Dörre Sándor I. világháborús levelezése, II. rész - 1915. január-április

Folytatjuk Dörre Sándor és családja fennmaradt I. világháborús levelezésének közlését, melyben most az 1915. januártól április végéig tartó időszak dokumentumai következnek. Dörre Sándor még mindig a 6. számú császári és királyi mezei tarackos ezred zágrábi pótütegénél tartózkodik, ahol éppen tiszti vizsgájára készül, hogy végre tűzmester lehessen. A megmérettetésre március 24-én került sor. Dörre nagyon várja már, hogy az unalmas kaszárnyaélet után a harctérre kerülhessen, ami érthető, hiszen rokonságából többen már bizonyíthatták férfiasságukat az oroszok ellen, miközben ő könyveket kellett, hogy bújjon. A zágrábi levelek sokat elárulnak az egyéves önkéntes tanfolyamon résztvevők mindennapi életéről, és az osztrák-magyar hadseregről. A levelezést itt-ott helyesírásilag korrigálva, de annak szövegén lehetőleg nem változtatva közlöm, stílusának megőrzése mellett. 

Dörre Sándor március 12-i levelezőlapja Zágrábból
(Itt a 8. számú dok.) 

1.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Ida úrhölgynek szék. főv. tanítónő

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 915-JAN-3

Zágráb, 1915. I. 3. Este 6.

Kedves Micikém!

Levelednek s kimerítő tudósításaidnak nagyon megörültem, hálás köszönetem érte! Mindazonáltal feltűnik, hogy Boby-ról következetesen hallgatsz. Talán fáj pici szívednek, hogy nem érdeklődtem iránta? Tegnap írtam Mimikének, s őt kértem fel, hogy írjon a tárgy felől. Jelenleg itt ülök a zágrábi Matyiban, egyedül egy pohár sör mellett. Mily jó volna, ha ti is itt lennétek! Épp most írtam Jenőéknek is. Most biztosan nálunk vannak fenn. Délután egy kicsit sétáltam a városban. Gyönyörű tavaszi idő volt, tartós esős idő után. Hó, mint már többször is írtam, nincs, csak irtó sár és lucsok. Igaz, még nem írtam a Szilveszterről. Bizony elég csendesen telt el, s 12-kor alighanem elaludtam. Ugyanis múlt héten „Stacions Commandobefehl” kött, hogy a kimaradást további parancsig beszüntették a legénység, s így az önkéntesek számára is egész Zágrábban. Így kénytelen voltam a Szilvesztert otthon a kaszárnyában tölteni.

Csókol sokszor: Sanyi.

2.

[Dörre András levele édesanyjának]

[Sáros?] megye, 1915. január hó 9. este 6.45

Kedves Mama!

Kedd óta ma küldtük be ismét egyik szolgánkat Eperjesre, hogy nincs-e valamink a főpostán Szentgyörgyi kollégámnak, kivel együtt lakom itt. Nem érkezett semmi, csak nekem egy levél. Írnom nem kell talán, hogy dacára Szentgyörgyi irigy pillantásainak, kimondhatatlanul örültem kedves sorainak, mert hisz körülbelül 3 hete, hogy nem hallottam hírt hazulról.

Különösen az ünnepekben sokat gondoltam haza, mert azt hiszem ilyen ünnepeket sem mamáék, sem pedig én még nem töltöttek el. A Karácsony estről már megemlékeztem,, amely a várakozáson felül sikerült. A Szilveszter este pedig a Dessewffyek fintai kastélyábanⁱ ért útól, ahová Szentgyörgyivel épp 31-én délután érkeztünk meg. Ott volt már a kastélyban egy katonai munkás különítménynek több tisztje és mérnöke, valamennyi idősebb német ember, kik nagyon szívesen fogadtak, és kikkel kellemesen eltöltöttük az időt 10 óráig. ½ 11-kor már valamennyien ágyban voltunk. Ott, Fintán egyáltalában mesésen laktunk. Grófi kastélyban, mindegyik a saját szobájában. Délután 4 órakor volt a tiszti csemege az ebéd, amely állt leves, hús, mindenféle garnierunggal,ⁱⁱ tészta és fekete kávéból. Este 7-kor volt a vacsora: tea, cukrászsüteménnyel. Most erről az úri helyről kellett neünk ide jönni, ebbe a rongyos kis tót fészekbe, hol nincs senki, semmi és a tiszti szolgákkal és egy 5 tagú tót famíliával kell együtt lenni nappal és éjjel. Este már 7-kor rendesen aludni megyünk, mert nem tudjuk mihez fogjunk, meg aztán fáradtak is vagyunk. Reggel persze már 4-5 óra felé nem tudunk aludni. Van egy kis kb. 2 éves lány a családban, az már éjfél után elkezd nyafogni meg sírni, úgyhogy az ember meg szeretne szökni. Az öreg tót is már fenn van 4 órakor, azt elkezd hangosan imádkozni az asztalnál, meggyújtja a lámpást is. Ünnepnapon és ma is – nem tudom miért – már egész nap énekelve imádkozik. Rettenetes hangja van, úgyhogy alig lehet kitartani. Este, mondom még hagyján, de reggel valami rettenetes, mikor az ember aludni akar. A pipájában rongyos bagót szív, aztán olyanokat köpköd, hogy majd elúszunk. Nincs tovább, nem is folytatom, mert erről köteteket lehetne írni. Remélhetőleg azonban holnap-holnapután már elkerülünk innét. Hogy hová, közelre vagy messzire, és mily irányban, még nem tudjuk. Hisz arról majd mindjárt fogom értesíteni mamáékat, mihelyt megtudom. Különben csúnya idő van itt. A hegyeken hó fekszik, gyönyörű e vidék, de itt óriási a sár. Délután mire 4-5 órára az ebédhez hazaérek (debreceni kolbász vagy szardínia, melynek az ára Eperjesen most nagy skatulyánként 2.0 korona) egész fülig sáros vagyok!

Kedves sorait még egyszer köszönve, és Papának kezét csókolva, a gyermekeket mind csókolja, hálás fia: Bandi.

3.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] hiányzik!

Zágráb, 1915. I. 13. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Már régen nem írtam, de Jenő azt hiszem elmondta, hogy semmi bajom sincs, és jól érzem magam. Ma gyönyörű szép időben volt az első kirukkolásunk ágyúkkal. Sütött a nap, és a hegyek világítottak a fehér hótól. Reggel 8-kor indultunk és ½ 1-kor jöttünk haza. Sestineⁱⁱⁱ-ban voltunk, ott játszottunk háborút. Én az ágyúsitzen ültem a féknél, s bizony jó, hogy ketten ültünk, mert magam nehezen bírtam volna el a mászást. Délután volt az első Abteilung^iv lovaglásunk, nekünk újoncoknak. Így a mai nap nagyon kellemesen telt el. A Papa által küldött 20 K-t, a csomagot és Mama levelét köszönettel megkaptam. A csomagnak nagyon megörültem, s csak azt sajnáltam nagyon, hogy a jó házi kenyér csupa penész és záraz volt. Sokáig lehetett úton, mert csak vasárnap kaptam meg. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki hozzájárult a tartalmához. A rékli nagyszerű, s már csak a hideget várom, hogy kipróbáljam. Az Altvater,^v a szivarok és az elemózsia jóságát bizonyítja, hogy bizony rohamosan fogynak. Kár, hogy a földön minden mulandó. Holnap bővebben írok.

Papa, Mama kezeit csókolja, a lányokat csókolja hálás fia, Sanyi.

4.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-22

Zágráb, 1915. I. 21-én, Este ½ 7-kor

Kedves Mama!

Már megint 4 napja, hogy nem írtam. Úgy múlik az idő egyik nap a másik után, szinte repül. Mint írtam, a tiszti vizsgán sajnos nem vehetek részt, mert most csak azok részére van, kik okt. 1-ig vonultak be. Mi, többiek valószínűleg csak március-áprilisban fogunk vizsgázni. Különben most újból kezdődik megint az iskola. Valami 40 új önkéntes fog jönni. Az öregek közül 3-an már itt vannak: egy ügyvéd, egy gazdász és egy állítólagos szolgabíró. Jó dolgom lesz, mert már az egész anyagot már körülbelül ismerem, s így ez csak ismétlés lesz. Ma hallottam, hogy jobban el leszünk foglalva, mint eddig. Ugyanis 7-11-ig és 1-7-ig lesz majd Beschäftigung. Hát szép dolog lesz! Nem tudom, mit fogunk elkezdeni! Mint írtam, Mama pénzét köszönettel felvettem, már vettem is kardot. Kéz alatt sikerült szereznem, 27 K-ért. Valószínűleg kapunk itt a kaszárnyában valami kis szobát. Még ezen a héten várok, ha addig nincs, megyek majd lakás után is nézni. Különben egészséges vagyok. Múlt héten 4 napig náthás voltam, de a szombati kirukkolás kigyógyított. Fülig sárosan jöttünk haza. Otthon mi újság?

Kézcsók hálás fia, Sanyitól.

5.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-JAN-27

Zagreb, 1915. jan. 26-én, Este 9-kor

Kedves Mama!

Kedves levelét tegnap nagy örömmel vettem, s nem kevésbé örültem ma, mikor a csomagot kaptam. Mindkettőért hálás köszönet! A csomagból ma már vacsoráztam is, és számításom szerint egy hétig el fog tartani. Minden a legjobb állapotban érkezett meg, még a kenyér is. Sajnos ezt azonban már elfogyasztottam. Csodálom, hogy a lev. Lapjaim nem érkeztek haza. Mamának írtam 13-án és 21-én, Micinek pedig 16-án. Eddig eléggé be voltunk fogva. Két hét óta minden másnap délelőtt kirukkolás volt. Ezután azonban elég kevés dolgunk lesz. Ugyanis ma volt már a vizsgájuk az okt. 1-jéig berukkoltaknak. A kilátásba helyezett 40 új önkéntesből azonban csak a múltkor már megírt 3 jött meg. Így most csak 21-en vagyunk az új iskolában. Tegnap és ma nem jött senki se órára, úgyhogy egész napi foglalkozásunk az egy órai lovaglás volt. Ma délután végig feküdtem az iskolában egy padon és aludtam ¼ 5-ig. A többiek sakkoztak, malmoztak, s így csak múlik az idő is. A múltkor már írtam, hogy ezentúl 7-11-ig és 1-7-ig lesz az önkénteseknek a Beschäftigung. Most már parancsba is megjött a rendelet, de Hál' Istennek még eddig nem léptették nálunk életbe. Nem tudom, mit kezdenénk el annyi ideig? Igaz! Még nem írtam meg, hogy 23-ika óta nem lakom a kaszárnyában. Egy collegámmal lakom együtt. 40 K-t fizetünk a lakásért egy hónapra. Nagyon szép tiszta szobánk van. Szinte nem éreztem magam jól benne első nap, oly rendes. Azt hittem kitűnően fogok első éjszaka ágyban aludni, addig úgy elszoktam már a lepedőtől és rendes ágytól, hogy ½ 12-kor már felébredtem, s azon túl majdnem minden órában. Ma éjszaka aztán rájöttem, hogy a két vánkos sok a fejem alatt. Hát még a jómódba is bele kell szokni! A kaszárnyában a szalmazsákon úgy ébredtem reggel, ahogy este lefeküdtem. Na, ja! A Raj fiúkról nem tudom, hogy elmentek-e már? A múlt héten még találkoztam Lacival. Mi újság otthon? Mama, kérem nem találták meg azt a Mária érmet a Bandi fürdőszobájában, mit Mamától kaptam a lánccal(?)? Már annyiszor akartam kérdezni.

A gyerekeket csókolom, Papa, Mamának kézcsók. Hálás fia: Sanyi.

6.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. II. 3-án ½ 8-kor Este

Kedves Mama és Papa!

Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy megint ennyi ideig hallgattam, de annyira be vagyok fogva, hogy nem jutok az íráshoz. Ugyanis már életbe lépett az új rendelet és ennek értelmében 7-11-ig és 1-7ig vagyunk a kaszárnyában. Tegnap pedig, ünnepen szintén rendes hétköznapi Beschäftigung volt. Így tényleg alig van idő még csak arra is, hogy az ember kifújhassa magát. No, de meg különben is megint neki kell feküdnöm a tanulásnak, mert március 15-ike körül már nekünk is meglesz a tiszti vizsgánk, akik októberben, novemberben és decemberben rukkoltunk be. 20-an vagyunk. A mostani vizsgán 32-ből 28-an lettek tűzmesterek, akiknek a vizsgájuk sikerült, 4-en pedig elbuktak. Fogok már én is örülni, ha túl leszek a vizsgán. Már úgy unom ezt az életet itt a kaszárnyában, hogy legszívesebben szeretnék harctérre menni. De azért ne nyugtalankodjék, kedves Mama, sajnos ez nem fog április előtt bekövetkezni.

Máskülönben jól vagyok, nincs semmi bajom. Jól eszem, iszom és alszom. Most körülbelül 10 napig itthon vacsoráztam hideget. Az otthoni csomagot fogyasztottam, meg Tusi néni is küldött Visegrádról egy csomagban disznóságot. Nagyon meglepett vele. Esténként megiszom egy-két csésze teát, aztán úgy alszom, hogy reggel alig hallom a vekkert kiáltani. Sajnos mindennek vége van, s így a csomagok is elfogynak. Van méág szalámim és szalonnám, de a többi kitűnő dolog sajnos már csak volt. A mangettákat,^vi mikor vasárnap felvettem, egész szokatlanul éreztem magam bennük. Mama írta, hogy küldjem a ládákat vissza. Sajnos már csak az utolsó van meg, a többit részben aprófának használtam fel, részint pedig a kaszárnyában hagytam, hogy elköltöztem ide. Ezentúl azonban majd megtartom őket, és visszaküldöm.

Most még kérem a Mamát, hogy a legközelebbi csomagban a következő dolgokat lenne szíves elküldeni: egy pár kötött és egy pár bőr kesztyűt, mert a régiek, melyeket magammal hoztam, már nagyon elrongyolódtak. Most 7 ½-es volt a bőr kesztyűm, de az kicsi és össze-vissza szakadt, úgyhogy nagyobbat kérek. Másodszor a szekrényemben van két nadrágtartó. Egyik még elég jó, lenne szíves Mama rendbe hozni egy kicsit és szintén elküldeni. Papához is van egy kérésem: Ugyanis nagyon nékülözök egy naptárt. Kérem Papát, ha küldene egyet, olyat, mint szokott nekünk adni, hogy a napok mellett van hely pár jegyzetre is.

MI újság van odahaza? Remélem, hogy mindenki egészséges. Papa jár a Mintába? Kényelmetlen lehet a felsős leányiskolában tartani az órákat. De így talán nem marad legalább Papa este oly sokáig az iskolában! Leveleiből örömmel olvastam, hogy Mama jól érzi magát és hízik. Csak ne túl nagyon. Mici már egészséges? Már egyszer kezdtem neki írni levelet, de aztán abbamaradt. Majd iparkodom befejezni. Manciéknak is akartam már gratulálnia diplomájához, no de majd csak! Egy kis türelmet kérek tőle. Annyifelé kellene írnom, és nem jutok hozzá. Dóri, Mimi, Bandi, Tusi néni stb. stb. Még mindnek tartozom írni. De most már egy hete, hogy sehonnan se kapok hírt. Nem tudom, mire véljem. Mi hír Debrecenből? Írtam, de nem feleltek. Mi van Ferkóval? Gyuszinak szeretnék írni, de nem tudom a címét. Carlinak már írtam, és ő válaszolt. Mama írja, hogy próbáljak haza menni. Nem olyan könnyű dolog az! Még este 9 után sem kapni kimaradást, hát még szabadságot! Különben már csak a tiszti vizsgáig tart! Mit ír Bandi? Nekem már régen nem írt. Jenő mit csinál Bécsben? Jól érzi magát? Hát mégis sikerült a házba jutniok! Dóri írt a múlt héten, jól érzik magukat.

De most egyelőre zárom soraimat, azon reményben, hogy mihamarabb kapok otthonról hírt megint, melyet már türelmetlenül várok. Majd én is iparkodom szorgalmasabban írni.

Papa, Mamának kezét csókolja, a gyerekeket csókolja, hálás fiúk: Sanyi.

7.

[Dörre Sándor levele édesapjának]

Zagreb, 1915. II. 14. Este ½ 8-kor

Kedves Papa!

Mindenekelőtt köszönöm nagyon a küldött 50 Koronát és a levelet. Már régóta készülök íráshoz, de nem jutok hozzá. Most is délután dolgoztam s most itt ülök a kávéházban egy fél óra óta. Épp egy hete voltam itt utoljára. Ilyenkor este kevesen vannak, s kapok legalább újságot.

Hát megint a mi részünkre hajlott a szerencse! Bár csak így is maradna, mert szívesebben megyek Oroszországba, Szerbiába, semmint itt magyar földön harcoljunk.^vii Ha olvasom a Budapesti Hírlapot, úgy mindig szinte otthon érzem magam. Sajnos rövid ideig tart ez az érzés.

Mostanában sokat gondolok haza. Már 10 napja, hogy nem kaptam egy sort se otthonról, s ez nagyon nyugtalanít. Igaz, hogy én se írtam, de ezentúl megint írok, csak írjon valaki legalább egy lapot! Én azért nem írok, mert ezentúl hetenként csak 2 tábori lapot szabad az ország belsejébe küldeni, s azt is csak a batterie révén lehet elküldeni, ahonnan hétfőn és csütörtökön, kétszer hetenként küldik. Napról napra újabb meglepetések érnek bennünket. A múlt héten megint oltás volt. Beoltottak tífusz ellen. Már össze-vissza vagyunk oltva! Tegnap aztán azzal leptek meg, hogy csütörtökön megint vizsgánk lesz. Az augusztusi önkénteseknek hozzánk képest gyöngy életük volt. A nap legjobb percei a lovaglás, a parancskor levélkiosztás, és mikor este lefeküdhetek. De ha nem jön levél, akkor inkább elmegy a kedvem. Ilyenkor mindjárt vacsora után lefekszem. Néha már 8-kor alszom!

Mi újság odahaza? Egészséges mindenki? Mama már nem köhög? Mi újság Bandiról? Még a régi a címe? Dörre Ferkó is sokszor jut eszembe. Nem írnak semmit? Papa írta, nézzek csizma után. Itt egy pár csizma csináltatva 50 K-ba kerül. Ami a ruhát illeti, egy nadrág és blous^viii ára körülbelül 80 K. Kérdeztem a Regiment Snájdert,^ix az 15 K-ért egy nadrágot, 20 K-ért egy bloust csinál hozzávalóval, szövet nélkül. Így valamivel olcsóbba jönne. Parancsba jött, hogy minden önkéntesnek kell, hogy legyen szürke ruhája.^x Kinek nincs sajátja, komiszat kell kapnia. De a Rechnungsoffizier^xi nem adott ki szürkét, mert egy rendelet szerint csak a harctérre menők kaphatnak szürke ruhát. Így azután el hagyták a dolgot aludni. Ez körülbelül egy hónap előtt volt. Azóta azonban már mindenki csináltatott ruhát, s csak ketten vagyunk, kiknek nincs. Kérném Papát, ha csináltathatnék én is magamnak egy nadrágot és egy bloust. Ez a ruha, melyet kaptam, a mindennapi strapában kezd nagyon kopni.

Mamának írt levelemben elfelejtettem kérni, hogy legyen szíves alsónadrágot küldeni. Van még nekem otthon, mert ezek kezdenek romlani. Azonkívül gallérvédőt is kérek egyet, mert ez a piros posztógallér annyira kopik és piszkolódik, hogy újat kell most csináltatnom. De most már elég a sok kérésből! Bocsánatot kérek, hogy ritkán írok, és akkor is tele van a levelem kéréssel, de hát mit tegyek!

Még referálnom kell valamiről. Ahol kosztolok, a sebesültkonyha intézője, Papának volt tanítványa. A múlt kölcsönös örömére megállapítottuk. Nagyon szívesen emlékezett meg Papáról. Még a Lovag utcában járt a 3. és 4.-be. Azután nem tanult tovább. Erőss Sándornak hívják. Kért, adjam át Papának tiszteletét. De most már nem írhatok tovább, mert már ½ 9 van és haza kell sietnem,nehogy elcsípjenek.

Kérem, tessék ezután gyakrabban írni! A gyerekeket csókoltatom, Mama, Papának pedig kezét csókolja hálás fiúk: Sanyi.

8.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. Főreál isk. tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-13

Zágreb [sic!], 1915. III. 12-én

Kedves jó Papa!

Értesítem, hogy még élek és semmi különösebb bajom sincs. Mama biztosan azt hiszi, hogy nagyon beteg vagyok, ezért hát kérem megnyugtatni. Itt pár nap óta valóságos tél van. Minden fehér, és fagy erősen. Bizony nem márciusi idő! Mi újság odahaza? Ma várok otthonról hírt, mert vasárnap kaptam utoljára. Tegnap írt Mimike egy lapot. Örül, hogy megint hazamehet húsvétkor. De többet most már nem írok, mert az óra alatt írok. Holnap, szombat este levelet írok majd mindenről. Közben addig is mindenkit sokszor csókolok, K[edves]. Mamának és Papának pedig a kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

Dörre Sándor 1915. március 18-i lapja édesapjához, Dörre Tivadarhoz
(9. dok.)

9.

Képeslap

[Címzett]: Nagyságos Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915-MAR-19

Zágreb [sic!], 1915. III. 18-án

Kedves jó Papa!

Örömmel vettem ma Mama levelét, melyre oly soká vártam. Már aggódtam, hogy baj van otthon, mert oly nagyon hallgattak. Mikor aztán tegnap megkaptam a Matyiból^xii küldött lapot, megnyugodtam. Remélem már elmúltak a „Katzenjammer”-ek^xiii mindenkinél. Manci beteg volt? Hát Micivel mi van? Névnapomra küldött jókívánságaitokat nagyon köszönöm. Bandi is gratulált egy lapon. Írja, hogy jól érzi magát és hízik. Már 97 ½ kg-t nyom ruhástul. Mama csomagját megkapta és nagyon megörült neki. Náluk havazik. Itt múlt héten volt oly csúnya téli idő, most azonban megint gyönyörű napok vannak. Most is nyitott ablak mellett ülök, pedig este 8 óra van már. Írta Mama, hogy mennyi dolga van most Papának. Húsvétra azonban azt hiszem, megint szabad lesz és élvezheti majd Visegrádot. Igaz! Mi van Bálinttal? Hallottam, mit csinál az az ember! Remélem, hogy Papának adnak majd igazat. De most már kifogyok a helyből! Megvagyok, semmi bajom, csak dolgom sok. Kézcsók és csókkal hálás fia: Sanyi.

10.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.Már.25.

Zágreb, 1915. III. 24. Este 7-kor

Kedves jó Mama!

Bocsánat hosszú hallgatásomért, de nagyon el voltam eddig foglalva, ugyanis ma volt a tiszti vizsgánk. Eredményeképpen jelentem, hogy sikerrel vagyok túl rajta. Részletesebb eredményt még nem tudok. Holnap déltől péntek délig szolgálatban vagyok. Akkor majd bővebben írok. Mi újság odahaza? Már megint 6 napja, hogy nem kaptam semmi hírt. Remélem csak a postán késik. Pap, Mamának kézcsók, a gyerekeket csókolom.

Sanyi.

11.

[Dörre Sándor levele édesanyjának]

Zagreb, 1915. március 28. Este 7 ó.

Kedves Mama!

Levelének nagyon megörültem, mert már megint nagyon soká nem kaptam hírt otthonról. Gondoltam, hogy mindenki nagyon el van foglalva, és így senki se jutott íráshoz. Bizony, én is alig írtam az utóbbi egy-két héten. Azt hiszem, megkapták szerdán írt levelező lapomat, ha esetleg nem, úgy értesítem a Nagy Családi Tanácsot, hogy szerdán délelőtt letettem sikerrel a tiszti vizsgát. Hivatalosan még nem hirdették ki az eredményt, sem előléptetés eddig még nincs, de azt hiszem, hogy nem vagyok az utolsók közt. Úgy hallatszik, 1-jéig meg lesz már a kinevezésünk tit. Feuerwerker-ré.^xiv

Mint lapomon már említettem, búcsúzóul még egyszer részünk volt a „Wachdienst” örömeiben. Csütörtök déltől péntek délig tartott a mulatság. Én „Aufführer”^xv voltam. Minden 2 órában fel kellett váltani a posztokat, s éjszaka bizony így alig jutottam kis alváshoz.

Péntek dél óta be vagyunk osztva a Zug-okhoz.^xvi Én nagyon jó helyre kerültem.Most már különben is jobb, könnyebb dolgunk lesz, mint volt eddig. Reggel 7-8-ig az udvaron gyakorlatoztatjuk a Kanonierokat,^xvii azután 11-ig nagyon népszerű hangon előadások vannak. Közben 9-10-ig nekünk, akik most vizsgáztunk, lovaglás van. Délután 1-5-ig. Minden nap kimegyünk a Mausschaft-tal^xviii a szabadba. 5-kor van parancs és utána Abtreten.^xix A szombat délután és az egész vasárnap szabad. Így már fellélegzem egy kicsit. Meg aztán ha Feuerwerker leszek, lesz állandó kimenő 11-ig. Szóval van megint változatosság, s ki lehet bírni egy pár hétig ismét.

A sok munka közt észre se vettem eddig, hogy már itt a húsvét, s csak ma jöttem rá, hogy már virágvasárnap van. Máskor ilyenkor a húsvéti szünidőt élveztük. De szép is volna, ha egy-két napra megint mind együtt lehetnénk Visegrádon! Idén bizony nagyon szét vagyunk szórva, nincs semmi kilátás, hogy haza engednének. Mindenféle szabadságért a Hadügyminisztériumba táviratoznak előbb, s onnan adják csak az engedélyt.

No, de hiszen, lejön Mama! Remélem, hogy most ez már nem marad puszta ígérgetés. Mikos szándékozik Mama lejönni? Részemről bármikor is jön, azt hiszem egy-két napra mindig kapok félnapi „Dienstfrei”-t,^xx s így 11-től kezdve együtt lehetünk egész nap. Mindegy, akár az ünnepekre, akár azután jön le Mama, az a fő, hogy itt legyen! Az ünnepekre azért nem tartom jónak, mert ha egyedül utazik, nagyon sokan lesznek a vonaton az ünnepeken, és az kellemetlen. De talán akad kísérő? Mindenesetre kérek értesítést mielőbb! Papa nem gondol rá, hogy ő is lejöjjön?

Mi újság különben odahaza? No, most otthon van megint Mimike, van megint nagyobb élet. Dóriék írták a héten, hogy Lala is felmegy Pestre, meg Visegrádra. Dórit vártam, hogy leruccan, de írták, hogy nemigen teheti meg. Jenőék meddig maradnak Aradon? Mikor költöznek? Jenő Pesten marad? Bandiról mi újság? Nekem írt nevem napjára. Akkor azt írta, hogy jól érzi magát. Remélem, hogy most sincs semmi baja. Brúnó címét kérném majd megírni, szeretnék neki írni. No, látja, Mama ő jól érzi magát. Hisz nem biztosítótársaság a háború, az igaz, de most már úgy megszokta mindenki. Nem tudom, hogy mikor kerül ránk a sor, de azt hiszem, egyelőre még nem. Eddig még a mi ezredünktől egyetlen önkéntes sem ment a harctérre azok közül, akik augusztusban, és azóta berukkoltak. Az első kettő most van a Marsch-Batterie-ba^xxi beosztva, de ki tudja, mikor mennek még el. Az 5-ös pozsonyi haubitz ezredtől^xxii már sokan vannak a harctéren. Akik pedig most tették le a tiszti vizsgát az 5-ös és 13-asoknál,^xxiii mint tűzmesterek Felixdorfba^xxiv mennek Bécs mellé az új típusú haubitzokhoz. Mi ebből is kimaradtunk. Így hát egyelőre itt ülünk továbbra is Zagrebben.

Itt küldök mellékelve egy fotográfiát^xxv is, mely még januárban, Vormeister koromban készült. Eddig még más fotográfiám nincs. A propos! Nagyon köszönöm a küldött összes fényképeket. Üres óráimban előszedem őket, s csak azt sajnálom, hogy a fényképek mellé a többi családtagokat az emlékezetemből vehetem csak elő. No, de ott is jól vannak elhelyezve. Remélem azonban, hogy közülük minél többet nemsokára valóságban is megláthatok. Ebben a reményben zárom soraim!

A gyerekeket: Mici, Manci, Mimi, Fercsi, Jenő, Nelly, Magdus, Palkó, sokszor csókolom, Kedves Papának és Mamának pedig kezeiket csókolja hálás fiuk: Sanyi.

U.i.: A 40 K-t köszönettel megkaptam, ruhám már van. Kérek mielőbb választ!

Főhősünk Zágrábból írt március 31-i levele, melyben közli az örömhírt, hogy tűzmester lett
(lásd: 12. dok.)

12.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. március 31. ½ 4 ó.

Kedves jó Szüleim!

Örömmel értesítem, hogy hétfő este óta tit.^xxvi Feuerwerker vagyok. Ugyanis akkor léptettek 12-őnket, kik a tiszti vizsgát letették, elő. Mint már vasárnap levelemben is írtam, most a Zugokhoz vagyunk beosztva és a Mannschaft-ot^xxvii képezzük ki. Nincs sok dolgunk, mert 4-5 önkéntes Feuerwerker van, és így felosztjuk magunk között a munkát.

Most itthon vagyunk már egész délután, és csak parancsra megyek majd be 5 órakor. Azért van ilyen jó dolgom, mert tegnap délután hazament a legénység egy része a tavaszi munkák elvégzésére. Az én Zugomból csak valami 20 ember maradt itt, és ezeket is beosztották a szabadságolt szabók, suszterek meg szakácsok helyébe, úgyhogy valami 5-6 ember maradt csak meg. No, de majd ezeknek is lesz mindig valami szórakozásuk, úgyhogy most úgy két hétig „blau”^xxviii lesz. Csak észre se vegye a Batteriekommandáns, mert akkor biztosan ad valami szórakozást, hogy el ne unjuk magunkat.

A húsvéti ünnepekre már van program. Rendes Beschäftigung lesz. Holnaptól, 1-jétől kezdve Militärstationsbefehl^xxix alapján a napi munkaidő hosszabb lesz: 7-11-ig és 1-6-ig. Eddig délután csak ½ 2-5-ig volt. No, de még így is jobb, mint az iskolában volt!

Kedden volt nekünk, új tűzmestereknek az első kirukkolásunk a Batterie-val. Voltunk már januárban is kinnt, de akkor csak mint kiszolgáló legénység, és a [kiolvashatatlan szó] és az ágyún ültünk; most beosztott chargik^xxx voltunk és lovon mentünk. Nagyon szép volt, csak a lovammal volt egész úton bajom. Nem tudom, mi baja volt a gebének, de nem hittem, hogy hazakerüljek egy-két esés nélkül. Végre is minden baj nélkül sikerült berukkolni. Körülbelül 8 km-nyire voltunk Zágrábtól.

1-jén délelőtt ½ 9

Itt folytatom levelem a kaszárnyában. Most van időm bőven, s így majd lassan lerovom levéltartozásaimat. Az utóbbi hetekben alig írtam, hát nagyon felgyűlt az írnivalóm. Írok megint Bandinak, Dóriéknak, ha már nem lehetünk együtt az ünnepeken, legalább gondolatban vagyok velük. Kíváncsi vagyok, otthonról ki jön le? Tegnap este patiens-ben a kártya azt mondta, hogy eljön valaki. Igazat mondott-e?!

Tegnap megtudtam, hogy péntek és szombaton 4-kor szabadulunk, húsvét vasárnap pedig 7-12-ig van foglalkozás. Hétfőn rendes „Beschäftigung”.

Az irodában voltam most. A főhadnagy Úr hívatott új tűzmestereket, hogy összeírja, kinek hol a tartózkodási helye. Megkaptuk a postát is mindjárt. Ilyen gazdag postám már rég nem volt. Mamától levél, Mimi és Klinger Mancitól lev. lap. Mind közli az örömhírt, hogy Bandi otthon volt. No, hiszen volt öröm! Magam is oly jókedvű lettem most, hogy tudom, mindenki egészséges otthon. Vajon hova kerül majd Bandi? Lala is már fenn van? Volt élet odahaza! Húsvétra Pesten maradnak? Szép lehet Visegrádon most. Itt pár napja esős, ködös idő van, ma éjjel pedig havazott is. Van most lucsok!

Nem értem, hogy nem jött meg a levelem és a lev. lapom. Múlt szerdán írtam egy lapot, vasárnap pedig kimerítő levelet. Ezt majd expressz adom fel, tán így haza kerül. Papa még mindig dolgozik szorgalmasan? Nelly már Aradon van? Akkor Jenő biztosan egész nap fenn van nálunk. Mi újság máskülönben odahaza és Pesten? A rokonságban mi hír? Egészséges mindenki? Mikor jön Krywald^xxxi főtisztelendő Uram Zágrábba? Örülök már neki. Valaki, akivel beszélhetek megint egymást ismerősökről Pestről? Raj Laci tényleg megint a harctéren van?

Ruhám már van, mint már írtam is. Nagyon jól áll. No, hisz, mihamarább megnézi majd Mama is.

No, de most egyelőre búcsúzom. A közelgő ünnepek alkalmából az egész Családnak lehető legjobb kívánságaimat küldöm. Majd, ha szombat este feltámadás után sonkáznak, gondolatban én is ott leszek; remélhetőleg jövőre már valóságban is. K. Papa és Mamának kezeit csókolom, a gyerekeket csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

13.

Levelezőlap

Őnagys. Dörre Tivadarné Úrasszonynak, áll. Főreálisk. Tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.6.

Kedves Mama!

Ma délelőtt köszönettel megkaptam a küldött 80 K-t. Örülök, hogy mindenki egészséges odahaza. Mikor jön le Mama? Már nagyon várom. Mit csinál Bandi Villachban?^xxxii Ment délvidékre üdülni a hideg Eperjes után? A pályaudvaron írom ezt a lapomat. 2 óra van s egy collegámmal megyünk a Makszimirba^xxxiii sétálni. Már 12 óta járunk. Szép idő lett húsvétra, mint mindig szokott lenni. Talán este írok majd levelet is.

Mindenkit sokszor csókolok, K. Papának és Mamának kézcsók. Hálás fia, Sanyitól.

Dóri is Pesten van?

14.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.11.

Kedves jó Papa!

Hát végre mégis csak itt Mama! Írnom sem kell, mily jól érzem most magam. Csak azt sajnálom, hogy Papa is nincsen itt. De remélem ki fogja pótolni majd ezt a mulasztását mielőbb! A gyermekeket csókolom, Papának pedig kezeit csókolom, hálás fia: Sanyi.

[Más kézírással:] Kezeit csókolja: Mici

Nem tudok már többet írni, mert Mama siettet.

[Harmadik kézírással:]

Kedves Papa!

Szerencsésen megérkeztünk, Sanyi várt és kocsival hozzá mentünk a lakására. Szerencsés véletlen, hogy a Sanyi mellett kaptunk szobát, és így mindig együtt lehetünk. Jól néz ki a fiú, hízott, és nagyon fess. Oly szépen lakik, nagy szép kilátással, csak kár, hogy esett az eső. De most kiderül és megyünk korzózni(?). Kellemesen utaztunk, és Kaposváron várt a Dóri és a Lala. Lala sajnálta, hogy előbb nem tudta, mert ő is lejött volna. Oly jól esik a fiúval együtt lenni, és a háziasszonya oly kedves és előzékeny, hogy nem is érezzük, hogy oly messze távol vagyunk.

Téged, Mancit, Mimit és Fercsit sokszor ölel és csókol: Mamád.

Zágreb, 1915. IV. 10.

15.

Levelezőlap

Nagyságos Dörre Tivadar tanár úrnak, áll. Főreálisk. Tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb 915.ÁPR.16.

Zagreb, 1915. IV. 15-én Este, 8-kor

Kedves jó Papa!

Mama és Mici látogatása után kezdem megint nehezen megszokni az egyedüllétet. Hogy érkeztek meg Mamáék? Még eddig nem kaptam tőlük egy sort sem. Remélem jól töltötték idejüket Kaposváron, s most már otthon pihenik hosszú útjuk fáradalmait. Én jól érzem magam, nincs semmi bajom. Zárom soraim, mert semmi mást nem írhatok újat.

Kezeit csókolja, hálás fia: Sanyi.

16.

[Dörre Sándor levele szüleinek]

Zagreb, 1915. április 23-án. Este 8.

Kedves jó Mama és Papa!

Már megint egy hete, hogy írtam, s így már lelkiismeret furdalásaim kezdenek támadni, hogy emiatt majd otthon nyugtalankodnak miattam. Na, de remélem, hogy mégse, hisze Mama és Mici személyesen meggyőződhettek róla, hogy jól érzem magam. Hál' Istennek most sincs semmi bajom, egészséges vagyok.

Odahaza mi újság? Mama levelét, Visegrádról küldött lapját, úgyszintén Papának frankenburgi lev. Lapját és a 30 K-t köszönettel megkaptam. Mi újság Frankenburgban?^xxxiv Remélem, hogy szegény jó Nagymama állapota javult, és mielőbb felépül. Mindennap várom már Mama v[agy]. valaki más levelét, hogy valamit megtudjak. Azt hiszem régi szokás szerint leveleink megint keresztezik egymást, s mire levelem megkapják, addigra én is olvasom már a legfrissebb hazai tudósításokat. Mama jól érzi magát? És Papa? A sok utazás nem ártott meg? Hát a lányok hogy vannak? Mici, Manci meg a kis Prücsök? Szegényke már biztosan várja, hogy írjak neki, mert már nem is ír nekem. No, most már ő kerül sorra. Előbb azonban még Dórinak kell gratulálnom születése napjához, mely 21-én volt. Tán megbocsát a késésemért. A múltkori lapon megint ígérte, hogy lejön. Vajon beváltja-e ígéretét? Vasárnap vártam Krywaldot, de hiába. A címemet is ott hagytam a kaszárnyában a „Wachzimmer”-ben^xxxv és egész délután otthon voltam. No, talán most majd lejön. Hát Jenőnek nincs kedve megnézni Zágrábot tavaszi megvilágításban? Papa látogatásáról nem is szólok, mert biztosra veszem, hogy lejön. Ugye nem tévedek?

Jenőék már ott laknak a házban? Mama örül neki. Visegrádon mi újság? Beszélt a Tusi nénivel már a csomagról a Mama? Úgy, köszönöm szépen. A csomagról jut eszembe! Ha csomagot küldenek, kérem elküldeni azt a kis akvarell készletet, mely a Dórié volt valamikor. Kis 5-10 cm-es kazetta. Azt hiszem valahol a szekrényemben van. Meg egy-két ecsetet. A [olvashatatlan szó] a civil ruhámmal talán a jövő héten remélhetőleg elküldöm már.

Bandiról már rég nem hallottam. Mit ír? Biztosan sok a dolga, este meg örül, ha ágyba kerül, akárcsak én? Hát a fiúk? Karli, Gyuszi, Rezső, Ferkó, Brúnó? Mi hír róluk?

Nálam itt nemigen van újság. Egész nap benn vagyunk a kaszárnyában. Agyon nem dolgozzuk magunkat, de az az örökös lógás, meg nincs az embernek helye, az fáraszt ki. Hétfőn két feuerwerker collegám megy ki a harctérre. Az első feuerwerkerek. Remélhetőleg lassan már ránk is sor kerül, többiekre. Grenier, a lakótársam, valószínűleg szintén kikerül a jövő héten. Ma egy hete kilovagoltunk délután a Makszimba. Gyönyörű volt, s nagyon élveztem. Holnapra megint van kilovaglás tervbe, hacsak az eső el nem fogja rontani. Pocsék idő van most. Mindig borús az ég. Most meg már dél óta folyton esik az eső. Különben enyhe tavaszi idő van, és szép zöld már minden. Gyönyörűen virít az alma meg a körte. Oly szép most a kis udvar, egész fehér a virágtól. Odakint Visegrádon lesz idén gyümölcs? Reisingerék még kint üdülnek? Milyen jó is nekik, hogy élvezhetik a szép tavaszt. A Rózsadombon mi újság? Hát Tóthék, Klinger és Benyóék hogy vannak?

No, de most már nem írok többet. Kifogytam minden témából, meg már nagyon álmos vagyok. Kedves Mama és Papának kezét csókolom, a lányokat és Fercsit csókolva maradok hálás fiúk: Sanyi.

U.i.: Sajnos már itt sincs zsemlye. 20-ika óta betiltották a sütését. Jenőéket csókolom. Másutt kérem mindenütt üdvözletemet átadni!

Jegyzetek:

iFinta, szlovákul Fintice, akkor Sáros megyei település. A fintai Dessewffy-kastély ma is megvan.

iiKörettel.

iiiSestine, község az akkori Zágráb megyében, a horvát fővárostól 4 km-re északra. Ma már Zágráb városrésze.

ivAzaz csoportos.

vAz Altvater néven forgalmazott sziléziai likőrről van szó.

viMandzsetta gombok.

vii1915. februárjának elején az orosz hadsereg magyar területre lépett és február 4-én elfoglalta Mezőlaborcot. A Kárpátok hágóinak birtoklásáért heves harcok folytak, melyekben ugyan sikerült megakadályozni a cári sereg kijutását az Alföldre, de valójában az Osztrák-Magyar Monarchia súlyos vereséget szenvedett és nem sikerült felmenteniük a körülzárt Przemyslt sem. A harcokra lásd: Hajdu-Pollmann: A régi Magyarország utolsó háborúja. Bp.: Osiris, 2014. 127-135.o.

viiiBlúz.

ixRegiment Schneider, azaz ezredszabó (német).

xA Monarchia ekkoriban a csukaszürke egyenruhát választotta, ám a háború kezdetén nem minden egységnek jutott belőle. Emellett a csukaszürke sem váltotta be a belé helyezett bizalmat, Galíciában erdős terepen nagyon feltűnő célpontot nyújtottak az osztrák-magyar katonák. A K.u.K. Ezt követően a német hadsereg szürkéjét vette át. Itt bizonyára, hogy még a csukaszürkét kérik számon az önkénteseken. Erre lásd: http://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/az_osztrak-magyar_hadsereg_egyenruhai_1914-ben

xiSzámvivőtiszt (német).

xiiA korábbi levelekben már említett budapesti Mátyás vendéglőről van szó.

xiiiMacskajaj (német).

xivTűzmester. A tüzérségnél az őrmesternek megfelelő rang a Császári és Királyi hadseregben.

xvSzó szerint „felvezető” (német), mint a leírásból is kiderül neki kellett a váltásokat levezényelni.

xviSzakaszhoz (német).

xviiTüzéreket (német).

xviiiSzó szerint egércsapattal, nem tiszta számomra mit akar érteni ezen, de alighanem a szürke ruhás katonákkal, azaz egerekkel csoportosan mennek ki.

xixLevélosztás (német).

xxMagyarosan kimenő (német).

xxi„Menetüteg” (német). Menet-alakulatokba osztotta a hadsereg az élvonalban harcoló csapatok pótlására szánt embereket, melyekkel időnként feltöltötték a megfogyatkozott egységeket.

xxiiAz 5. „Albrecht főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezredről van szó, amelynek békebeli központja Pozsonyban volt. Legénysége kétharmad részben szlovák, egyharmadában magyar volt.

xxiiiA 13. „Lipót Szalvátor főherceg” császári és királyi tábori tarackos ezred. Központja Zágráb volt. Legénysége döntően horvát és szerb volt.

xxivTelepülés Bécsújhely (és nem Bécs) mellett, Ausztriában.

xxvSajnos a fénykép nincs a levél mellett.

xxviTitular, azaz címzetes (német).

xxviiCsapatot (német).

xxviiiSzó szerint kék, de nem értem mit jelent itt, hacsak nem az ég lesz kék számára...

xxixÁllomásparancsnoki parancs (német).

xxxMagyarosan sarzsi, azaz tiszt (franciából).

xxxiValószínűleg Krywald Ottó budapesti hitoktatóról, főreáliskolai tanárról van szó.

xxxiiVillach, település Karintiában (Ausztria). Dörre Endre Kárpátokból való áthelyezése Villachba alighanem összefüggésben lehet az olaszok elleni védekezést előkészítő csapatmozgásoknak. „Bandi” korábban erődítéssel foglalkozó alakulatba tartozott, így itt is alighanem ezzel foglalkozhatott, miután egyre nagyobb lett a feszültség a korábban szövetséges Olaszország és Ausztria-Magyarország között. Úgy tűnik erről a zágrábi tüzéreknek még nem nagyon volt információjuk.

xxxiiiA levélben: Maximir. A Makszimir Park Zágráb XVIII. század végén megnyitott 18 hektáros zöldterülete.

xxxivTalán az ausztriai Frankenburg am Hausruckról van szó.

xxxvŐrszoba (német). 

Könyvajánló: Billnitzer Ernő - Két világháború emlékei

Billnitzer Ernő: Két világháború emlékei

Bp.: Akadémiai Kiadó, 2017

(Hadiakadémia-sorozat)

Az Akadémiai Kiadó 2017-et egy ikonikus magyar tábornok emlékiratával kezdi, Billnitzer Ernő két világháborút felölelő memoárjával. „Bill apó” – ahogy katonái hívták – a magyar rohamtüzér csapatnem keresztapja az első világháborúban tüzértisztként, a másodikban a rohamtüzérség tábornokaként harcolt, jelentős sikerekkel. A kötet dr. Bonhardt Attila előszavával indul, amely röviden bemutatja Billnitzert, s a rohamtüzérséget, mint csapatnemet. Bonhardtot mindenképpen ki kell emelni, nem csak azért, mert rendezte és kiadta az emlékiratot, hanem mert az ahhoz írt jegyzetapparátus legalább olyan értékes, mint maga a memoár. A tábornok ugyanis emlékezetből, idős korában írta meg a két visszaemlékezést, ezért meglehetősen sok pontatlanság (elsősorban nevek és dátumok esetében) van benne. Még a memoár talán legértékesebb részének tartható 1945-ös Budapestről való kitörési kísérletben is két nap csúszás van a dátumban, noha a tragédia ettől még nagyon hitelesen és lendületesen van ábrázolva. Hiába, az emlékezetből írott dolgoknál ez előfordul, ám Bonhardt gondosan utánajárt és pontosított ilyen esetekben, sőt az emlékiratban előforduló személyekről részletes és adatgazdag életrajzot ad számunkra az apróbetűs részben. 

A kötet első tartalmi fejezetében az akkor tüzértisztként harcoló Billnitzer első világháborús szolgálatára emlékezik vissza. Tulajdonképpeni célja – egyes számára emlékezetes harci események bemutatása mellett - az osztrák-magyar tisztikar bemutatása. Láthatóan megviselte az akkor ifjú Billnitzer századost az ellentét, amely az 1914-es virágeső és az 1918-as tiszteket gyalázó közvélemény között tornyosult. A fiatal „Bill apó” (ha humor illene egy ilyen komoly íráshoz, azt írnám Billy, a kölyök) úgy vélte, hogy a hátországi tisztek rossz példamutatása volt a civilek gyűlöletének oka, a csapatok szétesése pedig a tisztán megfogható harci cél és motiváció hiányának volt köszönhető.

Az 1918-as polgári forradalomról és a proletárdiktatúráról is karakán véleményt közöl. Elmondja, hogy a „Nem akarok többé katonát látni” koncepció ilyen helyzetben merő önámítás volt, hiszen politikai vészhelyzetben a katonai erő imponál. A Tanácsköztársaságban becsülte, hogy legalább igyekezett katonai erővel megvédeni Magyarországot, s még a kommunista politikai tisztek között is voltak olyanok, akik ennek fontosságát értették. Nagyon sajnálta az északi hadjárat sikere utáni visszakozást, mert roppant demoralizálólag hatott. Kiemeli ugyanakkor, hogy a katonák igen nehezményezték a vidéki terrorcsoportokról hozzájuk eljutó híreket.

Az 1920-as 30-as évekről röviden ír, majd a könyv VI. fejezetében az kiugrási kísérletről fejti ki véleményét. A memoár Billnitzer halála előtt készült, a Kádár-korszak 70-es éveinek Magyarországán, így annak hangvételén érződik, hogy már jelentős távolságtartással szemléli a Horthy-kor politikai elitjét. Horthyt nem különösebben pozitívan mutatja be, és az akkori magyar állam szociális helyzetéről is kritikákat ejt el itt-ott. A kiugrási kísérletkor játszott szerepénél elsősorban parancskövető katonaként nyilatkozik magáról, aki azért nem állt a kormányzó felhívása mellé, mert a parancs nem volt világos. A Szálasi-kormányt legitimnek tartotta, mivel Horthy – zsarolásra – átadta neki a hatalmat, így katonaként úgy vélte engedelmességgel tartozik annak. Az emlékiratban sehol sem szerepel a Szovjetuniótól vagy a kommunizmustól való félelem, amely teljes egészében áthatotta a világháborús magyar katonai gondolkodást, azt szintén a leírás dátuma magyarázza. Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? című, 2014-ben megjelent kötete óta tudott az is, hogy Billnitzer egzisztenciális nehézségei miatt az 50-es években besúgó lett. Ez érthető, ha nem is menthető a családjával kitelepített, csak segédmunkásként elhelyezkedni tudó, és ekkor már 70 éves tábornoktól.[i]

A VII. fejezet a rohamtüzérségé. Billnitzer emlékezetből írja meg a rohamtüzér csapatnem kialakításának okát, mikéntjét és a rotü egységek szovjetek ellen vívott harcait. Ez a leghosszabb fejezet, s nem véletlenül, hiszen bár a csapatnem kialakítása elsősorban Barankay József századoshoz köthető, mégis „Bill apó” került felettesként fölé, hogy egyengesse a Zrínyi önjáró tarackokkal felszerelendő 8 osztályból álló csapatnem útját. Maga a tábornok vette át a Budapest ostromakor a fővárosban szorult rohamlöveg osztályok irányítását, s katonái tisztelték és szerették parancsnokukat, mivel az osztozott velük jóban-rosszban, s gondoskodott róluk, amennyire erejéből tellett. Az adatok pontosításában ismét ki kell emelnem a kiadó Bonhardt Attila szerepét, amellyel együtt a könyv ezen fejezete a magyar rohamtüzérség eddigi legjobb összefoglalója.

Billnitzer ezt követően az 1945. február 11-i kitörési kísérletre tér át, amelynek az egyik legfontosabb forrása ez az emlékezés. A vezérőrnagy részletesen és nagyon plasztikusan írja le, miként próbált az általa vezényelt igen jelentős létszámú csoport kijutni a szovjet gyűrűből.

A szovjet fogságba esést követő évekről is ír a tábornok, melyek igencsak viszontagságosak voltak az akkor már öregedő harcosnak. E fejezetek szintén érdekes adatokat tartalmaz arról, miként érzett a Magyarország földjéhez mindhalálig ragaszkodó és azt elhagyni nem kívánó katona a körülötte lezajló eseményekkel kapcsolatban.  

A kötetben több tucat fotó van, melyek közül kiemelendőek a rohamtüzérséget bemutató fényképek, mint igazi unikumok. Sajnos meglehetősen elszórtan vannak a könyvben, holott a végén található egy néhány oldalas fotópapírra nyomott képalbum. Talán célszerű lett volna akkor már minden képet egy helyre összpontosítani, ráadásul a minősége is jobb lett volna. 

Mindent egybevetve hiánypótló mű ez a kötet, amely bizonyára nagy érdeklődésre fog számot tartani, s minden II. világháborúról olvasni akaró magyarnak kincs lesz a könyvespolcán, még úgy is, hogy egymagamfajta fanatikus történelemmániás talán egy ennél részletesebb memoárt szeretne látni egy ilyen jelentős személy tollából. Nagyon reménykedem abban, hogy a Hadiakadémia sorozat rááll ehhez hasonló források kiadására is, mert nagy szolgálatot tenne a magyar hadtörténelem népszerűsítéséért!

A könyv külcsíne semmi kivetnivalót nem hagyna maga után, ha nem egy sorozat 9. darabja lenne. Keménykötésű, mint egy szénbányász, és tartósnak ígérkezik, mint a szénbányász szilikózisa, ráadásul a kötet esztétikailag is megfelelő. S hogy mégis miért idegesít? Mert a Hadiakadémia sorozatnak ez már 4. különböző formátuma. Érthetetlen, hogy egy sorozatot miért kell minden 2-3 kötet után újraszabni, nem tudom egymás mellé tenni őket a polcon, mert rosszul mutat. Egy sorozat kiadása esetében alap a hasonló külső! Gondoljunk csak a Mi Micsoda sorozatra, amelyet az ember évtizedek óta azonnal felismer, mert minden téma- és tartalombeli különbség dacára egyforma nagyságú, színű és kötésű mind (jó, kapott egy ráncfelvarrást az utóbbi időben, de akkor is igaz). Itt meg van puhakötésű alacsony kettő, puhakötésű, ámde magasabb változatból öt kötet, egy kifejezetten nagy 30 cm-nél magasabb gerinccel egy (ezt megértem, a Légi háború a Reich felett színes és tele rajzokkal), most éppen elemzett darab pedig megint más. Miért nem lehet egy dizájnra szabni a sorozatot, vagy legfeljebb kettőre? Számomra érthetetlen, és nem indokolja az sem, hogy ebben vannak színes fotók is.

Pontszám:

Nyolc Zrínyi rohamtarack a tíz Zrínyi rohamtarackból

8/10

Jegyzet:

---

[i] Lásd erre: http://roncskutatas.hu/node/19384 Letöltve: 2017. április 9.