Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból II.

Hegedüs Sándor továbbra is Alekszejevka mellett szolgál, korábbi lelki válsága mintha múlna, mikor híreket kapnak Budapest első bombázásáról. Igaz ezek a szovjet gépek által inkább csak presztízsjellegű vállalkozások a valóságban nem sok kárt tehettek a fővárosban, mégis sokan megdöbbentek a Don-kanyarban lévő honvédek között. Hősünk életét elsősorban saját bajtársai nehezítik, az összezártság miatt sokszor egymás idegeire mennek a katonák, ugyanakkor igaz barátságok szövődnek. Hegedüs napról napra vezeti a repülőcsoport pénzügyeit, intézi a valutaváltásokat, vezeti a zsoldlistát. Lássuk be, a legtöbben nem ilyennek képzeljük a katonaéletet a II. világháború poklában, pedig ezek nélkül az adminisztratív dolgozók nélkül egyik hadsereg sem működött volna. Mostani közlésünkben a szokott szabályok szerint, a rövidítéseket nagyrészt feloldva az  1942. augusztus 24 és szeptember 12. közötti napokba nyerünk betekintést.

Jó szórakozást!

Horthy István kormányzóhelyettes temetése
Budapest, 1942. augusztus 27.
Vass Károly fényképe (Fortepan, 24763.)

1942. VIII. 24.

Reggelihez sorakoztak, mikor felkeltem. Olyan forgalmam van korán reggel, hogy már dühít. Fligant főhadnagyⁱ parancsot ad a sofőrök utalványainak igazolására. Ebből kerekedik az új munkakörelosztás. Uday átveszi a havidíjasokat. Délben orvosi vizsga. Súlyom 58 kg. Kértem Laci bácsitól egy dirr-durr regényt. Ezt olvasva fűszereztem munkával a délutánomat. 6 óra felé Demecsⁱⁱ meghívott egy kis rántottára. Akkor mesélte Laci bá, hogy korhely sértés miatt bajban van. Este is olvastam, majd Jóskáék kártyázását néztem. A vacsorámat Hadnagy főhadnagy megzavarta. Még fekve is olvastam.

1942. VIII. 25.

Ébresztőkor keltem. Kimenve láttam, hogy megjött Kiev. Csupa víz volt. Tegnap egész nap nem láttuk. Sztalin kiment, és a kis gh.-s nagy örömmel fogadták. Délelőtt rovaros volt.ⁱⁱⁱ Azt híresztelik, András haza mehet, a csámborgó ismét. Pénzt is adott le a tábori posta.

4. Kutyáink 16
5. Sztalin, Kiev, Szimat(?) 16^iv

Délben is olvasta,, míg csak végére nem értem a limonádé könyvnek. Utána a Keleti front gyászszámát is olvastam, majd a kutyákat fotografáltam. Ezután megcsináltam a reprezentációs nyugtát András alezredesnek.^v Ezután csak lógtam és ettem. Este Talabér Feri Balatonkörüli kerékpárútját mesélte el.

1942. VIII. 26.

Éjszaka szépen sütött a Hold, mikor kint voltam. Nagy ágyúzás volt. Reggelig aludtam finoman. Azt Horváth mesélte, hogy egész éjjel nagy tüzérségi tűz volt. Néha az egész bódésorunk megemelkedett belé. Az orosz fogoly pilótát odahozták az őrséghez. Takiék mondják, hogy András azt mondta indulás előtt - a temetésre^vi ment – a legényének, hogy mondja meg mindenkinek, ő most elintézi a váltásunkat hamarosan. Délelőtt bizony nem sok munkám volt, de pont akkor volt, mikor tízóraiztam volna. Délben ismét gyönyörködtem a kutyák vidám játékában. Posta: Pitty: 103., 104. és 105., Juci: képeslap, Manci, Bözsi: egy-egy, Bociék: három lap. Éppen a Ligetinének írt lapot dobtam be, mikor hozták. Délután sem volt megerőltető munkám. Az orosz foglyot is megnéztem közelebbről. Puskát tisztított. Korán lefeküdtem.

1942. VIII. 27.

Az éjjel is nagy volt a „forgalom”. Barna százados^vii volt az első „kuncsaft”. Igazolta pótlólag a tiszti étkezdepénzt. Úri módon el is köszönt tőlem. Erős tejet hoz tízóraira.

6. Irodában 8:30
7. Irodában 8:45^viii

Írtam (23.)^ix délelőtt, de azért a pénzzel is volt dolgom. Megtaláltam a régi hangot, de ebédnél ismét posta jött Domitól, Katikától, Jucitól és a főorvostól. Na, ez az utóbbi betette ismét az ajtót. Ebédelni sem tudtam. Félbe is vágom. Erre nem vagyok hajlandó válaszolni. Ellenben Zsuzsának írtam egy levelet. Felkavartam vele jól az amúgy is dúlt kedélyemet. Vajon ő hogyan fogja fogadni? Lehet, hogy úgy, mint álmomban. Az sem baj. Jobb így. ¼ 5-ig írtam. Délután csak lógtam. A parancsban megjelentek az első repülős kitüntetések. Csupa kis ezüst.^x A miénk állítólag még mindig itt hever. Este olvasgattunk mindnyájan. Jobb is volt így. Nem kellett beszélgetnem. Ugyanis egyedül voltam egész délután.

1942. VIII. 28.

Reggelire ébredtem. Hangulatom és kedélyem a lehető legrosszabb. A sok össze-vissza hír is megvadít. 10-kor Jucinak írtam, majd a kapott kívánság újságot olvasgattam. Reggel borús idő volt, de egyre jobban felmelegedett, majd a nap is sütött. Imrének is írtam. Közben dél lett. Finom kenyeret kaptunk. Van olyan jó, mint amit a tegnap szabadságról bevonult Lipor hozott Kassáról(?). Délben Bognár bácsinak írtam. Délután elbeszélgettünk az irodán, este pedig Ferivel házépítési terveket készítettünk. Takiék négyesben vagy 11-ig kártyáztak.

1942. VIII. 29.

Jól aludtam. Reggel kiabálásra és motorzúgásra ébredtem. A gépkocsioszlop lármázott. Reggeli után már csak szivarra gyújthattam. Elbeszélgettünk az árkásszal^xi a civil dolgokról. Esett az eső. Igen borús idő van. Ezután dolgoztam. Pénzt hoztak is, vittek is. Működik a hadipénztár. Feri átnyújtotta házam tervét. Baloghnak válaszolok. Posta templomba menet jött. Ott olvastam: Pityikém: 109., 110. és 116., Bözsi: társas- és tábori lap, Bulla János három, Manci, Juci egy-egy. A templomban Ferkó motívumokat másolt, én pedig a levélolvasás mellett Sztalint is fegyelmeztem. Délután megcsináltam a havidíjas jegyzéket. Csokoládém is felvettem s egy szeletet azonmód el is nyeltem. Ferkónak a húga elküldte a Volga dalt,^xii és egy szép katonanótát kottástól, amit Járai énekelt. „Írjatok!” Este gazdánk 25. születése napját ünnepeltük. Volt egy torta, főtt kukorica, cukorka és rumos tea, valamint 100 darab Honvéd cigaretta. A kivilágítás is fényes volt. Oszoljig bajai emlékeimmel szórakoztattam a népet. Oszolj után még mindegyikünknek jutott 21-21 cigaretta. Így segített hozzá a jó Isten, hogy ismét van egy időre cigim. Mert a németet már hazaviszem Pittynek, akár ha le is kell szoknom a dohányzásról.

1942. VIII. 30.

Jól aludtam. Elég korán keltem, és nagy tisztálkodást rendeztem. Tiszta fehérneműt is vettem. Mert jól érzem magamat. Dolgoztam kb. ½ 12-ig. Alig lettem kész, nagy gyereksivalkodásra és kutyaugatásra lettem figyelmes. Kimentem megnézni, mi az. Azután visszamentem olvasni. Kisvártatva közeleg egy kopasz muki. Főhadnagyi rendfokozatot viselt, s érdeklődött, hogy ki uszította a kutyákat. Mondánk: senki. Később Keksz^xiii elé rendeltek engem Talabérral és gazdánkkal. Jó sok várakozás után végre bejutottunk. Az alezredes nagyon katonás pózt vett fel, de hamarosan a kopasz Pálos [fő]hadnagyra^xiv ronta, midőn kiderült, hogy nem mi vagyunk a kutyák gazdái. Egy kis duma(?) után kijelentette, hogy kire nem tartozik, ne vegye magára. Nem vettük. Jóízűen megebédeltünk. Még a vacsora tejberizst is megettem csokoládéjával együtt. Julinak írok. Elvittük Ferivel bedobni a leveleket, s utána bementünk a templomba. Már a választófalon dolgoznak. Sokan voltak ott, de barátunk hiányzott. Még tisztek is bevetődtek. Egy mukit kidobtam, mert kerékpáron jött be. Valami Lázoki. Egy igen buta „íróval” is diskuráltunk. Utána elmentünk, hogy elolvassuk a kiáltványt, de az már nincs kint. Ehelyett a Madách utcában egy lefkács(?) szakaszvezető által felállított gyorsfényképészetet néztünk. Fogarasit is lekapta Taki, fürdőruhában a szürke lovon. Utána bácsizsunyákkal(?) fényképezett bennünket. Olvastam estig. Délben eltüntettük a kutyákat, de estefelé már félőrülten az örömtől vágtatott hozzám Sztalin. Este Takiék ultizását néztem.

1942. VIII. 31.

Igen korán keltem, s mindjárt a pincébe kellett mennem. Ott forgolódtam egy ideig. Sztalin ismét bolond örömmel rohant elém. A gyomrom nagyon el volt rontva. Erős gyomorégésem volt. Rosszul aludtam. A feketémet csak üresen hajtottam le. Egész délelőtt dolgoztam, és nem ettem semmit. Az ebédből már kezdtem keveset enni. Délután minden munkával készen lettem. Csak az árkászok nem hozták a jegyzéküket. Este megjött András. Karcsi bá, mindjárt elterjesztette a hírt, hogy három részletben leváltva hazamegyünk. Uday nyári dolgokat hozott.

1942. IX. 1.

Reggelre már ellenkezőre változtak a hírek. Ma már jól éreztem magamat, de csúnya borús, szeles, sáros idő van. Egész éjjel esett az eső. Jóformán egész délelőtt ligtam-lógtam, várva az árkászok jegyzékét. Circa 11 órakor kaptam meg. Közben a hírek egyre jobbakká váltak. Az egyik tüzér félszakasznak(?) ki is adtam a zsoldot. Kenderesi főhadnagy^xv a tegnapi kilakoltatási dumát folytatta.

8. A sír. 14:15^xvi

Délután kiszedtük a pénzeket. Egész délután tartott. Ludányi őrnagynak ismét hirtelen kellett igazolni az utalványát. Este Ujvárosi^xvii köszöntött rám. Szertári ember. Tábori csendőrnek jött. Lefekvéskor már nagyon hideg volt. (Talabértól két szemet(?) kaptam.)

1942. IX. 3.

Egész éjjel fáztam. Reggelre már sütött a nap, de fúj a szél. Hideg van. Udaytól 100 Leventét^xviii kaptam azzal, hogy otthon 100 Symphoniát^xix adok vissza. Munkám, az volt délelőtt. Vendégem is ehhez mérten. Többek között Bartos százados is.^xx Előre bocsájtom, hogy most meg valami alezredes, vagy ezredes jöttétől teszik függővé a maradásunkat. Tehát Bartos százados Kelemen hadnagynak^xxi a szabadságokkal kapcsolatban ezt mondta: „Ha mégis úgy dőlne el, hogy a csoport kint marad, akkor azokat, akik kint maradnak, el akarnám küldeni mind legalább 10 nap szabadságra.” Hát most így áll az ügy. Ebéd után nagy gombvarrászatot rendeztem, majd elbámészkodtam egy kicsit a hazai képeken. Posta: Pitty: 108., 118., 119. és 120., Karácsony Zoli, Láger. Éppen a templomba mentünk, mikor körözött a postagép. Délután ismét volt 4 leszerelő és rengeteg utalvány. Vakulásig dolgoztam. Piros nadrágosok és németek jártak a parancsnokságon. Megjött vt.(?) Fráter ezredes is.^xxii Nagy az izgalom és találgatás. Tehát ismét felkeltettek az ágyból Fráter vacsorája miatt. Soká nem tudtam elaludni, s így még azt is hallottam, hogy Taki beszél álmában.

1942. IX. 4.

Jól aludtam, nem volt olyan hideg, csak korán felzavartak a sofőrök magukkal. Délelőtt ismét gőzerővel dolgoztam. A pénznyilvántartás harmadik füzetét kezdem meg. Mamcinak írok. 3-kor már nem hagytak békében végleg. El kellett kezdenem. Talabér Feri , Kis(?) és Reinhardt^xxiii is biztosra kijelentették, hogy e hó második felében hazamegyünk. A vakulásig dolgoztam ismét. Vacsorára halkonzerv volt. Oly éhes voltam, hogy nekiestem annak dacára, hogy Ferke már főzött. Így azután - Taki is hozván - a konzerven kívül rántottát és májat is ettem. Utána főtt kukorica és feketekávé volt. Igen jóllakva feküdtem le egy kis beszélgetés után.

A városmajori Jézus Szíve plébániatemplom a bombázás után
Lissák Tivadar felvétele, 1942 (Fortepan, 71947.)

1942. IX. 5.

Jól aludtam. Most reggel éppen egy kis lövöldözés van egy ruszki gépre. Wolf^xxiv volt az első vendég, aki Budapest bombázásának hírét hozta.^xxv Rettenetes aggódás fogott el. Talán ennek a megérzése volt tegnap délutáni megmagyarázhatatlan idegességemnek az oka. Később össze-vissza jöttek a hírek, már semmire nem lehet adni. Dolgoztam délig. A III. számú nyilvántartásban is van már 36 emberem. Délben posta jött Pittytől, a 115-ös levél, és Domitól egy lap.

9. Mészárosok munkában 15 h.^xxvi

Ferkével elmentünk méhviaszt keresni. Előbb megtanultuk Vidrótól^xxvii a még hiányzó szavakat és összeállítottuk a mondatot: „Pan! vozsnya mala Voszk! Cseli voszk!”^xxviii Sikerült is kapni. Hazajövet pont bikát lőtt Demecs Béla!^xxix Délután már nyugodtan dolgozhattam. Este Udayval folytattam egy kis eszmecserét a bolondériákról.

A plébániatemplom főhajója a bomba becsapódása után
Lissák Tivadar fényképe, 1942 (Fortepan, 71954.)

1942. IX. 6.

Vasárnapi volt az álmom is. Gyönyörű karzatos templomban gyermekkórust hallgattam mielőtt felébredtem. Fogarasy Feri újságolta – olyantól hallva, ki a tegnap esti híreket hallgatta -, hogy Budapestre 17 bombát dobtak négy hullámban támadó magyar [nyilván elírás szovjet helyett! -HG-] felségjeles gépek. 8 halott, 14 sebesült. Igen türelmetlenül várom már a hírek kifüggesztését, hogy valami hivatalosat is tudjak. A városmajori templom telitalálatán kívül semmit sem hallani arról, hogy a város mely részeit érte találat. Bár bízom benne, hogy a mi fészkünket megóvta a jó Isten, mégis fáj egész Budapest megcsúfítása, bárhol történt is ez, és az ártatlan emberéletek! Állítólag két gyermek is van a halottak között. Légvédelmünk ismét nem lőtt semmit. Délig dolgoztam. A hadiakadémiai hallgatókat útba indítottam. Gazdánk délutánra szolgálatmentességet adott. Délben végre elolvashattam a híreket. A hadijelentéseket csak átfutottam. A bombázásról szóló hírek nem tudtak megnyugtatni, sőt, hogy a főváros környékére is estek bombák, még csak nyugtalanabbá tett. Egyébként ez volt erről szóról-szóra:

„Északkelet-Magyarországot és a fővárost kb. 40 szovjet repülőgép támadta. A Budapest fölé repült gépek először világító rakétákat dobtak, majd minden célzás nélkül 17 bombát dobtak a főváros és környékére. A polgári lakosság köréből 8 halálos és 21 könnyebb sebesült áldozata van a támadásnak. Az ellenséges gépek igen nagy magasságban repültek és csak néhány gép repült alacsonyan, ezek a saját fényjelzésünkkel akarták az elhárítást megtéveszteni. Légvédelmi tüzérségünk azonban az első világító rakéta kidobásával egyidejűen megnyitotta a tüzet. Hogy az orvtámadás aránylag kis áldozatot követelt, az a légvédelmi tüzérségünknek és a polgári lakosság nyugodt magatartásának köszönhető. Az első bomba, amely a városmajori templomot érte, becsapódásakor a polgári lakosság az előírásokat betartva levonult az óvóhelyekre.”

Anyámnak írok. (24.) Egész délután írtam. Előbb még Szalántzy^xxx egy parancsát vettem fel. Tintát is hozattam Krupp bácsival.^xxxi Valami hosszúnyakú üvegben hozta a kis okos. Írás közben Deák és Szabó csavarogtak itt, de gazdám megérkezett az árkász század, a Pohly-cirkusz^xxxii zenészeivel „gleichnist”^xxxiii tartani. Erre minden ember odatódult. Így szép nyugodtan írhattam jó cigányzene mellett. Szépen telt el így a délután. 5 óra elmúlt, mire a postaládához mentem. A parancsnoksági épület és templom közötti gyepen ropták a táncot az árkászok a bárizsnyákkal.^xxxiv Nagy katona- és civil tömeg vette őket körül. András alezredes és Fráter ezredes urak a parancsnoki iroda lépcsőjén ülve szemlélték a mulatságot. Szép tarka kép volt. Mikor arra mentem, akkor nyújtotta át Pogány őrnagy^xxxv Dósa százados^xxxvi és Selmeci őrmester^xxxvii az árkász század részére készült vicces díszoklevelet aláírásra az alezredes úrnak. Én csak elsétáltam a mulatozók mellett, mert közben vacsoraosztás volt már. A népünnepély méltó befejezéseképen földi és légi tűzijáték volt takarodó után. Én már pokrócaim között állapítottam meg megelégedéssel, hogy gépágyúink első lövésére elhallgatott egy motor.

1942. IX. 7.

Álmomban hazafelé utaztam tömött vonaton. Reggel megérkezett Sztarij Oszkolból a Kész-féle szállítmány. Azt beszélik, hogy ott nagyon nyomják a várost a muszkák. Délelőtt a „határozványok” helyesbítésén dolgoztam. Dél felé idézést kaptam a tábori bíróságból délután 14 órára Vidra István honvéd ügyében a pénznyilvántartással egyetemben.^xxxviii Karcsi bácsi azt a hírt terjeszti, hogy 1000 ember marad itt. Ezt már bejelentették a németeknek.^xxxix Dél előtt meg is nyiratkoztam. Katikának írtam, miközben posta érkezett. Anyától: 111., 112., 113. és 114., Jani gyerek és Balogh. A postámat már a hadbíróság felé menet az úton olvastam el. Ott Dankulimecz hadnagy^xl Uday pénzküldeményei iránt érdeklődött, ma meg a sajátját is megnézte. Délután korábban kezdtem, mert Samu pénzt hozott, ezzel szemben vacsora után gyertyánál végeztem, mert Deáknak sürgős volt a pénztárátadás, és pénzbeváltás, mivel szabadságra megy. A vacsorát nem sajnáltam, mert Takitól egy kis libát kaptam kárpótlásul. Takarodóig Udayval diskuráltam. Sztalin a padon alatt aludt.

1942. IX. 8.

Egy fegyenc került hozzánk tegnap este. Most azzal diskurálgattak a lakásunk előtt, mielőtt átjöttem dolgozni. Nagy sár van, mert tegnap estefelé hatalmas zápor volt. A tábori posta hatalmas összeget szolgáltatott be. Nagy forgalmam volt egész délelőtt. Délben mialatt Sztalint mentem itatni, Bélától kaptam két felvétet az 5-i (szombat) bikaölésről. Délután a szabadságosokkal dolgoztam. Közben posta F. Sanyitól egy lap. Este ismét elbeszélgettünk. Csokoládéosztás.

1942. IX. 9.

Ismét jól aludtam reggelig. Most az étvágyam is valahogy jól van. Cigarettám nincs. Cigarettát csak úgy összedariztam(?), de munka után nem kellett szaladnom. Újabb hírünk, hogy András alezredes kijelentette, hogy 2 hét múlva hazamegyünk. Anyámnak írtam: (25). Udaytól ismét felvételeztem egy doboz Leventét. Délután ismét dolgoztam, amíg láttam. Sötétedésbe már csak beszélgettünk Udayval. Vacsora után folytattuk a beszélgetést a lakáson. Azaz, hogy ők beszélgettek. Karcsi bácsi bejelentette, hogy itt a rendelet a hazamenésről. Görömbölytapolcáról^xli mesélgettek. Hogy nagyon bele ne éljük magunkat a békés hangulatba, egy kis bombázás jött közbe. Utána lefeküdtünk. Sokat forgolódtam.

1942. IX. 10.

Azért jól aludtam az éjjel. Csak itt is az volt a hiba, hogy Karcsi bá híre ébresztett fel: Budapestet és más városokat ismét bombáztak az éjjel.^xlii Később annyit hallottunk, hogy Miskolcot és Debrecent. Munka közben jött egy híradó százados és mesélte, hogy ő hallgatta az éjjel a pesti rádiót, és csak a „Közületek vigyázz!” bemondásokból következtettek riadóra. A 4-i bombázásról annyit mondtak még, hogy Rákoscsabára 12 bomba esett. A Podmaniczky utcába is esett. Van itt Fogarasynak egy híradó őrvezető ismerőse, aki azt mondja, hogy hazamegyünk. Délben Karcsi bá már azzal jött, hogy a leváltás nélkül hazamenők nemsokára indulnak. Ebéd után elbeszélgettünk a háború borzalmairól. Kint pihentünk, mikor egy orosz gép kisebb bombákat dobott a falu szélére. Délután ismét dolgozgattam. Este megzavarta beszélgetésünket egy ruszki gép. Világító rakétát és gyújtóbombát dobott. 10 óráig beszélgettünk. Ajtónkat megcsinálták.

1942. IX. 11.

Esőre ébredtünk. A híradó tizedes itt volt, és megnyugtatott bennünket, hogy tegnap éjjel Budapestet nem bombázták, hanem Szolnokot. Első vendégen Wolf volt. Boldog leszerelők vezére. A Tarpántól(?) csak dél felé kaptam meg a zsoldnévjegyzéket, [de] azért volt mit csinálnom délelőtt is. Regés^xliii mesélte, hogy tőlük circa 200 méterre esett le a gyújtóbomba egy ház tövében. Azután egy másik falut nyomott a gép. Ebédre túrós csusza volt. Jó volt. Két porciót bevágtam. Így most hiába kínálgat Taki a rakott krumplival. Anyának írok (26.). Utána mindjárt dolgozni kezdtem. Volt épp elég: a zsold, szabadságos és leszerelő. Közben Regés zászlós is felbosszantott a 9'74 Rhb(?)-val.^xliv Későig dolgoztam. A hideg vacsora és Anyától a 121-es, Fekete I-tól és Szigetinétől várt egy lap. Esti beszélgetésünket kétszer is megzavarta takarodóig a menetrendszerűen közlekedő ruszki pár. Így a gödörből néztem a Hadak útját és az orosz masinát láttam rajta. Most géppuskázással is tarkította esti előadó műsorát.

1942. IX. 12.

Éjfél után pár perccel ismét nagy volt a ricsaj. Ezt én csak úgy fekve hallgattam. Talabér Feri volt a szpíker. Így elég jól értesültünk a kint történtekről rakétafény mellett. Eszembe jutott Regés és ismét nehezen tudtam elaludni. Reggel is elég korán keltem, mert hideg volt. Taki lefotózott csizmatisztítás közben. Délelőtt alaposan dolgoztam. A zsoldot is kiadtam, úgyhogy ebédelni ismét csak később tudtam. Délután ismét lesz 6 leszerelő. Ebéd után fogat mostam csak, és máris dolgozni kezdtem. Közben kint valami cirkuszi előadással szórakozik a nép. Egy [...]^xlv is elcsámborgott felettünk. Postát kaptam: Anya: 120., 132. és 134.;Jucitól érmes levél, Bözsitől, Szabó Sanyitól és Janitól lap. Később kettján(?) egy lap. Vacsora után Taki hozott két képes lapot. Azokat nézegettem, mialatt ők ultiztak. Takit azután elhívták hideg élelmet kiadni. Míg ő oda volt, mi huszonegyeztünk. Takarodó után azután már huszonegyes partivá alakult át a szoba. 11 óráig folyt a játék, 3 fekete márka és 10 pf-ot zsebelt be Kész.^xlvi A ruszki pár elmaradt.

Magyar légvédelmi tüzérek munkában a Donnál
Idősebb Konok Tamás fotója, 1942 (Fortepan, 42536.)

Jegyzetek:

i Nem sikerült azonosítanom személyét.

ii Több ilyen nevű honvéd is harcolt Oroszországban.

iii Talán tetvetlenítés?

iv Ezek fényképeket jelölnek, melyek sajnos nincsenek a naplóban.

v A már korábban is említett András Sándor repülő vezérkari alezredesről van szó. András Sándor (1899-1985) frontról való hazatérte után hamarosan a magyar légierő vezérkari főnöke lesz. Horthy Miklós kormányzó bizalmi embereként beavatják a titkos fegyverszüneti tárgyalásokba 1944-ben. Vezérőrnagyként esik szovjet fogságba. 1946-ban a Magyar Közösség-féle koncepciós perben negyedrendű vádlottként először halálra ítélik, végül tíz év kényszermunkát kap. 1956-ban részt vesz a szabadságharc váci eseményeiben, annak bukása után Kanadába emigrál. 1985-ben Kismartonban éri a halál. Lásd: Magyar életrajzi lexikon. 1000-1999. Online:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/index.html Letöltve: 2018. január 21. A Donnál vezetett naplója Gosztonyi Péter történészhez, majd M. Szabó Miklóshoz kerül. Utóbbi közölt ebből részleteket: M. Szabó Miklós: Ami az András-naplóból meg- (nem) tudható. In: Hadtörténelmi Közlemények 2000. 1. sz. 145-155 o.

vi Vitéz Horthy István temetése 1942. augusztus 27-én, csütörtöki napon délelőtt 10 órakor kezdődött az Országház kupolatermében, ahol felravatalozták a kormányzóhelyettest. A szertartást követően ágyútalpon vitték végig Budapest utcáin a koporsót, hogy a Nyugati pályaudvaron vonatra tegyék, amely Kenderesre vitte. Horthy Istvánt a család kriptájában helyezték örök nyugalomra.

vii Talán Horváth Barna repülő százados, aki több cikket is írt a II. világháborús légiharcokról a Magyar Katonai Szemlében.

viii Sajnos ezek a fotók is hiányoznak.

ixHegedüs az általa küldött lapokat beszámozta, ezek számát jelzi a naplóban is.

xKis Ezüst Vitézségi Érem, az 1939-ben alapított (bár korábbi hagyományokra visszamenő) Magyar Vitézségi Érem egyik fokozata, melyet kiemelkedő haditettért adományoztak.

xiAz 1. repülőcsoportnak saját árkászszázada volt 1. repülő árkászszázad néven.

xiiLehár Ferenc 1927-ben bemutatott II. Miklós orosz cárról szóló Cárevics című operettjének betétdala.

xiiiKeksz Edgár (1895-1982) alezredes. Ekkor a távolfelderítő osztály parancsnoka. Később Keksz a légierő parancsoka lett, 1945-ben amerikai fogságba kerül. Hazatérése után a Népbíróság háborús bűnösként elítéli a kommunista sajtó által csak magyar Göringnek nevezett katonát (az I. világháborúban ismerkedett meg az akkori kiváló pilótva, Göringgel). Először 5 évi, majd életfogytiglani börtönt kap, amit 15 évre mérsékelnek. 1956-ban az NSZK-ban telepedik le.

xivTalán Pálos Gézával (1915-2001) azonosítható, aki januárban már századosként vesz részt a szovjet áttörés után Ilovszkoje védelmében. Megerősíti a feltételezést, hogy Pálos Géza valóban kopasz volt. Visszaemlékezése: Magyar szárnyak, 1997. 25. sz. 146-158. o. Online: http://magyarszarnyak.uw.hu/katrep_10/palos_ilovszkoje.html

xvNem tudtam azonosítani.

xvi Ez a fénykép sincs meg.

xvii Ismeretlen személy.

xviiiMagyar cigarettafajta 1928 és 1945 között, amely különösen népszerű volt a fronton szolgáló katonák közt, a Levente-mozgalom harcias jellege miatt. Lásd: http://dohanymuzeum.hu/levente-tortenete

xixMagyar cigaretta, amelyet a mai napig gyártanak 1921-től kezdve, bár ma már valójában a debreceni gyár helyen külföldön állítják elő... Lásd: http://dohanymuzeum.hu/symphonia-cigaretta-tortenete

xxValószínűleg Bartos Béla (1907-, édesanyja: Sipos Erzsébet) százados.

xxiNem tudtam azonosítani.

xxii Fráter Tibor (1889-1964) repülő ezredes, 1942. november 1-től ő volt a 2. repülődandár parancsnoka.

xxiii Ismeretlen személy.

xxiv Ismeretlen személy.

xxvBudapestet előző nap, 1942. szeptember 4-én érte légitámadás, melyet Moszkva környékéről felszálló szovjet repülőgépek hajtottak végre. A bombák a Műegyetem, Városmajor, Rózsadomb környékén, illetve Kispesten csapódtak be, megrongálva a városmajori templomot és megölve 11 embert. Lásd: http://magyarnarancs.hu/tudomany/a-pokol-eloszobaja-93035

xxvi Mint minden naplóban jelzett fotó, ez is hiányzik.

xxvii Egy Vidró Béla (Csíkkarcfalva, 1913-, Édesanyja: Csutak Veronika) nevű személyt találtam honvédségi névsorokban. Esetleg lehet ő.

xxviii Eléggé tört orosz lehet, mert a szótár nem segített, jelentése bizonyára ez akart lenni: „Uram! Van viaszuk? Méhviasz!”.

xxix Nem tudtam azonosítani, de 1948. júliusában egy Zagyvarékásról származó ilyen nevű honvéd jön haza hadifogságból. Lásd: Friss újság, 1948. július 6. 4. o.

xxxTalán Szalánczy Ernő hadbiztos őrnagy.

xxxi Találtam két Krupp nevű honvédet adatbázisokban, de egyik sem tűnt bácsinak a születési dátum alapján...

xxxii Pohly Elemér (1896-1981), repülő alezredes, a repülőcsoportot kísérő műszaki csapatok parancsnoka.

xxxiii Próba, példa (német).

xxxiv Barisnya = orosz nő, asszony.

xxxv Talán Pogány Sándor őrnagy.

xxxvi Dósa József repülő százados, 1943-ban hadiszalaggal és kardokkal tüntették ki az ellenség előtt mutatott vitézségéért.

xxxvii Őt egyelőre nem tudom hova tenni.

xxxviii Sem Vidra Istvánról, sem az ügyről nem tudok többet, mint amennyit a napló mond.

xxxix A hír természetesen minden alapot nélkülözött.

xl Nem találtam rá adatot.

xli A ma is méltán híres fürdőhelyről, Miskolctapolcáról van szó, amely 1950-ig Görömbölytapolca néven Görömböly településhez tartozott.

xlii 1942. szeptember 9-ről 10-re virradó éjjel 22 és éjjeli 1 óra között bombáztak szovjet gépek elsősorban a Bükk hegységtől Zala megyéig terjedő vonalon magyar városokat, valamint Szolnokot. Az MTI szerint az áldozatok száma három halott és 15 sebesült volt.

xliii Valószínűleg Regés (Reinprecht) Gyula (Budapest, 1931-, édesanyja: Varga Róza) tartalékos címzetes zászlós, aki a tüzérségnél szolgált, és augusztus 1-ével lett zászlós. Lásd: Honvédségi közlöny – Személyes ügyek, 1942. 31. sz. 720. o.

xliv Nem tudtam értelmezni az amúgy is itt nehezen olvasható részt.

xlv Olvashatatlan szó a fölé utólag beírt „Királyhegyivel találk.” miatt. Királyhegyire nézve nem találtam információt. Az olvashatatlan szó talán orosz repülőgépre utalhat.

xlvi Pengő forint.   

Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból I.

Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból I.

1942. augusztus 9-23.

A napló kívülről

Kezemben egy nemrég birtokomba került kéziratos napló, melyet bizonyos Hegedüs Sándor őrmester írt. A füzetecske nem a Don-kanyarban vezetett eredeti napló, hanem annak 1945 augusztus-szeptemberében tisztázott másolata. Hogy az eredeti létezik-e még valahol, nem tudhatom. A napló csonka, mind az elejéről, mind a végéről nyilvánvalóan hiányoznak oldalak, mivel a mondatok nem egészek. A naplót nem egy ültő helyében írta le Hegedüs, mivel többféle ceruzával készült, s a bejegyzések végén ott a másolás dátuma is fekete tintával. Az utolsó bejegyzett dátum 1942. december 3., ahol egy mondta közepén félbe szakad. Sajnos se a napló előző, se a következő „kötete” nincs birtokomban.

Maga a napló 15x9 cm-es a korban elég gyakran naplóvezetésre használt standard "kockás" füzet, melynek oldalán ott a ceruza is, mely hozzá tartozott. Ugyanilyen formátumú a másik Don-kanyaros naplóm, Tóth Elemér zászlósé. 

Hegedüs Sándor őrmesterről nem tudok sokat. A naplóból kiderül a tábori postaszáma, amely 245/01 volt, ez alapján Hegedüs a 2. magyar hadsereg alá tartozó 1. repülőcsoporthoz tartozott, amely október 15-ről a 2. repülődandár nevet vette fel. Állomáshelye augusztus 9-én az Alekszejevka melletti Ilovszkoje. Talán azonos azzal a Hegedüs Sándor hadapród őrmesterrel, aki 1942. december 22-én kiérdemelte a Bronz vitézségi érmet,ⁱ vagy azzal aki 1943. szeptemberében megkapta a Kis ezüst vitézségi érmet az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért (és az sem kizárt, hogy ez a kettő egy személy).ⁱⁱ Ennél többet róla majd csak a napló olvasása során deríthetek ki róla, így számomra is nagyon izgalmas lesz annak kibetűzése és értelmezése.

Az első közlés legérdekesebb bejegyzései az 1. repülőcsoport harcaira, az alekszejevkai mindennapokra, és Horthy István halálára vonatkoznak.

A napló szövegét helyesírásilag javítva, rövidítéseit többnyire feloldva közlöm, stílusának megtartása mellett.

A napló első oldala Hegedüs kézírásával

Hegedüs Sándor őrmester. Tpta: 245/01

Isten nevében és az ő segítségében remélve a mielőbbi szerencsés hazaérkezésért kezdem e füzetet:

Ilovszkoje-ban,ⁱⁱⁱ 1942. augusztus 9-én, vasárnap.

Hegedüs Sándor őrmester

[1942. augusztus 9. vasárnap]

...csak a végén énekeltük el a himnuszt. Utána rendben visszavezettem a fiúkat szállásunkra. Tízóraizni kezdtem, mikor már jött gazdám,^iv hogy zárjam le a gn.-t szdt. p[arancsno]k-i átadás-átvételhez. Kénytelen voltam vele átmenni az irodába – abbahagyva az evést -, hogy szabályzat szerint bebizonyítsam neki az alakulat fennállása óta, hogy ez felesleges. Őt meggyőzve tovább ettem, majd én is az irodába telepedtem. Ő levelet ír – mint rendesen – (most éppen nem olvas dirr-durrt!), én dolgozom, de csak lassan! Éppen csak, hogy összeállítottam a fogalmazványon a felszámítandó dolgokat. Az ebéd jó tésztás húsleves volt - miből két csajkával ettem -, és gyenge káposzta hússal. Ebédnél most ismét találkoztam Arany Lacival.^v Ő az első vonal mögötti orosz szerelvényről anyagokat hord hátra. Osztrogozsszkról^vi azt mondja, hogy talán még csúnyábban áll, mint Kurszk. A légvédelmi tüzérekről - mint szemtanú -, nem valami hízelgően nyilatkozik. Az első vonalbeli élelmezés - mint mondja -, nagyon utolsó. Ebéd után kezdték híresztelni, hogy a postagép Kurszknál elégett. Kész és Fogarasi,^vii kik délelőtt vételezés ürügye alatt fürödni voltak, hozzák a híreket, hogy Jány^viii „testőrsége” mondá: szeptember 10-én indul a 2. hadsereg haza.^ix Mindenki hazameneteli izgalomban van, lessük egymás szavát, ha tudjuk is, hogy találgatás az egész. A déli szünetet sétálásra használjuk Ferivel. A házunk oly meleg volt, hogy csak úgy folyt rólunk a víz. Kint azonban egy kis szellő enyhítette a hőséget. Most a falu északi része felé vezető utcán mentünk végig. Közben megcsodáltuk a németek műhelykocsijait. Ezen az utcán is barátkozni akartak a menyecskék. Invitáltak körük közepére, de mi megmondottuk nekik, hogy úgysem értjük meg egymást. Nem értették ezt sem, de az nem baj. A szélső háznál megálltunk és nézegettük a szomszéd falut, majd egy cigarettányi időre leültünk. ¾ 4-kor visszaballagtunk. Máris keresett Laskay főhadnagy.^x Persze pénzbeváltás. Úgy széled már a nyáj, mint melynek nincs pásztora. Utána mindjárt jött Biri.^xi Az csak ugyanaz. Ő is kijelentette, hogy a télen nem lesz itt senki. Megcsináltam a havidíjas jegyzék első oldalát. Többre már nem volt ingerem. Megettem egy halkonzervet, elszopogattam egy csomó cukrot, és vártam a vacsorát. A bablevesből is bevágtam egy szabványon felüli adagot. Hála Istennek jó az étvágyam. Egy kicsit üldögéltünk a lócán és néztük a felhős eget. Téma: Hazamenetel.^xii

1942. VIII. 10.

Éjfél felé felébredtem, és kimentem. Borult, hűvös volt az éjszaka. Ezután azt álmodtam, hogy otthon vagyok és moziba kellett volna mennem, de egyedül, valami katonai előadásra. Szerettem volna, ha Picim előbb kibontja a ládám, de neki valami dolga volt, így nem győztem megvárni, és felébredtem Szabó százados beszédére. Kötötte az ebet a karóhoz tegnap, hogy ma 4 órakor indul Sztarij Oszkolba,^xiii de csak ma ½ 6-kor kezdte keresgélni a papírokat, miket magával visz. Persze, az irodakulcsot tőlem kérte. Így nem a legjobb hangulatban mondogattam meg a véleményemet ht.^xiv katonákról a Karcsi bának. Értelmes tejeskávét reggeliztünk lekvárral, én és Feri. Beszélik, hogy hajnalban nagy légi csata volt.^xv Én nyugodtan végigaludtam. Előbb Hanzi teheneit sorakoztattam, majd magam is elmentem sorakozóra. Délelőtt befejeztem a jegyzékeket. Közben gazdámmal megtárgyaltuk a hazameneti pénzváltási műveletet. Ismét volt pénzbeváltás, két szabadságos és egy leszerelő. A leszerelő András alezredes embere, aki Szász Pali bácsival jött. Talabér^xvi lerajzolta amint „Hanzi legeli az tehén..!” Taki azzal a rémhírrel jött, hogy parancsilag meg akarják tiltani a legénységnek a hazamenetelről való beszélgetést. Ebéd egy kicsit később volt. Utána az iroda előtt üldögéltük el a szünetet. Délután az elmenők pénzét váltottuk be. Sorakozásnál éppen meg akartam kezdeni a rövid gyakorlatot, mikor jött a bíró jelenteni, hogy vörös katonák a birkát őrző gyerekektől 12 birkát elvittek a határ felé. Egy gyorsan szervezett azonnal társaság utánuk eredt. Vacsora alatt posta: Pitty: 84., 85., 86., 87. (levél), 87., 88., 89. Dr. Csávory, Bognár, Fekete Sanyi (2), Józsink.^xvii Takarodásig a postával foglalkoztam. Éppen le akartam feküdni, mikor megjött a különítmény, eredmény nélkül. Azer(?) hazamenési taktikája.

1942. VIII. 11.

Ma van Zsuzsó névnapja. Álmomban Hegyaljaival le akartuk lőni egymást. Ő lövöldözött is. Korán ébredtem. A legyek nem röpködtek, mert dacára, hogy süt a nap, hűvös volt a reggel. Gondolataim otthon járnak, de ismét nem a legrózsásabb hangulatban. A levelek egyes kitételei jutottak eszembe. Ő, mert biztosan ünnepel, lakásunk bitangjára hagyva. Leveleket fogalmaztam magamban, melyekben őszintén megírnám, hogy fáj nekem az, hogy még mindig nem ismer, vagy nem akar ismerni. Az már bizonyos, hogy csak úgy szokásból édeskedik. Egyébként jól mulat, örül, hogy nem vagyok terhére. Mert felszabadultan éli régi világát. A mi vackainkat pedig idegenekre bízza, erény(?) szalmának hagyja. Nem is kívánkozom haza. Imádkoztam érte, érezze jól magát, ne is jussak eszébe, nehogy zavarjam mulatságát. Ha elvágyom innen, az csak honvágy. Idegen a föld. Idegenek az emberek. Én nem tudok oly hamar feledni, sem barátkozni. Írok névnapi köszöntőt, mert 10-ig lehet írni. Reggeli szórakozásnál egy szovjet gép cirill betűs orosz röpcédulákat dobott le felettünk. Minden cédula elszakadozva ért földet. Délelőtt az említett lap megírása után dolgoztam. Józsa főhadnagy^xviii egy csomó pénzt hozott vissza. Arany Lacival is beszélgettem. Örül, hogy egy pár dolgot tudott magának is szerezni. Nekem is adott 4 darab szép vereshagymát. Ezt tízóraiztuk zsíros kenyérrel. Most, ebéd után felvettem a cigarettám. Hogy betettem a többi közé, elnézegettem a gyűjteményt.

Sok apró-cseprő holmi. Cukor, szivar, cigaretta, könyvek... Már délelőtt sem akart ott járni az eszem a munkán. Otthon most árva a kis lakás... Vagy talán igen hangos. Az idegenek ellepik és felverik a szentélyem csendjét. Nyaggatják a rádiót és garázda kezekkel összeturkálják kedves holmijainkat. Akit pedig szerető lélekkel hazajöttem köszönteni és ünnepelni, az nincs itt. Távol jár, előttem ismeretlen helyeken. Bolyonganom kellene utána, hogy valahol megtaláljam... Talán éppen olyan társaságban, hogy jobb is, ha nem keresem.

Fáradtan leülök a szokott székemre. Talán valaki úgy ugrott fel előttem. Elkergetem az idegeneket, szeretettel kikapcsolom a recsegő rádiót. Most nem hozzád jöttem! Akit keresek nincs itthon... Kényszerítem, hogy jöjjön! Legyen itt velem a lelke! Értsed meg, hogy szerető szóval hívom! Gyere haza!!! Legyünk együtt ezen a napon! Legyen hangos a fészek a boldog kacagásunktól! Érezd meg végre, mennyire fáj nekem, hogy elmentél! Úgy érzem, megtagadtál mindent, ami hozzám köt. Annyira nem kívánsz, hogy még a környezetet is elkerülöd, mely rám emlékeztetne. Látod, míg otthon tudtalak, nyugodt voltam. Megelégedetten, s Isten iránti hálával eltelve gondoltam Rád, és fészkemre, ha mások panaszkodtak. Milyen büszke voltam az első levélkére, melyet a cigi között találtam, nem tudtam megállni, hogy ne dicsekedjem vele! Minden gondolatom otthon járt, és ez csak buzdított. Minden tettemet és szavamat felajánlottam érted. Majd jött a levél. Izgalomtól remegőn bejelentve: utazom Kassára. Mennykőcsapás volt. Teljesen lesújtott. Minden támaszomat elvesztettem. Bizony kutyául éreztem magamat. Tanú rá a Solomikorvskije Dwory-i(?) erdő. Azóta gondolataim megosztva csaponganak. Szárnyszegetten vergődnek ide-oda. A fészek üres... Te?? Azóta is végzem a kötelességem. De már nem úgy. Elkalandozok teljesen. Munkámat sokszor újra kell kezdenem. A gyakorlat alatt pedig nem tudom, mit vezényelek. Élek cél nélkül. Nem talállak, csak hívlak. A naponta írott leveleid és lapjaid is egyre kevesebbet mondanak. Én pedig nem tudok írni. Mert jót akarok csak papírra vetni. Nem tudom elmondani panaszaimat. Mindig a levelet ellenőrző kíváncsi szemét látom. Kinek mi köze hozzá, hogy én szenvedek! Jobb, ha neked sem nyavalygok tovább. Menj! Szórakozz tovább! … Ismét egyedül vagyok a lakásban... de talán egyedül is voltam. Te nem voltál mellettem. A kertben ragyog a napsütés. Kimegyek. Kint vagyok. Erősen süt rám a nap...

Igen, mert itt ülök a kolhoz gabonaraktár-faház lépcsőjén és izzadok a forró napon. A szemem sajog a fejér papírtól és szemtelen apró legyek mászkálnak rajtam tapadó lábakkal. Ez a valóság és az, hogy rám még a munka tömege vár, míg a többiek rőfszámra írják a leveleiket haza.

Egy kis felhőnézés után ismét dolgoztam. Egy szer(?). hadnagy bejelentette, hogy Szabó zászlós kocsija tönkrement. A szerótól kapott kocsival hozza a szalonnát. Talán estére megérkezik. Talabér lerajzolta az ikreimet, amit bejósoltak. Vacsora után csendesen énekelgettem szomorú nótákat.

1942. VIII. 12.

7-kor keltem. Soká elspekuláltam fekve, mert álmomban Pittyet tartottam karjaimban. Felkelve a tábori postánkkal találkoztam. Végre idetelepültek nagy nehezen. Két kutya játéka. Sorakozó elmaradt. Délelőtt (?)tól kértem be pénzt, hogy zsoldot fizethessünk. Ismét van 6 leszerelni hazamenő. A legyek igen szemtelenek. Gazdám is. Dacára annak, hogy leminősítése és Szabó zászlós jó minősítése igen fáj neki. Takinál egy közelfelderítő^xix mesélte, hogy a múltkori légiharcban egy közelfelderítő gép lelőtt egy ratát.^xx Nem tartok szünetet. Dolgozom. Délután egyre rosszabbul éreztem magam. Fájt már mindenem. A fejem is. ½ 7-ig dolgoztam. A vacsora már csak félig ment le. Lázas voltam. Vacsora után azonnal lefeküdtem és jól beburkolództam. Sokáig nem tudtam elaludni. Tüzelt a testem.

Id. Konok Tamás fényképe egy magyar He 46-os közelfelderíttőről
1942, Ilovszkoje (Fortepan, 42556)

1942. VIII. 13.

Jól aludtam. Korán keltem és most - hála Istennek! -, úgy éreztem, már semmi bajom. A gh.^xxi kutya itt játszadozik egész reggel nálunk. Egész délelőtt jól éreztem magam, és dolgoztam. Ludányi őrnagy^xxii azonnali pénz felszámítása. Kovács Karinka(?) újabb rémhíre: a tartalékosokat két hét múlva leváltják. A szünetben mostam. Mire kész lettem az eleje meg is száradt. A szünet végére mindenem száraz volt. Bár így sem úszhattam meg irodai munka nélkül. A délutáni munkát gazdámmal való beszélgetéssel kezdtem. Átveszi a század parancsnokságát, míg dr. Józsa szabadságon lesz. ½ 6 felé 2 lapot kaptam. Mindkettőt a Boci(?) írta, de egyikben a F. Sanyi, másikban valami Árvai Imre a feladó. Majd otthonról a 98-ast,^xxiii Mamától és Jucitól egyet-egyet. Parancson nem voltam, ezért időm volt olvasni a 98-as levelet. Bár ne kaptam volna meg ily hamar! Szegény árva kis elhagyatott Cibukám! A jó Isten adjon nyugodalmas pihenést és bocsásson meg a Kassabolond hóhérodnak. Így teszi tönkre mindenemet! Na, de talán odaérek én még! A fehéreket eltettem neked aranyos Cibulinkám! Te látni fogod a másik világból is, mikor majd odateszem eléd és örülsz neki. Ugye „szivart” is kapok?! Parancs után még két levelet kaptam Kassáról. 96. 97. Nem volt semmi kedvem elolvasni. Mégis nekifogtam. Amitől előre féltem, igazam lett. Őnagysága kirándult, Cibuka pedig cselédekre volt hagyva. Nem vádolok senkit bizonyosság nélkül, de majd még eljön az idő. Mindent napvilágra hoz a jó Isten. Félek, hogy egyéb sejtelmeim is ilyen bizonyosságok! Akkor pedig legyen velünk az irgalmas a Teremtő!!

Este vacsorához menet Pedró bemutatott valami nyálasszájút, aki őt leváltja. Az ipse mindjárt tegeződni kezdett. Nem voltam olyan hangulatban, hogy ajánlatos lett volna azonnal kikérnem a szemtelenségét. Nyeltem hát és otthagytam. Este Talabérral elsétáltam a rádiókocsihoz. Uliczkynak vittük gazdánk vázáját pótvésésre, mert állítólag már holnap elviszi Szabó, ki ugyancsak szabadságra megy. Megérkezés után még egy kicsit elméláztam a sötétben. Lefekvés után sokáig nem tudtam elaludni. Mindenki aludt már jóízűen. Kint az őrség valakit nagy zajjal kergetett. Én Cibukával beszélgettem, magamban, és csendesen sírtam. Elpanaszoltam néki, hogyan teszik tönkre az életemet. Édes kicsi jóságom: a „hű” és „együttérző” feleség áldozata vagy Te is. Levelet is fogalmaztam, de ez is csak fogalmazás marad. Végre nehezen elaludtam.

1942. VIII. 14.

Pirkadatkor már ismét ébren voltam. Kimentem egy kicsit levegőzni. Már jól sütött a nap, mire ismét álomba sírtam magam. Nem szégyenlem, így volt. Nem csak Cibukát, magamat is sirattam. Alig elaludtam, fel kellett kelni. Hajnali sorakozó. Már kora reggel feldühített a Deák. Egyébként is igen ingerlékeny vagyok. Álmomban Cibuka élt, és egy székről örömmel ágaskodott felém, de a következő pillanatban erősen köhögve esett vissza. Sírva simogattam és vigasztaltam.

Délelőtt dolgoztam, de gondolataim szomorúan otthon jártak. Nehezen ment a munka. Délben Taki azt a rémhírt hozta, hogy parancsba lesz az, hogy aki kéri, és nélkülözhető, azt azonnal, aki pedig nem nélkülözhető, pótlás beérkezte után leszerelik. Délben írtam egy lapot a bárónőéknek. Délután dolgoztam. Végre kész lett a pénznyilvántartás. A parancsnál Józsa megemlítve, hogy nem akarok vezényelni, kiszólított, hogy na még egyszer, mielőtt ő elmegy. Én azonban jelentettem, hogy szúrásom van, s mégsem vezényeltem. Valóban már egész délután egyre rosszabbul éreztem magam. Németh alezredeséket lelőtték. Ő még a mi területünkre esett. Bokatörés. Ketten a két front közé estek. Egynek az ejtőernyője kigyulladt. Egynek a gépbe akadt, egy ember pedig bent égett a gépben.^xxiv Este gazdánkkal diskuráltunk a kitüntetésekről, mert a parancsban megjelent a felterjesztési határidő, VIII. 18. Már nagyon lázas voltam, mikor lefeküdtem.

1942. VIII. 15.

Rosszul aludtam az éjjel. Lázas voltam. A fejem és szemem is fájt. A szúrás megszűnt. Hajnalban nagy légi harc volt felettünk. Délig feküdtem. Nagyon hazavágytam. Jól esett volna egy kis simogatás, becéző, szerető szó. De azután eszembe jutott, hogy ezt most otthon sem kapnám meg. Dacára nagy lázamnak, felkeltem. Beretválkozás közben jött Talabér Feri az adatainkat összeírni a kitüntetésre felterjesztéshez. Feri azután elhozta a levesemet, de mire rendbe hoztam magamat, az annyira elhűlt, hogy nem tudtam megenni. A rizs is hideg volt már. Azt sem ettem. Jóska adott az újonnan érkezett cukorkából. Cigitárcámba beleraktam az utolsó 20 hazai cigit. Elhatároztam, hogy kihúzom vele Szt. Istvánig.^xxv A szünetben Talabér Feri tervezgetéseit hallgattam. Délután már dolgoztam, bár nehezen. Vacsorára szalonnát kaptunk, jó vastagot, de mindnyájan örömmel estünk neki.^xxvi Közben jött gazdám, hogy állítólag van egy csomagom a postán. Ferivel elballagtunk hát vacsora után a postához. Azzal szemben van a „Ruházlak”. Betértünk először oda. Palástyék szalonnát sütöttek. Megkínáltak vele és retket is adtak hozzá. Kérdem, hogyan szerezték. Elmondta, hogy lerajzolta az egyik orosz gyereknek a hagymát, mert eredetileg azt akart. A gyerek mondá: „ponyemáj”^xxvii és elrohan. Hoz egy sárgarépát. Palásthy ismét rajzol, a gyerek ismét „ponyemáj”. Elrohan, és hoz egy retket. Tovább nem kísérletezett. Na, visszamentünk a volt paplakban elhelyezett postára. Persze a csomag nem enyém. A paplak valamikor szép épület lehetett. Szépen visszaballagtunk és lefeküdtünk.

1942. VIII. 16.

Már virradatkor felébredtem. Dacára, hogy fáj a derekam, elég jól éreztem magam. Elaludni már nem tudtam 6 előtt. Már mind ébren voltunk és kedélyeskedtünk. Az idő ma is borús és szeles. Mikor az irodába mentem, egy kicsit elméláztam Sztalin^xxviii és a kis gh. kutya játékán. Gazdám nagyban gépelgette mögöttem a kitüntetésre javaslatokat. Albert azt mondja, bronz éremre terjeszt fel. Liszkay^xxix itt járt megsétáltatni főhadnagyi rendfokozatát. Délben a szakácsoknak kihirdetten a rögtönbíráskodást.

Kiülök a „házunk” lépcsőjére, s elgondolkozom.

Most már szépen süt a nap, s a szél is szellővé enyhült. Szívom a német cigarettát, mert már arra is ráfanyalodtam, közben pedig elnézegetem a felhős eget. A felhők ismerősek, mert azok mindenütt egyformák. Ahogy lejjebb csúszik a szemem, először a templom kupolája ékelődik közéjük. Templom... Csak volt... de nemsokára ismét az lesz. Ma is szorgalmasan dolgoztak benne a falubeliek. Így szentelik meg a vasárnapot. Mi pedig sehogyan. Legalábbis külsőleg nem. Lélekben azért azt hiszem minden bajtársam velem együtt imádkozott. Hálát adva Istennek, hogy eddig megtartott bennünket, és kérve, tartson meg továbbra is a mielőbbi hazamenetelig. Tartsa meg kedveseinket. Mindazonáltal legyen meg az Ő akarata.

A Katonaújságot^xxx olvasgattam egy ideig, majd Talabér Feri felszólított, hogy menjünk el felderíteni a paplak utcáját. Dacára, hogy 3 óra elmúlt, elindultunk. Először is a templomba mentünk be.^xxxi Már a főbejáraton lehetett bemenni. A közbe épített falak mind ki vannak bontva. Férfiak csoportja éppen a szentély padozatának eredeti magasságba való visszaemelésén dolgoztak. Három asszony is volt bent, majd gyerekek is utánuk kullogtak. El is beszélgettünk a bentlévőkkel, már úgy, ahogy tudtunk. Azért megértettük egymást. A festmények lemosásának módjait is tárgyalgattuk. Egy párat már megkíséreltek megszabadítani a kommunista máztól.^xxxii Ez jól sikerült, s eredeti szépségükben megjelennek a régi festmények egyes részei. A bejáratnál a toronyfeljárattal szemben van egy különösen érdekes kép. Az eget, földet és túlvilági életet ábrázolja. A főhajó mindkét oldalán szentek képei vannak, de még nagy részük be van mázolva. A főhajót a kupolarésztől elválasztó boltozat mindkét oldalán uralkodók s feleségük képe van. A két oldalhajó falán a mázolásból látszott, hogy valami oltárfélék lehettek ott. Megkérdeztük, de a nők megmagyarázták, hogy egy-egy hatalmas ikon állt azokon a helyeken. A mennyezet képei is be vannak mázolva, de a legtöbb kivehető azért. A padozat egyik-másik helyen be van szakadva. Ez még az árkászok fadöntésének a következménye. Majdnem négy óra volt, mikor továbbmentünk. A posta előtt csatlakozott hozzánk Horváth őrmester.^xxxiii Megjegyzem Fogarasi is velünk volt. Az utcában egy darabig két kenyérzsákos katona ment előttünk, és háztól-házig mentek alkudozni valamire. Kénytelen voltam szólni nekik, mert olyanok voltak, mint a házaló koldusok. Az utca végén itt is szélmalom áll. A völgy szélén átmentünk a következő utcába, s azon jöttünk fölfelé. Az utca elején nyúzott borjút húzó csoporttal találkoztunk. Tovább menve majdnem minden ház udvarán tetvészkedő társaság ült. A nők végzik ezt a műveletet olyanformán, hogy a földön ülnek, s a delikvens előttük fekszik és fejét a tetvésző ölébe hajtja. Az egy nagy lapát alakú fa fésűvel turkálja a haját, s ez a készség a tetvek vérpadja is egyúttal. Kis undorral gyomrunkban értünk a paplak kertje végébe. A szétlőtt autó mellett elváltunk Horváthtól. Ezeken az utcákon már alaposan látszik a harcok nyoma. Horváth invitált almázni a kertbe, de nem volt étvágyunk. Még elmesélte, hogy megkérdezte az oroszoktól, miért kelnek fel minden nap már virradatkor, mikor úgysem csinálnak semmit. Azt felelték, hogy félnek a légicsatáktól, s a bombázástól. Ők viszont azon csodálkoznak, hogy a „magyarszki szoldát” ennek dacára mindig nyugodtan alszik. Vacsora után megjött Uday(?)^xxxiv meghízva, lebarnulva, de egyébként nem változott. Piszkos szájú, nagyhangú, és mindene az üzlet, na meg a panaszkodás. Deák kézfogással és pihenésre biztatással fogadta. Engem is félre akart vonni mindjárt egy kis bizalmas beszélgetésre, de én nem voltam rá halandó.

Az alekszejevkai Szentháromság templom, 1942
Id. Konok Tamás képe (Fortepan, 43199)

1942. VIII. 17.

Azzal kezdtem a napot, hogy Udayt és Csert lekaptam. Felöltözve átjöttem az irodába Talabér Ferivel, itt is megreggeliztünk. Feri mondja, hogy Bobra százados kijelentette a legénységnek, hogy jövő hó elején megyünk haza. A szemem fáj, s így ma sötét szemüveget viselek. Kiültem reggeli utáni cigarettámat elszívni a raktár elé tegnap este letett IV c ládára. Éppen a Horváthtal tegnap ott lefolytatott két vitámra akartam gondolni, mikor odakarikázott Batizi. Ő pedig erősen készül szabadságra, mert mint mondja, kint marad a télen Pogánnyal(?). Ezután a hír után beültem az irodámba dolgozni. 10 óra felé az árkászok hoztak egy szekérderéknyi utalványt. Azokkal most van egy kis szórakozásom. Az ebédet is az irodában ettük meg.

2. Képek a templom külső falán 13:15
3. Templomban amikor a tisztítás 13:30^xxxv

Bementünk Ferivel a templomba, hogy az egyik oldal festményt lefotografáljam. Legnagyobb meglepetésünkre már a legtöbb kép nagyjából meg volt tisztítva. Volt miben gyönyörködni! Amint sétálgatunk, nézegetünk, egyszerre csak elkezd két nő énekelni. Ezt már leírni sem lehet. Gyönyörű hangon két szólamban énekeltek munka közben. A templom akusztikája is elsőrangú. Csak nekidőltünk a falnak, bámultuk az egyre jobban előtűnő képeket és hallgattuk az éneket. Egy budapesti elsőrangú hangverseny elbújhat ezek mögött a paraszt nők mögött. Mikor – tán egy óra múlva – abbahagyták az éneket, eljöttünk. Már kujtorgott itt egy nyálasszájú zászlós, hogy írjak néki alá és adjak bélyegzők. Persze eltanácsoltam. Beültünk ismét az irodába.

Az elébb egy robbanás majd kidobott bennünket a helyünkből. Mert erős a lövöldözés. Mikor a ládámba tenni vittem a naplómat, Uday és Cser nagyban suttogtak csukott ajtó mellett. Volt még egypár robbanás és egy kis gépágyúzás. Délután a postások pénzt akartak átadni, de nem vettem át, mert sok volt a rubel. Azután folytattam az árkászok utalványainak igazolását vacsoráig. Közben Uday 6 óra felé itt csellengett, mintegy ellenőrizve minket. Vacsora után Ferivel kint diskuráltunk. Mikor bementünk, Uday és Cser nagy szeszgőzben és cigarettafüstben társalogtak. Mi egyébként azért mentünk el, mert Cser a szénát felrázta, persze mialatt én vacsoráztam. Mindjárt lefeküdtem. Ők még zabáltak egy darabig, azután Uday átvonult újonnan kiszemelt szállásába a mesteremberekhez.

1942. VIII. 18.

Jól aludtam. Leszámítva azt, hogy egyszer felébredtem az éjjel és fáztam. Egy kis eligazodás és forgolódás után ismét jól aludtam. Reggel panaszkodott Hanzi, hogy Uday az éjjel mindent összehányt. Reggeli alatt postát kaptam Pittytől, 92. és 93. Elszívva a mára engedélyezett egyik cigit, dolgozni kezdtem. Kisebb szünetekkel dolgoztam délig. Egypár aktát is elintéztem. Gazdánk nagy nehezen összeírta a leszerelendőket. Végre kisült, hogy ez az egész személyzet. Közben kiugrottam a ht.-k^xxxvi ellen. Ebéd után írtam Jucinak, majd ismét bementünk a templomba. Szépen halad a munka. Gazdám elment vételezni, így egész délután egyedül voltam az irodában. Igen megkívántam egy kis magyar kenyeret. Éhes voltam, de nem volt gusztusom az itteni ételekre. A vacsorát is kenyér nélkül ettem. Utána sétálgattam a konyhánk előtt. Igen elhagyatottnak éreztem magam. Megálltam hát az őrség mutatványos játékánál. A fiúk nagy igyekezettel bolondoztak, de én mosolyogni sem tudtam. Ezután az egyik szabadságról jött fiú mesélgette úti kalandjait. Mikor azonban arról kezdett beszélni, hogy Hegyeshalomnál hogyan fogadták őket, bizony csak összeszorult a torkom és bementem az üres, sötét konyhába. Onnan bámultam takarodóig a holdat. Alig lefeküdtem, rohan Uday, hogy egynéhány bélyegzőlenyomatot adjak néki. Egész délután nem volt rá ideje, mert üzleti dolgaival kellett foglalkoznia. Én persze nem ugrottam. Kilátásba helyezte, hogy majd hajnalban kelt fel, amikor indul a marhahajcsár társasággal. Azután hallottam, hogy Deák ment vele az irodába.

1942. VIII. 19.

Csaknem egész éjjel egy Martin(?) kevergett felettünk alacsonyan. Borús idő van. Eső is esik néha. Akkor keltem fel, mikor már reggeliért sorakoztattak. Hangulatom változatlan. Rosszkedvűen dolgoztam délig. Délben Kész tortát adott ebéd után. Posta is jött. Pitty 107. Később 106., 107. lap és sógorék. Éppen Ciburól olvastam, mikor Sztalin vizet kért. Be akartunk menni a templomba, de zárva volt. Erre sétáltunk egyet. Csodálkozva láttuk, hogy a nők ünneplőben vannak. Megnéztük Feri naptárját. Náluk ma van Úr színeváltozása. Visszaballagva egy kissé kalandos mézes uzsonna után dolgoztam. De előbb örvendeztünk Taki és Laci bá előléptetésének. Parancs után még egy lapot kaptam, 11-én adták fel Kassán a vöröskeresztnek! Este vacsoráig dolgoztam. Gyertyafénynél kicsit elméláztam, majd egy régi Képes Vasárnap átnézegetése után lefeküdtem és sokáig gondolkodtam. Legtöbbet otthonról, de a múlt éjszakai gyújtóbombákban is elmélkedtem.

1942. VIII. 20

7-kor keltem, de már rég fent voltam és ismét csak spekuláltam. Az éjjel is gyakran felébredtem és gondolataimtól sem tudtam elaludni. Felöltözés után a konyhára mentem lekvárért. Itt mondták, hogy az éjjel elfogtak egy partizánt a szeretőjénél. Reggeli után Fogarasi azt a rémhírt suttogta, hogy Horthy István^xxxvii lezuhant és elégett. Átjöttem az irodába. Gazdánk is bejött, s kijelentette, hogy ma munkaszünet. Azért dolgoztunk. 11-kor felkészültünk misére. Addigra minden munkám elvégeztem. A mise a Katona utcában^xxxviii volt, a paplak kertjében. Feri egy átlőtt ágú almafa alatt állt. Az a pap mondta a misét, aki Úrnapján. Ugyanazt az imát is osztották ki, amit akkor. Ez talán jel? Még két másik imát is kaptunk. A pap a hazavágyásról prédikált. Sok orosz is állott körülöttünk, áhítattal. Templomban az új szolgálati vezető is bemutatkozott katonai tudásból! Az ebéd finom volt. Húsleves rizzsel, törött burgonya sertéspörkölttel, és ugorkasaláta. Minden bőséges volt. Salátát háromszor is vettünk fel. Még ebédeltem, mikor Kész hozott 74 db Király cigit^xxxix 3 Rhm-ért.^xl Tehát kitartott a hazai cigi, amíg sikerült újabbat szerezni. Elmentünk Ferivel sétálni, mikor már Cser, Fogarasi és Kész elmentek a vadászokhoz. Taki is velünk jött a templomba. Ott körülnéztünk, azután a Magyar utcán és Erdő utcán lementünk a völgyig. Szép séta volt. Fahúzó parasztokkal találkoztunk. Egyik kislány nekünk adta a virágcsokrát. Fölmentünk a tankcsapdákig, majd az egyik bunkerba mentünk be. Végül leültünk a bunker tetejére, és magunk elé képzeltük a völgybe a Dunát az Erzsébet-híddal és Pesttel. ¼ 6-kor indultunk vissza. A Deák teret is megcsodáltuk, majd a Ferde utcán hazajöttünk. Pont vacsorára értünk. Nagyon jó tarhonyás hús volt. Meg sem tudtuk enni mind. Eltettük holnapra. Vacsora alatt érkeztek meg a többiek is. Beszélik, hogy Horthy Istvánt nagyon sajnálják a bajtársai. Teljesen szénné égett. Talán holnap viszik haza repülőgépen. Este a lépcsőn ülve beszélgettünk Ferivel az otthonunkról. Elég hamar elaludtam.

Vitéz Horthy István kormányzóhelyettes vadászgépének roncsa
Id. Konok István fotója (Fortepan, 42610)

1942. VIII. 21.

Éjjel fent voltam egy darabig, de a távoli bombázás tompa dübörgése hamarosan ismét álomba ringatott. Reggeli után a Csendőr őrmester feldühít Kiev^xli kínzásával. Gazdám bejelentette, hogy a hadsereg úgy döntött, hogy a csoport kint marad a télen. „De még nem tudják, hogy kik!” Mindenesetre elrontotta a szájam ízét ez a bejelentés. Fizetés ma nem lesz, mert a posta csak holnap szolgáltat be pénzt. Szabadságos és leszerelő ma is volt. Pedró tegnap este búcsúzott és indult. Ma 4 napra szivart vettem fel, s most nagy dühvel szivarozok. Hírekben is megjelent Horthy István hősi halála. Délután dolgozgattam. Igen beborult. Néha esett is. Sötét volt az irodában, de dolgoztam vacsoráig. Közben Kész jött a hírrel, hogy olvasta a felterjesztést, mely a tartalékosok leváltását javasolja három részletben. Éspedig szeptember 10., 20. és október 1. Délben magyar sütésű és alakú kenyér jött. Én is segítettem berakni. Este már azt ettük vacsorához gyertyafény mellett. Vacsora alatt megeredt az eső, de alaposan. Fogarasi és Taki, kik éjfélig kártyáztak, mondották, hogy csaknem éjfélig esett. Közben egy gép állandóan itt röpködött. Én korán lefeküdtem.

1942. VIII. 22.

Jót álmodhattam, mert dacára, hogy ágyúzásra ébredtem, megint elég jó a hangulatom. A nap süt, a szél sem fúj oly nagyon. Délelőtt pénzt hozott a posta, így tudtunk fizetni. Karcsi bá pedig hozott egy hírt, hogy a hadsereg letologatta a csoportparancsnokságot a sok önkényes és méltánytalan leszerelésért, na meg a 40 éven felüliekért is. Délben posta érkezett. Én egy fia lapocskát sem kaptam. Összeszámolgattam a pénzem. 263.15 Pengőnek megfelelő Márkám van. Ehhez jön elsején még 71 Pengő, akkor már 334.15 Pengőm lesz. Ezzel már igazán hazamehetnék. Tudnék már belőle valami szép dolgot venni Pittyemnek. Írtam a Fekete Sanyinak, hogy legalább a házunkba írjak. Délután dolgoztam, majd „menetöltözetben” parancsra mentem. Itt olvasták fel a kormányzóhelyettes halálát. Vacsora után is szivart engedélyeztem magamnak, mivel egész nap jól takarékoskodtam.

1942. VIII. 23.

4 h-kor volt ébresztő. 5 h 07-kor ismét méltatták Horthy Istvánt, halála pillanatában. Ugyanis ennyit mutatott az órája, mikor megállt. Hideg volt. Oszolj után hát a napra álltam. Velem jött a tábor mindhárom kutyája. Ott voltak ők is a sorakozón: Sztalin, a kis gh-s, és Kiev. Körülöttem játszadoztak a napon, mintha csak meg akarták volna hálálni, hogy tegnap pártfogásomba vettem őket. Lassan rászántam magam a tisztálkodásra. Reggeli után dolgozni kezdtem. Ebédig talán többet beszélgettem, mint dolgoztam. Karcsi bá mondta, hogy valakinek a leváltására jött egy rendelet, amely már közli az általános leváltásra vonatkozó rendelet számát. Majd később mondta, hogy ők is fognak valami ilyesmin dolgozni. Az ebéd pörkölt volt nokedlival és ugorkasaláta. Utána Taki finom cukrot adott. Elmentünk Ferivel a templomba. Ott elelmélkedtem a népeken, a dolgozó öreg paraszton és a templomi látogatókon. Utána munka és a délben olvasott régi levelekre gondolok. Jó vacsora után még postát kaptam: Pitty: 99., 100., 101. és 102., Imre egy, Domiék kettő. Pitty arról ír, hogy Karcsiéknál nem tolakszik. Megvan rá az oka? Mi? Elég korán lefeküdtünk. Alig szundítottunk el, jött az ügyeletes nagy nagy dörömbölve, hogy Takács adjon ki hideg vacsorát valami hadifogoly tisztnek. Uday megjött.

Az alekszejevkai piac orosz árusokkal, 1942
Id. Konok Tamás fényképe (Fortepan, 42542)

Jegyzetek:

i Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek, 1942. 52. sz. 1369. o. Ez esetben hősünk 1918-ban született Kispesten, édesanyja pedig Kontsek Margit.

ii Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek, 1943. 39. sz. 1295. o. Aki lehet azonos az előzővel is, sőt valószínű.

iii A helyszín megerősíti a tábori postaszám adatát, mely szerint az őrmester a magyar királyi 2. repülődandár, vagyis ekkor még 1. repülőcsoport kötelékébe tartozott, hiszen Ilovszkojéban 1942-ben repülőtér üzemelt. Innen szállt fel végzetes repülésére a kormányzó fia, Horthy István is 1942. augusztus 20-án.

iv A később említett Szabó százados.

v Arany László, tartalékos tizedes. 1942. novemberében Ezüst vitézségi éremmel tüntették ki bátorságáért. Lásd: Magyar Futár, 1942. 48. sz. 3. o.

vi Osztrogozsszk, katonai szempontból fontos település a Tyihaja Szoszna (Csendes Fenyő) folyócska mentén, a Don mögött. Vasúti kirakodóhely volt.

vii Ismeretlen személyek.

viii Vitéz Jány Gusztáv (1883-1947) vezérezredes, a m. kir. 2. hadsereg parancsnoka. A naplóban: „Jányi”.

ix Az álhír terjedését más források is igazolják.

x Nem tudtam azonosítani.

xi Szintén ismeretlen.

xii Fekete tintával mellette: pipa és dátum: 1945. VIII. 14. Valószínűleg a másolás napja, szinte minden bejegyzés után áll ilyen, ezeket külön nem jegyzem.

xiii Település Oroszországban az Oszkol folyó völgyében, 90 km-re a Dontól nyugatra. Ez volt a magyar hadsereg ellátásának központja, itt vezetett a vasútvonal az Azovi-tenger és Rosztov fele.

xiv Hadtápos, vagy hivatásos tiszt? Elvileg utóbbi rövidítése szokott lenni.

xv 1942. augusztus 9-én a 2. repülődandár gépei 3 szovjet repülőt lőttek le. Lásd: Punka-Sárhidai: Magyar sasok. A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920-1945. Bp.: Zrínyi, 2007. 42. o.

xvi Talabér Ferenc (1916. Zsira - ?, édesanyja: Laczkovits Regina) tartalékos szakaszvezetőt 1943 januárjában Nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki ellenség előtt mutatott vitéz magatartásáért. Lásd: Magyar Futár. 1943. 2. sz. 13. o.

xvii Nyilvánvalóan a kapott levelezőlapokat írta fel Hegedüs.

xviii Dr. Józsa Dezső főhadnagy, akit 1940. szeptember 1-jével helyeztek át a gyalogságtól a légierőhöz. Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek. 1942. 16. sz. 516. o.

xix A naplóban: kf.

xx Augusztus 9-én egy magyar He 46-os közelfelderítő lőtt le egy szovjet gépet. Lásd: Punka-Sárhidi: u. o. A Rata a szovjet I-16os vadászrepülőgép beceneve volt.

xxi Gazdasági hivatali.

xxii Valószínűleg Ludányi Ernő őrnagy, aki 1943-ban már mint alezredes kapja meg a Nemzetvédelmi keresztet. Honvédségi közlöny – Személyes ügyek. 1943. 11. sz. 256. o.

xxiii Hogy a bizonytalan időnként érkező levelezőlapok sorrendje világos legyen, a frontra küldött leveleket rendszerint megszámozták.

xxiv 1942. augusztus 14-én a 4. bombázó osztály parancsnokának, Mocsáry István őrnagynak a Caproni Ca-135-ös gépét lőtték le Uriv felett a szovjet légvédelmisek. Német (sic!) János vezérkari alezredest és Orbán György főhadnagyot kimentették a senki földjéről, de Mocsáry, valamint Nagy Zoltán őrmester és Piri Imre szakaszvezető hősi halált haltak. Lásd: Punka-Sárhidi: u. o. Német alezredes volt a repülőcsoport vezérkari főnöke egyébként.

xxv Azaz István napig, augusztus 20-ig.

xxvi Mivel a 2. magyar hadsereg német ellátási vonalon feküdt, s a magyar gyomor nem szerette a német ételeket, gyakran magyarítani kellett otthonról küldött szalonnával és pálinkával a kosztot.

xxvii Понимать, azaz ponimat', magyarul „értem”.

xxviii Minden bizonnyal az egyik tábori kutyát hívták Sztálinnak.

xxix Liszkay (Weisel) László (1898. Budapest - ?, édesanyja: Joó Margit) főhadnagy, akit 1942. augusztus 1-ével januártól számítva neveztek ki tartalékos főhadnaggyá. Lásd: Honvédségi Közlöny – Személyes Ügyek. 1942. 32. sz. 767. o. Liszkayt 1943. májusában a szovjetek elleni kitűnő szolgálatáért a vezérkari főnök dicsérő oklevéllel jutalmazta. Lásd: Honvédségi Közlöny – Személyes Ügyek. 1943. 22. sz. 576. o.

xxx Pontos címe Magyar Katonaújság. Kifejezetten a katonák számára készült újság, amely ekkor az 5. évfolyamát élte.

xxxi Az alekszejevkai Szentháromság templom ma is létezik, jellegzetes hagymakupolája gyakran feltűnik korabeli fényképeken.

xxxii Sok más Szovjetunióban lévő templommal egyetemben ezek szerint a sztálinizmus idején az alekszejevkai templomot is átalakították más célra, s festményeit lefestették.

xxxiii Hát Horváthból sok van. Én már csak tudom...

xxxiv Nem tudom azonosítani.

xxxv Valószínűleg fényképekről van szó itt, amelyek aznap készültek, időponttal. Sajnos nincsenek meg a képek.

xxxvi A ht. Elvileg a hivatásos tisztek rövidítése, de itt valami másról lehet szó.

xxxvii A naplóban: H. I. áll. Sajnos ez kivételesen nem rémhír volt.

xxxviii Alekszejevka utcái a magyar megszállás alatt magyar neveket kaptak.

xxxix1924-től 20 db-os kiszerelésben árusított magyar szivarka, cigaretta.

xl Az Rhm rövidítés nehezen kiolvasható, szerintem A Reichmark rövidítése lehet, azaz a birodalmi márkáé.

xli Az egyik kutya neve volt Kiev a táborban, lásd később!