Dörre Sándor I. világháborús levelezése, I. rész - 1914

Dörre Sándor I. világháborús levelezése

Nemrég került birtokomba „Sanyi bácsi” azaz Dörre Sándor I. világháborús levelezése, és mivel anyagaimat közzétételre és nem egyszerű birtoklásra szánom, fokozatosan kerülnek majd fel a blogomra. Elsőként az 1914-es év levelei, levelezőlapjai és képeslapjai kerülnek fel. A pontos datálás nem mindig könnyű, előfordulhat, hogy lesznek még olyan levelek, amelyeknek tartalmából az derül ki, hogy ide tartoznak, ám nincsen rajtuk semmi elsőre ehhez az évhez köthető jelölés. A levelek állapota zömmel kiváló és az írás is méltó egy tanár apa gyermekéhez. A levelek zöme ugyanis Dörre Tivadar tanár fiának, Sándornak levele szüleihez, de akad egy-két egyéb, családhoz máshonnan kötődő lap is.

Sajnos Dörre Sándorról keveset tudok. Az biztos, hogy 1894. február 25-én született Budapesten, római katolikus családban. Édesapja, Dörre Tivadar tanárember volt. Sándor 1911-ben a Képzőművészeti Akadémián tanult művész fakultásonⁱ ebből fakad, hogy a rajzolgatásra időnként utal is lapjaiban. 1914-ben egyéves önkéntesként kerül Zágrábba, hogy tisztképzés keretében tüzér legyen. Az első két levelezőlap Sándor testvérének, Endrének (a családban: Bandi) üzenete haza, a többi Dörre Sándoré. Az 1914-es levelekben nem találunk harci cselekményeket, Dörre Sándor Zágrábban van kiképzésen a 6. tábori tarackos ezrednél. Ennek ellenére a levelezés ezen darabjai is értékes betekintést adnak a horvát fővárosban zajló kiképzésről, és az ott lévő magyar katonák életéről.

1.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

[Címzett:] Dörre Mimike úrleánynak, Visegrád Pest megye (Ungarn)

[Pecsét:] K.u.k. Befestiguns-Bandirektion in Jaroslauⁱⁱ

[Pecsét 2:] Visegrád, 914 sept. 9.

Jaroslau,ⁱⁱⁱ 1914. szept. 5. este 9h

Kedves kis Mimike!

Tekintettel arra, hogy most meglehetősen lassan működik a posta,hát már ma kívánok neked 8-iki névnapod alkalmából minden jókat! A jó Isten sokáig éltessen! Koccintani sajnos nincs kivel, mert egész egyedül lakom egy kis faluban az inasommal és így csak úgy csöndben iszom az egészségedre. Gyönyörű szép holdvilágos este van, csak egy kicsit hűvösre fordult az idő! Remélem odahaza valamennyien egészségesek vagytok és a búcsút kellemesen fogjátok eltölteni. Ölel és csókol benneteket, Papának és Mamának pedig kezét csókolja, Banditok.

2.

Tábori levelezőlap

[Feladó:] Dörre Endre

[Címzett:] Dörre Tivadar tanár úrnak, Visegrád, Pest megye (Ungarn)

[Pecsét:] Visegrád, 914. sep. 22

Jaroslau, 1914. szept. 13. este 8:30

Kedves Papa!

Csak most este veszem észre, hogy ma megint egy vasárnap volt. Oly sok dolgom van, és oly egyformán telnek a napok munkával, hogy csak nem is gondolok arra, hogy létezik egyáltalán ünnepnap is. De nem is kíván ilyenkor senki pihenni. A küldött lapokat köszönöm, nagyon hálás vagyok érte. Gyuszi is felkeresett ma soraival, melyek szintén nagyon megörvendeztettek. Mi újság odahaza? Mi van Sanyival, nem került még sor alá? Itt már sorozzák a jövő évbelieket.^iv Hála Istennek még mindig kitűnően érzem magam. Kezét csókolja fia, Bandi.

3.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Zagreb. 914-nov-2

[Címzett:] Nagyságos id. Dörre Tivadar főreáliskolai tanár Úrnak

Budapesten, VI. Szondi u. 42/c III.31.

Zágráb, 1914. X. 2.^v

Kedves Papa!

Ma délelőtt ¼ 10-kor szerencsésen megérkeztem ide. Sikerült megtalálni a batterie-mat. Délután kapok ruhát és felszerelést, holnap pedig kezdődik a kiképzés. Eddig én vagyok az egyedüli önkéntes, aki most vonult be. A többieknek már van egy vagy két csillagja. A város nagyon szép. Már majdnem az egészet látta, mert egyik végéről a másikra küldözgetnek. Azt hinném, hogy Pesten vagyok, ha nem volna minden horvát. De már vettem magamnak kis könyvet, hogy megtanuljak horvátul. A címemet holnap megírom. A kaszárnyában fogok lakni. Kaposvárt egészségesek és nagyon meg voltak lepve. No, de majd bővebbet talán holnap. Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeket pedig csókoltatom. Sanyi.

4.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Kassa, 914-OKT-29

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné úrnőnek

Budapesten, VI. Szondy u. 42/c III.31.

Kedves Mama!

Már erősen közeledünk Kassa fel. 10 perc múlva 3 óra és még nem vagyunk ott. Az állomásról egyenesen a kaszárnyába megyek jelentkezni. Miskolcon már láttam oroszokat. Persze csak foglyokat. Voltak vagy nyolcvanan. Eddig már kétszer ettem és mindig igen ízlett, de különösen az ebéd, melyet épp most fejeztem be. Az utazás kellemes, helyünk van elég. Soroksári svábokkal utazunk együtt. Ők is Kassára mennek sebesült rokonokat meglátogatni.

Papa, Mamának kézcsók, gyerekeket csókolom: Sanyi.

Érkeztünk Kassára: 3:15 Rácz Feri

5.

Levelezőlap

[F.a.: Dörre Sándor]

[Pecsét:] Kassa, 914-OKT-30

[Címzett:] Őnagysága Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapesten, VI. Szondy u. 42/c III.31.

[Kassa, 1914. október 30.]^vi

Kedves Mama!

Egy fél napot szerencsésen eltöltöttem. Ha Isten is úgy akarja, holnap ismét otthon vagyok. Addig is kézcsók Sanyitól.

Kezeit csókolja: Feri.

A Kassáról küldött képeslap

6.

Képeslap

Feladó neve: Dörre Sándor egyéves önkéntes^vii

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Regiment No. 6. Zagreb^viii

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-5

Zágráb, 1914.XI.5-én

Kedves Papa!

Nagyon gyorsan múlnak a napok. Már megint csütörtök van. Jól érzem magam, nincs semmi bajom. Majd, ha kapunk lámpát a szobánkba, írok levelet. Egyelőre a sanzsischule-ba vagyok beosztva és itt lógok. Csupa újonc van itt, kiket altisztekké képeznek ki. De azért megrendeltem már a könyveket, hogy üres óráimban forgathassam. Hogy vannak odahaza mindnyájan? Remélem mind egészségesek. Bandi még otthon van? Mi hír a fiúkról? Olvastam az újságban, hogy szegény Gerecze tanár úr meghalt. Kár érte szegényért! Még eddig nem kaptam sehonnan hírt, de remélhetőleg nem sokáig kell várnom. Ha ír valaki, úgy kérem Mimike pontos címét. Fercsi már Pesten van? No, előkerülnek megint a jó öreg korzók és a [kiolvashatatlan szó -HG-] is jó napok következnek. Itt is elég jó a sör. Zágrábi gyártmányt iszom. Már ha! Tegnap főztem először teát este. Nagyon jól sikerült, csak soká tartott a főzés. Magyar újságért esténként a pályaudvarra megyek. Így nagyon eltelik az idő, mert ¾ órányira vagyunk az állomástól. Találkoztam Popper Bélával. Ő a pozsonyiaknál szolgál, de szintén itt van, sőt egy kaszárnyában vagyunk! De majd bővebben levélben! Pap, Mamának kézcsók, gyerekeknek csók. Sanyitól.

7.

[Dörre Sándor levele szüleinek]^ix

Zágráb, 1914. nov. 7-én

Kedves Papa és Mama!

Ma szombat délután dienstfrei^x vagyok, s így megragadom az alkalmat, hogy levélben számoljak be eddigi katonáskodásomból.

Mint már megírtam, idebenn lakom a kaszárnyában. Az önkéntes iskolában lakom. Illetve, egy raktárszobát kiürítettek, s alighogy benne voltunk egy napig, utánam jött az önkéntes iskola is. Ez nem a legkellemesebb, mert mezért már írtam, egyelőre nem vagyok beosztva az önkéntes iskolába, és így másképp vagyok elfoglalva, mint a többiek, s szabadidőmben nem nagyon juthatok a szobámba. Most is kénytelen vagyok a kantinba jönni, hogy írhassak, mert a szobámban iskoláznak. Eddig hárman voltunk a szobámban, de most valószínűleg egyedül maradok. Most már értem a módját kicsit, hogy kell itt bánni az emberekkel. Van itt mindenféle mesterember, majd csináltatok magamnak polcot, meg fogast, hogy a holmimat el tudjam helyezni. Szóval kezdek berendezkedni, mert egyhamar úgy látszik nem kerülök el innen. Ha meglesz a végleges helyem, úgy azt hiszem egészen jól fogom magam érezni, mert egész szép a kaszárnyai élet. A kaszárnya a város végén egészen a hegyek alján fekszik. A környék nagyon kedves. Egész nap kinn vagyok a szabadban. Az órákat is kinn tartják, s ilyenkor kissé hűvös van. Reggel hétkor kezdődik a testgyakorlat. 8-11-ig előadás van, délután pedig vagy a gyakorlótérre megyünk, vagy az ágyúknál vagyunk. Most a sarzsi iskolába^xi vagyok beosztva. Valami 40 újonc jár ide, kiket altisztekké képeznek ki. Ma ismét jött két új önkéntes, úgyhogy most már négyen vagyunk új alakok. Ha elegen gyűlünk össze, lehet, hogy külön tartanak nekünk előadást.

Ami a kosztot illeti, hát a menage nem rossz. Különösen a leves jó. Keddtől azonban kiveszem a pénzt inkább a koszt helyett. Ugyanis 62 Kr-t^xii kapunk naponta a kosztra, 40 Kr-ért pedig kapni itt a kaszárnyában a betegkonyhán nagyszerű 3 fogásos ebédet. Így még marad 22 Kr-om vacsorára. És még a Lénung!

A város nagyon szép, csak kár. Hogy oly messze van a közepe. A közepén vezet végig az „Ilica”. Ez a hosszú főutca. Ezen van a kaszárnyánk is. Mire az ember egyik végéről a másikra ér, eltelik 1 ½ óra. Rengeteg katonaság van itt, és majdnem mind magyar. Itt vannak a tüzérek Pozsony, Komárom és Kassáról. A bakákat is nem tudom honnan hozták, talán Kecskemétről. Így most nagyon sűrű a magyar szó, a némettel pedig mindenütt lehet boldogulni, dacára, hogy a felirat mind horvát. Van itt villamos is, mely gyorsabban jár, mint Pesten, úgyhogy mikor először mentem végig az Ilicán, féltem, hogy kisiklik a kocsi. Egy baja van, hogy csak minden 10 percben közlekedik.

Szóval egész jól érzem itt magam, csak az nyugtalanít, hogy otthonról még egy szót se kaptam. A pénzemet is várom, mert már nagyon a végén járok. Tekintve, hogy a szabónak 6 K-t^xiii kellett fizetnem az átalakításért. Ugyanis nem tudtam elég kis ruhát találni, s a mostaninak az ujját is vagy 10 cm-rel rövidebbre kellett csinálnia. Popper megígérte, hogy majd lefotografál. Majd akkor hazaküldöm magam közszemlére.

Mi újság odahaza? Hogy van kedves Papa és Mama? Remélem, hogy a legjobb egészségben vannak. Ha esetleg Mama nem kapna felőlem néhány napig hírt, ne aggódjék, mert hallottam, hogy a posta nem a legfényesebben működik. Én is ennek tulajdonítom, hogy nem kaptam semmit. Hogy vannak a gyerekek egyenként és összesen? Fercsi? Hogy van Nelly és a kis Pali? Hát Jenő és Magda? Képzelem milyen üres volt a ház, mikor a kis huncut elment! Még eddig senkinek sem írtam, de most majd már sorra veszek mindenkit. Majd este, parancskiosztás után bemegyek a városba egy pohár v. korsó sörre, s megírok [?] mindjárt egy pár szívélyes üdvözletet néhány ismerősnek.

Már sokat gondolkodtam, hogy nincs-e itt valami ismerősöm Zágrábban, de sajnos eddig egyre se akadtam. Ha esetleg a családi nagytanács ilyenre akadna, úgy azt szívesen fogadnám. Raj Pistával még nem találkoztam. Az ő kaszárnyája az Ilica másik végén van.

No, de most már elég mára! Nyitva az ablak és már kezdenek fázni az ujjaim. A legközelebbi alkalomig Papa, Mamának kézcsók, a gyerekeknek csók Sanyitól.

Kérek pár sort!

8.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Reg. No. 6. Zagreb

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-9

Zágráb, 1914. XI. 8-án.^xiv Este 6 óra

Kedves Papa!

Engedje meg, hogy holnapi névnapja alkalmával én is legőszintébb jó kívánságaimat kifejezzem. Adja Isten, hogy eljöjjön oly idő, hogy győzelmes háború után majd mindnyájan együtt ünnepeljük meg odahaza a napot! Isten tartsa soká Papát egészségben, mindnyájunk örömére! A pénzt reggel megkaptam és délután a főpostán mindjárt köszönettel fel is vettem. Bizony már nagyon vártam. Jelenleg egyedül egy Restaurációban^xv ülök sör mellett, miután bejártam a várost. Délelőtt a környéken járkáltam a szőlőkben. Nagyon jó utak vannak a hegyekben és nagyon szép őszi időben élveztem a szép részleteket. Legközelebb csinálok pár skiccet, ha időm engedi. Nagyon szép festői a népviselet is. Ilyenkor vasárnap szintén búcsújárás van a környező falvakból. Csoportosan találkoztam asszonyokkal, fejükön kosár volt batyuval, a sebesülteknek való holmival. Tiszta fehér daróc ruhájuk van, piros és tarka kivarrással. Ilyen szép darabra nagyon spiccelek. Talán majd akad jó alkalom. No, de most már ismételve jókívánságaimat cs. Papának és Mamának kezét, a gyerekeket csókolom. Sanyi.

9.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.^xvi

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi utca 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-17

Zágráb, 1914. nov. 16.

Kedves Mama!

Levelét köszönettel megkaptam. Olyan jól esett, mert már türelmetlenül vártam valami bővebb hírt otthonról. Mami lapját is megkaptam, ma pedig Nelly írt. Örülök, hogy odahaza mind egészségesek. Ami engem illet, én szintén jól érzem magam, csak sok a dolgom. Türelmetlenül várom már, hogy megkezdjük a lovaglást. Kíváncsi vagyok, hogy fog menni, és hányszor esem le. Nagyon szép még mindig az idő, csak az éjszakák hidegek. Ma reggel 4° hideg volt. Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy a hegyek egész fehérek. Odafenn már havazott. Mi újság Pesten? Majd legközelebb írok levelet. Mama, Papának kézcsók, a gyerekeket pedig csókolom. Hálás fia: Sanyi.

10.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

Feladó czíme: Ersatzbatterie des K.u.K. Feldhaubitz-Regiment No. 6. in Zágreb

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-NOV-24

Kedd, 1914. nov. 24-én. Zágráb

Kedves Mama!

Szombaton megkaptam a Papa által küldött 20 K-t.^xvii Most épp a főpostán felvettem ½ 12-kor és innen írok. Megkaptam tegnap, hétfőn délelőtt a csomagot is, úgyszintén Mama három levelét és Mici két lapját is megkaptam. Azért csodálkozom, hogy az én kártyáim nem érkeztek haza. Ma délelőtt volt az első lovaglás. Eddig még jól ment. Vasárnap déltől hétfő délig a Wache-n^xviii voltam. Vasárnap d.u. 5-7-ig, éjjel 11-1-ig, hétfő reggel 5-7-ig és délben 11-1-ig voltam poszt. Jó alkalom volt, hogy a meleg ruhákat kipróbáljam. A haskötő kivételével minden rajtam volt. A legkellemetlenebb hétfő délben volt, mert az éjszakai hó elolvadt, és ólmos eső esett, no meg alig aludtam éjszaka 2 ½ órát. Szóval most már belejövök a katonai életbe. Mamának kézcsókom. Sanyi.

11.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-2

Zágráb, 1914. dec. 2-án. Szerda

Kedves Papa!

Ma szabadnapunk van. Ugyanis ma van 66-ik évfordulója az osztrák császári koronázásnak.^xix Reméltem, hogy ma jól kialszom magam, de bizony már 7-kor nem tudtam aludni, s fel is keltem nemsokára. A kávét az ágyban ittam meg. Annyi volt, hogy alig győztem. Egész délelőtt tanultam, s most az ebédre megyek. Nagyon éhes vagyok, s remélem, hogy ünnepi ebédet kapunk. Ebéd után a városba megyek kávéházba, hogy egy kis újságot lássak megint. A reggeli pesti lapokat már délután 3 körül lehet olvasni. Ha a Budapesti Hírlapot olvasom, mindig otthon érzem magam. Hívnak enni, ebéd után folytatom.

Nagyon jó volt az ebéd. Volt csirkeleves aprólékkal, disznóhús lencsével és rizskoch almacompottal. Mint már egyszer írtam a sebesültek konyhájából kosztolok. Ugyanis a tulajdonképpeni kaszárnya kórház, s a legénységet az ezredraktárakban helyezték el. Minden nap 3 tál étel van. Elég sok és elég jó ízletes. Az ára 40 Krajcár^xx kenyérrel együtt. A pénzemmel elég jól kijövök. Minden 10 napban 16.10 K-t kapunk lénung és menázsi fejében. Ha marad pénzem, úgy veszek valamit amire szükségem van. Holnap folytatom. Kezeit csókolja hálás fia, Sanyi.

12.

Tábori levelezőlap^xxi

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-8

Zágráb, 1914. dec. 6. Vasárnap

Kedves Mama!

A Papa által küldött pénzt köszönettel megkaptam. Papa azt írta, hogy Mama szeretné, ha levelet írnék néha. Magam is szeretnék írni, de ismerve mennyire nem vagyok levélíró tehetség, s mily nehezen készülnek a levelei, bele se merek fogni. Egyszer már bele is fogtam az írásba, de még mindig csak megkezdve fekszik a levelem a ládámban. Ugyanis mindig közbejött valami, hogy nem folytathattam. Azért inkább több lapot írok, hogy lehetőleg mindenről referáljak. Hogy ma ebéd után átolvasgattam az otthonról kapott sorokat, jutott eszembe, hogy még tulajdonképpen meg se írtam, hogy hová vagyok beosztva. Utánam jöttek még vagy 8-an újoncok, s erre beosztottak bennünket az önkéntes iskolába, ahol valami 46 önkéntes volt. Javarészt már augusztusban vonultak be. Természetesen ezek már nagyon sokat tanultak, s már csomó káplár volt köztük. Már kétszer vizsgáztak is. Egyszer már azóta, hogy én is köztük vagyok. Ez selejtező vizsga volt. 4-et, ki nem feleltek meg, kitettek a Zug-hoz, s a Schargi Schuléba^xxii osztották be. Ezek nem tehetik le a tiszti vizsgát. A mi részünkre, újoncok részére dec. 15-ike körül lesz ily vizsga tartva. Újabban megint szaporodtunk vagy 10 önkéntessel, kiket a pozsonyiaktól helyeztek át hozzánk. Így eléggé be vagyunk most fogva. Minden nap 7-10-ig van előadás, 10-11-ig lovaglás és 11-1/2 12-ig exercírozás. Délután pedig 2-5-ig vagyunk elfoglalva. Ilyenkor vagy ágyúval gyakorlatozunk, vagy kimegyünk valahova a környékbe. 5 órakor van a parancs és levélkiosztás. Körülbelül egy hét óta pedig a hőhadnagy úr parancsára, az újoncok részére 6-8-ig correpetíciós órák vannak. Ezeket a népi önkéntesek közül a káplárok tartják meg. Így bőven el vagyunk látva. Az biztos, hogy csak 15-ig tart ez a hecc. Akkor aztán dűlőre kerül a dolog. Vagy kikerülünk a zúghoz, vagy benn maradunk a Reserve Officieren Schuléban,^xxiii ahogy most az iskolánkat nevezik. Szóval akkor már nyugodtabb leszek. Ezzel azt hiszem teljesen kimerítettem ezt a témát. Mint írtam, beoltottak himlő ellen. Szerencsére nem fogamzott meg az oltás, s így nem volt semmi kellemetlenségem belőle. Szerdán azután, úgy látszik a szimmetria kedvéért beoltottak a másik karomon kolera ellen. No, de ez is elmúlt minden nagyobb baj nélkül. Egy kicsit megdagadt a karom és úgy éreztem egy napig mintha doronggal odavágtak volna, de az semmi! Sok kollégám lázas volt s még emelni se tudta a karját. Azt mondják, a napokban újra oltanak. Hát csak rajta!

Mióta Zágrábban van az ezred, egy Kriegsbatterie volt készenlétben. Egy teljes üteg, 6 haubitz^xxiv egy kapitány parancsnoksága alatt, ki azelőtt az Ersatzbatterienknak volt parancsnoka. Ez a Kriegsbatterie pénteken délben elindult Kassa felé. Nagyon szép volt az indulás. A kaszárnyaudvaron 3 ezred, az 5., 6. és 13-as F.H.R.^xxv Ersatzbatterie-jei állottak fel. A kapitány beszédet mondott, majd „Zum Gebet”-et^xxvi fújtak és megindultak. Fel voltak lombozva és pántlikázva ágyúk, emberek, lovak. A mi önkéntes iskolánk kikísérte őket az állomásra, mert a kapitány iskolaparancsnokunk volt még Kassán. Kint a pályaudvaron vezetőnk beszédet intézett a kapitányhoz, ő meg hozzánk szólott, s végül mindegyikünkkel kezet fogott.

Múlt héten kaptunk ágyúkat. Meglepetésünkre nem haubitzot, hanem 4 darab kanone-t.^xxvii Különben az 5-ösök szintén azt kaptak. Megkezdtük hát most ezt is tanulni, s most mind a kettőt kell tudnunk. Szóval ágyúsok lettünk. A Raj fiúkkal még nem találkoztam. Nem jutok hozzá, hogy felkeressem őket, majd talán 15-ike után.

No, de most egyelőre zárom soraim abban a reményben, hogy mind egészségesek odahaza. Mindenkit csókoltatok, l. Mamának és Papának pedig kezeit csókolja hálás fia, Sanyi.

13.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak, áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-15

Zágráb, 1914. dec. 14. hétfő

Kedves Papa!

Mint már Maminak küldött kártyámon jeleztem, vasárnap megint úri élvezetben részesültem. Ugyanis Wachén voltam. Most már másodszor. Szombat déltől vasárnap délig tartott a mulatság. Poszton álltam szombaton 1-3, 7-9-ig, vasárnap pedig éjjel szintén 1-3-ig és d.e. 7-9-ig. Jól éreztem magam, mert már nagyon vágyakoztam hallani valamit otthonról, s így Mama két lapja nagyon megnyugtatott, melyet szombat este kaptam. Mimike és Reisinger Gyula bácsitól szintén kaptam lev. Lapokat. Vasárnap d.e. Pedig éppen akkor kaptam Mami lapját, mikor megcímeztem azt, amit neki küldtem. Oly jól esett megint egy kicsit rajzolni!

A vizsgánkat elhalasztották egy héttel, aminek nem nagyon örülök; a jövő szerdán, 23-án tartják meg. Úgy hírlik nagyon szigorú lesz. Ugyanis új Batterie-commandánsunk van. Eddig nem volt itt egy aktív tiszt se. Az eddigi parancsnok Stadler Sándor főhadnagy^xxviii az önkéntesi éve után maradt benn, s most is 3 évig szabadságon volt. Selmecbányán hallgató a főiskolán. Onnan hívták be. A Führerichünk technikus és III. éves m. hallgató volt ő is, de nem emlékszem rá. Így elég jól ment a dolgunk. Most azonban 3 aktív tiszt jött vissza a harctérről, 1 hadnagy és 2 főhadnagy. Egyikük átvette a Commandót^xxix és az iskolában is több tárgyat fognak majd tanítani. Szóval most katonásabb lesz a dolog.

Papa írta múltkor, hogy majd elküldi a félárújegy igazolványt. Kérem, legyen szíves, hogy kéznél legyen, ha várakozáson felül szabadságot kapnánk! Jól érzem magam, különösen, hogy jól bevacsoráztam a Lala által küldött csomagból. Remélem otthon is mindenki egészséges! Kezét csókolja hálás fia, Sanyi.

14.^xxx

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-20

Zágráb, 1914. dec. 19.

Kedves Mama!

Értesítem, hogy úgy a csomagot, mint pedig kedves levelét megkaptam. Mindkettőnek nagyon megörültem, s nagyon szépen köszönöm, úgyszintén mindenkinek, ki a csomaghoz hozzájárult. Még az utolsó csomagból is volt egy pár szivarom, s egy cigarettám, mit eltettem magamnak. Úgy látszik jó nap volt! Egész héten a csomagból vacsoráztam. Lala és Dóri is küldtek egy csomagot, úgyhogy bizony nem éheztem meg. A Cognac-ot eddig még nem mertem felnyitni, mert félek, hogy akkor nagyon gyorsan elfogy. Majd valamilyen ünnepélyes alkalomkor megkóstolom. Utolsó lapomon kértem Papától a félárújegy igazolványomat. Sajnos nem vehetem hasznát, mert nem kapunk szabadságot. Múlt héten beszélték, hogy lesz 5 nap „Stacionsfrei”, de tegnap határozottan parancsba jött, hogy senki nem kaphat szabadságot, csak ha a K.u.K. Minsiterium ad rá engedélyt. Sőt az ünnepeken és újév napján is rendes Beschäftigung^xxxi lesz.No, ezt nem is nagyon bánom, ha már egyszer itt kell maradni, legalább nem gondolok rá, hogy Karácsony van. Most lesz az első Karácsonyom, amit otthonról távol fogok tölteni, de ha arra gondolok, hogy ha távol is vagyok hazulról, hál' Istennek otthon mindenki egészséges és gondolatban majd én is ott leszek a karácsonyfánál. Vajon Dóriék felutaznak-e? Mi újság van odahaza máskülönben? Szomorúan olvastam, hogy szegény Kis kisasszony meghalt, s szinte el se hiszem, hogy nem fogom többet a varrógép mellett látni. Szegény! Isten nyugosztalja! Ferkónak mindjárt írtam, hogy olvastam, mi történt vele. Szegény fiú, ő már eleget áldozott! Remélem mihamarabb felgyógyul! Mi hír Csabiról (?), Rezsőről és Nivoli (?) Gyuláról? Rezsőnek írtam a múlt héten, de nem válaszolt. Hogy van Papa? Már nem náthás? Vigyázzon magára, hogy újból meghűtse magát! Mama is megint sokat dolgozik, csak meg ne ártson! Kíméljék magukat, amennyire lehet! Mit csinál Mici és Mami? Sajnos Mici értesítései teljesen elmaradtak. Pedig nagyon jól estek. Mamira nem panaszkodhatom, mert következetesen ritkán ír. De a cigarettákért hálás köszönetem neki. Mimike most már biztosan örül, hogy megint otthon lehet. No, elhiszem neki. Egyedül Bandi az, aki hallgat. Ígérte, hogy ír, én pedig türelmesen várom. Már egész kis regényt összeírhatott eddig. Kérem megmondani neki, hogy folytatásokban is elfogadom. Papának üdvözletét küldi Popper Béla. Kért, hogy adjam át. A Raj fiúkkal még nem futottam össze. Nem jutok hozzá. Ma vagyok 10 nap óta először a városban, s néha 2-3 napig a kaszárnyából se megyek ki. Ma is már 8 óra volt, hogy elkerültem otthonról s most a kávéházban írok. Ugyan már 9 óra múlt, de egye fene! Már muszáj volt egy kicsit emberek közé jönnöm. Olvastam egy kis újságot, s nagyon jól esik, hogy az oroszokat megraktuk.^xxxii Remélem majd ha az utolsót húzzuk rá, már én is ott leszek! Egyelőre azonban a vizsga nagyobb gondot okoz nekem. De most már nem bánom, lesz ami lesz! Többet már nem tehetek. Majd vizsga után írok. Addig már nem lesz időm.

Papa, Mamának kezét csókolom, a gyerekeket csókolom, hálás fia: Sanyi.

15.^xxxiii

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Dörre Sándor einj. Freiw.

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Őnagysága id. Dörre Tivadarné úrasszonynak, áll. főreáliskolai tanár neje

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-25

Zágráb, 1914. XII. 24.

Kedves Mama!

Lapomat a „Croatia” kávéházban írom. Éppen éjfél van, s arra gondolok, hogy otthon most ülnek megint asztalhoz, hogy hagyományos kocsonyát és paiglit jó étvággyal fogyasszák. Sajnos én nem lehetek ott! De remélem, hogy ez nem zavarja a jó hangulatot! Dóriék Pesten vannak-e vajon? Vagy pedig ők is otthon töltik idén a Karácsonyt? Én elég csendesen töltöm a szentestét. Csak délig volt Beschäftigung ma, délután egy kicsit aludtam, azután felöltözködtem, s estefelé bejöttem egy collegámmal a városba. A várospincében jól megvacsoráztam egy pár pohár sör mellett, s elszívtam egy jó szivart Papától. Ez olyan Mátyás pince-féle^xxxiv helyiség. Nagyon kedélyes, fülkék vannak, csak nagyobb, mint az. Vacsora után sétáltam egy kicsit, s néztem az ablakokban a Karácsonyfákat. Azután pedig beültünk a kávéházba. Hogy elüssük az időt, elkezdtünk sakkozni. Most pedig itt ülök saját pohárral egy üveg sör mellett. Van itt zene is, de csak most kezdett játszani. Sajnos nem cigány, afféle szalonzene, egy pianínó, harmónium és hegedű. Klassikusokat játszanak és kisebb darabokat, elég jól. Oly jól esik megint egy kis zenét hallani, hogy szinte kezdem jól érezni magam, azt hiszem, hogy Mama és Jenő játszanak. Odakint az utcán csendesen esik az eső, s alig jár valaki kinn. Idebenn azonban elég sokan vannak, pedig azt hittem, egyedül fogok itt ülni.

Tegnap volt a vizsgánk. Reggel 7-től este ½ 8-ig tartott. Az eredményt még nem tudjuk, valószínűleg holnap hirdetik ki. Akkor majd többet írok.

Addig is mindenkit sokszor csókolok és kellemes, boldog ünnepeket kívánok! Kedves Mamának és Papának kezét csókolja, hálás fia: Sanyi.

16.

[Dörre Sándor levele édesapjának, Dörre Tivadarnak]

Zágráb, 1914. XII. 26-án

Kedves Papa!

Itt ülök egyedül a kávéházban és hazagondolok, hogy Mama levelét megint elolvastam. Nagyon meglepett, hogy Bandit elvitték, s bizony elhiszem, hogy így otthon is igen csendes lehetett a Karácsony. Valószínűleg Dóriék se mentek haza. Tegnapelőtti lapjaimon leírtam már, hogy töltöttem a szentestét. Míg kikutyagoltunk a város végére, a kaszárnyába, bizony már 2 óra elmúlt. Így bizony nehezen ment tegnap a felkelés, mert már nagyon elszoktam a lumpolástól. Tegnap ½ 8 - ½ 11-ig volt Beschäftigung. Utána megvendégeltem a Mama által küldött szardíniával néhány collegámat, s hozattunk hozzá pár üveg sört a kantinból. Így aztán elmúlt az idő ebédig. Ebéd után egy kicsit aludtam, azután bementem egy collegámmal a városba. A fürdőbe akartam menni, de bezárva találtam, s így elsétáltam egy kicsit a régi városrészben. Nagyon érdekes részletek vannak itt. Régi ócska házikók a hegyoldalban, egy a másik hátán. Így jól telt az idő, bár eléggé esett az eső. Különben is már vagy egy hete utálatos lucskos idő van. Állítólag ilyen lesz itt az egész tél.

5 óra felé a kávéházba akartam menni, mikor egyszerre utánam szólít nevemen egy tiszt. Legnagyobb meglepetésemre Karch tanár úr volt a feleségével. Nem akartam hinni a szemeimnek. Olyan jól esett, hogy ismerősre akadtam. Az ezrede Sziszeken van, ő pedig egy napra otthon volt Pesten. A felesége lekísérte, s átutazóban egy napot itt töltöttek Zágrábban. Nem akartam őket zavarni, meg egy collegám is várt a kávéházban, s így elváltunk. Persze nem volt már semmi türelmem, s szerettem volna még egyszer találkozni velük. Amint kerestem őket megint, egyik kávéházban megláttam a Raj fiúkat. A Raj Mónival és Ilonkával. Csak végigszaladtam a corzón, hátha Karchékat megtalálom, s mire visszajöttem a kávéházba, Rajék már nem voltak ott. Iszonyúan bosszantott a dolog! Még csak fel se kereshetem őket, mert nem tudom, hol laknak. Ma el akartam menni a kaszárnyájukba, hogy tán ott megtudom a címüket, de egész nap Beschäftigung volt, s így nem jutottam hozzá. Holnap ebéd után mindjárt elmegyek, mert szeretnék velük találkozni.

Tegnap hirdették ki a vizsga eredményét. Körülbelül 20-an vettünk rajta részt újoncok, s ezek közül 8-an kikerültek a zúghoz. Én bennmaradtam az iskolában, most már a „Reserve Officier Schule”-ban. Reméltem, hogy csillagot kapok, de egyáltalán nem volt előléptetés. Most az ünnepeken pihenek, de hétfőn megint erősen neki kell feküdnöm a tanulásnak, mert már január közepe táján lesz a tiszti vizsga, mely állítólag nagyon szigorú lesz. Én megteszek tőlem telhetőleg mindent, majd csak sikerül Isten segítségével!

Mama utolsó előtti levelében sajnálattal olvastam, hogy szegény Bandi beteg. Jobban van már? Mi hír Ferkóról? Isten neki, de nem kaptam választ. Rezsőről és Nivoli Gyuláról nincs hír? Mit ír Gyuszi és Brunó[?]? Kérem Gyuszi címét megírni, hogy írhassak neki. Frédi bácsinak is szerettem volna írni, de szintén nem tudom hova.

Mi újság van Pesten? Két hírt olvastam az újságban, mely közelebbről érintett: Szegény Vampay[?] tragikus halála, és Zemplén Ákos esete.^xxxv Ez nem a legkellemesebben hatott. Úgy látszik a Mátyás pince is már eléggé abbamarad. Nemigen van, aki elmenjen.

Mit csinálnak Jenőék? Szeretnék nekik is írni, de nem jutok hozzá. Odahaza remélem mindenki egészséges. Féltem Mamát, hogy az ünnepek meg az izgalom Bandi elutazásával nem jót tesznek neki. Vigyázzanak rá, Papa kérem! Szegény Bandi, hogy épp Karácsony előtt kellett elmennie. Írok neki rögtön, mihelyst megtudom a címét. Hát a lányok, hogy vannak? Mimike örül, hogy otthon lehet. Ugye? Szegény Papának megint sok dolga lesz, ha megkezdődik az előadás a Munkában[?]! Nem tudom, hogy lehet fél év alatt elvégezni? Mici és Manci szorgalmaskodnak? Legközelebb nekik is írok. Hát Fercsi? Jó fiú? De most már nem írok többet, mert már ½ 10 van. Papa, Mamának kezét csókolja, a gyerekeket pedig sokszor csókolja hálás fia: Sanyi.

Dörre Sándor karácsonyi levelének első oldala

17.

Tábori levelezőlap

Feladó neve: Einj. Freiw. Dörre Sándor

[Pecsét:] Ersatzbatterie des k.u.k. Feldhaubitzregiments Nr. 6.

Címzett: Nagyságos id. Dörre Tivadar Úrnak és b. nejének áll. főreáliskolai tanár.

Budapest, VI. [kerület], Szondi u. 42/c III. 31.

[Pecsét:] Zagreb, 914-DEC-31

Zágráb, 1914. XII. 31. D.u. ½ 1.

Kedves Mama és Papa!

A következő újév alkalmából fogadják legőszintébb jókívánságaimat! Adja Isten, hogy békésebb legyen az újév, mint az 1914-es. A lányoknak, Dóri és Lalának szintén a legjobbakat kívánom!

Mama levelét, úgyszintén Miciét is köszönettel megkaptam, s nagyon örültem neki, bár nem nagyon vidítottak fel. Dóri lapját szintén megkaptam s Károly is írt egy lev. Lapot. Szegény fiú! Azt írja (magyarul), hogy elég jól érzi magát, csak unalmas ott az élet a kórházban. Azt elhiszem neki! Írt Bandi is egy kártyát Mezőlaborcról, azt hiszem haza is írt. Jól érzi magát. Milyen jó volna, ha együtt lehetnénk odafenn, de sajnos nekem még itt kell maradnom egy kicsit Zágrábban.

Vasárnap délután felkerestem a Raj fiúkat. Nagyon megörültek, s azután együtt vacsoráztunk. Jól esett velük együtt lennem, szinte elfelejtettem, hogy Zágrábban vagyok.

Most a kaszárnyából írok! Várom az ebédet, s arra használom fel az időt, hogy írjak megint egy pár lapot. Nagyon gyorsan múlik az idő itt katonáéknál. Egyik nap a másik után, s úgy kell vigyáznom, hogy el ne felejtsek megint írni, azt hiszem, csak tegnap írtam. Igaz, elfelejtettem múltkor megírni, hogy megint beoltottak kolera ellen, de nincs semmi bajom tőle.

Még egyszer boldog újévet kívánva, a gyerekeket csókolom, kedves Mamának és Papának pedig kezeit csókolom. Hálás fiúk: Sanyi.

Folytatása következik!

Jegyzetek:

i Adatok: http://leveltar.elte.hu/databasesnew.php?ekod=92

ii Erődítési parancsnokság Jaroslauban.

iii Az akkor Osztrák-Magyar Monarchiához, ma Lengyelországhoz tartozó Jarosławról van szó.

iv Vagyis azokat a fiatalokat, akik békeidőben csak 1915-ben lettek volna sorkötelesek.

v Azt hiszem valójában elírásról van szó, hiszen a következő levelezőlap (amely ugyanaz a típus) alapján október végén még volt lehetősége Kassára beteglátogatóba menni Dörre Sándornak, s ezen a lapon a postázási pecsét november eleji. Így ha nem is teljesen bizonyos, de valószínűleg november 2-án íródott, nem október 2-án.

vi A képeslapon nincs dátum, de a feladás napja a pacsét alapján október 30.

vii Az egyéves önkéntesség rendszere a tartalékos tisztképzés alapját képezte. Erre részletesen: http://nagyhaboru.blog.hu/2010/08/18/egyeves_onkentesek_es_a_karpaszomanyosok

viii Magyarul: Császári és Királyi 6. számú tábori tarackos ezred, pótüteg. A dualista állam 14 tarackos ezreddel rendelkezett, melyek 2-2 tábori tarackos osztályból álltak 2-2 6 darab lövegből álló üteggel. Ezen felül egy két lövegből álló pótüteggel rendelkeztek, amelyek nem vonultak a harctérre, hanem az utánpótlást és a tisztképzést biztosították. Dörre Sándor ekkor ebben a pótütegben (Ersatzbatterie) tanult, amely az ezred központjában, Zágrábban maradt. Lásd: A magyar tüzér. Szerk.: Felszeghy-Reé. Budapest, [1938]. 121.o.

ix Dörre Sándor leveleinek nincs meg a borítéka, csupán a tényleges levél.

x Szolgálatmentes.

xi Tiszti iskola. Az eredetiben is aláhúzva!

xii Krajcárt. Valójában ekkor a Krajcár nem forgalomban levő pénz, csak számítási egység. 1 Krajcár 2 Fillérnek felelt meg.

xiii Koronát.

xiv A levélen ugyan X.8. áll, de Tivadar névnap miatt és a pecsétből is kiderül, hogy november 8-án írták.

xv Restaurantban, azaz étteremben.

xvi Egyéves önkéntes németül: Einjärig-Freiwillier

xvii Koronát.

xviii Őrségben.

xix Valójában formális koronázásra 1848. december 2-án nem került sor, egyszerűen bejelentették, hogy Ferenc József váltja fel a lemondó V. Ferdinándot. Magyarország ezt nem fogadta el, ezért is kellett 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá felkenni.

xx Számítási egységként használták a Krajcárt, hiszen hivatalosan ekkor a Korona váltópénze a Fillér/Heller volt. Krajcár 2 Fillér volt.

xxi Az írás két levelező lapon olvasható, sorszámmal, azonos feladási dátummal.

xxii Altisztképző iskola.

xxiii Tartalékos tiszti iskola.

xxiv Tarack.

xxv Feldhaubitzregiment.

xxvi „Imához” - német katonai induló.

xxvii Azaz alacsonyabb szögtartományban tüzelni képes ágyút kaptak tarack helyett.

xxviii Stadler Sándor, 1885-ben született Kassán, ugyanitt végezte el a katonai iskolát, majd Selmecbányán mérnöki vizsgát tett. 1904-ben avatták hadnaggyá, végigküzdötte a világháborút, s századosi rangig jutott. Bronz Signum Laudis-szal tüntették ki. 1928-ban halt meg. Felesége Szeifert Róza, gyermekei Sándor és Sarolta. Lásd: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. Jogú város adattára. Bp., 1939. IV. kötet 173-174.o.

xxix Azaz parancsnokságot.

xxx Az írás három levelezőlapon át tart, melyeket ugyanakkor adtak fel, s meg vannak számozva.

xxxi Foglkalkoztatás.

xxxii A december első felében zajló, s osztrák-magyar győzelemmel végződő Limanova-Lapanovi csatáról van szó. A csatáról röviden: http://nagyhaboru.blog.hu/2011/11/30/limanova_magyar_gyozelem

xxxiii Két egy időben feladott levelezőlapon.

xxxiv A ma is létező Mátyás pincéről lehet szó. http://matyaspince.eu/tortenet/

xxxv Talán a híres kémikus, műegyetemi tanár – és nagy nőcsábász – Dr. Zempléni Géza (Ákos) esetéről van szó, aki 1914-ben egy úrilánynak házasságot ígért, miközben már nős volt. Zemplénihez 1918-ben egy másik lány öngyilkossága tapadt. Lásd: d. t.: Miért lett öngyilkos Márkus Ibolyka? In: Pesti Napló, 1918. március 2. 7.o.   

Könyvajánló: Janne Teller - Semmi

Janne Teller: Semmi

Bp. Scolar, 2014

Janne Teller: Semmi című könyvével először úgy kerültem kapcsolatba, hogy keresték a könyvtárban. Majd jött Bauer Ildikó „Nessie” kolleginám, s tehetséges színjátszós csapatával (Keleti István Művészeti Iskola Győri tagozat) bemutatták kábé másfél éve a Bezerédj-kastély pincéjében. Érdekes és remekül bemutatott darab volt, amely láthatóan megfogta a tizenévesek egy részét. Karácsony előtt hát elolvastam az eredeti művet.

Egy kétórás könyvről van szó, nagyjából ennyi idő alatt lehet elolvasni. Ehhez képest igencsak nagy médiafigyelmet kapott, annak a nyilvánvalóan ostoba döntésnek következtében, hogy dán iskolákban betiltották. Mondhatni, ennek hatására Teller könyve hidrogénbombaként robbant... Hehe. Ha nem teszik, könnyen lehet, hogy senkinek nem tűnik fel a Semmi, mert lássuk be, azért ennél jobb könyvek is íródnak tucatszám évente. Egy betiltás a médiának köszönhetően megspórolja a teljes reklámköltséget, hisz a „haladó” világ rühelli, ha betiltanak valamit. (Kivéve, ha ő teszi azt.)

A Semmit rendszerint Golding remekművéhez hasonlítják, s lássuk be nem alaptalanul. Van-e olyan jó, mint A legyek ura? Szerintem nincs. Ez nem jelenti azt, hogy a Semmi ne lenne nagyon hatásos könyv. Mert az. És a módszer, hogy szikár mondatokkal és a fokozással él, működik. Sokszor tényleg elgondolkodtató. Rengeteg kérdést vet fel:

• A többség meddig mehet el a kisebbségi véleménnyel szemben? (Jellemző, hogy sosem teszik fel fordítva a kérdést, holott ma legalább olyan aktuális.)
• Milyen árat érdemes fizetni ideológiák oltárán? (Semmilyet.)
• Mi az élet értelme?
• Milyen árat kell fizetnünk a hibáinkért?

Ezek nagyon is fontos kérdések. Csak éppen nem kapunk választ Janne Tellertől. A dán hölgy megoldása annyi, hogy a történetet leíró Agnes szerint a végén úgy érzi valamit elveszített. Nyilvánvalóan az ártatlanságát, tisztaságát. Talán szigorú vagyok, hisz már az is szép eredmény, hogyha az olvasó fiatal elgondolkodik, hogy Agnes miért érzi, hogy valami nem stimmel. Elvégre ha igaz, hogy „semminek semmi értelme”, az következne, hogy ürességet sem kellene éreznie. Ha így értelmezem, akkor ez jó befejezés.

Kedvenc karaktert itt annyira lehet fellelni, mint bikinis csajokat Szaúd Arábia festői strandjain. Agnes érzéketlen kis liba, Pierre Anthon meg egy tipikus polgárpukkasztó aktivista, emellett nyilvánvalóan provokatőr. Bennem kevés szimpátiát váltottak ki. Pierre olyan, mint a legutóbbi nőnapellenes feminista marhaság az Astorián. Csak kevésbé nevetséges. „Ha semminek sincs értelme”, akkor miért nem tartja meg magának a bölcsességet és miért hirdeti? A többi karakter csak mint a csorda tagjai vannak jelen.

Értékrend a regényben? Címének megfelelően nihilista. Azaz értékrendnek csak a hiányával találkozunk. Nem tartom jónak, hogy értékrend nélküliséget és a hasznosság értelmetlenségét propagálja bárki. Ettől persze még jogában áll, de nem fogom helyeselni, mert kártékony. Muníció a hedonizmus géppuskájába. Ha egyszer meghalunk, s tetteink, vagyonunk, szépségünk velünk hullik a sárba, akkor ugyebár élvezhetjük is az életet, s hasznosságra semmi szükség!

Teller egyébként egészen fantasztikusan úgy írt ifjúsági regényt, hogy a gyerekeket kiszakítja a felnőttek világából. Golding is ezt csinálta (nála ugyebár a gyerekek lezuhannak repülővel egy szigeten, s nem marad életben egy felnőtt sem), nem új. Teller viszont nem ad magyarázatot, miként lehet ez. Nála a felnőttek egyszerűen nem is veszik észre a bajt, míg gyerekeik gyilkosokká nem vállnak. Sőt! Tetteikért cserébe a társadalom számára egy darabig még sztárok is lesznek. Mintha azt súgná a fiatalok számára az írónő, hogy egyedül vagytok, nem számíthattok senkire. És ez nem igaz! A generációs ellentétek nem halványítják el a szeretetet! Ha ezt te olvasod kedves tizenéves: Forduljatok mindig bizalommal azokhoz, akik meghallgatnak, s azokhoz, akik hajlandóak segíteni! Vannak ilyenek!

Számomra a média által felkapott Fontos dolgok halma, mint művészi alkotás volt a regény legjobb ötlete, mert ez valóban reflektál a mai világra, arra, hogy mikkel lehet kivívni a 15 perc hírnevet... És hogy ez milyen szánalmas, és mekkora árat kell érte befizetnünk lelkiismeretünk NAV-jának.

A „semminek sincs értelme” távol áll bárminemű bölcselettől, habár Teller egy interjúban azt nyilatkozta, a regény karakterei közül leginkább Pierre Anthon lenne. HA VÁLASZTANI KELL! És ez kulcsmondat. Úgy látszik a szerző tisztában van azzal, hogy könyvéből hiányoznak a pozitív személyiségek. A regényben mindenki bosszúálló, kegyetlen, gonosz, vagy „csak” súlyosan toleranciahiányos. Tény, hogy a gyerekek világa sokszor kegyetlen, és nagyon gonoszak tudnak lenni egymással. Napi tapasztalat, gyerekkönyvtáros vagyok félig. De egyáltalán nem reménytelenek, és ha a felnőttek jó példával járnak elő, követni fogják! A baj az, hogy ma a felnőttek is gyerekek. Az is világos, hogy a könyv a gondolkodó, vagy gondolkodni vágyó reménybeli értelmiségi kamaszoknak íródott, mert - ha Teller járt egy iskolában is, akkor pontosan tudja, hogy - a diákok 90%-át ha valami nem érdekli, az a filozófia, a a „Semminek sincs értelme” monológra válaszul nem megdobálnák, hanem tovább simizve a mobiltelefonjukat, észre sem vennék.

Mindent egybevetve a könyv jó. Elgondolkodtató, és ez ma már nem kevés. Mint érezhető, ennek ellenére komoly fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, mert a felnőtteknek iránymutatónak is kell lenniük, nem csak kérdezőbiztosnak. A Semmi nem kínál válaszokat, csak kérdéseket, de hiszem, hogy aki kézbe fogja, s elgondolkodik a kérdéseken, az majd más könyvekkel a háta mögött, más tapasztalatokkal együtt képes lesz ezekre a kérdésekre saját válaszokat adni. Márpedig ennél nagyobb élmény, és siker nincs sok az életben!

A könyv külcsínre feltűnő, annyira világít ez a zöld borító, hogy éjszaka a lámpa helyett ezt teszem a biciklimre. A kötés minőséginek tűnik, korrekt kiadvány a Scolartól, s az ára is korrekt.

Értékelés:

Nyolc fontos holmi a tíz pontból. Ami nem semmi.

8/10

Moly.hu: 83% (931 szavazat)

goodreads.com: 3.77 pont (13977 szavazat)

A Ménfőn elhunyt Derra Jakab császári-királyi vezérőrnagy

Derra Jakab vezérőrnagy 
(1773? - 1840)

Derra Jakab sírköve (valójában inkább emlékkőnek tekinthető, mivel a tábornok sohasem nyugodott Ménfőn, mint az alább idézendő újság korabeli leírásából kiderül!) a ménfőcsanaki Bezerédj-kápolna mellett igazi unikum. Némileg meglepődve tapasztaltam, hogy a helytörténészeknél nem találok adatokat róla, így magam néztem utána, mit lehet összeszedni e férfiúról. Derra Jakab Bezerédj/Bezerédy Annát[i] vette feleségül, így kapcsolódik Ménfő történetéhez, illetve Ménfőn halt meg 1840-ben. Feleségétől három gyermeke született, Miklós, Kálmán és Rozina.

Derra Jakab vezérőrnagyról Réfi Attila írt rövid összegzést a napóleoni-kor császári-királyi huszárság törzstiszti karáról írt prozopográfiájában.[ii] A külön nem hivatkozott adataink Réfi ebben leírt életrajzából származnak. Derra Jakab nemesi származású, magyar anyanyelvű és római katolikus vallású volt, s 1773 körül született a Somogy megyei Libickozmán. 1790. augusztus 13-án a 12. Kavanagh-vértesezredben kezdte katonai pályáját, mint önköltséges hadapród. 1793. június 26-án káplár, majd 1794. szeptember 16-án alhadnagy lett. A forradalmi háborúk Franciaország ellen jelentősen megkönnyítették a bátor és tehetséges katonák számára az előrejutást. 1799. január 14-én főhadnagy, e tisztségben vett részt az 1805-ös Napóleon elleni koalíciós háborúban is. Itt nem volt szerencséje, 1805. november 24-én Castelfrancónál francia fogságba esett, s január 6-án becsületszóra (hogy nem fog fegyvert a franciák ellen a harcok végéig) hazaengedték.

1806. március 16-án másodkapitány lett a vasasoknál, majd 1808. február 28-án áthelyezték a 12-es számú Nádor-huszárezredbe, ahol 1809. március 1-én már elsőkapitányként van lajstromban. Alig két hónapra rá őrnaggyá léptetik elő, s átkerült az 1. Császár-huszárezredbe, ahol egy újonnan alakuló osztály parancsnoka lett.[iii] Derra 1809. augusztus 6-án már másodőrnagy, de nem találtam adatot az 1809-es háborúban való működéséről. A császár-huszárok 1809-ben a Varsói Hercegség ellen hadakoztak, de őt név szerint nem említi Treuenfest ezredtörténete ezek során.[iv]

1812-ben a Császár-huszárezred annak az osztrák hadtestnek a részét alkotta, amely Napóleon oroszországi offenzíváját hivatott támogatni, hiszen Ausztria ekkor Franciaország szövetségese volt. Derra Jakab őrnagyként szolgált, ő vezette az ezred egyik osztályát. Ez év május 16-án lett az ezred elsőőrnagya1. A császári-királyi csapatok Bluden falunál 2000 orosz-tatár-baskír lovasra bukkantak. A kifejlődő összecsapásban Horváth Antal ezredes vezette harcba a Császár-huszárokat, akik heves gyalogsági és kartácstűzben verték ki az ellenséget a faluból. Az ütközetben az ezredes életét vesztette, s így Derra Jakab az első számú őrnagy vezette az ezredet báró Luzsénszky Ferenc alezredes megérkezéséig.[v] Október végén az őrnagy súlyosan megbetegedett, s kénytelen volt Varsóban maradni.[vi]

Érdekes esetet ír le Nagy Géza báró Simonyi Józsefről írt tanulmányában. Eszerint Derra 1812-ben lett alezredes a 4. Hessen-Homburg huszárezredben, mikor szerinte „nem a legtisztességesebb módon”, megelőzte Simonyit az előléptetésben. Ugyanis az ezredes külsősként ugrott be, s a posztot elvileg a híres Simonyi Józsefnek kellett volna rangsor alapján megkapnia, akinek így csak az első számú őrnagyi poszt maradt.[vii] A történet azért is különleges, mert némileg támogatja azt a Réfi által egyértelműen tévesnek mondott állítást, hogy Derra szolgált a 4. huszárezredben alezredesként. Így talán mégiscsak történhetett valami átmeneti áthelyezés, de Réfi Attila ebben a szakértő.

1813-ban Ausztria Napóleon ellen fordult, s a huszárok immár az oroszok oldalán küzdöttek. Derra alezredes a Schwarzenberg herceg csehországi hadseregének tagjaként Németországban harcolt, több összecsapásban vett részt a cseh-szász határ közelében.[viii] 1813. augusztus 17-én 1500 emberével 4-6000 francia-lengyel ellen veszi fel a harcot Riechenbergnél.[ix] Az ütközetben Derra csoportja (két osztály Császár-huszár, az 5. vadászzászlóalj és egy fél lovasüteg) a nagy túlerő ellen két órán át tartotta állását, majd rendben visszavonult. Az összecsapásban 19 katona esett el osztrák oldalon, közte Nagy huszárfőhadnagy.[x] 1814-ben Derra divíziója Genf felszabadításánál van jelen,[xi] s a Rajna mentén Bardet francia tábornok ellen harcol.[xii] Az ezred 1815-ben, Napóleon visszatérése után is felkészült a harcokra, de végül nem került már komoly harcokba, mert mire a parancs szerint Dijonba vonultak volna, lezajlik a Waterlooi csata.

A háborúk végeztével beköszöntő korszakban már nem volt lehetőség tovább robogni a ranglétrán, legalábbis jelentősen lelassult a sebesség. 1828. március 9-én a Császár-huszárok ezredese, majd 1833-ban vezérőrnagy (Generalmajor) lett. Eddig jutott a ranglétrán, amint az a kápolna mellett álló sírkövön is olvasható. A vezérőrnagy végül emelt nyugdíjjal 1839. augusztus 19-én vonult nyugállományba, 49 év szolgálat után.[xiii] Sajnos nem sokáig élvezhette a civil életet, 1840. május 27-én Ménfőn hosszas betegeskedést követően elhunyt. A Hirnök című újság 1840. július 9-én így írta meg Derra halálát:

„Győr, jul. 5. Múlt hó 27dik napján Ménfőn ezen megyei pusztán Derra Jakab cs. kir. general őrnagy, ki rokonai körében Bezerédy Ignácz, kir. tanácsos és 1-ső alispány urral enyhülést keresvén, és gyógyulást reménylvén, hosszas és fájdalmas nyavalyájából fejlődött velősorvadásban 65dik évében a jobb életre átszenderült. Halálát ezen jelen férfiunak 's vitéznek, buzgó hű polgárnak , 's felejthetetlen atyának leginkább kesergik gyermekei úgy mint Derra Kálmán [a] császár nevét viselő 1ső számu Huszárezred századosa, Derra Miklós a főméltóságu magyar udvari cancelláriánál tiszteletbeli fogalmazó, és Derra Rosina, gróf Klebelsberg Ferenc, Sándor orosz koronaörökös nevét viselő 4ik Huszárezred századosának hitvese. A megholtnak hideg tetemei Homoródon takarítattak el, az engesztelő áldozat pedig ugyan a ménfői kápolnában tartatott meg. Béke hamvainak.”[xiv]

A két család nem szakadt el egymástól teljesen 1840 után sem, 1843-ban a Bezerédj család 36 ezer Forintért veszi meg a Derra gyermekektől a rájuk anyjuk által hagyatékból jutott 542 holdnyi hidjai, apáthii, s medinai birtokokat.[xv]

Nem érdektelen azt is megemlíteni, hogy Derra Jakab lánya, Derra Rozina (1810-1878) a későbbi jeles vallás- és közoktatásügyi miniszter, Gróf Klebelsberg Kuno apai nagyanyja volt. 

Jegyzetek:

[i] Alojziának is nevezték.

[ii] Réfi Attila: A császári-királyi huszárság törzstiszti kara a francia forradalmi és a napóleoni háborúk korában (1792-1815). Budapest-Sárvár, 2014. Derra Jakabra: 243-244.o.

[iii] Az ezred osztályait annak parancsnoka alapján nevezték el ezredesi, alezredesi, első őrnagyi és másod őrnagyi osztálynak.

[iv] Treuenfest, Amon von: Geschichte des k.k. Husaren-Regimentes Kaiser Nr. 1. Wien, 1898.

[v] Réfi Attila: A magyar huszárság részvétele Napóleon oroszországi hadjáratában. In: HK, 2014. 2. sz. 332-333.o.

[vi] Treuenfest, 304.o.

[vii] Nagy Géza: Vitézvári Báró Simonyi József. In: HK, 1912. 512.o.

[viii] Treuenfest, 312-315.o.

[ix] Básthy, Joseph v.: Denkmahl heldenmüthiger Auszeichnungen deutscher und ungarischer Helden de neussten Zeit. [Sine loco], 1845. 177.o. Más forrás szerint 2000 emberével 6000 francia ellen harcolt.

[x] Schels: Die Vertheidigung des nördlichen Böhmens im August 1813. In: Österreische Militärische Zeitschrift, 1838. 1. Band. 133.o.

[xi] Treuenfest, 348.o.

[xii] Treuenfest, 350.o.

[xiii] Hazai 's külföldi tudósítások, 1839. 2. félévi 26. sz. 204.o. és: Hirnök. Szerk.: Balásfalvi Orosz József. 1839. szeptember 30. (78.) sz. [2.o.]

[xiv] Hirnök. 1840. évi július 9. (55.) sz. [1.o.]

[xv] Bodnár István-Gárdonyi Albert: Bezerédj István 1796-1856. Budapest, 1918. 412.o.