Az Egyesült Államok római
tengerészeti
attaséjának jelentései
1915. május
attaséjának jelentései
1915. május
Ismét
a Rómába akkreditált tengerészeti attasé jelentéseiből csemegéztem, amelyek
egyfelől az olasz flotta háborúra való felkészítéséről informálnak minket,
másfelől olvashatjuk az olasz kormány által kiadott Ausztria-Magyarország és
Albánia ellen elrendelt blokádjának bejelentését. A jelentések 1915. májusából
valók, amikor az Amerikai Egyesült Államok még semleges állam volt.
Az Impetuoso romboló (Indomito-osztály) (wikipedia) |
1. A
torpedóerők diszpozíciója – Olasz flotta[1]
T-től 121. számú
jelentés
Időpont: 1915. május 17.
Pecsét: „Nem
visszaküldendő”
Megbízható forrásból
hallottam, hogy a jelenleg Velencében állomásozó olasz haditengerészeti
tengeralattjárókat mozgósították. Az Indomito-osztályú[2]
rombolók egy későbbi időpontban csatlakoznak a flottához Tarantónál. Minden
Indomito-osztályhoz tartozó rombolót és torpedónaszádot szétosztottak Velence
és Brindisi között.
A flotta negyedik
osztálya a San Marco, a Pisa, a San Giorgio és az Amalfi hajókból áll
Brindisinél, de úgy vélem ez csak időleges beosztás, amely addig tart, míg ők [azaz
a kikülönített hajók] újra csatlakoznak a flottához Tarantónál.
A nem éppen daliás III. Viktor Emánuel (jobbra) I. Albert belga királlyal tart szemlét (wikipedia) |
2. A
király rendelete az olasz tengerészet költségvetésének növeléséről[3]
T-től 125. számú
jelentés
Időpont: 1915. május 19.
Pecsét: „Nem
visszaküldendő”
Az olasz
haditengerészet költségvetését, amelyet eredetileg az 1914-15-ös évre
állítottak össze, a 619. számú királyi rendelet értelmében megnövelték 1915.
május 14-én. A 25 millió lírára való növelést az európai helyzet tette
szükségessé, amely megköveteli egy nagy és aktív flotta állandó készenlétét.
A kérdéses dekrétum
egyidejűleg 100 millió lírára emeli a hadsereg [költségvetését], amely szintén
szükséges katonai célokra az európai helyzet miatt.
Az Otrantói-szoros (wikipedia) |
T-től 132. számú
jelentés
Időpont: 1915. május
26.
Pecsét: „Nem
visszaküldendő”
1915. május 26-tól
kezdődően hatékony blokádot állít fel az olasz tengerészeti erő az alábbiak
szerint:
- Ausztria-Magyarország
teljes tengerpartja északon az olasz fronttól délre a montenegrói frontvonalig,
beleértve minden szigetet, kikötőt, szorost, utat és öblöt;
- Albánia teljes
tengerpartja északon a montenegrói fronttól a Kiephali-fokig[6] (beleértve…).
A blokád alá vont
terület földrajzi határai:
Ausztria-Magyarország:
- északi határ: északi szélesség 45° 42´ 50; keleti hosszúság 13° 51´ 10
- déli határ: északi szélesség 42° 6´ 25; keleti hosszúság 10° 5´ 30
Albánia:
- északi határ: északi szélesség 42° 52´ 00; keleti hosszúság 19° 35´ 30
A baráti és semleges
államok hajói határidőt kapnak, melyet az Olasz Tengerészeti Erők
főparancsnoksága határoz meg. A deklaráció napjától a blokád kezdetéig a blokád
alá vont kikötők szabadon elhagyhatóak.
Minden hajó, amelyik
megsérti a blokádot, vagy megpróbálja átlépni az Otrantói-fok és a Kiephali-fok[7]
vonalát, a nemzetközi törvényekkel és érvényes szerződésekkel összhangban
fogják kezelni.
4. Az
olasz haditengerészet lefoglalja a postahajókat[8]
T-től 134. számú
jelentés
Időpont: 1915. május 28.
Pecsét: „Nem
visszaküldendő”
Négy a kormány
tulajdonában lévő gőzöst, a Citta di
Palermo, a Citta di Catania a Citta di Messine és a Citta di Siracusa [hajókat], melyek 3500
tonna vízkiszorításúak lefoglalt a haditengerészet, és besorozta őket, mint
kisegítő cirkálókat. A Citta di Catania
és a Citta di Palermo Parsons-féle
turbinával bír, a Citta di Siracusa
és a Citta di Messina négyhengeres
gőzgéppel. Ezek a hajók mind 12000 lóerősek, és a 23 csomó sebességű gőzösök
közé sorolják őket. A hajókat 6 db 4.7-es ágyúval szerelték fel.
Az előzőeken felül, a
következő gőzösöket foglalta le a haditengerészet: Citta di Cagliari, Citta di
Sassari és a Carrera, melyek 2500
tonna vízkiszorításúak. Ezek a gőzösök 4500 lóerősek, és 15 csomó sebességre
képesek.
Jegyzetek:
[1] In:
Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915.
május. T. 121. jelentés.
[2] A hat Indomito-osztályú romboló 1910 és 1913 között álltak szolgálatba,
670-770 tonna vízkiszorítással bírtak.
[3] In:
Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915.
május. T. 125. jelentés.
[4] Albániát
polgárháborús helyzetben érte az első világháború, ráadásul a szomszédos
államok (Görögország, Szerbia és Olaszország) egyaránt igényt formáltak albán
területekre. A háború során az albánok jelentős része az Osztrák-Magyar
Monarchiával szimpatizált (magának a léte is jórészt Ausztria-Magyarország
diplomáciájának eredménye volt). Valószínűleg emiatt is hirdetett blokádot
Albániára is Olaszország.
[5] In:
Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915.
május. T. 132. jelentés.
[6] Valószínűleg
az Otrantóval szemben fekvő albán nevén Gjuheza-fokot értik ezen, a Karaburun
félsziget északnyugati csúcsát.
[7] Ez tulajdonképpen
az úgynevezett Otrantói-szoros.
[8] In:
Naval Attache’s Reports, United States Office of Naval Intelligence. 1915.
május. T. 134. jelentés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése