Kardos József 1915 nyarát Budapesten tölthette (lásd: ebben a posztban!), minden bizonnyal szabadság okán. Júliusban még otthon volt, szeptemberben azonban már Theresienstadtban, az 1. közös vadászzászlóalj székhelyén találjuk hősünket. Zászlósként, majd hadnagyként - a fényképalbum alapján - úgy tűnik átképzésen vehetett részt, mely során egy gépfegyveres osztag vezetését és kiképzését vette át. Szeptember elsejétől Kardos előlép hadnaggyá, bár az első fényképeken még zászlósként tűnik fel. A most közölt fényképeken nincs felirat, pusztán az albumban lévő egy-egy helynév és biztosnak tekinthető dátum alapján vannak besorolva, némleg önkényesen részemről. Az bizonyos, hogy az alábbi képek 1915. őszén készültek, zömében szeptember-októberben.
Kardos szeptember elejéről két képeslapot küldött szerelméhez Könnyű Katóhoz Budapestre, amelyeket aztán körbenyírva a fotóalbumba helyeztek, így csak részben olvashatóak. Mindegyik a zászlóst ábrázolja, az album alapján Theresienstadtban. Kibetűzhető szövegük szerint a lapok általános dolgokat tartalmazhattak: jól vagyok, nem jutok íráshoz, el van foglalva, küldjél gyakran levelet stb. A két töredék 1915. szeptember 1(?)-re illetve szeptember 13-ra van datálva, nyilván a fényképek vaamivel korábban készülhettek el, hogy rajta legyenek a képeslapon.
Kardos zászlós egy kerítésnek vagy hídkorlátnak(?) támaszkodva. Theresienstadt, 1915. IX. 1(?).
Séta. Theresienstadt, 1915. IX. 13.
A következő képeket Theresianstadtban vagy környékén készülhettek 1915. szeptemberében. Igazi erődváros volt a mai Terezín, hiszen a poroszok ellen építették ki Csehország védelmére a XVIII. század végén. Megnézhetjük az erőd falait, amelyek helyet adtak a vadászok laktanyájának, s a "Szudétavidék" hegyeit és vizeit.
Theresienstadt falai a vizesárokkal, 1915. szeptember-október
Tájkép Tehersienstadt környékéről, 1915. IX-X.
Őszi fák. Theresienstadt, 1915. október(?)
Ahol bakák vannak, ott a tyúkok sem hiányozhatnak, és még a barátnő sem féltékenykedhet... :D Theresienstadt(?), 1915. IX-X.
Kardos zászlós sétál az Elba(?) partján. Theresienstadt, 1915. IX-X.
Tájkép az Elba mentén
Természetesen Kardos és átképzésen lévő társai nem az őszi táj szépségeit csodálni ugrottak "haza" a vadászzászlóalj toborzóközpontjába, hanem tudásukat bővíteni. Úgy tűnik különböző menet- és lőgyakorlatok tették ki idejük nagy részét, illetve hadifoglyok őrizete és -esetleg- közmunkára való kísérete. A képek alapján egyértelmű, hogy Kardos egy géppuskás osztag vezetőjeként gyakorlatozott embereivel 1915. őszén. Korábban nem gépfegyveres csoportokkal látható, így alighanem a háború tapasztalata alapján állítottak fel egy új osztagot, amelyet rá bíztak. Kardos egyébként 1915. szeptemberétől hadnaggyá lépett elő a Ranglisten des Kaiserlich und Königlichen Heeres 1916-os száma szerint (218.o.), bár szeptember eleji képeslapjain még zászlósnak nevezi magát.
Kardos és egy tiszttársa(?) Theresienstadtnál, 1915. október
Kardos hadnagy fehér lovon. Theresienstadt, 1915. ősz
Ismeretlen hadnagy fotója, gallérján talán a magyar címerrel a csillag mögött.
Nem túl éles kép. Kicsit olyan, mintha orosz foglyokra vigyáznának osztrák-magyar katonák, holott az albumban az 1915-ös theresienstadti képek között található. Talán az időnként börtönként is használt erőd falai között őrzött hadifoglyok?
Gépfegyveres osztag gyakorlatozik egy Theresienstadt környéki lőtéren, 1915. IX-X.
A következő nyolc fotó azonos alapanyagú, jellegzetesen zöldeskék papírra készült. Az albumban szereplő datálás alapján 1915. októbere során mutatja be a katonák napjait, benne pihenőkkel, meneteléssel, lovon való fordítva üléssel. Nagyon érdekes megfigyelni az első kettő képet, amely mintha szintén hadifoglyokat ábrázolna.
Hadifoglyok(?) vonulnak Theresienstadt utcáján őrizet alatt, 1915. október
Nyolc orosz(?) foglyot(?) kísér egy szuronyos baka. Theresienstadt, 1915. október
Vadászok pihennek. Theresienstadt környéke, 1915. október
Ugyanakkor készült, bár jobb fotó
Ezen a körbenyírt fotón szinén a pihenő látható fáradt katonákkal
Kardos a fehér lovával, oldalán tiszti karddal. Theresienstadt, 1915 október
Kardos hadnagy ugyanakkor egy másik felvételen
Kardos József kétségtelenül fordítva üli meg a lovat ezúttal... :D
Az átképzés során Kardos nem csak Theresienstadtban járt, ez is kiderül a fotókból. Két kép készült Teplitz-Schönau-ban (ma: Teplice, Csehország), kettő pedig Aussigban (ma: Ústí nad Labem). Utóbbiak közül egyik egy portré, amelyet minden bizonnyal bajtársától kapott Aussigból keltezve (bár ennek a hátoldalon lévő dátuma nehezen olvasható), dedikálva. Mivel a másik tájkép, lehetséges, hogy utóbbit is csak kapta, s nem saját. A képen szereplő Karl Ullrich nem azonosítható egyértelműen, de valószínűleg azonos az 1917-es Ranglisten-ben szereplő 12. vadászzászlóaljnál feltüntetett azonos nevű zászlóssal (666.o.). A 12-esek szintén csehországi alakulat voltak, kiegészítési körzetének központja Jungbunzlau (ma: Mladá Boleslav) volt.
Tiszti csoportkép, Kardos jobbról a második. Teplitz-Schönau, 1915. október
Kardos hadnagy Teplitz-Schönaubanm, 1915. október
Aussig látképe. 1915. október
Karl Ullrich tisztjelölt fotója Kardosnak. Aussig, 1915. XII. (III?) 7.
Az Elba menti térségben a kiképzés tovább folytatódott október és november folyamán, a vadászok a környező térség városai mellett gyakorolták a géppuskaharc csínyját s bínját. Egy-egy kép van Leitmeritz (ma: Litomerice, Theresienstadt "ikervárosa"), valamint Milovice (ma: Lysá nad Labem) mellől. Kedvenc képem mégis az a képeslapra nyomtatott fotográfia, amely az 1-es vadászok új gépfegyveres osztagának (Machinengewehr-Abteilung, rövidítve a fotón: M.G.A.) csoportképe, közepén a minden bizonnyal parancsnoki feladatot kapó Kardos hadnaggyal. Ez pontosan datált kép, hiszen a fotón is szerepel készítésének ideje, 1915. november 3.
Kardos figyeli a lövészek teljesítményét a Schwarzlose géppuska mögül. Leitmeritz, 1915. október
Menet Milovice környékén, 1915. október
Az 1-es vadászok gépfegyveres osztagának csoportképe, zsebre tett kézzel középen Kardos József. Theresienstadt, 1915. november 3.
Még két kép maradt hátra a mai adagból, amelyek már kelet fele menetben készültek. Egyik kép Bruckot (nem egyértelmű, de valószínűleg a Lajta menti Bruckot) ábrázolja, talán az akkori vasúállomást. A másik fotó izgalmasabb, itt már hómezőn áll Kardos egy társával. A felirat szerint a fénykép Tellnitz-en készült (me: Telnice, Morvaország). Annyit tudok, hogy december végén Kardos már az orosz hadszíntéren volt, ezért jogos a feltételezés, hogy útközben készülhettek a képek.
Kardos egy bajtársával hómezőn. Tellnitz, 1915. november-december
Az osztrák-magyar határmenti Bruck,, 1915. november-december
Innen folytatjuk hamarosan, mikor Kardos ismét az orosz frontra került, 1915 végén!
Hecking-Schönberger-Sokolowski: A jövőnk most kezdődik – Greta Thunberg harca a Földért
Budapest: Corvina, 2019
Eredeti cím: Zukunft ist jetzt! Kampfe wie Greta Thunberg fürs Klima, 2019
Fordította: Győri Hanna
84 oldal
A környezetvédelem számomra mindig sokat jelentett. Ezért aztán sosem tudtam válaszolni az egyesével becsomagolt cukorkát létezésének miértjére, sem pedig megérteni a közvetlenül a szemetes mellé földre dobott banánhéj rejtélyét. Gyerekkoromban kábé 9 évesen megkaptam Joy Adamson könyvet, A pettyes szfinx nyomában-t, aminek hatására aztán elolvassam Adamson össze magyarul kiadott kötetét, s „eldöntsem” vadőr leszek valahol Kenya és Tanzánia térségében. Aztán persze jött a történelemmánia, és mindez elúszott, de az állatok és a természetvédelem mindig közel álltak a szívemhez. Ám ehelyett ma egy vállalhatatlan könyvet mutatok be, hosszú idő után folytatva a sorozatomat.
Igen, pontosan úgy van, ahogy sejtik. Ez volt a mentegetőző rész, hogy elhárítsam a vádakat, mert a mostani bizony a keményebb kritikák közül való lesz. Az egész Greta-jelenségtől herótom van, az ENSZ-ben annak idején vele elmondatott beszéd nem szekunder, hanem egyenesen primer szégyennel tölt el. Amikor egy 16 éves tini ugyanis bölcsességeket oszt a világ elsőszámú politikusainak, az olyan kolosszális röhej, mintha a Fradi-Barcán befutnék a pályára és megpróbálnám elmagyarázni Messinek, hogyan is kell dekázni. A svéd leányzót kétségtelenül nagy színészi tehetségnek nevezném, ha nem rína le róla, hogy komolyan veszi magát. Annál a résznél mondjuk mindig elröhögöm magam, ahol leárulózza a világ vezetőit – és tulajdonképpen a felnőtteket -, akiknek köszönhetően a mai fiatalok nagyságrendekkel jobb módban élnek, mint az emberiség történetében bármikor. Nem mellesleg egy nap alatt több energiát fogyasztanak el (közlekedés, telefon, számítógép), mint a ük- vagy dédszüleik 18 éves korukig… Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy az igazán szánalmasak azok a mellette bólogató macskajancsik, akik képesek úgy tenni, mintha maga Jézus vagy Buddha aforizmáit hallgathatnák végig. De ugorjunk a bejegyzés apropóját szolgáltató Greta Thunberget bemutató könyvecskéhez!
A szerénység már a címlapon indul, ahol Greta Thunberg egyedül harcba száll a Földért, akár egy marvel hős (bár önálló történet híján azok is falanxba tömörülnek mostanság), csak a svéd kislánynak egy svédcsavarnyival jobb az öltözéke. Emellett megtudjuk a címből, hogy „a jövőnk most kezdődik”, azaz például az én generációmnak nyilvánvalóan nem is volt ilyenje. A három szerző - mert hát nyilván ekkora trágyakupac kitermeléséhez egy ember nem elegendő - munkáját nehéz minősíteni. A szöveg egészen gagyi. Szóhasználata megpróbál fiatalos lenni, ami abban merül ki, hogy egybites gondolatokat közöl Tarzan szintjén: „Én elmenni boltba. Gyalog. Repülő rossz. Venni banán helyett alma.”-stílusban. Ha azt mondom, pongyola, akkor igen komoly eufémizmussal élek. Mert hát, aki a világot akarja megmenteni – ellentétben maradi szüleivel – mi a fenéért tudna értelmezni egy összetett mondatot, ugyebár? A 41. oldalon például következő jelzők szerepelnek: rossz, rosszabb, sok, sokszor, sok, sok. Mindezt alig húsz igencsak kurta sorban 18pt-os betűmérettel kell elképzelni. A mondatokat nem cifrázták túl, mint említettem, de legyen egy konkrét példa is:
„Így aztán Greta útra kelt. Nem ült repülőre, mert az árt a klímának. Ehelyett vonattal és elektromos autóval utazik mindenfelé.”
Ha már radikálisak vagyunk, akkor a vonat és az elektromos autó is árt a klímának - az áram nem csak úgy a falban nő -, és az a legjobb a klímának, ha a seggén marad… Egyébként itt nem lehetett volna valami adat, hogy egy repülőn utazóra kilométerenként hányszor több károsanyag kibocsátás jut, mint egy vonatozóra? Ilyen ugyanis nincs, ellenben megtudhatjuk, hogy az Asperger-szindróma nem betegség, ám némely aspergeresek kiemelkedően tehetségesek. Könyvtárosként volt szerencsém autistákkal találkozni, nem egyszer. Nem bántásból, hanem ténymegállapításként: gyakran rögeszmések. Ez azt jelenti, hogy egy adott téma olyan szinten megérinti őket, hogy abban valóban képesek magukat kiválóra pallérozni. Ez lehet helytörténettől, Kate Ryan életrajzán át egészen a vasútmodellezésig bármi (ezek valós példák!). És ez jó. De a rögeszme, az rögeszme: nem tűrnek vitát, és amit ők tudnak az helyes és csak az a helyes! Ezt persze lehet kezelni, és kedves hozzáállással viszonyulunk hozzájuk, mivel erről nem tehetnek. Ez egy ilyen állapot. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez egy ilyen állapot, és a rögeszmés képtelen árnyaltan megközelíteni szenvedélye tárgyát, ahogy a szerelmes sem veszi észre imádottja hibáit. És emiatt az illető komoly tudományos tevékenységre aligha lesz alkalmas, mert egészséges kritikával kell az embernek saját tudományának tárgya felé is fordulnia. Szerintem Greta tevékenységének, megnyilatkozásainak áttekintése ezt az álláspontomat igencsak megerősíti. Ismét idézek a könyvből:
„Feláldozzák [Ők! T/3 - HG] a környezetünket [A miénket! T/1 - HG], hogy a gazdag emberek az enyémhez hasonló országokban luxusban élhessenek (…) Azt mondják mindennél jobban szeretik a gyerekeket. Mégis ellopják a jövőjüket, itt, az orruk előtt.”
Na ha valami populizmus, akkor ez az, de nyilván a tehetősek elleni támadás aligha saját kútfőből fakad. Eleve az „őket” kiveszi a „mi”-ből, ami hamis, hiszen a környezet nem Gretáéké (= trendi fiatalok), hanem a gazdagabbaké és idősebbeké is. Leányzónk éppen az elődeinek köszönheti, hogy leülhetett a parlament elé klímatüntetni, ahelyett, hogy cipőket varrna egy gyárban napi 12 órában, mint 150 éve. Az egyik nagy mítosz, amit sok büszke anyuka és nagymama taglal, az a „a mostani gyerekek sokkal okosabbak és ügyesebbek”. Ennek egyébként legfőbb bizonyítékaként általában a telefon használata szokott lenni:
„Az én tündibündi kis Bendegúzom még nincs 5 éves, de már ért (sic!) a telefonokhoz!” avagy „Jaj, annyira ügyes a 7 éves kisunokám, a Belzebub, hogy már mindent tud (sic!) a számítógépről!” Ezek természetesen toposzok, amelyek igazságtartalma nem túl nagy. Tény, hogy egy mai gyerek jobban ért a mobiltelefonhoz és a számítógéphez, mint egy 30 évvel ezelőtti gyerek. Már csak azért is, mivel azoknak egyik sem volt. Ám jó lenne megérteni, hogy mindkettő piktogramokkal operál, ami a világ legegyszerűbb nyelve, olyanok akár a közlekedési táblák. A mai gyerek a modern kütyükben jobb, de egy halom másban - leginkább kézügyességben - meg nem. Egyébként meg a mai „számítógépzseni” gyerekek a könyvtárban egy lefagyott gépet nem tudnak újraindítani (szintén saját tapasztalat). A mostani gyerekek ugyanolyan gyerekek, mint a régi gyerekek: elsősorban gyerekek, csak a technika más, és lényegesen kényelmesebb az életük - cserébe stresszesebb -, ennek minden előnyével és hátrányával. A könyv tippeket is ad, hogy miként kell a gyerekeknek(!) meggyőzni azokat a fafejű felnőtteket az igazságról, amit természetesen Greta és ez a könyv „tud” és elmond nekik. Be kell valljam gyerekként sosem jutott eszembe, hogy apukámat meggyőzzem mondjuk arról, hogy gomba ellen uborkára érdemesebb lenne több rézgálicot szétpermetezni, mert tudtam, hogy ő jobban tudja, s nekem nem ez a dolgom. Úgy érzem a kötet szerzői fordított napot tartottak, mert a szülőnek kell a gyereket természetvédelemre nevelni, nem vice versa.
Nézzük, mi az, ami jó a könyvben, mert azért kőszívem ellenére be kell vallani, vannak benne pozitívumok. Ez egyértelműen a kötet második fele. Az utolsó 30 oldalon ugyanis tippeket ad, miként lehetünk környezettudatosabbak, és itt azért bőven vannak megfogadásra érdemes javaslatok. Tényleg nem kell chilei almát enni Magyarországon, vagy argentin bort szürcsölni, mikor mindegyikből kiváló minőség van idehaza is. De ez nem csak élelmiszerekre igaz. Könyvtárosként nagyon dühítő, mikor magyar kiadó által Kínában kinyomtatott könyveket kap a kezébe az ember itthon. Valóban a legjobb globális környezetvédelem a lokális termékek fogyasztása, amelyeket nem kell annyit szállítani. A legtöbb javaslat egyszerű józan paraszti ésszel is megérthető, nem véletlen, hogy 100 éve a józan parasztok nem is hozattak be licsit Madagaszkárról. Mind a tömegközlekedés- vagy kerékpár használata személygépkocsi helyett, mind a felesleges fogyasztás csökkentése olyan, ami valóban hasznos. Mondjuk a húsevés elleni hadjárat elég idegesítő szokása a környezetvédelmi fanatikusoknak. Elég beteg elme lehet, amelyben egy jó szaftos marhasültről a tehén gyomrának metántartalma ugrik be.
Bevallom, nagyon sajnálom Greta Thunberget. Nem azért, mert engem leginkább Wednesday Addams-re emlékeztet (vagy a kislányra A kör-ből), s nem is a betegsége miatt, hanem mert innen hova tovább? Aki előtt 16 évesen az ENSZ vezetőinek kellett úgy tenni, mintha komolyan vennék, és „róla szóltak a hírek, vele volt tele a sajtó”, annak mi jöhet még? Merre van az előre? Elérte azt, amit elérhetett, ami nagyon klassz, de nem ennyi idősen. Új célokat kellene felfedeznie, különben májliszájruszosodni fog, csak, hogy címlapokon maradhasson, ami egyenes út a katasztrófába egy ilyen elesett lány számára. Éppen minap érezte úgy, hogy már az amerikai kampányba is bele kell szólni - elvégre mi más feladata lehetne egy svéd tininek? – hiszen ahhoz is ért. E celebeskedés helyett kívánom neki, hogy lelje meg a nagyszerűt az egyszerűben és legyen szép, nyugodt élete! És ti, kedves környezetért tenni akaró gyerekek! Ha valóban tenni akartok a környezetért, akkor mindenekelőtt tanuljatok, mert egy tanult ember többet tud tenni a Földért, mint egy tanulatlan. És persze az sem ártana, ha bandázás közben pusztán „menőzésből” nem a kuka mellé hajítanátok a pléhdobozt…
Az illusztrációkat Franziska Viviane Zobel rajzolta, akiről nagyjából azt lehet tudni, honlapja alapján, hogy csak olyan kozmopolita trendiségeket illusztrál, mint: környezetvédelem, sokszínűség, szociális igazság, vegán életmód, és világmegváltás. De legalább cuki a szemüvege. Nagyjából rendben van ez a zöld-sárga-türkiz hangulat, láthatóan igyekezett valamiféle motívumok köré építeni a kötetet. Az egyik visszatérő rajzocska Greta esőkabátja. De hogy ez az ábrázolás mire hasonlít szerintem, azt most inkább nem fejtem ki, bár egy bizonyos kor felett szerintem mindenki ugyanarra fog asszociálni…
Mindent egybevetve a kötet nem értéktelen - ez az eddigi legjobb a vállalhatatlan könyvek listáján -, csak az első fele, amely nyugodtan kaphatta volna a Greta Thunberg apoteózisa címet.
