Dörre Sándor I. világháborús levelezése, IX. rész - 1917. május-december

A Dörre-család nagy háború idejéről fennmaradt levelezésének 9. részében eljutunk 1917. végéig. Dörre Sándor továbbra is a győri 11. vadászzászlóalj hadnagya, ahol a főhadnagy távollétében századparancsnok. Szerencséjére – és a levelezés szempontjából balszerencsénkre - ebben az évben már jóval többször szabadságolják, így több hónapnyi foghíj van a dokumentumok között, teljesen hiányzik például az augusztus-szeptember, amikor Budapesten tartózkodott. Alakulata továbbra is az olasz fronton állomásozik, ahol Görz környékét védi a talján offenzívák során, majd a Caporettói áttörést követően ők is előrenyomulnak Itáliába. Dörre november 22-i és december 2-i levelében érdekes leírást ad a megszállt északkeleti olasz területről, s az olasz visszavonulást követő ottani helyzetről. Külön élmény volt számomra, mikor egyik levélben megtaláltam az abban említett csatatérről származó sárga rózsát, melyet hazaküldött szüleinek, a virág színe alig fajult az eltelt potom 100 esztendő során... Dörre októberi visszatérése után, mint kiképzőtiszt egy géppuskás kurzusba kerül, így nem veszt részt közvetlenül a harcokban ekkor.

A dokumentumokat helyesírásilag korrigálva, annak stílusát megtartva közlöm. Jó szórakozást!

1.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. V. 13.

Kedves jó Mama!

Sietek soraimmal, mert nemsokára viszik a postát. Hál' Istennek eddig nincs bajom. Két nap óta kissé forró idő jár mireánk.ⁱ Éjszaka csend van, és így aludhatunk, csak hajnalban kezdődik mindig a színház. Gázgránátok lövésével kezdi az olasz, de kinevetjük őket, mert gázálarcaink igen jóknak bizonyulnak. Harmadik napja tartalékban vagyunk, s jó helyünk van. Különben nagyon szép völgyben van a szállásunk, és meleg nyári idő van. Tegnap éjjel zivatar volt és kellemesen lehűtötte a levegőt.

Olvastam egy bécsi német újságban Bandi kinevezését. Kérem neki őszinte jókívánataimat átadni ez alkalommal. Egy kis sajtóhiba volt azonban a lapban, mert Fortif. Oblt.ⁱⁱ Dörre Alexander-nek van írva. Nem is bánnám, ha tévedésből kineveznének engem is, és beosztanának a pesti Direktióhoz!

Mi újság odahaza Kedves Mamuskám? Remélem, kedves mindnyájan egészségesek. Ma ismét Visegrádon töltik a vasárnapot? Gyönyörű lehet most odakinn. Tegnap jó őzpecsenyét ettünk. Ennek érdekes története van. Szerdán éjjel – akkor még Stellungban voltunk – a két Schwarmlinieⁱⁱⁱ közé valahogyan egy őz került. Persze mi is, meg az olaszok is lőttek rá, és ott kinn a hindernis^iv-szek között hősi halált halt. Éjszaka a sötétben azután egy altisztünk kimászott érte és behozta. Ugye érdekes história? Majd megírom Dórinak is, a nagy vadásznak. Az az érdekes, hogy azon a helyen, hol lelőttük az őzet, nem voltunk messzebb az olasztól 100 lépésnél. Tőlünk balra azonban a két állás között mocsaras terület van, és alighanem ott huzamosabb ideje élt már az őzike, míg aztán egy éjszakai sétáján zsákutcába került. No, de már kifogytam az újságokból és így befejezem levelem.

Kedves Mama és Papa kezeit csókolom, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Hálás fiúk, Sanyi.

1917.V.13. D.u. ½ 1.

Az 1917. május 17-i levél középső lapjai, az említett rózsával (2. dok.)

2.

Dörre Sándor levele szüleihez, 1917. V. 17.

Kedves jó Papa és Mama!

Május 20-ika közeledik.^v Sok gondolat, visszaemlékezés, érzés tölti el fejemet, szívemet. Nem tudom, hol kezdjem, hogy folytassam az írást. Nem is erőltetem! Csak kérem a jó Istent, áldja meg jó szüleinket, adjon nekik erőt a nehéz napok elviselésére, hogy mire hazajövünk, egészségben találjuk őket, s öregségük éveit jól megérdemelt pihenésben, békés boldogságban tölthessék!

Mai postával kaptam kedves Mama három lapját, melyeknek nagyon megörültem, s melyekért hálás köszönetet mondok. Ha eddig is nagyon vártam minden nap a postát, úgy a mostani meleg napokban annyival is inkább örülök, ha a hosszú nap elmúltával otthonról hírt kapok. Hál' Istennek eddig jól érzem magam. Megnyugtatásukra közlöm, hogy még tartalékban vagyunk, és meglehetős jó kavernám van. A mai nap kevésbé hevesen múlt el, sőt estefelé körülbelül 3 órán át olyan csend volt, hogy még fegyverlövés sem esett. Igazán mondom, hogy szinte rosszul esett ez a nagy csend. Újság nincs sok. Ahol csak támad a digó,^vi véresen szalad vissza. Tüzérségünk nagyszerűen működik.^vii

Tegnap egyik ordonáncom gyönyörű sárga rózsákkal lepett meg. Azokból küldök néhány szálat.^viii A szomszéd hegyen egy szőlőkertben találta.

Mint már írtam egyszer, 6-án Papa címére 300 Koronát küldtem haza. Kérek értesítést, ha megérkezik haza. Az újságra tegnap fizettem elő erre a hónapra, mert azt írták, hogy az előfizetés lejár elsejével. Örömmel olvastam kedves Mama lapján, hogy számlám körül félreértések történtek. Így legalább Papa megtakarított nekem 100 Koronát.

Mint írtam, Werner már szintén megjött a szabadságról. Még nem nősült meg. Gyakran voltunk együtt az utóbbi napokban. Persze ő is nehezen szokik megint az itteni élethez. Szegény Bandinak is ugyan gyorsan lejár az ideje! Holnapután neki is már lejár a szabadsága. Viszont már 2 hete lesz, hogy eljöttem otthonról, szóval 3 és ½ hónap múlva ismét szabadságra mehetek. Tegnap írt Dóri levelet. Jól vannak, egészségesek. Neki sok dolga van a normál tanmenettel.

No, de mára zárom soraim. Már későre jár az idő és reggel korán kell kelnem.

Kedves Mama és Papának kezeit csókolva, a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.V.17. Reggel ½ 2.

3.

Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz, 1917. VI. 18.

Kedves jó Papa!

Ma 18-án van kilenc hónapja, hogy Losoncról eljöttem. Józsi^ix már reggel, mikor felkeltett eszembe juttatta ezt, s mindjárt visszaemlékezett a Losoncon eltöltött napokra. Elbeszélgettünk... Hát bizony elmúlt az a kilenc hónap, ha nem is éppen gyorsan, de hát mégis elmúlt. Ma egy éve pedig Pesten voltam kórházban. Pünkösdi királyság volt az! Rövid, de kellemes 2 hét volt az! Ilyesféle gondolatok jártak délután az eszemben, s cigarettázva lustálkodtam kis nyaralóm perzsaszőnyeges pamlagján. De azután elnyomott a buzgóság meg a meleg s egy kitűnőt aludtam. Kellemes meglepetésre ébredtem, egy jó nyári eső lemosta parkunkról a port s verandánkon most együtt ülve élvezzük a kellemes estét, s várjuk a postát. Négy-öt nap óta ismét gyorsabban jön a postánk, úgy, mint az offenzíva előtt, s azt hiszem az én lapjaim is pontosabban érnek haza. Bár bűnbánattal kell bevallanom, hogy 2 napig nem írtam. Ugyanis 2 nap előtt egész nap nem jutottam íráshoz, s este meg csak lefeküdtem azzal a szándékkal, hogy csak kicsit lustálkodom, s azután még írok, de aztán úgy elaludtam, hogy elszalasztottam a postát. Tegnapelőtt azután jóvátéve hibámat két lapot is írtam, de ezeket meg elfelejtették elvinni, s csak tegnap mentek így el. Nagyon röstellem a dolgot, de ezentúl majd iparkodok, hogy elő ne fordulhasson ilyesmi.

Milyen újságot írjak? Hál' Istennek nincs újság, s elég jól érzem magam. Csend van, s mint már írtam, pár száz lépéssel az állás mögött tartalékban vagyok századommal egy kis völgyben. Kavernánk van jó, s mellette közvetlenül egy lakályos barakkom is van, előtte egy kis verandával. Szóval élünk, mint a kiskirályok. Jelenleg még mindig századparancsnok vagyok, már mióta szabadságomról visszajöttem.

Két órás pauza után folytatom az írást. Közben a posta is megjött, de újságon kívül egyebet sajnos nem hozott részemre.

Őszinte részvéttel olvastam Győző temetésének hírét. Hogy van az, hogy nem a műegyetem aulájába, hanem a temető halottasházában temetik? Magát az esetet is úgy közölték le a lapok, hogy az a benyomásom, valami nagyobb konfliktus lehetett ott a család és a hivatalos körök között. Vilmáék kinn nyaralnak Visegrádon?

Mire levelem hazaér, azt hiszem kedves Papáék is már kinn lesznek Visegrádon és élvezik jól kiérdemelt arany szabadságukat. Dóri írt tegnap. Július elején alighanem ők is hazamennek. Hát Jenőék nem mennek ki? Milyenek a kilátások az ellátás tekintetében? Mama írta, hogy nagyon sok nyaraló lesz, s így bizony azt hiszem nagy lesz a küzdelem az élelmiszerekért. Ma ismét hallottam hírt kedves Papa felől. Benedeknek a menyasszonya írta, hogy Papa sajnálkozott rajta, hogy nem találkozhatott a múltkor vele. Bandi még mindig nem írta meg ígért levelét, s egyelőre várakozó állásponton vagyok vele szemben.

Mi újság otthon? Mamának, szegénynek, most újra sok a dolga a lakással? De igaza van, legalább ősszel nyugodtabb lesz az élet, kevesebb lesz a gond. Manzi még mindig buzgólkodik? Alighanem polgári hadiérmet akar kapni! Mimike, sejtem, milyen türelmetlenül várja már július közepét, hogy azután búcsút mondhasson a kedves amazonoknak. Mamának írt levelemben tett kérésemet ismétlem, hogy legyen szíves kedves Papa vagyoni helyzetemről mielőbb pontos információt küldeni, mert nagyobb pénzügyi vállalkozásba akarok kezdeni, amennyiben – mint már szintén írtam -, hadikölcsönt akarok nagyobb összeg erejéig jegyezni.

Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Papa és Mama kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.VI:18. 11 h Délután.

U.i.: Mellékelve két fotográfiát küldök.^x Ezt szükségesnek tartom megjegyezni, mert a februári képen (a szikla tetején) eddig még senki sem ismert fel.

Levél július 15-ről (4. dok.)

4.

Dörre Sándor levele édesapjához, Dörre Tivadarhoz, 1917. VII. 15.

Kedves jó Papa!

Ma végre nekilátok ígért levelem megírásához. Az utazásom, mint már írtam, elég kellemes volt. Több ismerősöm volt, s azok társaságában jól elszórakoztam. A Balaton ismét gyönyörű volt, s jó bor mellől nézve talán még szebbnek látszott, mint amilyen tényleg volt. Siófokon ígéretét betartva, Dóri várt reám. Nagy sajnálkozásomra azonban nem utazott [olvashatatlan településnév]-ra^xi is, így csak rövid pár percig lehettünk együtt. Kezembe nyomott búcsúzásnál egy kis francia koffert tojásokkal, amivel nem csekély gondot okozott nekem. No, de ügyes fiú a Józsi, és kettő kivételével elszállította nagy gonddal a trénünkig. Hétfőn délben, 11 órakor voltam a vasúti végállomásunkon. Ott összetalálkoztam egy zászlóssal századomból, ki szintén otthonról jött Absentierungról. Kocsit sehogy se tudtunk szerezni, és így kénytelenek voltunk délben gyalog nekiindulni 2 órás utunknak. A provianttrénnél azután átöltöztem, borotválkoztam, jól megebédeltem, s az otthonról hozott borral hűsítgettem magam. Estefelé azután kilovagoltam az állásba. Ismét átvettem századom parancsnokságát, mert főhadnagyom megint a betegeskedő adjutánst helyettesíti. Hogy elkerüljek innen, arról egyelőre nincs szó. Említettem ugyan már ezt az ügyet ismételten főhadnagyomnak, és azt a válasz nyertem, hogy elsősorban én jövök számításba a hazaküldésnél. No, majd meglátjuk. Dolgom nincs túl sok, és elég csendes időket élünk. Eddig azzal voltam elfoglalva, hogy megszokjam megint az itteni életet. Most kezdem magam végre megint egy kicsit otthonosan érezni. Egyébként napi programom a régi, csakhogy most még többet alszom, mint azelőtt, és mégis mindig álmos vagyok. Ma kivételesen már 4 óra óta fenn vagyok. 7 óráig mászkáltam, hogy hazajöttem, reggeliztem, s kezdtem írni a levelet, hogy még ma délben elmenjen, de őrnagyunk kijött, s vagy másfél óra hosszat ült itt nálam. Persze volt egy kis jó Cognac-om, s igen ízlett az öregnek.

Megint hosszú pauza után folytatom levelem. Századom néhány tisztje jött meglátogatni, és feltartottak az írásban. Így van ez mindig, akárcsak otthon volnék Visegrádon. Tulajdonképpen nincs dolgom sok, de mindig akad valami csekélység, egész napon át.

Otthonról még mióta eljöttem, nincs hír. Remélem kedves mindnyájan a legjobb egészségben vannak! Mi újság Visegrádon? Hogy van a társaság?

Küldök mellékelve egy pár fotográfiát, mely még múlt hónapban készült.^xii A kép, melyen kártyázunk, épp olyan parti alatt készült, melyben a 21-esemet fogták el. Nem érdektelen a bogarászó jäger társaság sem.

Mára azonban zárom soraim. Kedves Mama és Papának kezeit csókolja, s a lányokkal együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.VII.15. D.e. 11 óra

Levelezőlap 1917. november 10-ről (5. dok.)

5.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs.^xiii Feldpost 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 800 – 11.X.17

Kedves jó Mama!

33 órai utazás után szerencsésen megérkeztem ma reggel 6 órakor. Szobámat üresen találtam, és így mindjárt be is szállásoltam magam régi helyemen. Jól megreggeliztem, s most egy kicsit lepihenek. Délben jelentkezni fogok, s akkor fogom megtudni további sorsom. Számtalanszor csók és kézcsókkal hálás fia, Sanyi.

1917.X.10. Szerda d.e. 7 óra

6.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt [...] – 16.X.17

[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Papa!

Szabadságomról visszaérkezve itt még mindent a régiben találtam, és most is még itt vagyok. Beállott már az esős időszak, és így csaknem egész nap meleg szobában ülök és pihenem pesti fáradalmaimat. Újságot nem tudok, mert sehonnan nem kapok semmi hírt. Remélem odahaza kedves mindnyájan a legjobb egészségben vannak! Számtalan csók és kézcsókkal hálás fia, Sanyi.

1917.X.13. Szombat, este 9 óra.

7.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagys. id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 29.X.17

[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Papa!

Még mindig a távolból hallgatom csak az ágyúk dörgését. Úgy látom, igazam volt, mikor azt mondtam otthon, hogy Olaszországban fogok bevonulni a Baonomhoz!^xiv Mi újság otthon? Mama és Manzi levelét megkaptam. Számtalan csók, kézcsók!

Hálás fia Sanyi.

917.X.28. Este 9 óra.

Gyors üzenet haza (8. dok.)

8.

Jegyzetfüzet lapja

Jól vagyok!

Számtalan csókkal: Sanyi.

1917. nov. 6-án.

Levél november 22-ről (9- dok.)

9.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. XI. 22.

Kedves jó Mama!

Már régen, vagy 2 hete nem kaptam hazulról és sehonnan semmi hírt, újságot is már egy hete nélkülözök. Ez elég kellemetlen oldala volt 2 hétig tartó vándorlásunknak, mely ide vezetett, Olaszországba. Utunk mindenképpen változatos volt, úgy időjárás, mint látnivalók tekintetében és egyáltalán. Feljebbvalóim szeszélyei folytán sok kellemetlen órám volt ezalatt az idő alatt, de viszont sok kellemes órát is töltöttünk kedélyesen, jó bor mellett. Vasárnap^xv az éjjelt Baonom békebeli kaszárnyájában töltöttem G.-ben^xvi és hétfő délután – az elmúlt nagy Isonzó-harcok színhelyén áthaladva – átléptük az olasz határt. Még aznap délután^xvii megérkeztünk ebbe az olasz faluba, néhány km-nyire a határtól, mely egyelőre rendeltetési helyünk, s melyben jelenleg folytatjuk a Zirknitzben^xviii megkezdett munkát.^xix Ma délelőtt külön megbízatásom volt: rekvirálni élelmiszereket a kurzus részére a környéken. Az itteni lakosság nem nagyon érezte meg a háborút. Élelmiszerük bőven volt, s ami mindjárt feltűnt, amint ideérkeztünk, hogy a harangok még mindenütt megvannak, éppígy a lakosság is széltében használja az olaszokra jellegzetes vörösréz vízhordó edényeket.^xx A nép irántunk nem barátságtalan, jól megférnek velünk. Meglepetésemre nem találtam azt az olasz piszkot sem, melyről annyit hallottam már, s bizony a szlovéneink jóval mögötte állanak tisztaság tekintetében ezeknek az olaszoknak. Az élelmiszerek olcsók. 1 kg pörkölt kávé 12 Korona, 1 kg disznómáj 5 Korona, marhahús 2.40 Korona. Ezek az árak megvoltak már az egész háború alatt, nem most szálltak le ennyire. Bár olcsók az árak, nehezen kapni ezen a környéken valamit. Egész délelőtti utamon kávét csak 2 kg-t tudtam kapni, rizst nem is láttam. Az élelmiszereket részint az olaszok vitték magukkal, meg pusztították el a visszavonulásnál, részint pedig saját csapataink használták már föl mielőttünk.

Magamról mit írjak? Elég jól érzem magam, s még mindig várom behívásomat a Baon-hoz, de eredménytelenül. Annyiban nagyon kellemetlen ez, mert már két hónapi fizetésemet nem kaptam meg. Így még mostanáig sem küldhettem meg a pénzt kedves Mamának, amiért ismételten bocsánatát kérem. Ha szüksége van a pénzre, akkor kérem adja el a hadikölcsön kötvényemet. Még Zirknitzből küldtem haza egy csomagot fölösleges holmival. Megérkezett már haza?

Nagyon várom már a postát. Hátha ma hoz valami hírt. Remélem kedves mindnyájan egészségesek. Bandiról mi hír van? Kérem a címét megírni, hogy gratulálhassak neki születése- illetve nevenapjához. Utoljára Papa lapjából értesültem, hogy a klagenfurti Sammelstellén^xxi van, azóta nem hallottam semmit felőle.

Várom már tanulmányi szabadságomat, hogy kérvényezhessem, de eddig még semmi parancs efelől nem jött. Otthon se hallottak semmit a dologról?

Mára zárom soraim. Kedves mindnyájukat sokszor csókolva, kedves Papa és Mamának kezeit csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.XI.22-én D.u. 6 óra.

10.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 26.XI.17

Kedves jó Papa!

Tegnap óta esik az eső. Úgy látszik, itt az olasz tél. Ma hosszabb útra indulok pénzt faszolni,^xxii s még nem tudom, hol fogom a kasszát megtalálni. Alighanem 2-3 nap fog beletelni, míg visszajövök.

Számtalan csók, kézcsókkal hálás fiúk, Sanyi.

1917.XI.26.

Dörre Sándor levelének közepe az olasz helyzet leírásával (11. dok.)

11.

Dörre Sándor levele édesanyjához. Olaszország, 1917. XII. 2.

Kedves jó Mama!

Nagy örömömre újabban nem panaszkodhatom a postára, mert csaknem minden nap jön otthonról hír. Utolsó lap 3 nap alatt jött már meg, s remélem, hogy ez a kedvező összeköttetés meg is fog maradni. Azt hiszem, hogy most már a mi postánk is rendesebben fog hazaérkezni, mint eddig. Utolsó lapomat 6 napja írtam- Azóta 4 napig utaztam kocsin a kasszánkhoz pénzt felvenni. Nagyon érdekes út volt. Láttam Latisanat és Codroipót^xxiii a Tagliamento mellett, s felejthetetlen benyomást keltettek bennem. Most tudom csak közelítőleg elképzelni, milyen lehetett az olaszok futása, hogy láttam ott az utak mentén elhagyott rengeteg hadianyagot!... Órák hosszat mentem kocsin az úton, s jobbról-balról az árokban egy szekér a másikra fordítva, ágyúk, muníciós szekerek, autók, s minden képzelhető jármű felborítva, rengeteg ruhanemű, fegyver s muníció között. Végül már a nézésbe is belefáradtam. Az utam egy részét esős, csúnya időben tettem, s kicsit áthűltem. Ennek, meg a rendetlen étkezésnek következtében gyomor- és bélhurutot szereztem. Tegnap óta a szobát őrzöm, s koplalok. Az orvos 4 napi dienstfrei-t^xxiv adott, hát most itthon privatizálok. Kályhát már szereztem, szobám meleg, a villany is be van vezetve. Elbírom itthon a szobában egypár napig. Heckert^xxv már 2 hete elment kórházba hasonló nyavalyával. Ha az én állapotom nem javul rövidesen, hát én is követem példáját. Bandi már nagyon régen nem írt. Most, hogy megtudtam címét, mindjárt írtam neki. Nem sok reményem van, hogy találkoznék vele!

Mi újság odahaza? Miért nem írnak a lányok? Papa és Mama írnak, ők pedig nem! Különösen a Mimike nagyon lusta! Tessék neki megmondani, hogy közeledik 6-ika s majd beszélek a krampusszal, ha erre megy!

Újságot nem igen írhatok. Szinte az egész napot az exerzierplatzon^xxvi töltjük, alig van szabadidőnk este. Így múlik egyik nap a másik után, s közeledünk megint Karácsonyhoz, már a negyedikhez, amelyik a békét hozza. (Mert még eddig mindegyik azt hozta!) NO, de továbbra is majd csak leszünk valahogy! Kedves Mama és Papa kezeit csókolja, a lányokkal számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.

Olaszország, 1917.XII.2-án.

12.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Feldpost 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Őnagysága Dörre Mimi úrhölgynek

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 6.XII.17

Kedves Mimikém!

Megint két hosszú-hosszú nap múlt el anélkül, hogy posta jött volna. Még csak újságot se kaptam! Még mindig a szobát őrzöm, egész holnaputánig dienstfrei-em van. Javul már a gyomrom, no de míg egészen rendbe jön, el fog egy ideig tartani. Ismerem ezt már! Mi újság odahaza?

Számtalanszor csókol szeretettel Sanyid.

1917.XII.5.

13.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 8.XII.17

Kedves jó Papa!

Ma megkaptam Mama 2-iki lapját, melyben írja, hogy szeretné, ha Karácsonyra hazamehetnénk Bandival. Bizony ezt én is nagyon szeretném, de kilátásaim nem igen vannak erre. Szeretném tudni, hol van Bandi, melyik városkában, hátha sikerülne vele találkoznom. Ha tudna efelől kedves Papa valamit, kérem értesítsen azonnal. Tegnap írt Werner. Hí a káderhoz Losoncra. Egész jó gondolat! Odahaza mi újság? Sok a munka? No, nemsokára már itt lesz a karácsonyi szünidő. Mit csinálnak a rokonok és ismerősök? Járnak valahová, Matyiba vagy Magyar Házba?^xxvii Újabban olyan gusztusom van sörre. Azt hiszem a gyomromat is kikúrálná, de hírét se hallani. Olasz bort iszunk, chiantit, fonatos üvegből. Jobban ízlik nekem az aradi vagy kecskeméti. Egyáltalán nem vagyok Olaszhontól elragadtatva!

Számtalan csók, kézcsók. Hálás fia, Sanyi.

1917.XII.7.

14.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 11.XII.17

Kedves jó Papa!

Már elég jól érzem magam, s ma második napja rukkolok. Most is oda sietek, hogy el ne késsek! Számtalan csók és kézcsók. Hálás fiúk, Sanyi.

1917.XII.11. D.e. 8 óra.

15.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Instr. Kurs. Fp. 360.

K.u.K. M. G. Instruktions-komp.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360

Kedves jó Papa!

Egy óra múlva itt hagyom a kurzust, mert egy másik, újonnan felállított géppuskás tanfolyamba vezényeltek kiképzőtisztnek. Új állomásom körülbelül 10 km-nyire van ide. A postámat kérem csak tovább is mostani címemre küldeni, míg megírom új címemet. Számtalan csók és kézcsók! Hálás fiúk, Sanyi.

1917.XII.13. Du. 1 óra

Dörre levelezőlapja december 13-ról (16. dok.)

16.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor Lt. Fjb. 11. M.G. Kurs des 7. Korps Feldpost 357.

[Pecsét: ]K.k. Schützenregiment Nr. 2.(?) 3/XXXII. Marschkompagnie^xxviii

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak áll. főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 360 – 11.XII.17

Kedves jó Papa!

Megérkeztem az új helyemre, s sietek új címemet tudatni. A következő napokban sok munka vár reám, no, de legalább van megint változatosság! Számtalan csók és kézcsók!

Hálás fiúk, Sanyi.

1917.XII.13. Este 10 óra.

Ladányi Andor karácsonyi üdvözlete (17. dok.)

17.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: M(?). F. von Andor Ladányi, Geb. Kan. Batt. 2/6. E. jrg.(?)^xxix

[Pecsét: ]K.u.K. Infanterieregiment Nr. 4. - 13. Feldkomp.^xxx

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar úrnak, a Képzőműv. Isk. tanárának

Budapest, VI. Bulyovszky u. 26.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 496 – 19.XII.17

[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván Tanár Úrnak és kedves családjának régi hű tanítványa freiw.(?)^xxxi Ladányi!^xxxii

Batt. Staudorf,^xxxiii 1917.XII.18. D.e.

Karácsonyi üdvözlet a Prislop-hágói katonai vasútról (18. dok.)

18.

Képeslap

Feladó neve: Jantfy(?) Ákos,^xxxiv K.u.K. Prislopbahn. Feldpost 455

[Pecsét: ] K.u.K. Kommando der Prislopbahn

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar úrnak

Budapest, V. Szondy u. 42.c III.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 455 – 27.XII.17

Kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kedves Dori bácsiéknak! Töltsék el olyan kellemesen, ahogy csak lehet. Mi 16-20°-os hidegben hazagondolunk, és az ad erőt, hogy tovább szolgálhatjuk a hazát. Kezeiket sokszor csókolja: Ákos.

Dörre levelezőlapja édesanyjához, 1917. XII. 29. (19. dok.)

19.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor M.G. Kurs des VII. Korps. Feldpost 357.

[Pecsét:] K.K. Schützenregiment Nr. (?) - 1/XXXII. Marschkompagnie

[Címzett:] Őnagys. id. Dörre Tivadarné úrasszonynak áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest. VI., Szondy u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 357 – 31.XII.17

[Piros ceruzával cenzori aláírás]

Kedves jó Mama!

A közelgő újév alkalmából megismétlem kívánságaimat, melyeket már Karácsonykor kifejeztem. Még akkor karácsonyi hangulatom volt, azóta elmúlt minden hangulatom, úgyhogy semmilyen sincs, mert annyi a gondom, hogy néha azt se tudom, hol áll a fejem. Egy előnye megvan a dolognak, hogy szinte röpül az idő. Kedves Mama és Papának kezeit csókolom, s a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Nagyon boldog új évet kívánv kedves mindnyájuknak. Hálás fia, Sanyi.

Castivus di Mure,^xxxv 1917. december 29-én Este 11 óra.

Jegyzetek:

i1917. május 12-én kezdődött a Tizedik isonzói csata amely során a kétszeres túlerővel támadó olaszok, ám ennek ellenére a támadók csak jelentéktelen teret nyertek Görz környékén. A csatát 2 és fél napos tüzérségi tűz vezette be, így valóban „forró idő” járt arra. Június 3-án sikeres osztrák-magyar ellentámadás bontakozott ki, amely néhány fontos pontot visszavett az ellenségtől. A csata során Olaszország 36 ezer halottat, 96 ezer sebesültet és 27 ezer foglyot veszített, míg a monarchiának 7300 halott és 45 ezer sebesült mellett 23400 embere került olasz kézre. Lásd: Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Bp.: Osiris, 2017.265-266. o.

iiErődítési főhadnagy.

iiiNémetből: rajvonal. Jelen esetben az osztrák-magyar illetve olasz állások első vonalát jelenti, azaz arcvonalat.

ivHinderniss (német) – akadály. Azaz a rohamot akadályozó mesterséges akadályok, elsősorban szögesdrót.

vKét éve, 1915-ben ezen a napon halt meg testvére, Mici.

viAz olaszok gúnyneve.

viiA 11-es vadászok ekkor a 14. hadosztály részeként vettek részt Görz közelében a csatában.

viiiEgyet lepréselve a levélben meg is találtam!

ixMinden bizonnyal ő az előző levélben is említett tisztiszolga, ordonánc.

xSajnos nincs mellette.

xiLeginkább Kánigsára-nak olvasható...

xiiEzek sincsenek a birtokomban.

xiiiVagyis: Machinengewehr Instruktions Kursus, azaz géppuskás tanfolyam. Hősünket úgy tűnik, géppuskás továbbképzéshez osztották be kiképzőtisztnek. Lásd: 15. dokumentum.

xiv1917. október 24-én megkezdődött és gyors sikereket hozott az osztrák-magyar és német csapatok offenzívája Caporettónál, melynek következtében az olasz hadsereg nagy vereséget szenvedett, s gyakorlatilag teljesen összeomlott. A 11-es vadászzászlóalj éppen ezen a napon, október 28-án lépték át az Isonzó folyót. Lásd: http://hagibal.blogspot.hu/2015/11/a-11-es-gyori-vadaszok-az-elso.html

xv 1917. november 18.

xvi Gradisca d'Isonzoban volt a győri vadászok békebeli helyőrsége. 

xvii November 19-én, hétfőn.

xviii Zirknitz, település Karintiában, Graztól délnyugatra.

xix Valószínűleg a géppuskás kiképzést bélyegzők alapján.

xxA tengeri blokád miatt a központi hatalmak jobban megérezte a háborút, s a monarchiában ekkorra a hadianyaggyártáshoz nélkülözhetetlen rezet és bronzot mindenhonnan begyűjtötték.

xxiNémet: gyűjtőállomás.

xxii A korabeli nyelvezettel értelme: szerezni.

xxiii Olasz városok Friuli-Venezia Giulia régióban, melyek Caporettó után osztrák-magyar kézre kerültek.

xxiv Szolgálat alóli felmentés.

xxv Nem azonosítható.

xxvi Alakulótér (német).

xxvii A Magyar Ház a Teréz körút 15. alatt egykor létező vendéglő, szórakozóhely volt.

xxviii A piros pecsét olvasata nehéz, mert éppen az ezred számára került a körbélyegző és a cenzori aláírás, így nem biztos, hogy a 2. ezredről van szó, 9-es is lehet.

xxix Gebirgskanonen-Batterie, vagyis hegyi ágyús üteg. A 6. hegyi ágyús ezred békebeli központja Travnikban volt, Bosznia-Hercegovinában.

xxx A Császári és Királyi 4. gyalogezred az egyik legrégebbi K.u.K. Alakulat volt (al.: 1695-ben!), mely Bécs saját ezrede volt, és a „Hoch- und Deutschmesiter” nevet viselte. A 13. zászlóalj a IV. zászlóaljhoz tartozott.

xxxi Talán freiwillige, azaz önkéntes áll a lapon.

xxxii Sajnos Ladányi Andorról nem tudok semmit.

xxxiii Hajlanék rá, hogy az ausztriai Straudorfot olvassam, de egyértelműen nincs r-betű, és nem is lenne helyileg értelme.

xxxiv Jantfyra - ha egyáltalán ez a neve – és a Prislop-hágói vasúra lásd: http://hagibal.blogspot.hu/2017/10/dorre-sandor-i-vilaghaborus-levelezese.html 2. dokumentum!

xxxv Nem tudom azonosítani a helyet.

Könyvajánló: Vegaszaurusz Rex színre lép

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínomdánomba

Bp.: Kolibri, 2017

Illusztrálta: Kecskés Judit

163 oldal

Olvasóim között felmerülhet a kérdés: mit keres a csizma az asztalon, főleg ha az a csizma egy zsarnokgyíké, s az asztal egy töris-könyves blog? Ám be kell valljam: én is voltam gyerek, s 1993-ban 13 évesen azon sok millió tinédzser közé tartoztam, aki beült a moziba, s tátott szájjal bámulta a 65 millió év után Steven Spielbergnek köszönhetően visszatérő dinoszauruszokat. Az akkor még létező csornai moziban kétszer is megnéztem a Jurassic Parkot, sőt annak valamennyi folytatását láttam. Eleve imádtam az őskori állatokról szóló könyveket gyerekkoromban, de az epikus film óta érdeklődésem a őslénytan iránt a mai napig tart. A könyvajánló másik oka az író személye. M. Kácsor Zoltánnal a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum szervezte tavalyi „Tanárok éjszakája” című rendezvényén ismerkedtem meg személyesen, ahol mindketten meghívottak voltunk. Remek ismertetőt tartott a cserepoveci hadifogolytáborban magyarok által megvalósított Az ember tragédiája előadásról. Fantasztikus igaz sztori, kínálja magát egy filmes adaptációra. A Harvey Weinstein-botrány miatt nem fejtem ki bővebben mit meg nem tenne egy amerikai rendezőpalánta ilyen alapanyagért… M. Kácsor Zoltánnak ugyan nem ez az első meséje, mivel Garázs bagázs néven írt már egy sorozatot, amely közlekedési járművekről szólt, s melyeket egyszer be is mutatott nálunk a ménfőcsanaki fiókkönyvtárban. Mindemellett örülök, hogy a Zabaszauruszokat mutathatom most be, mert a dinoszauruszok lényegesen közelebb állnak a szívemhez.

Szóval ezek után mindenképpen meg kellett tudnom, hogy az Utazás Dínomdánomba vajon fogamra való-e…

A történet voltaképpen egy road movie (vagyis inkább road book), ami gyermekkönyv esetében bátor választás. Az utazás során három jómadár (akik közül kettő inkább jódínó) jár be egy ötletes és izgalmas mesevilágot. Rilex, a tirex a Dínódombokon vegetál. Szó szerint, mivel többnyire zöldséget-gyümölcsöt fogyaszt. Szájában Kunyi lakik. Faja keselyű, a sorsa meg keserű. Ugyanis Kunyit igencsak megrágta az élet vasfoga - ha Rilexé nem is -, hiszen a Vegasaurus rex szájában nem sok maradék marad a palimadárnak. Miután a barátok után sóvárgó Rilex, segítő szándékkal bár, de sikeresen kihúzza Barmol velociraptor fogait, elindulnak hármasban, hogy eljussanak a dinoszauruszok legendás Dínomdánom nevű városába, új fogsort csináltatni a raptornak.

A főszereplők aranyosak, szerethetőek. Rilex, a tirex egy sárkánybőrbe bújt Arisztotelész, akit az arany rolex helyett jobban vonz a barátság. Kedvencem egyértelműen Kunyi, a keselyű. Édeskeserű ámde csupaszív karaktere a történet legfontosabb mozgatórugója. Végül ott van Barmol, akinek fogatlansága minden mondatot összebarmol. Kissé foghíjas szereplő, pöszeségén túl nem járul hozzá sokkal az eseményekhez, talán majd a sorozat következő részében jobban megismerkedhetünk vele. Klasszikus comic relief alakok ezek, akiknek ellentétes személyiségei miatt a párbeszédek mosolyt csalnak arcunkra. Olvasva a könyvet, szinte láttam magam előtt, ahogy a szerző és kisfia műanyag dinoszauruszokkal játszik, átkel azokkal a félelmetes sugárzást kibocsátó mikrohullámú hegyen, majd beleesnek a szemetes mélyföldbe. Nem tudom, mi ihlette a mesét, de simán el tudom képzelni, hogy így történt, s mikor a főszereplők pattogatottkukorica-mezők mellett haladnak el, elképzelésem szerint a három műanyagfigura a valóságban éppen beleesett egy csomag popcornba játék közben.

A humor egyik faktora a nevekkel való játék, amit sokan emberek esetében hibának tartanak. Ám:

1. Itt dinoszauruszokról van szó, ami eleve felmentő körülmény.

2. Én szeretem a szóviccek minden fajtáját (aminek következtében olyan bűncselekményt is sikerült elkövetnem, mint egy sorozatkezdetnek szánt, ám azóta sem folytatott Trónok harca-átirat volt).

Ami kétség felmerült bennem, az az volt, hogy a gyerekek számára is van-e olyan szórakoztató ez a humor, mint mondjuk számomra? Egyelőre a kölcsönzők visszajelzései pozitívak, úgyhogy talán igen. Ezt a gyerekek tudják majd eldönteni. A szórakoztatás mellett a mese tanító jellege dominál. A napi bölcseleti adagokat Rilextől kapjuk, miközben igyekszik megnevelni Kunyit. Ne lopj, ne sértegess mást, ne akard lemészárolni a védtelen gallimimuszokat, pusztán azért mert éhes vagy... A hossza miatt (mégiscsak 163 oldal!) úgy kellett megoldani a történetet, hogy esti meseként tördelni is lehessen, s a sztori egyes epizódjai mégis intakt egységet alkossanak. Ez szerintem tökéletesen lett megoldva, az egyes részek pont egy rövid mesényiek, 4-6 oldalasak.

Az illusztrációkról szólva. Legyünk őszinték, a gyerekkönyvek nagyrészt ez alapján kelnek el, hiszen egy kellőképpen feltűnő, csiricsáré borító úgy vonzza a könyvesboltba betévedt csemete tekintetét, mint T. Rexet a hentesüzlet (kivéve persze, ha Rilex az a tirex). Ezért aztán rikító borítók tömege árasztja el giccses hercegnőkkel, csillogó pónikkal és rózsaszín unikornisokkal a könyvespolcokat. Mondjuk ki azt is, hogy ez ízléstelen, sőt borzalmas, még ha esetleg profitábilis is. Ehhez képest Kecskés Judit rajzai pasztellszerűségükkel kifejezetten visszafogottak. Elsőre nem is voltam elájulva tőlük, de ahogy haladtam előre a könyvben, egyre inkább megtetszett. Egyszerűen elegáns. A rajzoló időnként plusz humorral tudta megtoldani a mellette lévő szöveget, a 84. oldalon a sárkány hátán utazó triumdinátus esetén kifejezetten nevettem a becsukott szemű és rettegő Vegaszaurusz rexen. Külön kiemelném a Kolibri minőségi kiadását, és hogy a mű keménykötésben jelent meg. Szeretem, ha megadják valaminek a módját.

Kinek ajánlanám a könyvet? Hát elsősorban fiúgyereket nevelő anyukáknak és apukáknak érdemes beszerezni. Nincs olyan fiú, aki ne imádná a dinókat! Lányokkal is nyugodtan lehet próbálkozni, hiszen nálunk a könyvtárban is van olyan iskolás, aki dínófanatikus. A könyvön hátul a 6+-os korjelző virít, azt hiszem hat év kell is a befogadásához.

Összefoglalva: Fogamra való. Egy klassz kis kötetről van szó, s remélhetőleg hamarosan megkapja az olvasóközönség a folytatást is, amelyet az Utazás Dínomdánomba zárása meg is előlegezett.

Pontszám:

Kilenc csinos csíkos csirkecomb a tízből.

9/10

www.moly.hu: 97 %

Dörre Sándor I. világháborús levelezése, VIII. - 1916. december - 1917. április

A nálam lévő Dörre-levelezésben 1916. novemberéből nincsenek dokumentumok. Mikor újra olvashatunk főhősünktől, akkor az már a győri 11. vadászzászlóalj állományában van. Sőt, a levelek alapján rövid időre át is vette a 8. század vezetését. Dörre Sándor a decembert a fronton tölti, majd január elején rövid időre haza tud látogatni Budapestre, hogy azután ismét az olasz fronton szolgáljon jägereivel. Márciusban rövid eltávozásra nyílik lehetőség, mely során Triesztbe jut el egy hétvégére. A 8. részben - nem először - néhány olyan levelezőlapot olvashatunk, melyeket tanítványok küldtek Dörre Tivadarnak, Sándor édesapjának. Ezek némelyike egészen különös német-magyar nyelvezettel íródott.

Figyelemre méltó, hogy a levelekben, levelezőlapokon nyoma sincs a harci kedv elillanásának, soraikból – már ahol szóba kerül egyáltalán ilyesmi – szomorú elszántság tükröződik.

A dokumentumokat helyesírásilag itt-ott javítva, stílusilag nem módosítva közlöm, a rövidítések feloldásával.

1.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor Lt.

Kuk. F.J. Baon. 11. 1. Komp.ⁱ

Feldpost 109.

[Címzett:] Őnagysága id. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest. VI., Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Tábori postahivatal 109 – 916.DEC.25.

[Pecsét:] K.u.K. Feldjägerbataillon No. 11.

[Kék ceruzával:] Bazák Józsefⁱⁱ

Kedves jó Mama!

Tegnap esti postával megkaptam 21-ikéről 3 lapját, valamint a küldött csomagot is. Hálás köszönetem mindenért. Éppen most vendéget kaptam, egy zászlóst meg egy főhadnagyot, kikkel kellemes napokat töltöttem pár hét előtt. Most kerültek ők is ebbe a faluba pihenőre.

Kedves Mama és Papának kezeit csókolja, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fia, Sanyi.

1916.XII.23.

Levelezőlap a Prislop-vasútról (2. dok.)

2.

Tábori Postai levelezőlap

Feladó neve: Jantfy(?) Ákosⁱⁱⁱ

K.u.K. Komdr. Der Prislopbahn Etappenpost 165^iv

[Címzett:] Nagyságos Dörre Dori úrnak^v

Budapest. VI., Szondy u. 42/c III. emelet

[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 165

[Pecsét:] K.u.K. Kommando der Prislopbahn

Kedves Dori bácsi!

A czímzésben is önkénytelenül majdnem Dori bácsinak címeztem lapom, de hiába, a Dori bácsi nekünk mindig kedves Dori bácsi marad, azért is címeztem így. Kellemes és boldog új évet kívánok, kívánva azt, hogy az 1917 azt hozza meg amit az előbbi évek nem bírtak meghozni. A kisvasút mellól, a fenyvesek hazájából nagyon sok szíves üdvözletet küldök. Kezeit csókolja: Ákos.

Karl Eizenberg képeslapjának képes fele (3. dok.)

A képeslap másik oldala (3. dok.)

3.

Képeslap

[Feladó:] Karl Eizenberg R.U.O. 1. Kl.^vi

II/II. Landesschützenbaon 8. Feldkompagnie^vii

Feldpost 393^viii

[Címzett:] Hochw. Herrn Professor Theodor Dörre sen.

Budapest VI., Szondi u. 42/c III/31.

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 393 – 30.XII.16.

[Pecsét:] K. k. Landesschützenfeldkompagnia 8/II.

Lieber Dori bácsi!

Herzlische hő szeretettel megkaptam kedves lapodat és nagyon örülök neki! Remélem, hogy jövő évben megint Pestre jöhetek. Csókolom a kezeidet:

Karli.

A december 30-i levél első oldala (4. dok.)

4.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1916. XII. 30.

[A levélen fejléc gyanánt: Isonzo-Armee 1915]

Kedves jó Mama!

Nagyon nagy levélpapírt vettem elő, nem is tudom, tele bírom-e írni? Mindenesetre megpróbálom, akármilyen sokáig is fog tartani, mert hiszen amíg írok, gondolatban otthon vagyok!

Lám, itt máris megszakított levelem írásában kedves barátom látogatása. Egy órai megszakítással folytatom tehát levelem. Wernert ismer kedves Papa és Mami. Az én menetszázadommal jött ki mint zászlós, s most lett hadnagy egy hónapja. Elbeszélgettünk mindenféléről, s a régi jó idők emlékeit elevenítettük föl. Nagyon jó fiú, s sajnálom, hogy itt a jägereknél elkerültünk egymástól. Ő gépfegyverhez került. Most gyakran együtt vagyunk, de kint az állásban, mikor pedig nagyon jól esett volna valaki ismerőssel együtt lenni, nem találkoztunk.

No, de áttérek a tegnapi estére,^ix hogy ígéretemhez képest referáljak róla. A Szentestét három karácsonyfa mellett is ünnepeltem. Este 6 órakor a századnál tartottuk meg az ünnepet. Összegyűlt a század egy nagy fészerben, középen nagy díszített fa égő gyertyákkal, körülötte a szeretetadományok. Elénekeltették a jägerekkel egy pár karácsonyi éneket, utána egy rövid pár buzdító szó részemről, majd z ajándékok szétosztása következett. Minden ember kapott egy pár szivart, 10-15 cigarettát, noteszt, ceruzát, pipát. Nagyon kedves volt egy láda „Liebesgabe”, melyet egy elemi leányiskola küldött Wienből. Mindenféle dísztárgyak, gyertyák a karácsonyfára, cigaretták, s egyéb apróságok mind-mind külön selyempapírba csomagolva, arany meg ezüst zsinórral átkötve, s rajta az ajándékozó osztály neve és címe. Majd írunk mindegyiknek egy-egy köszönő lapot, hadd örüljenek neki a kis tacskók!

Nagyon helyes volt egy kis csacsika, sokat mulattunk rajta, aki egy szivardobozban vagy 50 darab mindenféle gombot küldött, kezdve alsóruhára való cérnagombtól livrére való díszes gombig. Majd egy jäger, aki legközelebb szabadságra megy, hazaviszi a kisfiának, jó lesz annak „gombozni”.

- ½ óra szünet -

(Ebéd. Menü: karfiolleves, disznókara burgonya és kompóttal, mákos kalács, feketekávé. Pilseni sör, burgundi vörösbor.)

Este 7-kor az én szobámban gyújtottam meg a gyertyákat a kis fán, melyet az otthonról kapott cukrokkal és keksszel díszítettem fel. ½ 8-kor az egész Baon tisztjei részére közös vacsora volt. Nagyon szépen volt rendezve a terem, s nagyon jó volt a vacsora is. Kedélyesen voltunk együtt 12-ig. Otthon még az újságot elolvastam, s 1 órakor lefeküdtem. Így szolidan, de kellemesen töltöttem el a harmadik háborús karácsonyt, sokszor haza gondolva és Bandira.

Mint már megírtam haza, szándékomban volt Bandival egy pár napot együtt tölteni Laibachban. Ez a tervem sajnos az utolsó pillanatban a vízbe esett, s így alighanem Bandi is csak későn kapja meg értesítésemet, hogy nem jövök és vár reám az ünnepeken Laibachban. Így van ez már itt! Az ember tervez, de ez legtöbbnyire nem sikerül.

A karácsonyi csomagom nagyszerű állapotban megérkezett, s most jóízűen fogyasztgatom, minden falatnál hálásan hazagondolva.

-

Sejtettem előre, hogy ez lesz levelem sorsa! Most szedem elő meggyűrt állapotban a zsebeimből 30-án. Még itt vagyunk mindig, ahol karácsonykor. Ma egész délelőtt 7-től ½ 2-ig hivatalos úton voltam részint lóháton, részint pedig kocsin, s most már majd leragadnak a szemeim a fáradtságtól.

Kedves mindnyájuknak a lehető legboldogabb új évet kívánom! Kedves Mama és Papának kézcsók, s a gyerekekkel együtt számtalan csók! Hálás fiúk, Sanyi.

1916.XII.30. Este ½ 8-kor.

5.

Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. I. 11.

Kedves jó Papa!

Tegnap délben 12-kor szerencsésen megérkeztem ismét a Baon-omhoz.^x Még a régi helyünkön találtam és egyelőre még itt is maradunk. Holnaptól kezdve azonban megváltozik a tábori postaszámom. Címem egyébként mindenben a régi marad, csak a tábori postaszám 109 helyett 361! Kérem ezt a küldendő leveleknél figyelembe venni, úgyszintén kérem a címváltozást a Budapesti Hírlappal is közölni. Talán Fericsi elintézhetné telefonice.

Az utazásom teljesen kielégítő volt, amennyiben majdnem az egész úton volt ülőhelyem. Kelenföld után az étkezőkocsiba mentem mindjárt, és megvacsoráztam. Még sört is kaptam, mely nagyon jól esett. Pragerhofban^xi több ismerősömmel találkoztam és így legalább gyorsabban múlt az idő. Két óra hosszat vártunk ott csatlakozásra. A vonatnál nem várt kocsi és így gyalog tapostuk a sarat hazáig. Itt még mindig a régi időjárás van, ködös, esős. Az út fáradalmait kipihenni, meg afölötti örömömben, hogy még ágyban alhatok, azonnal ebéd után ágyba feküdtem, és este 6-ig elaludtam. Ma délelőtt már ismét kivonultam a századdal a gyakorlótérre, s most délután erősen felgyűlt levelezésem bonyolítom le, zeneszó mellett. Ugyanis ma térzene van, és éppen az ablakom alatt játszanak.

Remélem kedves Papáék is szerencsésen hazaérkeztek a vasúttól múltkor, s most kipihenik az elmúlt hét fáradalmait. Ha most még Fericsi is bevonul, no akkor, tényleg csend lesz otthon. Remélem azonban, hogy hamarosan békét csinálunk, és mindnyájan hazakerülünk. Ha nem adják ellenségeink jószántukból, majd erőszakkal megvesszük rajta.

Otthonlétem alatt programom több számát kénytelen voltam elhagyni. Egy ilyen elmeredt szám a Műcsarnok is. Egy jegy véletlenül nálam maradt, és azt most csatolva küldöm, nehogy kárba vesszen. (A jegyet nézem, hallgatom a zenét, és iparkodom elhitetni magammal, hogy sétahangversenyen vagyok.)

Az ordonáncommal küldött csomagot már itt találtam és hiánytalanul megkaptam. A küldött dolgokért, Papa, Mama és Manzinak hálás köszönetem küldöm. A Mimike már bement az intézetbe? Nem haragudtak a késésért? Gondolom, hogy nem szívesen ment be.

Mára zárom soraim, mert még egy csomó lapot akarok küldeni az új tábori postaszámommal. Kedves Mama és Papa kezeit csókolom, és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolom. Hálás fiúk, Sanyi.

1917.I.11-én. D.u. ½ 4 óra.

6.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. I. 21.

Kedves jó Mama!

Úgy élek, mint valami nagy úr. Ma délelőtt, vasárnap lévén, egész déli 12 óráig aludtam. Ahogy felébredtem, mindjárt megebédeltem és Wernert látogattam meg, ki itt lakik a szomszéd barakkban. Most fél három van, és haza gondolok, milyen jó is volna, ha minden második-harmadik vasárnapra hazaruccanna az ember. A legközelebbi világháborúban alighanem erre a célra már külön Zeppelinjáratokat fognak bevezetni! …^xii

Ha most otthon volnék, milyen szépen el lehetne tölteni a délutánt. Egy kicsit eldiskurálnánk egy kis jó hazai fekete kávé mellett, kényelmes fotelben ülve kiolvasnám az újságot, azután meg elmennék sétálni. Otthon bizonyára szép téli idő lehet most, mert itt is mióta visszajöttem, hideg, száraz téli idő járja. Csak a szél nagyon kellemetlen. Egy kicsit kint voltam előbb a kaverna előtt friss levegőt szívni, és egy kis napot látni, de hamar megint visszajöttem, mert a szél teljesen átjárja és majd felfordítja az embert, olyan erős. Járkálni meg nemigen lehet, mert erősen be van látva az állás. Különben is nagyon sok látnivaló nincsen ezen a cudar köves vidéken. Néhány nap előtt kivétel volt este a naplenyugta. Szép tiszta idő volt, s a lenyugvó nap bearanyozta a vidéket és visszatükröződött a láthatáron a tengerben. Ez igazán szép látvány volt, és szerettem volna ha Mamáék is láthatták volna!

Egyébként nincs sok változatosság! Sokat olvasgatok, s a postán, levelezésen kívül a legjobb szórakozásom. Tegnap a „Három a kislány”-t olvastam el. Most sajnálom csak, hogy nem néztem meg, mikor otthon voltam.^xiii Kár, hogy nem lehet ide a kavernába a telefonhírmondót^xiv bevezettetni. Nagyszerű szórakozás volna!

Ma megint nagy elhatározás fogalmazódott meg bennem. Újabb 100 Koronát jegyeztem a hadikölcsönbe, most januárban már a második 100 Koronát. Ez egy kicsit kellemetlenebb feltételekhez van kötve, mint az első, melyet öt 20 Koronás részletben fizetek. A mostanit két ötvenkoronás részletben fizetjük. Az értékpapírokat mindkét jegyzésről Papa címére küldettem.

Otthon mi újság? Most alighanem csendes a ház, tekintve, hogy Fericsi ma délben elutazott. Írja kedves Mama a lapján, hogy Frisch Vilmos^xv felkereste Papát. Sajnálom, hogy nem találkozhattam vele. Írtam neki mindjárt egy levelet. Most különben is nagyban űzöm a levelezést. Ez a legújabb sportom. Már majd elfogyott a levélpapírosom. És ,égis, tegnap megint nem volt postám! Ilyenkor majdnem boldogtalannak érzem magam. Úgy veszem észre, hogy mióta az új postaszámom van, egy nappal tovább mennek a levelek. Nem?

Mai napra zárom soraim, mert még egynéhány helyre akarok írni. Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekekkel együtt csókolja szeretettel hálás fiúk, Sanyi.

1917.I.21. D.u. ½ 4.

Levél ma dolinából (7. dok.)

7.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. II. 6.

Kedves jó Mama!

Ma már tizedik napja megint, hogy egy helyben vagyok. Mint már írtam is, nem rossz hely. Egy dolinában van a barakkunk. Csak egy baja van, hogy nappal hideg. Most már ugyan tűrhetőbb az idő, nincs hideg, ellenben megint erős szél fúj. Így, ha életünkben nem is, de az időjárásban van némi változatosság. Két nap óta új parancsnokom van. A századnak volt parancsnoka egy kedves, víg főhadnagy. Az előbbi szintén itt van. Sokat beszélnek, különösen az előbbi a tiroli offenzíváról, melyben tavaly a Baon is részt vett.^xvi Így aztán csak elmúlik a nap. Türelemmel várjuk és reméljük a leváltást. A legkellemetlenebb, hogy mikor egy hónap előtt kimentünk az állásba, nem számítottam arra, hogy ilyen sokáig maradunk elől, és a rajtam levőn kívül csak egy garnitúra fehérneműt hoztam ki magammal. Most már váltogatom aszerint, hogy melyik tisztább. Milyen élvezet is lesz az, megfürödni és tisztába öltözni! Van aztán egy üveg cherry-Brandy is a kofferemben a trénnél sokszor meg is kívántam, de hát olyan mesze vagyunk egymástól, a flaska meg én! Ja, így van ez itt, amije van az embernek, még az se az övé.

Ebben a hónapban sajnos nem küldhetek haza pénzt, mert a hadikölcsönre, melyet jegyeztem, többet vontak le, mint számítottam, 120 Koronát. Was kann Mann machen?^xvii A postaforgalom eddig kifogástalanul működik mint azt otthonról írt kedves soraikból kiveszem. Én szintén minden nap megkapom a postaporciómat. Csak az újságot nem kaptam meg már egy hete. Figyelmeztetem kedves Mamáékat, hogy megeshetik, hogy a következő időben nem működik majd a posta oly rendesen. Hogy mikor lesz ez, nem tudom.

Írtam éppen két hét előtt Jenőnek és tegnap kaptam tőle választ. Jól érzi magát, semmi dolga sincs, és így nagyon szeretne már Pestre menni. Azt elhiszem neki! Bandi jól van. Különben levelet várok most tőle, meg Dóriéktól is. Manzi levelét a fényképekkel megkaptam köszönettel, és a közel jövőben válaszolni fogok neki.

Ami a szabadságomat illeti, hát egyelőre nem biztathatom magam vele. Igaz, hogy nem is szoktam ilyesmivel biztatni magam, hanem hagyom magam meglepni. No, de majd csak meglesz valahogy!

Mi újság odahaza? Tegnap nem kaptam meg kedves Mama obligát lapját. Remélem, hogy nincsen semmi baj otthon! Hogy Mamának nem kell egyedül lennie mindig, annak örülök. Hiszen Manzi most privatizál! Ha a többi iskolákat is bezárják, akkor az egész család mehet telelni Visegrádra. De szép lehet most odakinn! Mikor volt valaki odakinn utoljára? Sokszor gondolom, milyen szép volna havas tájon sétálni. Az itteni havat hamar elfújja a szél, és meglapul a sziklák között. No meg aztán az különben is más! Úgy gondolom, hogy odahaza kisétálni a Zugligetbe, vagy a Svábhegyre. A Wippmernál is egész szép lett volna múltkor! Na, talán legközelebb!

Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és Manzival együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.II.6. D.u. 5 ó.

8.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Sándor Lt.

Kuk. F.J. Baon. 11. 1. K.

Feldpost 361.

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak áll. Főreáliskolai tanár

Budapest. VI., Szondi u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Etappenpostamt 357 – 15.II.17

[Pecsét:] K.u.K. Feldjägerbataillon No. 11.

Kedves jó Papa!

Ma már ismét második napja van, hogy nincs semmi postám! Zu verzweifeln!^xviii Csak nincs valami baj otthon?!! Én hál' Istennek jól érzem magam! Holnap megyünk megint kicsit pihenni emberek közé, már mint civileket értek. Egyéb újságot nem tudok.

Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekkel együtt csókolja hálás fia, Sanyi.

1917.II.11. Este 12 ó.

Dörre Sándor 1917. február 15-i levelének első oldala (9. dok.)

9.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. II. 15.

[A levélen fejléc gyanánt: Isonzo-Armee 1915]

Kedves jó Mama!

Két napig nélkülöztem otthonról és egyáltalán bármely postát. Ma aztán megkaptam kedves Mama 8-iki levelét és Papa lapját 11-ikéről, valamint egy nagy kötegben a Budapesti Hírlap elmaradt számait.

Bocsánatot kérek, hogy most két napig nem írtam, de nem volt alkalmam rá. Hétfő este, 11-ikén végre hátrajöttem a századommal a Bataillonhoz. Bizony örültünk ennek, mert egy hónapig voltunk elől egyfolytában. Kedden délben azután az egész Bataillonnal együtt négyórás meneteléssel jöttem még hátrább ebbe a kis faluba, ahol hosszabb pihenőnk lesz. Nagyon szép tavaszi időnk van, s így az utunk is nagyon kellemes volt, különösen nekem, mert két főhadnagyom távolléte idejére egy hétig ismét századparancsnok vagyok, és így az utat lóháton tettem meg.

Jelenleg egy kis faluban vagyunk, félórányira attól a helytől, ahol a karácsonyt töltöttük. A falu egy dombtetőn fekszik, és a közeli környéke szinte feledteti velem, hogy a kövek országában vagyok. Szép zöld gyepet és öreg nagy tölgyfákat lát az ember köröskörül. Csinos kis szobában lakom még öt tiszttársammal. Igaz, hogy ga mind a hatan itthon vagyunk, kifüggeszthetjük az ajtóra a „Megtelt” táblát, de azért mégis élvezem, hogy megint egyszer házban lakhatom.

Meg akartam ma mindjárt látogatni a Sebestyén Lulut, de nem jutottam hozzá. Holnap azonban már biztosan elmegyek hozzá. Nagyon kellemes tudat volt, mikor hátrajöttünk, hogy lesz itt hátul egy ismerősöm, akivel majd megint az otthoni életről diskurálhatok.

Ma olvastam az újságban, hogy most már 11-kor van Pesten a záróra. Kell, hogy a nagy lumpokból is szolid ember legyen! De komolyan is, gyakran gondolok arra, milyen nehéz is otthon az élet, talán rosszabb, mint nekünk. Hiszen mindenünk van, ami csak kell, a veszélyt, ami esetleg fenyegetné az embert, hamar megszokjuk. Aki otthon van, sokkal borzasztóbbnak képzeli az életünket, mint amilyen.

Mint Manzinak is írtam már, sajnos egyelőre le kell mondanom szabadságomról. Esetleg kapunk majd 2 napi Absentierungot,^xix de sajnos ez túl rövid ahhoz, hogy haza menjek. Szeretnék akkor vagy Laibachba menni, vagy pedig Placidáékat meglátogatni Fiuméban. Remélem sikerülni fog ez!

Köszönöm, hogy az újságom érdekében volt szíves valaki intézkedni. Mi volt a baj? Meddig van előfizetve? Majd legközelebb én fogom ezt elintézni, nem akarok evvel terhükre lenni, mikor Fericsi nincs ott, ki ezt elintézhetné. Én igazán ráérek erre! Még egy kérdés! Legyen szíves Mama írja meg, hogy karácsonyra hány pár meleg harisnyát küldött nekem, 2 vagy 3-at? Itt csak 2 párom van, esetleg a harmadik otthon maradt?

Mára egyelőre zárom soraim. Már éjjel van, fél egy. Nagyon gyorsan múlt a mai nap és az este. Vacsora után egy kicsit diskuráltunk, egyszerre 12 lett, hát gyorsan írtam még, hogy holnap még reggel a postával mehessen el levelem és kedves Mamát mielőbb megnyugtassam, hogy jól megy a dolgom.

Kedves Mama és Papának kezeit csókolja és a gyerekekkel együtt számtalanszor csókolja hálás fiúk, Sanyi.

1917.II,15. D.e. 1 ó.

Karl von Studeczek levelezőlapja a gyulafehérvári kórházból (10. dok.)

10.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] K. Fn. Karl v. Studeczek I.R. 32,^xx Gyulafehérvár Truppenspital

[Címzett:] Nagys. Dörre Tivadarné úrhölgynek

Budapest. VI., Szondy u. 42 c.

[Pecsét:] Gyulafehérvár 917MÁR1

[Pecsét:] K.u.K. Reservespital in Gyulafehérvár

Liebste Tildinéni!

Wie Du villeicht schon von Gyulabácsis erfahren hört, bin ich jetzt hier im Spital mit Granatendruck Lungenspitzrothas und Nierenleiden. Es geht mir, aber schon Gott sei Dank soweit es die Verhältnisse erlauben gut. Ich bin natürlich viel bei Milinéni welche Dich auch küssen lässt. Sie sind alle gesund bis auf Marinéni die ein wenig verkühlt ist. Wie geht es Euch?

Handkuss an Alle! Dein Karcsi.

28.II.

Fordítás:

[Legkedvesebb Tildi néni!

Ahogy azt talán már Gyula bácsitól halhattad, kórházban vagyok jelenleg gránátnyomás okozta tüdővérzéssel és vesebántalmakkal. Ez van velem, de Istennek hála a körülményekhez képest jól vagyok. Természetesen sokat vagyok Mili néninél, aki csókoltat téged. Mindannyian egészségesek, Mari nénit kivéve, aki kissé megfázott. Mi van veletek?

Kézcsók mindnyájatoknak! A te Karcsid.

28.II.]

11.

Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. III. 1.

Kedves jó Papa!

Ígért levelemhez ma végre nekifogok. Nehezen jutok az íráshoz, nem mintha oly nagyon el volnék foglalva, hanem egész nap annyi a szórakozásom, hogy bár gondolatban nagyon gyakran megírom már a levelem, megírásához alig jutok hozzá. Ugyanis hatan lakunk tisztjei a századnak egy kedélyes, de elég kicsiny szobában. Aztán meg közkedveltségnek is örvendünk, és mindig van vendégünk a többi századoktól. Így alig jut az ember íráshoz. Éjjel 12 után szoktam a levelezésem rendesen elintézni. Most már délelőtt, délután kirukkolás is van, és oly gyönyörű idő van, meg a vidék is oly szép, hogy szabadidőmet is szinte mindig a szabadban töltöm. Hozattam magamnak színes ceruzákat és most azokkal próbálok skiccelni, kevés sikerrel. Szóval elég kedélyesen élünk mostanában, csak hát persze a szabadságra igen gyakran gondolok vágyakozva. Sajnos nagyon helyhez vagyunk kötve itten és még a szomszéd faluba is csak engedéllyel mehetünk. Természetesen fiumei vagy laibachi utam is egyelőre vízbe esett. No, nem baj!

Olvastam az újságban, a 11 órai záridőt,^xxi meg a sok tilalmat. Itt még azt is beszélte valaki, hogy a gázvilágítást is teljesen beszüntették Pesten. Bizony nagyon megsajnáltam Papáékat. Ez már nagyon kellemetlen volna! De úgy látszik ebből egyelőre nem lett semmi, mert nem olvastam róla az újságban. Örömmel olvastam, hogy Jenő hazaérkezett. Most legalább megint van fiú a háznál, lesz egy kis élet. Gondolom mennyit mesél Jenő!

- Jön a vacsora, majd utána folytatom.-

Ismét elmúlt 5-6 nap, míg ismét folytatom az írást. Mindenekelőtt köszönöm születésem napja alkalmából küldött megemlékezésüket kedves mindnyájuknak, kik a lapon aláírták magukat. Jelenleg éppen hazajöttünk a délelőtti munkáról és testületileg megtízóraiztunk: valami wurstféle volt és vörösbor. Szóval nem éhezünk. Kitűnő tavaszi időnk is van, és amit nélkülözünk, az csak a szabadság. Már nyílik a hóvirág és az ibolya is. Mellékelve küldök is pár példányt mutatónak.^xxii Persze más szórakozás is volna a visegrádi erdőkben szedni az ibolyát, mert itt nincs kinek adni.

Írta tegnap Dóri, hogy Lala felutazott Pestre meg Tardoskeddre és ő is valószínűleg utána utazik. No, lesz megint egy kis élet odahaza! Különben Jenő amúgy is, mint előre gondoltam, felvillanyozta kicsit a társaságot. Örülök, hogy Mama ismét muzsikáláshoz jutott. Ha arra gondolok, elkezdem magamnak fütyülni a rendes program számait, amennyire emlékszem rájuk. Persze gyenge kárpótlás! …

A napokban pénzért voltam a bataillon részére a kasszánál. Nagyon szép utat tettem meg kocsin, vagy 15 km-t oda és vissza. Találkoztam ott Róna Tiborral.^xxiii 8-10 hét óta ő is ezen a frontrészen van. Egy nehéz tüzérezredben proviant tiszt. Nagyon megörültünk egymásnak, de csak pár percig diskuráltunk, mert mindkettőnknek sietős utunk volt.

Mi ír Bandi? Már 2 hete nem írt nekem. Most sűrűn levelezek vele. Azelőtt 2-3 hónapban írtunk egymásnak, most szinte hetenként. Werner jött épp most hozzám látogatóba. Itt tartom mindjárt fehér kávéra (T.i. Már d.u. Van, ½ 4 ó.). Szívélyes üdvözletét illetve kézcsókját küldi.

Mára egyelőre eleget írtam! Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kézcsókkal, hálás fiúk, Sanyi.

1917.III.1. D.u. 4 ó.

12.

Dörre Sándor levele édesanyjához, 1917. III. 5.

Kedves jó Mama!

Ma olyan levélírós hangulatom van, s ezt felhasználom, hogy kedves levelére válaszoljak. Mint kedves Papának írt levelemben kifejtettem már, ritkábban jutok most íráshoz, mint előbb. Ma azonban elhatároztam, hogy ismét erősebben fogom űzni ezt a sportot, mert ez így nem megy tovább – pang az üzlet -, nagyon gyéren jön a posta!

A szép tavaszi napokat, melyeket élveztünk, csúnya idő váltotta fel. Két nap óta ismét havazik. Amíg esik a hó, élvezem a szép fehér tájat és a telet. Utána azonban gyorsan eltűnik a hó. Ma délelőtt szintén gyönyörűen kezdett el havazni, ebéd után el is mentem rögtön sétálni, hogy élvezzem a telet, a ropogós havat. Egyszerre azonban esőre változott a hó, és alaposan megázva kerültem haza. Ilyen szeszélyes az idő! Azt hiszem rövidesen tavaszi esős időszakból vehetjük ki részünket.

Mint már írtam, elég kedélyesen töltjük időnket és elég jól is élünk. Azt hiszem, Losoncon nem tudnék a pénzemből megélni! Itt hozzászokik az ember a jó élethez, és nem kerül semmibe. Vasárnap Triesztbe szándékozom menni egy napra a várost megnézni. Csak az a baj, rettenetes drága ott az élet. Például a szállodában a reggeli kávé 3 Korona, és ilyen arányokban tovább... Spórolok a pénzemmel, hogy ha esetleg megnyitják a szabadságokat, legyen egy pár krajcárom. Úgyis volt most kiadásom! Csináltattam magamnak egy pár cipőt, meg egy ruhát és sapkát. Aztán sok apróságot is kellett hozatnom, hogy ismét kiegészítsem a felszerelésemet. Végül 200 Koronás hadikölcsönöm utolsó 50 Koronás rátáját is lefizettem. Most még egy köpönyegre van szükségem, hogy egyelőre rendben legyek. Lóri még nem küldte haza az ígért köpönyegét? Jó volna, ha itt volna, olcsón és jól megadjustáltathatnám.

A propos, ma kaptam Lóritól lapot. Írja, hogy Lala már elutazott Pestre, illetve Tardoskeddre. Azt hiszem, úk most többet utaznak, mint amennyi időt Kaposvárt töltenek. Bandi is írt tegnap 2 lapot hosszabb hallgatás után. Ismét vándorol. Reméli, hogy márciusban szabadságra sikerül mennie. Hiszen én is remélem és várom. De már nem tervezgetek sokat, mert találkozási terveink nemigen szoktak sikerülni, sajnos. Február elején már be volt adva a kérvényem a szabadságért, másnap pedig beszüntették a szabadságolást. Ilyen pechem volt! No, de nem baj! Most már utána volnék a szép napoknak, így pedig van még mire várni és minek örülni.

Mi újság odahaza? Remélem, hogy mind egészségesek! Hogy van Reisinger Gyula bácsi? Még mindig zárva vannak a színházak, mozik? No, de hiszen van mindennap házi hangverseny! Pár napja összegyűlt nálunk egy tarokkparti, s most minden este vacsora után játszunk. Eszembe jutnak ilyenkor gyakran az otthoni kedélyes tarokk esték trió kísérettel. És még sok-sok minden...

Mára befejezem az írást, mert még egy-két levelet meg akarok írni. Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, Mama és papának kézcsókkal hálás fiú, Sanyi.

F.p. 361. 1917.III.5.

Dörre "Bandi" levelezőlapja 1917. március 5-ről (13. dok.)

13.

Tábori postai levelezőlap

[Feladó:] Lt. Dörre Endre

Fp. 220. Bohrmasch. Aktg.

[Címzett:] Nagys. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest. VI., Szondy u. 42/c

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 220. - 6.III.17

[Pecsét:] K.u.K. Besatzungskommando des Fort Hermann(?)^xxiv

Fp. 220. 1917.III.5.

Kedves Mama!

Kártyáját tegnapelőtt kaptam. Szomorúsággal töltött el a szegény Lacika halálának híre. Szegény Sarolta nénire nehéz csapást mért a sors. Ahogy időm engedi, rögtön kondoleálok^xxv neki. Az utóbbi időben mint már jelezte egyszer, átköltözködtem más helyre, jobb helyre. Kavernában lakom, most szobás lakásom van, fürdőszobával és villanyvilágítással. Szép nagy erdőben élek, hol remélem sokat fogok pingálhatni. Sajnos ma reggel óta ismét sűrűn havazik. Most már alig feküdt hó e széles völgyben előttem. Papával kezeit csókolja, Bandi.

Dörre Sándor élménybeszámoló Triesztből (14. dok.)

14.

Dörre Sándor levele édesapjához, 1917. III. 15.

Kedves jó Papa!

Ígéretemnek eleget téve nekifogok trieszti élményeim leírásának. Szombat délután 1 órakor indultam innen útra az ötnegyed órányira fekvő vasúti állomásnak. Ott sikerült rövid várakozás után egy tehervonatot elcsípnem, mellyel Opcináig,^xxvi a teherpályaudvarig utaztam. Innen egy ¾ óráig tartó villamosutazás után ér az ember a város közepébe. Szép időnk volt, a villamospálya magasból száll le a városba, s a szép kilátás, mely a hegyoldalbólé a gyönyörű városra nyílott, szinte elragadott.^xxvii Nagy kiterjedésű, szép fekvésű város Trieszt, igazán nem voltam elkészülve arra a meglepően szép látványra, melyet ez a város nyújtott. A hazaküldött képeslap efelől némi fogalmat nyújthat.^xxviii Természetesen a rövid idő egész vasárnap estig igen gyorsan elmúlt. Az első délután mindenféle megbízások, vásárlások elintézésével múlt el (akárcsak ha Visegrádról valaki beutazik Pestre). 7 órakor már az összes üzleteket bezárják és így ugyancsak sietnem kellett. Mire a komissziókat elintéztem, már olyan fáradt voltam, hogy bajtársaimmal egyenesen vacsorázni mentünk. Élveztük a civilizációt, a jó sört, és egyáltalán... Vacsora után kávéházban hallgattunk zenét, de 11-kor sajnos záróra lévén, kidobtak már innen. És most jön a legkellemesebb emlékem, nagyszerű ruganyos ágy a szállodában! Az valami pompás volt! Lehet, hogy tán azért, mert mióta otthonról januárban eljöttem, először aludtam ágyban. Vasárnap már 9 óra volt, mire elhatároztam magam a felkelésre. A napot a város megnézésére használtam fel. Ebéd után vagy 2 óra hosszat villamosoztam, a város egyik végétől a másikig és keresztül-kasul a városban. Kellemes emlékekkel gazdagodva ültem este 7:50-kor a bécsi gyorsra. Milyen jó lett volna elaludni és reggel Bécsben felébredni! Sajnos félórai út után kiszálltunk és a ránk váró kocsikon tettük meg még hátralevő utunkat hazáig. Mostanáig ismét rendes napi szórakozásaink – gyakorlatozás, olvasás, írás, séta, stb. - között gondolok vissza az elmúlt kellemes órákra.

Holnap egy hónap pihenés után ismét vándorlunk tovább. 24 km-es út áll holnap előttünk. Megnyugtatásul közlöm, hogy új helyünk még nem Stellung, hanem egy még civilek által lakott falu lesz, hol előreláthatólag néhány napig fogunk maradni.

Ma délután meglátogattam Sebestyén Lulút. Üdvözletét küldi. Újságot egyébként nemigen írhatok. Pest felől a posta már 3 napja nem érkezett, és így otthonról sem kapok postát, nem kis bosszúságomra. Az újság március eleje óta kimaradt; pár nap előtt azután megkaptam egyszerre a kimaradt számokat és azóta rendesen kapok újságot, az utolsó napoktól eltekintve.

Kedves mindnyájukat számtalanszor csókolja, kedves Mama és Papának kézcsókkel: hálás fia Sanyi.

1917.III.15. Este ½ 12.

15.

Tábori postai levelezőlap

[Feladó:] kadett... Nádori...^xxix

Honv. Inf. Reg No. 1.^xxx XXVII. Marschbaon. 2. Comp. Feldpost 622.

[Címzett:] Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest. VI., Bulyovszky utca 26. Főreáliskola^xxxi

[Pecsét:] K.u.K. Feldpostamt 622. - 1.IV.17

[Pecsét:] K.u.K. Kommando der Marschfor...

Mélyen tisztelt Tanár Úr!

Sorai igen megörvendeztettek, s boldognak érzem magam, hogy Tanár Úr reflektál soraimra. Nagyon jól érzem magam, de már [nem] sokáig, mert április 15-én megyünk a tűzvonalba, hogy azután ki-ki a maga végzetét keresse. Semmi bűnöm nincs, amiért vezekelnem kellene, de ha Isten is úgy akarja, úgy szívesen áldozom fiatal életem a legszentebbért, szeretett hazámért és hozzátartozóimért. Védelmezzük Önöket, hogy nyugodtan éljenek boldog családi körben, míg mi elszakítva az otthontól, hogy talán azt sohase lássuk. Hej, de ha egészségben visszajövünk lesz öröm is, ha üdvözölnek az otthon maradottak, mint hősöket, akik megmentették sokszor szép Magyarországot a gaz ellenségtől!

Üdvözli szeretettel volt igaz tanítványa, Nádori.

III.31.

Jegyzetek:

iDörre tehát októbert követően átkerült a 11.-es győri vadászokhoz, annak is 1. századához. Ennek körülményei sajnos nem ismertek számomra. AA 11-es győri vadászokról korábban már írtam: http://hagibal.blogspot.hu/2015/11/a-11-es-gyori-vadaszok-az-elso.html Ez alapján novemberben a zászlóalj Korite-nál állomásozott a 34. dandár tartalékjaként, miután végigharcolta a 9. isonzói csatát.

iiNem tudok róla semmit, valószínűleg a cenzor neve, aki láttamozta.

iiiNehezen olvasható név, az Ákos biztos.

ivA Priszlop-hágón átvezető katonai vasútvonalról van szó, amely a máramarosi Borsa települését kötötte össze a bukovinai Jakobennyel. Lásd: Kubinszky Mihály: A Borsa-Priszlop-Jakobeny katonai vasút (1915-1918). In.: Vasúthistóriai évkönyv 1999. 225-232 o.

vDörre Tivadarról, Sándor apjáról van szó, akinek német Theodor nevéből jöhet a Dori becenév.

viRechnungsunteroffizier 1. Klasse, azaz 1. osztályú számvivő altiszt (németből).

viiA bozeni II. Landesschützen (lövész) dél-tiroli alakulat volt, melynek parancsnoksága Bozenben (ma Bolzano, Olaszország) állomásozott. A lövészek nem a közös K.u.K. Hadsereghez, hanem a magyar honvédségnek megfelelő osztrák Landwehrhez tartoztak. Az ezred három zászlóaljból állt, melyek közül a II. Pradban (ma: Prato allo Stelvio, Olaszország) állomásozott békeidőben. Dél-Tirolt a világháború után Olaszországhoz csatolták, holott északi része, melyhez Prad is tartozik a mai napig szinte teljesen németek által lakott.

viiiA feladó pecséttel írta rá az adatait, eredetileg 88-as tábori postaszám van, melyet áthúzott, s 393-at írt oda.

ixEzek szerint a levél írását, 1916. december 25-én kezdte meg, de csak 30-án sikerült befejezni.

xMint az a levélből kiderül, Dörre a január elejét Budapesten töltötte.

xiMa Szlovéniában: Pragersko, Maribortól 17 km-re, délre.

xiiNa, hát ebben tévedett! :D

xiiiBerté Henrik eredetileg német nyelven írt daljátékáról van szó, melyet 1916-ban mutattak be Bécsben, majd Budapesten.

xivA rádiózás elődjének tekinthető szolgáltatás során telefonon keresztül lehetett eljuttatni az előfizetőkhöz a napi híreket. A XIX. század végén már kialakult műsor volt, s az 1910-es évektől közvetítések voltak színházakból. 1900-ra több mint hatezer előfizetője volt Budapesten.

xvTalán az építész Frisch Vilmosról van szó. Lásd: http://www.elib.hu/04000/04093/html/szocikk/11632.htm

xviA 11-es vadászok 1916. májusában a dél-tiroli offenzívában (Asiagói csata) vettek rész, amelyben a zászlóalj igen komoly sikereket ért el. A hadműveletről: http://nagyhaboru.blog.hu/2016/06/10/az_1916_tavaszi_del-tiroli_osztrak_magyar_tamadas

xvii „Mit tehet az ember?” (német)

xviii „Nagyon kétségbeejtő!” (német)

xix„eltávozás” (német)

xxA budapesti 32. közös gyalogezred ekkor Erdélyben harcolt a 31. hadosztály kötelékében, a Tölgyesi-szoros közelében a Paltinis magaslatán. Studeczek zászlós kilétéről nincs információm.

xxiA Budapesti Hírlap 1917. február 16-i száma siratta el a budapesti éjszakai mulatozást „Vége a pesti éjszakának” címmel (7.o.).

xxii Sajnos nincs mellette.

xxiii Egy Róna Tibor nevű gazdasági tisztet 1916. január 1-jén neveztek ki hadnaggyá a 30. honvéd gyalogezrednél, talán vele lehet azonos. Kinevezése: Rendeleti közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – Személyes ügyek, 1916. 15. sz. 238.o.

xxiv Sajnos a pecsét a „Fort” szó után elhalványul.

xxv Kondoleál = Részvétet nyilvánít.

xxvi Opicina, helyi dialektusban Opcina, vagy korabeli némettel: Opschina, Trieszt északi külvárosa, fontos vasúti pályaudvarral. Ma Trieszttel együtt Olaszországhoz tartozik.

xxvii Az Opicina-Trieszt villamosvonal a mai napig működik. Egészen különleges villamosról van szó, mivel a két végállomást elválasztó hegy miatt a villamos félig sikló, félig villamos.

xxviii Sajnos a gyűjteményben nincs ilyen képeslap.

xxix Sajnos a ceruzával írt levelezőlap végig nagyon nehezen olvasható.

xxx A magyar királyi 1. honvéd gyalogezred ezredtörzse Budapesten volt, és legénysége is budapestiekből állt. Az 1886-ban alakult ezred 1917. februárjában az orosz frontra került, ahonnan szeptemberben került vissza ismét az olasz hadszíntérre. Lásd: A m. kir. „IV. Károly király” volt 1. honvéd gyalogezred története és háborús emlékalbuma. Bp., 1939. 185.o.

xxxi Id. Dörre Tivadar a VI. kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (később: Kemény Zsigmond gimnázium) tanított, melynek címe pontosan Bulyovszky utca 22-26 volt. Ma a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz tartozik annak egykori épülete.