A. J. Finn:
Nő az ablakban
Pécs: Alexandra, 2018
430
oldal
Eredeti
cím: The Woman in the Window (2018)
Fordította:
Babits Péter
Egyik
kedvenc filmtípusom, amikor az egész történet limitált, esetleg egyetlen
helyszínen játszódik. Ilyen a (végén sajnos kissé elrontott) Cloverfield Lane 10, A vizsga, a Stephen King regényből
adaptált Tortúra Kathy bates-szel, vagy olyan Hitchcock klasszikusok, mint A kötél, vagy a Hátsó ablak. Ezek mind kiváló alkotások, elsősorban a remek
rendezésnek, és egy-egy (néha több) nagyszerű színészi alakításnak
köszönhetően. A klausztrofóbia garantált, s a feszültség is. Felmerül a kérdés,
lehet-e könyvben ezt a „feeling”-et visszaadni, egyáltalán érdemes-e erre az
egészen más terepre kivinni ezt a típusú élményt. Az erősen a Hátsó ablakra emlékeztető című
pszichothrillernek ez nem jött össze. Pedig megvalósítható kellene legyen,
hiszen a film maga is egy novellából készült egykor.
[Megjegyzés
rovat: Eleve nyüszítek, mint a google vezérkar, mikor Trump nyert, valahányszor olyan álnevet választ magának egy alkotó, ami a könyvtári
ábécében közel áll egy már nevet szerzett, s hasonló témában alkotó íróhoz. A.
J. Finn (azaz tényleges nevén Daniel Mallory) esetében éltem a gyanúperrel,
hogy a Holtodiglan szerzőjéhez,
Gillian Flynnhez igyekezett közel kerülni. Egy K. B. Rottring Heri Kókler és az epeköve esetében
megbocsátható a dolog, vagy Steffy Műmájer Agykonyakjánál.
Mindenki érzi, hogy a komolyságot e kötetek esetében sutba vágták (mondjuk a humort is), s ha a
pénzsóvárság ez esetben is tetten érthető ugyan, ámde könnyebben tolerálható. Jelen kötetnél szomorúbb a helyzet, ráadásul a finnekkel most amúgy is hadilábon állok… Hogy
ehhez a névlopá… azaz választáshoz az társul, hogy Gillian Flynnt még meg is
idézik a kötet elején („Meghökkentő, félelmetes, lenyűgöző.”), azt nem tudom
pofátlanságnak, haveri összefonódásnak, vagy pofátlan haveri összefonódásnak
tudjam be.]
Hogy
mi volt a bajom a regénnyel, noha eleinte még érdekesnek indult? A
legfőbb problémám a teljes kiszámíthatóság volt. Ez a regény is csak olyanokat
lephet meg, akiket megdöbbentett Leekens mesteredző csődje a nemzeti válogatott
élén. Kicsi Hátsó ablak, egy kevés Lány a vonaton, aprócska Viharsziget, picike izgalom. Sosem
tartottam az ötletek lopását gondnak - nehéz is újat írni 5000 évnyi irodalom után -,
de az ötleteket összegyúrni úgy, hogy abból valami jó jöjjön ki, ahhoz azért értő
kezek kellenek. Jelen esetben mérhetetlenül középszerűre sikeredett a regény,
igazi kliségyűjtemény, amely a hitchcocki film alaplevéhez hozzáadtak egy
roppant idegesítő főszereplőt, aki kockásfülü nyúlként leselkedik az utca lakói
után, s emellett pszichiátriai eset, hiszen egy sokk miatt nem képes elhagyni a
házát. Mondhatnánk, hogy izgalmas kérdés, mitől lett ilyen Anna Fox (mert így
hívják a hölgyet, s hát nem egy Grace Kelly), de voltaképpen, aki
látott/olvasott már pszichothrillert, az azonnal tudni fogja a választ. Mint ahogy azt is
gyorsan kitalálja, ki a történetet mozgató gonosz. Anna karaktere szörnyű.
Orvos létére képtelen szembenézni a valósággal és többet piál, mint az egész
Carpathian Brigade tagság a 2016-os foci EB-n.
Röviden
a történet ez: Anna lát valamit, de nem hisz neki senki - mert alkoholista
szociopata -, a nyomozók természetesen hülyék, az író pedig bizonytalanságban
akar tartani minket, kinek van igaza, de nem sikerül. Tizenkettő egy tucat.
Azért
akadt pozitívum is a kötetben, mert adott néhány régi noir filmötletet, amiket
meg kellene néznem. Emellett maga a szöveg elég olvasmányos, gyorsan
elolvasható, de mondjuk azért egy Washington Post újságírótól ez el is várható
még a fake news korában is.
Az
Alexandra magyar nyelvű kiadása fizikailag rendben van, minőségileg fűzöttsége
ellenére a jobbak közé tartozik talán (majd az idő és az olvasói mancsok
eldöntik). A borító hangulata kellően nyomasztó, bár nem ilyennek képzeltem el
Anna lakását olvasás közben. A „2018 legjobban várt könyve” piros titulust,
tudjuk be nem teljesülő kincstári optimizmusnak. Babits Péter fordítása nagyon
olvasmányos, szép munka. Nem miatta nem lesz favorit a regény, amely mindent egybevetve nem tragikus, csak semmi extra.
Pontszám:
Hat
vakablak a tízből.
6/10
pont
moly.hu:
78 %
Goodreads.com:
3.99 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése