Vitéz Pordány László tartalékos zászlós a Don-kanyarban

Vitéz Pordány László tartalékos zászlós

a Don-kanyarban

Pordány László 1921. május 28-án született Kaposváron Pordány Gyula a Horthy-féle Nemzeti Hadsereg tiszthelyettese (ekkor 32 éves) és Kusz Lídia (27) gyermekeként.ⁱ 1927-től a pécsi belvárosi elemi népiskolába járt, majd 1931-től a pécsi M. Kir. Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskolában tanult 1939-ig.ⁱⁱ Ezt követően megpróbált elhelyezkedni a MÁV-nál, ahol elutasították. Katona lett. Pordány László közvetlenül a Don-kanyarba való elvonulása előtt jegyezte el későbbi feleségét, a makói származású Balatonyi Erzsébetet. Vitéz Pordány László tartalékos zászlós 1942. november 5-én indult a frontra, ahol a 10. Könnyű hadosztály hadosztályközvetlen légvédelmi géppuskás században szolgált.ⁱⁱⁱ Szerencsés volt, nem veszett oda a januári szovjet offenzíva során (úgy tűnik valami oknál fogva nem volt ott a csapatnál, de február 26-án már biztosan nem), később a MÁV-nál dolgozott. A hagyatékából tavasszal hozzám került papírok közül az ezzel kapcsolatos anyagokat válogattam ki, és teszem most közzé. A szöveg helyesírási javítások mellett nagyjából betűhív, a rövidítéseket feloldottam.

Az iratcsomóban található fotó, nagy valószínűséggel
Vitéz Pordány László zászlós fényképe

I.

[Vitéz Pordány László levele a vonatról jegyeséhez, Balatonyi Erzsébethez]^iv

[1942. november 5.]^v

Édes Egyetlenem!

Olyan sok gondolat kóvályog veled kapcsolatban a fejemben, de mihelyt le kellene írnom, nem megy sehogy sem! Jelenleg a Balaton partján robog velem a gyors. Ne haragudj, más papírt nem találtam, azért írok erre a régi levélre, mely olyan kellemetlen emlékeket idéz eszembe.^vi Rettenetesen fáj az elválás. Arra gondolok, mikor jön el az az idő, amikor együtt utazhatunk majd ilyen messze. Azt hiszem akkor egyikünknek sem fog hiányozni az otthon, mint most nekem. A határig a következő menetvonalon megyek: Fonyód, Budapest, Miskolc, Csap, Munkács, Lavocsne.^vii Ez utóbbi már túl van a határon. Nagyon hiányzol, de ha erre a kis gyűrűre nézek, mindig úgy érzem, hogy mellettem vagy.

Ezt a levelet Fonyódon kezdtem drágám, most már közel járok Miskolchoz. (5-e ˝ 5) és holnap reggel talán már a határon leszek. Olyan fene jó a csatlakozás, hogy Pesten is épp hogy elértem a vonatot a Keletiben, és félek, hogy Miskolcon a rövid idő miatt nem fogok tudni kenyeret venni. Pesten csak átutaztam. A levélből, ami érdekli Édesanyámat, közöld vele, Cicám!

Sokat imádkozz értem! Ölel és sokszor csókol: Lacid.

Drágám! Utólag hozzáírok még a levélhez néhány sort, de ezt már Munkácsról írom. Ma péntek és 6-a, reggel ˝ 6. A csomagom nem érkezett meg, várni vagyok kénytelen (Hála Istennek!). Egy másik frontra induló zászlóssal megbeszéltük, hogy egy napot itt töltünk, elmegyünk egy szállodába és csinálunk egy kis lubickolást. Azt mesélik, hogy nagyon jó a vonatközlekedés kint, 5-6 nap, és elérem a századomat.

Sajnos ez az utolsó hely, ahonnan még rendes levelet írhatok. Hogy tábori lapot mikor kapsz tőlem, az a jövő titka. A nálam lévő igazoló okmányokból sejtem, hogy a következő lesz a címem:

P[ordány] L[ászló] z[ász]l[ó]s 10. h[ad]o[sztály], lgv. (légvédelmi) g[ép]p[uskás] sz[áza]d. Tábori posta: 220/81.

Sokszor gondol Rád és forrón csókol: Lacid.

Munkács, 1942. XI. 6. Esik ez a szép őszi eső.

II.

[Vitéz Pordány László levele édesanyjához, Kusz Lídiához]

[1942.XI.14.]

Drága Édesanyám!

Megérkeztem állomáshelyemre Scserbakovoba.^viii Ezt a térképen biztosan nem találják meg, mert egészen vacak kis falu. Osztrogozsszktól 15-20 km-re, Szvobodától délre szintén vagy 15-20 km-re. Ez a kis város már túl van a Donon, orosz kézben. A térképen látni lehet, hogy itt előreugrik a Don kelet felé. Itt van a mi hadosztályunk védelemben. Századom kb. 18 km-re van hátul a vonal mögött. Ha orosz repülő nem volna, egész nyugodtan lennénk (nem mintha így nem volnánk nyugodtak), de hát van egy csomó, sokkal több, mint a németnek. Kurszkot, Osztrogozsszk-t minden éjjel bombázzák. A legkellemetlenebb fegyver a repülő. Különösen éjjel, mikor csak a hangot lehet hallani, berreg az ember feje felett és találomra potyogtatja a bombákat. És a német „légifölény” nem képes megvédeni bennünket tőle. A mieink éjjel sohasem repülnek át, de nappal sem lehet igen látni őket. Nagyon vacak helyzet van itt kint, de még paradicsomi az az első vonalhoz képest. A téli ruhákat most osztják ki. Van minden: meleg lábkapcák, bakancs, csizma, térdvédő (amit fejen viselünk), kesztyűk, stb. Az esőköpenyt köpeny alatt viselem. Nagyon jól tartja a meleget. Kell is a meleg holmi, mert a napokban is 20-25 fok hideg volt. És hol van még a tél? A „kaját” illetőleg a kenyér most tűrhető. Néha kapunk vajat, sajtot, gyümölcsízt, minden öt napban cukorkát és minden evés után vitamintablettát. A hússal már most torkig vagyok. Tészta és gyümölcs, ami evés terén a mindenem, az sajnos nincs. Gyufáért, dohányért lehet kapni mindent, de pénzért nem. Jelenleg van 5 doboz gyufám és 100 cigarettám, azonkívül naponta kapok 10 cigarettát vagy 3 szivart. Csomagot lehet küldeni havonként egy kilósat. A szelvény már útban van, s ennek ellenében feladhatja a postán a csomagot. Ennek megérkezéséért a posta felel. Lehet aztán küldeni 10 dkg-os csomagot tetszés szerint, de ezek csak ritkán szoktak megérkezni. Ilyet ne küldjenek! Otthon még hagytam néhány gyertyát, ezekből csomagonként kérek egyet-kettőt, mert világítóeszköz nemigen van. Egy-két alma (vitamin) és keménysütemény aztán mindig elkel. De hála Isten, el vagyok látva jó darabig! Otthon jól teleettem vele magamat, kivált az eljegyzési tortából.^ix Sajnálom, hogy ami maradt, most nincs itt. Pedig az édességet nagyon szeretem. Ezt Erzsike tudja a legjobban. (igen?) Nagyon jó somogyi embereim vannak, valamennyi idősebb.^x Ezekre nem kell kiabálni, mint a taknyos fiatalokra. Osztrogozsszkban találkoztam Forró alhadnagy fiával^xi Rendfokozat nélküli gépkocsivezető. Megunta a tanulást és hetedikből kiment a frontra. Ő így mondta. Nagyon rossz volt, hogy utazás alatt nem volt velem a legényem, és sokszor magamnak kellett emelgetnem ezt a vacak katonaládát. Most már nem én emelgetem, nagyon jó legényem van. Odahaza el sem hiszik, hogy milyen terhes a sok csomag. Szegény katonák sokat szenvedtek miatta az úton, mert otthon úgy felpakolták őket, mint a szamarakat. A pótdíjakat haza fogom küldeni, mert a pénzzel itt úgysem tudok mit kezdeni. Okosan gazdálkodjanak vele otthon! Ha olyan dolgok történnek a „gazdálkodásban”, ami engem is érdekel – márpedig engem minden hazai dolog érdekel -, írják meg sürgősen! Már türelmetlenül várom a leveleket. Írtam egy levelet a vonaton, és a vonatparancsnok, egy zászlós megígérte, hogy Volócon feladja. Édesanyám okvetlen írja meg, hogy megkapta-e ezt a levelet! A kifelé utazáskor előttünk siklattak ki egy vonatot. Én 3 kilós csomagot küldhetek innen haza. Remélem tudok mit küldeni haza. Lakásom elég kényelmes. Már amilyen lehet ebben a nyavalyás Oroszországban. Fánk van elég. Kocsijaink egész nap fuvarozzák a fát a nem éppen közeli erdőből. Vizet egészségügyi okokból nem iszunk. Csak teát, vagy kávét. Századparancsnokom^xii ma kiment a Don partjára szemrevételezni a helyünket arra az esetre, ha ki kell menni. Ez akkor következik be, ha az orosz megindítja a téli támadást, és szükség lesz ránk. Itt 3 órakor már sz^xiiiürkül és 4-kor már koromsötét van. Kárpáthy Olivér^xiv itt van ebben a faluban, ahol én, csak a másik oldalon, tőlem fél kilométerre, de telefonálhatok is neki át.

Most visszatérek a dolog lényegére. A csomagküldéshez szükséges szelvényt útnak indították, remélem meg is kapja. Megérkezése után lehet kezdeni a csomagküldést, és mivel havonként csak egykilósat lehet, alaposan meg kell válogatni, és csak a legfontosabbakat küldeni. Gyufát és szappant például nem kapunk, ezért minden hóban kérek egy doboz gyufát és egy darab szappant (Az első csomagban szappantartót is kérek, mert nem tudom a szappanomat mibe tenni), egy-két szál gyertyát, mert a petróleum amit kapunk nem elég ezeken a hosszú estéken, ezért kell valamivel pótolni. A kis villanylámpába ha tudnak szerezni megfelelő körtét, szintén jó volna, mert nagyon sokat kell használni és félek, hogy ki fog égni! A körte mérete: két és fél voltos és egy amperos. Az utóbbi is fontos, mert a két amperos körte már nem világít, csak pislog. Ha nem volna ez a lámpa, négy óra után nem tudnék kimozdulni a házból felhős időben. Rengeteg a gödör és a szakadék. Egy-egy kis üveg szesz szintén nem ártana. A beretvámat is kérem élesítesse meg és küldje el, mert nem egészen úgy van, mint ahogy én elképzeltem! Hetenként háromszor használatba kell venni. Ha aztán jut még hely almának és tésztának, azt boldogan fogom elfogyasztani, csak küldjék! Még rádiózni is lehet a faluban több helyen is (Olivérnál), de tésztát és gyümölcsöt szerezni, azt nem. Pedig a skorbut ellen csak a gyümölcs véd meg. Jó, hogy eszembe jut!

Édesapámnak azt üzenem, hogy előbbrejutás szempontjából egy „kicsit” lefőztem, mert Harkovon jóval túl vagyunk.^xv A puszták (tanyák) eltűntek, a parasztok élete megváltozott, mert földjüket elvették. Sajátjuk csak a putrijuk és a körülötte lévő néhány négyszögöl föld. A szentképek majdnem mindenhol megtalálhatóak. A vallásosságot nem sikerült a parasztokból kiölni.

Erzsikének üzenem, hogy legyen engedelmes, jó kislány és ha valamit tesz, kérdezze meg azt a két valakit, hogy mit tegyen, hogy helyesen cselekedjék. Sokat gondolok rá, mert ez a vékony aranygyűrű szinte kényszerít, hogy rá gondoljak. Névnapja alkalmából innen messze idegenből küldöm jókívánságaimat. Ajándékképpen a jó Isten hallgassa meg kívánságait!

Nagymamának üzenem, hogy ne bánkódjék miattam, mert jó dolgom van. Nehogy bánatában meghaljon, mire hazakerülök, mert szeretném hogy sokáig gyönyörködjék kis katonájában!

Édesanyának ezerszer köszönöm azt a gondoskodást, amivel útba indított. Bizony a gyapjúharisnyának és a likőrnek nagyszerű hasznát veszem, mert ilyet itt bizony aranyért sem lehet kapni. Az a kis csomag, amit utoljára a kezembe nyomott, szintén jó volt. Kivált a benne lévő sütemény. Ha megmondta volna, hogy mi van benne, bizony hogy nem veszekedtem volna vele miatta!

Édesapának sem felejtem megköszönni a cukrot, amit utoljára a kezembe nyomott. Egész úton szopogattam a vonatban. A villanylámpánál kitűnőbb ajándékot pedig nem hiszem, hogy tudott volna adni. Nagyszerű ebben a sötét világban.

Juliska nénit, Pali bácsiékat, Erzsike testvérét, Mihály bácsiéket, Mohaiékat, Tótékat (homokos) és a többi ismerőst is szeretettel üdvözlöm. Ha kérdezi valaki, merre vagyok, a felelet: Valahol Oroszországban.

Még sok mindent tudnék írni, szinte kifogyhatatlanul, de azt hiszem ez is elég hosszú ahhoz, hogy egy hétig olvasgassák, és körözzék a családban. Remélem minőségével és mennyiségével Erzsike is meg lesz elégedve!

Végezetül azt kívánom, hogy minél előbb épen, egészségesen viszontláthassuk egymást. Édesanyámat, Édesapámat, nagymamát, Édesanyát és Édesapát na és természetesen Erzsikét is sokszor ölelem és csókolom: Laci.

Scserbatovo, 1942.XI.14.

[Utóirat]

Ez az üres oldal kísért, kénytelen vagyok még írni. Még írógépünk is van. Ebből is sejthetik, hogy milyen jó helyen vagyunk. Olyan a szobánk, mint valami iroda. Édesapámnak mennyire igaza volt, mikor azt mondta, hogy jó lesz, ha megtanulok gépelni! Hát most igazán nagy hasznát veszem itt, mert nem unatkozom. A századnál mindent én gépelek, mert én tudok a legjobban. De más unaloműző is van, nem csak a gépelés. Olyan halomban áll a sok újság, hogy fűteni lehet vele. Persze mind régi. 20-25 napos. Sok a képes újság is, és ennél nem számít, hogy milyen öreg. Signaltól^xvi kezdve a katonaújságig^xvii minden. Akit leváltok, egész szekrénnyel hagy rám. Az olvasásnál csak az a baj, hogy nagyon rövidek a napok, és az este egy szál gyertyánál vagy a nem sokkal többet érő petróleumlámpánál nem tanácsos rontani a szemet. Megjegyzem foglalkozás csak ritkán van, úgyhogy ráérek nappal is olvasni. Kárpáthyéknál villanyvilágítás van. Persze egészen gyenge dolog, de az mégiscsak villany. De a rádió az nagyon rendes. Ha mást nem, hát a pontos időjelzést mindig van időm meghallgatni. Most jött éppen egy muki és meséli, hogy november végén megkezdődik a hadosztály leváltása.^xviii Ha minket is leváltanak - és engem, mivel most jöttem ki, itt nem hagynak -, januárra talán otthon leszek. Bár adná a jó Isten! Rommelékat úgy látszik, elpüfölik Afrikában.^xix Hallom, a németek megszállták egész Franciaországot,^xx és hogy az olaszok lába alatt melegszik a talaj.

Ma 15-e vasárnap. Ma is, mint minden vasárnap, tiszti étkezde van. A mai ebéd elsőrendű volt. Húsleves, sült hús, máj, tört burgonyával. És a vége, az volt a legprímább: valami gyümölcskonzerv. Nagyon kitűnő volt. Két adagot vettem belőle. Bárcsak már itt volna a következő vasárnap. Foglalkozás nincs. [A] Hideg elég nagy és szállingózik a hó. Egér annyi van, hogy nem találunk már helyet, ahová az élelmet elrakjuk. Most együtt lakom a századparancsnokommal, de holnap, ha elmegy a Hetyey hadnagy - akit leváltottam -, akkor át fogok költözni az ő lakásába. Mégiscsak jobb egyedül lakni! Illetve hát nem egyedül, mert egy ember nem lakhat külön házban a megskalpolás veszélye miatt. Ott van velem a legényem, a kocsisom, és még valaki a szakaszomból. Olvasnivaló van bőven, több kocsi fa is van az udvaromon - csak el ne vinnének bennünket egy házzal odább -, csak kitelelnénk valahogy ebben az átkozott faluban! A lábam teljesen meggyógyult, a bakancs egészen kényelmes. Csizmát egyelőre nem sikerült szerezni (most igényeltünk 4 párt), de felvettem egy tiszta, új, duplatalpas bakancsot, ami jó nagy és sok lábbelit lehet belehúzni, úgyhogy biztos nem fog megfagyni a lábam. Legrosszabb esetben majd fázik. Már most van a században néhány lábfagyás. Mi lesz később? Az a baj, hogy az új bakancsok mind szűkek és szorítják a Jankók lábát. Nekem természetes, hogy jutott megfelelő nagy bakancs. Bakancszsírt is szereztem egy egész dobozzal. A kifelé utazásról eszembe jutott most, hogy ami Munkács után történt, arról nem tudnak semmit. A munkácsi egy napos pihenő után a reggel induló katonavonattal mentem tovább a határ felé. Felejthetetlen élmény számomra ez a néhány órás utazás. Olyan gyönyörű vidéket még nem láttam. Lavocsnéra reggel érkeztünk és egész nap esett az eső. A személyirányítóban elvégeztem a szükséges tennivalókat és kint a peronon lehetett várni este 21 óráig, mert akkor indult a vonatunk. Itt láttam egy olasz katonavonatot, mely szintén a frontra ment.^xxi Beszélgettem is az olaszokkal, már ahogy megértettük egymást. A fölszerelésük, már a ruházatot értve, elsőrendű. Olyan bundákat és csizmákat láttam, hogy tátva maradt a szám. Levocsnéből indulva egész éjjel robogott vonatunk Lengyelországon keresztül. Lemberg mellett mentünk el másnap, mikor kitekintettem a vonatból. Nem akartam hinni a szememnek: Fehér volt kint minden. Először csak egész vékony volt a hó, másnap már láttunk szánkót és itt is, ahol most vagyunk, javában szánkóznak a gyerekek. Hogy is olvadna el a hó, mikor állandóan 10-15-20 fok hideg van. 9 napig utaztam, most jut eszembe, hogy nem végig kényelmes magyar vonattal, mert az nem jön végig, az utolsó 80 kilométert német vonaton tettem meg. Olyan hideg volt, világítás nélküli, hogy szinte odafagyott az ember a fapadra, mivel hogy 3. osztályú kocsikból állott. Az út javát állva, topogva töltöttem. Osztrogozsszkból autóval mentem a hadosztályparancsnokságra, még mindig nem tudva, hol a századom. Onnan aztán kocsival tovább... Vége.

III.

[Vitéz Pordány László levele édesanyjához]

1942. XII. 16.

Drága jó Édesanyám!

Ezt a levelet már új faluban írom,^xxii mely közelebb van ugyan [front]vonalhoz, de sokkal szebb, világosabb, jobban fűthető, padlós lakásom van, mint az előző községben. Dec[ember] 1-13-ig kint voltam a vonalban, szemben az orosszal 100-150 m[éter]re. Nagyon sok tapasztalattal, élménnyel gazdagodva tértem haza, agyonfáradva, de ép bőrrel és egészségesen. Sajnos két lovam elpusztult, de hát háború van. Az új faluban gyönyörűen lehet hallani az ágyúdörgést, géppuskakattogást, de hát ez már megszokott dolog nekem.

A kocsisom, Dobos bácsi most otthon van szabadságon, vele küldtem el ezt a levelet is, és tőle küldhetnek visszafelé csomagot (2-3 kilósat). Nagyon szívesen el fogja hozni. Hogy mit küldjenek, azt külön kihangsúlyozom, nehogy fölösleges holmival terheljenek engem és Dobos bácsit is. A ládám úgy tele van konzervvel, pálinkával, s egyéb gyümölcsfélét tartalmazó üvegekkel, hogy a többi holmimat egy lőszeresládába kellett raknom, de abba sem tudtam már utoljára bepakolni. Azt tudja (megírtam), hogy egy árverésen vettem két csomagot (szalonnát, rumot, süteményt) és azóta is már egy csomó ennivalót, azonkívül olyan adag császárhúsokat kapunk egy evésre, ami nekem két-háromra elég. Úgyhogy a hazai szalonna nemhogy fogyott volna, hanem szaporodott.^xxiii A hazai lekvárt sem bontottam még fel, sőt egy hasonló üveggel szaporodott. Szeszt még véletlenül se küldjenek. Jelenleg van 3 liter és minden nap kapunk ezentúl ˝ decit, úgyhogy valószínű szeszt is fogok eladni. Szappant se kérek, azt is kaptunk, de szappantartót legyen szíves, küldjön! Borotvaszappant is kaptam. 1 csomag gyufát, fogkrémet, borotvát, tésztafélét kérek! Meleg ruhával velem együtt mindenki el van látva. Képzelheti milyen teher, ha ennek ellenére még hazulról is küldenek meleg ruhát, bár az illető megírta a helyzetet, de otthon a biztonság kedvéért mégis feladták a téli ruhát.

Most fogok feladni 300 P[engő]t. Remélem meg fogja kapni hiánytalanul. Remélem tavasszal leváltanak bennünket, de azt is remélem, hogy addigra egy fillér adósság sem lesz, sőt... Természetesen a „sőt...” csak abban az esetben érvényes, ha közbe nem jön valami váratlan kiadás. A kis csomagban küldött cigarettát mikor megláttam, majd hanyatt estem, de két nap múlva már el is adtam, illetve a legényem, 10.5 márkáért, azaz 17.22 P[engő]ért. Ez a pénz is megy hazafelé. Jó, hogy eszembe jut! Egy 1943-as naptárt (egész picit, a Dunántúllal^xxiv szoktam kapni, egy összehajtható lap az egész) küldjenek.

Erzsikének megígértem, hogy a télen néhányszor elmegyünk színházba. Az ígéretemet teljesíteni fogom, ha a jó Isten is úgy akarja, de ha valami jó darabot adnak, és ha van kedvük, Édesanyámmal is elmehetnek. Nekem sajnos itt kell lennem, de a jó Isten bizonyára tudja, hogy miért, és én biztosan tudom, hogy ez így van jó[l]. A küldendő csomagban olyan kimerítő levelet írjanak, Édesanyám, hogy egy hétig olvashassam! Dobos bácsi címe: Dobos Sándor, Nagyberki (Somogy m[egye]), Kaposvár felé a 2. állomás Dombóvártól. Ha gondolja, hogy személyesen beszél az öreggel, írja meg neki, hogy melyik vonattal jön, és ő kijön Édesanyám elé az állomásra. Nagyon szívesen fogja látni és sokat fog mesélni.

Édesanyámat Édesapámmal, Nagymamait, Édesanyát, Édesapát, és Erzsikét nagyon-nagyon sokszor csókolom, az ismerősöket üdvözlöm: Laci.

IV.

[Balatonyi Erzsébet (?) feljegyzése a Donhoz küldött csomagokról]

Lacinak küldött levelek s egyéb küldemények jegyzéke.^xxv

1. 1942. november 10. - Lap
2. 1942. november 12. - Lap
3. 1942. november 12. - Lap
4. 1942. november 16. - Lap
5. 1942. november 17. - Lap
6. 1942. november 18. - Lap
7. 1942. november 19. - Lap
8. 1942. november 22. - Lap
9. 1942. november 23. - Lap
10. 1942. november 24. - Lap + Feladtam a 22-iki „Képes vasárnapot”.^xxvi
11. 1942. november 25. - Lap
12. 1942. november 26. - Lap + a 15-i és 22-iki „Pécsi Naplót”^xxvii
13. 1942. november 27. - Lap + 5 drb. 10 dekás csomag: 3 birssajt, 1 dió, 1 mazsola
14. 1942. november 28. - Lap Számozva innen!^xxviii
15. 1942. november 29. - Lap
16. 1942. november 30. - Lap + A legfrissebb „Képes Vasárnapot”, egy „Szebb jövőt”^xxix újsággal és 3 drb. „Református jövőt”^xxx (nov. 5., 19. és 26. számok). Ezenkívül 5 drb. 10 dekás csomag: 3 mézescsók, egyikben 2 szál gyertya és gyufa, az utolsóban cigaretta.
17. 1942. december 1. - Lap + Társaslap kézimunka óráról 1-én.
18. 1942. december 2. - Lap + Feladtam a nov. 29-i és dec. 1-i „Pécsi Naplót”.
19. 1942. december 2. - Lap
20. 1942. december 3. - Lap
21. 1942. december 4. - Lap Feladtunk az irodából egy társaslapot is.
22. 1942. december 5. - Lap
23. 1942. december 6. - Lap a karácsonyi vásárról, több aláírással.
24. 1942. december 6. - Levél és fénykép.
25. 1942. december 7. - Lap
26. 1942. december 8. - Lap
27. 1942. december 9. - Lap + Feladtam a dec 6-i. „Képes Vasárnapot” és „Magyar Erőt”.^xxxi
28. 1942. december 10. - Lap
29. 1942. december 11. - Lap + Ma adtuk fel szelvényre az első 2 kg-s csomagot, melynek tartalma: kolbász, 4 alma, püspökkenyér, birssajt, csoki, 3 szál gyertya, szappan- és fogkefetartó.
30. 1942. december 12. - Lap + Feladtam a dec. 6-i és 8-i „Pécsi Naplót”.
31. 1942. december 13. - Levél
32. 1942. december 14. - Lap
33. 1942. december 15. - Lap + Feladtam a legújabb „Képes Vasárnapot”.
34. 1942. december 16. - Lap a disznóölésről aláírásokkal.
35. 1942. december 17. - Lap
36. 1942. december 17. - Karácsonyi levelező lap
37. 1942. december 18. - Lap
38. 1942. december 18. - Karácsonyi lap. Feladtam egy „Szebb Jövőt”, benne kis karácsonyfaág, stb.
39. 1942. december 20. - Lap a disznótoros vacsoráról.
40. 1942. december 21. - Lap
41. 1942. december 21. - Karácsonyi lap
42. 1942. december 22. - Lap
43. 1942. december 24. - Karácsonyi lap
44. 1942. december 25. - Lap
45. 1942. december 26. - Kék válaszos levelező lap
46. 1942. december 26. - Karácsonyi lap
47. 1942. december 27. - Lap
48. 1942. december 28. - Lap
49. 1942. december 28. - Lap
50. 1942. december 29. - Lap (Ma 6 drb. Lapot kaptunk!)
51. 1942. december 30. - Kék válaszos lap (II.)
52. 1942. december 31. - Lap + Feladtam „Képes Vasárnapot”, 2 „Református jövőt” és egy „Pécsi Naplót” (29-i).

Isten kegyelméből véget ér az óesztendő!

1943. Isten nevében!

1. 1943. január 1. - Lap (anyukáéknál gépeltem).
2. 1943. január 2. - Lap
3. 1943. január 3. - Lap (Dobos bá-nál).
4. 1943. január 4. - Feladtam a dec. 25-i, 30-i és 31-i „Pécsi Naplót”.
5. 1943. január 5. ^xxxii
6. 1943. január 6. - Feladtam a jan. 3-i „Pécsi Naplót” és „Képes Vasárnapot”.
7. 1943. január 7. - Lap (írógéppel)
8. 1943. január 8. - (2 lap, folytatásos, összefűzve, a főzőtanfolyamról, moziról, stb.)
9. 1943. január 10. - Levél, benne újévtől a naptárcetlik.
10. 1943. január 11. - Lap + Feladtam a „Képes Vasárnapot” és a vasárnapi „Pécsi Naplót”.
11. 1943. január 13. - Lap
12. 1943. január 15. - Lap

V.

[Balatonyi Erzsébet levele jegyeséhez, Pordány László zászlóshoz]

[1943.III.16.]

Kedves, drága Lacikám!

Örülök, hogy Lászlófi úrral elküldhetem ezt a kis csomagot. Édesapád ma meghozta a gallérokat, s azon törtem a fejem, hogy legalább 1 dobozzal elküldök postán. De így még jobb, így legalább biztosan megkapod. Itt küldöm a bizonyítványt is, ha szükség lenne rá, hogy a jegyeket megkaphasd. Ha valami történik a helyzetedben, okvetlen telefonálj, s azonnal megyek.^xxxiii

Sokszor csókolunk mindannyian: Édesed

943. márc. 16.

VI.

[Vitéz Pordány László levele édesanyjához]

1943.III.19.

Drága Anyukám!

Este fél 9 van, de addig nem fekszem le, amíg ezt a levelet meg nem írom. Sajnos most nem érek rá minden nap írni, mint Oroszországban. Nagyon el vagyok foglalva. Már reggel 7-re be kell menni a laktanyába. Délben csak annyi időm van, hogy az ebédet bekapom és 14 órára már be is mehetek. Volt egy másfél napos járőrgyakorlat, ma délben jöttünk haza. Egy nagy erdőben egész éjfélig „partizánokkal” harcoltunk. Éjfél felé meguntuk a harcot és az ellenséggel együtt beszállásoltuk magunkat egy faluba. Reggelig pihentünk és másnap délelőtt folytattuk a gyakorlatot. Persze a századparancsnokunk Kaposváron ezalatt üdült. Mi pedig alantos kutyák nem bolondultunk meg, hogy reggelig kint megfagyjunk. Éjfélkor fegyverszünetet kötöttünk. Testem-lelkem megunta már ezt a cserkészéletet. Különösen rossz így vidéken egyedül. Holnap például gyászmisére vagyok kirendelve. A ruhát úgy kell összekoldulni. A kiképzés erőltetett ütemben folyik, mert nem lehet tudni, mikor kerül a nép ellenség elé. Szó van arról, hogy a nyár elején lesz Várpalotán egy tiszti zászlóalj. Hát nem szeretnék még egyszer géppuskát cipelni.

A lábamon a törés kifakadt a menetgyakorlat alatt és hála Isten azóta nem fáj úgy. Lászlóffy úr által hozott gallérokat megkaptam, valamint a lapot is. Mi hírlik a háborúval kapcsolatban odahaza? Most már látom, abba kell hagynom az írást, mert nem látom már a betűket sem. Nem csoda, hisz elmúlt éjjel alig aludtam. Holnap majd folytatom.

Reggel 8 óra van. Felöltöztem a kölcsönkért ruhába. A karszalag egy ócska fekete női harisnyából lett felvágva... Jó volna, ha itt lenne a ruhám, de ezt csak akkor lehet elhozni, ha rendes, állandó lakásba költöztem. Ha eljön, tiszta fehérneműt, lábkapcát hozzon magával! A gallérok közül egyet feltettem, nagyon jól áll.

Ne haragudjanak meg, hogy nem kap mindenki mindenről hírt rólam, hogy egyszer ide, egyszer oda írok ,de rettenetesen el vagyok foglalva. Úgyis tudom, hogy kölcsönösen elolvassák a leveleket.

Ölelem és csókolom a család minden tagját!

Laci.

Kaposvár, 1943.III.20.

VII.

[Dobos Sándor^xxxiv levele Balatonyi Erzsébethez és Pordány Lászlóhoz]

Nagyberki, 1943. május 25-én.

Bajtársi üdvözlet!

Szeretettel üdvözlöm kedves zászlós úr és kedves kisasszony! Ezer bocsánatot kérek tlük, hogy sosem tudatom Önökkel, hogy mi van velem, és mi van a csomaggal.

Kedves zászlós úr, mikor én kiértem december 19-én, én már csak Kurszkig^xxxv mentem, ahol a vonat beérkezését várta egy ezredes és sok-sok katona. És az ezredes parancsára mindenkinek le kellett adni minden csomagot és elvitték úton ki a kórházba a sebesülteknek. Én tehát nem bontottam fel, és nem tudom mi volt a tartalma. Engem igen lesújtott ez a látvány, különösen, mikor arra gondoltam, hogy a kedves jó gazdámmal nem találkozom. Kurszkból pedig elvittek bennünket. Scsigryben^xxxvi a tavalyi védőállást kellett elfoglalni, de csak ez is négy nap tartott, mert kivert az orosz. Persze együtt voltunk mi hárman, Perecsényi főhadnagy úr,^xxxvii Szántó és én. Egy hónapnyi bolyongás után találkoztunk össze a mi embereinkkel, vagy tízzel, majd utóbb 30-an gyűltünk össze.^xxxviii Ezekkel jöttem most haza. Kaposváron voltunk három hétig, megfigyelés alatt. Végre hazaértem.^xxxix Mindjárt a zászlós úr után érdeklődtem, amerre csak egy katonát láttam, mert mindig eszemben volt, az a szava, mikor elváltunk egymástól. Tavolzsankán^xl azt mondta, vigyázzak magamra, mert ő szívből vár vissza, mint senki a századból. És igen sajnálom, hogy én mégsem tudtam teljesíteni és megőrizni a rám bízott csomagot. Én a 16 csomag közül a zászlós úrét nem akartam leadni, vitatkoztam a katonákkal, mire odalép a Perecsényi főhadnagy úr, és azt mondja, adjam le, majd ő felel érte a zászlós úrnak.

Kedves bajtárs úr! Igen sokat tudnék mondani, de már levélben nem akarom foglalni. Kérem önöket, egyszer látogassanak meg és hogy mikor, tessék megírni! Most többet nem írok, tekintettel [arra] hogy igen rosszul írok. Lábfájásban szenvedek, és most Isten legyen velük! Üdvözletem, édesapját és édesanyját sok jó egészséget, és önt is és a kedves menyasszonyát! Ha megkapják, írjanak!

[A levél elején más kézzel:] Kedves kisasszony, a lapot megkaptuk, a Donbos bácsi éppen akkor ért haza leszerelve.

Balatonyi Erzsike és vitéz Pordány László
eljegyzési értesítője

Jegyzetek:

iAz adatok a birtokomban lévő Születési anyakönyvi kivonatból valók. Később az édesapát alhadnagyként és vitézként említik, utóbbit fia is használta. Az anyakönyvi kivonat Kaposváron készült, folyószáma: 322.

iiAdatok a nálam lévő értesítőkből.

iiiAz alakulat a 10. könnyű hadosztály fogatolt seregvonatcsoport parancsnokságának alárendeltségébe tartozott, fegyverzetét 10 darab géppuska alkotta. Lásd: Lukács Bence Ákos-Szabó Péter: A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban. Bp.: Zrínyi, 2015. 16. o. A század a zászlós érkezésekor már csak 6 géppuskával rendelkezett, mert augusztusban 4-et át kellett adnia a 36. gyalogezrednek. Január 15-én a maradék hatot is kiosztották a szovjet ékek ellen ellentámadást indító 6. gyalogezrednek. Lásd: u.o. 323. o.

ivA Molnár Balázs makói cipészmester és Putnoki Rozália lányaként Molnár Erzsébetet gyermekként örökbefogadta Balatonyi István és felesége, így 1930-ban az ő családnevüket vette fel.

vA dátum nélküli papírszeleteket a tartalmuk keltezi. 1942. őszén november 6-a esett péntekre, és a [minden bizonnyal] Pordány László édesanyja által vezetett küldeménylista is november 10-vel indul.

viA levél hátoldalán egy hivatalos levél van, amelyben a Magyar Királyi Államvasutak elutasítja Vitéz Pordány László felvételét a forgalmi főosztályra 1942. március 19-én.

viiUtóbbit Pordány Lavozsne néven említi. Fontos vasúti központ a Csap-Lemberg vonalon, lengyel neve Ławoczne, ma Ukrajnában Lavochne.

viiiA levélben Serbakova áll, de a megadott koordináták egyértelműen Scserbakovora illenek, így nyilván erről a kis faluról van szó.

ixVitéz Pordány László a frontra indulás előtt jegyezte el leendő feleségét Balatonyi Erzsébetet.

xA IV. hadtestbe osztott 10. könnyűhadosztály zömében somogyi alakulatokból állt.

xiSzámomra ismeretlen illető.

xiiValószínűleg Perecsényi István tartalékos főhadnagyról van szó. Lásd: Lukács-Szabó, i.m. 322. o.

xiiiÁthúzva: Az alumínium poharat is küldje el Édes. Végére utólag ceruzával: Szereztem közben.

xivIsmeretlen.

xvLászló édesapja, az alhadnagyi rangig jutó Pordány Gyula ezek szerint az Első világháború során Harkovig jutott, mikor a Központi hatalmak seregei megszállták Ukrajnát 1917-18-ban.

xviA Signal a német Wehrmacht képes katonaújságja volt, természetesen erősen propagandisztikus, ahogy minden ilyen jellegű sajtótermék. Az 1940 áprilisában alapított kéthetilap 2.5 millió példányban készült, 30 nyelven, közte magyarul.

xviiTeljes nevén: Magyar Katonaújság. A királyi honvédség lapja katonák részére a II. világháború idején.

xviiiNem került rá sor. Egyes alakulatokat leváltottak, de az első nagyobb volumenű cserére éppen a januári szovjet támadás megindulása előtt kezdődött, tovább növelve a káoszt.

xixRommel német-olasz hadserege 1942. november 4-én szenvedett döntő vereséget El-Alameinnél.

xxMiután a Fáklya-hadművelet során az angolszász hatalmak megkezdték a Vichy-Franciaország kezén lévő észak-afrikai gyarmatok megszállását, Hitler már nem bízott a Pétain-féle francia állam hűségében és 1942. november 10 és 27 között német és olasz csapatok szállták meg Vichy-Franciaországot.

xxiEkkoriban szállították ki az orosz frontra az olasz 8. hadsereg utolsó alakulatait.

xxiiValószínűleg a később említett Tavolzsanka nevű településről van szó, Osztrogozsszktól 10 km-re északkeletre.

xxiiiA Don-kanyarban frontvonalban lévő katonák közismerten rossz élelmezése nem a hanyag ellátásnak volt elsősorban köszönhető, hanem annak, hogy a hadsereg nem rendelkezett szállítókapacitással. 1942. decemberére a lóállomány leapadt, a benzinkészlet megcsappant, és a 2. hadsereg amúgy sem bírt elegendő teherautóval.

xxivA Dunántúl című napilap 1911 és 1944 között jelent meg Pécsett. Történetére: Kerekes Imre: Egy pécsi napilap, a Dunántúl története (1911-1944). Online:

http://epa.oszk.hu/00000/00021/00364/pdf/MKSZ_EPA00021_1996_112_01_067-081.pdf

xxvA vízjeles papír fejlécén a pécsi Erzsébet Királyné Magyar Tudományegyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának körpecsétje, magyar címerrel.

xxviA Képes Vasárnap vasárnaponként megjelenő kifejezetten képes hetilap volt.

xxvii1944-ig megjelenő pécsi napilap.

xxviiiA katonáknak küldött levelező lapokat meg szokták számozni, hogy az esetleges kimaradást észleljék, és megkönnyítsék az olvasási sorrendet.

xxixA Leventemozgalom képes újságja volt, hetente jelent meg.

xxxOrszágos református hetilap 1940 és 1944 között, melyet Ravasz László szerkesztett.

xxxiA Magyar Erő jobboldali újság volt, szerkesztője 1941-től Nyírő József.

xxxiiValószínűleg lemaradt a „Lap” szócskát jelző macskaköröm.

xxxiiiA levél értelme kétségtelenné teszi, hogy a zászlós ekkor már Magyarországon tartózkodott. A következő levelekből kiderül az is, hogy Kaposváron volt a laktanyában.

xxxivA korábbi levelekben említett Dobos bácsiról, Dobos báról van szó, aki a zászlós kocsisa volt a Don-kanyarban.

xxxvA levél nagyon rossz helyesírással van írva, láthatóan nem gyakorlott levélíró volt Dobos bá. Itt Kurc van írva, amit én némileg önkényesen Kurszknak vélek.

xxxviScsigry orosz város, Kurszktól 55 km-re keletre. A levélben Csigriként szerepel.

xxxviiA levélben Pécsényi áll, de minden bizonnyal Perecsényi István tartalékos főhadnagyról van szó, aki a 10. könnyűhadosztály légvédelmi géppuskás századának parancsnoka volt. Lásd: Lukács-Szabó: I.m. 322-324. o. Perecsényi 1942. december 19-én ment szabadságra, majd február 23-án tért vissza alakulatához, amely addigra igencsak leapadt.

xxxviiiBerkes Pál főhadnagy szerint, aki Perecsényi távollétében vezette a századot, február 26-án Kolicsevkán mintegy 35 fő legénység és egy tiszt alkotta az alakulatot, amivel így Dobos levele jól egybecseng. Lásd: Lukács-Szabó: I.m. 324. o.

xxxixHogy Dobos Sándor ezeket leírja a zászlósnak, egyértelművé teszi, hogy utóbbi 1943. februárjának végén már nem volt ott a légvédelmi géppuskás századnál.

xlA levélben Tavolsaka szerepel.