Élet a római végeken - Olbia

Dio Chrysostomus: 36. avagy borüszthenészi beszéd

Most egy kis csemegével érkeztem, Dio Cocceianus római szónok és filozófus egyik beszédéből a szarmatákra vonatkozó részletekkel. Dio, akit beszédkészségéért az aranyszájúnak (azaz görögül Khrysosomos, amit Chrysostomusra latinosítottak és angolba is átment) is neveztek, a Kr.u. I-II. században élt, nagyjából 40 és 115 között. Származására nézve hellén volt, a görögösödött kisázsiai városból, Pruszából származott (ez a későbbi Bursza). Domitianus császár idején összeesküvés vádjával száműzték, így akárcsak korábban Ovidius, ő is büntetésből érkezett a szarmatákkal határos végekre. A Fekete-tenger északi partjának görög városai ugyanis római védelem alatt álltak, néha kisebb katonai egységeket is küldtek harcolni segítségül a helyieknek. 

Hellén gyarmatvárosok a Fekete-tenger északi partján (wikipedia.org)

Dio Olbia (más néven Borüszthenész) városába jutott el, amelyet leírása egy meglehetősen pusztuló településként mutat be, s melyet az állandó háborúk töredékére zsugorítottak és még hellén jellege is kezd feledésbe merülni. Annál érdekesebb, hogy a város mennyire hasonult a környező szkíta-szarmata világ szokásaihoz, öltözködéséhez.

Dionak mintegy 80 beszéde és levele maradt ránk többé-kevésbé teljesen, ezek közül a 36. szolgál bővebb információkkal erről az Isten és császár mögötti helyről:

1.     „Nyáron meglátogattam Borüszthenész[1] [városát], mert ide hajóztam, miután száműztek. Azzal a céllal érkeztem, hogy ha lehetséges a Szkítián keresztül geta[2] földekre jussak. Egyik napon dél körül a Hüpanisz[3] mellett sétáltam. El kell mondanom, hogy noha a város nevét a Borüszthenész folyóról kapta annak szépsége és nagysága miatt, de elődje is ezt a nevet viselte, bár az a szemközti parton volt, nem messze a Hippolaüsz foktól.

2.     Ennek a földnek a közelében a két folyó[4] olyan meredeken és határozottan találkozik, akár egy hajó orra. Innen aztán a folyók mocsaras tavat alkotnak le a tengerig 200 sztadion[5] hosszan, és a két folyó szélessége sem kevesebb ezen a területen. Igaz a tóban rengeteg a zátony és jó idő esetén tökéletes nyugalom uralkodik a mocsárban. De a jobb oldalon felismerhetőek a folyó jelei, és a tengerészek folyamatosan felhajóznak azon. Ennek az a magyarázata, hogy a folyó bár a tenger felé folyik, de sodrása itt gyenge és az erősen fújó déli szél könnyen ellensúlyozza azt.

3.     Ami a többit illeti, csak sáros part, amin nád és fák nőnek. És sok fa látható még a láp közepén is, hajók árbocaira hasonlítanak, és időnként néhányan – akik kevésbé ismerik a vizet -, eltévedtek, azt feltételezve, hogy közeledő hajókat látnak. És itt találhatóak azok a sólepárlók is, ahonnan a legtöbb barbár a sót vásárolja, ahogy a görögök és azok a szkíták is, akik elfoglalták Tauriszi Kherszonészoszt.[6] A folyó Alektor vára közelében ömlik a tengerbe, amely – mint mondják – a szauromata[7] király feleségé.

Olbia romjai ma (wikipedia.org)

4.  Borüszthenész városa nagyságára nézve nem felel meg egykori hírnevének, melynek oka a folyton ismétlődő ostromok és háborúk. Mert hiszen a város oly hosszú ideje a barbárok között fekszik – méghozzá láthatóan ezek a legharciasabb barbárok -, folyamatosan hadiállapot van, gyakran el is foglalták. A legutolsó és legkatasztrofálisabb bevétele nem több, mint 150 évvel ezelőtt történt.[8] És a geták ekkor nem csupán Borüszthenészt foglalták el, hanem a többi várost is a Pontusz[9] bal partján egészen a távoli Apollóniáig.[10]

5.     Ezen sors miatt a görögség ebben a régióban hanyatlóban van, néhányan közülük már nem is tömörülnek városokba, hanem nyomorult falvakban élnek; míg mások élvezik azt, és a barbárok elözönlik városaikat. Ugyanis számos város van megszállva Görögország több részén is, mivel a görögök lakta területek szétszórtak. De miután mi Borüszthenészt hoztuk szóba: a görögök egykor itt alapítottak közösséget, gondolom egyetértésben a szkítákkal, mivel azoknak kereskedni kellett velük, és kikötőre volt szükség ehhez. Miután a város elpusztult, a görögök már nem hajóztak Borüszthenészig, nem volt, aki közvetített volna nyelvileg, és a szkítákban sem a törekvés, sem a tudás nem volt meg, hogy görög módon kereskedelmi központot építsenek ki.

6.     Bizonyíték az egykori Borüszthenész pusztulására a mai város épületeinek jellege és annak szűk kiterjedése. Mert a mai város a régi körfal egy része mellé épült, ahol még megmaradt néhány torony, de nyomában sincs az egykori város nagyságának és erejének. Ebben a közbenső városnegyedben a házak már úgy épültek, hogy azt lezárják végig. Ezzel a házsorral párhuzamosan épült ugyan egy fal, de ez meglehetősen alacsony és gyenge. Ami a tornyokat illeti, vannak olyanok, amelyek teljesen elkülönülve állnak a most lakott városrésztől, hogy nem is sejtenéd, hogy egykor a városhoz tartozott. Ezek tehát egyértelmű jelei a város egykori elfoglalásának, mint az a tény is, hogy egyetlen szobor sem maradt sértetlen, egytől-egyig megcsonkították őket a barbárok a szentélyekben, ahogy a síremlékeket is.

7.     Nos, mint mondtam, én véletlenül a városon kívül sétálgattam, mikor találkoztam a falakon kívül néhány borüszthenészi emberrel, akik szokásos ruháikat viselték. Ekkor Kallisztratosz érkezett hozzám elsőként lovagolva, de mikor közel ért, leszállt lováról, amit szolgájára bízott és – ahogy illik -, kihúzta kezét a köpenye alól. Övére felfüggesztve egy nagy görbe kard[11] lógott, nadrágot hordott, és minden más is szkíta ruha volt rajta. Válláról egy kis fekete köpeny lógott, vékony anyagból, amely általános a Borüszthenészi embereknél. Valójában az összes többi ruhájuk rendszerint fekete, a szkíták egy törzsének, a „feketeköpenyesek” hatására, akiket a görögök kétségtelenül ezért is hívnak így.[12]

8.  Kallisztratosz 18 év körüli, nagyon magas és jóképű, megjelenésében túlnyomórészt ión. Úgy mondják, hogy hadi ügyekben tehetséges ember, és sok szauromatát ölt meg, vagy fogott el. Őt érdekelni kezdte a szónoklattan és a filozófia is, ez volt az, amely társaságomba húzta…”

A folytatásban már csak filozofálgatás zajlik, érdemi információk nélkül.

Jegyzetek:          

---

[1] Borüszthenész városát gyakran Olbiának is hívták, sőt talán ez a közismertebb.

[2] A geták eredetileg trák törzs volt, de ekkor a getákon már rendszerint rokonaikat, a dákokat értették.

[3] Folyó, amely mellett Olbia fekszik.

[4] A Borüszthenész (a mai Dnyeper) és a Hüpanisz (a mai Déli-Bug).

[5] Mintegy 40 kilométer.

[6] A Tauriszi Kherszonészoszon a mai Krím félszigetet kell érteni, amelyen ekkor egy szkíta királyság állt, akiknek egy részét a szarmaták szorítottak ide a sztyeppéről, majd meghódították annak középső részét.

[7] Szarmata.

[8] Dio Kr.u. 82 után járt a városban, ami azt sejteti, hogy az ominózus pusztítást Burebista dák csapatai okozták Kr.e. 70-65 körül.

[9] A Pontusz itt a Fekete-tenger (ógörögül: Pontusz Euxeinosz).

[10] Apollónia Pontica a mai Sozopol Bulgáriában.

[11] Az eredeti görögben makhaira, azaz egy széles görbülő pengéjű kard áll. Már Xenophón arról írt (Xenophón: A lovászatról, 12.11.)  a Kr.e. IV. században, hogy a lovasok inkább a görbe makhaira vágókardot használják, mint a szúrásra inkább alkalmas xiphos kardot. Nem szablyáról van szó, ami jóval későbbi!

[12] Hérodotosz szerint a „feketeköpenyesek” (melankhlainoszok) éppen, hogy nem voltak szkíták: Hérodotosz, IV.20. De ez nem zárja ki, hogy a szkítáktól vették át az itteni görögök, sőt ez bizonyos, mivel a „feketeköpenyesek” és a görögök közt korábban csak szkíták éltek a szarmaták térhódításáig.