet felé, mely területek korábban Stájerországhoz tartoztak.
Mi informálni fogjuk az olasz kormányt e vonal pontos helyéről,
de kérjük, vegyék figyelembe, hogy az ettől északra lévő
terület a Birodalom része.
Továbbá, ha ezt
megtette, kérem, értesítse a Ducét arról is, hogy mi teljesen
szabad kezet adunk az olasz kormánynak a korábbi Krajna déli
részével kapcsolatban,63
és természetesen az adriai területekre nézve, melyek olasz
érdekek. Aggódunk azonban, ugyanakkor, hogy Olaszországnak
tájékoztatni kell minket szándékairól, annak érdekében, hogy
tekintettel lehessünk rá a korábbi jugoszláv területek teljes
újjászervezésében, oly módon, hogy az összhangban legyen közös
érdekeinkkel.
Kérem, tájékoztassa
Rómát arról is, hogy a következő napokban kinevezni szándékozunk
egy német nagykövetet Horvátországba, mivel nézőpontunk
szerint, a legjobb azonnal felállítani egy követséget.
Kérem, jelentse
táviratban, ha ezen instrukciókat elvégezte.
Kérem, szintén
tájékoztassa Rintelen tábornokot64
a fentiek értelmében a Birodalom határainak határok dél felé
tolódásáról, és kérem Önt, informálja Guzzoni tábornokot65
is ezekről. Az olasz katonák e területről való kivonulásának
részleteit illetően, és más felmerülő katonai kérdésekről a
katonai attasé további instrukciókat fog kapni Wehrmacht
legfelsőbb parancsnokságától.
Ribbentrop
21.
A külügyminiszter az
olaszországi nagykövetséghez66
távirat
Nagyon sürgős!
Különleges vonat, 1941.
április 18. 2:25
A szolgálati tiszt
számára titkos!
A nagykövetnek
személyesen!
Kérem, informálja Ciano
grófot, ha már Rómában van, ellenkező esetben informálja
Anfusot mindenekelőtt, hogy boldog vagyok, amiért gyorsan
elfogadták meghívásomat Ciano gróf számára, és örömmel tölt
el, hogy viszontláthatom az olasz külügyminisztert vasárnap
Bécsben. Tekintettel a Führer születésnapjára, amely ugyanerre a
napra esik, és amely így le fogja kötni az időmet a déli
órákban, nagyon örülnék neki, ha Ciano gróf vasárnap reggel
Bécsbe érkezne, legkésőbb 10 órakor, mivel személyesen
szeretném fogadni a vasútállomáson, és ez nem lesz lehetséges
10 óra után. Az a terv, hogy Ciano grófot a Führer a délután
folyamán fogadja Bécs környékén, és hogy én este valamint
hétfőn tárgyalok vele Bécsben. Továbbá kérem, közölje a
továbbiakat is:
Mi természetesen nem
számolunk azzal, hogy Ciano gróf egy részletes programmal jön
ide, de értékelnénk, ha a Duce Ciano grófon keresztül
tájékoztatnak minket vázlatosan elképzeléseiről, ötleteiről
beszélgetésünk tárgyát illetően. Egyetértünk azzal a
szándékkal, melyet önnek a Duce kifejtett, hogy Szlovénia
fennmaradó része67
Olaszországnak jut. Dalmácia kérdésében, mi természetesen egy
olasz érdekeknek megfelelő megoldásban gondolkodunk. Célom
továbbá, hogy Ciano gróffal beszéljek a korábbi Montenegró
sorsáról, valamint Albánia olaszok által igényelt jelentős
megnagyobbításáról. Hasonlóképpen szeretném bemutatni
véleményemet, hogyan kellene meghúzni az újonnan alakított
Horvátország határait, és hogy véleményünk szerint a korábbi
Jugoszlávia mely részei jutnának Magyarországnak és Bulgáriának.
Az utóbbi pont esetében úgy érezzük, biztosak lehetünk benne,
hogy Olaszország hozzájárul a Macedón-kérdés megoldásához a
Bulgária érdekeinek megfelelően, hogy a kérdéses terület Ohrid
városától délre, az Ohridi-tónál - melyet Bulgária igényel,
mint nemzeti kegyhelyet -, visszakerüljön Bulgária fennhatósága
alá. Nagyon szeretnénk megtudni Olaszország véleményét ezekről
a pontokról, valamint Olaszország szándékait Görögországot
illetően.
Az Ön személyes
tájékoztatására csupán szeretném azt is megjegyezni, hogy
számunkra kívánatosnak tűnik ha Ciano gróf ide már nagyrészt
konkrét utasításokkal megkötve érkezne. A fenti nyilatkozatának
célja, hogy bizonyos mértékig megismertessük az olasz kormányt
elképzeléseinkkel, de nem jelenti, hogy pontosan meghatározott
olasz álláspontot várunk a Római elindulás előtt. Ahogy azt már
telefonon elmondtam, Önt is Bécsbe várom, Ciano gróffal egy
időben.
Ribbentrop
22.
A külügyminisztérium
titkárságának emlékeztetője68
Bécs, 1941. április 21.
Feljegyzés a
külügyminiszter és Ciano gróf közötti megbeszélésről a
bécsi Hotel Imperialban 1941. április 21-én
bécsi Hotel Imperialban 1941. április 21-én
Néhány bevezető
megjegyzést követően a birodalmi külügyminiszter megállapította,
hogy a fő célja, hogy a Balkán új berendezkedése megelőzze
minden jövőbeli árulás megismétlődését, mint amilyet a
szerbek elkövettek Jugoszlávia Háromhatalmi szerződéshez való
csatlakozása után. Az lenne a tárgy, hogy megakadályozzák
összeesküvő csoportok kialakulását, amelyek Szerbiában mindig
is léteztek. Szerbia, amelyet a Füher javíthatatlannak tart, nem
válhat ismét nyugtalanság központjává. Ezután megkérte Ciano
grófot, hogy mondja el neki Mussolini nézeteit a korábbi
Jugoszlávia területének újrarendezéséről.
Ciano gróf azt
válaszolta, hogy csak kevéssel a határ átlépése előtt
találkozott Mussolinivel, és Mussolini egy jegyzetben rögzítette
elképzeléseit. E feljegyzés azonban kizárólag Jugoszlávia
területével foglalkozik. Görögország tekintetében ő (Ciano)
csupán általános vázlatát adhatja Olaszország szándékainak;
Olaszország még nem vizsgálta meg kellő alapossággal a görög
problémát, hogy belemenjen a részletekbe.
Felhasználva a
jegyzetet, amelyet bizonyosan személyesen a Duce írt, és
hivatkozva egy az új határokat bemutató térképre, melyet később
bemutatott, Ciano gróf a következőképpen nyilatkozott az olasz
szándékokról:
Szlovénia azon részét,
amely nem Németországnak jutott, [Olaszország] annektálná, de
kapna egyfajta közigazgatási autonómiát.
Egész Dalmácia és az
Adria fennmaradó partvidéke, Rijekától Kotorig, annektálva
lenne. Közigazgatásilag olasz kormányzóság státuszát kapná.
Montenegró helyreállna,
mint független állam a térképen feltüntetett határokon belül,
de Olaszországhoz kapcsolódna perszonálunióban az olasz királyi
dinasztia uralma alatt.69
Ez annál is inkább könnyű lesz, mivel közismert tény, hogy az
olasz királynő montenegrói hercegnő volt.
Albániát
megnagyobbodna, határai a térképen jelölt területre terjednének
ki, amely értelmében a korábbi albán-jugoszláv határ kelet felé
mozdulna el a Prespa-tótól északra. A birodalmi külügyminiszter
megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a bolgár király,70
aki néhány nappal ezelőtt látogatta meg a Führert,
kinyilvánította Bulgária igényét egész Macedóniára egészen
az albán-jugoszláv határig, tekintetbe véve Ohridnak, mint bolgár
nemzeti kegyhelynek kiemelkedő fontosságát. A Führer jelezte a
bolgár királynak, hogy igényeit ésszerűnek gondolja. Ciano gróf
azt válaszolta, hogy Ohridról talán, mint enklávé kellene
gondoskodni, vagy a határvonal bemélyesztésével. Kihangsúlyozta
azonban, hogy Olaszország inkább keletebbre tolná el a határt,
gazdasági és mindenekelőtt katonai okokból; ez az óhaj egyben a
térség lakosságának etnikai összetételén is alapul.71
Horvátországot
hasonlóképpen Olaszországhoz lenne kötve perszonálunióval.72
A birodalmi
külügyminiszter rámutatott ebben a kérdésben, hogy Horvátország
függetlenségét mind Németország, mint Olaszország elismerte.
Németország már követet küldött Zágrábba. Ezzel
összefüggésben a birodalmi külügyminiszter megemlítette azt is,
hogy Glaise-Horstenau tábornok személyében csoport lett kiküldve
összekötőként a megszálló katonaság és a horvát kormány
közé.
Ezt követően a
birodalmi külügyminiszter ismertette a német nézőpontot a
korábbi jugoszláv területek újjászervezéséről, felhasználva
egy térképet, melyet átadott Ciano grófnak a tárgyalás végén.
Felhívta a figyelmet a Horvátország északi határának jelentős
megváltoztatására, melyet a Führer rendelt el. Megfelelő időben
Németország egy határszerződést fog kötni a horvát kormánnyal.
A birodalmi
külügyminiszter hozzátette, hogy Magyarország igényelte, és a
Führer biztosította számára, a Bácska és Bánát régiót,
mivel ezek Magyarország régi határian belül helyezkednek el. A
Bánátot még mindig német katonák tartják megszállva, egy
esetleges magyar-román összecsapás elhárításának érdekében.
Románia a maga részéről rámutatott, hogy a Bánátban román
kisebbség él. Németország biztos tudja, hogy egy ilyen igény
kevéssé jogos – és egyébként ilyen még nem merült fel -, de
nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Romániának fel kellene
ajánlani valamiféle kompenzációt.73
Jelen pillanatban nehéz megmondani mi lenne ez, de a lehetséges
megoldások részleteit a későbbiekben tanulmányozni kellene.
Még nem történt döntés
Szerbia jövőbeli kormányáról. Lehet, hogy nem lenne rossz ötlet
visszahozni Szerbiába Pál herceget.74
Ezt követően a
birodalmi külügyminiszter még egyszer megemlítette a Borisz
király által előterjesztett bolgár igényeket, amelyek német
nézőpontból ésszerűnek tűnnek, és amelyekkel kapcsolatban a
Führer is kifejezte szimpátiáját. A Führer egyetlen fenntartást
tett ezzel kapcsolatban, hogy szeretne eszmecserét folytatni a
tárgyban az olasz szövetségesekkel.
Ciano gróf megismételte
érvelését a határok előretolásáról.75
Idézte a gazdasági és különösen a katonai megfontolásokat,
melyek miatt Olaszország ezt képviseli, és azt javasolta, hogy
hallgassák meg az olasz szakembereket a kérdésben. Az olasz
katonai küldötteket behívták, de nem voltak képesek igazán
világos válaszokat adni a birodalmi külügyminiszter kérdéseire
a javasolt macedóniai határ katonai okairól. Di Catiglione
tábornok csak annyit jelzett, hogy nem szeretne egy cikk-cakkos
határt, és amennyiben a határ jelentősen nem módosul, akkor
Albánia túl keskeny marad, és az esetleges visszavonulási terület
a tengerig túl szűk. Ciano gróf kiegészítette ezt a
megállapítást azzal, hogy Olaszország kettős hegyvidéket akar
Albánia határaként, és bizonyos vasútvonalakat akar birtokba
venni Macedóniában. Ezt követően a vitában eszmecsere folyt a
terület lakosságának etnikai összetételéről etnográfiai
térképek alapján, de nem alakult ki egyező álláspont ebben a
kérdésben.
Ciano gróf csak annak
megállapítására szorítkozott, hogy ő, személy szerint kész
olyan határt meghúzni az Ohridi-tónál, hogy a bolgár kegyhelyek
Bulgária területéhez tartozzanak.
Következő kérése a
birodalmi külügyminiszterhez az a kérdés volt, melyet gyakran
megismételt a beszélgetés során, nevezetesen, hogy Németországnak
van-e bármi kifogása a perszonálunió ellen Olaszország és
Horvátország között.
A birodalmi
külügyminiszter azt válaszolta, hogy ki fogja kérni a véleményét
a Führernek ebben a tárgyban, és érdeklődött, hogy a horvátok
tettek-e ténylegesen javaslatot Olaszországnak a perszonálunióról.
Ciano azt válaszolta, hogy Pavelić, akit ő régóta ismer,
hajdanában gyakran beszélt a perszonálunióról, amikor egy új
rendezés lehetősége még a jövő ködébe veszett. Ciano azonban
a birodalmi külügyminiszter kérdésére elismerte, hogy nem
beszélt Pavelićtyal a közelmúltban.
A birodalmi
külügyminiszter ezután a Führer álláspontjának elfogadására
buzdított, aki megállapította, hogy Horvátország jövőbeni
kormányzati rendszerének kialakítását magukra a horvátokra kell
hagyni. Németország nem hiszi, hogy bölcs dolog bármit rájuk
erőszakolni. Ráadásul Németország eddig nem beszélt erről a
horvátokkal, hanem csupán hallott bizonyos kívánságkat a horvát
nép köreiből. A német birodalmi külügyminiszter elmagyarázta
ezeket az igényeket Ciano grófnak, a német térkép segítségével,
és megismételte, hogy Németország és Olaszország elismerte
Horvátország függetlenségét, és hogy Németország már követet
is küldött Zágrábba. Ezzel összefüggésben a birodalmi
külügyminiszter megemlítette, hogy Németország ki kívánja
vonni a katonáit Horvátországból, amilyen gyorsan csak lehet,
Ciano gróf pedig kihasználva ezt a helyzetet, azonnal katonákkal
szállná meg azt.
A birodalmi
külügyminiszter ezután Magyarország kívánságáról szólt egy
Adria-parti szabadkikötő iránt. Ciano gróf azt válaszolta, hogy
nincs akadálya ilyen típusú gazdasági megállapodásnak.
Ami Szerbia jövőbeli
szervezetét illeti, a birodalmi külügyminiszter leszögezte, hogy
a lehető legkisebbnek kell lennie, és ennek megfelelően a horvátok
bizonyos kívánságait ki kellene elégíteni Horvátország keleti
határ tekintetében. Másrészről a birodalmi külügyminiszter
elmagyarázta a térkép segítségével azokat az etnográfiai és
történelmi szempontokat (Koszovó),76
amelyeket figyelembe kell venni Szerbi déli határának
meghatározásakor.
Visszatérve Bulgária
igényeire, a birodalmi külügyminiszter megállapította, hogy
Németországnak az a véleménye, hogy egész Macedóniát át kell
adni Bulgáriának, mivel így a terület a Tengelyhatalmak hűséges
és jó barátjának kezébe kerülne. A Führer, ahogy azt korábban
mondta, kifejezte szimpátiáját a Borisz király által
előterjesztett igényekkel kapcsolatban, és vitára bocsátja az
olaszokkal. Amennyiben az új albán-bolgár határ pontos vonalára
nézve, kisebb véleménykülönbség, megfontolandó, hogy az albán
és macedón lakosság vonala határozza meg az új határt.
A beszélgetés zárásakor
Ciano gróf hozzátette, hogy Olaszországnak szándékában áll
Albániához hozzácsatolni Északnyugat-Görögország tekintélyes
részét, beleértve a Pindosz-hegységet. A birodalmi
külügyminiszter kérdésére ő [Ciano] bevallotta, hogy ebben a
térségben nem laknak albánok, és a döntés politikai okokból
született. Az olaszoknak emellett szándékukban áll azonnal
annektálni a Jón-szigeteket. A Duce a későbbiek folyamán még
nagy horderejű terveket forgat a fejében Görögország
tekintetében. A birodalmi külügyminiszter tréfásan megjegyezte,
hogy ez a területi terjeszkedés egyfajta Nagy-Albániát alakítana
ki. Hozzátette, hogy általános tapasztalat szerint, tanácsos
lenne a kérdést oly módon rendezni, amely kizárja mindenhol a
nagy irredenta mozgalmak és ellenzéki központok létrejöttét.
Figyelembe véve az általános nehézségeket, amelyeket az ilyen
mozgalmak okoznak, a legtöbb esetben célravezetőbbnek bizonyult új
határokat húzni, oly módon, hogy elkerüljék az irredenta
mozgalmakat.77
Végezetül
megállapították, hogy Németország és Olaszország főbb
vonalaiban egyetért a jugoszláv területek átszervezésének
kérdésében. Csupán néhány kisebb véleménykülönbség van a
részleteket illetően, amelyekre vonatkozóan kikérik a Führer
véleményét. A birodalmi külügyminiszter és Ciano gróf úgy
rendelkezett, hogy másnap délelőtt új konferenciát tartanak, a
Führer válaszát követően.
Jegyzetek:
1 A
birodalmi külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop (1893-1946)
stábjáról van szó.
2 Kiadva:
Documents on German Foreign Policy 1918-1945. Series D. Vol. XII.
No. 205. (Továbbiakban: DGFP)
3 Ez
a memorandum összeállításának időpontja, maga a beszélgetés
előző nap történt.
4 Az
I. világháború után Ausztriától Jugoszláviához csatolt
részekről van szó. Karintiából néhány település,
Stájerországból a 80%-ban németnyelvű Maribor és szlovének
lakta környéke került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz
1919-ben.
5 Hitler
kényesen vigyázott rá, hogy ne sértse meg Mussolini
Olaszországát.
6 Walther
Hewel (1904-1945), német diplomata. Hewel sok memorandumot és
jegyzéket állított össze a külügyminisztérium és Hitler
megbeszéléseiről, a kancellár kevés barátjának egyike volt.
1945. május 2-án öngyilkos lett.
7 DGFP,
D. XII. No. 217. A megbeszélés a Jugoszlávia elleni katonai
akcióról szólt, amely során kibővítették az eredetileg csak
Görögország ellen induló „Marita” nevű hadműveletet.
8 Többször
is előfordul, hogy a dokumentumokban a Délvidéket egy szóval
Bánátnak nevezik, holott ebben nyilvánvalóan a Bácska is benne
van, s nem a tényleges Bánátra vonatkozik.
9 A
birodalmi külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop (1893-1946)
stábjáról van szó.
10 DGFP,
D. XII. No. 228.
11 A
dokumentum csak német mikrofilmen maradt fenn, azon is rongált
állapotban, így több helyen hiányos.
12 Azaz
Jugoszláviát.
13 DGFP,
D. XII. No. 239.
14 Nyilvánvalóan
egy titkos csatornán küldték.
15 A
német vezetés igyekezett a Jugoszlávián belüli horvát pártokat
maga mellé állítani, de emellett az olaszországi emigrációban
levő usztasákkal is kapcsolatot épített ki.
16 DGFP,
D. XII. No. 256.
17 Valójában
a Bácskáról van szó itt is természetesen.
18 DGFP,
D. XII. No. 262.
19 Vladimir
„Vladko” Macek (1879-1964), a Jugoszláviában működő Horvát
Parasztpárt elnöke, és egyben Jugoszlávia alelnöke volt 1941.
április elején.
20 Nagy-Horvátországnak
horvát nacionalisták által megálmodott kikerekített horvát
államot jelentette, amely magában foglalta volna a mai
Bosznia-Hercegovinát, Dalmáciát, és a Szerémséget is. 1941-ben
gyakorlatilag megvalósult.
21 Jugoszlávia
1941. március 25-én csatlakozott a tengelyhatalmak Háromhatalmi
egyezményéhez, ám két napra rá egy puccs megbuktatta az azt
megkötő kormányt. Ez élezte ki a helyzetet, amely végül a
Jugoszlávia elleni német támadáshoz vezetett.
22 Franc
Kulovec (1884-1941), szlovén politikus Jugoszláviában. Másnap
meghal a Belgrád német bombázásában.
23 Miha
Krek (1897-1969), szlovén konzervatív politikus.
24 Ebben
nem tévedtek. Jugoszlávia leverése után a szlovén területek
egy részét Horvátország, más részét Németország kebelezte
be, míg a korábban Magyarországhoz tartozó terület
(Muravidék/Muramellék) visszakerült a Szent Koronához.
25 DGFP,
D. XII. No. 276.
26 Itt
most a tényleges Bánátról, pontosabban annak Jugoszláviához
tartozó részéről van szó, ahová az eredeti magyar katonai terv
szerint egy magyar dandárnak kellett volna bevonulnia a Jugoszlávia
elleni hadművelet részeként. Ez a román kormány tiltakozása
miatt végül elmaradt, s német katonai közigazgatás alá került
1941 és 1944 között.
27 Hitler
korábbi ígéretei és a terület történelme okán a magyar
kormány joggal várta, hogy a Bánát jugoszláv része visszakerül
magyar kézre. Hitler Horthynak írt levelében, és Sztójayval
való beszélgetése során ugyanis azt mondta: „Vegyenek el
Jugoszláviából, amennyit akarnak.”
28 Ez
erős csúsztatás volt, a Bánát szerb oldalán ugyanis az 1931-es
jugoszláv népszámlálás szerint több magyar (majdnem 96 ezer)
lakott, mint román (alig több mint 62 ezer).
29 DGFP,
D. XII. No. 291.
30 A
memorandum datálatlan, a kiadó április 6-ra teszi.
31 A
III. birodalom közigazgatásilag „gau”-kra, gyakorlatilag
megyékre volt osztva, élén a gauleiterrel.
32 Az
eredeti Dunától délre, a Morava völgyében kialakuló szerb
államrészt nevezték Ószerbiának, gyakorlatilag egybeesik
Szerbia 1912 előtti határaival.
33 DGFP,
D. XII. No. 310.
34 Filippo
Anfuso (1901-1963), olasz fasiszta politikus, ekkor az olasz
külügyminiszteri stáb feje. 1942-től az Olasz királyság
budapesti nagykövete lett.
35 Otto
Christian Archibald von Bismarck (1897-1975), német politikus és
diplomata, 1941-ben a Német birodalom olaszországi követe.
Egyébként Otto von Bismarcknak, a nagy német kancellárnak az
unokája.
36 DGFP,
D. XII. No. 321
37 I tt
most természetesen ismét a történelmi Bánátról, annak is
Szerbiához csatolt részéről van szó.
38 DGFP,
D. XII. No. 324
39 Slavko
Kvaternik (1878-1947), horvát katona és politikus, az usztasa
mozgalom egyik alapítója, Horvátország hadügyminisztere a
második világháború során. 1941. április 10-én ő kiáltotta
ki Horvátország függetlenségét. A háború végén amerikai
fogságba esik, akik kiadják Jugoszláviának és Zágrábban
kivégzik 1947-ben.
40 Az
olasz hadsereg Horvátország tengermenti tartományait érintette,
míg a magyar hadsereg egyes egységei a baranyai háromszöget,
illetve a Muraközt szállták meg.
41 DGFP,
D. XII. No. 337
42 A
Hivatalosan „Ministerzug”nak nevezett különleges vonatról van
szó, amely elsősorban Heinrich Himmler, és a külügyminiszter
Ribbentrop használt. 1941. április 12 és 25 között Mind Hitler
speciális vonata az „America”, mind Ribbentrop Minsiterzug-ja
Münichkirchen vasútállomásánál tartózkodott, innen
irányították a német katonai és diplomáciai gépezetet. A
területet természetesen katonai őrség zárta el a külvilág
elől.
43 Lásd
a 11. számú dokumentumot!
44 DGFP,
D. XII. No. 338
45 1934.
október 9-én a jugoszláv királyt, II. Sándort lelőtte egy
bolgár származású forradalmár, Vladimir Cernozemski. A gyilkos
támogatója az usztasa mozgalom vezetője, Pavelić volt, akit
Mussolini támogatott, ezért romlott meg súlyosan Róma és
Belgrád amúgy is feszült viszonya.
46 DGFP,
D. XII. No. 340
47 A
Bánáttal kapcsolatos magyar követelésekről még több
dokumentum is van, kétségtelen, hogy Hitler első leveleiben a
Bánátot Magyarországnak ígérte, de ezt az Antonescu-féle
tiltakozás miatt később nem tudta/akarta teljesíteni, mivel a
magyar-román béke így is késhegyen táncolt, és állandó
sajtókampány folyt mindkét részről a másik ellen.
48 Valóban,
a magyar kormány először az adriai kijáratért cserébe hajlandó
lett volna a horvátoknak juttatni a Muraközt, ám végül a magyar
katonai megszállás – adriai-tengeri kijárat híján - mégis
együtt járt a visszacsatolással.
49 DGFP,
D. XII. No. 345
50 Ebben
Mussolini nem tévedett, a magyar királyok is önálló
királyságként kezelték Horvátországot és Dalmáciát.
51 Banja
Luka nem a történelmi Horvátországban fekszik, hanem Boszniában,
ám mivel az új „horvát” állam magába foglalta Boszniát és
Hercegovinát, valóban a centrumnak nevezhető nagyobb település.
52 Banja
Luka lakosságának relatív többségét bosnyákok alkották, a
horvát elem 26-27% körül volt 1941-ben.
53 DGFP,
D. XII. No. 347
54 Felix
Benzler, a német külügyminisztérium teljhatalmú megbízottja
Szerbiában.
55 DGFP,
D. XII. No. 357
56 Ohrid
a bulgár egyház székhelye (patriarkátus) volt a középkorban,
és rövid ideig az első Bolgár Birodalom fővárosa is.
57 Ohrid
végül Macedónia döntő többségével Bulgáriához került, míg
Olaszország (pontosabban az olaszok által megszállt Albánia)
Koszovóban kapott kompenzációt.
58 Herbert
von Richthofen (1879-1952), német diplomata, 1941-ben szófiai
német követ.
59 DGFP,
D. XII. No. 363
60 Április
17.
61 Galeazzo
Ciano (1903-1944), gróf, olasz diplomata, 1936 és 1943 között
Mussolini külügyminisztere.
62 Hegylánc
Ausztria és Szlovénia határán 120 km hosszan.
63 1918
előtt Krajna mindig a német területek részét képezte a
középkor óta, így ez is jelzi, hogy Hitler milyen messzire
elment Mussolini kedvéért, nagyon vigyázott rá, nehogy az olasz
vezér hiúságán ne ejtsen csorbát. Igaz, többnyire hiába.
1941-ben Ljubljanát, azaz a történelmi német várost, Laibachot
így Olaszországhoz csatolták.
64 Enno
von Rintelen (1891-1971), német tábornok, 1936-tól a Rómába
kirendelt német katonai attasé, majd összekötőtiszt az olasz
hadseregnél, vezérőrnagyi rangban.
65 Alfredo
Guzzoni (1877-1965), olasz tábornok, 1940-től az olasz legfelsőbb
vezérkar helyettes vezetője.
66 DGFP,
D. XII. No. 368
67 Az
olaszoknak jutó Ljubljana központú Szlovénia, amelyet provincia
státuszban (Provincia di Lubiana) csatoltak Itáliához.
68
DGFP, D. XII. No. 378
69 III.
Viktor Emánuel (ur. 1900-1946) olasz király felesége, Elena I.
Miklós (ur. 1860-1910) korábbi montenegrói király lánya volt,
ezen az alapon „örökölhette” papíron az olasz király a
montenegrói trónt. A montenegrói ellenállás miatt a
perszonálunió ténylegesen olasz megszállássá lett 1941 nyarán.
70 III.
Borisz (1894-1943), bolgár király. A közismert németbarát
uralkodó 1918 és 1943 között ült Bulgária trónján.
71 A
macedónok etnikai problémájára most nem térnénk ki,
mindenesetre annyit összefoglalásként, hogy a macedónokról mind
a bolgár, mint a görög történetírás más nézőpontot vall,
és a XX. század elején még nem volt kialakult macedón „nemzet”.
Az tény, hogy a macedón nyelv legközelebb a bolgárhoz áll, s
némi joggal tartották a bolgárok a bolgár nemzet részének a
macedóniai szlávokat. Ez az olaszok etnikai indoka mindenképpen
sántít Ohrid környékére nézve, amely szláv többségű volt.
72 Azt
hiszem elég jól érzékelhető, hogy noha német fegyverek vívták
ki elsősorban Jugoszlávia, majd Görögorszg legyőzését, az
olasz nagyravágyásnak alig voltak határa. Egyébként
Horvátország valóban Olaszországhoz lett - cérnával – kötve,
mivel hivatalosan II. Tomiszláv néven olasz herceg (Aimona,
Spoleto hercege) lett a horvát király, bár sohasem lépett
uralkodása alatt horvát földre. Ami egyben történelmi
érdekesség, hiszen IV. Károly eddigi utolsó magyar király tehát
nem az utolsó horvát király!
73 Ribbentrop
ezen kijelentése jelzi, hogy ekkor még a német külügyi vezetés
a Bánátot magyar zászló alá akarta adni, Románia pedig valami
kompenzációt kapott volna (Jugoszláviábal?). Nincs itt tehát
terv egy német vezetésű Bánátról (Prinz Eugen Gau) sem!
74 Pál
herceg (1893-1976) volt a régens a kiskorú II. Péter király
mellett egészen az 1941. március 27-i puccsig, mely után
Görögország felé elhagyta Jugoszláviát. Pál herceg
visszatérésére nem került sor.
75 Azaz
Albánia határainak eltolását keletre, mélyen Macedóniába, a
bolgárok hátrányára.
76 Koszovó
a középkori Szerb állam egyik központja volt, gyakorlatilag
teljesen szerb lakossággal, amely a török uralom végére már
albán többséggé alakult át. Ha lehetne ilyen értelmetlen
hasonlattal élni, a Szerbeknek az Koszovó, ami nekünk Erdély.
1941-ben végül Koszovó döntően albánok lakta része Albániához
(azaz Olaszországhoz) lett csatolva, ám a Mitrovica környéki
szerb többségű terület Szerbiáé maradt.
77 Ez
jelzi, milyen leegyszerűsített az az álláspont, hogy a németek
úgy igyekeztek határokat meghúzni, hogy egymás ellen kijátsszák
aztán a kelet-európai országokat. Minthogy Hitler nyugalmat akart
a térségben, törekedtek az etnikailag igazságos határmegvonásra
– már amennyire ez lehetséges volt -, ahogy az a bécsi döntések
esetében is történt. Ez persze nem jelenti, hogy adott esetben ne
használták volna ki az etnikai ellentéteket, ahogy más hatalmak
is teszik ezt a diplomáciában a történelem kezdete óta.