Robert Galbraith
(azaz J. K. Rowling):
Kakukkszó (The
Cuckoo’s Calling)
Bp.: Gabo, 2014 p. 545
J. K. Rowling írásait epedve várja az ember, hiszen a
Harry Potter sorozattal valami olyat tett le az asztalra, ami – nyugodtan kijelenthető
– igazi klasszikus lett, valami olyat, amit száz év múlva is ugyanúgy olvasni
fognak, mint ma, és valamit – amit lássunk be -, képtelenség lesz felülmúlnia.
Mint Madáchnak Az ember tragédiája, vagy Tolkiennek A gyűrűk ura. Esélye sincs
rá. Nem mintha ez baj lenne, hiszen a távolugróknál is a legnagyobb ugrást
mérik, ha a többinél csak lép egyet, akkor is nyerhet. Ám szerencsére
Rowlingban van még spiritusz.
A Robert Galbraith álnéven megkezdett krimisorozatának
első kötete a Kakukkszó. Ebben egy éppen krónikus életösszeomlásban élő
magándetektív az egyik főszereplő, Cormoran Strike, aki zűrös családi
háttérrel, jelentős tartozással, egy felbomló kapcsolattal, katonai múlttal és
egy bérelt irodával rendelkezik csupán. Strike alakja a regényben közepesen
izgalmas, az ember úgy érzi, hogy Philip Marlowenak indult, de aztán valaki
útközben letépte a tökeit. De alakja semmiképpen sem unalmas, ráadásul a
hangulatteremtés - ami annyira erős volt a Harry Potterben -, most is nagyon
jól sikerült. Mély empátiát keltett bennem detektívünk iránt, hiszen szegényt
annyi baj marcangolja.
Másik főszereplőnk Robin Ellacot, Strike ellenpontja:
fiatal nő, akit éppen eljegyeztek és szép jövő előtt áll. Nagyon érdekes ötlete
Rowlingnak, hogy a két karakter alig-alig találkozik a kötetben, és az eleinte
Robinra fókuszáló sztori a végére szinte teljesen Strike-ra terhelődik. Nem
emlékszem, hogy hasonló megoldással találkoztam volna. Furcsa, de ez működik,
sőt hihetőbbé teszi az eseményeket. Végül is a titkárnő, az titkárnő, a
valóságban sem kommandózik együtt egy akcióban a nyomozóval!?
Van a regényben egy halom töltelék szereplő: becsületes megbízó,
halott szupermodell, keménykezű üzletember, haldokló mama, homoszexuális fotós
de akad néhány egész jó alak: mint a szétcsúszott mozisztár, könnyűvérű szöszi,
vagány zsaru.
Rowling szerencsésen elkerült néhány sablont: nem ejtenek
túszul senkit, egyik főszereplőnk sem nagyon van életveszélyben a könyvvégi katarzist
(ami nem sikerült túl jól) leszámítva. Kicsit zavart, hogy gyakran egy
fejezeten belül is mindkét főszereplő fejébe látunk, néha nem találtam, ez vagy
az most éppen ezt melyik gondolata, de lehet aznap csak túl sok könyvtári port
szagoltam.
Mindent egybevetve, a bűnügy nem túl bonyolult (a tettes
benne volt a két főre leszűkített gyanúsítási körömben), messze nem Agatha
Christie. A párbeszédek pedig messze nem Chandler könyvbe illők. De valami
sajátos báj belengi a könyvet, és biztos vagyok benne, hogy a második Cormoran
Strike kötet jobb lesz, mint ez (pontosabban, most láttam, hogy már angolul
létezik is, és a goodreads-en lényegesen jobb osztályzatokat kap, mint a
Kakukkszó), noha ez sem rossz könyv. Rowling bizonyította, hogy nem csak
ifjúsági irodalomban képes jót írni (bár számomra már az Átmeneti üresedéssel megtette
ez, ami szerintem méltánytalanul alábecsült, bár a témája ma már unalmas). Mindenképpen megér egy olvasást.
A regény külcsínre alapvetően szépnek mondható, a Gabo
kiadó szokásos nagy formátumú, ami egyébként nem túl praktikus.
Osztályzat:
Hét pont a griffendélnek az elérhető tíz pontból.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése