Egy rövid velencei krónikát
találtam neten, amely némi fényt vet a XI-XII. századi magyar-velencei
viszonyokra, illetve beszámol a két fél közt dúló háborúkról, ha csak nagyon
vázlatosan is. A magyar középkori történelemnek meglehetősen sötétben lévő fejezetei
ezek, bár Pauler Gyula vagy Kristó Gyula (úgy látszik, hogy ez ilyen gyulás
téma) és Makk Ferenc foglalkozott az eseménytörténettel. Ugyanakkor a Dalmáciáért vívott
harcok krónikái a mai napig nincsenek magyarra fordítva. Ez mondjuk e rövid évkönyv
esetében nem olyan nagy baj, de mondjuk ugyanez a helyzet fontosabb krónikákkal: teljes egészében sem
Spalatói Tamás Historia Salonitana-ja[i], sem
a zárai névtelen Obsidione Jadrensis-e nem olvasható magyarul, amelyek pedig alapművek.
Az alábbi évkönyv a XIII. század
elején keletkezhetett és egy-egy hosszabb-rövidebb bejegyzésben értekezik a szerinte
fontos eseményekről. Mérvadó kiadása: MGH SS XIV. 70-72. oldaláig található,
ahol elnevezése Annales Venetici Breve. Érdekes, hogy nem találtam meg Gombos
Catalogus-ában, de lehet csak figyelmetlen voltam. Hogy magyar fordítását nem
találtam, ezek után nem túl meglepő, még olyan egyébként kiváló
szöveggyűjteményben sem, mint a Makk-Thoroczkay válogatta/fordította Írott források az 1050-1116 közötti magyar
történelemről című kötetben sem. Egyébként az olasz történetírókra jobban
figyelhetnének kutatóink…
Zára egyik korai ábrázolása, még a modern erődítések előttről. |
Annales Venetici Breve – Rövid velencei évkönyv
(részletek)
„Az Úr 1062. évében Domenicus Contarenus, aki abban az időben Velence
hercege[ii] volt, hadsereggel
Zára [Iadera] ellen ment és azt elfoglalta.
Az Úr 1080. évében[iii], a 4. indikcióban[iv], a velenceiek
kivonultak hajóikkal Guiscard
Róbert[v] ellen háborúzni.
…
Az Úr 1107. évében háború volt Velence valamint Ravenna, Padova és
Tarvisio között.
Az Úr 1108. esztendejében december havának 3. napján Velence kivonult
Bohemund[vi] ellen. Ekkor Ordelafus
Faletro volt a dózse.
Az Úr 1112. évében november havában, a 6. indikcióban Péter pátriárka[vii] követként a
császárhoz[viii] küldetett 14
gályával.
Az Úr 1115. esztendejében[ix], augusztus havában, a
8. indikcióban Ordelafus Faletro dózse kivonult hadseregével Dalmáciába és
elfoglalta azt, kivéve Zárát és Fehérvárat.[x] Ezután visszatért
Velencébe. Következő májusban ő ismét kivonult Dalmáciába lovagjaival és
hajóival és Szent Pál napján[xi] maga a dózse néhány
lovagjával az ellenség nagy sokaságát futamította meg a csatatéren. Ezután
elfoglalták Zárát valamint a város nagyon megerősített várát és
[Tenger]fehérvár városát. Elfoglalta továbbá a legyőzhetetlen erődítményt, amit
Sebeniconak neveznek, alapjaiig lerombolta és így egész Dalmáciát
megkaparintotta. A magyarok közül számos nemest, sok asszonyt és gyereket
vezettek fogolyként Velencébe.
…
Az Úr 1122. évének augusztus hónapjában, a 15. indikcióban, Domenicus
Michael dózse nagy tengeri és lovassereggel Krisztus sírjához[xii] ment. Ezután:
Az Úr 1125. évének június havában, a 3. indikcióban, visszatért
Velencébe, miután győzelmet aratott a szaracénok felett és elfoglalta Türosz
városát, majd a dózse diadalmaskodott 10 krétai város felett is. Hasonlóképpen
pusztított bizonyos dalmáciai városokat, sok magyar nemest és dalmátot foglyul
ejtve.
…
Az Úr 1159. évében a velenceiek nagy hadsereggel Zára ellen vonultak és
elfoglalták azt.
Az 1161. évben nagy nézeteltérés támadt Németország császára és
birodalma valamint a velenceiek között, aminek eredményeként Velencét
megostromolták. Emiatt az aquileia-i pátriárka, az ő előkelői és vitézei
megpróbálták elfoglalni Grado szigetét.[xiii] De a fent említett
pátriárka, mágnásai és sok nemes elfogattak a velenceiek által és fogolyként
Velencébe vitték őket.
Az Úr 1167. évében, december havában, a 15. indikcióban, három nappal
Szent Lukács ünnepe előtt (XII.10.), három követ érkezett a görög császártól[xiv] három gályával. Három
nappal az ünnep után [azaz Szent Lukács napja után 3 nappal XII.16-án] Tűz
ütött ki a Szent Szalvátor templom mennyezetén és leégett Szent Lukács, Szent
Patrinianusz, Szent Benedek, Szent Gábriel, Szent Sámuel, Szent Barnabás és
Szent Vazul temploma is, valamint a szomszédos épületek, bár néhány túlélte.
Következő napon megérkeztek a magyar király küldöttei és királyuk nevében
eljegyezte unokáját, Mária királylányt Miklós gróffal, Vitalis Mihály dózse
fiával.
Az Úr 1168. évének november hónapjában, a 2. indikcióban, 6 velencei
gálya lett kiküldve és elfogtak 5 anconai gályát minden emberével együtt, akik
közül Jacobus da Mulinot és Wicardinust felakasztották az árbócra.
Az Úr 1171. évének március hónapjában, a 4. indikcióban Szent György
napján [III.12]Manuel császár elrendelte, hogy minden velenceinek, akármely
részében éljen Romániának[xv] le kell foglalni
minden vagyonát és hajóját. Ugyanezen év szeptember hónapjában 100 gálya lett
kiküldve Románia ellen Vitalis Mihállyal.
Az 1173. évben Velence hadat küldött Ancona ellen.
…
Az Úr 1187. évében, július hónapban, velencei hadsereg vonult Zára
ellen, és ugyanezen év szeptemberében visszatért.
…”
Jegyzetek:
[i] Csak kisebb
részeit, elsősorban a tatárjárásra vonatkozó oldalait olvashatjuk magyarul. Az
Obsidione esetében még rosszabb a helyzet, a legfrissebb hozzáférhető
magyarországi kiadása latinul 250 éves…
[ii] A
középkorban a velencei dózsét rendszerint hercegnek nevezték. A továbbiakban
maradunk a dózsénál, de a forrás eredetijében dux, tehát herceg áll.
[iii] Az
MGH az 1081-es évhez teszi.
[iv] A
középkorban 15 éves indikciókban is számolták az éveket, melyek eredetileg
római adózási időegységek voltak.
[v]
Guiscard Róbert, 1059-től 1085-ig Calabria és Apulia normann hercege, aki
megalapozta a Normannok dél-itáliai uralmát. Öccsének és utódjának Rogernek a
lányát vette el Könyves Kálmán, akit viszont ellentétben a korábbi ismeretekkel
nem Buzillának hívtak (Lásd: Makk-Thoroczkay. i.m. 926. lábjegyzetét). Tehát
Magyarország a normannokkal szövetségben harcolt Bizánc és Velence ellen.
[vi]
Bohemund a nagy normann hadvezér, Antiókhia fejedelme, akinek vezetésével a
keresztesek elfoglalták Antiókhiát 1097-ben. Ekkor Bohemund többnyire Bizánc
ellen visel háborúkat a Balkánért.
[vii]
Péter, aquileiai pátrárka.
[viii] A
császár itt a bizánci uralkodót, I. Alexioszt jelenti.
[ix] Az
MGH szerint 1116-ban.
[x]
Fehérvár itt Tengerfehérvárat jelenti. Amely akkor igen jelentős település
volt, itt koronázták 1102-ben horvát királlyá Könyves Kálmánt. Dalmácia
egyébként 1105-re került magyar fennhatóság alá, amelyet ékesen bizonyít Kálmán
királyunk felirata a zárai harangtoronyban.
[xi]
Június 30.
[xii]
Azaz a Szentföldre. Mialatt a velencei haderő a „tengerentúl” járt, II. István
magyar király visszafoglalta Dalmáciát.
[xiii] A középkor folyamán az
Aquileiában székelő pátriárka és a Velence támogatását élvező gradói pátriárka
között állandó konfliktus dúlt.
[xiv] I. Manuel Komnenoszról
van szó, aki 1143 és 1180 között volt a Bizánci birodalom uralkodója, mellesleg
Szent László unokája.
[xv] Romániának a Bizánci
birodalom területét nevezték a középkorban, hiszen a Római birodalomról van
szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése