Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból IV.

Hegedüs őrmester naplójának negyedik részében 1942. októberét tölthetjük hőseinkkel (az őrmesterrel, Talabérral, Udayval és persze Sztalin kutyival) Alekszejevka-Ilovszkojéban. Az élet meglehetősen egyhangú, a gazdasági hivatalban dolgozó katonák zsoldot osztanak, utalványokat igazolnak, és - amit fájó szívvel és irigykedve tesznek - kiadják a szabadságos katonák papírjait. Szinte minden héten felröppen a hamis hír, hogy hamarosan leváltják őket. Nagyon érdekes egyébként első világháborús naplókkal összevetni a Don-kanyarban írott naplókat, mintha valóban megtört volna a magyar harci szellem. Míg az első világégés során a katonák elszántan küzdöttek, tudva, hogy a győzelem nélkül hazájukra nagy veszély vár, itt mintha ez már hiányozna. Sokkal inkább a hazatérés az egyetlen motiváció. Bizonyára ez nem általános, de ha összevetnénk X mennyiségű naplót a két háborúból, szerintem kimutatható lenne. Érdekes lenne egy ilyen vizsgálat. 

Fogadják tehát sok szeretettel Hegedüs Sándor naplójának 1942. októberi bejegyzéseit! Szokás szerint a kiolvashatatlan részeket [...]-al jelöltem, a kérdéses olvasatot (?)-lel. A szöveget rövidítések feloldásával, helyesírásilag itt-ott javítva közlöm.

Repülőgép húz el az orosz táj felett, 1942 (Fortepan, 11837.)

1942. X. 1.

Megértük ezt a hónapot is, Bofors volt az ébresztőm. Lárma van, Talabér Feri szorgalmasan beszélgetett az oroszokkal. ½ 10-re már kivettem a pénzt is, és nyugodtan dolgoztam délig. Rémhírek özöne. Guszti örül, hogy hozzájuk kerülnek a zsidók. Ebéd után egy zsebkendőt mostam, amíg az száradt, addig olvastam. Azután folytattam a munkát. A leszerelőket fájó szívvel útba indítottam. Zsoldért csak Bükkiⁱ jött, az is véletlenül, és este. Lámpafénynél írta alá az utalványokat Szabó százados, mert ismét Sztarij Oszkolba megy. Elbeszélgettünk takarodóig.

1942. X. 2.

Már 5 órakor felébredtem a zsidók lármájára. Ismét volt egy kis lövöldözés is. Elég szép idő van. Dolgozom.

Elég nyugodtan dolgoztunk délig. Csak a zsidók számvivője jár már ide sokat tudományért. Megjött a szigorlati lelet(?) is az áprilisi számadásra. Szeptember 24-én kelt. Nem nagyon siettek vele. Ebédeltünk, mikor tűz ütött ki a faluban. Guszti ész nélkül elkarikázott, mert náluk volt a tűz. Mikor visszajött, mondta, hogy valami „emléktárgy” okozta a tüzet. A ház tövig égett 8 szerelvénnyel. Mögötte voltak az aknák és egyéb robbanószerek. Szél nem volt szerencsére. Megvitattuk a többi szerencsés tényezőt is. Pl. hogy nappal volt és nem éjjel. Akkor az „Iván” is közbeszólt volna. Janinak írok.

Később be akartunk menni a templomba, de zárva volt. Délután csendesen dolgozgattunk. Királyhegyi itt volt. Ismét mennek szabadságra az emberek. A konyhacica és Sztalin barátkoztak. Éjszaka velem aludt a cica.

Mindennapos életkép a frontról: ég a ház! (Fortepan, 11840.)

1942. X. 3.

Zsidó ricsajra ébredek ismét. Elég jó idő van. Délelőtt nyugodtan dolgoztam. Megnéztem közben az istálló tapasztását és a zsidók szénarakodását. Megjött András alezredes. Katicának írok. A segédhivatalból hoztam egy csomó újságot és képes lapot. Ezeket nézegettük úgy 3-ig, akkor már nem hagytak békében. Ennek dacára nem volt túlzsúfolt a délutánom. Este folytattuk a nézegetést, de úgy 8 felé el kellett oltani a lámpát a „Rettenetes Iván” miatt. Takács délután szép stikiben elköltözött. Az Iván gyorsan lecsomagolt és visszament. Nem gyújtottunk már lámpát, hanem lefeküdtünk.

1942. X. 4.

8-kor keltem. Mindjárt postát kaptam Anyától: 6., 7., 8. és 9. Szép lassan beretválkoztam, kb. 9-ig. Guszti igazolgatja az utalványokat. Levélben utalvány. Megjött Királyhegyi, majd Horváthtól egy lap és egy minta érték nélküli csomag.ⁱⁱ Guszti dolgozott, én sütkéreztem a napon, és mindjárt elszívtam egy jó hazai cigarettát. Mintha csak éreztem volna, hogy ez az utolsó jó idő. Délben már el is borult. Anyának írok (33.). Délután már csak egy utalványt igazoltam. Akkorra vacsora volt. 8 óráig beszélgettünk.

1942. X. 5.

7-kor keltem. Reggeli után a zsidók facipelésében gyönyörködtünk. „Nem elég, hogy eldobja a fát, még el is bújik alatta!?”ⁱⁱⁱ Délelőtt még rengeteg utalványt hoztak. Jó idő van még ma is. Délben átmentem a raktárba, felvettem a cigit. Takácsnak nagyon el van rontva a lelkivilága. Rossz hírek járnak. F. Sanyinak írok. Délután jobbadán elbeszélgettük az időt. Este egy kicsit nótáztunk. Guszti egészen elérzékenyedett. Utána olvastunk takarodásig.

1942. X. 6.

Meglepetéssel vettük tudomásul Gusztitól, hogy ma nemzeti ünnep van.^iv Bizony megfeledkeztünk róla. Az a fontos, hogy ma is szép idő van. Délelőtt dolgoztunk. Az egyik hadnagy komolyan érdeklődött a hazameneteli teendők felől. Délben Guszti „marja” a női képeket egy Kívánság Újságban. A konyha felé járván látom ám, hogy Győri^v ott mosakszik nagyban. Tehát megjött a gazdám. Jó fogadtatása volt. Ugyanis nemsokára megjelent 7 szovjet gép alacsonyan, német felségjellel. Csak egy kis hiba volt a festésben, s ebből gyönyörű csetepaté keletkezett. Később Alekszejevkát bombázták is. Ezután a Kívánság Újság favágó góbé viccén nevettem jót. „Isten veled sógor.”

Deák szintén(?) idecsámborgott. Elbeszélgettünk a legújabb hadihelyzetről. Délután egy kicsit dolgoztam is. Éppen el akartam pakolni a sötétedés miatt, mikor Kész a postát hozta: Anyától 4 minta érték nélküli csomag, IX. 19-ről, 20-ról, 21-ről, és még egyszer 21-ről egy lap, 22-ről levél és 23-ról lap. Igen jó kedvre derítettek. A sok finom cigi is az utolsó pillanatban jött. Ezenkívül a Boci(?) társaságtól 3 lap és Jani gyerektől egy lap érkezett. Vacsora közben is ezeket olvasgattam.

Este is olvastam. Kész jött lámpát csinálni.

1942. X. 7.

½ 6-kor felkeltem, a lármázó zsidókat helyreigazítani. Megittam azon frissiben a feketét is, mert igen zima van. Fúj a szél. Azért a rendes reggelimet is megettem. Jön egy német katona, aki nem tud németül. Ukrán partizánvadász. Szabadságra jött ide a falujába. Deák már összekavarja a dolgokat. Az „árkász” már tüntetést is írt. Zimához dolgozunk. De nem erőltetjük meg magunkat. Híreket várunk és eső jön. Esik, s mi nem álljuk, hát átmentünk a hálóbungallóba tízóraizni. Itt többen voltunk,, s jobban telt az idő ebédig. Dupla krumplistészta után írok Szigetinének és Anyának (34.). Közben itt járt Rupp.^vi Borzalmakat mesélt a XI. kerületi rombolásról. Így majdnem 4 óra lett, mire a levelet befejeztem. 4-kor nagy gh. Sorakozó, illetve gyülekező volt. Három új ember jött ismét, kiket a Zöld pán^vii elosztott. Ezután Deákkal beszéltem meg a dolgokat fagyoskodva sötétedésig. Nagy beszélgetés volt este. Az új emberek közül az egyik Fogarasi helyére szállásolódott. Így az új emberek is ott voltak egy ideig. Fogarasi Feri mond egy jó viccet. Házassági évforduló.

1942. X. 8.

Nagy puskalövöldözés volt az éjjel, melyről reggel Guszti referált. Első dolgom volt emberibb irodát kérni, mert itt már nem lehet dolgozni. [...]dúknak(?). Szürke pán kihallgatásra rendelt, majd visszarendelt. A posta pénzt hozott. Akármennyire nem akarok dolgozni, muszáj. Egy kicsit felmelegedett az idő. Az árkászok is segítettek neki azzal, hogy felgyújtották a leendő szállásukat. Ezt még idejében sikerült eloltani. A hangulat elég rossz, mert rosszak a hírek. Deák persze az elhelyezés ügyében semmit nem tett. Mancinak írok.

Még írás közben jött Deák, hogy délután lehet hurcolkodni. Ebből azonban nem sok lett, mert Vízvári^viii hurcolkodott előbb. Kaptam egy lapot Anyától (15. sz.). Elintéztem Guszti átköltözését. Szürke pán lapátol. Este jól elbeszélgettünk. Albert és Kész hírei.

1942. X. 9.

Jól ébredtünk, nem volt nagyon hideg. Elég szépen süt a nap. Leszakadt a gombom, átmentem Holikékhoz. Mind a leváltás mámorában élnek. Anday meséli Szürke pán visszatáncolását. Guszti átköltözött. Ma hurcolkodunk. Közben Fráter ezredes befutott. Egyik szénahordó autót felhasználva szépen és gyorsan átköltöztünk új rezidenciánkba. Azért egész nap felfordulás volt. Szalmahordás, kályhacső készítés, ezek nem valami tiszta dolgok. Már söprögettünk, mikor a zsidók őrmestere jött. Bevezetőül egy rúd szalámit adott át, azután érdeklődött. Fel akartam nyitni eközben a páncélládát, de a 2-es zár megkutyulta magát. Közben a 185 cigit is felvettük. Pénzt sem tudtam kiadni a zár miatt. Sok szabadságos is jött. Végre is felvágtuk a makacskodó zárat. Így 8 óra tájban készen is lettünk. Villanyvilágításunk is volt, de a 40-es égő úgy világított, mint egy 15-ös, talán még úgy sem. Huszár^ix ezalatt egy verset költött. Végre elment, s nagy élvezettel vágtuk fel a szalámit, de akkor meg Nagy törzs jött. Hamar kitettük, azután boldogan rágtuk a rég kóstolt csemegét. Lefekvéskor figyelmeztettük egymást az álmok megfigyelésére.

1942. X. 10.

Igen jól esett emberi helyen aludni. Álmaim rettentő zavarosak voltak. Már ébresztőkor zavartak bennünket a szabadságosok. Az új helyiségben új kedvvel fogtunk munkához. Azaz: fogtak az embereink. Elég jól kezdődött a nap. Prátizy(?) jelentkezett, hogy szabadságról bevonult, és azt mondja találkozott Pittyel a budaörsi gh-ban. Postát kaptam: Anya: 2., 3. és 4., Manci, Imre, Cser. Ez utóbbi 4 db Képes Vasárnapot is küldött. Deák pánt megnyomorgattuk a leszerelés miatt. A hadbiztossal való tárgyalás után kijelentette, hogy a váltásról gondolkodik a légierő parancsnokság. Rendelet van róla, hogy 3 számvivő is jön.

Ebéd után Gusztival sétáltunk, majd Bözsinek írok. Közben Mancitől még egy lapot kaptam. Délután sötétedésig dolgoztunk. Este vajas kenyér és szalámi volt a búcsúztató.

1942. X. 11.

6 óra felé fel kellett kelnem. Kint már jelentették, hogy partizánakasztás volt. Megnéztem a hat lógóst, majd megberetválkoztam. Utána sorakozás, majd folytattam a tisztálkodást. Lemosakodtam és tisztába tettem magam. Partizánvadászokat válogattak össze. Embereim a tisztálkodásom alatt is szorgalmasan dolgoztak. Délig dolgoztunk. Az embereimnek szabadidőt engedélyeztem délutánra. Ebéd után befűtöttünk. (Gazdánkat folyton el-elkapjuk.) Tominak írok és anyának (35.).

Mikor bedobtam, újra kaptam postát. Anyától 16., 17. és Lágeréktól. Megpróbáltam dolgozni, nem sokra haladtam. 4 után már felvettük ma vacsorát. Boros tea, szardínia, véres hurka konzerv, citrom és füge volt. Egy ültő helyünkben mindent megettünk. Közben lámpát és a tüzet is meggyújtottuk. A lámpa égett, a tűz füstölt. Végre is a lámpát eloltottuk, az ajtót kinyitottuk. Guszti hajtotta kifelé a füstöt. Majd nyakon öntöttük a tüzet. Így kevés füstben sakkoztunk. Két mattot kaptam, azután a kitüntetésekről beszélgettünk. Takarodókor felráztuk Tar pánt, ki ruhástól aludt. Talabér már rég rendesen lefeküdt, mert megsértődött kissé a ládacsináláson. Szép csillagos éjszaka volt.

1942. X. 12.

Álmomban otthon jártam, de elég zavarosan. Kint szép tiszta idő van, de zima. Sztalin kutyi tegnap óta beteg. Lábait fájdítja. Tegnap este már fel sem tudott állni. Bent rendszeresítettünk neki is ágyat. Délelőtt dolgoztam, illetve dolgoztattam. A pénzeket is kiszedtem. Délben is zavarogtak emberek. Udayval traccsoltam el az időt délben. Szép őszi időben a kapuban álldogáltunk.

Délután kiadtam a zsoldokat, kivéve a századét. Sötétedéskor egy vízhólyag erejéig küszködtem a lámpával. Vacsora után összejött az egész gazdasági-hivatali nép. Eleinte olvastam, mialatt a többiek Huszár és Sarkadi sakkjátékának drukkoltak. Utána beszélgettünk ½ 10-ig. Huszár anekdotáin jókat nevettünk: Pipás Pista és a szegedi közgyár, Mindenki dr. voltak a legjobbak. Guszti is mondott egyet, az asztrológust.

1942. X. 13.

6-kor felkeltünk már. Azt álmodtam, hogy Sztalin kutyit agyonlőttük. Így reggel igen jól esett látni, hogy felkelt és besétált. Felfelé ma is nekem kellett hozni a lépcsőn. A két adjutánsom egész délelőtt gyúrta az igazolásokat. Nekem is volt egy kis dolgom, és néha-néha én is bekapcsolódtam az igazolásokba. Délben legyúrtam, amivel ők elmaradtak, és ebéd után aláírattam. A mi zsoldunkat is kiadtam. Sztalin már nehezen ugyan, de jár és egerész. Baloghnak írok nagy bonyodalmak között. Olyan forgalmam volt, mint egy nagyüzemnek. Közben villanyégőket is szereztem. Bizony a lap megírása után alig tudtam bevezetni a Pr-t [talán parancsot?] sötét előtt. A villany már be volt kapcsolva, s egyszer csak meggyulladt. Húztuk is Tar pánt, hogy nem fogja magát jól érezni, mivel nem pumpált. Be is gyújtottunk, alig füstölt valamit. Azután Wiczky^x és társa hozott két kerozin(?) lámpát is Tar pánnak, amivel elszórakoztatott. Előzőleg a kintmaradás és hazamenésre intézkedő rendeletet tanulmányoztuk. A csoportparancsnokság „szőrmével kintmaradó”. Az árkász század egészen marad. Bizony könnyek szöktek Guszti szemébe. Nekünk még van egy kis reményünk, de neki nincs a hazamenetelre. Odaült a sorakozókat nézni. Én olvastam, majd Kalmárral(?) megverettem magam sakkban, azután én mattoltam be őt. Utána parasztokkal játszottunk.^xi Folyton az járt eszemben, a mocskos figurákat nézve, hogy milyen jó lenne otthon az én szép új sakkommal, Pittyikémmal játszani. Lefekvés előtt még elbeszélgettünk egy keveset.

1942. X. 14.

Csípéssel aludtam, csípésre ébredtem. Korán keltünk. Sztalin is kijött velem. Bepiszkolta a lakást az éjszaka. Nem haragudtunk érte, hiszen ez már a gyógyulás jele. A falu népe ma ünneplőt öltött, Boldogasszony napja van náluk. A templomukat is ma szenteli a kicsi pápa. A reggeli borongás elmúlt, a nap kisütött. Kint hideg van, de idebent kicsit be is fűtöttünk, s füsttelen meleg van. Segédeim egész délelőtt az utalványokkal küszködtek. Én újságot olvastam, sétáltam, majd egy pár munkát kidobtam. A tiszti étkezdére ma sok idegen ptoti(?) galléros és német is csámborgott. A falusiak is járnak-kelnek ünneplőben. Még a templom előtt is áll a tömeg. Ének hallatszott ki, hogy ebédért mentünk. A nap megaranyozta a kupola fénylő keresztje felett álldogáló őszi felhőket. Megható, ahogy a nép ismét találkozik Istenével. Iminek írok és anyának (36.).

Elmentem a templom felé, de már be volt lakatolva. Délután a sétáló falusiakat nézegettem és olvastam. Bevonult közben Erdélyi szakaszvezető^xii és este postát kaptam. Anya: 21., 25. és 26. és Zolitól egy lap. Este olvasgattam.

Magyar katonák a szállásuk(?) előtt, 1942 (Fortepan, 11845.)

1942. X. 15.

Ma már utolsónak keltem fel. Guszti és Talabér szalmáznak, Sztalin vígan egerészik. Tar pán azokkal a hírekkel jött, hogy a zöld pán bent volt Bartosnál a tartalékosok leszerelése végett, és hogy 17-ére várják a váltásunkat. Így bizakodó hangulatban dirigáltam ma a népemet. Hozattam a postától utalványokat a feketétől. Újságokat is hozott a Feri. Anyának írok (37.).

Délután is dolgoztunk egy keveset. Erdélyi befejezte a Pr. Dolgokat nagy nehezen. Este posta jött. Anya: 10., 11., 12., 13., 14., Matild és Józsink. Jött ezen kívül egy tábori lap Huszár szakaszvezető részére egy ismeretlen lánytól, ki azt írja, hogy egy névtelen honvéddal akar levelezni. Erre mindnyájan írtunk neki, hadd levelezzen. Koncz Magda, Budapest,. IX. Közraktár u. 28. I. 7. alá. Egész este ezen mulattunk. Mindenki kért tőle fényképet is.

1942. X. 16.

Ismét későn keltem. Egész délelőtt lázas tevékenységet fejtettem ki a Parancsnokság(?) körül. Deák pán, az árkász és a stelázsi(?). Délben a budaörsi dolgot intézem. 193/1. rep. csop. gh 42.X.16. szám alatt küldtem el hivatalosan az írásokat, hogy nyoma és nyomatéka legyen.

Egész délután aprópénzt tekercseltünk. Este olvastunk takarodásig. (Királyhegyi itt járt, pipát vettem.)

1942. X. 17.

Ismét utolsónak keltem fel. Alig felöltöztem, már jött a borbély és megnyírt. Alig lettünk kész, Cserő^xiii hozta a posta pénzét. Akkora halom volt, hogy pénztárban elhelyezni lehetetlen. Gusztit őrségbe állítottam hát. Le is fotografáltam.

5. Pénzőrzés. 9:25^xiv

A pénzt egyelőre a pénztárláda tetején helyeztem el és várom a zöld pánt, ki értekezleten van.

Azaz a Paulheim-féle hadbírói tárgyaláson^xv volt. Délben azután a sgh.(?) páncélládáját megkaptuk. A pánnak sok intézkedni valója akadt, mert 108 vágómarha is érkezett. Imrének írok.

Délután is akadt egy kis munka. Én pipaszó mellett néztem. A zöld pán is bejött egy kis szakvitára és közben Gusztit szabadságra stimmelte. Vacsora után a két sakkmatador hajba kapott. Ezután megállapítottuk, hogy sok cigarettát megtakarítunk a pipázással. Csak mit szól majd otthon az asszony? A villany elaludt, s mi is lefeküdtünk.

1942. X. 18.

7-kor elsőnek keltem. Szép lassan beretválkoztam és készülődtem. Deák már itt járt, és parancsot osztogatott a súrolásra. Persze abból nem lett semmi. Egész délelőtt olvastam. Közben csak Schleisz Laci bácsinak^xvi írtam egy szolgálati bizonyítványt. Az ebéd jó volt, csak az esőben kellemetlen volt érte menni. Csúnya szemetelő eső van. Megérkezett ebéd alatt a sütőoszlop.^xvii Pogány őrnagy ideküldött egy lámpát kicserélés végett. Fogarasi visszaküldi a küldöncöt azzal, hogy nincs. Erre pár perc múlva cédulát hozott, hogy 15 óráig két kifogástalanul működő lámpát adjon le neki a gh. Ilyen viccek vannak a fronton. Mancinak írok és Anyának (38.).

Egész délután írtam. Közben a kantinból bort hozattunk. Ittunk, pipáltunk, írtam. A levél bedobása egész kalandos volt a főnöki nagy esőköpenyben. A sár nyakig ért, s a szél majd feldöntött. Szűk vacsora után olvastam és hallgattam a legények beszélgetését takarodóig. Így derült ki, hogy Erdélyi pólós, és a bátyja a szlovák hadseregben szolgál.

1942. X. 19.

Rossz kedvvel ébredtem. Az eső már nem esik, de csúnya szél van. Erdélyiék belefogtak a felszámításba, de abba kellett hagyni, mert annyi szabadságos és leszerelő jött. Guszti is boldogan hozta a szabadságlevelét. Nekem nagyon elrontották a kedvemet. Váltásunkról semmi hír. Egész estig nagy forgalmunk volt a szabadságosokkal. Szomorú voltam, de egy kicsit felvidított Tar pán borsólevese, meg a mosogatóvíz. Mikor jóval vacsora után elszállingóztak az emberek, még leadta ki-ki a maga hírét, hogy igenis leváltanak bennünket. Fráter sürgeti a leváltást, meg hogy az egész gh.-t leváltják főnököstől. Utána olvastam, majd keresztrejtvényt fejtettem majd 10 óráig. Lefekvés után is be akart még jönni valaki, de már nem engedtük be. Nehezen tudtam elaludni.

1942. X. 20.

Lehangoltan ébredtem. Guszti elbúcsúzott meghatódva úgy tőlünk, mint Sztalintól, és elment. Szegény Sztalinnak a mandulái vannak most megdagadva. Üres, lehangolt a szoba, csak Tar pán fütyörész. Sztalin vinnyogva sétál, ő sem találja helyét. Kint hideg, borús, szeles az idő. Ismét belefogtunk az illetmények felszámításába, és ismét abbahagytuk, mert most meg a vezényeltek vannak visszavezényelve. Tar pán a rajkályhával bajlódik. Délben Liszkay hozza a hírt, hogy 2. repülő dandárrá alakulunk át.^xviii Rupp vigasztal, hogy december 5-én elindulunk haza. A levesre várnom kellett a konyhánál, azalatt jóllaktam hússal. Mire visszajöttem nagy hadbiztosi értekezletet találtam. A vége az lett, hogy magyar kiszabatban kapjuk a cigit, és beváltott 120 Márkát nagy pénzre a szürke pán. Sztalin ma két egeret fogott. Most a kályha előtt piheni ki fáradalmait. Jucinak írok.

Délután a zöld pán a reprezentációs költségek elszámolásán izzadt. Estére mégis kiderült, hogy rossz az egész. Este olvastam. Előbb azonban a rémhíreket vitattuk meg. Holnaptól kezdve miénk a deszka(?) már. András búcsúja.

1942. X. 21.

Álmomban Pittyemmel laktanyába mentünk. Majdnem villamos és autó alá szaladtunk. A lejáratnál kitüntetések voltak. Hegyoldali villában is jártam. Reggel kissé álmos voltam. Az idő is álmos, esős, sáros. Már kora reggel megindult a forgalom. Délelőtt minden különös esemény nélkül dolgozgattunk csendesen. Sztalin kutyi szegény sokat szűköl. Fáj a nyaka is, lábát is húzza ismét. Levettem a nyakravalóját, hogy ne nyomja. Ebéd után megtapasztaltam az új mórt(?). Egész rendes. A két Ferke tűzcsináláson szorgoskodik, én Válynak és Anyának írok (39.).

Délután is csendesen dolgozgattunk. A tüzérek zsoldját ki is adtam. Este Sztalin fogott az ágyam alatt egy egeret. Sarkady meghozta a postát: Anya: 28. és 29.Matildától és Mancitól egy-egy lap.

Későig olvastam. Lehetett 10 óra is, mikor lefeküdtem. Huszár költött és tanult, két lakótársam aludt. Szabó honvéd megjött.

1942. X. 22.

Későn ébredtem. A két lakóm már befűtött és nagyban szellőztetett. Valamit szóltam Talabérnak az ágyból, s erre azt böki vissza: „Te csak aludj!”No, mondom. Később pedig a vizet öntötték ki előttem a vödörből. Valami bajuk van. Engem is felhúzott az eset. Két munkát ki is dobtam mindjárt kapóra, mert kellemetlen volt a hideg reggelben vízért csámborogni. Na, majd megenyhítem(?) őket. Már a zsidó főnök is itt volt pénz felvételezés ügyében. Uday is itt járt, és kéri vissza a cigarettát.

Délelőtt a zsidóknak adtam ki pénzt, kivettem a zsoldokat és pénztárt csináltam. Postát kaptam: Anya 18., 19. és 20. és Kiritől(?) egy lapot.

Még a leves és a főzelék között is dolgoztam. Délután elég erős iramot vettem. A „Gólya”^xix annál gyengébb irammal szállt fel az akasztottak teréről.^xx Az idő nagyon érdekes volt. Szép tavaszi napsütés váltakozott téli borulattal, hóval és jégesővel. Már-már kész lettem az utalványokkal este, mikor hatalmas szabadságos roham jött. Elég hamar sikerült elintézni őket. Mikor minálunk elcsendesedett a hangulat, a szomszéd szobában akkor kezdődött nagy mozgolódás. Később magyarázatot leltünk egy női hangban. Később személyesen is megnéztem a nőt, mikor Lermann^xxi pénzét beváltottam. Egy szőke orosz macska volt. Az asztaluk szépen meg volt pakolva, de a hangulat nyomott volt, mert a mukik nemigen tudtak másként beszélni, mint magyarul, a nő pedig csak németül és oroszul. Amint olvasgattam, később hallottam, hogy megélénkült a társalgásuk újabb vendégek érkezésével. Nem győztem kivárni a ricsaj végét, lefeküdtem.

Nőkről()? diskuráló magyar katonák valahol Oroszországban
(Fortepan, 11978.)

1942. X. 23.

Hajnalodáskor kimentem Sztalinnal. Most már egész jól van a kutyi. Odakint hatalmas köd, dér és fagy volt. Nem maradtam fenn. Visszafekve megvártam, míg kitakarítanak és befűtenek. Még ingujjban voltam a reggeli után mosdatlanul, mikor már megkezdtem a hivatalos működést az utalványok aláíratásával. Az új árkász zászlós is itt járt az istálló ajtók ügyében. Nagyon furán érezhette magát, mert először hadnagynak nézett. Átmentem a kantinba és kipréseltem belőlük 200 leventét.^xxii Át is adtam még a délelőtt folyamán Udaynak a nagy utalványigazolás közepette. Érdekes jelenség volt délben, ahogy a föld kéken párázott. Most éppen szépen süt a nap.

Délután csak néhány utalvány futott be. Olvasgattam és a pipával kínlódtam. Este Sarkadyval Ciburól diskuráltunk. (Sztalin egész délelőtt Józsával sétált.) A szomszédban ma a nő mellett gramofon is volt. A villany azonban csak 8 óráig bírta. Akkor elaludt. Zseblámpánál olvasgattam tovább a „Signal”-t.^xxiii

1942. X. 24.

Ma i s ködös, deres, fagyos az idő, de enyhébb, mint tegnap. Ezzel szemben délig a napot nem láttuk. Józsa pán ½ 9-kor átvette a pénzt. Délfelé orosz asszonyok jöttek takarítani. Ismét felvetődött a gondolat, hogy járhattak őseink ezen a földön, mert igen sok a hasonló szavunk. Ami így hirtelen eszembe jut, a következő: szaloma=szalma, klucs=kulcs, sapka=süveg (sisak), drót=sodrony (drót), Sziena=széna, puska=ágyú, baran=bárány. Ezek csak úgy hirtelen jutottak eszembe, de van még több is. A ráchoz pedig igencsak hasonlít. Imigyen elmélkedve ebédeltünk meg padlómosás közepette.

Déli szünetben Fogarasival a mosatási lehetőségeink beszéltük meg. Délután a beosztottjaink nemigen jelentkeztek. Én sem erőltettem magam. A villany nem égett. A zsidó által megreparált petróleumlámpával világítottunk, míg az üzemanyag ki nem fogyott belőle. Akkor éppen ettem. A vendég mukik, élükön Huszárral eltávoztak, erre gyengén megvilágított bennünket a villany. E gyér világítás mellett is olvastam egy ideig, azután lefeküdtem, de a szomszédok lármájától és a hazavágyástól nem tudtam aludni.

1942. X. 25.

Elég korán keltem. Paulheimot átadjuk, s a tüzér szabadságosokat útba indítjuk. A nap szép vasárnapiasan süt. Vasárnapot is tartottam egész délelőtt. Gazdámék a marhahajcsár, partizánvadász parancsponton nyüzsgölődtek. Az idő szép, a rádió jó sváb zenét adott az elébb. Az ajtónk is nyitva van. Misinek írok és Anyának (40.).

Mikor a leveleket bedobtam, már becsuktuk az ajtót és elbeszélgettünk egy kicsit. Vacsora után olvastam, majd a szomszédból áthallatszó ruletthangok egy kis játékra ösztönöztek bennünket.

1942. X. 26.

Későn keltem. Szép napos, szélmentes idő van. Munkakedvem nincs. Mégiscsak meg kellett csinálnom az árkászok utalványainak igazolását. Gyönyörű meleg, őszi idő van. Kihasználom az alkalmat és fotografálok.

6. Hintázó gyerekek 14 után
7. Az iroda előtt. 14 után

Közben is nagy légi tevékenység. Eladtunk kenyeret. Napozgattunk, még parancsra sem kellett menni. Már a sorakozóhelyről küldött vissza a pán. Egyébkén 4 órakor még csak a gh. volt ott. Este az árkászok útba indítását intéztük el. Vacsora után telefonált Fényi,^xxiv hogy a sok útravalóul kiadott halkonzervből valamit cseréljünk be. Megígértem. Erre a Zöldség megkontrázott.^xxv Rém dühös voltam. Ezért Fogarasival leültem sakkozni. Utána vitatkoztam kicsit Huszárral a nótaszöveg vagy dallam elsőbbségéről. A híradók hosszú kalandozás után petróleumot vételeztek fel. 11-kor feküdtem le.

1942. X. 27.

Elég korán ébredtem, de csak akkor keltem fel, mikor a reggelit meghozták. Mosdatlanul kellett kiadnom 2000 Rubelt Késznek. Már ez a főzsidó is fél a Szürke pán üzleteitől. Most egy némettel beszélgettünk a háborúról. Lammtól(?) pénzt vettem át, majd gyönyörködtem a Zöldség nyugtakeresésében. Egész délelőtt egy nyugtát keresett. Közben a németekkel is vitatkozott a járandóságon. A kályhánk kéményét megcsinálták egy komisz(?) fejében, de az ettől függetlenül tovább füstölög. Délben még pénzt adtam ki, azután vártam a parancs idejét. Persze már megint nekem kellett sorakoztatni, és cirkuszt csinál: mi a cigány rajjal. Vacsora után Kész hozta a hírt, hogy 28-án indul a váltásunk. Beszélgettünk egy darabig, majd Sztalinnal játszottunk. Mikor kettesben maradtunk Tar pánnal, nekiültünk sakkozni. Három érdekes partit játszottunk. 10 órakor lefeküdtünk.

1942. X. 28.

Szokásos módon keltem. Ma is szép idő van. És nagy a reménykedés! Ma indul a váltás, megerősített hírek szerint.

A foganatosítási kimutatást is megcsináltam, és az elintézendőket is átnéztem, s elintéztem Erdélyivel. Ezután a raktárban tettem egy körsétát. Felfedeztem közben a malmot, hát azt is megnéztem. Majd a ruharaktárnál sétálgattam ebédig. Mancinak írok és Anyának (41.).

Ezután olvastam és gyűjtöttem a Tar pánra várakozó embereket. Egyszer csak kiabálás támad. Ég egy ház a Posta utcában. Kint később kiderül: a Ruház-lak. Két könnyebb sebesüléssel eloltották a tüzet. Gyújtólap lehetett megint. A parancs elmaradt. Helyette a nép az anyag elhordásával foglalatoskodott. Este Cserfalvi tiszthelyettes^xxvi pénzbeváltását intéztem el. Vacsora után tűzijáték volt és csomagolás.^xxvii Én olvastam és sakkoztam Sarkadyval, de Minhardt^xxviii átvette tőlem az első partit. A szomszédainkat igen nyugtalanította a kinti zaj. Jót mulattunk rajta, hogy félelmükben elővették legförtelmesebb botfülüket és hangjukat, s azzal szórakoztatták egymást. Nem mondom, a Boforc kicsit közel kalapált, de mégsem mentünk ki, hanem lefeküdtünk időben. A szomszédaink annál jobban futkároztak. A kalapálástól már rég aludtam volna, de azok dobogása folyton felébresztett.

Sakkozó katonák, 1942 (Fortepan, 07901)

1942. X. 29.

Elég korán keltem. Van is már mivel szórakoznom. Az árkászok utalványokat hoztak. Az idő elég enyhe, de borús. (Tegnap délben elvitte Erdélyi a szennyest mosatni.) Délelőtt pénzfelvételezések, [...]voncsolás és az árkászok utalványainak igazolása volt. Ez utóbbi még tart. Sztalin szalmáját elégettük, most bajban van szegény, mert a padlón kell feküdnie. Anyának írok (42.).

Közben igencsak vitték a pénzt. Délután Erdélyi folytatta az árkász utalványok igazolását. Parancsnál egy kicsit összerántottam a népet. Öröm volt nézni, hogy utána még a cigányok is iparkodtak. Este vacsora után aláírattam az utalványokat a zöld pánnal. Én elfáradtam előzőleg a bélyegezésben, de ő meg beleizzadt az aláírásba. Ezután sakkoztam Fogarasival, majd egy rémregénnyel izgattam magam 11 óráig. Közben a sötét éjszakában idegen madarak potyogtatták tojásaikat.

1942. X. 30.

Reggeli után azonnal nekiestem a regény folytatásának. Rettenetes egy irka-firka, de telik vele az idő, míg az emberem dolgozik.

Ebéd után végre végigolvastam a rémregényt. Azután beszélgettünk Fejes-féle ügyekről. Közben kint az országutat bombázták. A vadászok is működtek. Ebéd alatt, után, vacsora és levélolvasás közben is folyton zavartak. Parancs után ugyanis posta volt. Anya: 42., 44., 45., 46. és 47. Misi, Bocsi és Karca Magda. Ez utóbbi lapjain jót mulattunk. Mindenki felolvasta a magáét. Talabér Feri hódított a legjobban.

Beszélgettünk, majd rejtvényekkel szórakoztattuk egymást. Közben itt járt Pálos lámpásért, és azt a kijelentést tette, hogy: „Minden honvéd fényes lámpa mellett ül, a tiszt uraknak meg nincs világításuk!”

1942. X. 31.

Reggeli után megjelentek a takarító asszonyok. Szép napsütéses idő van, de egy kicsit zima. Pálos tegnapi kijelentését hánytuk-vetettük meg reggeli alatt. Délelőtt csak gazdámmal vitáztam egy kicsit Pálos kijelentéséről. Közben súlyos(?) ügyben a Szürke pán hivatott. Egyebet nemigen tettem. Na meg a pénzállományt csökkentettem egy kicsit.^xxix Ebéd után posta jött: Anya: 22., 23. és 30., Szigetiné, Bocsi, Fekete Sanyi, Szepi. (A közelfelderítők hazarepültek!)^xxx (Erdélyi meghozta a ruhát a mosóból.)

Este 6-kor sorakozót rendelt el gazdánk. Harkovba ment a cigányokkal. A sorakozón lelkigyakorlatot tartott a Zöld pán. Ezután vicceket meséltünk, sakkoztunk, stb.

Jegyzetek:

i Szintén ismeretlen személy.

ii Kicsi, értékjelzés nélküli csomag. Várnai Zseni verset írt róla Minta érték nélkül címmel:

„Kis kék csomag, tartalma: élelem,

csak félkiló, minta, értéktelen,

és mégis ez egy fontos küldemény,

szalonna van benne, meg sütemény.”

iii Itt bizonyára egy a zsidó munkaszolgálatosoknak történő beszólást örökített meg a naplóíró, aki érezhetően nem rajong értük.

iv Pontosabban nemzeti gyásznap az aradi vértanúk emlékére.

v Nem voltam képes beazonosítani.

vi Esetleg Rupp Lászlóval (Született 1910-ben, Budapesten. Édesanyja: Hubert Gizella).

vii Egyik parancsnok beceneve lehet, az alább említett szürke pánnal együtt.

viii Talán vitéz Vízvári János írnok főtörzsőrmester.

ix Nem azonosítható, talán azonos a fent említett munkaszolgálatos őrmesterrel?

x Nem tudtam azonosítani. Egyértelműen W-vel van írva, és nem Niczky.

xi Azaz a sakktáblán dámát játszottak.

xii Ismeretlen személy.

xiii Azonosítatlan személy.

xiv A naplót vezető Hegedüs az általa készített fotókat szokta így jelezni. A fénykép egyébként nincs csatolva.

xv Nem tudok róla közelebbit.

xvi Ismeretlen személy.

xvii A honvédségben dandár és hadosztályi szinttől felfele voltak gépvontatású sütőoszlopok, amelyeknek feladata a katonák meleg élelemmel való ellátása volt. Ezek rendszerint élelmezőoszlopok mellett dolgoztak. A sütőoszlopok 1934 M. gépvontatású típusú sütőkemencében sütötték a kenyeret. Az oszlopot rendszerint a hadsereghez legközelebb álló vasúti végállomáson parkolták le. Lásd: Süli Attila: A Horthy-korszak tábori élelmező szolgálatának eszközei a Hadtörténeti Múzeum haditechnika gyűjteményében. In: A Hadtörténeti Múzeum értesítője. 2008. 107-119. o.

xviii A repülő csoport 1942. október 15-én vette fe3l a 2. repülő dandár nevet.

xix A Fieseler Fi 156-os „Storch” könnyű futárrepülőgép magyar neve. Sebesültszállításra is használták. Nagyon hasznos volt, mivel képes volt nagyon rövid nekifutás után felszállni. Magyarország 36 darabot vásárolt Németországtól.

xx Nyilván itt akasztották fel az elfogott partizánokat, innen a név.

xxi Nem találtam személyére adatot.

xxii Levente cigarettát.

xxiii A Signal nevű propagandalapot a Wehrmacht adta ki német nyelv mellett más nyelveken is. A kiváló minőségű színes fotókkal is illusztrált kéthetente megjelenő lap nagy sikereket ért el, 1942-1943-ban, 1941-ig az Egyesül Államokban is megjelent angol nyelven. Lásd: https://mult-kor.hu/20100322_az_amerikai_sajto_is_csodalta_a_naci_propaganda_magazint

xxiv Talán Fényi Géza hadnagy (Szül.: 1914. Budapest. Édesanyja: Kovács Mária).

xxv Talán szójáték a Zöld pánnak nevezett felettes nevével, utalva a halkonzervért ígért zöldségre?

xxvi Cserfalvi (1943-tól Cserfalvy) József gazdászati százados jöhetne szóba név alapján, de ő nem tiszthelyettes, hanem tiszt.

xxvii Azaz légitámadás. Csomagolásnak a bombázást írja a naplóvezető.

xxviii Ismeretlen személy.

xxix Sajnos nem lehet kikövetkeztetni miről is van szó. Hegedüs sikkasztott volna egy kicsit? Vagy pusztán szójáték a munkájával kapcsolatos pénzkiadásra?

xxx Az 2. repülődandár 3/2. közelfelderítő (KF) százada gépeinek (Heinkel-46-osok) elhasználódása miatt október 25-én beszüntette tevékenységét, majd hazaszállították. Ettől kezdve a 2. magyar hadseregnek a németek végeztek közelfelderítést. A közelfelderítőkre lásd: Horváth Csaba: A magyar 2. hadsereg közelfelderítő repülőszázadának működési rendszere a szabályzatok tükrében 1942. június-október. In: HK. 1994. 2. sz. 101-127. o.

Komolytalan marsi a Holdon - könyvajánló

Andy Weir:
Artemis

Budapest: Fumax, 2017

Eredeti cím: Artemis (2017)

Fordította: Rusznyák Csaba

Hold on. Maradunk a Holdon. Armstrong hús-vér reality kalandja után a méltán sikeres A marsi alkotójának új könyvét nézzük meg tüzetesebben (bár a valóságban fordított sorrendben olvastam őket). Hogy mitől volt kiváló olvasmány A marsi? Egyrészt attól, hogy hard sci-fi jellege ellenére a tudomány nem tolta félre a szórakoztatást, s ezért széles rétegekhez szólt. A fanyar humor ellenpontozta a részletekben gazdag leíró részeket, és nagyon szurkoltunk (kivéve engem) Marknak, hogy megmeneküljön reménytelennek tűnő helyzetéből. A regény szinte minden szempontból kifogástalan volt: jól felépített, lekötötte az olvasót, és ami a legfontosabb, kaptunk egy vagány, szerethető főszereplőt. Andy Weir emberekkel kapcsolatban táplált túlzott optimizmusát meg inkább irigylem, semmint rosszallom.

Most itt a szerző második regénye, amely hasonlóságai mellett sokban különbözik elődjétől. Főszereplőnk nem egy felnőtt férfi geek, hanem egy felnövőfélben lévő, de sokban még gyerekes nő, Jazz Bashara. Ha nem is profi túlélőművész, de előképéhez, Mark Watneyhez hasonlóan nem elveszett ember. Az Artemis pörgős, akciódús, a humor is működik, és kétségtelenül szórakoztató. Ám - noha nagyon szerettem volna szeretni -, mégsem jó regény.

Történetünk a Mars helyett egy kevésbé vörös, ám még annál is hidegebb, ellenségesebb helyen, a Holdon játszódik. Jazz Bashara mégsincs magára hagyatva ezen a fagyos poros égitesten. Ugyanis az ember már kolonizálta égi kísérőnket, de legalábbis próbálkozik vele. Jazz a betonkupolákból álló város, Artemis szülötte, ahol igyekszik több-kevésbé legális úton vagyonra szert tenni, a törvényesség határait nagyrészt alulról súrolva.

Miközben a helyszín jól kitalált, a tudományos háttér rendben, és az egész színpadkép jól néz ki, a mozgatórugója a történetnek sajnos eltört az űri hidegben. A regény legnagyobb problémája, neuralgikus pontja ugyanis a főszereplő. Jazz karakterének nincs komolysága, nincs méltósága, és inkább idegesítő, semmint szerethető. Párszor - szívem szerint - pofon vágtam volna Jazzt, noha nem ütünk lányokat ugyebár… Mindenesetre kétségtelenül kiérdemelne egy atyai kokit. Döntései sokszor a legelemibb szinten megkérdőjelezhetőek, és felmerül az emberben, miként maradt eddig életben. Értem én, hogy meggondolatlan a protagonistánk - mert hát van ilyen ember -, ám ennek sajnos áldozatul esik a komolyság. Míg A marsiban éreztük, hogy Mark lazasága és humora mellett is nagy a tét (tudniillik az élete), s nagyon is megfontoltan cselekszik, addig itt Miss Artemis minden logika nélkül játszadozik életekkel, sorsokkal, és gyakran még csak nem is a sajátjával. Érezzük, hogy ilyen nincs, ez nem történhet meg. A logika sokszor műkorcsolyázóként tripla toe loop-okat ugrik: főszereplőnk nyomorog, miközben ő az Artemis csempészkirálynője, és ugyanő viselkedik folyamatosan úgy, mint egy dedós, aki vissza akarja kapni a jelét az óvodában, amit gonosz módon kisírt az óvónénitől a Pistike. A kettő nem fér össze. Ez nem olyan, mint amikor egy tömeggyilkos egyben jó apuka. Lehet valaki mindkettő. De a felelőtlen, óvatlan csempész, és a mindent felgöngyölítő korrumpálhatatlan rendőr együtt nem eredményezhet egy évek óta működő csempészetet. Rég lebukott volna. Weir realitásoktól szintén elrugaszkodva egyszerűen kiiktatta a kamerák létezését a világból, és egyéb dolgokat is el kellett hagynia, hogy a történetet működésre bírja. Ezek erőszakoltak. Van benne tudomány, sokszor nagyon ügyesen old meg dolgokat az író, ötlettára láthatóan nem fogyott ki, de a realizmus most cserben hagyta. Míg A marsi egy férfias könyv, addig ez nem nőies, hanem kislányos, s ennek az Artemisnek pusztán annyi köze van a görög mitológia istennőjéhez, mint Oroszlán Szonjának a szavannához. Cuki, aranyos, de hiányzik belőle az érettség és a dögösség, amitől igazán vonzó lenne. Végig az volt az érzésem, hogy a regényt kimiskárolta egy cenzor, sőt, átírt benne részeket.

Sajnos emellett a politikai korrektség is áldozatokat szedett, még képtelenebbé téve a csapongó sztorit. Értem én, hogy a korábbi fehér férfi főszereplő miatt most vezeklésként kellett egy arab női nóvum - szinte csodálom Weir visszafogottságát, amiért Jazz nem lett zaklatás áldozata is egyben, miközben állatokat védett a vegán reggelijét fogyasztva -, na de ami felvonul itt, arra Hollywood is csak csettintene az Oscar-gálán! Mert itt a Jazz pasiját lenyúló homokos pasitól a tipikus kocka ukrán srácon, és kenyai gyarmati kormányzón át a lányáért még Allahot is picit megtagadó hithű muszlim apuciig minden van, mi szem-szájnak, s pláne a korszellemnek kellemes. Andy Weir, mint sürgő csoport, száz szolga hord itt össze tücsköt-bogarat, ami Szilícium-völgyben és Los Angelesben éppen divatos. Némi plusz pontot adok a magyarok szerepléséért a regényben, Weir Holdján ugyanis a fémipari boltok magyar kézben vannak. Egyébként csak azért tetszik, mert magyar vagyok, az egésznek semmi jelentősége, pusztán még egy náció, ami felvonul a színesítés jegyében, minden haszon, vagy mondanivaló nélkül. Az meg már tényleg groteszk és fárasztó, amikor a regény végén a multikulti szupercsapat megmenti az egész kolóniát. Végtelenül erőltetett volt, na! 

Külcsínre a regény teljesen korrekt, szép, ízléses és minőségi kiadásnak tartom, ha a tartalom stílusához képest kissé sötét is a borító. De hát a fenséges Artemis címhez mégsem passzolt volna egy habos-babos tüllszoknyába öltözött unikornis. A magyar fordítás gördülékeny, olvastató.

Pontszám:

Hat multimilliomos jazz(dobos) a tízből.

6/10 pont

Moly.hu: 81%

Goodreads.com: 3.68 pont

Top 10 - A legjobb alakulatok a magyar hadtörténelemben 2. rész

A legjobb alakulatok a magyar hadtörténelemben

Folytatom, pontosabban be is fejezem, amit elkezdtem legutóbb, s bemutatom a szerintem legjobb öt magyar alakulatot a magyar hadtörténelemben. Ahogy azt már múltkor is hangsúlyoztam, nincs egzakt megoldás egy ilyen kérdésfelvetésre, mindenkinek sajátjai, lakóhelye felé húz a keze, és nincsenek olyan tudományos adatok, amelyekkel az ilyesmi mérhető, legfeljebb a kortársakat lehet összevetni a kiérdemelt érdemérmek tekintetében, ha van ilyen adat. 

Fogadják/fogadjátok sok szeretettel, és kezdjük mindjárt a leginkább megkérdőjelezhetővel!
Az előző rész, 6-10. helyezettek: http://hagibal.blogspot.hu/2018/03/top-10-legjobb-alakulatok-magyar.html

5.

A császári és királyi 5. (pozsonyi) utászzászlóalj (1893-1917)

Mottó: „Utászok mint mindig.”

Sajnos a hadtörténelemben a műszaki csapatok rendszerint durván alulértékeltek, noha ezek nélkül a legkiválóbb katonák sem volnának képesek hadműveleteket folytatni. Ezt kompenzálandó direkt előkelő helyre soroltam be a császári és királyi hadsereg legjobb magyar utászait, ami belátom vitatható a sok kimaradó harcoló alakulattal szemben.

Az 5. utászzászlóalj korábbi alapokon 1893-ban alakult meg, 1. zászlóalj néven a korábbi utászezred feloszlatásakor az 5. zászlóaljból, hogy aztán 1912-ben visszakapja számát. Toborzási körzete Pozsony vármegye volt. Ennek megfelelően alakult legénységének összetétele, amely 60%-ban magyar, 22%-ban német és 16%-ban szlovák volt a világháború hajnalán. Háborúban először és utoljára a Nagy Háborúban szolgálták a birodalmat, de jogelődje ott küzdött a császári, majd magyar lobogóért 1859-ben Franciaország és Piemont, 1866-ben Poroszország, majd 1878-79-ban Boszniában, s 1879-ben ők mentik a menthetőt Szeged 1879-es nagy árvízkatasztrófája során.

A világháború kitörésekor a zászlóalj öt utászszázadot és egy folyamaknászszázadot állított fel, melyeket sokszor egyesével vetettek be, a megoldandó feladat nagyságának függvényében.

A Szerbia elleni hadüzenetet követően utászainkat azonnal a déli határhoz rendelték, s Rumánál, a Száva partján pakolták ki őket. Augusztus 12-én megkezdődött az úgynevezett első Potiorek-offenzíva, amelyben az ötösök máris kulcsfontosságú feladatot kaptak. Miközben az osztrák-magyar főerők Bosznia irányából támadtak, Szabácsnál egy elterelő hadművelet indult. Ehhez át kellett kelni a jelentős hadműveleti akadályt jelentő Száván. Az utászszázadoknak a hadihídkészlethez tartozó pontonokon kellett átszállítani az első támadó lépcsőt 1914. augusztus 12-én hajnalban, ám 100 méterre a szerb parttól heves tüzet kaptak. A 44-es gyalogezred zászlóaljait szállító pontonok egy része vissza is fordult, ám az 5/2. utászszázad felfedezett egy fedett partszakaszt, melyet nem értek el a szerb efgyverek, s kirakta a somogyi „rosseb”-bakákat. Az utászok segítségével a somogyiak megmászták a meredek partszakaszt, majd hamarosan birtokba vették a várost, 14-én az utászzászlóalj maga is sorgyalogságként küzdött. A következő napon az utászok hidat vertek a folyón, mert enélkül a túlparti csapatok utánpótlás nélkül maradtak volna. A szabácsi hadihíd hét óra alatt készült el, csaknem 700 méter hosszú volt. Az osztrák-magyar támadás kezdeti siker után a szerbek ostrom alá vonták a Szabácsnál lévő erőket, s 17-én a hidat találatok érték, így az utászoknak csónakokon szállítottak lőszert a túlpartra. Szabács kiürítése során a hadvezetőség elhatározta a közben helyreállított híd felrobbantását. Az utászok azonban a drága eszközök megmentését határozták el, s az ellenséges tűzben, fényes nappal 25-én a hidat szétszedték, s annak anyagát nagyrészt megmentették. A hídon fennállása során 360 ezer ember, 2500 ló, 360 löveg 20 ezer jármű kelt át s vissza. 

Az 5-ös utászok azonban nem csupán a logisztikában végzett tevékenységükkel hívták fel magukra a figyelmet. Mikor 1914. szeptember 12-én harcérintkezésbe lépett a Szerémségbe betörő, s így Magyar Királyság területére hatolt, Ruma előtt heves harcot vívott. A zászlóalj még szeptemberben újból hidat vert a Száván, ezúttal Jaraknál, a második Szerbia elleni osztrák-magyar támadáskor, majd a téli, Belgrád ideiglenes elfoglalásával járó akció során a Dunán is megtette ezt. Ez 336 méteres híd volt, s mint kiderült monitorok elleni orosz érintőaknákkal telerakott helyen épült, melyeket aztán ugyancsak az utászoknak kellett hatástalanítani (egy folyamaknász szakasz tette meg).

Az 5/1. század 1915. júniusában nagyban hozzájárul az Isonzó-vonal megerősítéséhez, ahol állásokat építettek, akadályokat fektettek le az olaszok fő támadási irányaiba, majd a Krn-hegy 2800 méter magas tömbjén tették ugyanezt, miközben 280 hegyre felvonuló utászból csak 60-an jött le.

1915. őszén végül ütött Szerbia órája, a Mackensen tábornok vezette osztrák-magyar-német haderő megindította elsöprő erejű támadását a Balkánon. Az utászok gondosan álcázott uszályokat készítettek a nagy dunai átkeléshez, valamint egy gőzkompot, melyet a 2. század parancsnokának, Jacobi százados vezetésével készítettek el egy régi összelőtt vontatóhajóból. A gőzöst az ellenséges túlpart szeme láttára kellett kiemelni, kijavítani, majd elvontatni az átkelés helyéhez 42 km-en keresztül! Megoldották. A 11. hadsereg sikeres átkelése nagyrészt a pozsonyi utászoknak volt köszönhető.

1916-ban a fiúk átkerültek Tirolba, ahol egészen más jellegű munkát végeztek. A májusi osztrák-magyar támadás (Asiagói csata) előtt a nehezen járható vidékre ők építettek utakat, és állásokat a 42 és 30.5 cm-es nehéztüzérség számára. A 3 hétre tervezett munkát 1 hét alatt fejezték be, s a 42 cm-es szörnyek megkezdhették a pusztítást. Az egész hadművelet során a műszaki munkálatok elvégzésében oroszlánrészt vállaltak, mindezt olasz gránátzápor közepette, anélkül, hogy közvetlenül visszavághattak volna. Az ő bosszújuk csak közvetett lehetett.

A román hadüzenetet követően a 2. század Bulgáriába került. Itt azt a feladatot kapták, mint Szerbiában. A Szisztovnál támadó Mackensen-féle Duna-hadsereg átkelését kellett segíteni, majd hadihidat létesíteni a folyón. Elfoglaltak egy szigetet, kiépítették a dunai monitorok kikötőjét, vasutat fektettek az utánpótlási vonalon, uszályokat készítettek elő az átkeléshez. A Romániába való átkelés során az 5/2-esek kompjai értek elsőnek partot a ködben. Az, hogy 1916. december 4-én már elesett Bukarest, nagyban nekik volt köszönhető.

Az utászzászlóaljakat 1917-ben sappeur- azaz árkászzászlóaljakká alakították át, a pozsonyi alakulatból ekkor jöttek létre a 23., 33. és 35. sappeurzászlóaljak. A zászlóalj az olasz fronton, a Piavénál működött, itt is derekasan tette a dolgát, s itt szenvedte el legnagyobb veszteségeit is.

A utászok eredményes működéséről kitüntetések hada tanúskodik: Lipót-rend lovagkeresztjét ketten, a 3. osztályú vaskoronarendet nyolcan, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét hárman, a 3. osztályú Katonai érdemkeresztet negyvenegyen, az ezüst Signum Laudist negyvenen, míg a bronzot ötvenöten kapták meg a zászlóalj tisztjei közül. Sajnos a legénységre eső teljes kitüntetéseső nem maradt fenn, de azt tudjuk, hogy a 2. század 1 arany-, 25 nagyezüst- és 80 kisezüst-, valamint 240 bronz vitézségi érmet kapott, de 70-en kaptak vaskeresztet, 13-an német vitézségi érmet, és 10-en vitézségi keresztet. Ismétlem, mindez egyetlen század termése...

Remélem sikerült meggyőznöm egyeseket, hogy bár elsőre túlzásnak tűnhet a pozsonyi utászok helyezése - és talán valóban az is -, ha valaki megérdemli az utászok közt, hogy itt legyen, akkor azok ők.  

4.

A magyar királyi 101. „Puma” Honi Légvédelmi Repülő Ezred (1944-1945)

Mottó: „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse”

A magyar repülőerőket egyetlen alakulat képviseli listámon, s ennek kiléte egy pillanatig sem lehetett kétséges számomra. A vörös pumafejjel harcoló magyar vadászgépek elképesztő küzdelmet folytattak azért, hogy megoltalmazzák a magyar városokat és ipari létesítményeket az elsöprő erejű szövetséges légiflották ellen, s bár e reménytelen viadalban vereséget szenvedtek, nem adták olcsón a magyar légtér feletti uralmat. A kezdetben osztály (3 század) majd ezred szervezetben (3 osztály – 9 század) repülő pumák a Dunai Repülőgépgyárban német licenc alapján gyártott Messerschmitt ME-109 G-6 vadászgépekkel vették fel a harcot az ellenséggel. 1944 őszén az ezred papíron 160 vadászgéppel rendelkezett volna, de sosem volt ennyi egyszerre bevethető. A pilóták eredménye mindenképpen megsüvegelendő, hiszen elképesztően nehéz körülmények között dolgoztak, s szinte mindig óriási létszámhátrányban.  Ellentétben a hollywoodi mesékkel, túlerő ellen még az azonos nagyságú veszteséget is nehéz hozni... A legeredményesebb ásznak Szentgyörgyi Dezső bizonyult, aki 29 igazolt (és talán még néhány igazolatlanul maradt) légi győzelmet aratott, angolszász és szovjet repülőgépek ellen. 1944 nyarán készült összefoglaló jelentés szerint a Magyarország fölötti harcokban a magyar pilóták még a rendkívül ügyes németeket is felülmúlták, 649 bevetés alatt 107 repülőt lőttek le, míg a németeknél 932 alkalomra 73 siker jutott! Mindezt kevesebb anyagi és műszaki felszereléssel és kiképzéssel érték el, mint teuton bajtársaik. B. Stenge Csaba kutatásai alapján a szám ténylegesen ennél is jóval magasabb volt. Egy 2012-es cikk alapján számításai szerint a pumák 67 amerikai bombázót és 47 vadászgépet szedtek le 78 gép vesztesége mellett, s igazoltan 218 szovjet repülőgép lett a magyar pilóták áldozata.

A pumák ráadásul nem csak katonai teljesítményben, hősiességben, hanem a II. világháborúra már kevéssé jellemző lovagiasságban is jeleskedtek, holott ez nem volt túlságosan gyakori a második világháború során. A magyar történelem legjobb légi alakulata listánkon a jól megérdemelt 4. helyen áll. 

3. 

A 3. (szegedi) és 9. (kassai) honvéd zászlóaljak (1848-1849)

Az 1848-49-es szabadságharc két ikonikus alakulata méltán érdemel előkelő helyezést a listán. A 9. kassai „vörössipkás” és a szegedi „kakas- vagy fehértollas” 3. honvéd zászlóaljak tisztelték és utálták egymást, s nemes versengésben próbálták megmutatni melyikük a különb. Vitájuk időnként tettlegességbe ment át, keménységük azonban természetesen elsősorban az ellenséggel szemben mutatkozott meg. Nem elhanyagolható, hogy mindkét zászlóalj a szabadságharc kezdetén a szokatlanul kegyetlen szerb „fronton” szocializálódott, ahol az atrocitások mindennaposak voltak. Néhány vörössipkás fennmaradt levele arról tanúskodik, hogy a szerb atrocitásokat hasonló könyörtelenséggel viszonozták. 

A két zászlóalj végleg összekapott mikor 1849. április 4-én a Tápióbicskei csatában a közösen megrohamozta a Tápió patak hídját, ám ott megtorpant a heves ágyútűztől. Ekkor a 3. zászlóalj parancsnoka, az apró termetű Földváry Károly kikapta a 9. zászlóalj zászlótartója kezéből a lobogót és így egyesítve a két alakulatot együttes erővel jutottak át a hídon. Az eset egy hollywoodi forgatókönyvíró kezében tökéletes lenne a két fél közötti nézeteltérés elsimítására, ám az ellenkezője történt. A vörössipkások szigorú megtorlást követeltek zászlótartójukkal szemben, aki kiadta kezéből az ereklyét, s végül ki is végezték szerencsétlent. Április 10-én Vácnál ismét ez a két zászlóalj volt az ököl, amely elsöpörte az osztrák ellenállást a Gombás-patak hídjánál. Földváry alól folyamatosan lőtték ki a lovakat, annyira, hogy a vezérkarban azon viccelődtek, hogy kár is neki rendes katonai paripát adni, jó egy fuvarosló... Amely történet egyben jelzi az akkori harci szellemet is. Mindenesetre a súrlódások csökkentése érdekében az addig egy dandárban harcoló két zászlóaljat később nem vetették be közvetlenül egymás mellett.

Sajnos az áprilisi hadjárat e két zászlóaljat a többinél is nagyobb mértékben viselte meg, s régi bakáinak száma egyre csökkent, s ennek csak részben volt oka a véres veszteség. Az újonc zászlóaljak számára ugyanis gyakran innen helyeztek át alkalmas tiszteket, ami a nyári hadjáratban mutatott teljesítmény csökkenéséhez vezetett, bár a III. hadosztály, benne e két zászlóaljjal végig Görgei megbízható alakulata maradt. Ószőnyt július 2-án a Második komáromi csatában a 3. zászlóalj foglalja vissza, miután egy hátrálás során Görgei rájuk ripakodott, hogy hát már ők is retirálnak! E csata talán a honvédsereg legnagyobb fegyverténye volt, hiszen 26 ezren 60 ezer fős túlerőt sikerült minden ponton visszaverni. 

A 3. zászlóalj kitűnt: 1848. december 15-én Jarkovácnál, 1849. március 5-én Szolnoknál, április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, 26-án Komáromnál és május 21-én Budánál.

A 9. honvédzászlóalj a következő csatákban és ütközetekben nyújtott különösen kiemelkedő teljesítményt: 1848. augusztus 30. Fehértemplom, 1848. december 15. Jarkovác, 1849. március 5. Szolnok, 1849. április 4. Tápióbicske, április 6. Isaszeg, április 10. Vác, április 26. Komárom.

2.

A császári és királyi 33. gyalogezred (1741-1918)

A második helyre egy k.u.k. gyalogezrednek illett kerülni - szinte restellem, hogy csak egy van a listán -, de nem volt egyszerű dönteni, hogy melyik legyen az. Olyanokat vettem számításba ezért, akik hosszú ideig, és nem pusztán a kiegyezés után lettek magyar ezredek (így estek ki például a somogyi 44-esek, valamint az összes honvéd gyalogezred). A számba vehető 6-7 ezredből ki kellett vennem az egyébként legtöbb éremmel dekorált 31-es gyalogezredet, amelynek legénysége a kezdeti éveket leszámítva végig szász és román volt, s 1848-49-ben is ellenünk harcolt. Végül a maradék közül a legtöbb éremmel kitüntetett, és legtöbb Mária Terézia-renddel bírót választottam, a 33-asokat, éppen csak megelőzve a cs. és kir. 39. és 52. gyalogezredeket.

A gyalogezredet 1741-ben Sopronban alakította meg báró Andrássy Ádám ezredes nyugat-magyarországi legénységgel. Hosszú története során az ezred toborzóterülete sokszor változott: 1746-tól Békés vármegye és a Kunság, majd 1767-től 1781-ig a Kunság és a Jászság adta a legényeket, ezt követően 1853-ig Hont, Bars és Zólyom megyék környéke, hogy aztán egy rövid intermezzo után Arad és Temes megye vegye át ezt a szerepet. Ennek megfelelően a gyalogezred etnikai összetétele sokszor átalakult 177 év alatt, s a kezdeti magyar fölényt 1857 után román vette át. Ennek ellenére ez az ezred tekinthető a legjobb magyar császári-királyi gyalogos alakulatnak, mivel egyfelől hadi sikereinek javát magyar legénységgel érte el 1741 és 1849 között, másrészt a kitüntetési mérleg alapján 1914-ig egyértelműen nyer. 1741 és 1914 között az ezred zászlóaljai 141 csatában és ütközetben harcoltak a császári és királyi lobogóért, melyek közül teljesítményük kiemelkedő volt a következőkben: Hochkirch (1758), Szabács (1788), Neerwinden (1793), Fleurus (1794), Novi (1799), Aspern-Esslingen (1809), Lipcse (1813), Novara (1849), Königrätz (1866).

E listából kikövetkeztethető, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején az akkor ezredtulajdonosáról Gyulainak nevezett ezred zöme Olaszországban a császári oldalon harcolt Radetzky seregében, s mindössze az egyetlen itthon állomásozó (3.) zászlóalj tudott a magyar lobogók alatt szolgálni. Ez a Délvidékre került a szerb felkelés idején, részt vett Szenttamás második ostromában, majd a Péterváradi őrsereg része volt, s annak részeként kapitulált 1849. szeptember 7-én.

1789-től (ekkor osztották először, korábban a kiemelkedő haditettekért arany- vagy ezüstpénzt adtak) 1914-ig a gyalogezred 30 arany, 216 nagyezüst és 77 kisezüst vitézségi érmet kapott. Egyetlen magyar gyalogezrednek sem volt több arany vitézségi érme, s összesítve is kevés magyar alakulat bírt több vitézségi éremmel! Emellett a 33-asok adták a magyar gyalogság soraiban 1914-is a legtöbb Mária Terézia-renddel kitüntetett katonát, kilencet! Ebben az ezredben szolgált Lahner György aradi vértanú, s saját napja is volt, március 23, mivel e napon 1849-ben a 33-as gyalogezred rohama döntötte el a Novarai csatát.

Az alakulat az I. világháború során II. Lipót császár nevét viselte (1888-tól), központja Arad volt. Sajnos a 33-asoknak nincs első világháborús ezredalbumuk, és a történetük sincs megírva ezen időszakra (vagy én nem tudok róla), ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az ezred akkori toborzási területe 1918 után már nem tartozott magyar fennhatóság alá, és legénységének több mint fele román ajkú volt, s a magyarok mindössze 25-30%-át adták. A Nagy Háborúban a gyalogezred egy zászlóalja (a IV.) Cattaróban állomásozott, a többi három (I-III.) pedig az aradi közös 33. gyalogdandárban szolgált kezdetben, amely a 17. nagyváradi gyaloghadosztály részeként a VII. temesvári hadtesthez tartozott. A VII. hadtest a 2. hadsereg része volt, így először Szerbia ellen, majd Oroszország irányában lett bevetve. A Kárpátokban 1915. januárjában kiválóan harcolt. A IV. zászlóalj az elsők között vonult 1915. májusában az olasz frontra, s Tolmeinnél kitűnően harcolt az 1. Isonzói csatában. Összességében a világháború során az ezred, ha nem is teljesített kiemelkedően, de jelentős számú román legénysége dacára megállta a helyét.

1. 

A császári és királyi 9. „Nádasdy” huszárezred (1688-1918)

Gróf Czobor Ádám aligha sejtette, milyen nagy karriert fut be az a huszárezred (a Pálffy nevet viselte ekkor ezredeséről), melynek megkezdte toborzását 1688-ban a Felvidéken. 1688-tól 1781-ig országszerte toborozták a későbbi számozással 9-esnek hívható huszárokat, majd a Dunántúl északi vármegyéire és Szolnokra korlátozódott ez. 1809-től 1853-ig a Szerémség adta a legénységet (így 1848-49-ben kezdetben jelentős számú horvát és szerb kisebbség volt benne), majd ismét hol itt, hol ott volt a toborzókörzete. A világháború előtt éppen a pozsonyi V. hadtest területe adta a huszárjait.

A huszárezred 1689-ben a törökök elleni felszabadító háborúban esett át a tűzkeresztségen, majd végigharcolta a Habsburg birodalom, majd Osztrák császárság, még később Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi háborúját. 1689 és 1713 között mindössze két békeéve volt, de története során harcolt Szicíliától (1719-1720) Dánián (1864) és Lengyelországon (1734-35) át Franciaországig (1814-15) Európa minden szinte minden pontján! 1914-ig összesen 140 csatában és ütközetben vett részt az ezred.

1848-49-ben a - minő történelmi nonszensz - Miklós orosz cár nevét viselő ezred végigharcolta a szabadságharcot hazája oldalán. Az ezred négy osztályából három Görgei Feldunai hadseregében, egy Perczel Mór hadtestében szolgált (a Móri ütközetben ők mentik meg az ágyúkat), majd ez utóbbi is csatlakozva társaihoz a VII. hadtest lovasságának része lett. Itt harcolták végig a fősereg diadalmas tavaszi hadjáratát, ott voltak Görgei csaknem végzetes július 2-i nagy lovasrohamában a fővezér mellett, majd sok esetben ők fedezték a honvédsereg nagyszerű visszavonulását Aradig. Egy tábornokot is adtak a magyar szabadságharcnak, Gáspár András személyében, aki a tavaszi hadjárat idején a VII. hadtest parancsnoka volt.

A világháború pokla sem rontotta le a 9-es császári és királyi huszárok hírnevét. Legénységének négyötöde magyar volt, egyötöde szlovák és német. Csapattestünk a 12-es ulánusokkal együtt a 8. k.u.k. lovasdandárt alkották, amelyek a 10. lovashadosztályba tartoztak. A hadosztály a IV. budapesti hadtest lovasságaként a 2. hadsereghez tartozott, így került Galíciába 1914. nyarán. Nagyban nekik köszönhető, hogy sikerült megállítani az orosz gőzhengert Limanovánál, ahol 1914. december 11-én ezredparancsnokuk, Muhr Ottmár is hősi halált halt, miközben szuronyos puskák híján pisztollyal, karabéllyal és szablyával estek neki az ellenségnek. 1916-ban az ezred átkerül Gyergyóba a román arcvonalra, 1918. májusában pedig a Hétközség fennsíkra, Asiagóhoz. 1918. Június 15-én a Nádasdy huszárok is átkelnek a Piaevén, hogy részt vegyenek az évszázados birodalom utolsó nagy katonai akciójában. Ez nem csak a Habsburgok évszázados államszövetségének, a történelmi Magyar Királyságnak hanem sajnos a huszárezrednek is az alkonya volt.

Az osztrák-magyar hadseregben a Nádasdy huszárok rendelkeztek 1914-ben a legtöbb Mária Terézia-renddel (az „osztrák” csapatokat is figyelembe véve!), mégpedig 11-gyel, emellett 24 arany, 170 nagyezüst és 60 kisezüst vitézségi érmük volt. Nem véletlenül tettem első helyre őket. Az ezred a következő csatákban bizonyította újra és újra a magyar huszárok virtusát: Pétervárad (1716), Belgrád (1717) Simbach (1743), Kolin (1757), Belgrád (1789), Marengo (1800) Caldiero (1805), Mincio (1814), Nagysalló (1849), Komárom (1849), Königrätz (1866), Limanova (1914), Asiagó (1916), Piave (1918).

Az ezrednek saját emléknapja volt, június 18., amely a Kolini csatára, s azokra a huszárokra emlékeztette az utódokat, akik hősies küzdelemben győzték le 1757-ben ezen a napon II. Frigyes porosz seregét, jelentős részben a névadó Gróf Nádasdy Ferencnek köszönhetően.

Nem mellékesen ez a huszárezred a magyar hadtörténelem leghosszabb ideig fennálló alakulata, hiszen 230 évig létezett, s ez volt az osztrák-magyar állam legrégebbi állandó magyar csapatteste.

A lista élén huszárezrednek kellett állnia, és erre nincs alkalmasabb, mint a császári és királyi 9. huszárezred.