Alex North:
A suttogó
Budapest: Gabo, 2019
Eredeti
cím: The Whisper Man, 2019
Fordította:
Bihari György
416
oldal
Szokásos
módon a feladatok novemberben úgy elborítottak, mint tisztes választópolgárt a
kampánybrossúrák voksolás előtt, ám három előadás és egy Győri Könyvszalon
között úgy éreztem, kell egy kis szünet, s figyelemelterelés gyanánt lekaptam
egy nemrég megjelent regényt a könyvtári polcról. A pillangókkal thriller
témában már jó barátságot kötöttem, így A suttogó borítója azonnal csábító pillantásokat lövellt felém, melyeknek
aztán áldozatul is estem. Ez rendszerint nem sok jót jelent férfiember számára,
de néha érdemes kockáztatni.
A könyv
sztorija így foglalható össze:
Felesége
halála után Tom Kennedy és különc csemetéje, Jake egy kisvárosba költöznek,
annak is klasszikus horrorfilmbe való házikójába. Hamarosan kiderül, hogy a
családnak már korábban kapcsolata volt a házzal, s a lakóhely múltja suttogni
kezd a szellemvilággal amúgy is jóban lévő Jake-nek. Mindemellett a városkában
egy sorozatgyilkos (a suttogó) új áldozatot szed egy kiskorú személyében, s
meglehetősen problémás ügy ez a rendőrség számára, mivel a gyilkos elvileg 20
éve rács mögött ül…
A
történet – könnyű belátni -, több klisét vonultat fel, mint egy B kategóriás
akciófilm. Ám ez ebben z esetben nem jelent másodvonalbeli pszichológiai krimit,
amiből pedig bőven akad manapság. North története ugyanis sok szempontból
kiemelkedő.
A
szerző például feltűnően törekedett arra, hogy a brutális történetet
szépirodalmi szöveggel írja meg, s ez érdekes kontrasztot ad. Ugyanakkor
egyeseknek talán dagályosnak hat emiatt a fogalmazás módja. Én élveztem, hogy
szép mondatokat és időnként mélyebb gondolatokat kapok, mint átlag bűnügyi
regényekben szokás. Tetszett az is, hogy a szereplők - a mostanában dívó
pszichothrilleri irányvonallal szemben - nem csupa csődtömegek, még akkor sem,
ha magukat esetleg annak tartják. Pete Willis rendőr, aki állandó harcot
folytat az alkohollal szemben, győz. És ez így helyes, hiszen az ember uralja a
vágyait, s nem a vágyak uralják az embert. Ettől lesz ugyanis ember, s nem
ösztöneitől vezérelt állat. Minden sablont felrúgva ebben a regényben az
újságíró etikus tud maradni, az exalkoholista rendőr pedig nem merül
önsajnálatba és zuhan vissza a legsötétebb percekben sem a whiskeymámorba. Mert
ezek a szereplők képesek talpra állni és van jellemfejlődésük. Ez az írói
szemlélet tőlem elismerést nyer, mert az a példamutató, mikor a korábban
elbukott protagonista a térdéről ismét a talpára képes állni. Ó, hogy utáltam A lány a vonaton nyafogó, gyenge, csupa
pszichopata és beteg „hősét”! Tény az is, hogy a pozitív szereplők
túlpreferáltak a regényben, míg az antihősről alig tudunk meg valamit, ezt
lehet talán az egyetlen negatívumnak mondani. A suttogót talán jobban ki
lehetett volna emelni, mint karaktert. A többi szereplőt ellenben Alex North
szépen kidolgozta, sok pszichológiai profilozás van a karakterek mögött,
félelmekkel és érzelmekkel.
Sokakat
zavar, ha egy krimiben természetfölötti dolgok történnek. Ezen olvasókat
megnyugtathatom (SPOILER!!!): tulajdonképpen nincs is benne igazán.
Debütáló
regénynek mindenesetre igencsak impresszív, bár valahol azt olvastam, hogy
tulajdonképpen Alex North csak egy álnév, így nem is biztos, hogy ténylegesen
első regényről szó. Ám ez nem változtat a thriller minőségén, amely az irodalmi
stílusnak és a karakterek kidolgozott voltának köszönhetően egyértelműen magas.
A
kiadásról a véleményem hektikusabb. Sajnos a Gabo kiadó totálisan
fejlődésképtelen, ez a kötet ismét csak egy 3500 Forintos komposztalapanyag,
amely hamarosan zúzdában végzi. A könyv fizikai kézben tartása kész művészet,
hiszen a fűzés azonnal ripityára törne a merev ragasztásnak „hála”, ha úgy
istenesen az ember megpróbálná kinyitni. Így aztán nem kockáztattam, s alig
90-120°-ra mertem a lapokat hajlítgatni egymástól, és csak az evolúciónak -
szembeforduló hüvelykujj! - köszönhető, hogy képes voltam olvasni ezt a
nyomdaipari csodát. Egészen gyalázatos selejt ismét a Gabotól. Ha heraldikai
mottót, vagy kampányszlogent kellene írnom a kiadónak lenne egy ötletem: „Just
dobd ki!”. A suttogó szinte üvölt a szelektív hulladékgyűjtő azonnali
felkereséséért. Persze némi fájdalommal állítanám kuka körüli pályára, mivel a
borító viszont nagyon szép. Elképesztően figyelemfelhívó, s a sárga-fekete
színpár magában hordozza a fenyegetést, akárcsak a természetben. A fordításban sem találtam kivetnivalót, sőt helyesírási és tördelési problémákkal is talán egyszer-kétszer találkoztam össz-vissz.
Be kár azért a
spórolós fűzésért!
Pontszám:
Nyolc
hullapille a tízből.
8/10
pont
www.moly.hu: 88 %
www.goodreads.com: 4.11 pont
(Az
adatok 2019. november 11-i állapotot tükröznek!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése