John
Keegan: A csata arca
2. kiad. Budapest: Akadémiai, 2013. 419.o.
A 2012-ben elhunyt nagy angol
hadtörténész kétségtelenül legsikerültebb könyve ez az eredetileg 1976-ban
megjelent mű. Nagyon különleges egy alkotás, hiszen nem egy konkrét katonai
eseménnyel foglalkozik, hanem azzal, miként élték meg az angol/brit közkatonák
vagy tisztek a világtörténelem egy-egy jelentős csatáját. Ott lehetünk a hosszú
íjjal kezükben francia lovagokat nyílvesszőikkel tűpárnává változtató angol
íjászokkal Azincourt mezején
1415ben; a brit vörös kabátos gyalogosokkal, amint Napóleon franciáit győzik le
Waterloonál 1815-ben; végül
bepillantást kapunk arról milyen földi pokol várt a bakákra a Somme folyónál 1916-ban. Három korszak,
három csata, háromnál sokkal több halál. Keegan tudományos alapossága mellett
is képes volt hangulatot teremteni A
csata arcában, átérezhetjük milyen lehetett egy szinte védtelen gyalogos
íjásznak szembenézni egy egész életében bajvívásokon edződött talpig páncélba
bújt lóval felé vágtató harcossal. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a XV. századi
és a XX. századi katona harci mindennapjai egyáltalán nem is különböztek
annyira egymástól. Éheztek, fáztak (nem volt még hadsereg a történelemben,
amelyben ne lett volna hiány valamiből), és állandó életveszélyben forogtak.
Nekem különösen tetszett a Waterlooról írt rész. Ennek oka, hogy a brit
hadsereg (nem közismert, de a „brit” oldalon a katonák több mint kétharmada
német, holland és belga volt!) katonáitól rengeteg napló és emlékirat maradt
fenn, így szinte percről percre rekonstruálni lehet az egyes katonai alakulatok
helyzetét, tevékenységét és tagjainak érzéseit. Keegan számtalan alkalommal idézi fel egy-egy szereplő leírását,
így általuk tapasztaljuk meg, milyen egy mellettünk elzúgó ágyúgolyó, amely a
legjobb bajtársunkat tépi szét, vagy milyen fáradtságtól elaludni a sárban,
miközben a puskák dúdolnak altatót, azt sem tudva, felébredsz-e egyáltalán. Ha Keegantől csak egy művet lehetne
elolvasni, mindenkinek ezt ajánlanám. De szerencsére többet is elolvashatunk
már magyarul is (Hat hadsereg Normandiában, Első világháború, Második világháború, stb.).
A könyv eme 2013-as második kiadása a réginél lényegesen igényesebb, és a Hadiakadémia sorozat keretében jelent meg, fűzött formában. A borító a célnak megfelelő, az Azincourti csata egyik krónikás ábrázolását tették rá. A szín nekem nem "jön be", de hát embere válogatja és a vérvörös passzol a tartalomhoz.
A könyv megtalálható a Dr. Kovács Pál megyei könyvtár központi kölcsönzőjében, valamint a Kisfaludy Károly könyvtárában is.
Értékelés:
Nyolc páncéltörő nyílhegy a tízből.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése