2020. február 18., kedd

Könyvajánló - Jo Nesbø: Kés


Jo Nesbø:
Kés
Budapest: Animus, 2019



Eredeti cím: Kniv, 2019
479 oldal
Fordította: Petrikovics Edit

Ha már legutóbb Kőhalmi skandináv krimiket kifigurázó kötetét elemeztük, most nézzünk meg egyet annak tárgya közül, Jo Nesbø Kését. Márcsak azért is helyes ez a sorrend, mert ismét bebizonyosodik, hogy a skandináv regényekben minden szereplő elmebeteg őrült, akik a világ összes defektjét magukon hordozzák, legfeljebb némelyik még gyilkos is amellett. Pont ahogy a stand up-os mondta.

A regény hangulata leginkább egy végtelenítet Billie Eilish-féle szuicid kesergésre emlékeztet, mely során kéjes lassúsággal csaknem 500 oldalon keresztül metéljük el egyesével a karunkban lévő ereket. De hát néha erre is szükségünk van, hiszen sötétség nélkül értelmezhetetlen a fény. A sötét noir jegyek kitapinthatóak az első oldaltól az utolsóig, a bíztató jövőbe vetett hit olyan távol áll Nesbøtől, mint Vajna Timeától a csendes visszavonultság.
Az új rész sok Harry Hole rajongó számára bizonyára sokkolóan hat, olyan karakterek esnek ki ugyanis, akik a szívünkhöz nőttek. Ugyanakkor ez mutatja a szerző bátorságát is, hiszen hány olyan esetet tudnánk mondani, amikor az író beleszeret a karaktereibe, és képtelen őket időben „kiírni”. Harry Hole személye maga az esendő kőkeménység, a férfi, aki fizikailag nem, csak lelkileg sebezhető. Édesanyja nyilván annál fogva mártotta születését követően a Sztüx folyó vizébe, modernkori Akhilleuszként. Hole ebben a regényben folyamatosan kapja a pofonokat emberektől és az élettől felváltva, és nem igazán bírja már állni a csapásokat. Így hát élőhalott üzemmódba kapcsolva igyekszik a munka és a bosszú (plusz a bourbon whiskey) keverékét üzemanyagként használva megtorolni az őt ért sebeket. Hole nem éppen szimpatikus alak továbbra sem, de szolidaritásunkat így is elnyeri, mert megértjük. Nesbo fontosabb nőalakjai kissé egy kaptafára készülnek, ez már korábban is feltűnt, de nem zavaró, mivel jelentőségük kimerül potenciális gyilkosjelöltségben. Kitűnőek viszont a kocsmában játszódó részeg... pardon: részek, és az is ötletes, hogy írónk folyamatos zenei aláfestést alkalmaz ennek hátteréül. Mivel Jo Nesbø egyben jó -hehe- zenész, sokat ad a hangulathoz, s segít világába belelátnunk, belehallgatnunk. A legsikeresebben ábrázolt alak számomra Bjørn Holm, szeretetre méltó, nagyon átélhető személye a napsütötte táj ezen a kopár, alkonyi szürkeségbe borult skandináv tájon. A pszichológiai ábrázolás pengeéles, a karakterek cselekedetei, s azok mozgatórugói világosak, valóságosak és hihetőek.
Mi nem tetszett a regényben? Egy kissé túl sok mellékszálat kaptunk, ezek zömében átverős részek, amikor már úgy éreztük, megvan, ki a gyilkos, majd pofára esünk. Nem rossz ez egy krimiben - Agatha Christie éppen azért a krimi császárnője, mert hibátlanul adagolta ezeket -, de itt írónk egymás után végletesen lezárja őket, s nem marad kérdőjel a végére ezekkel kapcsolatban. Nesbø kissé túl sok történetet akart elmesélni, az az igazság. Ha néhány kimaradt volna, nem leszünk különösebben szegényebbek. Elvégre Nesbø késsel hadonászott, kicsit akár meg is vághatta volna, s a nyesedék nélkül feszesebb lett volna a sztori.  
Mi volt benne igazán ütős? A lezárás nagyon erős, ez emelte a regényt számomra a legjobb skandináv krimik közé! A vége sokaknak nem tetszett a kommentszekciók alapján, mondván nem hagyományos lezárásban részesülünk. És tényleg nem. Szereplőink harcot vívnak a jog- és igazságszolgáltatás között, s végül úgy döntenek, ahogy döntenek. Ezt már nem árulhatom el igazán… J Annyit azonban mégis, hogy keserédes befejezést kapunk, és nekem nagyon bejött.

A Kés a mérgező szerelem, az ostoba vágy, a hibás döntések és a kegyetlen bosszú gyúlékony elegye, amely aztán lángra kap és eléget minket, olvasókat is. Bűn és bűnhődés. Sok értékelés szerint ez az eddigi legjobb Harry Hole történet. Ebben azért nem vagyok biztos. A vége miatt nagyon felkúszott a Kés az élmezőnybe, de nem tudom merném-e a Hóember vagy a Leopárd elé helyezni. Inkább azért nem. A könyv fizikailag az Animus Kiadó skandináv krimijeinek szokásos jellegzetességeivel bír, kellően szívós fűzéssel, fekete-fehér-vörös színekkel operálva a borítón. A tördelés és fordítás teljesen jó, nem találtam benne kivetnivalót. Szép munka!

Értékelés:
Nyolc kukri a tíz svájci bicskából.
8/10 pont

moly.hu: 94% (160 voks)
goodreads.com: 4.3 (11749 szavazat)
(2020. február 17.)

2020. február 11., kedd

Könyvajánló - Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit


Kőhalmi Zoltán:
A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

Budapest: Helikon, 2019



273 oldal

Nem szeretem a Dumaszínházat. Mármint a Dumaszínházat, úgy en bloc. A legtöbb esetben primitív humorral szúrják ki az ember szemét. Ellenben nagyon szeretek néhány tényleg jó stand up-os előadására járni, és évente egy-két alkalommal meg is teszem. Nehéz és hálátlan műfaj a nevettetés, és néhány kiemelkedő alaktól eltekintve a többség inkább unalmas, némelyik szánalmas, a maradék csak kifejezetten rossz. Rendszerint fura emberekből lesz komédiás, Kormos Anettel például Szombathelyen egy főiskolába jártam - egyik haverom szerelmes is volt belé -, de nem derült ki az évek alatt, hogy van humora. Pedig állítólag van, lehet, egyszer meg kellene hallgatnom végre… A közepébe vágva: Kőhalmi Zoltán az egyik személyes kedvencem. Egy másfajta favoritom meg a skandináv krimi. És ha már ez a kettő egyesül, akkor azt el kell olvasnom, bármi elmebetegség szülessen is abból

A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban kiváló stílusparódia, ugyanakkor rendkívül rétegkönyv. Nem fogja élvezni az, aki nem szereti a fárasztó vicceket (Két labda megy a sivatagban. Megszólal az egyik: - Vigyázz, kaktusssssz….), vagy a skandináv bűnügyi regényeket (pl.: Nesbø, vagy A tetovált lány), és kell egyfajta intellektuális világnézet, s kulturális ismeretanyag a befogadáshoz. A humor nem ismer tréfát - és ha nem aljas szándék vezérli -, akkor azt gondolom, bármi beleférhet. Kőhalmi humorizál az antik költészettel (egész jó hexameterek szökkentek ki foga kerítésén), a viking rúnákkal, a death metallal, az orosz maffiával, a német maffiával. Helyenként már-már a PC határait feszegeti, amikor főhőse Bjørnsen felügyelő egymás után veszíti el különféle végtagjait, hogy afféle bigyó felügyelőként pótolja őket kávét, cigit és kéregzuzmószeszt betárazó műkezekkel és műlábakkal. A regény rendkívül ötletes, s egyben árulkodik szerzője széles érdeklődési köréről és tájékozottságáról. Ez persze veszélyes játék, hiszen ahogy a politikai propagandának is a legegyszerűbb nyelven kell íródnia, hogy a lehető legszélesebb közönséghez szóljon, úgy egy túlontúl intellektüel regény sem lehet sikeres financiálisan. Bár lehet, majd éppen ez a kötet csúfolja meg ezt a tézist.
A regény öt külön történetből áll, melyeket a mindentől posztraumatikus stresszben szenvedő, emellett depressziós, valamint természetesen alkohol-, dohány- és kávéfüggő zsaru, Bjørnsen és segédje a fején bányászlámpát viselő gyerekkorában szüleit elveszítő, majd fogságban tartott kislány, Anadylm nyomozásai fűznek össze lazán. Kissé egyenetlen a minősége a sztoriknak, de én jól szórakoztam összességében. Olyan, mintha a Gallával felálló L’art pour L’art-tól láttam volna, valami teljesen agyament tematikus abszurd darabot. Van benne kihagyott ziccer azért. Kőhalmi látványosan nem reflektált a skandináv társadalmak problémájára a közel-keleti és afrikai bevándorlással. Mondjuk, mivel a HVG-nél dolgozik, meg is lepett volna, ha így tesz. A kötetben szereplő kvázi „idegenek” németek és oroszok, őket meg ugyebár lehet mindig szidni, nem lesz azonnal rasszista az ember…
Mi volt benne a legjobb? Nagy elégtétellel olvastam például a Bogyó és Babócát kifigurázó oldalakat, de még olyan finomság is szöget szúrt, mint Kőhalmi rövid életrajza a fülszövegen. Ja, és a könyvtáros szerepeltetéséért és az ISBN-számmal való bűvészkedésért külön bónusz pont egy könyvtárostól!

Mindenesetre a skandináv krimi, mint műfaj nagyon „adta magát”, hogy humor áldozatává válljon, s Kőhalmi megadta neki a kegyelemdöfést. Nagyon szépen megfogalmazta ennek okát egy interjúban: „nekem feltűnt, hogy a klasszikus krimikben inkább az egy elvetemültet keresik a sok normális közt, a skandinávban pedig inkább az a kérdés, hogy a sok külön-külön terhelt, perverz őrült közül ezt most épp melyik követte el.” Lássuk be: ennél tökéletesebben nem lehet leírni a skandináv krimit, mint műfajt.

Értékelés:
Hét kéregzuzmó  tíz tőkehalmájtortából.
7/10 pont

moly.hu: 76%
(2020. február 10.)

2020. február 8., szombat

Egy katonai pályafutás az I. világháború idejéből - Habacher János


Habacher János alezredes (1881-1921)


Habacher János alezredes (valószínűleg 1921-ben)

Habacher Jánossal úgy kerültem kapcsolatba, hogy egy internetes aukción nyertem el hagyatékának egy részét. Sajnos mint utólag láttam nem egyben tették fel, s fotóinak egy másik része máshoz került. Hagyatékokat darabokban értékesíteni meglehetősen szerencsétlen dolog. Mivel könyvtárosi fizetésből nehéz licitálni - megjegyzem: időnként foglalkozhatnának a múzeumi és könyvtári dolgozókkal is e téren -, csak ritkán van szerencsém különlegesebb anyagokat megszerezni. Habacheré annak mondható, mivel mégiscsak alezredesi rangig vitte 1921-re. Igyekszem az alábbiakban bemutatni karrierjét, illetve közzéteszem a hozzám került anyagot, hogy ne csak porosodjon, hanem a közt szolgálja az internet segítségével.
Habachernek hét levelező lapja van birtokomban, melyek egy kivételével német nyelvűek. Lefordításukra nem vállalkoztam, nem elsősorban amúgy is szegényes német nyelvtudásom, hanem a rendkívül nehezen olvasható íráskép miatt. Ha valakinek van ideje, kedve kisilabizálni annak erre lehetősége lesz, mert minden nálam levő anyagot szkennelve, illetve fotózva közlök a rövid életrajz mellett.
Itt még fenn vannak Habacher fotók, amlyek egy másik árverés során sajnos nem hozzám kerültek:
https://www.vatera.hu/1-vh-k-u-k-tiszti-katonafotok-habacher-janos-alezredes-hagyatekabol-1-ft-rol-2852365982.html

Habacher János 1881. április 9-én született Munkácson,i római katolikus családban és tanulmányait egészen érettségiig szülővárosában folytatta. A munkácsi állami főgimnáziumban érettségizett le 1898. június 11-én kitűnővel. Innen Bécsújhelyre került, ahol a helyi katonai akadémián tanult. 1901-ben a Bécsújhelyi Katonai Akadémiát (Theresianumot) elvégezve hadnagyi ranggal beosztjákii a 39. számú gyalogezredhez.iii E minőségében szerepel a K.u.K. 1903. évre szóló sematizmusában is, természetesen Habacher Johannként.iv Az 1904. évi kimutatásban neve mellé a „batadj.” szócskát írtak, vagyis az egyik zászlóaljparancsnokhoz volt beosztva, mint adjutáns.v Következő évben ilyet már nem jelez a katalógus.vi 1906. május 1-től főhadnagy, ám átkerült a budapesti császári és királyi 32. gyalogezred állományába.vii Itt is marad 1914-ig, ám a sematizmus szerint 1912-től már ténylegesen a vezérkarnál szolgál, nem saját ezredénél.viii Ez alighanem összefüggésben állhat azzal, hogy a 32-esek Bécsben állomásoztak. 1913 októberében Ferenc József uralkodó sokak mellett neki is kifejezi elismerését kitűnő szolgálatáért, melyet akkor mint a vezérkarhoz beosztott 32-esix főhadnagy végez.x Közben evégezte a vezérkari tisztek számára szükséges továbbképzét a K.u.K. Kriegsschule-ban 1904 és 1906 között, Bécsben. A világháború hősünket már egy új gyalogezredben „éri”, hiszen 1914-ben a 19. k.u.k. gyalogezred századosa, s mellkasára már a Katonai Jubileumi Kereszt mellé odatűzhette a Bronz Katonai Érdemérmet katonai szalagon.xi Ugyanakkor ténylegesen nem a győri alakulat zászlóaljainál tartózkodik, megmaradt vezérkari beosztásában. Létszámfölötti századosként a vezérkar szolgálatában vesz részt a nagy eseményekben, s szorgalmasan gyűjtögeti az érdemérmeket teljesítményével. Fennmaradt 1914. szeptember 5-i levelezőlapja szerint ekkor a 95. gyalogdandár vezérkari tisztje. Ez a zászlóalj a 60. gyalogdandár része volt, amely a 30. gyaloghadosztály részeként a III. hadtestben vonult fel Oroszország ellen Galíciában. 1915. októberéig maradt is ezen a hadszíntéren, előbb a 106. gyaloghadosztály, majd az 1. császári és királyi hadsereg vezérkarában szolgált. 1914. december 11-én vezérkari szolgálatáért kitüntetik ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért.xii De nem „csupán” a császári királyi hadvezetés elégedett vele, hiszen 1915. április 7-én a Budapesti Közlöny arról ad hírt, hogy Ferenc József császár és király mások mellett Habacher századosnak engedélyezi, hogy elfogadja és viselje a német vaskereszt 2. osztályát.xiii 1915 októberében a Benignixiv csoport vezérkarába volt beosztva Galíciában.xv Bár vezérkari tisztként alkalmazták, talán az első vonalban is kitüntethette magát újfent, mivel 1916-ban dicsérő elismerést kapott az ellenséggel szemben kitűnő szolgálatáért.xvi 1918-ig a következő kitüntetéseket gyűjtötte be:xvii

- Katonai érdemkereszt 3. osztálya kardokkal (vagy másként hadiékítménnyel)
- Ezüst Katonai Érdemérem kardokkal ékesítve hadiszalagon
- Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon
- Bronz katonai Érdemérem 
- Katonai Jubileumi Kereszt

Világháborús teljesítményéről több nem volt kihámozható a számomra elérhető adatbázisokból egyelőre. 1918. november 1-től őrnagy, A Tanácsköztársaság során végzett tevékenységéről nincs adatom, annyi bizonyos, hogy 1919 őszén igazoló eljárás során igazolták (20121/eln. sz. 1919. november 26.)xviii Aligha kompromittálta magát, mert 1920. május 1-ével bekerült a honvédség tényleges állományába is (90. rangszámmal), mint a volt 10. [helyesen: 19.]xix közös gyalogezred őrnagya a gyalogságnál.xx Sajnos túl sokáig már nem szolgálhatta a hazát. 1921. júliusában már a budapesti 16. számú helyőrségi kórházból írja egyetlen magyar nyelvű levelezőlapját feleségéhez, Josefine Habacherhoz Bécsbe. Halotti anyakönyvi kivonatának nálam levő 1927-es másolata szerint 1921. december 17-én tüdőgümőkórban, azaz TBC-ben meghalt, már mint alezredes. Lakása és felesége ekkor még Bécsben (Alserstrasse 67.) van, hiába szolgál már Magyarországon. Ez fényesen jelzi, hogy a Monarchia felbomlása még mindig csak folyamat az egyének számára, s nem befejezett tény 1921-ben. A fényképek tanúsága szerint a világháború alatt hősünk igencsak gyorsan öregedett, a nehéz évek láthatóan megviselték.

A Habacher család egyébként meglehetősen katonaorientált lehetett, mert szolgált a császári és királyi hadseregben egy Habacher Alajos is, aki szintén munkácsi, és nagy valószínűséggel János bátyja volt. Habacher Alajos 1914-ben a pécsi cs. és kir. 52. gyalogezred századosa volt, és 1914. október 14-én vesztette életét Crni vrh-nál.xxi

Dokumentumok

A munkácsi főgimnázium bizonyítványa Habacher János VII-es teljesítményéről (1897)
Habacher VIII-os bizonyítványa, 1898
Habacher érettségi bizonyítványa, 1898
A K.u.K: Kriegsschule oklevele Habacher János főhadnagy számára, jó minősítéssel.
(Bécs, 1906.)
A K.u.K. Kriegsschule okleve (Bécs, 1906. október 18.) Habacher Jánosnak, mely szerint megfelelt.
A bécsi Kriegsschulében képezték ki a vezérkari tiszteket. 
Fotó lóval
Habacher (hadnagy?) lovon

Habacher János levelezőlapja Wilhelm Konderla főhadnagyhoz
(1914. szeptember 5.)

Habacher 1914. november 14-én bélyegzett levelezőlapja Willi Konderlához
Az alakulatjelzés szerint ekkor egy Landsturm gyalogdandár vezérkarában szolgált. 

Habacher 1914. decemberét már a 106. (landsturm) gyaloghadosztály
vezérkarában kezdte (Levelezőlap, 1914. december 2.) 

Habacher levelzőlapja az 1. hadsereg bélyegzőjével
(Wilhelm Konderlához, 1915. január 14.)
Kép valószínűleg már a világháborús időszakból (1914-15?)
Habacher főhadnagy barakkszerű épület előtt
Nyilvánvalóan az előző kép párja (1914-15?)
Habacher János főhadnagy, mellén a Katonai Jubileumi Kereszttel (1913 körül)
Vezérkari fotó talán 1914 végéről
(a középső alak jobbján, jellegzetes bajusszal Ernst Kletter a 106. hadosztály parancsnoka)
Újabb vezérkari fotó, nagyjából ugyanazon időszakból, szintén Kletterrel
(A többiek esetleges azonosításához köszöntetet mondok)
Habacher immár századosi rangban, három csillaggal
Habacher János őrnagy (a kép 1918 és 20 között készült)

Habacher levelzőlapja a 16. számú helyőrségi kórházból feleségéhez
Budapest, 1921. július 27(?) 

Levelezőlap feleségéhez, Bécsbe (Budapest, 1921. szeptember 19.)

Habacher utolsó - legalábbis nálam - levelező lapja feleségéhez
(Budapest, 1921. október 2.)
Habacher alezredes 1922-es halotti bizonyítványának másolata (1927)

Jegyzetek: 

i Habacher érettségi bizonyítványa alapján.
ii Budapesti Közlöny, 1901. 189. sz. 1.o.
iii A debreceni császári és királyi 39. „Sándor” gyalogezredről van szó, amely akkor Sándor orosz nagyherceg nevét viselte.
iv Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1903. Wien, 1902. 474.o.
v Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1904. Wien, 1903. 478.o.
vi Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1905. Wien, 1904. 486.o.
vii Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1907. Wien, 1906. 488.o.
viii Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1912. Wien, 1911. 530.o.
ix A budapesti császári és királyi 32. gyalogezred, amely szinte színmagyar alakulat volt, és zöme Triesztben állomásozott.
x Budapesti Közlöny, 1913. 242. sz. 2.o.
xi Schematismus für das k.u.k. Heer und für die k.u.k. Kreigs-Marine 1914. Wien, 1914. 416.o.
xii Budapesti Közlöny, 1914. 289. sz. 1.o.
xiii Budapesti Közlöny, 1915. 80. sz. 3.o.
xiv Siegmund Ritter von Benigni in Müldenberg (1855-1922) osztrák-magyar tábornok, a róla elnevezett csoport, majd hadtest parancsnoka.
xv Budapesti Közlöny, 1915. 227. sz. 2.o.
xvi Budapesti Közlöny, 1916. 125. sz. 2.o.
xvii Az 1918-as sematizmus szerint legalábbis. Ranglisten des Kaiserlichen und Königlichen Heeres 1918. Wien, 1918. 506.o.
xviii Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – Személyes ügyek, 1919. 93. sz. 2034.o.
xix Nyilvánvaló elírás. Habachert a császári és királyi sematizmusok 1914 és 1918 között mindig a győri 19. közös gyalogezred állományában említik, és a 10. gyalogezred nem magyar alakulat volt.
xx Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – Személyes ügyek, 1920. 50. sz. 1338.o.
xxi Tábori Jenő: A cs. és kir. „Frigyes főherceg” 52. gyalogezred hadialbuma. Budapest-Pécs, 1935. 42.o.