Mark Lawrence: Bolondok hercege
(Prince of Fools)
Budapest: Fumax, 2014
Mostanában szerencsére
nem nyúltam nagyon mellé, ha könyv után matattam a polcokon, különösen nem
Fantasyk esetében. Ott voltak ugyebár Abercrombie zseniális könyvei (Első törvény trilógia, Hidegen tálalva), de tetszett a Vér éneke is Anthony Ryantől. Most Mark
Lawrence: Bolondok hercege című kötetét vettem kezelésbe, és szintén kiállta a
próbát.
Nem ismertem a regény
hátterét alkotó világot, mert nem olvastam az annak alapját adó „A széthullott birodalom” néven futó
trilógiát. Sőt azt sem tudtam, hogy ez a regény is egy trilógia (A vörös királynő háborúja) első része. Így
újdonság erejével hatott a háttér, pláne amikor megláttam a mellékelt térképet,
rajta könnyen felismerhetően Európa körvonalait. Kicsit fura volt ez a
világháborúk utáni új civilizáció, amely mágiával vegyítette varázstalan
mánkat. Azt mostanáig sem értem, miért ragaszkodik a szerző valódi háttérhez,
egy nem a mi világunkhoz kötődő varázslattal és élőholtakkal teli történetben.
De hát szíve-joga, érdekes ötlet. Egy picit azért zavart, na.
A történet szereplője
Jalan herceg, aki inkább hajápolásban és hajkurászásban (nők után) jeleskedik,
mintsem államférfiúi tevékenységben. Első szám egyes személyben bújhatunk a
bőrébe, amely technika ugyan korlátozza az író lehetőségeit (csak azt
láthatjuk/tudhatjuk amit a herceg), ugyanakkor személyessé teszi Jal herceggel
a kapcsolatunkat, beleülhetünk a fejébe. És hát ez nem egy lángelme feje, hanem
egy hétköznapi fickóé, akit férfiként legérzékenyebb testrésze vezet. Jal
figurája iszonyúan korlátolt, de nagyon szerethető, ő a regény humorának
forrása, méghozzá annak is bővizű. A történet elején nincsenek barátai,
egoizmusa töretlen és határtalan, ám egy mágikus baleset miatt életét
hozzákötik egy északi vikinghez, Snorrihoz. Snorri családjához igyekszik vissza
északra, megmenteni azt. Jalnak akaratlanul, de vele kell mennie. Ez afféle
Road-movie (movie nélkül), az egész regény az utazást írja le, benne a kalandokkal,
melyeken át kell vergődniük.
A regény humora
ütősebb, mint egy japán gongzenekar, igaz nem olyan savazósan maró, mint
Abercrombie regényeié, nincs benne annyi sötét gúny. Inkább olyan kis fanyar
önmarcangoló csipkelődés az egész, amelyben Jalan magán nevet a legjobban. Lawrence
tudhatta, hogy ha Jal képes nevetni magán, akkor beférkőzik a bizalmunkba a karaktere.
Voltaképpen a herceg iszonyatosan görény alaknak látszik kezdetben, mégis
könnyen azonosulhatunk vele. A világ, amiben játszódik, szintén nem szűkölködik
komikus háttérben, ott konkréten hangosan felnyüszítettem, mikor a vikingek
foltonfolt hajójának kiderült a neve: Ikea.
Másik főszereplőnk,
Snorri az északi a bölcs barbár archetípusa. Míg utazunk velük, tulajdonképpen
kiderül, hogy Jalan gyávasága abból fakadt, hogy nem volt neki miért/kiért
bátornak lenni, és egyáltalán nincs is olyan nagy különbség a két emberünk
között. Vagy akár Jalan és mi közöttünk.
A történet nem túl
kacifántos, van egy kis Trónok harca áthallás benne számomra (élőhalottak, akik
északon grasszálnak és megszállnak). Az különösen tetszett, hogy noha az első
könyv ért csak véget, mégis valamiféle szünet következett be az eseményekben,
nem egy konfliktus közepén vágták ketté a történet vásznát. Talán a komoly
fantasykben oly sokat adó drámaiság hiányzott belőle. Szórakoztató és
olvasmányos könyv, habár nem lesz igazi nagy klasszikus valószínűleg éppen
könnyedségéből fakadóan. Most azt mondom, hogy a Vér énekénél nekem jobban tetszett.
A Fumax külsőre is egy
jó könyvet adott át az olvasóknak, bár egyelőre nem látom értelmét Jason Chan
borítóillusztrációjának, de jobban tetszik, mint az eredeti első kiadásé. A
vörös és a fekete mindig passzol egymáshoz, pláne arany feliratokkal. A regény
kötött, így ezt sem kritizálhatom, pofás kiadvány. Magyarra Gy. Horváth László
ültette át, ebben sem volt kivetnivaló.
Összességében: nyolc
élőhalott a tíz zombiból.
8/10 pont
Eredeti megjelenés: 2014
www.goodreads.com: 4.1 pont
www.moly.hu: 92%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése