2022. június 28., kedd

Harcok a Kígyó-szigetért - Az orosz-ukrán háború, 4.

Harcok a Kígyó-szigetért
Az orosz-ukrán háború, 4.

A füstölgő Kígyó-sziget (Forrás: Reuters)

Miközben az orosz-ukrán háború ikonikus küzdelme véget ért Mariupolban, Szeverodonyeckért meg elkeseredett harc zajlott, én egy másik - inkább jelképes - küzdelem történéseit vizsgálgattam az elmúlt hetekben, s ezt igyekszem most bemutatni a blogomon, amennyire tehetségemből és az elérhető információkból képes vagyok. Igyekszem részletes lenni, de sok dolog megköti a kezemet, és végső soron ez egy blog. A hírek közötti eligazodást nem segíti, hogy mindkét oldal erősen dezinformál és csak azt tárja elénk, amit láttatni akar. Ez a valóságtól teljesen elszakadó dezinformációs háború izgalmas vizsgálati terep, de elég kellemetlenné teszi majd a kutatómunkáját a jövő történészeinek. Mindig nehéz tisztán látni háborúban, de amikor az egyik fél a háborút speciális katonai műveletnek nevezi, ellenfeleit meg simán nácizza, a másik pedig a megadást evakuációnak szépíti és kecskéket is bevet a nagyotmondás frontján, akkor különösen problématikus...

Ukrán katonák gyakorlatoznak a Kígyó-szigeten, 2021. augusztusában
(forrás: Az ukrán fegyveres erők vezérkarának facebook oldala)

A Ukrajna fekete-tengeri kikötőinek ellenőrzése több szempontból is fontos Oroszország számára. Részben mert hosszú távon hasznot hoz neki, ha a jelentős kikötőket birtokba tudja venni - Mariupol hagyományosan Donyeck kikötőjeként funkcionált a történelemben -, másrészt pedig ezzel árt Ukrajnának, hiszen utóbbi ország exportjának jelentős része e kapukon át jutott ki a világpiacra. Jelenleg az ukrán áruk leginkább a romániai Sulina kikötőjéből indulnak útnak, ami jól láthatóan komoly torlódásokhoz is vezet a kikötő előtt. Somkuti Bálint írt már a Fekete-tenger fontosságáról Ukrajna számára, így ezt a részt átugrom, egyébként is elég nyílvánvaló. Arról is született írás, hogy a jelenleg még ukrán kézen lévő tengerpart nem igazán kedvező földrajzi jellemzőkkel bír, mert könnyen blokád alá vonható. A két legfontosabb hajózható folyója ugyanis, a Dnyeper és a Déli-Bug ugyanabba az öbölbe - a Dnyeper-öbölbe - torkollik, s ennek déli partszakasza már a háború legelején nagyrészt orosz kézre került, végül a minap a Kinburn-félsziget immár teljesen a támadók birtokába jutott. Ezen elemzések ellenére mégis úgy gondoltam, hogy érdemes a Kígyó-szigetnek szentelnem egy bejegyzést. Remélhetőleg sikerül valami pluszt hozzáadnom a magyarul megjelent írásokhoz. 

Légifotó a Kígyó-szigetről 2021-ben, nyugatról nézve.
(forrás: innen)

A sziget északkeleti csücske, az egyik mólóval, 2021-ben.
(forrás: innen)

A Kígyó-sziget picike. Guadalcanalhoz való hasonlítását Somkuti részéről nem érzem szerencsésnek, legóvatosabban fogalmazva is igen erős túlzás. Guadalcanal valóban stratégiai jelentőségű sziget volt, amely a szövetségesek Délkelet-Ázsiában lévő természetes hátországa, Ausztrália és az Egyesült Államok közötti hajózási útvonalon feküdt. A japánok azért foglalták el 1942 májusában a Salamon-szigetek részét képező Guadalcanalt, mert így elvághatták a legfontosabb összeköttetést az USA és Ausztrália között. Emellett Guadalcanal jelentős nagyságú sziget (5302 km2, vagyis csaknem Békés megyényi), így kiváló támaszpont volt repülőgépek és hadihajók számára is. 
Mindebből a Kígyó-szigetre kevés húzható rá, bár kétségtelenül az Odessza-Várna-Isztambul hajózási útvonalon fekszik, mindössze 35 km-re keletre az Ukrajnához tartozó budzsáki részektől. Ugyanakkor a sziget hihetetlenül pici, két pontja között sehol sincs több, mint 650 méter, területe alig 0.2 km2 - a Margit-sziget ötször nagyobb! -, komoly hajót képtelen fogadni a "kikötője", és repülőtérrel sem bír. A sziget északkeleti kiszögellésének két oldalán van egy kisebb és egy nagyobb móló, ahová ki lehet kötni kisebb hajóknak, illetve a sziget északnyugati negyedében építettek ki helikopterek számára leszállóhelyet. A külvilággal ezek nyújtanak kapcsolódási pontot, replőtere nincs, és nem is lehet ilyen paraméterek mellett. A tengerről a sziget elsősorban északkeleti irányból támadható partraszálló hajókkal, ahol eleve kevésbé magas a part. Katonai támaszpontként igencsak korlátozott kapacitásokkal van megáldva, bár lokátorokkal a birtokos képes a térség tengeri- és légiforgalmát figyelemmel tartani. Annak idején még arról is vita zajlott, hogy a Kígyó-sziget egyáltalán szigetnek számít-e, vagy csupán a legközelebbi szárzföldhöz tartozó sziklaszirt! A nemzetközi bíróság végül egyébként sziklaszirtnek minősítette, amely a szárazföld része, s így Romániához került a környező tengeri talapzat zöme, nem Ukrajnához. A Kígyó-sziget tehát jogilag még csak nem is sziget (bár hétköznapi értelemben persze az)... 

Példa a Kígyó-sziget meredek partjaira 
(forrás: innen)

A Kígyó-sziget a tengerből azonnal 15-25 méter magaságba emelkedik ki a legtöbb helyen, erősen sziklás és meredek a partvonal nagy része, így csak meghatározott pontokon lehet partra szállni rajta, anyaga cementálódott üledékes kőzet, vagyis breccsa. Felszíne fennsíkszerű, és közepe felé enyhén emelkedik, nagyjából 45 méter magasságig. Hajók nem nagyon merték megközelíteni a múltban, mindössze bárkákkal lehetett partra szállni itt, mert a sziget mellett a tenger sekély, s könnyű rászaladni zátonyokra. Igencsak kietlen az egész, a növényzet csenevész, fák nincsenek, önellátásra a sziget gyakorlatilag képtelen, édesvízforrása nincs. A Kígyó-sziget régóta fontosabb pontnak számít a Fekete-tenger nyugati medencéjében, aminek fő oka, hogy a térség nem bővelkedik komolyabb szigetekben és tájékozódási pontokban.  A régi kor tengerésze rendszerint a partvonalak mentén hajózott, így viszonylag gyakran fordultak meg errefelé a hajósok. Euripidész úgy tudta, hogy itt - görög nevén -, Leuké szigetén (jelentése: fehér) temette el Thetisz nimfa Akhilleusz maradványait a trójai háború után.[1] Az ókorban emiatt szentély is állt a Kígyó-szigeten. A sziget később lakatlanná lett, talán a gót hadihajók fosztogatásai miatt a III. században, de az antik romok sokáig láthatóak voltak. 
1854. szeptember 8-án az Oroszország elleni háború során a brit és francia hajóhad e sziget közelében találkozott mielőtt Várnából a Krím-félszigethez hajózott volna az Oroszország elleni Krími-háború során.[2]  Az orosz hatóságok korábban Sulinában, mind a Kígyó-szigeten világítótornyot építettek a hajózás számára, így ésszerű tájékozódási pontnak számított.[3] A sziget fennhatóságáért a háború lezárását követően diplomáciai csatározás zajlott - mind a törökök, mind az oroszok maguknak igényelték ugyanis -, ám végül a megalakuló Románia felségterülete lett. Sok hasznot nem hozott számára, ezért egy időben azt tervezték, hogy bűntetőteleppé fejleszti, és ide küldi az államellenes bűnökben elítélteket (például a Vasgárda bebörtönzött tagjait!). Végül azonban úgy döntöttek, ez túl kegyetlen volna még számukra is.[4] Az 1937-ben ott járt magyar újságíró egyenesen a pokolnak nevezi a szigetet, amin csak sáskák élnek a penészszagú fűvön vegetálva. Még az itt "élők" által kialakított kerthez is a közeli szárazföldről hoztak földet... 1938-ban egy napilap szerint az éppen román kézen lévő szigetecske lakossága 4 őrből, egy szakaszvezetőből és 6 katonából állt.[5] A szigetről Románia lemondott a Szovjetunió javára a második világháborút követően, persze nem jószántából. A világítótornyot kiszolgáló személyzetet leszámítva a sziget lakatlan maradt egészen 1995-ig, mikor az időközben függetlenné vált ukránok a sziget körüli diplomáciai csörte miatt egy század határőrt vezényelt rá, hogy lakott szigetként utalhasson rá peres ügyekben.[6] A sziget "települése" Bile, amelyet azért hoztak létre az ukránok Patyomkin-faluként, hogy megmutassák a 2009-es nemzetközi döntés előtt, hogy a szigeten van polgári település (valójában persze nincs).  

Már a februárban kitörő nyílt háború előtt világos volt, hogy jövőbeli gazdasági szerepe - a térségbeli gázmezők - és fekvése miatt potenciálisan orosz célpont lehet, mivel kezükre kerülése esetén állandó megfigyelés alatt tarthatnák az ukrán - és NATO - légi- és tengeri forgalmat a térségben.[7] Az Atlantic Council agytröszt írása - talán kissé túlzóan - egy blokád esetén kulcsfontosságúnak tartja a szigetet, ugyanakkor szerintem elfeledkezik róla, hogy mennyire kicsi. Jelentős nagyságú hajókat nem tud kiszolgálni és légierőt sem lehet telepíteni rá, bár kétségtelen, hogy a légtér ellenőrzésére alkalmas radarrendszerek, légvédelmi- és partvédő fegyverrendszerek vagy támadó föld-föld rakéták telepíthetőek rá. 2021 nyarán Ukrajna közreműködésével a térségben tartották meg a Sea Breeze (Parti szél) nevű hadgyakorlatot, amely a hírek szerint már részben egy orosz támadásra való felkészülés jegyében telt. A gyakorlatot követően a szigeten a helyőrséget megduplázták, és szimulálták egy támadási kísérlet visszaverését is. 

Ukrán hadgyakorlat a Kígyó-szigetnél 2021. augusztusában

A gyakorlat során - mint az a fenti felvételből látható - hajók és helikopterek ellen is igyekeztek szimulálni a sziget védelmét. A kopár fennsíkon mindössze néhány régi bunker, némi álcázott tábori erődítés és a pár meglévő épület nyújt fedezéket. A sziklás talaj nem segíti a védelmet, hiszen becsapódás esetén a kőzet maga is repeszként viselkedik, lásd: Doberdó. Az ukrán védelem levegőből érkező fenyegetés ellen a felvételek szerint kézi légvédelmi rakétákkal (ha jól vettem ki 9K38 Igla bukkan fel a képkockákon), ZU-23-2-es légvédelmi gépágyúkkal (némelyik teherautóra platójára szerelve) készült. A felvételen látható még SZPG-9-es hátrasiklás nélküli löveg is, amelyet hajók ellen alkalmazhattak. A gyakorlatok során a fotókon feltűnik még legalább egy BMP-1 gyalogsági harcjármű (lásd fentebb képen), de minden bizonnyal a "támadókat" erősítette a gyakorlat során, s nem tartozott a sziget állandó védelméhez. Mint a felsorolás is sejteti, a sziget nem rendelkezett komoly nehézfegyverzettel, hiszen azok ott csapdában lennének, menekülés reménye nélkül. Augusztus elején a ukrán hírszerzés feje, Kirilo Budanov vezérőrnagy szemlét tartott a szigeten lévő erők és felszerelés felett. A sziget védőrségét 2022. februárjában az úgynevezett Izmail határőr csoport katonasága adta, létszáma nagyjából 82-85 fő lehetett. Orosz információk szerint a szigeten 2021. októberében amerikai tanácsadók folytattak kiképzést, és a szigetre a környező tengert figyelő megfigyelőrendszereket telepítettek.

Nem lehetett kérdéses, hogy egy komoly orosz akciót a helyőrség nem verhet vissza, hiszen az orosz flotta jelentős erő, amellyel az ukrán haditengerészet nem veheti fel a versenyt, s egy ennyire elszigetelt helyet képtelen megvédeni ellene. Az orosz Fekete-tengeri Flotta a háború kezdetekor 1 cirkálóval (CGHM, a Moszkva rakétás cirkáló - rá vissza fogok térni szerintem egy írásban a blogon -), 5 rakétás fregattal (3 FFGHM, 2 FFGM), azaz hat nagy egységgel rendelkezett, emellett a kisebb egységek között is vannak komoly és modern hajók, amelyek sokszor csaknem felérnek ezekkel képességeiket nézve.[8] Az ukrán védőknek ilyen hajók támogatása mellett nem lehetett valós esélye megakadályozni egy orosz partraszállást, egy olyan szigeten, amely nem sok fedezéket nyújt azok tüzérsége ellen. Mielőtt valaki a drónokat hozná fel - mint ami veszélyt jelenthez a fregattokra -, jelezni kell, hogy a Baykar Bayraktar TB2 UCAV nagy hadihajókra nem jelent komoly fenyegetést. Az ukrán R-360 Neptune rakéta - amellyel később a Moszkvát hullámsírba küldték - 870 kg-ot nyom, rajta 150 kg-os robbanófejjel, míg az egész Bayraktar TB2-es nem nyom ennyit, irányított rakétái, bombái pedig 7-21 kg-osak.[9] Utóbbiak nem képesek komoly kárt tenni egy - teszem azt - 1500-3000 tonnás hadihajóban. Emellett az oroszok február elejére - előkészítve a háborút - komoly partraszálló kapacitást csoportosítottak át a Fekete-tengeri Flottához, megduplázva annak eredeti nagyságát.[10]

A február 24-én kitört háború első napján gyorsan realizálódtak az erőviszonyok. A Moszkva cirkáló a Vaszilij Bikov korvett (Projekt 22160-as hajóosztály) megjelent a sziget közelében és felszólította a kis létszámú - nagyjából 82-85 fős - helyőrséget a megadásra, amelyet azok az ikonikussá vált "beszólással" utasítottak el.[11] Az ezt követő tüzérségi tűzben úgy tűnik egy ukrán határőr meghalt, néhány megsebesült, mire a védők megadták magukat. Az orosz védelmi minisztérium jelentése szerint 82-en adták meg magukat aznap a szigeten. A veterán Moszkva cirkáló 130 mm-es ágyúi és az igencsak modern korvett (amely nagyságát tekintve a klasszikus korok rombolóival ér fel) 76.2 mm-es lövegei ellen semmilyen eszközzel nem tudták felvenni a küzdelmet. A Vaszilij Bikov - amelynek hajóosztálya igen figyelemreméltó képességekkel bír, habár úgy tűnik légvédelme kevés! - partraszálló kapacitásokkal is rendelkezik (Projekt 02800). 
Bár először az a történet keringet, hogy a sziget helyőrsége utolsó szálig elesett a hősies küzdelemben, gyorsan kiderült, hogy ez nem igaz. Alighanem egyszerűen harci szellemet fokozni akaró tudatos hazugságról volt szó, amely érthető volt az első napok kaotikus viszonyai között. Ukrán fél később azt állította, hogy 26-án arról volt információja, hogy a határőrök közül egy fő elesett, néhányan pedig megsebesültek, így egy civil hajót küldtek "humanitárius küldetésként" a térségbe.[12] A szigeten lévő katonák kiszabadítására/eltemetésére tett ezen kísérlet nem sikerült, a Zafír mentőhajóhajót 19 fős személyzetével - benne két ortodox pappal - az oroszok elfogták, de később fogolycserét követően hazajutottak.[13] Ezt a hírt kezelték úgy egyesek, hogy a Kígyó-sziget védői fogolycsere során kiszabadultak, de valójában ez nem igaz, a határőrök zöme még mindig orosz hadifogságban van.[14] Később ugyanakkor néhányukat mégis kicserélhették, legalábbis az említett "Orosz hadihajó, menj a f*szba!" kifejezés szülőatyját, Roman Hribovot kitüntették Kijevben. [15] Hacsak ez is nem dezinformáció... Ukrán állítások szerint a védők két támadást is visszavertek 24-én, miközben a tüzérségi tűz szétrombolta a sziget infrastruktúráját.[16] Maradjunk annyiban, hogy akár így is történhetett. Az egyetlen logikus megoldás egyébként a megadás volt, és egyáltalán nem érdemes gúnyolódni azon, hogy a nagy szavak után végül a fehér zászlót választotta az aprócska védőrség. Meghalhattak volna éppenséggel, de kárt akkor sem nagyon tudtak volna okozni az oroszoknak, és a történelmben ritka holló a Zrínyi. Február 24-én estére az ukrán vezetés is kénytelen volt elismerni, hogy a szigettel megszakadt az összeköttetés, az oroszok pedig bejelentették a sziget elfoglalását.[17] A 82 hadifogolyról az orosz hatóságok másnap felvételeket közöltek, amint a Sahtar mentőhajó Szevasztopolba vitte őket, ahol vizet és élelmet osztottak nekik.[18] Az oroszok azt is állították, hogy ukrán hadihajók civil hajók fedezékében megtámadták a foglyokat Szevasztopolba szállító hajót és más orosz egységeket, de ezeket visszaverték 6 hajót elpusztítva. Itt alighanem a Zafír expedíciójának egyfajta interpretációját olvashattuk.[19] 

A sziget ukrán védőit hadifogságba szállítják. Szebvasztopol, 2022. február 26(?)
(forrás: innen)

A sziget február 24-én tehát orosz kézre került, s birtoklását május elejéig nem is fenyegette semmi. Az ukránok tengeri hajózása gyakorlatilag megszűnt az első háborús napon, Mikolajev frontváros lett, míg Odessza kikötőjét maguk az ukránok aknásították el - teljesen érthető módon - az esetleges orosz partraszállást akadályozandó. A keletebbre lévő kikötők pedig gyorsan orosz kézre kerültek. Úgy tűnik a Kígyó-szigetre légvédelmi alakulatok mellett az orosz haditengerészet speciális egységei kerültek.[20]. Ezek pontos összetétele nem ismert, de a későbbi események és ismertté vált áldozatok alapján lehetnek valamiféle sejtéseink.

A Kígyó-sziget a Maxar március 14-i műholdfelvételén. Nincs nyoma ádáz harcoknak és háborús pusztításnak. (forrás: innen)

A Moszkva április 14-i elsüllyesztésével az ukránoknak mindenesetre sikerült javítani a helyzetükön a Fekete-tenger nyugati felén, amely kihatott a Kígyó-szigetekért vívott összecsapás-sorozatra is. Azt ugyan nem tudni, vajon mennyi Neptun cirkálórakétával[21] rendelkeznek az ukránok - az eddigi események és az alapján, s hogy Harpoon rakétákat kérnek, aligha sokkal -, de az oroszok a nagyobb egységeiket inkább visszatartják a biztonságos kikötőikben, Szevasztopolban és Novorosszijszkban. Egy ekkora blamázs után, mint a flotta zászlóshajójának elvesztése, érthető a döntés, egyébként sincs valós szükség rájuk a Kígyó-sziget körüli vizeken. A helyőrség ellátását és időnkénti megerősítését kisebb hajók is képesek elvégezni. Bár a nagyobb egységek nyújtotta légvédelem nélkül azért kockázatosabbak ezek a misszók, mint az hamarosan bebizonyosodott.

Utólagos bölcsességgel úgy látszik, hogy az április 14-e után kialakult helyzetet látva az ukrán vezérkar tudatosan készült egy május 7-8-i hadműveletre a Kígyó-sziget ellen. Április 27-től folyamatos támadások zajlottak a sziget légvédelmét biztosító eszközök ellen repülőgépekkel és Bayraktar TB2 UCAV-kel. Az első erről szóló ukrán bejelentés 27-éről származik - amennyire sikerült visszakövetnem -, mikor egy Sztrela-10-es elpusztításáról adtak hírt.[22] Ilyen támadásokról több felvétel is napvilágot látott, mint például a  ZU-23-2-es légvédelmi ikergépágyú elleni akció, amelyet megsemmisítettek. 


Május 1-jéig az ukránok állításuk szerint 3 légvédelmi eszközt, egy Szterla-10-es fegyverrendszert, egy vezetési pontot és 42 orosz katonát semmisítettek meg a szigeten.[23] A támadások időrendjét nehéz összeállítani, összefoglalóan annyit mondhatunk, hogy az ukrán erők a légvédelem megsemmisítése mellett a sziget csapatokkal és fegyverekkel való megerősítését is igyekeztek gátolni május első napjaiban, így célzottan támadták az oda érkező hajókat is. A támadásokban részt vett az ukrán légierő is, Szu-27-esek bombázásáról felvétel is van. Láthatóan az épületekre, illetve az azok közt megbújó légvédelmi egységekre fókuszáltak, ahogy alacsony magasságban délnyugat-északkelet irányban áthúztak a sziget felett.[24] Az alább látható videón jól kivehetőek a légvédelmi rakéták ellen a támadó géppár által kiszórt infracsapdák is. 

Ukrán Szu-27-es vadászgépek támadása a Kígyó-sziget ellen, 2022. május elején

A sziget légvédelmének rombolása érthető okkal történt, hiszen a legegyszerűbben és leggyorsabban az ukrán erők helikopterekkel tudnak csapatokat juttatni a sziget esetleges visszafoglalására. Ehhez azonban likvidálniuk kellett ezeket, mivel a viszonylag lassú helikopterek különösen sebezhetőek MANPAD-okkal és egyéb csapatlégvédelmi fegyverrendszerekkel szemben. A támadások a felvételek szerint meglehetősen sikeresek voltak, de aligha sikerült teljesen semlegesíteni a védelmet. Az is valószínűnek tűnik, hogy az Egyesült Államok - a Moszkva elleni támadáshoz hasonlóan - hírszerzési információkkal támogatta ezeket a műveleteket. A támadásokat feltételezhetően Odessza mellől vezették.[25] Az oroszok május 2-án - nyilván a hajóik elleni támadásokra adott válaszként - csapást mértek Odessza repterére, állításuk szerint 3 Bayraktar drónt pusztítva el, de a következő napokban semmit sem csökkent az ukrán támadások ereje, így azok aligha voltak ténylegesen sikeresek. 

Ukrán Bayraktar drón Tor 9A330 TLAR-t semmisít meg, 2022. május 5-én(?). Ugyanerről egy másik felvétel is megtekinthető.

A légitámadások során az ukránok megsemmisítettek minimum egy - újabb? - Sztrela-10 és egy Tor légvédelmi rendszeret is.[26] A légicsapások időbeli sorrendjét egyelőre hivatalos dokumentumok híján nem lehet sorrendbe rakni, és messze nem biztos, hogy a felvételek közzétételének sorrendje megfelel az események sorrendjének. Összességében nincs is nagy jelentősége. A lényeg, hogy ez az időszak az ukránokról szólt a sziget felett, ráadásul videófelvételekkel igazolt akciók zajlottak le, amelyek propagandaként sem voltak utolsók. Ezzel szemben az oroszok leginkább bemondás alapján "semmisítettek meg" ukrán drónokat és repülőgépeket.[27]
A legnagyobb karriert egy kissé nehezen értelmezhető felvétel futotta be, amelyen egy alacsonyan lebegő helikoptert semmisít meg precíziós csapással egy drón. E jelenetet sokan elemezték már, hogy vajon hozott, vagy vitt volna csapatokat, felszerelést, satöbbi.[28] Olyan is állítás is volt orosz oldalról, hogy itt egy ukrán helikoptert lőnek le valójában az oroszok, de ezt a dezinformációs kísérletet gyorsan megcáfolták orosz szakértők is, mert nagyon kilógott a lóláb. Egyes értelmezések szerint kiürítési kísérlet zajlott, hogy minimalizálják az ukrán légitámadások okozta veszteségeket. Annyi biztosnak tekinthető - a helikopter körül biztosító állást foglaló katonákból -, hogy valamik/valakik le- vagy berakása történik. A helyszín pontosan azonosítható, éppen egy út mellett a sziget déli partjának közelében. Én arra tippelnék, hogy a helikopter előbb embereket, majd valami felszerelést rakott le a szigetre, mikor lecsaptak rá.[29] Egyes információk szerint a helikopter az orosz 487. önálló helikopterezredhez tartozott.[30]

Az ominózus helikopter megsemmisítése

Május 4-én ukrán források azt állították, hogy az oroszok kiürítették a szigetet, és a 8 katona kivételével - akik elhagyták a szigetet -, minden védő meghalt.[31] Ha azt mondjuk, hogy ez így nem tűnik valószínűnek, az aligha túlzás, habár több szakoldal is számol ideiglenes orosz evakuálással. Elég logikus döntés lett volna, ha a légvédelem meggyengülése miatt csak a sziget védelméhez okvetlenül szükséges csapatokat hagyják a helyükön, s a többit kivonják. Talán ez történhetett. Teljes evakuálás esetén ugyanis érthetetlenné válik, miként nem sikerült május 7-8-án elfoglalni az ukránoknak a szigetet... Mert, hogy nem került rövid időre sem ukrán kézre az bizonyosnak mondható. Ebben az esetben ugyanis alighanem tele lennénk ezt bizonyító fotókkal és videókkal. Teljes kiürítésre tehát aligha kerülhetett sor, bár sok mikroblogger is ezt állította.[32] 
A légioffenzíva ezen szakaszában támadások érték a sziget felé tartó orosz hajókat is.[33] Ilyen támadás áldozata lett minimum két Raptor-osztályú (Projekt 03160) nagysebességű járőrhajó egy Szerna-osztályú (Projekt 11770) partraszálló hajó.[34] Az egyik Raptoron tartózkodott a támadáskor szerzett sebesülésébe végül belehalt Fedorov Alekszej Nyikolajevics, az orosz hadtengerészet különleges búvára.[35] Egyik járőrhajó kétségbeesett kommunikációját állítólag lehallgatták az ukránok, s felkerült a youtube-ra. Az oroszok szerint ez természetesen hamis hanganyag. Ebben a légi támogatás hiányáról panaszkodott a hajó parancsnoka, miközben rakétázzák drónról. A május 5-7-i hírek szóltak egy támadásról az Admiral Makarov orosz fregatt ellen, de utólag kiderült, hogy ez téves volt.
  
Orosz Raptor-osztályú járőrhajó hiábavaló menekülése
(forrás: innen)

Ettől függetlenül az oroszok Kígyó-szigeteket ellátó hajózása jelentős csapást szenvedett el, ráadásul a modernebb kishajókból. Fel kell hívni a figyelmet ismételten, hogy ezek nem igazi nagy hajóegységek, mint a Moszkva volt, vagy mint amilyen a Vaszilij Bikov, mindössze megtévesztő lehet, hogy utóbbit is gyakran járőrhajónak (az angolban patrol ship, míg a Raptor patrol boat, de a magyarban nem mondjuk járőrcsónakot...) írják, mint a Raptorokat. A Vaszilij Bikov azonban nagyjából 1500 tonna vízkiszorítású és 94 méter hosszú, míg egy Raptor mindössze 23 tonnás és  17 méteres. Éppen ezért én maradtam a Vaszilij Bikov esetében egységesen a korvett elnevezésnél. Egy Szerna (Projekt 11770) partraszálló hajóról szintén van fotó, amely mutatja, mekkora lyukat ütött oldalán az UCAV által kilőtt rakéta vagy precíziós bomba.[36] A hajót kiemelés után Szevasztopolban fotózták le. Ez jó eséllyel ugyanaz a hajó, amelyik a Maxar Texhnologies május 12-i fotóin is szerepel, még a vízből való kiemelés előtt. E "három" Szerna-osztályú partraszálló hajó - az UCAV felvételén elsüllyesztett egység, a műholdképen, valamint a fotón szereplő - alighanem egy és ugyanaz. Nem látszik szám a hajókon, de a Szerna megsemmisítését mutató felvételen nagy valószínűséggel Tor-M2-t lehet azonosítani a hajón, ami egybecseng egy orosz forrással, amely szerint a szigetnél Tor-M légvédelmi rendszer szállításakor a DK-701-es számú hajó veszett oda.[37] Ebből adódóan alighanem a képeken és felvételeken a 701-es számú Szerna partraszálló hajó szerepelhet. Ez a friss orosz híradás érdekes adalékokkal szolgál arról is, hogy milyen problémákkal néz szembe az orosz haditengerészet a műveletek során, illetve hogy nem mindig könnyű rávenni a civil tengerészeket, darukezelőket, hogy kockáztassák az életüket - valószínűleg nem túl sok pénzért - veszélyes küldetésekben. 

Bayraktar TB2-es drón által kilyukasztott Szerna partraszálló hajó
(forrás: innen)

Egy Szerna-osztályú partraszálló hajó "fénykorában"
(forrás: innen)

Egy - valószínűleg szintén dróntámadásban - kiégett BK-16-os rohamcsónakról (Projekt 02510) is fénykép kering, bár a pusztulás pontos oka itt nincs dokumentálva tudomásom szerint. A roncsot visszaszállították az utóbbi hetekben a flotta szevasztopoli támaszpontjára, állítólag a Kígyó-szigetről. Mind a Raptorok, mind a BK-16-os modern, ám kicsi hajó - mondhatni nagyobb fegyveres motorcsónak - amelyeket sokkal inkább lehet kockáztatni a veszélyesebb vizeken, mintsem a nagyobb orosz korvetteket vagy fregattokat. 

Kiégett orosz BK-16-os rohamcsónak
(forrás: innen)

A sziget védelmének gyengítése mellett kedvezett az ukrán támadásnak, hogy május elején már mindenki a május 9-i győzelmi napi felvonulást és Putyin beszédét várta. Nem véletlen május 7-8-án indított végül támadást az ukrán haderő, hiszen az nagyon komoly presztízsgyőzelem lett volna, ha a győzelem napi beszéd előtt foglalják vissza a szigetet. Nagyon kevés biztos információnk van a 7-8-án lezajlott eseményekről - ezt nem győzöm hangsúlyozni -, és sokszor ellentmondóak azok is amik vannak. Hogy az ukránok megkísérelték visszafoglalni a szigetet, az aligha kérdéses. Nyugati források is tudtak ilyen próbálkozásról, az oroszoké mellett.[38] Az is elgondolkodtató, hogy az Egyesült Államok május 9-én nem tudta megerősíteni azokat az állításokat, hogy Ukrajna visszafoglalta a szigetet, de azt nem cáfolták, hogy volt ilyen kísérlet.[39] Nem lehet kétségünk, hogy Ukrajna tájékoztatta legfontosabb szövetségesét arról, hogy mire készül. Nyilván az egy hetes légi támadássorozat eredményességét úgy értékelték, hogy már meg lehet kísérelni egy akciót. A támadások eleve elsősorban a légvédelem kiiktatását célozták meg, ami megerősíti azt az orosz állítást, hogy az ukrán támadás elsősorban helikopterekről érkezett. Ez a feltételezés logikus is, hiszen az ukránok hajózási lehetőségei korlátozottak, bár ukrán járőrhajók bevetéséről is tudni. Összefoglalva a támadás rendkívül kockázatos volt, amelybe kódolva volt az esetleges kudarc, de az ukrán vezetés nyilván úgy érzete, megéri a rizikót. Lefolyásáról nincsenek komoly ismereteink, csak innen-onnan összeszedhető adatmorzsák. 
Az oroszok május 7-én este már 1 Szu-24-es, egy Szu-27-es, 3 darab Mi-8-as és 2 Bayraktar drón lelövését jelentették.[40] Emellett a DSHK-1 Sztaniszlav nevű Kentaur-osztályú (Projekt 58503) 47 tonnás támadóhajót is megsemmisítették, és néhány műholdkép is felkerült a világhálóra, amelyen úgy tűnik két járőrhajó a Kígyó-szigetről éppen Budzsák felé halad nagy tempóban. Ez utóbbiak valószínűleg visszavonuló ukrán egységek a sikertelen támadás után.[41] Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter bejelentése szerint az ukrán speciális egységek több 50 katonáját likvidálták a 7-8-i visszafoglalási kísérletek során. A miniszter beszámolója alapján a szigetnél vívott összecsapásokban az oroszok három nap alatt 4 ukrán repülőgépet, 10 helikoptert, 30 drónt és 3 hajót semmisítettek meg.  Ezek valóságtartalmát természetesen egyelőre lehetetlen ellenőrizni. A megsemmisült eszközök mennyisége mindenképpen túlzónak tűnik. Az ukrán oldal veszteségeit megbecsülni még az orosznál is kalandosabb. Az ukrán hírszerzés feje Kirilo Budanov vezérőrnagy május 13-án kijelentette, hogy addig fognak harcolni, ameddig csak kell a Kígyó-szigetért, ami szintén azt sugalja, hogy komoly kísérlet történt.[42] Míg a háború első hetében tömegével kerültek fel közösségi oldalakra polgári lakosok által videók, fényképek, mára ez a szankcionálás miatt gyakorlatilag megszűnt, a Kígyó-sziget esetében pedig sosem volt, hiszen ott valójában nincs civil lakosság. Ami tényként kezelhető az - a támadást valószínűleg vezető? - Igor Bedzai ezredesnek, a 10. haditengerészétei repülődandár korábbi parancsnokának halála, aki egy Mi-17-es fedélzetén veszítette életét, miközben a helikoptert kilőtte rakétával egy orosz Szuhoj.[43] Nem tudni, hogy vele azonos forgószárnyason tartózkodott-e halálakor Vaszilij Ilcsuk, aki a fent említett egység pilótája volt. Kígyó-szigeteknél bekövetkezett halála szintén a közösségi oldalak egyikéről derült ki.[44]

Igor Bedzai ezredes (forrás: innen)

Az orosz oldalról több hősi halottat ismerünk név szerint, de hogy a májusi meleg napokban mennyi orosz esett el, azt megtippelni is nehéz. Az elmúlt egy hónap során egyre több áldozatot sikerült bloggereknek és twitterezőknek kihalászniuk az közösségi oldalak segítségével, melyek közül néhányat már hivatalos fórumok is megerősítettek. Talán valamelyik orosz járőrhajó parancsnoka lehetett Szvjatoszlav Nizsegorodov harmadosztályú kapitány, akit 25-én temettek el és még 8-án esett el.[45]

Szvjatoszlav Nizsegorodov harmadosztályú kapitány temetése 2022. május 25-én
(forrás: innen)

A támadások során vesztette életét az a három orosz katona is akiről szevasztopoli információk alapján írták, hogy elestek a Kígyó-szigeti harcok során.[46] A három halott közül kettő mesterlövész, egy pedig rádiós volt. Egyes szakértők a három hősi halottat a Fekete-tengeri flotta 388. tengeri felderítő csoportjához (OMRP) sorolták, a „tengerészeti szpecnazhoz”.[47] Egy másik elesett orosz tengerészeti specnazos, Alekszej Fjodorov valószínűleg szintén a sziget elleni ukrán támadásban eshetett el május 7-én.[48] Erre a napra tették Andrej Csuskov halálát is.[49] Orosz oldalon május 9-én halt hősi halált állítólag Alekszej Baranov őrmester, aki szintén a 388. OMRP tagja volt.[50] Ez alapján joggal következtethetünk arra, hogy a légvédelmisek mellett ez az egység adta a sziget védelmét május elején, az ukrán támadáskor. 
A nyílt forráskódú hírszerző (OSINT) csoportok mindkét oldalról igyekeztek megvizsgálni az eseményeket, aminek eredményeként mindkettő a másikat vádolta hamisítással... OSINT típusú írások nagyon hasznosak - olvasmány róluk itt! -, de torzításoktól ugyanúgy nem mentesek, mint a háborúban érdekelt kormányok hivatalos csatornái. Mindkét oldal állításait átböngészve mégiscsak kialakulhat egyfajta kép az emberben. A leghasználhatóbb anyagot számukra a Maxar Technologies műholdfelvételei szolgáltatták, amely jó minőségű műholdas fotókat közölt a szigetről május 12-i dátummal.[51]

A Kígyó-sziget 2022. május 12-én, jól láthatóan súlyosan károsodott épületekkel

Itt éppen egy ukrán légicsapásban elsüllyed orosz partraszálló hajó - Szerna-osztály- kiemelése kezdődik

A felvételeken látható helikopter lezuhanásának helyszíne.a Maxar felvételén

A felvételeken láthatóak elsüllyedt vízijárművek, kiégett terepszakaszok, lerombolt épületek, amelyek egyfajta sejtésekre adnak okot a történésekkel kapcsolatban. Ám sokkal többre nem. Az orosz védelmi minisztérium közleménye több kísérletről szólt - úgy tűnik egybefogva beszélt a megelőző légitámadásokról és a partraszállási kísérletről -, mely során 3 Szu-24-es vadászbombázót, 1 Szu-27-es vadászgépet lőttek le, valamint 3 darab desszantosokkal megrakott Mi-8-as és 1 Mi-24-es helikoptert. Ezen kívül a beszámoló említi 29 UAV megsemmisítését, köztük 8 Bayraktar TB-2-esét. Emellett megemlít 8-án éjjelről három "Kentaur"-osztályú (Projekt 58181) páncélozott rohamnaszád elpusztítását, amelyek csapatokat akartak partra tenni a szigeten. Ezekből keveset lehet felfedezni a szigeten. A jelentés szerint több mint 50 ukrán katona halt meg, akik közül 24-nek a holtteste a szigeten maradt. [52] Ez erős túlzásnak tűnik, különösen a drónokra vonatkozóan, ahogy feljebb már említettem. Csatolok egy oroszpárti "térképet", amelyik a műholdfelvétel alapján igyekszik megkeresni a május eleji összecsapás jeleit a szigeten:

A "csata" nyomai a Maxar május 12-i felvételén
(forrás: innen)

Komoly vita alakult ki azon rövid felvétel kapcsán, amely az állítások szerint ukrán katonák holttestét mutatja a Kígyó-szigeten a támadást követően. Mivel a mutatott halottak egyike orosznak tűnő övcsatot visel, sokan csalást szimatoltak. Az orosz álláspont szerint az öv bárki által megvehető interneten is. Ennek eldöntésére nem vállalkozhatom a karosszékből... Mindenestre ha orosz hamisítás lenne, elég nagy ostobaság lett volna rajta hagyni az övcsatot, ami nem jelenti azt, hogy ilyen ostobaság ne történhetne meg. Más bizonyítékról nem tudok, hogy az ukrán erők egyáltalán elértek volna a szigetre. Tény, ami tény: az ukránok 7-8-i kísérlete sikertelen volt a sziget visszafoglalására. 

Halott ukrán(?) katonák a Kígyó-szigeten május 9-én

Az ukrán akció után az oroszok ismételten utánpótlást és erősítést próbáltak küldeni a szigetre a brit hírszerzés szerint.[53] Ez teljesen logikus a korábbi napok történései után, nyilván pótolni kellett az elveszített eszközöket, illetve cserélni a kimerült katonákat. Ugyanezen brit jelentésben jelezték - nem kis spéttel -, hogy az ukrán Bayraktar drónok sikeresen támadták az oroszok itteni légvédelmét és utánpótlást szállító hajóit. A britek szerint a Fekete-tenger ezen részén az orosz szállítóhajóknak minimális védelme van csak, mivel a Moszkva cirkáló elsüllyedését követően az orosz haditengerészet visszavonult a Krím-félszigethez. A szállítások kétségtelenül megkezdődtek közvetlen a harcok csillapodását követően, május 12-én a Maxar Technologies műholdfelvételei komoly hajómozgást mutattak.[54] Az ukrán vezérkar szintén azt írta május 14-én, hogy az oroszok a sziget védelmi erejét, és kiemelten a légvédelmét igyekeznek megerősíteni.[55] Ez teljesen hihető, s a műholdak felvételei egyértelműen megerősítik az állításokat, valamint az elemi logika is ezt mondatja. A dróntámadások okozta veszteségeket pótolni kellett, s úgy tűnik, hogy talán már S-400-assal is felvértezték a szigetet, ami igen komoly veszélyt jelentene már bárminemű ukrán gépre. 

[A brit hírszerzés twitterjeiről meg csak annyit megjegyzésként, hogy képesek voltak leírni ezt: "Ha a donbaszi front tovább mozog nyugat felé, akkor ez megnyújtja az orosz kommunikációs vonalat és valószínűleg további utánpótlási nehézségekkel kellene szembesülniük.".[56] Megtudjuk tehát, hogy ha az oroszok előrenyomulnak, az valójában az oroszoknak rossz! Értem én, hogy a logisztikai vonal megnyúlik, ez igaz, de azért mégiscsak az szokott előnyös lenni, ha az ember előrenyomul... A britek egyébként beszálltak "az oroszok kifogynak a precíziós rakétákból"-nevű játékba is, ami mára teljesen komolyanvehetetlen lett.[57] Míg az ukrán vagy orosz részrehajlás legalább érthető, a britek úgy nyomják jelenleg "fullban a kretént", hogy - elvileg - nem hadviselő felek. Szakmai fórumokon is már csak gúnyolódva emlegetik a brit hírszerzés twittjeit.]


Az oroszok mindenesetre úgy tűnik igyekeztek kiiktatni a TB2-eseket május 8-át követően, tanulva az eddigiekből. Május 13-ára virradóan precíziós támadásal újból csapást mértek Odessza repülőterének azon pontja ellen, ahol a Bayraktarokat sejtették.[58] Orosz elemzők szerint a Kígyó-sziget körüli drónműveleteket egyértelműen Odesszából vezetik.[59] Az ilyen mérteű drónok ugyan bevethetők komoly repülőterek nélkül is, de kiszolgálásukat megkönnyíti, ha nem egy eldugott földútról kell üzemeltetni az erdő közepén. Hogy ténylegesen elpusztult-e drón, az kérdéses, mindenesetre e térségből ekkortól kezdve nem igazán kapunk hírt ukrán drónok támadásokról egy ideig.[60] A harcok elcsendesedtek, de teljesen nem szűntek meg. Május 15-16-án éjszaka az orosz védelmi minisztérium állítása szerint egy ukrán Szu-24-est lőttek le a sziget közelében.[61] Az ide telepített fegyverek mindenesetre elképesztően ki vannak téve a légitámadásoknak, mivel a kopár szigeten nem lehet elrejteni őket szem elől, és azonnal láthatóak a frissen telepített eszközök. Különösen most, hogy a sziget egykori épületei már romokban vannak, s sok esetben tető nélküli falcsonkok csupán. A tábori erődítések nyújtotta fedezék és az álcázás egy ilyen kicsi és fátlan területen pedig csak igen korlátozott biztonságot adhat.


Pancir-Sz1 légvédelmi rendszer partraszállító hajóba emelése az úszó daruról
(forrás: innen)

A Vaszilij Bikov korvett mindenesetre valószínűsíthetően a mai napig visz erősítéseket és friss csapatokat a szigetre (nyilván cserélik a helyőrséget időnként). Szevasztopolban készült telegramos fényképek alapján a minap például valószínűleg Tor légvédelmi rendszer elemeit szállították a szigetre.[62] Az egyértelmű, hogy egy esetleges új ukrán partraszállási kísérlet egyre nehezebben kivitelezhető, s a drónok is egyre komolyabb veszélyben működnek a sziget környezetében. Az ukrán védelmi minisztérium szerint Sz-300-asok is áttelepültek oda.[63] A sziget helyőrségét állítólag két hadihajó különítményéből állították össze, és cirkálórakétákat is telepítettek a szigetre.[64] Egyes ukrán állítások pedig rakéta sorozatvetőkről, elektronikus hadviseléshez szükséges felszerelésekről is hírt adtak.[65] Június 14-i műholdfelvételek elemzése alapján a sziget mostanra tömve van légvédelmi fegyverrendszerekkel. Az OSINT-88 csapata legalább másfél tucat járművet - feltehetően nagyrészt légvédelmi fegyverrendszerek részei - számolt össze.[66] Június 25-én jelent meg egy érdekes írás arról, hogy miként szállítják az orosz légvédelmi rendszereket a szigetre. Egy Pancir-Sz1 légvédelmi rendszer Kígyó-szigetre kerülésének viszontagságairól lehet benne olvasni, amelyet az SPK-54150 úszó daru segítségével juttattak el a célhelyére.[67]


A Kígyó-sziget 2022. június 14-i műholdképe az OSINT-88 elemzésében
(piros - járművek, kék - álcázott tábori erődítések. Forrás: innen)

Az orosz légierő legközelebbi támaszpontjai a Krím-félszigeten találhatóak, az egyetlen orosz repülőgép-hordozó, az Admiral Kuznyecov pedig felújítás miatt Murmanszkban van. Az állandó légifedezete a szigetnek így problémás. A szigethez eső legközelebbi ukrán szárazföld alig 35 km, Odessza csak 128 km, míg a Szevasztopol 270 km. Ez azért ad némi lehetőséget az ukrán félnek sikerek elérésére, ha képes lesz újra időnként légifölényt elérni a térségben. Ám addig minden új kísérlet a visszafoglalásra öngyilkosság lenne. 

Kétségtelen, hogy változás állt be az orosz haditengerészeti hajózásban a Moszkva elsüllyedése után.[68] Óvatosabbá váltak, s csak az olcsóbb, kisebb hajókat viszik a Fekete-tenger nyugati felére, s Odessza esetleges tenger felőli megtámadása pedig valószínűtlenné vált. A nagy hadihajók túl értékesek olyan jelentéktelen pont biztosításához, mint a Kígyó-sziget. Ehhez elég a helyőrség és némi légvédelem. Egyedül egy Budzsákban megindított partraszállás tűnik elméleti szinten logikusnak, de ott meg a NATO tagállam Románia közelsége túlságosan kényessé tenné a dolgot, ráadásul az oroszok alighanem szívesen kihagynák a konfliktusból a kis erőkkel védett - de nagy lőszerkészletekkel rendelkező - Dnyeszter Menti Köztársaságot.[69] Moldova belerángatása a konfliktusban inkább ukrán érdek lenne, mintsem orosz. Ukrajna hajók ellen bevethető Harpoon fegyverrendszert kapott Dániától, ami valószínűleg véglegesen elveheti az oroszok kedvét egy partraszálló művelettől, ám a szigetet ez nem adja vissza kék-sárga kezekbe, és az ukránok fekete-tengeri gondjait sem fogja megoldani.[70] Akkor sem, ha érhetnek el vele sikereket.[71] 


Egy orosz korvett (Projekt 22160) fedélzetén Tor-M2 légvédelmi rakétakomplexummal. Egyes feltételezések szerint a hajó gyenge légvédelmét hivatott pótolni, mások szerint a Kígyó-szigetre szállította, annak védelmére (forrás: innen)

Orosz hírek szerint a Vaszilij Bekh elleni támadást[72] követően a június 20-án hajnalban az ukránok ismét nagyobb volumenű támadássorozattal igyekeztek meggyöngíteni a sziget légvédelmét, sikertelenül. A tájékoztatásuk szerint  15 különféle UAV, köztük 2 Bayraktar TB2-es vett részt az akcióban,[73] melyeket egy amerikai RQ-4-es Global Hawk stratégiai felderítő drón támogatott információkkal. Az akcióban emellett Tocska ballisztikus rakéták, valamint a Kubanszkij-szigetről sorozatvetők, és az Egyesült Államoktól nemrég kapott M777-es tarackok vettek részt, légi fedezetüket pedig S-300-asok biztosították. A jelentések szerint a támadás teljes kudarcba fulladt, 13 drónt az orosz légvédelem lelőtt, emellett az orosz légierő által vezetett illetve a hajóról indított precíziós csapásokban  a támadóeszközök jelentős része megsemmisült.[74] A nyilvánvaló túlzások ellenére kétségtelen, hogy a sziget stabilan orosz kézen van, és az is, hogy az ukránok nem indítottak partraszállást sem, ami az orosz ellencsapások súlyát jelezheti. Ukrán forrásokból kiderül, hogy az Odesszánál biztosító légvédelmi dandár tisztekben is komoly vérveszteséget szenvedett el, elesett Szergej Mazin ezredes, Alekzej Gubin százados, Nyikita Gapics főhadnagy és Andrej Boszjukov hadnagy is.[75] Az is kétségtelen azonban, hogy a Kígyó-szigeten 21-én a műholdfelvételek szerint valami erősen égett, majd a 22-i Maxar műholdképeken jól megfigyelhetőek területek, ahol kiégett a fű. Ebből következik az is, hogy hamis az az orosz állítás, hogy a szigetet egyetlen ukrán rakéta sem érte el a légvédelemnek köszönhetően. Ukránpárti források sikerekről számoltak be az akció kapcsán.[76] Mikrobloggerek felhívták a figyelmet a sziget délnyugati végében lévő torony pusztulására is, amely korábban még épnek tűnt.[77] Az ISW szerint mindenestre egyre jobban érződik az orosz légvédelem markáns jelenléte, amely a háború elején igencsak rosszul szervezett volt. Ez erősen behatárolja a korábban csodafegyvernek gondolt drónok működési hatékonyságát.[78] Az elég erős orosz csapatlégvédelemről már korábban értekeztünk az orosz zászlóalj taktikai csoport esetében. Az is megfontolandó, hogy az ukránok talán "puhább" célpontot keresve lőtték az orosz kézen lévő olajfúró platformokat.[79] Mindenesetre a 20-i támadással kapcsolatban még csak nagyon kevés az információ, ezért itt hagyjuk abba a sziget történetét.[80] 

A Kígyó-sziget 2022. június 21-én, műholdról
(forrás: innen)

A sziget valójában elsősorban presztízsokoból jelentős. Őszintén szólva nem értem az ukrán erőfeszítéseket. A sziget elfoglalása és megtartása egyszerűen túl sokba kerülne Ukrajnának. Az érzelmi megfontolásokat félretéve, értelmetlen túl sok erőt és energiát pazarolni rá. Esetleges birtokba vétele a hajózást önmagában nem nyitná meg, ugyanakkor az orosz légi- és tengeri fölény mellett a helyőrség ugyanúgy kiszolgáltatott lenne, mint február 24-én  volt. Az csaknem borítékolható, hogy ukrán hadihajók híján, a háború végén - ha lesz egyáltalán olyan dátum, amit annak nevezhetünk, de ez nem valószínű - a sziget orosz kézen lesz. Amire jók az ilyen akciók, az esetleg a Fekete-tengeri orosz flotta egyes nagyobb egységeinek lőtávolságba csalása, és azok megsemmisítése. Talán erre megy ki a játék. Nem hiszem, hogy még egy komoly desszantakció belefér ukrán oldalról. Ez akkor is valószínűnek tűnik számomra, ha Budanov újabban ismét megerősítette, hogy szándékuk a sziget "teljes felszabadítása".[81] A sziget mindkét oldal számára csapda, csak az ukránok számára még egyértelműbben az. Az utóbbi hetekben a nyugati sajtóhírek hangulata érezhetően borúsabb lett az ukrán fél esélyei illetően, az orosz haderő teljesítményének javulása egyértelmű, még a meglepően gyakran feltűnő mikrobloggeri panaszkodás ellenére is.[82] A romló keleti helyzet mellett a Kígyó-szigetre túl nagy erőt koncentrálni nem sok jót ígér Ukrajna számára. Sokkal jobban járnának, ha a még meglevő szűkös forrásaikat a szárazföldi hadszíntérre csoportosítanák, mert az igazi veszély onnan fenyeget...[83]

A kígyó-sziget műholdképe 2022. június 21-én, jól látható megégett sötét területekkel (forrás: innen) 


Jegyzetek:

[1] Euripidész: Andromakhé, 1231.
[2] Lambert, Andrew: The Crimean War. Farnham: Ashgate, 2011. 147.o.
[3] Ardeleanu, Constantin: International Trade and Diplomacy at the Lower Danube. London, 2014. 31.o.
[4] Motorossal a "kígyók szigetén" In: Új Kelet. 1937. augusztus 15. 3.o.
[5] Ez a "Kígyók szigete" In: Ellenzék, 1938. március 25. 2.o.
[6] Varga Béla: Blöff és diplomácia: A román-ukrán kapcsolatok fordulói. In: Pro Minoritate, 1995. 3-4. sz. 32.o.
[8] Az orosz haditengerészet hajóira és a Fekete-tengeri Flotta egységeire: The Military Balance 2022. Routledge, 2022. 195-207.o.
[9] A Bayraktar TB2-es katalógusa 34-35.o., Letöltve: 2022. június 8-án: http://crd.yerphi.am/files/Baykar_catalog_eng.pdf  A lézerirányítású  21.5 kg-os MAM-L és még a nagyobb páncéltörő 37.5 kg-os infravörös passzív önirányítású UMTAS rakéták is kevesek komoly károkozáshoz. 
[11] Az orosz adatok szerint végül 82 fő adta meg magát, ehhez lehet hozzáadni az elesett egy(?) főt, esetleg még a sebesülteket, tehát 85 fő lehetett nagyjából a teljes helyőrség. https://t.me/voenacher/9953
[13] Lásd, az ukrán vezérkar facebbok oldalának március 24-i bejegyzését:  https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=279741347672284&id=100069092624537&comment_id=279745507671868 Egy elbeszélés szerint a papok célja a 13 hősi halott - akkor ugyebár az volt az ukrán álláspont, hogy mind a 13 védője a szigetnek hősi halált halt - eltemetése volt. Ám a szigeten sem romokat, sem halottakat nem találtak. https://t.me/swodki/30054
[14] Ezt jelzi az is, hogy több facebook oldalon a rokonok erre külön felhívták a figyelmet. A Zafír legénységének kicseréléséről: https://t.me/mysiagin/3729
[15] https://twitter.com/defenceu/status/1508814043213139980 Azért vannak kétségeim az esettel kapcsolatban, tekintetbe véve, hogy a határőrök egy része(?) a családtagok szerint nem került haza. Simán el lehet képzelni, hogy ez is afféle lelkesedéskeltő propaganda. De egyelőre fogadjuk el, jobb híján. 
[16] https://www.facebook.com/GeneralStaff.ua/posts/261439192835833/ A későbbi műholdfelvételek ezt nem erősítik meg, inkább az ukrán légitámadásokat követően látszódik az épületek pusztulása. Ettől persze a kommunikáció megszakadhatott a szigettel, sőt nyilván ezen eszközök rombolása elsődleges cél volt. Olekszij Aresztovics először bejelentette 24-én, hogy tartják a szigetet: https://t.me/swodki/23377 Később pedig már egy második orosz támadásról esik szó a sziget ellen: https://t.me/rybar/24761 Még aznap azonosították, hogy a két támadó hajó a Moszkva, illetve a Vaszilij Bikov, utóbbit egyik állítás szerint ki is lőtték, ami persze nem bizonyult valósnak. https://t.me/rybar/24801
[17] https://t.me/rybar/24875 Később az ukránok is elismerték a sziget elestét: https://t.me/rybar/24877
[18] https://t.me/rybar/25496 és https://t.me/romanov_92/1438 A hadifoglyok közül néhányat az oroszok később megszólaltattak, akik nyilván "őszintén" elmondták a véleményüket a helyzetükről, és arról hogy már állítólag halottak: https://t.me/rybar/26097
[20] Az ismert áldozatok ugyanis OMRP alakulathoz tartoztak.
[21] Ha őszinték vagyunk, nem tudjuk, hogy ezzel lőtték-e ki ténylegesen a Moszkvát, hiszen ukrán bevalláson alapul. Az oroszok ugyanakkor belső lőszerrobbanásról beszéltek hivatalosan. Később egy orosz tengerész interjúban két rakéta becsapódásáról beszélt - sajnos nem találtam meg újra a telegramos bejegyzést -, ami megerősíti az ukrán állítást a két R-360-as Neptun találatáról. Így állításukat hitelesnek fogadhatjuk el.
[25] Legalábbis orosz OSINT-osok így gondolták, és később az oroszok valóban Odessza környéki repülőtereket támadtak, ami után lecsökkent az ukrán UAV bevetések száma a térségben. Lásd: https://t.me/rybar/32053, https://t.me/rybar/32056 és https://t.me/rybar/32061
[27] Május 4-én például egy Szu-24-est. A jelentés összefoglalás: https://t.me/rybar/32195
[28] Van olyan oldal is, amely úgy értelmezte május 8-án a történéseket, hogy a sziget orosz kiürítése zajlott éppen. https://southfront.org/battle-for-snake-island-russian-forces-left-positions-but-prevent-ukrainian-from-gaining-foothold-videos/
[29] Ukrán források erről beszélnek: https://t.me/mysiagin/8526 Valamint nyugati sajtóorgánumok is ezt a következtetést valószínűsítették: https://metro.co.uk/2022/05/08/moment-russian-helicopter-is-obliterated-as-ukrainians-bomb-snake-island-16605955/
[32] Csak egyet hozok, amely szerint azért evakuálták, mert a sziget haszontalan: https://t.me/romanov_92/13696
[34] Erre nézve: https://defence-blog.com/ukrainian-drone-destroys-two-more-russian-raptor-patrol-boats/ A két Raptor elleni támadásról rögzített képek több helyütt megtekinthetőek, például itt: https://t.me/ClashReport/1933, https://t.me/mysiagin/8048 és https://t.me/ClashReport/1934 Az időpontról: https://t.me/swodki/85617
[38] Ukraine in fierce Battle to retake Snake island. Lásd: https://www.thetimes.co.uk/article/ukraine-in-fierce-battle-to-retake-snake-island-879smdg32
[40] https://t.me/swodki/90102 Arról, hogy már ez is egy landolási kísérlet volt: https://t.me/rybar/32333
[41] https://t.me/swodki/90157?single és https://t.me/romanov_92/13537 Hogy ezek tényleg ukrán hajók, nehéz igazolni a képekből, de az útirányuk alapján logikus a feltételezés. 
[43] Haláláról már aznap beszámolt egy ukrán forrás: https://www.facebook.com/100003822077764/posts/2600705006733543/?d=n Bedzai korábbi karrierjéről: https://www.pravda.com.ua/eng/news/2022/05/9/7345021/
[57] Legutóbb június 11-én a britek, de korábban március elején az ukránok, március végén amerikai szakértő állította ezt, de volt olyan, "független" csoport amely április 24-én írta, hogy elhasználták a készletük 70%-át, míg egy másik ukrán szakértő szintén ekkoriban mondott ilyeneket. Május 25-én, 1 hónappal azt követően, hogy kifogyott a precíziós fegyverek 70%-ból Oroszország, egy ukrán információ szerint ismét kifogyott a 60%-ból. A bohóckodást hagyjuk is itt abba, maradjunk annál, amit egy katonai oldal állapít meg: az oroszok egyszerűen már másként használják a nagy pontosságú eszközeiket, mint a háború elején, mert mostanra hosszú távú konfliktusra rendezkedtek be. Az ukránok Szeverodonyeckből való hátrálása a legújabb brit hírszerzési jelentés szerint pedig "rekonfiguráció". A brit humor még mindig Mr. Bean-i magasságokban szárnyal. Erre: https://twitter.com/DefenceHQ/status/1540572107196841985
[58] https://twitter.com/Mike_Eckel/status/1524997786051256320 A fényképeken többen egy megfeketedett TB2-est véltek felfedezni, én nem vennék rá mérget, hogy az ott tényleg az. A felbontás miatt én nem fogok saccolni, hogy mi az... 
[69] Erre az eshetőségre Budanov tábornok hivatkozott, mondván ezért kell semlegesíteni a Kígyó-szigetet. Érdemes talán hozzátenni, hogy a sziget nem alkalmas komoly bázisnak egy ilyen budzsák elleni művelethez, mert nem képes nagyobb létszámú  csapatokat ellátni, hiszen még víz síncs rajta. https://www.understandingwar.org/backgrounder/russian-offensive-campaign-assessment-may-13
[71] Mint a szigetre állítólag felszerelést szállító Vaszilij Bekh hajó ellen pár nappal ezelőtt. Lásd: https://twitter.com/DefenceHQ/status/1539118311409176576
[72] A támadásról készült drónfelvétel Rob Lee twitterfiókján megtekinthető: https://twitter.com/RALee85/status/1537695657439404032
[73] A Törökországból Ukrajnába induló drón- és fegyverszállításról friss írás: https://www.wsj.com/articles/turkish-defense-industry-grows-cautious-over-selling-weapons-to-ukraine-11655803802
[82] Amiben kiemelkedőek az úgynevezett Wagner-csoport tagjainak és vezetőjének bejegyzései. Kiolvashatóan vannak kifogásai ennek a professzionális csoportnak elsősorban a katonai vezetéssel szemben. A csoport bejegyzéseiből egy meglehetősen kíméletlen, de profi alakulat képe rajzolódik ki, akik több szakmaiságot várnak el, olyan vezetőkkel, akik komoly harctéri tapasztalatokkal bírnak.
[83] A sziget fontosságáról a Wall Street Journal június 23-án közzétett egy összefoglalást, amely nálamnál sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a szigetnek. Engem nem győz meg, de csatolom, hogy mindenki maga gondolkodjon el a pro és kontra érveken a sziget fontosságáról. Úgy gondolom, hogy sem az ukrán gabonaszállítást nem biztosítaná a sziget ukrán ellenőrzése önmagában, de ami még fontosabb: képtelenek lennének stabilan birtokba venni és megtartani. https://www.wsj.com/video/series/wsj-explains/why-ukraines-snake-island-is-key-to-russias-war-strategy/68FD3B4D-13C7-4021-A0F5-0D6DBDF8AFC0
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)