Már régóta tervezem, hogy egy kis összehasonlítást írok a két méltán remeknek tartott és megérdemelten népszerű mű (hangsúlyozom a könyvek és nem a filmek) között, mert sokan kérdezgetik, melyik a jobb. Most írtam meg, mert a Trónok harcának (valójában a sorozat címe nem ez, hanem Song of Ice and Fire - azaz Jég és tűz dala), a harmadik kötetét elolvasva a sztoriban törés mutatkozik (több eddigi főszereplő nincs a 4. részben). A negyedik epizód elolvasása előtt a nyáron még ki akarok végezni pár régóta vágyott könyvet, úgyhogy itt most alkalom nyílt eme fejtegetésre, annál is inkább, mert az ötödik kötet hamarosan megjelenik magyarul (az író Martin terveiben jelenleg 7 kötet szerepel, a'la Harry Potter) és akkor újfent nekieshetek, hogy egy blokkban lenyomjam a kettőt.
Mindkét regény közismert volt már a fantasy rajongói körében, mindamellett a világhírt mindkettőnek a mozgókép, a filmtrilógia illetve a HBO filmsorozata hozta el. Mégis, mint regény Tolkient kétségkívül sikeresebbnek lehetett tartani egészen 2011 elejéig, mikor megindult a Trónok harcának világot elárasztó reklámhadjárata.
A Gyűrűk ura a jó és a rossz örök harcáról szól, az egész egy bölcselet: "a tanács veszélyes ajándék, még akkor is, ha bölcsek adják bölcseknek","Nem mi döntjük el, hogy mikor élünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk." és lehetne sorolni...
A Gyűrűk ura a szépség regénye, amely tudja, hogy a jó csak a rossz lángjaitól fénylik. Egyik testvére a másiknak, ahol egyik van, ott a másik is létezik és, amikor legsötétebb az éjszaka, már közeleg a hajnal. A szereplők zömmel kiforrott lények: Gandalf, Aragorn alig változik, Legolas, Gimli, Boromir, Faramir és a többiek gyakorlatilag semmit. Egyedül Frodó és a kötet legnagyobb hőse Csavardi Samu az aki változik, egyszerű hétköznapi emberek, akarom mondani hobbitok, akik rendkívüli időkben rendkívüli tettet hajtanak végre. Valójában ez sem változás, ezek a tulajdonságok bennük voltak.
Az egész egy hatalmas mese, mégis élettel teli, hiszen a gyűrű terhe mindannyiunk nyakában ott lóg, nyomaszt és választásra késztet: bármelyikünk lehet akár Frodó, akár Gollam.
A Jég és tűz dala sorozat hasonló és mégis más. A Trónok harcában és folytatásaiban szinte fejezetenként változik a karakterek arca, hol ezt tudunk meg valakiről, hol azt. Ha az ember összeveti az egyes szereplőkről kialakult véleményét, minden könyv után nagy a változás. Folyamatos a meglepetés. Az az ötlet, hogy az egyes szereplőkkel külön-külön fejezetekben mondatja el a vele történteket, nagy lehetőségeket adott az írónak, hogy minden oldal nézőpontjait bemutathassa. Mintegy mozaikokból tudjuk összerakni az eseményeket. Akik szeretik az ármányt és a cselszövést, azok ebben a könyvben sok tippet kaphatnak... Minden fejezetben eltűnik egy karakter, vagy új születik. Hatalmas politikai játszmák zajlanak a hatalomért és a túlélésért alacsony és magas szinten egyaránt, amiknek a kisemberek elsősorban áldozatai lehetnek és csak ritkán haszonélvezői. "Ölj, vagy meghalsz!" - mondja a történet elején Cersei és hát valóban, a Trónok harca egy ilyen regény. Nagyon erős karakterek viszik az egyébként alapvetően lassan csordogáló eseményeket (az első három kötet az én általam olvasott kiadásban 2800 oldal!). Nagyon részletező regényről van szó, de nem olyan módon, mint a Gyűrűk ura, azzal ellentétben itt leírás alig van. Viszont a párbeszédek zseniálisak. Csak néhány szereplőt emelek ki, akik számomra a legerősebbek:
Ott van Robb Stark, aki az egyik legpozitívabb alak a sztoriban, nemes, lovagias, nem követ el bűnt gyakorlatilag. Ám ha csak bűnt követett volna el, akkor lehetett volna rá bocsánatot nyerni, ki lehetett volna talán javítani. Bűnt nem követett el, viszont hibázott. Hibát nem javítunk ki, csak elszenvedjük -és elszenvedik esetleg mások is- a következményeit.
Tyrion Lannister: a zseniális gnóm törpe, aki jó a rosszak között és rossz a jók között. Magányos, cinikus alak, aki szeretethiánytól szenved, ezért venne magának, de azt nem lehet aranyért. Őt még azok is megvetik, akiket megment. Kétségtelenül elviszi apró vállán az egész mesét.
Arya Stark: Fiatal szemtelen életteli kislányként indul a fővárosba, de a harmadik könyv végére már volt szolgáló, bűnöző és gyilkos, aki szép hosszú listát állít össze, akikkel elszámolnivalója van.
Ned Stark: Nem szerepel túl sokáig, már a filmsorozat nézői is tudhatják, hogy miként szemezett lányával Sansával a vár fokán... Ő a történet rettenthetetlen lovagja, a becsület őre. Kitűnő harcos, de a politika mezejére lépve kiderült, hogy a zsombékosban nehéz táncolni lovagi páncélban. Családja megmentését végül mégis a becsület elé helyezi és eléri, hogy mind az ország, mind a családja szétesik és a pusztulás szélére sodródik.
Daenerys Targaryen: A sárkányok anyja, akinek fülében még "őstargaryaen" dal rivall. Védtelen kihasznált lányból vasakaratú királynővé változik, aki városokat képes kiirtani, úgy, hogy még mindig naiv és jó... Thyrion mellett talán a legelevenebb alak.
Nagyon szerettem Bronn a zsoldos karakterét, de azt hiszem őt sem látjuk többé...
Melyik az életszerűbb? Kétségtelenül a Trónok harca. Melyik a szebb? Kétségtelenül a Gyűrűk ura. Melyik a jobb? Nem megválaszolható. Én azt mondom a Gyűrűk ura, de talán csak mert a könyvekben nem szórakoztatást, hanem erkölcsi mondanivalót és tanulságokat szoktam keresni. Olvassátok el mindkettőt, mert bizony ezeket érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése