2018. január 20., szombat

Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból I.

Hegedüs Sándor őrmester naplója a Don-kanyarból I.
1942. augusztus 9-23.

A napló kívülről

Kezemben egy nemrég birtokomba került kéziratos napló, melyet bizonyos Hegedüs Sándor őrmester írt. A füzetecske nem a Don-kanyarban vezetett eredeti napló, hanem annak 1945 augusztus-szeptemberében tisztázott másolata. Hogy az eredeti létezik-e még valahol, nem tudhatom. A napló csonka, mind az elejéről, mind a végéről nyilvánvalóan hiányoznak oldalak, mivel a mondatok nem egészek. A naplót nem egy ültő helyében írta le Hegedüs, mivel többféle ceruzával készült, s a bejegyzések végén ott a másolás dátuma is fekete tintával. Az utolsó bejegyzett dátum 1942. december 3., ahol egy mondta közepén félbe szakad. Sajnos se a napló előző, se a következő „kötete” nincs birtokomban.
Maga a napló 15x9 cm-es a korban elég gyakran naplóvezetésre használt standard "kockás" füzet, melynek oldalán ott a ceruza is, mely hozzá tartozott. Ugyanilyen formátumú a másik Don-kanyaros naplóm, Tóth Elemér zászlósé
Hegedüs Sándor őrmesterről nem tudok sokat. A naplóból kiderül a tábori postaszáma, amely 245/01 volt, ez alapján Hegedüs a 2. magyar hadsereg alá tartozó 1. repülőcsoporthoz tartozott, amely október 15-ről a 2. repülődandár nevet vette fel. Állomáshelye augusztus 9-én az Alekszejevka melletti Ilovszkoje. Talán azonos azzal a Hegedüs Sándor hadapród őrmesterrel, aki 1942. december 22-én kiérdemelte a Bronz vitézségi érmet,i vagy azzal aki 1943. szeptemberében megkapta a Kis ezüst vitézségi érmet az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért (és az sem kizárt, hogy ez a kettő egy személy).ii Ennél többet róla majd csak a napló olvasása során deríthetek ki róla, így számomra is nagyon izgalmas lesz annak kibetűzése és értelmezése.
Az első közlés legérdekesebb bejegyzései az 1. repülőcsoport harcaira, az alekszejevkai mindennapokra, és Horthy István halálára vonatkoznak.
A napló szövegét helyesírásilag javítva, rövidítéseit többnyire feloldva közlöm, stílusának megtartása mellett.

A napló első oldala Hegedüs kézírásával

Hegedüs Sándor őrmester. Tpta: 245/01
Isten nevében és az ő segítségében remélve a mielőbbi szerencsés hazaérkezésért kezdem e füzetet:
Ilovszkoje-ban,iii 1942. augusztus 9-én, vasárnap.
Hegedüs Sándor őrmester

[1942. augusztus 9. vasárnap]
...csak a végén énekeltük el a himnuszt. Utána rendben visszavezettem a fiúkat szállásunkra. Tízóraizni kezdtem, mikor már jött gazdám,iv hogy zárjam le a gn.-t szdt. p[arancsno]k-i átadás-átvételhez. Kénytelen voltam vele átmenni az irodába – abbahagyva az evést -, hogy szabályzat szerint bebizonyítsam neki az alakulat fennállása óta, hogy ez felesleges. Őt meggyőzve tovább ettem, majd én is az irodába telepedtem. Ő levelet ír – mint rendesen – (most éppen nem olvas dirr-durrt!), én dolgozom, de csak lassan! Éppen csak, hogy összeállítottam a fogalmazványon a felszámítandó dolgokat. Az ebéd jó tésztás húsleves volt - miből két csajkával ettem -, és gyenge káposzta hússal. Ebédnél most ismét találkoztam Arany Lacival.v Ő az első vonal mögötti orosz szerelvényről anyagokat hord hátra. Osztrogozsszkrólvi azt mondja, hogy talán még csúnyábban áll, mint Kurszk. A légvédelmi tüzérekről - mint szemtanú -, nem valami hízelgően nyilatkozik. Az első vonalbeli élelmezés - mint mondja -, nagyon utolsó. Ebéd után kezdték híresztelni, hogy a postagép Kurszknál elégett. Kész és Fogarasi,vii kik délelőtt vételezés ürügye alatt fürödni voltak, hozzák a híreket, hogy Jányviii „testőrsége” mondá: szeptember 10-én indul a 2. hadsereg haza.ix Mindenki hazameneteli izgalomban van, lessük egymás szavát, ha tudjuk is, hogy találgatás az egész. A déli szünetet sétálásra használjuk Ferivel. A házunk oly meleg volt, hogy csak úgy folyt rólunk a víz. Kint azonban egy kis szellő enyhítette a hőséget. Most a falu északi része felé vezető utcán mentünk végig. Közben megcsodáltuk a németek műhelykocsijait. Ezen az utcán is barátkozni akartak a menyecskék. Invitáltak körük közepére, de mi megmondottuk nekik, hogy úgysem értjük meg egymást. Nem értették ezt sem, de az nem baj. A szélső háznál megálltunk és nézegettük a szomszéd falut, majd egy cigarettányi időre leültünk. ¾ 4-kor visszaballagtunk. Máris keresett Laskay főhadnagy.x Persze pénzbeváltás. Úgy széled már a nyáj, mint melynek nincs pásztora. Utána mindjárt jött Biri.xi Az csak ugyanaz. Ő is kijelentette, hogy a télen nem lesz itt senki. Megcsináltam a havidíjas jegyzék első oldalát. Többre már nem volt ingerem. Megettem egy halkonzervet, elszopogattam egy csomó cukrot, és vártam a vacsorát. A bablevesből is bevágtam egy szabványon felüli adagot. Hála Istennek jó az étvágyam. Egy kicsit üldögéltünk a lócán és néztük a felhős eget. Téma: Hazamenetel.xii

1942. VIII. 10.
Éjfél felé felébredtem, és kimentem. Borult, hűvös volt az éjszaka. Ezután azt álmodtam, hogy otthon vagyok és moziba kellett volna mennem, de egyedül, valami katonai előadásra. Szerettem volna, ha Picim előbb kibontja a ládám, de neki valami dolga volt, így nem győztem megvárni, és felébredtem Szabó százados beszédére. Kötötte az ebet a karóhoz tegnap, hogy ma 4 órakor indul Sztarij Oszkolba,xiii de csak ma ½ 6-kor kezdte keresgélni a papírokat, miket magával visz. Persze, az irodakulcsot tőlem kérte. Így nem a legjobb hangulatban mondogattam meg a véleményemet ht.xiv katonákról a Karcsi bának. Értelmes tejeskávét reggeliztünk lekvárral, én és Feri. Beszélik, hogy hajnalban nagy légi csata volt.xv Én nyugodtan végigaludtam. Előbb Hanzi teheneit sorakoztattam, majd magam is elmentem sorakozóra. Délelőtt befejeztem a jegyzékeket. Közben gazdámmal megtárgyaltuk a hazameneti pénzváltási műveletet. Ismét volt pénzbeváltás, két szabadságos és egy leszerelő. A leszerelő András alezredes embere, aki Szász Pali bácsival jött. Talabérxvi lerajzolta amint „Hanzi legeli az tehén..!” Taki azzal a rémhírrel jött, hogy parancsilag meg akarják tiltani a legénységnek a hazamenetelről való beszélgetést. Ebéd egy kicsit később volt. Utána az iroda előtt üldögéltük el a szünetet. Délután az elmenők pénzét váltottuk be. Sorakozásnál éppen meg akartam kezdeni a rövid gyakorlatot, mikor jött a bíró jelenteni, hogy vörös katonák a birkát őrző gyerekektől 12 birkát elvittek a határ felé. Egy gyorsan szervezett azonnal társaság utánuk eredt. Vacsora alatt posta: Pitty: 84., 85., 86., 87. (levél), 87., 88., 89. Dr. Csávory, Bognár, Fekete Sanyi (2), Józsink.xvii Takarodásig a postával foglalkoztam. Éppen le akartam feküdni, mikor megjött a különítmény, eredmény nélkül. Azer(?) hazamenési taktikája.

1942. VIII. 11.
Ma van Zsuzsó névnapja. Álmomban Hegyaljaival le akartuk lőni egymást. Ő lövöldözött is. Korán ébredtem. A legyek nem röpködtek, mert dacára, hogy süt a nap, hűvös volt a reggel. Gondolataim otthon járnak, de ismét nem a legrózsásabb hangulatban. A levelek egyes kitételei jutottak eszembe. Ő, mert biztosan ünnepel, lakásunk bitangjára hagyva. Leveleket fogalmaztam magamban, melyekben őszintén megírnám, hogy fáj nekem az, hogy még mindig nem ismer, vagy nem akar ismerni. Az már bizonyos, hogy csak úgy szokásból édeskedik. Egyébként jól mulat, örül, hogy nem vagyok terhére. Mert felszabadultan éli régi világát. A mi vackainkat pedig idegenekre bízza, erény(?) szalmának hagyja. Nem is kívánkozom haza. Imádkoztam érte, érezze jól magát, ne is jussak eszébe, nehogy zavarjam mulatságát. Ha elvágyom innen, az csak honvágy. Idegen a föld. Idegenek az emberek. Én nem tudok oly hamar feledni, sem barátkozni. Írok névnapi köszöntőt, mert 10-ig lehet írni. Reggeli szórakozásnál egy szovjet gép cirill betűs orosz röpcédulákat dobott le felettünk. Minden cédula elszakadozva ért földet. Délelőtt az említett lap megírása után dolgoztam. Józsa főhadnagyxviii egy csomó pénzt hozott vissza. Arany Lacival is beszélgettem. Örül, hogy egy pár dolgot tudott magának is szerezni. Nekem is adott 4 darab szép vereshagymát. Ezt tízóraiztuk zsíros kenyérrel. Most, ebéd után felvettem a cigarettám. Hogy betettem a többi közé, elnézegettem a gyűjteményt.
Sok apró-cseprő holmi. Cukor, szivar, cigaretta, könyvek... Már délelőtt sem akart ott járni az eszem a munkán. Otthon most árva a kis lakás... Vagy talán igen hangos. Az idegenek ellepik és felverik a szentélyem csendjét. Nyaggatják a rádiót és garázda kezekkel összeturkálják kedves holmijainkat. Akit pedig szerető lélekkel hazajöttem köszönteni és ünnepelni, az nincs itt. Távol jár, előttem ismeretlen helyeken. Bolyonganom kellene utána, hogy valahol megtaláljam... Talán éppen olyan társaságban, hogy jobb is, ha nem keresem.
Fáradtan leülök a szokott székemre. Talán valaki úgy ugrott fel előttem. Elkergetem az idegeneket, szeretettel kikapcsolom a recsegő rádiót. Most nem hozzád jöttem! Akit keresek nincs itthon... Kényszerítem, hogy jöjjön! Legyen itt velem a lelke! Értsed meg, hogy szerető szóval hívom! Gyere haza!!! Legyünk együtt ezen a napon! Legyen hangos a fészek a boldog kacagásunktól! Érezd meg végre, mennyire fáj nekem, hogy elmentél! Úgy érzem, megtagadtál mindent, ami hozzám köt. Annyira nem kívánsz, hogy még a környezetet is elkerülöd, mely rám emlékeztetne. Látod, míg otthon tudtalak, nyugodt voltam. Megelégedetten, s Isten iránti hálával eltelve gondoltam Rád, és fészkemre, ha mások panaszkodtak. Milyen büszke voltam az első levélkére, melyet a cigi között találtam, nem tudtam megállni, hogy ne dicsekedjem vele! Minden gondolatom otthon járt, és ez csak buzdított. Minden tettemet és szavamat felajánlottam érted. Majd jött a levél. Izgalomtól remegőn bejelentve: utazom Kassára. Mennykőcsapás volt. Teljesen lesújtott. Minden támaszomat elvesztettem. Bizony kutyául éreztem magamat. Tanú rá a Solomikorvskije Dwory-i(?) erdő. Azóta gondolataim megosztva csaponganak. Szárnyszegetten vergődnek ide-oda. A fészek üres... Te?? Azóta is végzem a kötelességem. De már nem úgy. Elkalandozok teljesen. Munkámat sokszor újra kell kezdenem. A gyakorlat alatt pedig nem tudom, mit vezényelek. Élek cél nélkül. Nem talállak, csak hívlak. A naponta írott leveleid és lapjaid is egyre kevesebbet mondanak. Én pedig nem tudok írni. Mert jót akarok csak papírra vetni. Nem tudom elmondani panaszaimat. Mindig a levelet ellenőrző kíváncsi szemét látom. Kinek mi köze hozzá, hogy én szenvedek! Jobb, ha neked sem nyavalygok tovább. Menj! Szórakozz tovább! … Ismét egyedül vagyok a lakásban... de talán egyedül is voltam. Te nem voltál mellettem. A kertben ragyog a napsütés. Kimegyek. Kint vagyok. Erősen süt rám a nap...
Igen, mert itt ülök a kolhoz gabonaraktár-faház lépcsőjén és izzadok a forró napon. A szemem sajog a fejér papírtól és szemtelen apró legyek mászkálnak rajtam tapadó lábakkal. Ez a valóság és az, hogy rám még a munka tömege vár, míg a többiek rőfszámra írják a leveleiket haza.
Egy kis felhőnézés után ismét dolgoztam. Egy szer(?). hadnagy bejelentette, hogy Szabó zászlós kocsija tönkrement. A szerótól kapott kocsival hozza a szalonnát. Talán estére megérkezik. Talabér lerajzolta az ikreimet, amit bejósoltak. Vacsora után csendesen énekelgettem szomorú nótákat.

1942. VIII. 12.
7-kor keltem. Soká elspekuláltam fekve, mert álmomban Pittyet tartottam karjaimban. Felkelve a tábori postánkkal találkoztam. Végre idetelepültek nagy nehezen. Két kutya játéka. Sorakozó elmaradt. Délelőtt (?)tól kértem be pénzt, hogy zsoldot fizethessünk. Ismét van 6 leszerelni hazamenő. A legyek igen szemtelenek. Gazdám is. Dacára annak, hogy leminősítése és Szabó zászlós jó minősítése igen fáj neki. Takinál egy közelfelderítőxix mesélte, hogy a múltkori légiharcban egy közelfelderítő gép lelőtt egy ratát.xx Nem tartok szünetet. Dolgozom. Délután egyre rosszabbul éreztem magam. Fájt már mindenem. A fejem is. ½ 7-ig dolgoztam. A vacsora már csak félig ment le. Lázas voltam. Vacsora után azonnal lefeküdtem és jól beburkolództam. Sokáig nem tudtam elaludni. Tüzelt a testem.

Id. Konok Tamás fényképe egy magyar He 46-os közelfelderíttőről
1942, Ilovszkoje (Fortepan, 42556)

1942. VIII. 13.
Jól aludtam. Korán keltem és most - hála Istennek! -, úgy éreztem, már semmi bajom. A gh.xxi kutya itt játszadozik egész reggel nálunk. Egész délelőtt jól éreztem magam, és dolgoztam. Ludányi őrnagyxxii azonnali pénz felszámítása. Kovács Karinka(?) újabb rémhíre: a tartalékosokat két hét múlva leváltják. A szünetben mostam. Mire kész lettem az eleje meg is száradt. A szünet végére mindenem száraz volt. Bár így sem úszhattam meg irodai munka nélkül. A délutáni munkát gazdámmal való beszélgetéssel kezdtem. Átveszi a század parancsnokságát, míg dr. Józsa szabadságon lesz. ½ 6 felé 2 lapot kaptam. Mindkettőt a Boci(?) írta, de egyikben a F. Sanyi, másikban valami Árvai Imre a feladó. Majd otthonról a 98-ast,xxiii Mamától és Jucitól egyet-egyet. Parancson nem voltam, ezért időm volt olvasni a 98-as levelet. Bár ne kaptam volna meg ily hamar! Szegény árva kis elhagyatott Cibukám! A jó Isten adjon nyugodalmas pihenést és bocsásson meg a Kassabolond hóhérodnak. Így teszi tönkre mindenemet! Na, de talán odaérek én még! A fehéreket eltettem neked aranyos Cibulinkám! Te látni fogod a másik világból is, mikor majd odateszem eléd és örülsz neki. Ugye „szivart” is kapok?! Parancs után még két levelet kaptam Kassáról. 96. 97. Nem volt semmi kedvem elolvasni. Mégis nekifogtam. Amitől előre féltem, igazam lett. Őnagysága kirándult, Cibuka pedig cselédekre volt hagyva. Nem vádolok senkit bizonyosság nélkül, de majd még eljön az idő. Mindent napvilágra hoz a jó Isten. Félek, hogy egyéb sejtelmeim is ilyen bizonyosságok! Akkor pedig legyen velünk az irgalmas a Teremtő!!
Este vacsorához menet Pedró bemutatott valami nyálasszájút, aki őt leváltja. Az ipse mindjárt tegeződni kezdett. Nem voltam olyan hangulatban, hogy ajánlatos lett volna azonnal kikérnem a szemtelenségét. Nyeltem hát és otthagytam. Este Talabérral elsétáltam a rádiókocsihoz. Uliczkynak vittük gazdánk vázáját pótvésésre, mert állítólag már holnap elviszi Szabó, ki ugyancsak szabadságra megy. Megérkezés után még egy kicsit elméláztam a sötétben. Lefekvés után sokáig nem tudtam elaludni. Mindenki aludt már jóízűen. Kint az őrség valakit nagy zajjal kergetett. Én Cibukával beszélgettem, magamban, és csendesen sírtam. Elpanaszoltam néki, hogyan teszik tönkre az életemet. Édes kicsi jóságom: a „hű” és „együttérző” feleség áldozata vagy Te is. Levelet is fogalmaztam, de ez is csak fogalmazás marad. Végre nehezen elaludtam.

1942. VIII. 14.
Pirkadatkor már ismét ébren voltam. Kimentem egy kicsit levegőzni. Már jól sütött a nap, mire ismét álomba sírtam magam. Nem szégyenlem, így volt. Nem csak Cibukát, magamat is sirattam. Alig elaludtam, fel kellett kelni. Hajnali sorakozó. Már kora reggel feldühített a Deák. Egyébként is igen ingerlékeny vagyok. Álmomban Cibuka élt, és egy székről örömmel ágaskodott felém, de a következő pillanatban erősen köhögve esett vissza. Sírva simogattam és vigasztaltam.
Délelőtt dolgoztam, de gondolataim szomorúan otthon jártak. Nehezen ment a munka. Délben Taki azt a rémhírt hozta, hogy parancsba lesz az, hogy aki kéri, és nélkülözhető, azt azonnal, aki pedig nem nélkülözhető, pótlás beérkezte után leszerelik. Délben írtam egy lapot a bárónőéknek. Délután dolgoztam. Végre kész lett a pénznyilvántartás. A parancsnál Józsa megemlítve, hogy nem akarok vezényelni, kiszólított, hogy na még egyszer, mielőtt ő elmegy. Én azonban jelentettem, hogy szúrásom van, s mégsem vezényeltem. Valóban már egész délután egyre rosszabbul éreztem magam. Németh alezredeséket lelőtték. Ő még a mi területünkre esett. Bokatörés. Ketten a két front közé estek. Egynek az ejtőernyője kigyulladt. Egynek a gépbe akadt, egy ember pedig bent égett a gépben.xxiv Este gazdánkkal diskuráltunk a kitüntetésekről, mert a parancsban megjelent a felterjesztési határidő, VIII. 18. Már nagyon lázas voltam, mikor lefeküdtem.

1942. VIII. 15.
Rosszul aludtam az éjjel. Lázas voltam. A fejem és szemem is fájt. A szúrás megszűnt. Hajnalban nagy légi harc volt felettünk. Délig feküdtem. Nagyon hazavágytam. Jól esett volna egy kis simogatás, becéző, szerető szó. De azután eszembe jutott, hogy ezt most otthon sem kapnám meg. Dacára nagy lázamnak, felkeltem. Beretválkozás közben jött Talabér Feri az adatainkat összeírni a kitüntetésre felterjesztéshez. Feri azután elhozta a levesemet, de mire rendbe hoztam magamat, az annyira elhűlt, hogy nem tudtam megenni. A rizs is hideg volt már. Azt sem ettem. Jóska adott az újonnan érkezett cukorkából. Cigitárcámba beleraktam az utolsó 20 hazai cigit. Elhatároztam, hogy kihúzom vele Szt. Istvánig.xxv A szünetben Talabér Feri tervezgetéseit hallgattam. Délután már dolgoztam, bár nehezen. Vacsorára szalonnát kaptunk, jó vastagot, de mindnyájan örömmel estünk neki.xxvi Közben jött gazdám, hogy állítólag van egy csomagom a postán. Ferivel elballagtunk hát vacsora után a postához. Azzal szemben van a „Ruházlak”. Betértünk először oda. Palástyék szalonnát sütöttek. Megkínáltak vele és retket is adtak hozzá. Kérdem, hogyan szerezték. Elmondta, hogy lerajzolta az egyik orosz gyereknek a hagymát, mert eredetileg azt akart. A gyerek mondá: „ponyemáj”xxvii és elrohan. Hoz egy sárgarépát. Palásthy ismét rajzol, a gyerek ismét „ponyemáj”. Elrohan, és hoz egy retket. Tovább nem kísérletezett. Na, visszamentünk a volt paplakban elhelyezett postára. Persze a csomag nem enyém. A paplak valamikor szép épület lehetett. Szépen visszaballagtunk és lefeküdtünk.

1942. VIII. 16.
Már virradatkor felébredtem. Dacára, hogy fáj a derekam, elég jól éreztem magam. Elaludni már nem tudtam 6 előtt. Már mind ébren voltunk és kedélyeskedtünk. Az idő ma is borús és szeles. Mikor az irodába mentem, egy kicsit elméláztam Sztalinxxviii és a kis gh. kutya játékán. Gazdám nagyban gépelgette mögöttem a kitüntetésre javaslatokat. Albert azt mondja, bronz éremre terjeszt fel. Liszkayxxix itt járt megsétáltatni főhadnagyi rendfokozatát. Délben a szakácsoknak kihirdetten a rögtönbíráskodást.
Kiülök a „házunk” lépcsőjére, s elgondolkozom.
Most már szépen süt a nap, s a szél is szellővé enyhült. Szívom a német cigarettát, mert már arra is ráfanyalodtam, közben pedig elnézegetem a felhős eget. A felhők ismerősek, mert azok mindenütt egyformák. Ahogy lejjebb csúszik a szemem, először a templom kupolája ékelődik közéjük. Templom... Csak volt... de nemsokára ismét az lesz. Ma is szorgalmasan dolgoztak benne a falubeliek. Így szentelik meg a vasárnapot. Mi pedig sehogyan. Legalábbis külsőleg nem. Lélekben azért azt hiszem minden bajtársam velem együtt imádkozott. Hálát adva Istennek, hogy eddig megtartott bennünket, és kérve, tartson meg továbbra is a mielőbbi hazamenetelig. Tartsa meg kedveseinket. Mindazonáltal legyen meg az Ő akarata.
A Katonaújságotxxx olvasgattam egy ideig, majd Talabér Feri felszólított, hogy menjünk el felderíteni a paplak utcáját. Dacára, hogy 3 óra elmúlt, elindultunk. Először is a templomba mentünk be.xxxi Már a főbejáraton lehetett bemenni. A közbe épített falak mind ki vannak bontva. Férfiak csoportja éppen a szentély padozatának eredeti magasságba való visszaemelésén dolgoztak. Három asszony is volt bent, majd gyerekek is utánuk kullogtak. El is beszélgettünk a bentlévőkkel, már úgy, ahogy tudtunk. Azért megértettük egymást. A festmények lemosásának módjait is tárgyalgattuk. Egy párat már megkíséreltek megszabadítani a kommunista máztól.xxxii Ez jól sikerült, s eredeti szépségükben megjelennek a régi festmények egyes részei. A bejáratnál a toronyfeljárattal szemben van egy különösen érdekes kép. Az eget, földet és túlvilági életet ábrázolja. A főhajó mindkét oldalán szentek képei vannak, de még nagy részük be van mázolva. A főhajót a kupolarésztől elválasztó boltozat mindkét oldalán uralkodók s feleségük képe van. A két oldalhajó falán a mázolásból látszott, hogy valami oltárfélék lehettek ott. Megkérdeztük, de a nők megmagyarázták, hogy egy-egy hatalmas ikon állt azokon a helyeken. A mennyezet képei is be vannak mázolva, de a legtöbb kivehető azért. A padozat egyik-másik helyen be van szakadva. Ez még az árkászok fadöntésének a következménye. Majdnem négy óra volt, mikor továbbmentünk. A posta előtt csatlakozott hozzánk Horváth őrmester.xxxiii Megjegyzem Fogarasi is velünk volt. Az utcában egy darabig két kenyérzsákos katona ment előttünk, és háztól-házig mentek alkudozni valamire. Kénytelen voltam szólni nekik, mert olyanok voltak, mint a házaló koldusok. Az utca végén itt is szélmalom áll. A völgy szélén átmentünk a következő utcába, s azon jöttünk fölfelé. Az utca elején nyúzott borjút húzó csoporttal találkoztunk. Tovább menve majdnem minden ház udvarán tetvészkedő társaság ült. A nők végzik ezt a műveletet olyanformán, hogy a földön ülnek, s a delikvens előttük fekszik és fejét a tetvésző ölébe hajtja. Az egy nagy lapát alakú fa fésűvel turkálja a haját, s ez a készség a tetvek vérpadja is egyúttal. Kis undorral gyomrunkban értünk a paplak kertje végébe. A szétlőtt autó mellett elváltunk Horváthtól. Ezeken az utcákon már alaposan látszik a harcok nyoma. Horváth invitált almázni a kertbe, de nem volt étvágyunk. Még elmesélte, hogy megkérdezte az oroszoktól, miért kelnek fel minden nap már virradatkor, mikor úgysem csinálnak semmit. Azt felelték, hogy félnek a légicsatáktól, s a bombázástól. Ők viszont azon csodálkoznak, hogy a „magyarszki szoldát” ennek dacára mindig nyugodtan alszik. Vacsora után megjött Uday(?)xxxiv meghízva, lebarnulva, de egyébként nem változott. Piszkos szájú, nagyhangú, és mindene az üzlet, na meg a panaszkodás. Deák kézfogással és pihenésre biztatással fogadta. Engem is félre akart vonni mindjárt egy kis bizalmas beszélgetésre, de én nem voltam rá halandó.

Az alekszejevkai Szentháromság templom, 1942
Id. Konok Tamás képe (Fortepan, 43199)

1942. VIII. 17.
Azzal kezdtem a napot, hogy Udayt és Csert lekaptam. Felöltözve átjöttem az irodába Talabér Ferivel, itt is megreggeliztünk. Feri mondja, hogy Bobra százados kijelentette a legénységnek, hogy jövő hó elején megyünk haza. A szemem fáj, s így ma sötét szemüveget viselek. Kiültem reggeli utáni cigarettámat elszívni a raktár elé tegnap este letett IV c ládára. Éppen a Horváthtal tegnap ott lefolytatott két vitámra akartam gondolni, mikor odakarikázott Batizi. Ő pedig erősen készül szabadságra, mert mint mondja, kint marad a télen Pogánnyal(?). Ezután a hír után beültem az irodámba dolgozni. 10 óra felé az árkászok hoztak egy szekérderéknyi utalványt. Azokkal most van egy kis szórakozásom. Az ebédet is az irodában ettük meg.
  1. Képek a templom külső falán 13:15
  2. Templomban amikor a tisztítás 13:30xxxv
Bementünk Ferivel a templomba, hogy az egyik oldal festményt lefotografáljam. Legnagyobb meglepetésünkre már a legtöbb kép nagyjából meg volt tisztítva. Volt miben gyönyörködni! Amint sétálgatunk, nézegetünk, egyszerre csak elkezd két nő énekelni. Ezt már leírni sem lehet. Gyönyörű hangon két szólamban énekeltek munka közben. A templom akusztikája is elsőrangú. Csak nekidőltünk a falnak, bámultuk az egyre jobban előtűnő képeket és hallgattuk az éneket. Egy budapesti elsőrangú hangverseny elbújhat ezek mögött a paraszt nők mögött. Mikor – tán egy óra múlva – abbahagyták az éneket, eljöttünk. Már kujtorgott itt egy nyálasszájú zászlós, hogy írjak néki alá és adjak bélyegzők. Persze eltanácsoltam. Beültünk ismét az irodába.
Az elébb egy robbanás majd kidobott bennünket a helyünkből. Mert erős a lövöldözés. Mikor a ládámba tenni vittem a naplómat, Uday és Cser nagyban suttogtak csukott ajtó mellett. Volt még egypár robbanás és egy kis gépágyúzás. Délután a postások pénzt akartak átadni, de nem vettem át, mert sok volt a rubel. Azután folytattam az árkászok utalványainak igazolását vacsoráig. Közben Uday 6 óra felé itt csellengett, mintegy ellenőrizve minket. Vacsora után Ferivel kint diskuráltunk. Mikor bementünk, Uday és Cser nagy szeszgőzben és cigarettafüstben társalogtak. Mi egyébként azért mentünk el, mert Cser a szénát felrázta, persze mialatt én vacsoráztam. Mindjárt lefeküdtem. Ők még zabáltak egy darabig, azután Uday átvonult újonnan kiszemelt szállásába a mesteremberekhez.

1942. VIII. 18.
Jól aludtam. Leszámítva azt, hogy egyszer felébredtem az éjjel és fáztam. Egy kis eligazodás és forgolódás után ismét jól aludtam. Reggel panaszkodott Hanzi, hogy Uday az éjjel mindent összehányt. Reggeli alatt postát kaptam Pittytől, 92. és 93. Elszívva a mára engedélyezett egyik cigit, dolgozni kezdtem. Kisebb szünetekkel dolgoztam délig. Egypár aktát is elintéztem. Gazdánk nagy nehezen összeírta a leszerelendőket. Végre kisült, hogy ez az egész személyzet. Közben kiugrottam a ht.-kxxxvi ellen. Ebéd után írtam Jucinak, majd ismét bementünk a templomba. Szépen halad a munka. Gazdám elment vételezni, így egész délután egyedül voltam az irodában. Igen megkívántam egy kis magyar kenyeret. Éhes voltam, de nem volt gusztusom az itteni ételekre. A vacsorát is kenyér nélkül ettem. Utána sétálgattam a konyhánk előtt. Igen elhagyatottnak éreztem magam. Megálltam hát az őrség mutatványos játékánál. A fiúk nagy igyekezettel bolondoztak, de én mosolyogni sem tudtam. Ezután az egyik szabadságról jött fiú mesélgette úti kalandjait. Mikor azonban arról kezdett beszélni, hogy Hegyeshalomnál hogyan fogadták őket, bizony csak összeszorult a torkom és bementem az üres, sötét konyhába. Onnan bámultam takarodóig a holdat. Alig lefeküdtem, rohan Uday, hogy egynéhány bélyegzőlenyomatot adjak néki. Egész délután nem volt rá ideje, mert üzleti dolgaival kellett foglalkoznia. Én persze nem ugrottam. Kilátásba helyezte, hogy majd hajnalban kelt fel, amikor indul a marhahajcsár társasággal. Azután hallottam, hogy Deák ment vele az irodába.

1942. VIII. 19.
Csaknem egész éjjel egy Martin(?) kevergett felettünk alacsonyan. Borús idő van. Eső is esik néha. Akkor keltem fel, mikor már reggeliért sorakoztattak. Hangulatom változatlan. Rosszkedvűen dolgoztam délig. Délben Kész tortát adott ebéd után. Posta is jött. Pitty 107. Később 106., 107. lap és sógorék. Éppen Ciburól olvastam, mikor Sztalin vizet kért. Be akartunk menni a templomba, de zárva volt. Erre sétáltunk egyet. Csodálkozva láttuk, hogy a nők ünneplőben vannak. Megnéztük Feri naptárját. Náluk ma van Úr színeváltozása. Visszaballagva egy kissé kalandos mézes uzsonna után dolgoztam. De előbb örvendeztünk Taki és Laci bá előléptetésének. Parancs után még egy lapot kaptam, 11-én adták fel Kassán a vöröskeresztnek! Este vacsoráig dolgoztam. Gyertyafénynél kicsit elméláztam, majd egy régi Képes Vasárnap átnézegetése után lefeküdtem és sokáig gondolkodtam. Legtöbbet otthonról, de a múlt éjszakai gyújtóbombákban is elmélkedtem.

1942. VIII. 20
7-kor keltem, de már rég fent voltam és ismét csak spekuláltam. Az éjjel is gyakran felébredtem és gondolataimtól sem tudtam elaludni. Felöltözés után a konyhára mentem lekvárért. Itt mondták, hogy az éjjel elfogtak egy partizánt a szeretőjénél. Reggeli után Fogarasi azt a rémhírt suttogta, hogy Horthy Istvánxxxvii lezuhant és elégett. Átjöttem az irodába. Gazdánk is bejött, s kijelentette, hogy ma munkaszünet. Azért dolgoztunk. 11-kor felkészültünk misére. Addigra minden munkám elvégeztem. A mise a Katona utcábanxxxviii volt, a paplak kertjében. Feri egy átlőtt ágú almafa alatt állt. Az a pap mondta a misét, aki Úrnapján. Ugyanazt az imát is osztották ki, amit akkor. Ez talán jel? Még két másik imát is kaptunk. A pap a hazavágyásról prédikált. Sok orosz is állott körülöttünk, áhítattal. Templomban az új szolgálati vezető is bemutatkozott katonai tudásból! Az ebéd finom volt. Húsleves rizzsel, törött burgonya sertéspörkölttel, és ugorkasaláta. Minden bőséges volt. Salátát háromszor is vettünk fel. Még ebédeltem, mikor Kész hozott 74 db Király cigitxxxix 3 Rhm-ért.xl Tehát kitartott a hazai cigi, amíg sikerült újabbat szerezni. Elmentünk Ferivel sétálni, mikor már Cser, Fogarasi és Kész elmentek a vadászokhoz. Taki is velünk jött a templomba. Ott körülnéztünk, azután a Magyar utcán és Erdő utcán lementünk a völgyig. Szép séta volt. Fahúzó parasztokkal találkoztunk. Egyik kislány nekünk adta a virágcsokrát. Fölmentünk a tankcsapdákig, majd az egyik bunkerba mentünk be. Végül leültünk a bunker tetejére, és magunk elé képzeltük a völgybe a Dunát az Erzsébet-híddal és Pesttel. ¼ 6-kor indultunk vissza. A Deák teret is megcsodáltuk, majd a Ferde utcán hazajöttünk. Pont vacsorára értünk. Nagyon jó tarhonyás hús volt. Meg sem tudtuk enni mind. Eltettük holnapra. Vacsora alatt érkeztek meg a többiek is. Beszélik, hogy Horthy Istvánt nagyon sajnálják a bajtársai. Teljesen szénné égett. Talán holnap viszik haza repülőgépen. Este a lépcsőn ülve beszélgettünk Ferivel az otthonunkról. Elég hamar elaludtam.

Vitéz Horthy István kormányzóhelyettes vadászgépének roncsa
Id. Konok István fotója (Fortepan, 42610)

1942. VIII. 21.
Éjjel fent voltam egy darabig, de a távoli bombázás tompa dübörgése hamarosan ismét álomba ringatott. Reggeli után a Csendőr őrmester feldühít Kievxli kínzásával. Gazdám bejelentette, hogy a hadsereg úgy döntött, hogy a csoport kint marad a télen. „De még nem tudják, hogy kik!” Mindenesetre elrontotta a szájam ízét ez a bejelentés. Fizetés ma nem lesz, mert a posta csak holnap szolgáltat be pénzt. Szabadságos és leszerelő ma is volt. Pedró tegnap este búcsúzott és indult. Ma 4 napra szivart vettem fel, s most nagy dühvel szivarozok. Hírekben is megjelent Horthy István hősi halála. Délután dolgozgattam. Igen beborult. Néha esett is. Sötét volt az irodában, de dolgoztam vacsoráig. Közben Kész jött a hírrel, hogy olvasta a felterjesztést, mely a tartalékosok leváltását javasolja három részletben. Éspedig szeptember 10., 20. és október 1. Délben magyar sütésű és alakú kenyér jött. Én is segítettem berakni. Este már azt ettük vacsorához gyertyafény mellett. Vacsora alatt megeredt az eső, de alaposan. Fogarasi és Taki, kik éjfélig kártyáztak, mondották, hogy csaknem éjfélig esett. Közben egy gép állandóan itt röpködött. Én korán lefeküdtem.

1942. VIII. 22.
Jót álmodhattam, mert dacára, hogy ágyúzásra ébredtem, megint elég jó a hangulatom. A nap süt, a szél sem fúj oly nagyon. Délelőtt pénzt hozott a posta, így tudtunk fizetni. Karcsi bá pedig hozott egy hírt, hogy a hadsereg letologatta a csoportparancsnokságot a sok önkényes és méltánytalan leszerelésért, na meg a 40 éven felüliekért is. Délben posta érkezett. Én egy fia lapocskát sem kaptam. Összeszámolgattam a pénzem. 263.15 Pengőnek megfelelő Márkám van. Ehhez jön elsején még 71 Pengő, akkor már 334.15 Pengőm lesz. Ezzel már igazán hazamehetnék. Tudnék már belőle valami szép dolgot venni Pittyemnek. Írtam a Fekete Sanyinak, hogy legalább a házunkba írjak. Délután dolgoztam, majd „menetöltözetben” parancsra mentem. Itt olvasták fel a kormányzóhelyettes halálát. Vacsora után is szivart engedélyeztem magamnak, mivel egész nap jól takarékoskodtam.

1942. VIII. 23.
4 h-kor volt ébresztő. 5 h 07-kor ismét méltatták Horthy Istvánt, halála pillanatában. Ugyanis ennyit mutatott az órája, mikor megállt. Hideg volt. Oszolj után hát a napra álltam. Velem jött a tábor mindhárom kutyája. Ott voltak ők is a sorakozón: Sztalin, a kis gh-s, és Kiev. Körülöttem játszadoztak a napon, mintha csak meg akarták volna hálálni, hogy tegnap pártfogásomba vettem őket. Lassan rászántam magam a tisztálkodásra. Reggeli után dolgozni kezdtem. Ebédig talán többet beszélgettem, mint dolgoztam. Karcsi bá mondta, hogy valakinek a leváltására jött egy rendelet, amely már közli az általános leváltásra vonatkozó rendelet számát. Majd később mondta, hogy ők is fognak valami ilyesmin dolgozni. Az ebéd pörkölt volt nokedlival és ugorkasaláta. Utána Taki finom cukrot adott. Elmentünk Ferivel a templomba. Ott elelmélkedtem a népeken, a dolgozó öreg paraszton és a templomi látogatókon. Utána munka és a délben olvasott régi levelekre gondolok. Jó vacsora után még postát kaptam: Pitty: 99., 100., 101. és 102., Imre egy, Domiék kettő. Pitty arról ír, hogy Karcsiéknál nem tolakszik. Megvan rá az oka? Mi? Elég korán lefeküdtünk. Alig szundítottunk el, jött az ügyeletes nagy nagy dörömbölve, hogy Takács adjon ki hideg vacsorát valami hadifogoly tisztnek. Uday megjött.

Az alekszejevkai piac orosz árusokkal, 1942
Id. Konok Tamás fényképe (Fortepan, 42542)

Jegyzetek:

i Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek, 1942. 52. sz. 1369. o. Ez esetben hősünk 1918-ban született Kispesten, édesanyja pedig Kontsek Margit.
ii Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek, 1943. 39. sz. 1295. o. Aki lehet azonos az előzővel is, sőt valószínű.
iii A helyszín megerősíti a tábori postaszám adatát, mely szerint az őrmester a magyar királyi 2. repülődandár, vagyis ekkor még 1. repülőcsoport kötelékébe tartozott, hiszen Ilovszkojéban 1942-ben repülőtér üzemelt. Innen szállt fel végzetes repülésére a kormányzó fia, Horthy István is 1942. augusztus 20-án.
iv A később említett Szabó százados.
v Arany László, tartalékos tizedes. 1942. novemberében Ezüst vitézségi éremmel tüntették ki bátorságáért. Lásd: Magyar Futár, 1942. 48. sz. 3. o.
vi Osztrogozsszk, katonai szempontból fontos település a Tyihaja Szoszna (Csendes Fenyő) folyócska mentén, a Don mögött. Vasúti kirakodóhely volt.
vii Ismeretlen személyek.
viii Vitéz Jány Gusztáv (1883-1947) vezérezredes, a m. kir. 2. hadsereg parancsnoka. A naplóban: „Jányi”.
ix Az álhír terjedését más források is igazolják.
x Nem tudtam azonosítani.
xi Szintén ismeretlen.
xii Fekete tintával mellette: pipa és dátum: 1945. VIII. 14. Valószínűleg a másolás napja, szinte minden bejegyzés után áll ilyen, ezeket külön nem jegyzem.
xiii Település Oroszországban az Oszkol folyó völgyében, 90 km-re a Dontól nyugatra. Ez volt a magyar hadsereg ellátásának központja, itt vezetett a vasútvonal az Azovi-tenger és Rosztov fele.
xiv Hadtápos, vagy hivatásos tiszt? Elvileg utóbbi rövidítése szokott lenni.
xv 1942. augusztus 9-én a 2. repülődandár gépei 3 szovjet repülőt lőttek le. Lásd: Punka-Sárhidai: Magyar sasok. A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920-1945. Bp.: Zrínyi, 2007. 42. o.
xvi Talabér Ferenc (1916. Zsira - ?, édesanyja: Laczkovits Regina) tartalékos szakaszvezetőt 1943 januárjában Nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki ellenség előtt mutatott vitéz magatartásáért. Lásd: Magyar Futár. 1943. 2. sz. 13. o.
xvii Nyilvánvalóan a kapott levelezőlapokat írta fel Hegedüs.
xviii Dr. Józsa Dezső főhadnagy, akit 1940. szeptember 1-jével helyeztek át a gyalogságtól a légierőhöz. Honvédségi Közlöny – Személyes ügyek. 1942. 16. sz. 516. o.
xix A naplóban: kf.
xx Augusztus 9-én egy magyar He 46-os közelfelderítő lőtt le egy szovjet gépet. Lásd: Punka-Sárhidi: u. o. A Rata a szovjet I-16os vadászrepülőgép beceneve volt.
xxi Gazdasági hivatali.
xxii Valószínűleg Ludányi Ernő őrnagy, aki 1943-ban már mint alezredes kapja meg a Nemzetvédelmi keresztet. Honvédségi közlöny – Személyes ügyek. 1943. 11. sz. 256. o.
xxiii Hogy a bizonytalan időnként érkező levelezőlapok sorrendje világos legyen, a frontra küldött leveleket rendszerint megszámozták.
xxiv 1942. augusztus 14-én a 4. bombázó osztály parancsnokának, Mocsáry István őrnagynak a Caproni Ca-135-ös gépét lőtték le Uriv felett a szovjet légvédelmisek. Német (sic!) János vezérkari alezredest és Orbán György főhadnagyot kimentették a senki földjéről, de Mocsáry, valamint Nagy Zoltán őrmester és Piri Imre szakaszvezető hősi halált haltak. Lásd: Punka-Sárhidi: u. o. Német alezredes volt a repülőcsoport vezérkari főnöke egyébként.
xxv Azaz István napig, augusztus 20-ig.
xxvi Mivel a 2. magyar hadsereg német ellátási vonalon feküdt, s a magyar gyomor nem szerette a német ételeket, gyakran magyarítani kellett otthonról küldött szalonnával és pálinkával a kosztot.
xxvii Понимать, azaz ponimat', magyarul „értem”.
xxviii Minden bizonnyal az egyik tábori kutyát hívták Sztálinnak.
xxix Liszkay (Weisel) László (1898. Budapest - ?, édesanyja: Joó Margit) főhadnagy, akit 1942. augusztus 1-ével januártól számítva neveztek ki tartalékos főhadnaggyá. Lásd: Honvédségi Közlöny – Személyes Ügyek. 1942. 32. sz. 767. o. Liszkayt 1943. májusában a szovjetek elleni kitűnő szolgálatáért a vezérkari főnök dicsérő oklevéllel jutalmazta. Lásd: Honvédségi Közlöny – Személyes Ügyek. 1943. 22. sz. 576. o.
xxx Pontos címe Magyar Katonaújság. Kifejezetten a katonák számára készült újság, amely ekkor az 5. évfolyamát élte.
xxxi Az alekszejevkai Szentháromság templom ma is létezik, jellegzetes hagymakupolája gyakran feltűnik korabeli fényképeken.
xxxii Sok más Szovjetunióban lévő templommal egyetemben ezek szerint a sztálinizmus idején az alekszejevkai templomot is átalakították más célra, s festményeit lefestették.
xxxiii Hát Horváthból sok van. Én már csak tudom...
xxxiv Nem tudom azonosítani.
xxxv Valószínűleg fényképekről van szó itt, amelyek aznap készültek, időponttal. Sajnos nincsenek meg a képek.
xxxvi A ht. Elvileg a hivatásos tisztek rövidítése, de itt valami másról lehet szó.
xxxvii A naplóban: H. I. áll. Sajnos ez kivételesen nem rémhír volt.
xxxviii Alekszejevka utcái a magyar megszállás alatt magyar neveket kaptak.
xxxix1924-től 20 db-os kiszerelésben árusított magyar szivarka, cigaretta.
xl Az Rhm rövidítés nehezen kiolvasható, szerintem A Reichmark rövidítése lehet, azaz a birodalmi márkáé.

xli Az egyik kutya neve volt Kiev a táborban, lásd később!

Nincsenek megjegyzések: