Könyvajánló: Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944

Könyvajánló:

Kállay Miklós: 

Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944

Bp.: Európa, 2012

Van az úgy, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy egy feladatot tisztességesen elvégezzen, vagy egy álmot megvalósítson, de mégsem megy. A fátum, a rossz sors, a balszerencse, s a körülmények kedvezőtlen alakulása képes elsöpörni minden jó szándékot vagy a legnagyobb szorgalom eredményét is. Kállay Miklós a magyar történelem egyik legnehezebb időszakában került hazánk kormányának élére, s törekvéseit, hogy megvédje azt a háború borzalmaitól, s közben megőrizze az 1938-1941 között visszaszerzett területgyarapodást, falevélként sodorta el a keletről jövő vörös vihar. 2012-ben az Európa kiadó újra megjelentette Kállay Miklós eredetileg 1991-ben kiadott memoárját, amely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány.

Természetesen az emlékirat, mint történelmi forrás mindig óvatosságot igényel. Kállay a háború után, végeredményének ismeretében írta meg memoárját, s igyekszik szerepét a németek iránt ellenségesebbnek mutatni, mint amilyen az a gyakorlatban volt. Kállayról közismert volt angolbarátsága, ám egy felelősségteljes miniszterelnök cselekedeteit nem a személyes vonzalom motiválja, hanem a haza java a politikai realitások figyelembevételével. Márpedig a külpolitikai és katonai realitás még 1944-ben is az volt, hogy Adolf Hitler akkor szállja meg az országot, amikor csak kedve támad erre. A Wehrmacht mindig rendelkezett akkora tartalékkal, hogy a magyar honvédség ellenállását legyűrhesse. A „miért nem maradtunk semlegesek, mint Svájc meg Svédország” jellegű sokszor elhangzó naiv mondatok szajkózói elfelejtik, hogy Magyarország nem az Alpok hegyei között, vagy a térkép szélén fekszik, hanem az európai úthálózat egyik kulcspontja, amely ellenőrzi a Balkánra vezető legfontosabb hadiutat, emellett Németország számára elsődleges fontosságú gabonaszállító volt.

Kállay tehát külsőségekben és néha gyakorlatban is felsorakozott a németek mellett, hogy ne adjon okot az ország megszállására. Ezt már csak azért is tette, mert a Szovjetuniótól még jobban félt. Hogy ezt joggal tette, Magyarország következő évtizedei egyértelműen bizonyították azóta. Kalapács és üllő közé kerülve nehéz az embernek szimpatizálni bármelyikkel. Kulturális, történelmi és ideológiai okok miatt a magyar társadalom, s a hadsereg pláne a németeket választotta – ha már választani kényszerült -, és ez a döntés érthető volt.

Kállay amellett, hogy igyekezett elkerülni a német megszállást, törekedett a britekkel való kapcsolatfelvételre, s előzetes fegyverszünetre. Szerette volna az országot megmenteni a szovjet megszállástól is, ezért abban bízott, hogy az angolszász hatalmak a Balkán-félszigeten nyitják meg a második frontot. Churchill törekvése a görögországi partraszállásról - az amerikai és szovjet tiltakozás miatt - meghiúsult, s ezzel ez a remény kútba esett. Igyekezett kímélni az ország katonai erejét, nehogy ismét olyan helyzetbe kerüljön, mint 1918-19-ben, ám a németeknek itt-ott engedni kellett.

A néhai miniszterelnök emlékiratai betekintést nyújtanak egy kritikus helyzetbe került kormányfő mindennapjaiba, megismerhetjük gondolkodását, motivációit, döntéseinek mozgatórugóit. Találkozhatunk a korszak politikaformáló embereivel, velük élhetjük át nehéz döntéseiket. Ez már csak azért is érdekes, mert ezek az évek voltak a sokszor csúfondárosan „úri”-nak nevezett – pedig sokan nagyon is méltóak voltak az úr szóra! - Magyarország utolsó évei. 

A kötet 2012-es kétkötetes kiadása masszív kialakítású, bár a kötéstábla színei ízlésemtől erősen eltérőek.

Értékelés:

Hét miniszteri szék a tízből

7/10 pont.

Az írás eredetileg a Hegyalja Újság 2017. 2. számában jelent meg.