Henrik Björn:
Jordskott
(Jordskott – 2015)
Pár napja érdekes kérdéssel lepett meg az egyik könyvtárunkba
járó iskolás. Igen, vannak ilyenek! Megkérdezte: mit csinál egy könyvtáros a
hétvégén? Talán meglepő, de nem csak „könyvtároskodik”, vagy felolvasás tart az
adott hét aktuális emléknapja alkalmából aktuális emlékülésen a szunyókáló
munkatársaknak, hogy utána feláldozzanak közösen egy-két könyvrongálót a Pallasz
Athénének szentelt házioltáron. Az olvasás árnyékában ugyanis olyan ténykedések
is előfordulnak, mint: haverokkal sörözés, focimeccsre járás az öcsémmel,
fényképezés, sőt! néha – de csak módjával - filmnézés! Igaz a televíziót
gyakorlatilag sikerült negligálnom az életemből - akárcsak Angela Merkelnek a
realitást -, de ma már az internet ezer lehetőséget nyújt. Bizonyításként tehát
rendhagyó módon egy filmsorozatot ajánlok, a Jordskottot, melyre egy kedves
skandináv krimi rajongó olvasó hívta fel a figyelmemet néhány héttel ezelőtt.
A Jordskott egy tíz részes svéd filmsorozat, melyet 2015-ben
készítettek elsősorban a hazai közönség számára, méghozzá meglepően nagy
sikerrel, hiszen az SVT-n [azaz a svéd nemzeti televízión] mintegy 1.4 millióan
követték a velünk megegyező nagyságú piacot jelentő skandináv országban. Az
annak idején – méltán - leszerepelt Marslakók az MTV-n mintegy 11-12 ezer főt
tudott a képernyő elé csábítani. Mondjuk ennek a 11-12 ezernek alighanem egy 10
km-es uborkaszedő-verseny élő közvetítése is megtette volna.
A Jordskott történetének kezdetén Eva Thörnblad nyomozó éppen
hazatér szülőfalujába, Silverhöjdbe, miután apja öngyilkos lett. Eva el nem
múló sebként hurcolja magával lányának, Josefine-nak 7 évvel ezelőtti
eltűnését. Ám nem csak apja temetése motiválja megjelenését a településen,
ugyanis újabb gyermek eltűnése vonja magára a nyomozónő figyelmét. Mivel
sohasem fogadta el a hivatalos verziót, mely szerint Josefine vízbe fulladt,
nyomozásba kezd az új eltűnés ügyében, hátha az elvezeti lánya elrablójához. Ez
az alapállás bonyolódik aztán az egész kisvárost felforgató eseménysorozattá,
amelynek elsődleges mondanivalója az, hogy ha a természetet károsítjuk, akkor
magunk alatt bökjük ki a gumi mentőcsónakot.
A sztori nem játszódik sok helyszínen, viszont a klasszikus
skandináv vidék szépségét is szépen bemutatja, tavakkal, folyókkal, erdőkkel. Érdekesség,
hogy bár Silverhöjd a valóságban nem létezik, de a jelenetek forgatási
helyszínei igen, s egy meglehetősen szűk körben helyezkednek el a történelmi
svéd kisváros, Sala környékén. Silverhöjdnek saját honlapja is van, amely
bemutatja, hogy a film egyes helyszínei a valóságban hol is találhatóak meg. A térség
éppen megfelelő egy drámai thrillerhez, kellően sötét, ködös és drámai. Talán
ez is az oka, a skandináv bűnügyi regények diadalmenetének. A hely szelleméből,
és a mitológiájából fakad.
Amitől azonban igazán jó a sorozat, az a színészek. Könnyen
vagyok, mert egyiküket sem ismertem korábbi alkotásokból, ami nagyon hasznos. Szerintem
egy új sorozat megér egy új színészgárdát. Ki ismerte a Trónok harca ma már
sztárolt szereplőit annak idején? Jó dolog, ha az adott színészeket nem kötöm
korábbi szerepeikhez, sokszor zavaró tud lenni. Például, ezért nem nagyon nézek
magyar filmeket (meg azért, mert vacakok), mindig ugyanazt a 15 arcot kellene
más-más szerepben látnom. Ebben a svéd gyöngyszemben minden a helyén van.
Egyetlenegyszer sem téptem a hajam, hogy a szereplő hirtelen olyan dolgot tesz,
ami ellentétben áll az eddigi felépített karakterével. A motivációk pontosak,
mint egy lézeres műtét, a színészek sem kevesebbet, sem többet nem játszanak el
annál, mint ami az adott szereplőtől elvárható. Minden alak árnyalt, érthető és
szerethető. Kiválóan játszik a Göran Wass nyomozót alakító Göran Ragnerstam, a
főszereplő Moa Gammel is szépen hozza Eva-t. Nagyon mély nyomot hagyott bennem
az utolsó epizódokban fontos szerepet játszó Happy Jankell, akinek egy
zavarodott, természetfölötti erővel megáldott/megvert emós-gót lányt kellett
megformálnia. Elhittem róla, hogy az is. Nálam azonban a többszörös gyilkos Harry
Storm a legerősebb alakítás (Villa Virtanen), akinek hátteréről nem tudunk meg
túl sokat, múltja csak balladai homályból sejlik fel, de érezzük, hogy amit tesz,
az indokolt, és komoly történések motiválják. Nincs ördögi gonosz, sem angyalian jó.
Egyszerűen mindenkivel szimpatizálhatunk valamiért.
Ugyanakkor a meglepetésekkel sem fukarkodnak az alkotók.
Először is ott a misztikus szál, amelyet lassan fonnak bele a történetbe, s
csak a felénél érezzük először azt, hogy a természetfeletti tényleg ott lépked
Silverhöjd erdejében. A karakterek is rejtenek meglepetéseket, nehéz eldönteni
kinek szurkoljunk. Tetszett az is, hogy nem próbálkoztak azzal, hogy a
látvánnyal tegyék érdekessé a sorozatot, hiszen ekkora keretből ezt aligha
lehetett volna hatásosan és szépen kihozni. Ehelyett a sejtetés és az elrejtés
eszközeivel éltek. Bizonyára ki lehetett volna hozni valami másodvonalbeli CGI
szörnyeket, de csak rontott volna a színvonalon. Akkor már jobb volt kihagyni.
Negatívum? Nem nagyon tudok mondani. A hollywoodi
látványorgiákhoz szokott nézőknek talán kicsit vontatott, vagy ingerszegény
lehet. Számomra a svéd nyelv (felirattal néztem, tudtommal nincs magyar
szinkron) volt a leginkább zavaró, majdnem olyan csúnya nyelvnek találtam, mint
a hollandot. Igaz, régen az angollal is így voltam, úgyhogy ez csak megszokás
kérdése, és a 7-8. résztől már nem zavart annyira.
A sorozat költségvetése 8.8 millió euró volt, ami a mai napi
középárfolyamon kb. 2.73 milliárd Forint, azaz durván két és fél Marslakók
(1.14 milliárd Ft), vagy három és fél Kossuthkifli (816 millió Ft), esetleg
kettő Kis Vuk (1.4 milliárd Ft. Ha belegondolok, hogy az utolsóként említett rajzfilm
mindössze 73 perces, míg a Jordskott csaknem 10 óra a játékidő, akkor igen
olcsónak mondható! Hogy hányszor jobb ezeknél a felsorolt magyar celluloidhulladékoknál,
azt viszont meg sem merem kockáztatni… Ugyanakkor reménykeltő, hogy kellő
ötlet, merészség, jó forgatókönyv és egy bátor castingos – aki mondjuk nem
mellbőség, és ismeretség alapján választ – esetén aránylag kisebb összegből is
ki lehet hozni valami egészen élvezhetőt. Próbáltam utánanézni interneten, hogy
lehet-e remény második évadra, de eddig nem láttam biztató híreket. Kár, mert
azért vannak elvarratlan szálak.
Aki szereti a feszült hangulatú drámát, némi krimi beütéssel
és misztikummal, az bátran kezdje el a Jordskottot, mert megéri.
Pontszám:
Nyolc víziszörny a tízből.
8/10
IMDB: 7.3 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése