2024. május 29., szerda

Könyvajánló: Steve Cavanagh: Eskü alatt

 Könyvajánló:

Steve Cavanagh: 
Eskü alatt



Budapest: Álomgyár, 2024
429 oldal
Eredeti megjelenés: The Liar (2017)
Fordította: Abrudán KatalinEddie Flynn, 3. rész

Újabb Cavanagh-könyvajánló a blogon? Hogyne. Már a Tizenhárom című - nálunk bemutatkozó - kötetét is egészen remeknek tartottam, a sorozat utólag kiadott első részét (48 óra) pedig felvettem a tavalyi év legjobb könyveinek listájára. Azonban az idén olvasott második és harmadik Eddie Flynn-regény felűlmúlja ezeket is! Az egészen zseniáls Vádalku kivesézésére alighanem majd az ezévi összefoglalóban fogok sort keríteni, ám a tegnap befejezett Eskü alattról még most, frissen írok egy rezümét, amíg ujjaimban érzem a lapok tapintását. Esküszöm, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat írom (de legalábbis keveset lódítok vagy hallgatok el)! 

A regény zsánerét tekintve a korábbiakhoz hasonlóan akciódús tárgyalótermi thrillernek tekinthető. Mivel önálló "egykötetes" történet, ám sorozat része is egyben, a mű első negyede hemzsegett az ismétlésekben, visszautalásokban. Ez persze egyszerre hasznos és haszontalan. Hasznos, hiszen önállóan is olvashatóvá teszik a regényt, s megismerjük főhősünk előtörténetét, u
gyanakkor kissé untathatják az Eddie Flynn életének misztikumába már beavatott olvasókat. Ebből adódóan alighanem azok fogják még jobban élvezni ezt a regényt, akik új olvasói Cavanagh-nek. 
A sztori kezdetén Flynnt váratlanul felkérik ügyvédnek egy tinirablással kapcsolatos esethez, s közben barátja, Harry bíró ellen egy régi, nem túl sikeres per alapján eljárást kezdeményeznek. Hamarosan kedvenc szélhámos ügyvédünk egy családi dráma közepén találja magát, kétségbeejtő szituációban, ahol a jog és a moralitás néha feloldhatatlan ellentmondásba kerül egymással. A történések eleinte két cselekményszálon futnak, amelyek aztán a kötet végére teljesen egymásba gabalyodnak. A regény felépítése alapvetően kronológikus, ugyanakkor az E/1-ben íródott részeket időnként megszakítják múltbeli jelenetek, amelyeket más szemszögből látunk. Ez elsőre talán zavarosnak hathat, ugyanakkor segíti a szerzőt, hogy nagyobb bizonytalanságban tartson és megtévesztő sugalmazásokkal árasszon el minket, olvasókat. A regény tele van az akciófilmekből jól ismert karaktertípusokkal, közhelyes megoldásokkal, klasszikus/elcsépelt sémákkal. Cavanagh esetében azonban ez mindig ötletességgel és gazdag fantáziával párosul. Örültem, hogy a maffiás vonal ebben a regényben teljesen hiányzik, sokkal hihetőbb nélküle a történet, és szimpatikusabbá is válik protagonistánk. A karakterek a legtöbb esetben kellően összetettek, motivációikban logikusan felépítettek és Eddie Flynn még mindig nagyon szerethető főszereplő. 

Találkozunk
- arrogáns FBI nyomozóval
- tökös női zsaruval (aki ez esetben FBI ügynök)
- aranyásó feleség-féleséggel
- korrupt ügyvéddel

Akad itt aztán
- klasszikus szemfényvesztés
- sikertelen öngyilkossági kísérlet
- hamis személyazonosság

Cavanagh szerencsére úgy tudja ezeket a sablonokat keverni, hogy még helyenként indokolatlan használatukat is megbocsátjuk neki. A szerző enyhén maró humora további faktor, amely igazi élvezetté teszi az olvasást. Figyelmünk egy pillanatra sem lankadhat, mert kemény tempót diktál. A kötet rendkívül csavaros, átverések és ellenátverések követik egymást, habár itt-ott előreláthatóak egyes események. Ha egy pisztolyt látunk a színpadon, akkor az nyilvánvalóan el fog sülni, és ha egy arrogáns seggfej a nyomozó, akkor az meg fogja fenyegetni a főhőst. És ez így van jól. A tárgyalótermi vonal most kissé visszafogottabbb szerepet kap, mint a nyomozás, de a szerző mégis ebben brillírozik leginkább. nagyon élvezem az esküdtszéket és az ügyvédkedést bemutató részeket. 
Ha rangsorolnom kell, az Eskü alatt talán annyira nem jó, mint a Vádalku - előbbi egyelőre az idei favoritom -, de csak nagyon kevéssel marad el tőle. Tanúsíthatom, hogy mindenképpen roppant szórakoztató olvasmány, amely az utolsó mondatig rabul ejti az embert. Kiváló olvasmány az akciódús szórakozásra vágyó könyvmolyoknak.

A kötet fizikai kialakítása megegyezik a sorozat korábbi példányaiéval: fűzött, meglehetősen törékeny borítóval, míg színeit tekintve hozza a thrillerek manapság már "hagyományosnak" mondható vörös-fehér-fekete kombinációját. 

Értékelés:
Nyolc és fél esküdtszéki tanú a tízből.
8.5 pont

moly.hu: 96% (109 voks)
goodreads.com: 4.33 pont (10.659 szavazat)

2024. május 12., vasárnap

"Sas a piramis felett" - Napóleon egyiptomi hadjárata - youtube-on

Üdv!

Felkerült januári előadásom Napóleon egyiptomi hadjáratáról - források róla: itt - a youtube-csatornámra, s immár teljes terjedelemben megtekinthető:


Jó szórakozást hozzá!

Következő előadásom már a spájzben van:

Terméketlen félhold – A modern Közel-Kelet születése 
történelmi előadás 
Győr-Ménfőcsanak, Bezerédj-kastély
2024. május 14. kedd, 17:30

2024. május 4., szombat

Könyvajánló: Dan Jones: Essex vérebei

Könyvajánló:

Dan Jones: Essex vérebei
Budapest: Kossuth, cop. 2023


Eredeti cím: Essex Dogs (2022)
Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
508 oldal

Dan Jones-szal, mint íróval kissé hadilábon állok, mert magyarul is megjelent, populárisnak mondható történelmi köteteibe (A templomosok, A keresztesek, stb.) beleforgatva, nem találtam azokat elég szakmainak ahhoz, hogy érdemes legyen megvenni őket. Úgy vélem, a szerző sokkal inkább az eladhatóságra, mintsem a pontosságra utazik, és már a témákat is hajlamos aszerint megválogatni, hogy az kinyissa a pénztárcákat. Persze ez bocsánatos bűn, pláne egy a Channel 5 televíziónál dolgozó újságírótól. Elfogadom ezt, sőt kiemelten fontosnak tartom a nagyközönségnek szánt, jó stílusban és közérthetően megírt ismeretterjesztő irodalmat, hiszen nem mindenki akar chrestomathiát olvasni a középkori városok térszemléletéről 1346 lábjegyzettel. Mikor azonban a könyvesboltok polcain 2023 végén feltűnt - feltűnő boritóval - Jones első történelmi regénye, akkor viszont azonnal felcsillant a szemem, mert méltán bízhattam benne, hogy az egyébként jó tollú és viszonylag tájékozott szerző, képes lehet letenni egy erős regényt az asztalra.

Maga a mű egy kisebb zsoldoscsoport kalandjait mutatja be III. Eduárd angol király 1346-os hadjárata során, amely ugyebár a híres Crécyi csatában csúcsosodott ki. A csapat vezetője Loveday FitzTalbot egy vén csataló, akinek kis létszámú osztaga egy mini brit nemzetközösség: akad benne angol, skót, ír és velszi. Van itt apró termetű különleges műveletekre alkalmas csibész, meg ellenpontként meleg szívű nagydarab comic relief karakter is. Ebben nincs nagy meglepetés, szokásos sablon, gyakran élnek vele karakterközpontú regények. A rutinos mercenárius igyekszik embereit életben tartani több-kevesebb sikerrel, miközben megelevenednek előttünk az egykor tényleg megtörtént városostromok és összecsapások képei a Százéves háborúból. Tetszett, hogy Jones egy-egy valós krónikarészlet történéseit mutatja be a zsoldoscsapat szemszögéből, ez nagyon ötletes volt. Az író ezáltal maró gúnnyal mutatja be, hogy a középkori történetírók hajlamosak lehettek megszépíteni a történéseket... A regény meglehetősen nyers, és minden pátosztól mentesen mutatja be a középkori hadviselés brutalitását. Erőszak, vér, sár, folyón történő átkelés problémái, felégetett városok, kivégzett civilek.  Láthatóan nem akart lovagregényt írni, sőt kifejezetten gúnyolja időnként ezeket az ideákat. Ez rendben, tényleg nem célszerű, és nem életszerű egy steril középkort adni vissza a lapokon, hiszen nem is volt az. Kivehető, hogy Dan Jones elég jól tisztában a korabeli hadviseléssel, és a katonák mindennapjaival: a kontingensek nem gyalogoló katonák pusztán, hanem van málhájuk, szekerük, enniük és inniuk kell. A hadjárat leírása sok szempontból nagyon rendben volt. 
Ugyanakkor egyáltalán nem sikerült az, ami a minap bemutatott Sógun esetében igen: nem kapunk kulturális bemutatót, semmit nem tudunk meg a korabeli életmódról, a középkori európai civilizációról. Nincsenek trubadúrok, szerzetesek, papok, kereskedők, általban véve nők sem igazán. Kapunk néhány faragatlan katonát, akiknek a karaktere kellene elvigye a történetet a hátán. Ám sajnos összeroskadnak e feladat súlya alatt. Dan Jones nem egy Joe AbercrombieMiközben a szerző - nagyon helyesen - mocskosnak és sárosnak írja le a hadjáratot egy olyan világban, ahol az emberekkel napi szinten borzalmak történhetnek, a szereplők egy része mégis érzelgős, nyafogós, ehhez a környezethez nem passzoló, teszetosza alak lett. A karakterek felszinesen vannak csak bemutatva, motivációikba alig kapunk beavatást. Főszereplőnkről is csak lassan csepegteti Jones a tudnivalókat, láthatóan további részeket képzelt el a regényhez. Sok esetben a szereplők cselekedetei szembemennek a józan ésszel és a középkori hitvilággal, életfelfogással, ami nem tesz jót az összképnek. Jones a saját jelenünk morális elvárásait rakja FitzTalbot fejébe, ami egészségtelen egy középkori katonánál. Nem szerencsés a humanizmust húzni rá egy zsoldosra a valódi humanizmus kialakulása előtt 100 évvel! A szereplők amúgy sem túl szimpatikusak, nem nagyon hatja meg az olvasót, mikor elveszít közülük egyet-egyet. A szerelmi szál - már amennyiben nevezhető annak - meg egészen gyenge. 
Emellett nem sikerült a könyvet sem egyenletes minőségűre, sem konzisztensé gyúrni, és ami nagyobb bajt, a viszonylag jó kezdés után inkább laposodott a sztori, mintsem javult. Sajnos Dan Jonesnak az arányokat nem sikerült megfelelően eltalálnia. Aki egy Cércyi csatáról szóló kötetet vesz a kezébe, az a csatáról akar elsősorban olvasni! Nos, ebben az esetben az 500 oldalas regényben nagyjából 20 oldal íródott erről. Édeskevés! És amit kapunk belőle, az is élvezhetetlen és zavaros. Mintha az írónak a történet közepén szólt volna valaki, hogy: 
"Figyu, Dan! Ne haragudj, de kiderült hogy felére kell csökkentenünk a nyomdaköltségeket, úgyhogy van 20 oldalad befejezni! Köszike!"
Mindent egybevetve sajnos inkább csalódott vagyok a tartalmat tekintve, mint elégedett. Míg az első fele a regénynek egészen lekötött, ugyanezt a második 250 oldalról már nem merem elmondani. Egy olvasást megér, de aligha lesz kiemelt helyen a polcomon.

A kötet fizikailag ellenben kifogástalan. A borító a címeres hadijelvénnyel/zászlóval (banner) nagyon jól néz. Nem pusztán feltűnő, hanem visszadja III. Edward vörös-kék színeit is. Ehhez járul, hogy noha pusztán fűzött a kiadvány, de mégis strapabírónak tűnik. Talán egy keményebb kötéstábla azért még jobb lett volna! Két fordító is dolgozott a köteten, de ezt csak utólag vettem észre, a magyar szövegen ez nem látszott. A kiadó munkájába nem akarok, és nem is tudok belekötni. 

Értékelés:
Némelg jóindulatú hét vörös oroszlán a tízből.
7/10 pont

moly.hu: 78.33% (6 voks)
goodreads.com: 3.94 csillag (5972 voks)
2024. május 3-án.