Az Egyesült Államok római tengerészeti attaséjának jelentései 1915. május

Az Egyesült Államok római tengerészeti
attaséjának jelentései
1915. május

Ismét a Rómába akkreditált tengerészeti attasé jelentéseiből csemegéztem, amelyek egyfelől az olasz flotta háborúra való felkészítéséről informálnak minket, másfelől olvashatjuk az olasz kormány által kiadott Ausztria-Magyarország és Albánia ellen elrendelt blokádjának bejelentését. A jelentések 1915. májusából valók, amikor az Amerikai Egyesült Államok még semleges állam volt.

Az Impetuoso romboló (Indomito-osztály)
(wikipedia)

1. A torpedóerők diszpozíciója – Olasz flotta[1]

T-től 121. számú jelentés

Időpont: 1915. május 17.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Megbízható forrásból hallottam, hogy a jelenleg Velencében állomásozó olasz haditengerészeti tengeralattjárókat mozgósították. Az Indomito-osztályú[2] rombolók egy későbbi időpontban csatlakoznak a flottához Tarantónál. Minden Indomito-osztályhoz tartozó rombolót és torpedónaszádot szétosztottak Velence és Brindisi között.

A flotta negyedik osztálya a San Marco, a Pisa, a San Giorgio és az Amalfi hajókból áll Brindisinél, de úgy vélem ez csak időleges beosztás, amely addig tart, míg ők [azaz a kikülönített hajók] újra csatlakoznak a flottához Tarantónál.

A nem éppen daliás III. Viktor Emánuel (jobbra) I. Albert belga királlyal tart szemlét
(wikipedia)

2. A király rendelete az olasz tengerészet költségvetésének növeléséről[3]

T-től 125. számú jelentés

Időpont: 1915. május 19.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Az olasz haditengerészet költségvetését, amelyet eredetileg az 1914-15-ös évre állítottak össze, a 619. számú királyi rendelet értelmében megnövelték 1915. május 14-én. A 25 millió lírára való növelést az európai helyzet tette szükségessé, amely megköveteli egy nagy és aktív flotta állandó készenlétét.

A kérdéses dekrétum egyidejűleg 100 millió lírára emeli a hadsereg [költségvetését], amely szintén szükséges katonai célokra az európai helyzet miatt.

Az Otrantói-szoros
(wikipedia)

3. Deklaráció Ausztria-Magyarország és Albánia[4] tengerpartjának blokádjáról[5]

T-től 132. számú jelentés

Időpont: 1915. május 26.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

1915. május 26-tól kezdődően hatékony blokádot állít fel az olasz tengerészeti erő az alábbiak szerint:

- Ausztria-Magyarország teljes tengerpartja északon az olasz fronttól délre a montenegrói frontvonalig, beleértve minden szigetet, kikötőt, szorost, utat és öblöt;

- Albánia teljes tengerpartja északon a montenegrói fronttól a Kiephali-fokig[6] (beleértve…).

A blokád alá vont terület földrajzi határai:

Ausztria-Magyarország: 

- északi határ: északi szélesség 45° 42´ 50; keleti hosszúság 13° 51´ 10

- déli határ: északi szélesség 42° 6´ 25; keleti hosszúság 10° 5´ 30  

Albánia:       

- északi határ: északi szélesség 42° 52´ 00; keleti hosszúság 19° 35´ 30

A baráti és semleges államok hajói határidőt kapnak, melyet az Olasz Tengerészeti Erők főparancsnoksága határoz meg. A deklaráció napjától a blokád kezdetéig a blokád alá vont kikötők szabadon elhagyhatóak.

Minden hajó, amelyik megsérti a blokádot, vagy megpróbálja átlépni az Otrantói-fok és a Kiephali-fok[7] vonalát, a nemzetközi törvényekkel és érvényes szerződésekkel összhangban fogják kezelni.

4. Az olasz haditengerészet lefoglalja a postahajókat[8]

T-től 134. számú jelentés

Időpont: 1915. május 28.

Pecsét: „Nem visszaküldendő”

Négy a kormány tulajdonában lévő gőzöst, a Citta di Palermo, a Citta di Catania a Citta di Messine és a Citta di Siracusa [hajókat], melyek 3500 tonna vízkiszorításúak lefoglalt a haditengerészet, és besorozta őket, mint kisegítő cirkálókat. A Citta di Catania és a Citta di Palermo Parsons-féle turbinával bír, a Citta di Siracusa és a Citta di Messina négyhengeres gőzgéppel. Ezek a hajók mind 12000 lóerősek, és a 23 csomó sebességű gőzösök közé sorolják őket. A hajókat 6 db 4.7-es ágyúval szerelték fel.

Az előzőeken felül, a következő gőzösöket foglalta le a haditengerészet: Citta di Cagliari, Citta di Sassari és a Carrera, melyek 2500 tonna vízkiszorításúak. Ezek a gőzösök 4500 lóerősek, és 15 csomó sebességre képesek.

Jegyzetek:

---

[1] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 121. jelentés.

[2] A hat Indomito-osztályú romboló 1910 és 1913 között álltak szolgálatba, 670-770 tonna vízkiszorítással bírtak.

[3] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 125. jelentés.

[4] Albániát polgárháborús helyzetben érte az első világháború, ráadásul a szomszédos államok (Görögország, Szerbia és Olaszország) egyaránt igényt formáltak albán területekre. A háború során az albánok jelentős része az Osztrák-Magyar Monarchiával szimpatizált (magának a léte is jórészt Ausztria-Magyarország diplomáciájának eredménye volt). Valószínűleg emiatt is hirdetett blokádot Albániára is Olaszország.

[5] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 132. jelentés.

[6] Valószínűleg az Otrantóval szemben fekvő albán nevén Gjuheza-fokot értik ezen, a Karaburun félsziget északnyugati csúcsát.

[7] Ez tulajdonképpen az úgynevezett Otrantói-szoros.

[8] In: Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915. május. T. 134. jelentés.