Hjecsho beszámolója indiai és közép-ázsiai utazásáról (724-727)

Hjecsho beszámolója indiai és 

közép-ázsiai utazásáról (724-727)

Hjecshoⁱ koreai származású buddhista szerzetes volt, aki 724 és 727 között járta be Indiát és az attól északra elterülő Közép-Ázsiai országokat. Úti élményeit kínai nyelven örökítette meg, s elveszett volt egészen 1910-ig, mikor a Kanszu tartománybeli Dunhuang környékén lévő buddhista barlangokból előkerült annak egy része. Miért érdekes ez? Magyar vonatkozása nyilvánvalóan nincs, ugyanakkor bemutatja Közép-Ázsiát a nagy változások időszakában. A 720-as évek az arab előretörés évei, ugyanakkor még létezik a Türk birodalom, sőt a Heftalita birodalom helyén apró nomád eredetű államok vannak, a nagyhatalmak függésében. Ebben az időszakban a Selyemút birtoklásáért küzdöttek olyan nagyhatalmak, mint Kína, Tibet, a Türk kaganátus és a rendkívül agresszív Arab kalifátus. Ennek a küzdelemnek egy pillanatfelvétele bontakozik ki a koreai szerzetes lapjain. A mű címe: Utazás India öt régiójába/országába.

A buddhista útleíró irodalom a 700-as évekre már jelentős hagyományokra tekinthetett vissza, hiszen az első klasszikus - és fennmaradt - ilyen jellegű mű Faxian szerzetes leírása, amely Feljegyzések a buddhista országokról címmel a 400-as év környékén készült.ⁱⁱ A legismertebb persze Hszüan-cang beszámolója, aki a 629-ben indult el Indiába, éppen azon az úton (a Tarim-medencén keresztül), amin a koreai követője 100 évvel később hazatér.

Ami számomra a legérdekesebb Hjecshonál, az a közép-keleti országok állapota. Hjecsho leírásában egyre-másra tűnnek fel a hu népről szóló leírások. Bár gyakran a kínai hu fogalmat egyszerűen a barbár kínai megfelelőjének tekintik, világosan kiolvasható, hogy megkülönbözteti őket mind etnikai jelzői, mind nyelve alapján a környező indiai, perzsa, arab, kínai és türk népektől. Számomra nem kétséges, hogy itt az ősi szaka (ázsiai szkíta), és hun népek maradványairól lehet szó. A kínaiban a hu-jelző rendszerint ezekre a nomádokra vonatkozott.ⁱⁱⁱ Természetesen a fogalom bonyolultsága és messze nem egyértelmű vagy következetes használata fokozott óvatosságot követel meg. Nagyon nem is kívánom kommentálni a szöveget, inkább olvassa mindenki, aki kíváncsi rá.

A szöveget igyekeztem szó szerint fordítani, bár időnként inkább szinonimákat használtam, mert unalmas lett volna ugyanazt a szót használni újra és újra, és így magyarosabb is talán. A le nem fordítható kínai szövegeket az angol kiadás szerint írom le, csak ott használok magyarra való átültetést, ahol az egyértelmű. Nem közlöm az első 7 pontot, mert azok India olyan területére vonatkoznak, amely számomra érdektelenek itt. A buddhizmushoz nem értek, így a vallással kapcsolatos megjegyzéseim nem biztos, hogy tökéletesek.

A kiadás a következő angol kiadás után készült:

The Hye Ch'o Diary: Memoir of the Pilgrimage to the Five Region of India. Berkeley: Asian Humanities Press, [s.d.]

A Dunghuangból előkerült tekercs digitalizálva megtekinthető, és olvasható (ha valaki tudja...) itt:

http://idp.bl.uk/database/oo_scroll_h.a4d?uid=103850671014;bst=1;recnum=60867;index=1;img=1 

Hjecsho szövegének eleje a Donghuangnál talált tekercsen

[...]

8. Észak-India (Jalandhara)

Több mint három hónapig utaztam északra Nyugat-Indiából,^iv és elérkeztem egy észak-indiai országba, melynek neve Jalandhara.^v Az ország királyának 300 elefántja van. Egy hegyoldalba épült városban lakik. A hely a hegyről fokozatosan északi irányba nyúlik. Akárcsak az ország, nagyon keskeny. A hadserege és a lovassága nagyon kicsi. Gyakran elfoglalja Közép-India királya és Kasmír. Ez az oka, hogy [a király] egy hegyoldalon székel.

A szokások, öltözködés és a nyelv nem különbözik a közép-indiaitól. Az ország kissé hűvösebb, mint Közép-India, vagy más régiók. Itt sincs ugyan fagy vagy havazás, de előfordul hideg szél. Ennek az országnak a termékei az elefánt, a pamutruha, a rizs és a búza. Öszvér és szamár kevés van. A királynak több száz lova van, míg minden főnök 3-5-tel, a közemberek pedig eggyel sem rendelkeznek. Az ország nyugati része síkság, míg a keleti rész közel fekszik a havas hegyekhez. Sok monostor és szerzetes van ebben az országban. Mind a Mahájánát,^vi mind a Hínajánát^vii gyakorolják.

9. Suvarnagotra

Egy kis királyság keletre, egy hónapos út keresztül a havas hegyeken. Suvarnagotrának hívják,^viii és a tibetiek ellenőrzése alatt van. Az öltözékük ugyanolyan, mint az észak-indiaiaké, de a nyelvük különbözik. Az ország különösen hideg.

10. Takka

Jalandharából nyugat felé mentem, és egy hónap múlva érkeztem a Takkának nevezett országba. A nyelv némileg különbözik, de az öltözködés, szokások, termékek, klíma és hőmérséklet hasonló az észak-indiaihoz. Itt is nagyon sok monostor és szerzetes van. Mind a Mahájánát, mind a Hínajánát gyakorolják. A király, a főnökök és a köznép is nagyra becsüli a Három drágaságot.

11. Sindhukula

Takkából továbbmentem észak felé még egy hónapot és megérkeztem Sindhukula országába. Az öltözködés, szokások, klíma és a hőmérséklet hasonló Észak-Indiához, habár a nyelv kissé különbözik. Az ország bővelkedik tevékben, amelyekből az emberek tejet és vajat nyernek élelem gyanánt. A király és a nép nagyra tartja a Három drágaságot. Itt sok monostor és szerzetes van. Sanghabhadra, tiszteletreméltó mestere a Sastrának, a Nyayanusarasastra^ix szerzője, ennek az országnak a szülöttje. Mind a Mahájánát, mind a Hinajánát gyakorolják ebben az országban. Jelenleg az országba behatoltak az arabok, és területének fele elveszett. Ettől az országtól egészen India öt régiójáig ritkán isznak sokat. Átutaztam India öt régióján, de egyáltalán nem láttam részeges verekedést. Mindazok, akik isznak, csak azért teszik, hogy energiát és erőt kapjanak tőle, semmi másért. Nem láttam egyetlen embert sem, aki túlzottan élvezte volna a táncot, a színdarabot, vagy a lakomát.

[…]^x

14. Kasmír

Innen^xi észak felé mentem 15 napig, behatoltam egy hegyvidéki helyre, és elértem Kasmír országát. Kasmír India északi részéhez tartozik. Ez egy meglehetősen nagy ország.^xii A király 300 elefánttal rendelkezik, és lakhelye a hegyekben van. Az utak veszélyesek és rosszak. Még nem támadta megy egyetlen idegen ország sem. Az ország lakossága meglehetősen jólétben él. A szegények sokan vannak, a gazdagok kevesen. A király, a főnökök és a gazdagok öltözéke nem különbözik a közép-indiaiakétól. A közemberek csúnya testüket gyapjútakarókkal fedik el.

Ennek az országnak a termékei a réz, a vas, a pamutruha, gyapjútakaró, tehenek és birkák. Van itt egy kevés ló, rizs, szőlő, és egyéb dolgok. Az ország rendkívül hideg, ami különbözik az eddig említett országoktól. Ősszel itt fagy van, télen meg hó. Nyáron sok eső esik. A növények mindig zöldek, és leveleik vastagok. Télen a fű elszárad.

A völgy keskeny és kicsi. Délről északra ötnapi járóföld. Keletről nyugatra egy nap alatt megtehető az út. Ezek a völgy határai. A maradék [országrész] sűrű hegység. A házak teteje deszkasorokkal van befedve. Szalmát és cserepet nem használnak. A király, a főnökök és a köznép a Három drágaságot nagy becsben tartja. Van itt egy Sárkány-medence. A Sárkány-király^xiii napi ellátmányt ajánlott 1000 arhat^xiv szerzetesnek. Habár senki sem volt szemtanúja annak, hogy ezek a szerzetesek élelmiszert fogyasztanának a felajánlás óta, látták amint kalács és rizs jön fel a víz alól.^xv Innen tudni [hogy elfogadják az ételt]. A felajánlás a mai napig nem szűnt meg. A király és a főnökök elefánton vonulnak ki. A kisebb tisztviselők lovon lovagolnak, a közemberek mind gyalog járnak. Az országban számos monostor és szerzetes van. Mind a Mahájánát, mind a Hinajánát gyakorolják.

Követve India öt régiójának gyakorlatát, a királytól, a királynőn, hitveseken, hercegeken keresztül le a főnökökig és azok feleségeiig, mind különálló monostort építtet saját lehetőségeinek megfelelően. Ahogy ők mondják, ha mindenkinek van saját erényének megfelelő, akkor miért lenne szükség közös erőfeszítésekre? Ebben a helyzetben, más hercegek is ezt [a gyakorlatot] követik.

Ha bármikor egy kolostor épül, rögtön falvakat és annak lakóit ajánlanak fel, mint adományokat a Három drágaságnak.^xvi Egy monostor felépítése mindenféle falusi és lakossági felajánlás nélkül nem történhet meg. Gyakorlat még ebben az idegen országban, hogy a királynak és feleségeinek külön falvai vannak, elválasztva a helyi lakosoktól. A hercegeknek és főnököknek szintén megvannak a saját falvaik, amelyeket függetlenül, a király megkérdezése nélkül felajánlanak. Ugyanez érvényes a kolostorok építésére is. Ha szükséges egyet építeni, megteszik, és nem kérdezik meg róla a királyt. A király nem merészel ezzel szembeszállni, mert attól tart, hogy megalázza őket rossz cselekedeteivel.

Ami a gazdag közembereket illeti, habár nekik nincsenek külön falvaik adomány céljára, szintén megpróbálják a lehető legjobb monostorokat építeni, és maguk támogatják azokat. Ha bármikor megszereznek valamit, felajánlják azokat a Három drágaságnak. Akárcsak India öt régiójában, embereket itt sem lehet eladni. Mivel itt nincsenek rabszolgák, szükséges falvakat és annak lakosait felajánlani [a monostorok számára].

15. Nagy-Bolor^xvii

Kasmírból átkeltem a hegyeken és északkelet felé utaztam 15 napig. Az országok itt a következők: Nagy-Bolor, Yang-t’ung és Sha-po-tz’u. E három ország tibeti fennhatóság alatt áll. Ezeknek a népeknek az öltözködése, nyelve és szokásai mind különböznek. Az emberek szőrmét, pamut inget, csizmát és nadrágot hordanak. Az ország keskeny, a hegyek és a patakok különösen veszélyesek. Itt szintén vannak monostorok és szerzetesek. Az emberek tisztelik és hiszik a Három drágaságot. Keletre innen Tibet van, [ahol] nincsenek kolostorok és imaházak, [és ahol] a Buddhizmus ismeretlen. Mivel a [Nagy-Bolor, Yang-t’ung és Sha-po-tz’u] népe hu nép,^xviii ők hisznek [a buddhizmusban].^xix

16. Tibet

Keletre fekszik Tibet. Ez gleccserek, havas hegyek és völgyek között található. A nép nemezből készült sátrakban lakik. Itt nincsenek városok, külvárosok, vagy házak. A lakónegyedeik a türkökéhez hasonlóak. Szállásuk követi a vizeket és a füvet. Bár a királynak állandó szállása van, ott sincs város. Nemezsátorban lakik, és ott végzi a munkáját. Ennek a földnek a termékei: juhok, lovak, jakok és gyapjúszövet. A nép öltözéke gyapjúból és szőrméből készül. A nők öltözéke ugyanilyen. Az ország különösen hideg más országokhoz képest. A családok általános élelmiszere a pörkölt gabona, a rizs és a tészta ritka. A király és a köznép egyáltalán nem ismeri a buddhizmust. Itt nincsenek monostorok, imaházak.

Az emberek lyukat ásnak a földbe, és az így készült földágyon alszanak. Nincsenek ágyaik vagy szőnyegeik. Az emberek nagyon sötétek, nincsenek köztük fehérek. A nyelv különbözik más országokétól. A lakosok szeretik megenni a tetveket, mivel az általuk viselt gyapjúban sok a tetű és a bolha. Valahányszor egyet elcsípnek, rögtön a szájukba tömik. Sohasem dobják el őket.

Hjecsho útvonala (Az angol kiadásból)

17. Kis-Bolor

Kasmírból továbbutaztam északnyugatra hét napig, átkeltem a hegyeken és megérkeztem Kis-Bolor országába,^xx amely kínai uralom alatt áll. Az öltözködés, szokás, élelem és nyelv Nagy-Boloréhoz hasonló. A nép pamutinget^xxi hord és csizmát, lenyírja a szakállát, a haját, és fejükre egy darab pamutruhát kötnek. A nők megtartják a hajukat. Sok a szegény és kevés a gazdag. A völgyek keskenyek és a megművelhető föld behatárolt. A hegyek kopárak és élettelenek, nincs rajtuk fa vagy fű. Kis-Bolor királyának lakhelye eredetileg Nagy-Bolorban volt. A tibetiek támadása volt az oka, hogy elmenekült és áttette a székhelyét Kis-Bolorba. A főnökök és a köznép maradtak, és nem jöttek át [a királlyal].

18. Gandhara

Kasmírból utaztam tovább északnyugatra. Egy hónapos út után a hegyek között megérkeztem Gandhara^xxii országába. A király és a katonai személyzet mind türk. Az őslakosság hu népből való; vannak ott brahminok^xxiii is. Az ország korábban Kapisa királyának^xxiv befolyása alatt állt. A-yeh, a türk herceg, magához vette legyőzött lovasságát és szövetkezett Kapisa királyával. Később, amikor a türkök ereje nagy volt, a herceg meggyilkolta Kapisa királyát, és magát nyilvánította királynak. Ezután az ettől az országtól északra lévő minden területet a türk király kormányzott, aki ebben az országban is lakott.

A hegyek kopárak, nem nő rajtuk se fű, se fa. Az öltözködés, szokás, nyelv és klíma mindenben különbözik más országokétól. Az öltözék pamutingből, csizmából és nadrágból áll. A föld megfelel az árpának és búzának. Cirok, köles és rizs itt nincsen. Az emberek többnyire pörkölt gabonát és tésztát esznek. Kasmírt, Nagy- és Kis-Bolort, valamint Yang-t’ung-ot leszámítva Gandharától India öt régióján át tovább a Maláj-félszigetig egy országban sem termesztenek szőlőt, csak cukornádat.

A türk királynak öt elefántja, megszámlálhatatlan juha és lova van. Teve, öszvér és szamár bőségesen van. [Mivel] Kína harcban áll a hu néppel, kerülőút nélkül nem lehet kelet felé menni. Déli irányba az út veszélyes és nehéz, valamint sok erre a bandita. Innen északra sokan ördögi foglalkozásokat űznek. A városi üzletekben sok a hentes.

Habár a király türk származású, nagyon hiszi és tiszteli a Három drágaságot. A király, a királyi hitves, a herceg és a főnökök különálló kolostorokat és imaházakat építenek a Három drágaságnak. A király nagy ünnepségeket tart a Wu-cse gyülekezetnek évente kétszer. Bármit, amit ő személyesen kedvel, vagy használ - felesége, elefántok, és lovak – adományként nekik adja. A király [ezután] csak megkérdezi a szerzetesektől, hogy mennyi a pontos ára a feleségének, elefántjainak, és kiváltja őket. A maradékot, a tevéket, lovakat, aranyat és ezüstöt, ruhákat és bútorokat mind eladják a szerzetesek. A bejövő összeget szétosztják a szerzetesek között a kiadásaikra. Ez a különbség az itteni király és az észak türk királyai között. Fiai és lányai hasonló módon cselekednek, különálló monostorokat építenek, ünnepeket rendeznek és adományokat adnak.

A város a nagy Indus folyó északi partjára épült.^xxv Három napi utazásra ettől a várostól nyugatra van egy nagy kolostor, amely egykor a rezidenciája volt Vasubandu és Asanga bódhiszattváknak.^xxvi A kolostort Kaniskának hívják. Itt van egy nagy sztúpa, amely folyamatosan ki van világítva. A monostort és a sztúpát a korábbi király, Kaniska^xxvii építette, a kolostort róla nevezték el.

[…] li-re^xxviii innen délkeletre van az a hely, ahol Buddha megmentette Sibi király^xxix galambját. Jelenleg itt kolostorok és szerzetesek vannak. Ebben az országban található az a hely is, ahol Buddha felajánlotta fejét és szemeit az öt Yaksának.^xxx Mindezen helyek a hegyekben vannak délkeletre a várostól. Ezen helyek mindegyike kolostorokkal és szerzetesekkel rendelkezik, melyeket jelenleg is támogatnak. Mind a Mahájánát, mind a Hínajánát gyakorolják itt.

19. Udjána

Gandharából továbbhaladva egyenesen északnak behatoltam a hegyek közé, és három napi utazás után megérkeztem Udjána országába, amelyet az emberek Uddijánának hívnak.^xxxi Az ország királya nagyra tartja a Három drágaságot. Falvainak és lakosainak nagy részét felajánlotta adományként a kolostoroknak. Csak kevés települést tartott meg saját maga számára, és még azok élelmiszerét és ruháit is a kolostoroknak adományozta. Naponta ünnepségeket rendez [a Szangha^xxxii részére]. Itt sok kolostor és szerzetes található. Itt kicsit több szerzetes van, mint laikus. Az öltözék, élelem és szokás hasonló a gandharaihoz, bár a nyelvük különböző. Az országban sok teve, öszvér, juh, pamutruha és hasonló dolog van. A klíma nagyon hideg.

20. Csitrál

Udjánából 15 napi útra továbbhaladva északkeletnek megérkeztem Csitrál országába, amelyet a nép Sha-mo-chieh-lo-che-nek nevez. A király tiszteli és hiszi a Három drágaságot. Itt sok kolostor és szerzetes van. Az öltözködés és nyelv hasonló az udjánaihoz. Az emberek pamutinget és nadrágot hordanak. Itt vannak juhok és lovak is.

21. Lampaka

Tovább nyugatra Gandharától behatoltam a hegyek közé, és hétnapi utazást követően megérkeztem Lampaka országába. Az országnak nem királya van, hanem nagyfőnöke. Az ország Gandhara alattvalója. Az öltözködés és nyelv Gandharáéhoz hasonló. Itt is vannak monostorok és szerzetesek. A Mahájána buddhizmust gyakorolják.

22. Kapisa

Lampakából ismét behatoltam a hegyek közé. Nyolcnapi utazást követően megérkeztem Kapisa országába. Ez az ország is Gandhara királyának fennhatósága alá tartozik. A nyár folyamán a király Kapisába jön, és itt lakik, mivel kellemes a hőmérséklet. A tél idején átmegy Gandharába, és azon a meleg helyen lakik, mivel ott nincs hó, és meleg van, nem pedig hideg. Télen a hó felhalmozódik Kapisában. Ez a hideg következménye.

Az ország őslakói a hu nép; a király és a lovasság türk. Az öltözék, nyelv és az étel ezen a helyen nagyon hasonló a tokharisztánihoz,^xxxiii bár vannak kis különbségek. Akár férfiak, akár nők, pamutinget hordanak, nadrágot és csizmát. A férfiak és nők öltözködése között nincs különbség. A férfiak leborotválják a szakállukat és a hajukat, de a nők megtartják a hajukat. Az ország termékei tevékből, öszvérekből, lovakból, szamarakból, pamutruhából, szőlőből, árpából, búzából és sáfrányból állnak.

Ennek az országnak a lakói nagyra becsülik a Három drágaságot. Itt sok kolostor és szerzetes van. A köznép verseng a kolostorok létesítésében, és támogatja a Három drágaságot. A nagy városban van egy monostor, amelyet Sha-hsi-ssu-nak hívnak. Ebben a monostorban jelenleg megtekinthető Buddha göndör haja, és szent csontjai. A király, tisztviselői és a köznép naponta tiszteletét teszi a relikviáknál. A Hínajána buddhizmust gyakorolják ebben az országban. A hegyekben nincs növényzet, [úgy néz ki] mintha tűz égette volna a földet.

23. Zabulisztán

Kapisából továbbutaztam nyugatra és hét nap után megérkeztem Zabulisztán országába, amelyet az emberek She-hu-lo-sa-t’a-na-nak hívnak. Az őslakosok a hu népből valók, a király és a lovasság türkök. A király, Kapisa királyának unokaöccse, maga ellenőrzi saját törzsét, és a lovasság ebben az országban állomásozik. Nincs alávetve más országnak, még nagybátyjának sem. Habár a király és főnökei türkök, ők nagyra becsülik a Három drágaságot. Itt sok kolostor és szerzetes van. A Mahájána buddhizmus van gyakorlatban. Itt él egy nagy türk főnök, akit Sha-tuo-kan-nak hívnak,^xxxiv aki egyszer az évben megmutatja aranyát és ezüstjét, ami sokkal több, mint amennyit a király birtokol. Az öltözködés, szokások és termékek ebben az országban hasonlóak a kapisaihoz, de a nyelvük más.

24. Bámiján

Zabulisztánból továbbutaztam északnak, és hét nap után megérkeztem Bámiján országába.^xxxv A király itt egy hu, és független más országoktól. Lovassága erős és számos, ezért más országok nem merik megtámadni ezt a földet. Az öltözetük pamutingből, szőrmékből, gyapjúingből és ilyenekből áll össze. Ennek az országnak a termékei: juhok, lovak és pamut. Itt sok a szőlő. Az országban havazik, és különösen hideg van. Túlnyomórészt a hegyoldalakban laknak. A király, a főnökök, és a köznép nagyra becsüli a Három drágaságot. Sok kolostor és a szerzetes itt. Mind a Mahájánát, mind a Hínajánát gyakorolják. Ennek az országnak és Zabulisztánnak a lakói nyírják a szakállukat és a hajukat. Az öltözékük a kapisaihoz hasonló. Mindazonáltal sok különbség is van. A helyi dialektus különbözik minden más országétól.

Balkh/Baktra ősi városfalai, csak ennyi maradt 
a mongol pusztítást követően a százezres városból

25. Tokharisztán

Bámijánból továbbutaztam északnak, és 20 nap után megérkeztem Tokharisztán országába. A fővárost Paktrának^xxxvi hívják. Jelenleg a helyet arab erők igázták le és őrzik. Az eredeti királya kénytelen volt elhagyni a fővárost, és Badahsánban^xxxvii lakik, amely egy hónapnyi útra van a fővárostól kelet felé. Ez szintén arab fennhatóság alatt van.

A nyelv [ebben az országban] különbözik minden más országétól. Bár az hasonlít Kapisa nyelvéhez, nagyobb része különbözik attól. Az öltözék többnyire szőrméből pamutból és hasonló dolgokból készül. A királytól a főnökökön át a közemberekig, felső ruházatként szőrméket használnak. Ez a föld bővelkedik tevékben, öszvérekben, juhokban és szőlőben. Az ételek tekintetében az emberek itt csak a tésztát szeretik. Az ország hideg. Télen köd és hó uralkodik. A király, a főnökök és a közemberek tisztelik a Három drágaságot. Itt sok kolostor és szerzetes van. A Hínajána buddhizmust gyakorolják. Húst, hagymát és póréhagymát esznek. Ők nem vallanak semmilyen más vallást. Minden férfi lenyírja a szakállát és a haját, de a nők meghagyják a hajukat. Ez föld hegyvidéki.

26. Perzsia

Tokharisztánból utaztam tovább nyugat felé, egy hónap után megérkeztem Perzsia országába. Korábban ennek az országnak az uralkodója uralkodott az arabok felett.^xxxviii Egy arab tevekereskedő azonban fellázadt a perzsa király ellen, meggyilkoltatta a királyt, és magát nyilvánította uralkodónak.^xxxix Ez az oka annak, hogy az ország most az arabokhoz tartozik.

Az öltözék [ebben az országban] egy bő pamuting. [Az emberek] nyírják a szakállukat és a hajukat. Húst és tésztát esznek. Van itt rizs is, amit megőrölnek, és tésztát készítenek belőle, és azt eszik meg. A föld termékei tevék, öszvérek, juhok, lovak, nagy szamarak, pamutruha és értéktárgyak.

Ennek a földnek a lakosai természetükből fakadóan gyakorlott kereskedők. Gyakran vitorláznak a nyugati-tengerhez és behatolnak a déli-tengerre, valamint értékes dolgokat vesznek Ceylonról. És így ők azt állítják, hogy ez a föld [Perzsia] maga állítja elő ezeket az értéktárgyakat. Aranyat is hoznak a Maláj-félszigetről, elvitorláznak Kínába, egyenesen haladva Kantonig, hogy selyemszövetet, selyemvattát és hasonló dolgokat vásároljanak. A lakosok szeretik levágni az állatokat. Ők a mennyeket szolgálják, nem ismerik a buddhizmust.

27. Arabok

Perzsia országából továbbutaztam észak felé és tíz nap után megérkeztem az arabok országába.^xl Ennek az országnak a királya nem tartózkodik a saját földjén. Jelenleg ő Kis-Fu-linban^xli lakik, mivel meghódította azt. Ráadásul az a hely egy szigetszerű erős erőd, ez az oka, hogy a király ott lakik.

Ennek az országnak a termékei a tevék, öszvérek, juhok, lovak, pamut, gyapjúszőnyegek és más értéktárgyak. Az öltözék bő szabású ing, amelyet finom pamutból készítenek. Egy másik darab pamutot vesznek az ing fölé, mint felső ruhát. A király és a köznép ugyanolyan fajta ruhát hord, különbség nélkül. A nők szintén bő inget viselnek.

A férfiak nyírják a hajukat, viszont szakállukat megtartják. A nők megtartják a hajukat. Amikor ételt esznek, nincs különbség nemes és közember között. Az ételt közösen ugyanarról a tányérról kézzel veszik el, és használnak kanalakat és nyársakat is. Ők nagyon nem szeretnek készételeket venni. Azt mondják, hogy ha olyan húst eszel, amit saját kezűleg vágtál le, az végtelen szerencsét hoz rád. Ennek az országnak a lakói kedvelik az állatvágást. Ők a mennyeket szolgálják, semmit sem tudnak a buddhizmusról. Az ország törvényeiben nincs közmegegyezés a földre borulás[os tiszteletadás?] tekintetében.

28.^xlii Nagy-Fu-lin

Északnyugatra Kis-Fu-lintól a tenger partján fekszik Nagy-Fu-lin országa. A királynak nagyon nagy és erős hadserege van. Nincs alávetve egyetlen más országnak sem. Az arabok indítottak ellene néhány támadást, de nem voltak sikeresek.^xliii A türkök szintén megpróbálkoztak egy invázióval, ami szintén sikertelen volt.^xliv Ezen a földön sok értékes dolog van. Tevék, öszvérek, juhok, lovak, és ilyenekben nagyon gazdag. Az öltözék hasonló a perzsákéhoz és arabokéhoz. A nyelvük különbözik másokétól.

29. Közép-Ázsia hat országa

Az arabok országától keleti irányba minden ország a hu néphez tartozik. Ezek az országok: Buhara, Kaputána, Kish,^xlv Shih-lo,^xlvi Maimarg, és Szamarkand. Bár mindegyik országnak van saját királya, az arabok fennhatósága alatt állnak. Ezek az országok kicsik, hadseregük nagyon behatárolt, és képtelenek megvédeni magukat. Ezeknek az országoknak a termékei tevékből, öszvérekből, juhokból, lovakból és pamutból állnak. Az öltözék pamut ing, nadrág, és szőrmék. A nyelvek különböznek más országokéitól.

Ezenfelül mind a hat országban a tűz vallását szolgálják.^xlvii Nincs tudomásuk a buddhizmusról. Egyedül Szamarkandban van egy kolostor és szerzetes, aki nem tudja, miként kell tisztelni [a Három drágaságot]. A hu nép ezekben az országokban lenyírja mind a szakállát és a haját. Az emberek kedvelik a pamutból készült fehér sapkákat. Egy különösen rossz szokás a vérfertőző házasság, [amely megengedi] hogy valaki elvegye az anyját vagy a feleségét nőül.^xlviii A perzsák szintén elveszik saját anyjukat feleségként. Tokharisztán országában, Kapisában, Bámijánban és Zabulisztánban két, három, öt vagy akár tíz testvér közösen vesz egy feleséget. Nekik nem megengedett, hogy külön házasodjanak, mivel attól tartanak, hogy a külön házasság tönkreteszi a megélhetésüket.

30. Fergána

Szamarkandtól keletre van Fergána országa, ahol két király van. A nagy Fu-yu folyó^xlix folyik nyugat felé az ország közepéből. A folyótól délre lévő király az arabok alávetettje. A király a folyótól északra a türkök alattvalója. Az ország termékei: tevék, öszvérek, juhok, lovak és pamutruhák. Az öltözék szőrméből és pamutból készül. Az étel főleg tészta és pörkölt gabona. A nyelv különbözik más országokétól. A lakosságnak nincs ismerete a buddhizmusról. Itt nincsenek kolostorok, szerzetesek, vagy nővérek.

31. Khuttal

Fergánától keletre van egy ország, a neve Khuttal.^l A királya türk származású. A helyi lakosság fele hu népből való, másik fele türk. Ennek a földnek a termékei tevékből, öszvérekből, juhokból, lovakból, tehenekből, szamarakból, szőlőből, pamutruhákból és gyapjúszőnyegekből állnak. Az öltözék pamutból és szőrméből készül. A nyelv egyharmad részben tokhári, egyharmad részben türk, és egyharmad részben helyi dialektus. A király, a főnökök és a köznép hiszi, és tiszteli a Három drágaságot. A Hínajána buddhizmust gyakorolják. Ez az ország az arabok ellenőrzése alatt áll. Habár más országok országnak nevezik, nagyságára nézve csak egy kínai prefektúrának felel meg. A férfiak ebben az országban lenyírják a szakállukat és a hajukat. A nők megtartják a hajukat.

32. Türkök

A hu népek országától észak felé az északi-tengerig, nyugatról a nyugati-tengertől^li keleten Kínáig van a türk nép területe. A türkök nem ismerik a buddhizmust. Itt nincsenek kolostorok és szerzetesek. Az öltözék szőrme és gyapjúing. Megeszik a férgeket. Nincsenek városaik vagy házaik. Nemezsátrakat használnak házként, amit az emberek magukkal visznek, akárhova mennek. A tükrök mozgása követi a víz és a fű irányát. A férfiak levágják a szakállukat és a hajukat. A nők megtartják a hajukat. A nyelv különbözik más országokétól. Ennek a földnek a népe örömét leli a gyilkolásban. Nem tesznek különbséget jó és rossz között. Ezen a földön sok a teve, öszvér, juh, ló, és ilyenek.

33. Wakhan^lii

Tokharisztánból kelet felé mentem hét napig és megérkeztem a városba, ahol Wakhan királya székel. Mikor Tokharisztánban voltam, beszélgettem a kínai nagykövettel az idegen országokról. Írtam egy ötszavas verset négyes rímekben, hogy kifejezzem az érzéseimet:

Panaszkodsz, hogy hosszú az út a nyugati barbárokhoz.

Én [következőktől] szenvedem kelet felé:

Kopár utak a hatalmas havas tartományokban,

Veszélyes patakok és banditák minden kanyarban,

Felröppenő madarakat figyelmeztetnek a meredek sziklákra,

Az ember veszélyben van ha átkel egy düledező hídon.

Én, aki sohasem sírtam életemben,

most ezer könnyet hullatok.

[Egy másik költemény egy] havas napról Tokharisztánban ötszavas stílusban:

A hideg hó jéggé lesz,

A hideg szél megrepeszti a földet,

A hó egy nagy óceán, és fagy mindenfelé,

A folyók és patakok kimarják a sziklák oldalát,

Még a Sárkány-kapu vízesés^liii is befagyna.

A kutakon kígyók tekeregnek,

tűzzel [kezemben] mászok fel a lépcsőkön és énekelek.^liv

Hogyan fogok én átkelni a Pamíron?^lv

Wakhan királyának kicsi és gyenge lovassága van, nem képes magát megvédeni. Most az arabok fennhatósága alatt van. Jelenleg évi 3000 köteg selymet fizet az araboknak. Egy völgyben székel, amely keskeny, és a legtöbb ember szegény. Az öltözékük szőrme és gyapjúing. A király selyemszövetet és pamutruhát visel. Csak tésztát és pörkölt gabonát használnak étkezésre. Az ország sokkal hidegebb, mint más országok. A nyelv különbözik [másokétól]. A juhok és tehenek ebben az országban nagyon kicsik. Ugyanígy a lovak és az öszvérek. Vannak itt kolostorok és szerzetesek. A Hínajána buddhizmust gyakorolják. A király, a főnökök és a köznép mind Buddhát szolgálja, és nem tartoznak más vallásokhoz. Ez az oka, hogy más vallások nincsenek jelen ebben az országban. A férfiak levágják a szakállukat és a hajukat. A nők meghagyják a hajukat. Az emberek a hegyekben laknak, ahol nincs fa, víz, vagy fű sem.

34. A kilenc Shih-ni ország

Wakhan északi hegységében van a kilenc Shih-ni ország.^lvi Ezen kilenc ország mindegyik királya maga vezeti katonáit, és azok [egy helyen] állomásoznak. Egy közülük Wakhan királyának alattvalója. A többiek függetlenek és nincsenek alávetve senkinek. Mostanában volt itt két K'u király, akik Kína alattvalói, folyamatosan futárokat küldtek An-hsi^lvii-ba. Csak a király és a főnökök hordanak pamutot és szőrmét, többi közember szőrmét és gyapjúinget visel. Az ország különösen hideg, [az emberek] otthonaikat a havas hegyekben építik fel. Ebben különbözik más országoktól. Vannak itt juhok, lovak, tehenek és szamarak. A nyelv itt különbözik más országokétól. A király gyakran küld két- vagy háromszáz embert a Ta-po-mi völgybe, kirabolni a hu kereskedőket és hírvivőket. Ha selymet raboltak, azt felhalmozzák tárolóhelységekben, és hagyják elrohadni, mivel nem tudják hogyan lehet belőle ruhát készíteni. Ezekben a Shih-ni országokban a buddhizmust nem gyakorolják.

35. Ts'ung Ling

Wakhanból továbbutaztam még 15 napig kelet felé, át a Po-mi völgyön, és megérkeztem Ts'ung Ling^lviii helyőrségi városba. A város kínai ellenőrzés alatt van, és kínai katonák őrzik. Korábban ez P'ei-hsing király^lix területe volt, de ez a király fellázadt Kína ellen, elmenekült és alávetette magát a tibetieknek.^lx Jelenleg ebben az országban nincsenek lakosok. A külföldiek ezt a helyet K'o-fan-t'an-nak hívják, a kínai neve Ts'ung Ling.

36. Kasgar

Ts'ung Lingből utaztam tovább kelet felé egy hónapot, és megérkeztem Kasgarba.^lxi A külföldiek ezt a helyet Kashgiri-nek hívják. Ezt a helyet szintén kínai katonák őrzik. Vannak itt kolostorok és szerzetesek. A Hínajána buddhizmust gyakorolják. Az emberek húst, hagymát, póréhagymát, és ilyenféléket esznek. A helyi lakosság pamutruhákat visel.

37. Kucsa

Kashgarból utaztam tovább keleti irányba egy hónapig és megérkeztem Kucsa országába.^lxii Ez a központja az An-hsi nagy protektorátusnak,^lxiii a hely, ahol a kínai katonákat összpontosítják.^lxiv Kucsában sok kolostor és szerzetes van. A Hínajána buddhizmust gyakorolják. Az étel húsból, hagymából, póréhagymából és ilyenekből áll. A kínai szerzetesek a Mahájána buddhizmust gyakorolják.

38. Khotan

Kétezer li távolságra An-hsi-tól van Khotan^lxv országa. Szintén sok kínai katona állomásozik itt. Sok a kolostor és a szerzetes. A Mahájána buddhizmust gyakorolják. A szerzetesek nem esznek húst. Innen kelet felé minden terület a Nagy T'ang birodalom^lxvi része. Ezt mindenki tudja. Mindenki számára érthető, nem igényel további magyarázatot.

39. An-hsi kolostorai

Én a k'ai-yüan éra^lxvii 15. évének 11. holdhónapjának első dekádjában érkeztem meg An-hsiba.^lxviii Abban az időben a katonai kormányzó Chao őexcellenciája volt.

Itt két kolostor van kínai szerzetesek felügyelete alatt. Ők a Mahájána buddhizmust gyakorolják és nem esznek húst. A Ta-yün kolostor apátja Hsiu-hsing, aki jól képzett társalgás és szónoklás terén. Korábban szerzetes volt a fővárosi^lxix Ts'i-pao-t'an-i kolostorban. A munkavezetőt^lxx Yi-ch'ao-nak hívják, aki nagyon jól érti a vinaja-pitakát.^lxxi Korábban ő a Chuang-yen kolostorban volt szerzetes a fővárosban. A Ta-yün kolostor székelnökét Ming-yün-nek hívják, aki magas erkölcsű személy, eredetileg a fővárosból jött. Ezek a szerzetesek jó vezetők. Rendelkeznek a vallásos elkötelezettséggel, és vallási feladataikat örömmel teljesítik.

A Lung-hsing kolostor apátját Fa-hai-nak hívják. Bár An-hsi-ban született kínai, iskolázottsága és módszerei nem különböznek a kínaiakétól.

Khotanban van egy Lung-hsing-ssunak hívott kínai kolostor. A […]-nak hívott kínai szerzet a kolostor apátja, és ő egy jó apát. Ez a szerzetes Chi-chouban született, Ho-pei-ben.^lxxii

Szintén van egy Ta-yün-ssu-nak nevezett kínai kolostor Kasgarban. Egy kínai szerzetes lakik a kolostor felett, aki Min-csou-ból származik.

40. Wu-chih

An-hsi-ból továbbutaztam kelet felé [… napot] és megérkeztem Wu-chih országába.^lxxiii A helyet szintén kínai katonák védik. Itt a király és a lakosság a hu népből való. Itt sok kolostor és szerzetes van. A Hinajána buddhizmust gyakorolják.

Négy város található az An-hsi régióban, név szerint: An-hsi [Kucsa], Khotan, Kasgar és Wu-chih [...] ők a kínai szokásokat követik. A fejük körül ők [turbánt] hordanak[...]^lxxiv

Dandan Uilik romjai Stein Aurél fényképén, (Khotan)

Jegyzetek:

i Az angolban Hye Ch'o, pinyin átírásban Hui Chao. A magyar világirodalmi lexikonban Hjecsho, így mi is ezt használjuk most.

ii Az ELTE oldalán magyar fordításban is olvasható: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.vallasok/index.asp_id=54.html

iiiA Hu-terminológiájára: http://www.chinaknowledge.de/History/Altera/hu.html

iv Hjecsho hajón utazott Kínából Indiába 724-ben, s annak keleti partjáról indult el északnyugat felé, keresztül a szubkontinensen.

v Jalandhara, vagy Jalandhar, ősi város Pandzsábban.

vi A buddhizmus egyik fő ága, az úgynevezett „széles út”.

vii A buddhizmus másik fontos ága, a „keskeny út”. Nevezik Théravádának is.

viii Későbbi nevén Ladakh, amely a Tibeti birodalom hanyatlása után önálló királyság lett. Nagyjából a mai India Dzsammu és Kasmír államának keleti felén terült el.

ix Buddhista mű, cím magyarul nagyjából: Megfelelés a helyes elveknek.

x A kihagyott részen a koreai szerzetes két monostort ír le. Témánk szempontjából lényegtelen.

xi Sindhukulából.

xii Kasmír királya ekkor Muktapida, aki heves harcokat vív a terjeszkedő - és még nomád - tibetiekkel. Kasmír ekkori birodalma Karkota néven is ismert, a birodalom kiterjedése viták tárgya, de egyértelműen Észak-India meghatározó hatalma volt ekkor.

xiii Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a kifejezéssel, a kiadás jegyzetapparátusa sem nyújtott fogódzkodót. Az egyik ősi helyi uralkodót nevezték így, vagy egy régi kínai császárra utal? Alighanem utóbbi.

xiv A Hínajána buddhizmusban a Nirvána állapotba eljutó szerzeteseket nevezik így.

xv Nyilván a sárkányos medencéből.

xvi Vagyis a monostornak adományoznak falvakat, akik gondoskodnak annak működési költségéről.

xvii A mai Baltisztán, Pakisztán legészakibb régiója (Gilgit-Baltisztán).

xviii Eredetileg a Kínától északra és északnyugatra élő népeket hívták a kínaiak hu-nak (胡), kiemelten a hunokkal sokszor megfeleltetett Hsziungnukat. A hu-név használata nem volt következetes, sokszor egyszerűen csak barbárnak fordítják emiatt, ugyanakkor e feljegyzésekben is látható, hogy világosan megkülönbözteti Hjecsho a hu-kat a türköktől. A türkök nála nem hu-k, a türkök török nyelvét is megkülönbözteti a hu-k nyelvétől. Az indiaiak a heftalita hunokat hunáknak hívták. A hu-terminológiájára: http://www.chinaknowledge.de/History/Altera/hu.html

xix Külön érdekesség, hogy ezen a területen él a burusóknak (angolul: burusho vagy hunza) nevezett nép, amely a Hunza-völgyben lakik, s nyelvük szigetnyelv (a nyelvészek rendszerint indoeurópainak tartják).

xx A ma Dardisztánnak nevezett vidék, Baltisztántól nyugatra.

xxi Nadrág hiányában inkább valamiféle tunika, kaftán lehet.

xxii A mai afgán-pakisztáni határvidéken, Kabultól keletre.

xxiii A hinduizmus legfelsőbb kasztja, papok, tudósok, törvényhozók alkotják.

xxiv Kapisa királysága Kapisi városa körül alakult ki, de ekkorra a főváros már Kabulba költözött. Afganisztánban ma is van Kapisa tartomány.

xxv A kiadás jegyzetapparátusa szerint Puskalawati lehetett, a mai Pakisztánban, nem messze Pesavartól.

xxvi A buddhizmusban a bódhiszattva megvilágosodott ember, aki csaknem elérte a buddhaságot.

xxvii Kaniska (úr. 127-140), kusán uralkodó. A Kusán birodalmat a jüecsik északi nomád népe alapította a mai Baktriában, fénykora a II. században volt. A fennmaradt ábrázolásokon a korai kusánok jellegzetesen szkíta/szaka külsővel, öltözékkel jelennek meg, ami nem meglepő, hiszen a jüecsiket rendszerint a szakákkal azonosítják.

xxviii A li, vagy kínai mérföld hosszmérték, ekkoriban 320 méter körüli távolságot jelent.

xxix Mitikus király Buddha életrajzában, történetisége kérdéses, talán a Dél-Indiában uralkodó Csola-dinasztia egyik tagja lehetett.

xxx Yaksa, egyfajta természeti szellem az indiai mitológiában.

xxxi Uddijána vagy Oddijána kis állam volt a középkori Indiában, a mai pakisztáni Szvat-völgy környékén.

xxxii Szangha: buddhista közösségek elnevezése.

xxxiii Tokharisztán a történelmi Baktriával megegyező terület, melyet a jüecsi invázió után kezdtek a jüecsikkel azonosnak tartott tokhárokról elnevezni. A tokhárnak nevezett nyelv azonosítása a tokhár etnikummal azonban kérdéses. A tokhár nyelvnek (két változata az A illetve B) nevezett nyelv emlékei ugyanis a Tarim-medencéből kerültek elő, főként Stein Aurél kutatásainak hála. Mindenesetre Hjecsho is kapcsolatot lát a tokhárok és a Tarim-medence lakói között, mindkettőt hu-nak tartva. A tokhár nyelvet a nyelvészek indoreurópai iráni nyelvnek tartják, de ez nem teljesen bizonyítja a szakák/jüecsik iráni nyelvét, mert komoly időbeli távolság van közöttük, hiszen a nyelvemlékek zöme a VI-IX. századból való.

xxxiv Talán a kán/kagán cím rejtőzik a névben?

xxxv A tálib uralom idején elpusztított óriási Buddha szobrokról híres afganisztáni Bámiján-völgyben lévő várossal azonos. A térségben a mai napig a türk-mongol eredetű hazarák lakják. Az eredeti Bámijánt a mongolok pusztították el, romjai a mai napig láthatóak.

xxxvi Baktra, vagy mai nevén Balkh. Az egykori ősi és hatalmas város szintén a mongol invázió során pusztult el, a mai modern Balkh szomszédságában jól kivehetőek a régi város falai. Ekkoriban az iszlám terjeszkedés ellen a helyi lakosság heves harcokat vívott, csak 747-ben került Balkh végleg az arab kalifák uralma alá.

xxxvii Ma is ugyanezen a néven ismert terület, Afganisztán keleti végében.

xxxviii Valóban, a lakhmida arab uralkodók a szászánida perzsa királyok vazallusai voltak.

xxxix Meglehetősen eltorzult változata az arabok perzsiai hódításának.

xl Itt nyilvánvalóan nem az Arab-félszigetről van szó, hanem talán Kúfa vagy ami még valószínűbb Bászra városa. Perzsiát ekkor az arabok e két városból kormányozták. De az emlékirat itt nehezen értelmezhető, az sem biztos, hogy Perzsián a klasszikus Fársz értendő, így az ettől északra levő arab terület azonosítása is kérdéses.

xli Mivel Nagy Fu-lin egyértelműen a Bizánci birodalmat jelenti, itt annak egykori, ekkorra arabok által meghódított részét kell érteni Kis Fu-linon. Leginkább Szíria jön szóba.

xlii A kiadásban nyilván elírásból 29. áll.

xliii Valószínűleg Konstantinápoly 717-718-as nagy ostromának híre jutott el a szerzőhöz.

xliv Itt a korábbi türk uraiktól elmenekülő avarok támadásairól lehet szó (626-ban a perzsákkal közösen ostromolták Bizáncot), vagy egy korábbi „igazi” türk támadás emléke lehet. A türkök az 570-es években elérték Krím-félszigetet, ahol bizánci területeket is támadtak.

xlv Ma Shahrisabz, Üzbegisztánban.

xlvi Valószínűleg a korabeli Shash, ma Taskent néven ismert.

xlvii Vagyis a zoroasztrizmus hívei. Nem meglepő, hogy az utolsó szászánida sahok e régióból próbáltak ellenállni az araboknak, mint maguk is mazda-hívők.

xlviii Talán a sógorházasság (Levirátus) intézményét érthette félre utazónk.

xlix A Szir-darja folyóról van szó, az ókori Jaxartészól.

l A Khuttali fejedelemség a Heftalita birodalom bukása után alakult ki, és a 670-750-es évek között volt a fénykora. Az arabok végül elfoglalták 750-751-ben. A fővárosa Hulbuk volt, a mai Tádzsikisztán területén.

li A Kaszpi-tenger lehet.

lii A mai Wakhan-korridor területén egykor létező kis állam, ma Afganisztán része. Ez a korridor választja el Pakisztánt Tádzsikisztántól, s itt van Afganisztán rövidke határa Kínával.

liii Híres kínai vízesés Kujcsou tartományban.

liv Valószínűleg a kígyók elriasztásának céljából.

lv A Pamír 7000 méter feletti hatalmas hegység Tádzsikisztán és Kína között.

lvi A jegyzetben Shingannal azonosítják, de azért ez nem tűnik nagyon meggyőzőnek (Afganisztán).

lvii An-hsi a régi Kínába a Párthus birodalom neve volt, tehát Perzsiáé. Ehhez lásd: http://www.iranicaonline.org/articles/an-hsi De itt bizonyosan a nyugati kínai adminisztratív térséget jelöli Kucsa környékén. Mivel Perzsia felé vezetett az út, ezért kaphatta ezt a nevet.

lviii Ma Tashkurgan néven ismeretes, Kína nyugati határán, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen.

lix Valószínűleg egy kasgari származású uralkodó volt.

lx Ezen időszakban a Tarim-medencén átvezető kereskedelmi utak ellenőrzéséért nagy küzdelem zajlott Kína, Tibet és türk kagánok között.

lxi Város a Tarim-medence nyugati szélén. Stein Aurél híres utazásainak és felfedezéseinek egyik fontos pontja.

lxii Oázisváros a Tarim-medencében, a Tien-san hegység déli lábánál.

lxiii A protektorátus területéhez tartozott Kucsán kívül Kasgar és Khotan is, tehát gyakorlatilag az egész Tarim-medence. A térséget Kína a 640-es években foglalta el.
lxiv Korabeli feljegyzések szerint Kucsában 30 ezer kínai katona állomásozott.

lxv A Stein Aurél útjai során ismertté vált oázisváros a Tarim-medence déli

lxvi A kínai Tang dinasztia 618 és 907 között uralta Kínát, alapítója Kao-cu. Uralkodásuk a kínai civilizáció egyik aranykora. Hje Cso utazása idején Hszüan-Cang császár uralkodott (712-756).

lxvii Ahogy Japánban ma is, a kínai történelemben korszakokra, érákra bontották az időt. A kai-yüan éra 713-tól 741-ig tartott.

lxviii Azaz 727. december 18 és 27 között.

lxix Kína akkori fővárosa Csangan volt, a mai Hszian (Xian). A város 11 km hosszú monumentális falai a mai napig állnak, innen indult a selyemút is. Akkoriban nagyjából 1 millió lakosa lehetett.

lxx Az angolban „Duty Distributor” áll, ám feladata a szerzetes munkájának elosztása volt, ezért így fordítottam.

lxxi Buddhista szöveg, amely a szerzetesi életet szabályozza.

lxxii Hopej/Hebei tartomány, Észak-Kínában.

lxxiii A szöveg itt már töredékes, az ország azonosítása kétséges, valahol a Tarim-medence keleti felén keresendő.

lxxiv A ránk maradt szöveg itt sajnos véget ér.