Dio Chrysostomus: 36. avagy borüszthenészi beszéd
Most
egy kis csemegével érkeztem, Dio Cocceianus római szónok és filozófus egyik beszédéből a
szarmatákra vonatkozó részletekkel. Dio, akit beszédkészségéért az
aranyszájúnak (azaz görögül Khrysosomos, amit Chrysostomusra latinosítottak és
angolba is átment) is neveztek, a Kr.u. I-II. században élt, nagyjából 40 és
115 között. Származására nézve hellén volt, a görögösödött kisázsiai városból,
Pruszából származott (ez a későbbi Bursza). Domitianus császár idején összeesküvés
vádjával száműzték, így akárcsak korábban Ovidius, ő is büntetésből érkezett a
szarmatákkal határos végekre. A Fekete-tenger északi partjának görög városai ugyanis római védelem alatt álltak, néha kisebb katonai egységeket is küldtek harcolni segítségül a helyieknek.
Hellén gyarmatvárosok a Fekete-tenger északi partján (wikipedia.org) |
Dio
Olbia (más néven Borüszthenész) városába jutott el, amelyet leírása egy
meglehetősen pusztuló településként mutat be, s melyet az állandó háborúk
töredékére zsugorítottak és még hellén jellege is kezd feledésbe merülni. Annál
érdekesebb, hogy a város mennyire hasonult a környező szkíta-szarmata világ
szokásaihoz, öltözködéséhez.
Dionak
mintegy 80 beszéde és levele maradt ránk többé-kevésbé teljesen, ezek közül a
36. szolgál bővebb információkkal erről az Isten és császár mögötti helyről:
1.
„Nyáron meglátogattam Borüszthenész[1] [városát], mert ide
hajóztam, miután száműztek. Azzal a céllal érkeztem, hogy ha lehetséges a
Szkítián keresztül geta[2] földekre jussak. Egyik
napon dél körül a Hüpanisz[3] mellett sétáltam. El
kell mondanom, hogy noha a város nevét a Borüszthenész folyóról kapta annak
szépsége és nagysága miatt, de elődje is ezt a nevet viselte, bár az a
szemközti parton volt, nem messze a Hippolaüsz foktól.
2.
Ennek a földnek a közelében a két folyó[4] olyan meredeken és
határozottan találkozik, akár egy hajó orra. Innen aztán a folyók mocsaras
tavat alkotnak le a tengerig 200 sztadion[5] hosszan, és a két
folyó szélessége sem kevesebb ezen a területen. Igaz a tóban rengeteg a zátony
és jó idő esetén tökéletes nyugalom uralkodik a mocsárban. De a jobb oldalon
felismerhetőek a folyó jelei, és a tengerészek folyamatosan felhajóznak azon.
Ennek az a magyarázata, hogy a folyó bár a tenger felé folyik, de sodrása itt
gyenge és az erősen fújó déli szél könnyen ellensúlyozza azt.
3.
Ami a többit illeti, csak sáros part, amin nád és fák
nőnek. És sok fa látható még a láp közepén is, hajók árbocaira hasonlítanak, és
időnként néhányan – akik kevésbé ismerik a vizet -, eltévedtek, azt
feltételezve, hogy közeledő hajókat látnak. És itt találhatóak azok a
sólepárlók is, ahonnan a legtöbb barbár a sót vásárolja, ahogy a görögök és
azok a szkíták is, akik elfoglalták Tauriszi Kherszonészoszt.[6] A folyó Alektor vára közelében
ömlik a tengerbe, amely – mint mondják – a szauromata[7] király feleségé.
Olbia romjai ma (wikipedia.org) |
4. Borüszthenész városa nagyságára nézve nem felel meg
egykori hírnevének, melynek oka a folyton ismétlődő ostromok és háborúk. Mert
hiszen a város oly hosszú ideje a barbárok között fekszik – méghozzá láthatóan
ezek a legharciasabb barbárok -, folyamatosan hadiállapot van, gyakran
el is foglalták. A legutolsó és legkatasztrofálisabb bevétele nem több, mint 150
évvel ezelőtt történt.[8] És a geták ekkor nem
csupán Borüszthenészt foglalták el, hanem a többi várost is a Pontusz[9] bal partján egészen a
távoli Apollóniáig.[10]
5.
Ezen sors miatt a görögség ebben a régióban
hanyatlóban van, néhányan közülük már nem is tömörülnek városokba, hanem
nyomorult falvakban élnek; míg mások élvezik azt, és a barbárok elözönlik
városaikat. Ugyanis számos város van megszállva Görögország több részén is,
mivel a görögök lakta területek szétszórtak. De miután mi Borüszthenészt hoztuk
szóba: a görögök egykor itt alapítottak közösséget, gondolom egyetértésben a
szkítákkal, mivel azoknak kereskedni kellett velük, és kikötőre volt szükség
ehhez. Miután a város elpusztult, a görögök már nem hajóztak Borüszthenészig,
nem volt, aki közvetített volna nyelvileg, és a szkítákban sem a törekvés, sem
a tudás nem volt meg, hogy görög módon kereskedelmi központot építsenek ki.
6.
Bizonyíték az egykori Borüszthenész pusztulására a mai város épületeinek jellege és annak szűk kiterjedése. Mert a
mai város a régi körfal egy része mellé épült, ahol még megmaradt néhány torony,
de nyomában sincs az egykori város nagyságának és erejének. Ebben a közbenső
városnegyedben a házak már úgy épültek, hogy azt lezárják végig. Ezzel a
házsorral párhuzamosan épült ugyan egy fal, de ez meglehetősen alacsony és
gyenge. Ami a tornyokat illeti, vannak olyanok, amelyek teljesen elkülönülve
állnak a most lakott városrésztől, hogy nem is sejtenéd, hogy egykor a városhoz
tartozott. Ezek tehát egyértelmű jelei a város egykori elfoglalásának, mint az
a tény is, hogy egyetlen szobor sem maradt sértetlen, egytől-egyig
megcsonkították őket a barbárok a szentélyekben, ahogy a síremlékeket is.
7.
Nos, mint mondtam, én véletlenül a városon kívül
sétálgattam, mikor találkoztam a falakon kívül néhány borüszthenészi emberrel,
akik szokásos ruháikat viselték. Ekkor Kallisztratosz érkezett hozzám elsőként
lovagolva, de mikor közel ért, leszállt lováról, amit szolgájára bízott és –
ahogy illik -, kihúzta kezét a köpenye alól. Övére felfüggesztve egy nagy görbe
kard[11] lógott, nadrágot
hordott, és minden más is szkíta ruha volt rajta. Válláról egy kis fekete
köpeny lógott, vékony anyagból, amely általános a Borüszthenészi embereknél. Valójában
az összes többi ruhájuk rendszerint fekete, a szkíták egy törzsének, a
„feketeköpenyesek” hatására, akiket a görögök kétségtelenül ezért is hívnak
így.[12]
8. Kallisztratosz 18 év körüli, nagyon magas és jóképű,
megjelenésében túlnyomórészt ión. Úgy mondják, hogy hadi ügyekben tehetséges
ember, és sok szauromatát ölt meg, vagy
fogott el. Őt érdekelni kezdte a szónoklattan és a filozófia is, ez volt az,
amely társaságomba húzta…”
A
folytatásban már csak filozofálgatás zajlik, érdemi információk nélkül.
Jegyzetek:
[1]
Borüszthenész városát gyakran Olbiának is hívták, sőt talán ez a közismertebb.
[2] A
geták eredetileg trák törzs volt, de ekkor a getákon már rendszerint
rokonaikat, a dákokat értették.
[3]
Folyó, amely mellett Olbia fekszik.
[4] A
Borüszthenész (a mai Dnyeper) és a Hüpanisz (a mai Déli-Bug).
[5]
Mintegy 40 kilométer .
[6] A
Tauriszi Kherszonészoszon a mai Krím félszigetet kell érteni, amelyen ekkor egy
szkíta királyság állt, akiknek egy részét a szarmaták szorítottak ide a
sztyeppéről, majd meghódították annak középső részét.
[7]
Szarmata.
[8] Dio
Kr.u. 82 után járt a városban, ami azt sejteti, hogy az ominózus pusztítást
Burebista dák csapatai okozták Kr.e. 70-65 körül.
[9] A
Pontusz itt a Fekete-tenger (ógörögül: Pontusz Euxeinosz).
[10]
Apollónia Pontica a mai Sozopol Bulgáriában.
[11] Az
eredeti görögben makhaira, azaz egy széles görbülő pengéjű kard áll. Már
Xenophón arról írt (Xenophón: A lovászatról, 12.11.) a Kr.e. IV. században, hogy a lovasok inkább
a görbe makhaira vágókardot használják, mint a szúrásra inkább alkalmas xiphos
kardot. Nem szablyáról van szó, ami jóval későbbi!
[12]
Hérodotosz szerint a „feketeköpenyesek” (melankhlainoszok) éppen, hogy nem
voltak szkíták: Hérodotosz, IV.20. De ez nem zárja ki, hogy a szkítáktól vették
át az itteni görögök, sőt ez bizonyos, mivel a „feketeköpenyesek” és a görögök
közt korábban csak szkíták éltek a szarmaták térhódításáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése