2018. szeptember 13., csütörtök

Könyvajánló: A.J. Finn - Nő az ablakban


A. J. Finn:
Nő az ablakban
Pécs: Alexandra, 2018


430 oldal
Eredeti cím: The Woman in the Window (2018)
Fordította: Babits Péter

Egyik kedvenc filmtípusom, amikor az egész történet limitált, esetleg egyetlen helyszínen játszódik. Ilyen a (végén sajnos kissé elrontott) Cloverfield Lane 10, A vizsga, a Stephen King regényből adaptált Tortúra Kathy bates-szel,  vagy olyan Hitchcock klasszikusok, mint A kötél, vagy a Hátsó ablak. Ezek mind kiváló alkotások, elsősorban a remek rendezésnek, és egy-egy (néha több) nagyszerű színészi alakításnak köszönhetően. A klausztrofóbia garantált, s a feszültség is. Felmerül a kérdés, lehet-e könyvben ezt a „feeling”-et visszaadni, egyáltalán érdemes-e erre az egészen más terepre kivinni ezt a típusú élményt. Az erősen a Hátsó ablakra emlékeztető című pszichothrillernek ez nem jött össze. Pedig megvalósítható kellene legyen, hiszen a film maga is egy novellából készült egykor.

[Megjegyzés rovat: Eleve nyüszítek, mint a google vezérkar, mikor Trump nyert, valahányszor olyan álnevet választ magának egy alkotó, ami a könyvtári ábécében közel áll egy már nevet szerzett, s hasonló témában alkotó íróhoz. A. J. Finn (azaz tényleges nevén Daniel Mallory) esetében éltem a gyanúperrel, hogy a Holtodiglan szerzőjéhez, Gillian Flynnhez igyekezett közel kerülni. Egy K. B. Rottring Heri Kókler és az epeköve esetében megbocsátható a dolog, vagy Steffy Műmájer Agykonyakjánál. Mindenki érzi, hogy a komolyságot e kötetek esetében sutba vágták (mondjuk a humort is), s ha a pénzsóvárság ez esetben is tetten érthető ugyan, ámde könnyebben tolerálható. Jelen kötetnél szomorúbb a helyzet, ráadásul a finnekkel most amúgy is hadilábon állok… Hogy ehhez a névlopá… azaz választáshoz az társul, hogy Gillian Flynnt még meg is idézik a kötet elején („Meghökkentő, félelmetes, lenyűgöző.”), azt nem tudom pofátlanságnak, haveri összefonódásnak, vagy pofátlan haveri összefonódásnak tudjam be.]

Hogy mi volt a bajom a regénnyel, noha eleinte még érdekesnek indult? A legfőbb problémám a teljes kiszámíthatóság volt. Ez a regény is csak olyanokat lephet meg, akiket megdöbbentett Leekens mesteredző csődje a nemzeti válogatott élén. Kicsi Hátsó ablak, egy kevés Lány a vonaton, aprócska Viharsziget, picike izgalom. Sosem tartottam az ötletek lopását gondnak - nehéz is újat írni 5000 évnyi irodalom után -, de az ötleteket összegyúrni úgy, hogy abból valami jó jöjjön ki, ahhoz azért értő kezek kellenek. Jelen esetben mérhetetlenül középszerűre sikeredett a regény, igazi kliségyűjtemény, amely a hitchcocki film alaplevéhez hozzáadtak egy roppant idegesítő főszereplőt, aki kockásfülü nyúlként leselkedik az utca lakói után, s emellett pszichiátriai eset, hiszen egy sokk miatt nem képes elhagyni a házát. Mondhatnánk, hogy izgalmas kérdés, mitől lett ilyen Anna Fox (mert így hívják a hölgyet, s hát nem egy Grace Kelly), de voltaképpen, aki látott/olvasott már pszichothrillert, az azonnal tudni fogja a választ. Mint ahogy azt is gyorsan kitalálja, ki a történetet mozgató gonosz. Anna karaktere szörnyű. Orvos létére képtelen szembenézni a valósággal és többet piál, mint az egész Carpathian Brigade tagság a 2016-os foci EB-n.
Röviden a történet ez: Anna lát valamit, de nem hisz neki senki - mert alkoholista szociopata -, a nyomozók természetesen hülyék, az író pedig bizonytalanságban akar tartani minket, kinek van igaza, de nem sikerül. Tizenkettő egy tucat.
Azért akadt pozitívum is a kötetben, mert adott néhány régi noir filmötletet, amiket meg kellene néznem. Emellett maga a szöveg elég olvasmányos, gyorsan elolvasható, de mondjuk azért egy Washington Post újságírótól ez el is várható még a fake news korában is.  

Az Alexandra magyar nyelvű kiadása fizikailag rendben van, minőségileg fűzöttsége ellenére a jobbak közé tartozik talán (majd az idő és az olvasói mancsok eldöntik). A borító hangulata kellően nyomasztó, bár nem ilyennek képzeltem el Anna lakását olvasás közben. A „2018 legjobban várt könyve” piros titulust, tudjuk be nem teljesülő kincstári optimizmusnak. Babits Péter fordítása nagyon olvasmányos, szép munka. Nem miatta nem lesz favorit a regény, amely mindent egybevetve nem tragikus, csak semmi extra.

Pontszám:
Hat vakablak a tízből.
6/10 pont

moly.hu: 78 %
Goodreads.com: 3.99 pont

Nincsenek megjegyzések: