Nincs könnyű helyzetben a könyvpiac COVID után 2-ben, immár egy éve folyamatosan tolódnak el kiadási időpontok, s még mindig várok olyan hadtörténeti művek megjelenésére, amelyeket fél évvel ezelőttre ígértek. De ez legyen most a könyvmolyok legnagyobb baja, ráadásul így minden új megjelenés dupla öröm.
A történelmi regények reneszánszát éljük egy ideje, rengeteg jobb-rosszabb kötet jelent meg az elmúlt évek során. Közülük meglehetősen sok a római korban játszódik, s talán ennek apropóján adta ki az I.P.C. Könyvek 2020 végén Adrian Goldsworthy eredetileg a Yale egyetem által 2006-ban megjelentetett Caesar életrajzát. A kiadó „személye” azért is furcsa, mert az I.P.C. Könyvek nem történelemben utazik. Ez óvatosságra intett. Ettől függetlenül az nem volt kérdés, ezt a könyvet megveszem. Hogy miért? A szerző és a téma miatt. Adrian Goldsworthy kiváló történész, akinek fő csapásiránya az ókori Róma. Habár az utóbbi években egyre kevesebbet foglalkoztam eredeti „szakirányommal”, az ókorral, de ez örök szerelem, amit még sok pocsék könyv sem irthat ki a szívemből. Goldsworthy meg tuti nem. A magyar nyelven eddig megjelent legjobb római hadseregről írt monográfia szintén az ő műve ugyanis (A római hadsereg története. Pécs: Alexandra, 2004). A brit történész emellett történelmi regényeket is ír (valamiből meg is kell élni, ugyebár...), s stílusa eléggé olvasmányos, képes populárisan előadni a históriát. Az óvatosságomat a kötettel kapcsolatban tehát egyértelműen a kiadó neve szolgáltatta, nem tudtam, mire számítsak tőlük, pláne miután a címlap verzóján nem szerepelt lektor, aki segítette volna a fordító munkáját...
Biográfiánk egy újabb féltégla, sőt inkább betontömb. Ennek ellenére, ha valaki nem adult oldalundorral kezd neki a könyvnek, komoly élményben lesz része. Goldsworthy szórakoztat, miközben egy komoly életrajzot ad a kezünkbe, s nemhogy azt nem éreztem, hogy hosszú lenne, hanem legszívesebben követeltem volna a még bővebb kifejtését az eseményeknek. A kötet ugyan nem hadtörténelem a szó szoros értelmében, de azzal is elég részletesen foglalkozik – Caesar esetében fura is lenne másként -, s igyekszik főhősének politikai motivációit széles spektrumban bemutatni. Az író nem hazudja nekünk, hogy mindent tud, hiszen a források korlátozottak, különösen Caesar első évtizedeire nézve. Goldsworthy nagyon helyesen, nem utólagosan bölcsességgel tekint vissza az első császárra, hanem megpróbálja úgy szemlélni az eseményeket, mintha még nem tudná, mi lesz később az arrogáns, ám római szinten nem igazán kegyetlen ifjú Julius sorsa. Nem tekinti élete első pillanatától Róma későbbi fejének, hanem csak egynek a feltörekvő szenátorok százából, s a felemelkedés útját így hitelesebben mutatja be nekünk.
Caesar életrajza egyben korrajz is, Goldworthy nagyszerűen eleveníti fel a időszakot, amelyben főhőse élt, megvilágítja a római köztársaság működését, annak problémáit, de a mindennapi élet szertartásait is a születéstől a halálig. Nem kíván belelátni az ókorba XXI. század eleji elvárásokat, nem ítél el és nem akar szenzációt vagy bulvárt csinálni Caesar életének olykor extrém eseményeiből. Erre nincs is szükség, hiszen Caesar élete önmagában kiemelkedő, olyan személy volt, akiből évezredenként egy tucat ha akad. Goldsworthy érezhetően szimpatizál hősével, nagyra tartja megbocsátási képességét, amellyel a korszakban párját ritkította, s nem valami korát megelőző modern diktátort akar felmutatni nekünk. A mű olvasmányos és informatív volta mellett is szórakoztató és elgondolkodtató.
Térjünk át a kiadásra, mert eleve ettől tartottam jobban, nem a tartalomtól! Hát bizony akadnak benne bibik. Néha a fordító egyértelműen félreértett egy-egy mondatot. A 80. oldalon a következő mondat szerepel: „Az ókori arcképek gyakran igen hivatalosak, és inkább élettelennek tűnnek a mai szemnek, és nagyon könnyen megfeledkezünk róla, hogy sok közülük eredetileg festmény volt, mert a klasszikus világról alkotott víziónk csupa kő és márvány.” Itt Goldworthy természetesen nem azt írta az angol eredetiben, hogy a portrék, mellszobrok festményekről készültek, hanem azt, hogy eredetileg festettek voltak (csak lekopott azóta): „...too easy to forget that many were originally painted ...”. Természetesen igaza van, ma már elfelejtjük, hogy például az athéni Parthenon vagy az Akropolisz több épülete eredetileg tiritarkára volt festve, ahogy a híres személyek büsztjeit is kipingálták. A 100. oldalon szintén egy teljesen logikailag értelmetlen gondolatsor van, a fordító azt írja, hogy Caesar győzelme vette el néhány római szövetséges kedvét az elpártolástól, mert bebizonyította, hogy képtelen (sic!) megvédeni őket. Egyértelmű hiba. Nyilvánvaló, Caesar éppen azt bizonyította, hogy képes és ezért nem pártoltak el! Három oldallal később, a 103. közepén egy szövegkörnyezetében teljesen értelmetlen mondatot olvashatunk, amit most nem citálok, mert hosszú és égnek meredne a hajam, ha le kellene írnom azt a marhaságot, ami ott áll. Majd a 230. oldalon ez áll: „Caesar ezeket a rómaiakat is művelte (sic!), és nem csupán az elitet szólította meg.” Földművelésről már hallottam, de római polgárok műveléséről nem. Legyünk jóindulatúak, bizonyára ez csupán elírás a műveltette helyett. Később is előfordul, hogy a legio (ami jobb lett volna nem légiónak írva) nehézgyalogságát a szerző nemes egyszerűséggel nehézlovasságnak fordította... KI tudja, mennyi ilyen mellett siklottam el. A fordítás stílusa egyébként nem rossz.
Nem állítom, hogy a kötet minőségét nagyon lerontja a számos fordítói/elírási/értelmezési hiba, de zavaró lehet szakembernek, és itt-ott értelmezhetetlen és megtévesztő a nem kellően gyanakvó olvasónak. Azt kell mondjam, nagyon hiányzott egy lektor tekintete a szöveg véglegesítése előtt. Ha ókori szakkönyvnek is beillő kötetet ad ki valaki, az nézesse át egy római történelemhez jól értő szakival. Erre valók ugyanis, és nem éri meg a spórolást, ha már energiát fektetünk egy Goldsworthy-kötet kiadásába, a fordító pedig óhatatlanul félreérthet dolgokat.
Fizikailag a kiadás azért rendben van, kötött és a borító is jónak mondható, bár a papír csak közepes minőségű. Lionel-Noel Royer festménye tökéletes választás volt a borítóra, ha kissé elcsépelt is. Azt nagyon díjazom, hogy nem csak a védőborítón van rajt a festmény, hanem alatta is, a kötéstáblán. A kötethez kronológiai táblázat, szójegyzék, valamint név- és tárgymutató tartozik, a szövegben elhelyezett térképek mellett.
Értékelés:
Nyolc Lorica segmentata a tíz Lorica segmentataból a fenti hibák miatt. Goldsworthynek 9 pont, a kiadónak 5, de emiatt nem akartam nagyon lehúzni.
Elmúlt egy újabb nemzeti ünnep március 15-én - s akárcsak tavaly -, 2021-ben sem tudtuk úgy megünnepelni, ahogy szerettük volna. Öröm az ürömben, hogy volt szerencsém közreműködni a Kisalföld napilap ünnepi számában, mikor Szeghalmi Balázs segítségével idéztünk fel pár nagyszerű alakot szabadságharcunk tőrténetéből. Szó esett Földváry Károlyról, a "bátrak bátráról", az "acélemberről", Görgei Artúrról, vagy éppen a Sopronnál vitézkedő Virágh Gedeonról. Szuperhősökről beszéltünk, és nem véletlen a jelző, hiszen az igazi hősiesség nem az, ha egy képzeletbeli képregényszereplő szuperképességek birtokában világot ment, hanem az, ha egy egyszerű ember képes szembenézni ezer veszéllyel, mikor úgy érzi a kitűzött nemes cél megéri a kockázatot!
Ezúton is köszönöm a lehetőséget Szeghalmi Balázsnak, illetve Csapó Balázsnak fotókat! Bízzunk benne, hogy egy év múlva már koszorúkkal és nagyszámú jelenlevő mellett lehet majd megtartani a megemlékezéseket!
A HNLMS De Ruyter cirkáló, a szövetségesek zászlóshajója a Jáva-tengeri csata során
Már régen volt rendes történelemmel kapcsolatos bejegyzés, de kissé sok dolog vonta el a figyelmemet az elmúlt hetekben. Még mindig kitart a tavalyi érdeklődésem a második világháború ázsiai hadszíntere iránt. Decemberben ugyebár a Darwin bombázásával kapcsolatos japán forrásokból fordítottam le néhányat. Mivel meglepően sokan olvasták, ezért, még tervezek ilyeneket. Most elsőként az 1942. február 27-én lezajlott Jáva-tengeri ütközetről jön egy kis anyag, amely a szövetségesek oldaláról mutatja be ezt a számukra igencsak fájdalmas vereséget hozó tengeri csatát. Az ütközetről nem írok külön összefoglalót, megtettem a Győri Szalon oldalán, ott el lehet olvasni röviden mi történt.
Egy brit jelentést fordítottam le legjobb tudásom szerint - még nem vagyok nagyon gyakorlott az angol tengeri szlengben, így bizonyára van amit félreértelmeztem -, amely tulajdonképpen három az egyben. Három, mert az első összefoglaló jelentéshez csatoltak két akciójelentést a csatáról. Szándékomban áll az ütközetet a jövőben amerikai és japán oldalról is bemutatni források által, hogy jobban megérthessük mennyire is nehéz volt egy tengeri összeütközés tényeinek rögzítése, s átérezhessük azt a bizonytalanságot, ami még a csata után is megmaradt. A jelentést a térségben lévő brit flotilla parancsnoka szignózta röviddel az események után. Külön érdekesség, hogy az első csatolmányt jegyző Hector Waller kapitány már jelentésének másnapján elsüllyedt hajójával együtt a japánokkal vívott harcban.
A jelentés megjelent: Supplement to The London Gazette, 1948. 3937-3941.o.
John Augustine Collins flotillatengernagy
A Kínai erők parancsnokságai flotillatengernagyánakii jelentése,
1942. március 17.
1. A mellékelt rövid beszámoló a Szurabajáról február 27-én indított tengerészeti hadműveletről a következőkön alapul:
a.) A Perthiii kapitányánakiv írásbeli jelentése az akcióról, amelyet saját jegyzeteiből állított össze február 28-án délelőtt, s amelyet a kínai erőket parancsnokló flotillatengernagynakv adtak át Batáviábanvi a Perth e kikötőbe érkezését követően. Ez csak egy durva, kezdeti jelentés.
d.) A Perth és a Houston kapitányaival Batávián február 28-án délután folytatott informális beszélgetés. Hajózási térképek és vázlatok hiányában ez a jelentés szükségszerűen hiányos.
2. A Keleti csapásmérő erő 26-án alakult meg Szurabaján a De Ruyterix parancsnokának, Doorman admirálisnakx a vezetésével. Amely állt:
Cirkálók:
De Ruyter (zászlóshajó) és Java (hollandok), Exeter (brit), Houston (amerikai), Perth (ausztrál).
Rombolók:
Electra, Encounter és Jupiter (britek), Kortenaer és Witte de Witt (hollandok), Edwards, Alden, Ford és Paul Jones (amerikaiak).
3. Ez az erő kifutott a tengerre 26-án 18:30-kor és a Madura-sziget északi oldalán haladt 27-én 01:00-ig, majd nyugat felé 27-én 09:30-ig. Az éjszaka folyamán semmi nem volt látható. Az erőinket 27-én 08:55-től árnyékként követte egy ellenséges repülőgép, míg az be nem hatolt a Szurabajába vezető csatornába, de [erőinket] mindössze egyetlen repülőgép támadta meg kétszer.
4. 14:27-kor ellenséges jelentést fogtunk egy konvojtól a Bawean-sziget közeléből. A csapásmérő erő megfordult és felkészült a feltartóztatására.
5. 16:14-kor észlelték az ellenséges erőket, amely két 8”-osxi cirkálóból, Nacsi-osztályúbólxii állt, melyeket megelőzött két 6”-os Szendai-osztályú cirkálóxiii és 13 romboló két csoportban. A szövetséges cirkálók hadrendje a következő volt: De Ruyter, Exeter, Houston, Perth és Java, sebesség 26 csomó. Őket megelőzte védőernyőként a 3 brit romboló, és követték a holland és amerikai rombolók.
6. 16:16-kor az ellenség 8 hüvelykes cirkálói tüzet nyitottak 30.000 láb távolságról az Exeterre és a Houstonra. A De Ruyter elfordult, majd párhuzamos pályára állt az ellenséggel 26 és 28.000 láb közötti távolságban, mely távolságról csak a mi 8”-os cirkálóink tudtak válaszolni. Az ellenséges ágyútűz rendkívül pontos volt, [szórásának] kiterjedését 150 lábra becsültük 10 ágyús sortűz esetén.xiv
7. A hátulsó ellenséges romboló flotilla nem sokkal az összecsapáshoz való csatlakozása után támadásba kezdett. Egyik rombolót találat érte a Perth ágyútűzétől, és a flotilla mesterséges füst fedezete alatt visszavonult.
8. 17:07-kor az ellenséges rombolók - valószínűleg a élen haladó flotilla – nagy távolságú torpedótámadást hajtottak végre. 17:14-kor az Exetert találat érte egy 8 hüvelykes gránáttól az egyik kazánházban, és elfordult, lelassítva a sebességét, amelyet később 15 csomóra növelt. A De Ruyter egy rövid ideig még tartotta az irányát, de a többi cirkáló szintén elfordult, követve az Exetert. A De Ruyter azután ezt észlelte, és az amerikai rombolók segítettek elrejteni az Exetert mesterséges füsttel, és a szövetségesek hadrendjét jelentős zavarba hozták. 17:15 körül a japán torpedók elérték a szövetségesek vonalát, a Kortenaert torpedó találat érte a gépháznál és elsüllyedt.
9. 17:25-kor a szövetséges cirkálók vonala (az Exeter kivételével) újból északkeleti irányba fordult, de részben elrejtette az ellenség elől a füstfüggöny. Az Exeter visszavonult Szurabaja felé 150º-os irányban 15 csomóval. Ebben a pillanatban Doorman admirális a brit rombolókat ellentámadásra utasította.
Az Electra, az Encounter és a Jupiter egymástól messze elszakadva haladt, és egymástól függetlenül lendültek támadásba. Az Electra áttört a füstfüggönyön az ellenség irányába, és amikor kitisztult, észrevett egy 3 nehéz rombolóból álló ellenséges egységet, amint az ellenkező irányból behatol a füstbe, mintegy 6000 lábnyi távolságra. Az Electra harcba szállt és négy találatot ért el a vezérhajón, de amikor az egység eltűnt a füstben, egy gránát csapódott az Electra 2. számú kazánházába és összezúzta a kazánt. A gőz elveszett és az Electra megállt. Nem sokkal ezt követően egy ellenséges nehéz romboló lépett ki a füstből, s az összecsapás folytatódott. Az Electra a helyi tűzvezetés segítségével tüzelt, mivel a kommunikáció a híddal megszakadt. Az Electrát ismételten találatok érték, és ágyúi egymás után elnémultak. Mikor már csak az „Y” jelű ágyú maradt harca alkalmas, kiadták a parancsot a hajó elhagyására. Az Electra 18:00 körül elsüllyedt.
10. A füstből kilépve a Jupiter két ellenséges rombolót észlelt, amelyekkel harcban állt egy rövid ideig, míg azok el nem tűntek. Mivel nem látott további célpontot, a Jupiter visszatért a szövetséges cirkálókhoz, ahol az Encounter csatlakozott hozzá. Az Encounter egy a füstfüggönyben lévő résen át támadott, de a támadás részletei és eredményei nem ismertek.
11. 17:25 és 17:45 között a cirkáló erőket elrejtette egymás elől a füstfüggöny. A japánok füstön keresztüli ágyútüzét - melyet feltehetően radar vezéreltxv – pontosnak jelentették. Az akció során a japánok végig repülőgépeket alkalmaztak megfigyelésre.
12. 17:45-kor a szövetséges cirkálók az ellenség 8”-os cirkálóival ellentétes irányban léptek ki a füstből, azoktól mintegy 21.000 lábnyi távolságra. Az összecsapás szakaszosan folytatódott 18:12-ig, az ellenséges cirkálókon több találatot elérve.
18:12-kor az ellenséges cirkálók füstfüggöny fedezete alatt elfordultak, a leghátsó hajójuk tatja erősen égett. Amikor a füst eltakarta a Perth célpontját, a hajó állónak tűnt, az orra a levegőbe emelkedett, majd mintha visszazuhant volna. Aztán szem elől vesztették, akár azért mert elsüllyedt, akár azért, mert nem esett rá fényt.xvi Nem tudni.
18:30-kor nem volt ellenséges erő megfigyelhető.
Éjjeli akciók
13. A sötétedés kezdetekor a De Ruyter a cirkálókat továbbra is északkelet és észak felé vezette, feltehetően az ellenséges erők megkerülésének és a konvojxvii elérésének szándékával. 19:27-kor négy hajót észleltek nyugat felől, összecsaptak velük néhány percre 9000 láb távolságról, miközben ezzel egy időben a szövetséges erőket ellenséges repülőgépek világították be ledobott fáklyákkal. A Perth elfordult, hogy elkerülje a feltételezett torpedókat, a többi hadihajó követte.
14. Valószínűnek látszik, hogy Doorman admirális végül úgy döntött, hogy nem praktikus az ellenség ellen észak felé munkálkodnia, és jobb eredményeket lehet elérni, ha azok és Jáva partja közé húzódik, és déli irányban tevékenykedik, ezért 19:45 körül az irányt 170º-ra módosította. Ez az irányt követték 20:35-ig, mikor a hajók elérték a nagyon sekély vizeket Kodok Point közelében, a Szurabaja-szorostól nyugatra. Ekkor a De Ruyter nyugati irányba fordult, a parttól nagyjából 4 mérföldnyire.
15. Körülbelül 21:00-kor a déli szélesség 06º 45.2' és keleti hosszúság 112º 05.5' pozíciónál erős robbanás történt a Jupiteren, amely a leghátsó cirkáló, a Java mögött haladt. A robbanás - melyet a Jupiter torpedónak tulajdonított – a hajó jobb oldalán, a gépterem elülső válaszfala mellett történt, és mozgásképtelenné tette a hajót. Sem tengeralattjárónak, sem torpedónak nem látták nyomát a Jupiterről,xviii amely így háborítatlan maradt, míg el nem süllyedt négy órával később. Nagy számú túlélő érte el Jáva északi partját a hajó csónakjain és mentőcsónakjain.xix Az időjárás az elsüllyedés idején 2-es erősségű keleti szél, az ég tisztasága „b”, a látótávolság 7 mérföld, a tenger és a hullámzás 21-es volt.xx
16. 21:50-től kezdve a szövetséges cirkáló erőket folyamatosan követték és gyakran ledobott fáklyáikkal megvilágították az ellenséges repülőgépek. Minden irányváltoztatást jeleztek ledobott fényjelzésekkel, esetenként pedig úszó kalciumfáklyákkal a hajók menetvonalán. Ilyen körülmények közt meglepetésszerű támadásról az ellenséges konvoj ellen nem tűnt lehetségesnek.
17. 23:30-kor két [ellenséges] cirkálóval kontaktusba léptek a szövetséges erők bal oldalán, amely ekkor észak felé haladt, de pontos helyzete nem ismert. A távolság nagyjából 9000 láb volt. Az ellenség tüzet nyitott, amelyet a Perth viszonzott. Az ellenséges tűz rendkívül pontos volt, de nagyon lassú. A Perth azt állította, hogy két vagy három sortüze talált, majd egy rövidre sikerült világítólövedék elrejtette a célpontot. Egy ellenséges gránát eltalálta a De Ruyter tatfedélzetét és a De Ruyter 90º-kal elfordult, amit a többi cirkáló is követett.
18. Amikor a hajóoszlop a forduló felénél tartott heves robbanás történt a Java hátsó részén, és megállt, miközben erősen égett. Ebben az időben a hajó nem volt ágyútűz alatt. Nagyjából ugyanabban a pillanatban a De Ruyter, amely befejezte a 90º-os fordulót, iszonyatos robbanással felrobbant és a hátsó része hevesen lángolt. A Perth a baloldali kormánylapát teljes elfordításával és egy motorral elkerülte a lángoló roncsot. A Houston jobb oldal felé tért ki.
19. Doorman admirális szóbeli parancsot adott kifutás előtt, hogy minden mozgásképtelen hajót „az ellenség kegyelmére kell hagyni”, hogy saját szavait idézzük. A szövetséges erő ezután már csak a Perthből és a Houstonból állt, utóbbi nagyon kevés lőszerrel és [egy] hasznavehetetlen ágyútoronnyal, amely megsérült a korábbi bombázásban. Egyetlen romboló sem maradt a társaságukban.xxi
Az ellenséges konvojról nem érkezett felderítési jelentés naplemente óta. A szövetséges cirkálókat folyamatos megfigyelés és kivilágítás alatt tartották fáklyákkal. Az akció folytatása egyértelműen reménytelenné vált, és a Perth nem hezitált döntésében, hogy visszavonja a csapásmérő erő maradványait. A Houston parancsot kapott, hogy kövesse és nagy sebességgel megindultak Tanjong Priok felé.
20. A visszavonulást az ellenség felszíni erői nem akadályozták. A Houston és a Perth nyomában ellenséges felderítőgépek voltak 28-án reggel, amikor 60 mérföldre megközelítették Priokot. A Perth segélyhívására vadászrepülőket küldtek ki Batáviából és azok bekísérték a cirkálókat. Légitámadás nem érte őket. Priokra 13:30-kor futottak be.
21. Meg kell jegyezni, hogy a bevetés során a szövetséges erők kommunikációs nehézségektől szenvedtek. Az erő egésze sohasem viselkedett egységes taktikai egységként. A vizuális jelzések mindössze egyszerű angol nyelvű morzekódra szorítkoztak jelzőlámpákkal. A brit összekötő tisztek a De Ruyter és a Java fedélzetén mindössze kis létszámú jelzőszemélyzettel rendelkeztek, de a közös rendszer a jelzőzászlókra nézve nem volt megvalósítható.
J. A. Collins
A Kínai erők parancsokságának flotillatengernagya
A HMAS Perth könnyűcirkáló 1940-ben
1. csatolmány
A HMAS Perth parancsnokának jelentése
Bevetési jelentés a Szurabajáról 1942. február 27-én induló nappali és éjszakai akcióról.
(Általános időzóna – 7 ½)
1. Nagyjából 14:25-kor a csapásmérő erő megközelítette a Szurabaja előtti aknamezőt. A század a következőkből állt: De Ruyter (zászlóshajó), Exeter, Houston, Perth, Java, Electra, Encounter, Jupiter, két holland romboló, és négy amerikai romboló. Az erő [éppen] visszatért egy előző nap indított sikertelen vadászatból.
2. 14:27-kor üzenet érkezett a[z ellenséges] konvoj helyzetéről a Baewan-sziget közeléből. A De Ruyter azonnal 180º-os fordulatot tett, és az erőt az elfogására vezette. A brit rombolók rendelték az élre, a hollandokat a bal oldalra az amerikai rombolókat pedig hátra. A cirkálók sorrendjét lásd az 1. paragrafusban. A Houston egyik tornya egy korábbi bombatámadás miatt nem működött.
3. 15:50-kor a század 315º-os irányba haladt 24 csomóval. 16:14-kor egy ellenséges cirkálót észleltünk a jobb oldalonxxii A sebességet 26 csomóra növeltük. Az ellenségből most két 8 hüvelykes cirkáló tűnt elő (Natai-osztály)xxiii előttük volt egy cirkáló (Zintu-osztály)xxiv és hat romboló (Aszasio-osztály). 16:16-kor az ellenség 8 hüvelykes cirkálói tüzet nyitottak 30.000 láb távolságról, tüzüket túlnyomórészt az Exeterre és a Houstonra irányítva. A Dzsincú nagyjából ugyanabban az időben nyitott tüzet az Electrára, 16:17-kor az Exeter nyitott tüzet, a Houston 16:18-kor.
4. A De Ruyter körülbelül 20º-kal balra fordult és egy ideig a 8”-os cirkálóktól 26.000-28.000 láb távolságra maradt. A Perth nem tudott tüzet nyitni, mivel a távolság lőtávolságon kívül volt, de 16:25-kor tüzet nyitott a jobb kézre eső rombolókra (a rombolók mozgásai támadás előkészületeire utaltak). A második sortűz talált, de rögvest ez a romboló és a többi füstöt fejlesztett, és visszavonultak e nagyon hatékony ködfüggöny mögé a cirkálókhoz. Néhány búcsúsortűz lett lőve a füstbe.
5. A De Ruyter ekkor jobb felé kormányzott. Az ellenség nagy távolságú tüzelése rendkívül pontos volt, többnyire nagyon közel csapódtak le előttünk vagy mögöttünk. A szórás nagyon kicsi volt, sosem volt több 150 lábnál oldalra és még kevesebb mélységre nézve. Tíz ágyús sortüzeik voltak, rendkívül kis fröccsenéssel. Fejünk felett ellenséges repülőgépek voltak egész idő alatt, kétségtelenül [tüzérségi] megfigyelésre.
6. 16:35-kor a De Ruyter az ellenség felé indult 267º-os irányban. Körülbelül ebben az időben a hátsó ellenséges cirkálót nyilvánvalóan találat érte a kazánháznál, mivel egy ideig nagyon nagy fekete füstöt bocsátott ki, de folytatta a tüzelést. Ahogy a füst eloszlott, egy ellenséges romboló lángolni látszott, és a Perth ekkor hosszú időre nagyon pontos tűz alá került a hátulsó cirkálóról. A Perthöt többször tűzvillábaxxv fogták, és a sortüzek csak ritkán voltak egy kábelhosszalxxvi rövidek vagy hosszúak. Minden erőfeszítést megtett a hajó irányítása, hogy megbecsüljék az ellenség esetleges milyen korrekciót fog alkalmazni.
7. A hátsó ellenséges cirkáló ekkor lángolt. A Perth még mindig távolabb volt az ellenséges cirkálóktól a lőtávolságánál, és úgy éreztem magam, mint egy céltálba,xxvii miközben nagyon igyekeztünk, anélkül hogy képesek lettünk volna viszonozni a tüzelést. (A távolság még meghaladta a 26.000 lábnyit.) A holland cirkálók mindezen idő alatt alkalmanként lövöldöztek. 17:00-kor Az ellenséges cirkálók ellenőrizték a tüzük hatását. 17:02-kor úgy tűnt az élen lévő ellenséges cirkáló tatját találat érte, de mindkét cirkáló újra tüzet nyitott. 17:07-kor az ellenséges rombolók nagy távolságú torpedótámadást hajtottak végre, és a szövetséges cirkálóknak el kellett fordulniuk, hogy a torpedók elkerüljék a vonalukat. A szövetséges cirkálók beszüntették a tüzelést. Az ellenség még mindig tüzelt, de lövései rövidek voltak. 17:14-kor az Exeter megállt, és jelentette, hogy találat érte a kazánházat. Hamarosan képes volt folytatni az útját 15 csomóval, megközelítettem és megpróbáltam eltakarni a kéményfüsttel és minden működő füstképzővel. Miközben ezt csináltam, az admirális elrendelte, hogy „Minden hajó kövessen engem!”, de én továbbra is folytattam az Exeter füstbe rejtését, jelentettem annak sérülését az admirálisnak, aki azt közölte vizuális jelzéssel, hogy kövessem őt, így hát megtettem.
8. 17:15-kor egy szövetséges romboló (úgy gondolom az Electra)xxviii hirtelen felrobbant alig valamivel előttem, azt hiszem egy torpedó találhatta el a gépházat. Néhány másodperc alatt felborult, alámerült majd ketté tört, s a két vége egy ideig még lebegett. 17:18-kor a Perth pom-pomjaixxix tüzet nyitottak egy jelentett periszkópra. 17:21-kor néhány a rombolóink közül elrejtette az Exetert füsttel, míg mások nyilvánvalóan támadást indítottak füstön keresztül. Az Exeter 130º-ra kormányzott, miután parancsot kapott, hogy térjen vissza Szurabajára, míg a Perth megpróbálta elkergetni a megfigyelő repülőgépet.
9. 17:25-kor a szövetséges cirkálókat az admirális az Exeter és az ellenség közé vezette, feltehetőleg azért, hogy tüzüket magára vonja. Mindenesetre ezt csinálta, és ez az Exeternek lélegzetvételnyi szünetet adott és lehetőséget, hogy kivonja magát a térségből. 17:29-kor a De Ruyter dél felé vezetett, az ellenséges cirkálók még mindig nagyon pontosan lőttek. 17:45-kor a szövetséges cirkálók ismét egy vonalban kerültek (az Exeter kivételével), és az ellenséges 8 hüvelykes cirkálókkal ellentétes irányban kiléptek a füstfüggönyből. (Most az ellenségből csak három cirkáló és öt romboló volt látható.) Miközben az Exeter köré vont füstmező takarásában haladtam, folyamatosan nagyon pontos 8 hüvelykes ágyútűz alatt voltam, habár az ellenség nyilvánvalóan nem láthatott engem. Feltehetően radarvezérlést alkalmaztak. 17:50-kor az Exeter leadott egy sortüzet. 17:52-kor az ellenséges rombolók még egyszer támadásba lendültek és a Perth tüzelt a rombolókra, amelyek láthatóvá váltak a füst hézagain keresztül, s a rombolók is megszórtak engem néhány percig. 18:10-kor egyetlen szövetséges cirkáló sem tüzelt, de több romboló is párbajt folytatott.
10. 18:12-kor a rombolóink visszavonultak, és ott találtam magam két 8”-es cirkálóval ellenkező irányba haladva mintegy 21.000 láb távolságra, és összecsaptam a jobb kéz felé eső hajóval. Miután vonalba álltunk, megtaláltuk a célpontot és több gyors sortüzet lőttünk ki rá, amelyből kettő talált, az egyik igen nagy robbanást okozott a célpont tatján, láva-szerű fényes fényjelenséggel és rózsaszín füsttel. Ezután mindkét ellenséges cirkáló visszavonult e füst és egy füstfelhő mögé. Amikor a füst eloszlott, célpontunk állónak tűnt, az orra felemelkedett a levegőbe, majd mintha visszazuhant volna. Ezután elvesztettük szem elől, vagy azért, mert elsüllyedt, vagy mert nem esett rá fény, nem tudom.
11. Míg ez az összecsapás tartott, a Houston harcba bocsátkozott a bal kézre eső cirkálóval, a Java és a De Ruyter is lőtt valamira. A Houston jelentette nekem, hogy már csak nagyon kevés 8 hüvelykes muníciója maradt, és én tájékoztattam erről az admirálist. 18:30-kor nem lehetett ellenséget látni, és a De Ruyter északkelet felé vezette erőinket, mint később kiderült (feltehetőleg) azért, hogy megpróbálja megkerülni az ellenség kísérőhajóit és eljussunk a konvojhoz. Sebesség 22 csomó.
12. 19:27-kor megpillantottam négy hajót a bal oldalunkon és jelentettem őket. A távolság körülbelül 9000 láb volt, és ugyanebben az időben egy repülőgép által ledobott fáklya – amelyet világítólövedéknek gondoltam – lobbant fel a hajónk túlsó oldalán. 19:33-kor tüzet nyitottam a fő fegyverzettel először, majd megpróbálkoztam világítólövedékkel, de ezek túl rövidek voltak. A Houston szintén tüzet nyitott, egyik hajón robbanássorozatot láttam, de arra gondoltam, hogy ezek torpedóvetések lehetnek, így elfordultam, és minden hajó követte ezt a mozgást. A Jupiter (az orrunktól balra) valószínűleg ellentámadásba kezdett, de nem volt ágyútűz.
13. A cirkálók ezután ismét vonalba fejlődtek, és a De Ruyter különböző irányokba vezette őket elfogáshoz. Úgy tűnt számunkra, hogy elsüllyesztettünk néhány rombolót az utolsó lépésünkkel. A keresés további esemény nélkül zajlott (azt leszámítva, hogy nagyon sekély vizekre értünk). Körülbelül 21:00-kor - még mindig sekély vízben – az egyik amerikai rombolóxxx hatalmas detonációval felrobbant és elsüllyedt. 21:50-kor egy másik repülőgép világító fáklyája lobbant fel felettünk, majd röviddel ezután körülbelül 6 sor ragyogó kalciumfáklya a vízen vonalunkra merőlegesen. Ez megtörtént minden egyes alkalommal, amikor új irányba álltunk, és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a holdfényben tett minden mozdulatunkról nem csak rádión keresztül, hanem e kiváló vizuális eszközökkel is beszámoltak. Az ellenségnek így erői elrendezése nevetségesen könnyű volt. 22:17-kor nagyon nagyszámú túlélő mellett haladtunk el. Nem tűntek angoloknak, hollandok vagy japánok lehettek. Még nem tudom, hogy süllyedt-e el holland hajó.
14. 22:30-kor két cirkálót pillantottam meg a hajó bal oldalán. A Houston ugyanabban a pillanatban jelentette őket. Nagyon távol voltak, de egyikük egy sortüzet lőtt röviddel azután, hogy megláttam. Én azonnal heves tüzet zúdítottam rájuk, és mindegyik cirkáló tüzet nyitott ránk. Ez a tűz ismét nagyon pontos volt, de lassú. Kettő a sortüzeim közül, vagy három célba érhetett (a holdfényben megfigyelhettük). Ugyanez a hajó világítógránátokat lőtt ki, amelyek rövidre sikerültek, és a cél elmosódott. Egy ellenséges gránát eltalálta a De Ruytert a tatfedélzetén, mire a De Ruyter 90º-kal elfordult, én pedig követtem, mivel azt gondoltam, torpedókat észlelt. Mikor az oszlop félúton volt ezen a fordulón, a Java teljes hátsó része a levegőbe repült, és a hajó megállt, erősen égve. Ebben az időben nem állt ágyútűz alatt, ezért a robbanást kóbor szikra, vagy egy torpedó okozhatta. Azt gyanítom, éppen egy tengeralattjáró elé vezetett minket ugyanebben a pillanatban, s habár befejezte a 90º-os fordulót, a De Ruyter rettentő robbanással a levegőbe repült, és tatját elborította a tűz. Csak úgy tudtam elkerülni [az ütközést vele], hogy teljesen elfordítottam a kormányt és az egyik motort leállítottam. A Houston a jobb oldal felé tért ki. Mostanra az amerikai rombolókat kikülönítették Batávia felé, hogy üzemanyagot vételezhessenek, és minden más romboló eltűnt, valószínűleg a De Ruyter 90º-os fordulatának következtében. Az admirális szóbeli utasítása az volt, hogy minden mozgásképtelen hajót „az ellenség kegyelmére” kell hagyni, saját szavait idézve. Otthagytam a De Ruytert és a Javat, parancsnokságom alá vontam a Houstont, tettem egy megtévesztő irányváltást délkelet fel, majd nagy sebességgel közvetlenül Batáviába irányába fordultam.
15. Most parancsokságom alatt egy sértetlen 6”-es cirkáló, és egy 8”-es cirkáló volt, utóbbi nagyon kevés lőszerrel és tatágyú nélkül. Nem voltak rombolóim. Az erőt a nappali és éjszakai hadműveletek alatt is a legkiválóbban megszervezett légi felderítésnek vetették alá. Velem szemben hat cirkáló állt - egy lehet, hogy elsüllyedt – és tizenkét romboló. Légi felderítésük következtében macska-egér játékot játszottak a csapásmérő erő zömével, és én nem láttam rá lehetőséget, hogy eljussak az ellenséghez (mozdulataikat a sötétedés óta nem láttam, és akkor is több egymással ellentétes jelentés érkezett annak irányáról).
16. Meglehetősen biztos voltam abban, hogy az ellenségnek legalább egy tengeralattjárója közvetlenül együttműködik velük, és hogy - jól érzékelhetően - rengeteg rombolója van a konvoj és köztem, ahogy én tudtam. Ezért nem haboztam, hogy visszavonjam a csapásmérő erő maradékát, és megparancsoltam, hogy az éjszakai akció után térjünk vissza az előre megbeszélt módon Tanjong Priokra.
H.M.L. Waller
kapitány, Királyi Ausztrál Haditengerészet
A HMS Electra E-osztályú romboló
2. csatolmány
HMS Electra – A túlélő főtiszt jelentése az 1942. február 27-i akcióról
1. Ebben az elbeszélésben nem próbálják meg lerajzolni az akció menetét. Feltételezzük, hogy a cirkáló erők jobban részletezni tudják ezeket. Minden irány, sebesség, és időpont csak hozzávetőleges, mivel az én szolgálati helyem fedélzetmesterként a torpedóvető csöveknél volt.
2. Nagyjából 15:20-kor a csapásmérő erő egy jelentést kapott az ellenségről, hogy két cirkáló és öt romboló volt a Baewan-szigettől 20 mérföldre nyugatra. A csapásmérő erő ekkor a Szurabajába vezető csatornában hajózott, de most északnak fordult. Az Electra 4 mérfölddel a cirkálók előtti pozícióban haladt a Jupiterrel és az Encounterrel a bal illetve jobb oldalán 5-5 mérföldnyire.
3. 16:00 körül ellenség bukkant fel a hajóorrtól jobbra és csatlakozott az akcióhoz. Az Electra úgy tűnt „szárnyjelző hajóként” viselkedik és egyedül lefoglalja az ellenség erejét. Feltételezem, hogy az ellenséges rombolók csak 14.000 láb távolságról kezdtek el tüzelni ránk. Az első és a második sortűz tűzvillába fogott minket, mérsékelt korrekció után a lövedékek nagyjából egy vonalba estek a torpedóvető csövekkel. Ennek ellenére nem értek el találatot. Ezután az ellenség 90º-kal elfordult, és mi párhuzamos irányt vettünk fel. A sortüzek továbbra is közel estek le, de mögöttünk és röviden vagy hosszan. Ez kétségtelenül a királyi haditengerészet kapitányának C. W. May hajókapitány csodálatos irányításának volt köszönhető. 16:40-kor az ellenség észak felé fordult, és a szövetséges erők üldözte őket. Egy időre a rombolók lőtávolságon kívülre kerültek, de a cirkálók folytatták a támadást.
4. Körülbelül 17:00-kor úgy látszik, túlerőbe ütköztünk, és a szövetséges erő 180º-os fordulót vett dél felé. Posztomról úgy tűnt az ellenségnek legkevesebb két nehéz cirkálója vagy csatahajója és számos cirkálója vagy rombolója volt. Ez csak egy személyes becslés, amit a fedélzet szintjéről a füst és a csata zűrzavara mellett észleltem, így ez a becslés pontatlan lehet.
5. 17:15 körül az Exetert eltalálták. Új látszott, megőrizte a sebességét, de problémái voltak a kormányzással. A rombolók ezután füstöt képeztek.
6. 17:30-kor az Electrát ellentámadásra parancsolták. A füst nagyon sűrű volt, a látótávolság nagy területen mintegy fél mérföldnyire csökkent, habár lehetséges, hogy a híd személyzete átlátott a füst felett.
7. Amint kitisztult a füst, egy három nehéz rombolóból álló ellenséges egységet láttunk, amint behatolt a füstbe az ellenkező irányból. A távolság körülbelül 6000 láb lehetett. Azonnal összecsaptunk velük, és négy találatot értünk el sortüzünkkel a vezérhajón. Az Electra nem vetett ki torpedót. A körülmények ehhez meglehetősen kedvezőnek tűntek a vetőcsövek mellől, de mivel kommunikációs kapcsolatban voltunk még a híddal, azt hittem nagyobb célpontra játszunk.
8. Amint az ellenséges egység eltűnt a füstben egy szerencsés gránát eltalált minket a 2. számú kazánháznál a bal oldalon. Ez összezúzta a kazánt, és a hidraulikus csöveket, amelyek a kormányműhöz vezettek. A gőz szökni kezdett és a gépház személyzetének erőfeszítései dacára a gőz elveszett. Ez nagyrészt annak a következménye volt, hogy a 3. számú kazánból a víz átfolyt a sérült kazánhoz. Az Electra ekkor megállt kissé a bal oldalára dőlve, és kiadták a parancsot, hogy „Felkészülés a hajó elhagyására!”.
9. Röviddel ezután egyetlen nehéz romboló bontakozott ki a füstből. Azonnal harcba szálltunk vele, az ágyúk helyi irányítás alapján lőttek, mivel a kommunikáció a híddal halott volt. Egy magányos gyors romboló szegényes célpont egy álló hajóról, de megért egy kísérletet. Az ellenség a második sortűznél találni kezdett, egymás után hallgattatva el ágyúinkat, és heves tüzeket okozott elől és a hajó felemelkedő bal oldalán. Mikor már csak az „Y” löveg maradt, kiadták a „Hajót elhagyni!” parancsot. A sebesült embereket az első csónakba rakták, az egyetlen csónakba, amely épen maradt. A csónak fedélzetén mintegy 25 ember lehetett, mikor elhagyta a hajót. A 4. és 5. számú mentőcsónakxxxi elúszott és láttam egy másik törött mentőcsónakot is elsuhanni.
10. Úgy tűnt mindenki elhagyta a hajó, aki csak képes volt, kivéve Steward Gretton tizedest, aki odajött megkérdezni, mit kezdjünk a két sebesülttel a tatfedélzeten. Gretton segítségével a vízbe raktam őket, egyiküket egy mentőövvel, másikukat faráccsal.xxxii Úgy tűnt mindkettő eljutott egy-egy mentőcsónakhoz.
11. Az ellenség még mindig tüzelt, olyan közel jött, hogy már használni tudta a pom-pom-ját. Körülbelül ekkor egy gránát csapódott az emberek közé a vízbe. Ezután körbejártam Grettonnal és úszóképes dolgokat dobáltunk az emberek közé a vízbe, két lőszeres ládát, füstvető csöveket, és egy T.S.D.S. mentőmellényt.
12. A hajó ekkor felnyögött, erősen megdőlt a bal oldala és az orra felé. A hajó hátsó részén már nem maradt élő ember, ezért magam mellé vettem Grettont és elhagytam.
13. Miután kiürült a hajó, láttam valakit - feltehetőleg a kapitányt -, aki a híd jobb oldalához lépett és integetett a vízben lévő embereknek, akik erre teli torokból éljeneztek. A kapitány ezután úgy tűnt, távozott bal felé.xxxiii
14. Ezután az Electrára nyugalom telepedett, átfordult és lassan süllyedt, amíg már csak a hajócsavarok és a tatfedélzet látszott körülbelül 6 láb magasságig.
15. Egy ideig ebben a helyzetben maradt, míg végül lassan eltűnt a szemünk elől nagyjából 18:00-kor.
16. A történések természetéből adódóan a fedélzeten az áldozatok száma nagyon magas volt. Az Electra és hajózó legénysége a legjobb hagyományoknak megfelelően fogadta el a sorsát. Nagyszerű hajó volt, és büszke vagyok rá, hogy ilyen remek emberekkel szolgálhattam benne.
T. J. Cain
tüzér
Karel Doorman admirális
Jegyzetek:
i A kelet-ázsiai brit erők parancsnoksága eredetileg Szingapúrban székelt, de a város február közepi elestét követően Batáviába tette át székhelyét.
ii Commodora, magyarul flotillatengernagy, rangban a sorhajókapitány és az ellentengernagy között álló brit és amerikai rang, amely nagyjából megfelel a dandártábornokénak.
iii A HMAS Perth az ausztrál királyi haditengerészet módosított Leander-osztályú könnyűcirkálója volt. 1936-ban állt szolgálatba, így modernnek számított 1942 elején 7000 tonnás vízkiszorításával és 8 db 152 mm-es lövegével.
iv Hector Waller (1900-1942) ausztrál kapitány, a HMAS Perth parancsnoka. Waller jelentésének másnapján, 1942. március 1-jén hajójával együtt süllyedt el a Szunda-szorosban harc közben.
v John Augustine Collins (1899-1989) tasmániai születésű ausztrál flotillatengernagy.
vi Holland Kelet-India (ma: Indonézia) fővárosa, ma Dzskarta néven ismert.
vii A HMS Jupiter brit rombolóról van szó, amely aknára futott a 27-én vívott összecsapás során és elsüllyedt. A Jupiter 2300 tonnás 1939-ben átadott modern romboló volt 6 db 120 mm-es löveggel.
viii A brit HMS Electra brit E-osztályú romboló volt, 1940 tonnás vízkiszorítással 4 db 120 mm-es ágyúval. Az Electrát 1934-ben állt szolgálatba.
ix A HNLMS De Ruyter holland könnyűcirkáló 1936-ban állt a holland királyi haditengerészet szolgálatába. A hadihajó 6650 tonnás volt és 7 db 150 mm-es löveggel rendelkezett. Elsüllyedt a 27-2-8-án éjjel folyó harcokban, fedélzetén Karel Doorman admirálissal.
x Karel Doorman (1889-1942) holland tengernagy, az 1942 elején megalakult amerikai-brit-holland-ausztrál közös parancsnokság (ABDACOM) flottájának az ABDAFLOAT-nak a parancsnoka. A Jáva-tengeren vívott 27-28-i csata során hajójával együtt veszett el.
xi A hajókat a jelentés a legnagyobb lövegük átmérője alapján sorolta be, a 8 inches/hüvelykes lövegek 203 mm átmérőjű lövedékkel tüzeltek. Mindkét hajók 10-10 db ilyen löveg volt 5X2-es elrendezésben.
xii Bár valóban a Nacsi és testvérhajója, a Haguro vett részt a csatában, az osztály névadója valójában a Mjókó volt.
xiii Az azonosítás helyes volt, a két könnyűcirkáló a Naka és a Dzsincú volt, 140 mm-es lövegeikkel (7-7 db) és 5595 tonnás vízkiszorítással.
xiv Azaz a japán cirkálós egy sortüze (salvo) esetén a tíz lövedék 150 lábon belül csapódott be.
xvii Vagyis a japán csapatszállító konvoj szétlövése érdekében.
xviii A hajó valójában egy hollandok által elhelyezett aknára futott rá.
xix Az angol szövegben „Carley float”, amely egy speciális, ekkoriban a hadihajókon használt mentőcsónak volt.
xx Az akkor brit skálán az ég akkor volt „b”, ha az ég kevesebb mint 3/10 részét borította felhő. A 21-es hullámzás gyakorlatilag nyugodt tenger jelentett.
xxi Ez azért történt, mert az amerikai rombolókat már kikötőbe küldték korábban, miután egy torpedótámadás során elhasználták torpedóik zömét.
xxii „Starboard bow”, azaz a hajóorr jobb oldalának irányába még pontosabban.
xxiii Mint fentebb olvasható a Nacsi és a Haguro volt, amelyek a Mjókó-osztályba tartoztak.
xxiv Nyilván a Dzsincú. A továbbiakban így használom.
xxv „straddle” - tengerészeti szakkifejezés, a lövések átlaga már a hajó távolságának felel meg, rendszerint hamarosan találat követi, mert gyakorlatilag belőtték a távolságot.
xxvi Egy tengeri mérföld tizede, nagyjából 185 méter.
xxvii Az eredetiben „Aunt Sally”. A „Sally néni” egy játék volt Nagy Britanniában, ahol egy labdákkal és botokkal kellett eltalálni egy Sally néninek hívott fabábút.
xxviii Valójában a HMAS Kortenaer holland romboló.
xxix A legendás elsősorban légvédelemre alkalmazott négycsövű 2 fontos (40 mm-es) MK VIII. gyorstüzelő ágyú, amely nevét jellegzetes hangjáról kapta.
xxx Valójában a brit HMS Jupiter volt az aknára futó hajó.
xxxi Nem rendes csónakról van szó, hanem a már említett gumicsónakszerű Carley-float-okról.
xxxii Az eredetiben: „grating”, ami nyilván valami fából készült hajón alkalmazott rács lehetett, ami tutaj gyanánt segítette a sebesültet a felszínen maradni.
Mint az közismert, a járványügyi helyzet miatt a tavaszi előadások élőben való megtartása akadályokba ütközik. Mindezek ellenére szerettünk volna valamivel kedveskedi a törzsközönségnek (és újaknak), s a Ménfőcsanak-Gyirmóti Művelődési Központ felkérésére összeállítottunk egy rövidebb ismeretterjesztő előadást. Pénteken a ménfőcsanaki Bezerédj-kastély Galgóczi Erzsébet emlékszobájában vettük fel az előadást, melynek témája Kopány és Szent István összecsapása volt.
Reményeink szerint mielőbb leküzdjük a COVID-ot, s utána ismét belecsaphatunk a történelmi témákba, melyek közül elvileg a tavalyról elmaradt amerikai polgárháborúval folytatnák.
