Folytatódjon Anonymusunk 1914-es naplója, továbbra is a
szerb frontról.
A helyesírást általában javítom és átírom mai írásmódra.
A […]-ben lévő szöveget én teszem hozzá, ellenben a /…/-ben álló szöveg a
szerző sajátja.
„[Augusztus]
17. /hétfő/ Egy sebesültházban
ébredtem fel, egy hordágyon. Tehát ide hoztak, körülöttem tele sebesültekkel.
Rettenetes rosszul éreztem magam. Itt végre ihattam vizet, majd egy falat sült
húst s kenyeret. Gondoltam, talán a sebesültekkel elmegyek, a torkom is fájt.
De mégis a kötelesség ösztönzött, hogy felkeljek s csapatomat megkeressem a
városban ahová visszamentünk, Szabácsban. Sokáig tartó kóborlás után, lovak s
katonák között rátaláltam csapatomra. De felszerelésemet a konyha útközben
ledobta. Így minden nélkül vagyok. Csak egy revolvert hoztam magammal a
kórházból, de nincs hozzá töltényem. Rettenetes így felszerelés nélkül lenni.
Egy lábast s egy sörös poharat viszek magammal. Meg egy köpenyt találtam.
Reserve [=tartalék] vagyunk azután. Kinn szólnak az ágyúk, s a fejünk felett
repülnek srapnelek, a szerbek a hidat bombázzák.[1]
100 lépésre tőlünk egy házba is beütött. Hallottam, hogy ezredesemet lelőtték.
Springer százados is. Csak már sebesült lennék, hogy elmehessek innen! Délután
kávét kaptunk, sanyarú táplálék egy napra. Kenyerünk nincsen már 2 napja. Mi a
házakból kimentünk, s felszerelve fekszünk az utcán, nehogy bombák találjanak.
Az ágyúk még mindig szólnak. Csak felszerelésem megvolna! Hogy fog ez végződni?
Este azután mint tartalék, egy lövészárokban foglaltunk helyet, előttünk volt a
rajvonal. Időnként meg-megszólaltak a fegyverek, egy-egy ágyúlövés is volt. Mi
meg ott gubbasztottunk az árokban, aludtunk s a lövésekre felébredtünk. Így
tartott reggelig.
18. /kedd/Reggel
azután elmentünk a városból a századdal, mint Nachrichtdetachement [=hírvivő
különítmény] Egy csapat utász s huszár jött velünk. Egész 1 óráig mentünk, hol
rajvonalban kukoricásokon, falukon, kerteken, kerítéseken keresztül, hol az
országúton. Egy faluból egy csomó nőt s gyereket vittünk keresztül. Végre
elértük célunkat. Egy falut. Kihalt egészen, csak gazdátlan állatok
szaladgáltak össze-vissza. A házakon fehér rongyok. Itt pihentünk. A lovasság
még előrébb ment. Még eddig csak reggel, köményleves [volt]. Megérkezésünkkor
egy falat szalonnát s kenyeret ettünk. Rettenetes ez az állapot. Messze egész
nap dörög az ágyú. A lovas őrcsapat visszajött, semmit nem vett észre. Végre
késő délután jött egy dragonyos hadnagy egyedül, ellenséges földön, s ez
összeköttetést a VIII. Korpssal [=hadtesttel] állította helyre ezáltal.[2] Ezután
visszamentünk. Nekem rettenetesen fájt a lábam. Valami ín rándulhatott meg a
bal lábfejemen. Sántítva botorkáltam az éjben a hosszú országúton. 10 óra felé
Szabácsba érkeztünk. Itt nagy nehezen kevés kenyeret s ketten egy konzervet
kaptunk enni. Azután aludni mentünk.
 |
| A szerb front helyzete 1914. augusztus 19-én (ÖULK I.) |
19. [szerda] Reggel
5-kor keltünk, a konyha mostan ránk talált. S a tegnapi ebédet megettük. Azután
elmasíroztunk. Nem messze azután megálltunk, s egész nap a környéken
mászkáltunk össze-vissza kukoricáson, kerteken [át], sőt egy patakon is
keresztül kellett gázolni. Térdig mentünk bele. Egy generál [=tábornok] bele is
esett lovával együtt. A kertekben összeálltunk szilvát enni - itt nagy
mennyiségben van -, dinnyét s ittam reá vizet egy rossz kútból, egész piszkos
volt. S nincsen semmi bajom. A jó Isten védelmez. Hol pihentünk, hol
mászkáltunk, és a fájós s vizes lábammal. Láttuk az ellenséges állásokat. Jól
fedezik az embert. Patronokat, táskát, köpenyeget találtunk. Azután
visszatértünk az útra, s amellett tábort ütöttünk. A vizes lábam fázott. Azután
enni kaptunk s lefeküdtünk egy kukoricásban.
20. [csütörtök]
Reggel 4-kor felkeltettek. Rettenetesen fáztunk. A nap nem volt kinn, s meleget
nem kaptunk. Így 7 óráig eltöltöttük az időt. Azt hittük, tovább megyünk. Majd
megjött a konyha is, de üresen. Végre vizet vett föl s befűtött. Majd végre
kávét kaptunk. De jól esett a rossz kávé. Azt a hírt hallottam, hogy Románia
Szerbia ellen megy, Olaszország [meg az] orosz ellen.[3]S
Oroszország más felől szeretné lekötni Németországot. De jó lenne, ha a hír
igaz lenne! Mihamarabb vége lenne a rumlinak, és a küzdelemnek. Most jelenleg
itt várunk, melegszünk a napon.
Oroszország ellen. Most mondotta a
századosunk, hogy [az] orosz ellen megyünk. El is masíroztunk, s már csak 20
percnyire voltunk Szabácstól, akkor visszafordítottak, s egész délután
masíroztunk. Fedeztük a tüzérséget. Este valahol fel is álltunk az őrséggel,
álltunk s elkészültünk, mikor tovább kellett menni. Ez a határozatlanság s
céltalan dobálása a csapatoknak rettenetes. Mintha minden taktika nélkül
dolgoznának.[4]
Este azután nem messze Szabácstól, megállottunk, enni kaptunk s azután a porban
összegubbasztva aludtunk.
21. [péntek] Reggel
kávét kaptunk, s felkészülve vártunk. Majd árkokat ástunk, bokrokat, kukoricát
vágtunk ki. Nekünk kell az átkelést a Száván fedezni.[5] 1
[=13 óra] óra felé azután megkezdődött a tánc. A 4. zászlóalj s mi a
jobbszárnyunk sokat szenvedett a tüzérség, gépfegyver, gyalogság fegyverétől.[6] A
mi fejünk felett is repültek a golyók. Mint Komp. Reserv. [tartalék század] egy
árokban gubbasztottunk. A százados intézkedéseit hallgattuk. Telephonnal van
összekötve a 4-ik zászlóalj a Div[izió parancsnoksággal]. Azután mi is előre
mentünk, s visszazavartuk a szerbeket. Megint volt egy örökös mászkálás rossz
földön fájós lábammal. Majd nem tudtuk, hova megyünk. Visszajövet saját
tüzérségünk tüzébe kerültünk. Majd hol Szabács felé, hol vissza az árokba. Nem
tudták, mit tegyenek a vezetők. S ezt a mi lábunk szenvedte. Majd a harcvonal
mögött lefekhettünk.[7]
22. [szombat]
Reggel visszamentünk az árokba, ebédet kaptunk. Kissé aludtunk, majd bementünk
Szabácsba. Egy házban kényelmesen elhelyezkedtünk matracokon. Lekvárt is
találtunk, meg zsírt, s kenyérrel ettük. Délután 4-kor álármíroztak [=riadóztattak],
s a 74esek sáncaiba kerültünk. Még estefelé is itt ültünk, s a rettenetes
muzsikát hallgatjuk. Ma előzőleg a házak, s kerítések mellett ültünk, s egy
golyó egy kerítésen keresztül egy embert talált. Azután segítséget kért a 74-es
ezred. Mi megint rajvonalban a sáncokhoz szaladtunk, [de] ott meg kisült, hogy
senki sem kíván [minket], s hely nincs. Akkor az oldalt fekvő sáncokba
behúzódtunk. Beesteledett, majd enni s kenyeret kaptunk, majd visszamentünk
Szabácsba, s előbbi helyünket elfoglaltuk, miután bejártuk a fél várost a
rettenetes kövezeten. Akkor azután a házak tövében a földön, teljesen
felszerelve lefeküdtünk. Majd az eső is esni kezdett, de a fáradtságtól kidőlve
aludtam.
23. Vasárnap. E nap
is össze-vissza menésben telt el. De csatában nem voltunk. Délután egy batterie
[=tüzérségi üteg] mögé, házakba helyezkedtünk el. Összegyűjtöttünk pár paplant,
női ruhát, de amikor alvásra került a sor, természetesen elhangzott a
gyötrelmes szó: Auf! Aufhagen! Fergatterung![8]
Nekünk kellett az utat elzárni, nehogy
ellenséges csapat bemerészkedjen. A legnagyobb részt állni kellett, mert ha
ültünk, vagy hasaltunk, rögtön elnyomott az álom. Így állva is bóbiskoltunk, s
a parancs ellenére is üldögéltünk az út porában és piszkában, ahol [inkább:
ahonnan] előzőleg továbbállottak, s a szétrombolt boltokból kihordott mindenféle
összegyülemlet volt. Végre nagy nehezen eljött a reggel.
24. Hétfő. General
Schön[9]felső
parancsa elrendelte a visszavonulást.[10] Csapatok
jöttek mindenfelől a városba. Én, mint ordonánc [=küldönc] voltam nála.[11]
Volt mit szaladgálnom fájós lábammal. Mikor az összes csapatok benn voltak, még
kiküldött egyszer, hogy egy 74-es zászlóaljat hívjak vissza. Mire kimentem -
messze volt eléggé -, egy 74-es mondotta, hogy már visszamentek. Erre én is
visszafordultam. Megyek egy utcán, amely egy nagy és főutcára nyílik, mikor
megpillantok egy szerb lovast. Ő nem vett észre, mert figyelmét előre
irányította. Mire én leveszem puskámat, az már elment az utca torkolatánál.
Erre én nem tudva, hogy jönnek-e még utána, az utcával párhuzamos kerteken
keresztül futni kezdtem be a városba, ahol a csapatokat gyanítottam. Egy vízzel
telt árkon is keresztül kellett mennem. Szerencsére rátaláltam csapatomra,
amellyel azután a Száva partjára mentünk. Közben egy gránát 50 lépésnyire a
csapattól a földbe csapott, rettenetes földet szórva ránk.[12]
Végre átvittek a Száván. Hálát adok a jó Istennek, hogy eddig baj nélkül
segített meg, s szüleim örömére visszakerülhetek majd idővel. Oroszország ellen
megyünk egyelőre. Lehet, hogy még visszafordulunk, amilyen nálunk a taktika. A
régi úton jöttünk vissza. A lábam fájt rettenetesen. Végre délután Hrtkovcéba[13]
értünk. Itt megálltunk. Azt hiszem, ma aludni fogunk. Egy diófa alatt egy
kocsiba ülve írom e sorokat. Csak már egy nagyobb helységbe érkeznénk, ahol
enni lehetne jobbfélét. Itt egy csésze cukortalan feketekávéért 30 krajcárt
fizettem. De jó lenne jó kávé, habbal. Egy kocsiban csináltam helyet magamnak.
De később jött egy társam, Dreszler, akivel a diófa alatt sátrat ütöttünk.
25. [kedd] Nem
valami nyugodtan töltöttem az éjt. Mindig fölijedtem, hogy Alarm van. Már
megszoktuk, hogy nincs nyugodt éjszakánk.
Venni semmit sem lehet. Egy kevés cukrot
ettem. Egész délelőtt aludtam, de jól esett, Istenem! Majd templomban is
voltam.[14] Mily
kellemes volt a hrtkovcei templomban, amely a mienkre is emlékeztet. Imádkoztam
elesett társaimért, szüleimért, s magamért. Délután végre ittam sört. Még nem
tudom, hova megyünk. Vissza, vagy Oroszország ellen.
26. [szerda] Ma
délelőtt már megkezdődtek a béke szekatúrák. Salutierübungok [tisztelgési
gyakorlatok] voltak. Máskülönben az egész nap ide-oda való ténfergésben s
valami jobbat enni való sóvárgásban telt el. Egy egész utcát összejártam
tojásért. Nem kaptam. A ronda menage-val [továbbiakban: menázsi] tele vagyok.
Mikor érünk egy nagyobb fészekbe? Este hallottam, hogy Mitrovicát a szerbek
bombázzák.
27. [csütörtök]
Rosszul aludtam a diófa alatt sátor nélkül. Minden tagom fájt, midőn
felébredtem. Ma megint volt Salutierübung. Rosszul lettem egyszerre, nem tudom,
mitől. A lábam is még fáj. Egész nap semmittevésben telik el, mégis nekem
rettenetes. Délután rántott halat ettem 1-kor. Volt két darab. Bort is ittam.
Oly jól laktam, hogy rögtön lefeküdtem sátoromban.
28. [péntek] Reggel
8-kor ébredtem. Fél 9-től 1 óráig fegyverfogás volt. Határőrzésre megyünk ma
ki.[15] Egész
éjjel nem fogunk aludni. De most kialudtuk magunkat. Nem győzök eléggé
panaszkodni ezen eléggé kényelmes, s nekem mégis rettenetes élet felett. Enni e
faluban /Hrtkovce/ nem kapunk, csak elvétve. A menázsival meg tele vagyok.
Örökös húsleves. Amellett ez a társaság! Ronda katonák. És a cigány élet.
Mennyit gondolok haza, hogy otthon mily kellemesen élnek. Rendes életmód.
Olvasnivaló. Az eszem már berozsdásodott. Igazán állatias életet élek. A
közérzetem rossz. Hanyatt fekszem, az eget nézem, haza gondolok. Istenem, vess
véget e nyomorúságnak! S még az a reményem sincs, hogy egy golyó talál, hogy
legalább örökre vagy ideig megszabaduljak a katonaságtól. Jó a sebesülteknek.
Kórházban jó ellátás. Esetleg Budapestre vihetnének.
Délben 1-kor elmentünk a szolgálatba 2 és fél
órát mentünk nagy melegben, egy nagy pusztán keresztül, míg a Szávához értünk.
Itt keskeny a Száva.[16]
A túloldalon is mozgolódást lehet észrevenni. Ők is őrzik a határt. A parti bokrokban
fekszünk. Este 9-kor felváltanak. Azután nyugtunk lesz. Csak még a messzi út a
rossz. Mikor lesz már vége. Legalább Karácsonyra otthon lennénk.
29. [szombat] Nem
aludtam egész éjjel 12 óráig. Attól fogva 4-ig szolgálatban voltunk. Azután
lehetett volna aludni, de csak félig-meddig alhattam, mert nagy hasfájásom volt
a Száva vize miatt. Egy gyönyörű tölgyerdőben vagyunk. Mintha a debreceni
nagyerdő lenne. Majd megjött a felváltó század. A legnagyobb melegben
masíroztunk vissza. Két és fél órába került, míg visszajöttünk. Rettenetes
meleg volt. Az izzadság csorgott rólunk. Mikor hazaértünk, levetettem magam, s
mint egy félholt, feküdtem. Azután felkeltem, s elmentem ennivalót keresni. Egy
házban szilvás gombócot találtam. 10 darabot ettem meg. 2 Kr. [=Korona] volt
egy. Majd bort ittam rá. Vizet nem merek inni, mert kolera van. Tele hassal
ismét lefeküdtem, de a legyektől aludni nem tudtam. Estefelé még szőlőt is
ettem. 31-ig be kell adni a századosoknak, hogy kiket találnak méltónak az
előléptetésre. Nem tudom, kapitányom, mint van felőlem.
30. Vasárnap. Éjjel
kissé esett, s gyönyörű vasárnapra ébredtünk fel. Haj! Ha ez otthon volna! Ily
élet van otthon. Az otthon eltöltött vasárnapok jutnak emlékembe. Istenem!
Istenem! Mikor érek meg egy otthon töltött vasárnapot?
Éppen most láttam egy repülőgépet. Gyönyörűen
ment. Templomba akartam menni, de tömve volt. Csak kinn imádkozhattam.
Később mégis bementem, s éppen jókor,
prédikáció kezdődött. Végighallattam egy horvát prédikációt. Utána mise volt.
Mintha a bajmoki templomban lettem volna. Szüleim is ilyen időben lehettek a
templomban.[17]
Ők is imádkoznak értem, s én is őkért. Oly idő után jól esik egy misét
végighallgatni. Elvonult előttem a gimnáziumbeli koromban eltöltött vasárnapok
[képe], amikor együtt énekeltünk, imádkoztunk.[18]
Majd az otthoni templomban éreztem magam. Mily kedves emlékek. Az ébredés a
szomorú valóságra kellemetlen volt. De majd Isten segítségével elérek egypár
vasárnapot, amelyet az otthoni templomban tölthetek el. Azután elmentem egy kis
kocsmába, s megettem egy fél sült csirkét. /65 Kr./, s 3 deci bort. Majd egy házban
4 pogácsát vettem /10/. Azután aludni próbáltam, de a melegtől s legyektől nem
tudtam. Majd vettem egy inget /1 kor. 30./, s egy harisnyát /10./.
Estefelé ittam egy csésze feketekávét s ettől
egész éjjel nem tudtam aludni.
31. Hétfő. Nagyon
keveset aludtam, pedig szükséges lett volna, mert reggel megint […][19]
Bizony nem kellemes. A kimenetel eléggé kellemes volt, nem volt nagy meleg. A
csapatom szolgálata eléggé jól be van osztva. Délután 3-tól 9-ig, s reggel
3-tól 9-ig. Az erdőben fekszünk. A katonák buta történeteket mesélnek. A nap
éppen most megy le. Meddig tart ez az élet? Egy hónap telt el megint. Ha most
béke lenne, még csak 2 hétig lenne a szolgálat terhes. S egy hónap múlva haza
mehetnék.[20]
Még gondolni is kellemetlen, pedig a valóság az ellenkezője.
 |
| Katonacsoport (Fotó: Fortepan, Anton Klipp) |
SZEPTEMBER
1. [kedd] Egy új
hónap kezdődik. Hogy fog végződni? Egy-két évvel ezelőtt ily idők a
legboldogabbak voltak. Beiratkozás, könyvbeszerzés, az iskola izgalmai. Mily
boldogan emlékezem ezekre az időkre! Mily boldog is az ember, míg iskolába jár!
Ha még iskolás fiú lennék! De ház nézzünk reménnyel a jövő elé. Talán a hónap
vége felé a béke elérkezik. Csak a Karácsonyt szeretném otthon tölteni.
Elsejére a szabadban ébredtünk fel. Sokáig gyönyörködtem
a felkelő Napban. Gyönöyrű is a természet. Sajna, hogy lelkem érzéseit nem
tudom leírni.
Mikor délben megérkeztünk, már itt volt a
Marskomp. [=menetszázad,[21]
a német Marschkompanien-ből]. 35 új embert kaptunk, s egy kadettet. A délutáni
pihenés után 6-kor sorakoztunk, beosztották az új legénységet. A napiparancsot
a fészerben hallgattuk, mert megeredt az eső. Szépen esett egy fél óráig.
Vacsorára 10 szilvás gombócot ettem meg. Majd a diófa alatt álló kocsiban
lefeküdtem, illetve ültem.
2. [szerda] Bizony
a kocsiban nem valami fényesen aludtam, nem tudtam kinyújtózni. 7-kor
gyakorlatozni mentünk ki. 11-ig gyakorlatoztunk. Kapitányunk utálatos ember.
Kiabál, nincs megelégedve, fenyegetőzik. Komisz ember. Csak a hadnaggyal van
együtt. De a zászlóssal s kadettel alig érintkezik. Azok külön a legénységgel
esznek. Amint hallom, az előléptetésre senkit sem adott be. Ma valami jó
fánkfélét ettem. Sok pénzem megy el az enni- innivalókra.
3. [csütörtök] Ma
délelőtt elmentünk Hrtkovcéből, s az 52 km[-re] levő[22]
Jarakba mentünk. Egy egész üresen álló házban kaptunk helyet, s így hosszú idő
után szobában aludhattam, de szalmán. Délután össze-vissza járkáltunk sokat.
Estefelé megjött a hír, hogy az oroszokon döntő jellegű csatát nyertünk, s ez
hivatalosan megerősítetett.[23] Zászlókat
tettek ki, s holnap sz[ent]mise lesz,. Beszélgettem önkéntes társaimmal is.
/Fél kiló mézet vettem 44 Kr-ért./ 9-kor lefeküdtem.
4. Péntek. Fél
5-kor keltünk, még sötét volt, de utána rohamosan kivilágosodott. Megkávéztunk.
6-ig vártunk. 6-kor megyünk Rumába, hol 14-16 napig leszünk. Legalább béke
lenne a csata eredménye.[24]
Miért pusztítja annyi ember egymást, a jó Isten beszüntethetné immár, hisz Ő
sem szereti.
119 km[-re] van Ruma Jaraktól.[25]Eléggé
kellemes volt a menetel, mert több pihenőt adtak közben. Ruma előtt talán 2
óráig pihentünk. Azután bementünk a városba, amely fel van lobogózva.
Fekete-sárga, vörös-fehér-kék zászlók lengenek minden házon. Azután elfoglaltuk
a kvártélyunkat, Egy jómódú német ember házában 2 kukoricagórét. Csak egy
Schwarm [=raj] van itt. A cug [=szakasz] most maga fog főzni, s így az ellátás
kitűnő lesz.
Estefelé a parancs után bementem a városba.
Eléggé szép. Szép nagy házak s üzletek. Rengeteg gyümölcs s paprika. A
katonazene játszott. Mily érzés. Egy cukrászdát is felfedeztem, ahol fagylaltot
ettem. /10 Kr./ A kávéhoz öntöttem belőle, nagyon jó esett. Ha ezt mindennap
megteszem, meghízom. Majd lefeküdtem.
5. /Szombat/ Nem
valami jól aludtam a góréban. Bolhák csíptek. Különben teljesen levetkőzve
aludtam, amit Szabadka óta [=VIII.10.] nem tettem. Jó, hogy meleg az idő.
Reggel a kávéhoz a tejből öntöttem, s 2 kiflit ettem.
Délelőtt gyakorlatoztunk. Ma kaptam
újságokat, s levelet. Az idő valahogy csak elmegy. Ténfergek össze-vissza. Csak
aludni nem tudok a góréban. Ma egyedül aludtam fönn, s a patkányok
szaladgáltak, rágták a léceket mellettem. Én olykor-olykor a bajonettel
megzörgettem a padlót, s egy időre csend lett. A bolhák is csíptek, csak
félig-meddig aludhattam.”
Folyt köv.
Felhasznált
irodalom:
Hajdu-Pollmann,
2014 Hajdú Tibor-Pollmann
Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Budapest, 2014.
MEV Magyarország
az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Főszerk.: Szijj Jolán. Budapest, 2000.
ÖULK I. Österreich-Ungarns
letzter Krieg 1914-1918. Wien, 1931.
A világháború IV. A világháború 1914-1918.
IV. kötet. Budapest, 1929.
Jegyzetek:
[1] A hidat, amelyet pozsonyi utászok építettek augusztus
15-én hét óra alatt augusztus 17-én három találat is érte. A találatok miatt a
túlparttal való összeköttetés ideiglenesen megszűnt, ami kritikus helyzetet
okozott a Szabácson körülzárt osztrák-magyar védelemben, mivel fogytán volt a
lőszerük és állandó támadás alatt álltak. A szabácsi hadihídról írt kiváló
blogbejegyzés A nagy háború blogon: http://nagyhaboru.blog.hu/2010/12/13/pozsonyi_utaszok_a_nagy_haboruban_2_resz_3
Letöltve: 2014. december 13.
[2] A VIII. hadtest (parancsnoka: Artur Giesl von
Gieslingen lovassági tábornok) a IX. hadtesthez tartozó 29. hadosztálytól
délre, a Drinán keresztül tört keleti irányban Szerbia belseje felé, ám
ténylegesen nem sikerült a két hadtestnek egymáshoz kapcsolódnia, éppen ez
vezetett (többek között) a Cer-hegységben a 21. landwehr hadosztály
katasztrófájához. Az is jellemző, hogy a VIII. hadtesttől egy dragonyostiszt
jutott csak el kapcsolatteremtési céllal a szabácsi csoporthoz. A csak
félszívvel végrehajtott támadás a 2. hadsereg részéről nem jelentett sok
segítséget a lassan életéért harcoló 5. hadseregnek tőle délen. Ekkor már 3.
napja tartott ugyanis a VIII. hadtest csatája Tekerisnél.
[3] A háború kezdetén a Monarchia valóban fűzött reményt
ahhoz, hogy Romániát megnyerheti egy Szerbia elleni hadjárathoz, hiszen papíron
a szövetségese volt, azonban már az első napokban kiderült, hogy még a
semlegesség elérése is nagy eredmény lenne hosszú távon. Románia bevonása a
háborúba a Központi hatalmak oldalán a németpárti I. Károly román király
októberi 10-i halálával végleg szertefoszlott. Olaszországgal hasonló volt a
helyzet, de itt még kevesebb esély volt Itália megnyerésére, az Oroszország
elleni olasz háború pedig már csak földrajzi okokból is elég illuzórikus volt,
hátában Franciaországgal. Az olaszokért folytatott diplomáciai harcokról:
Hajdu-Pollmann, p. 135-141. Így ezek a hírek inkább a reménybeli történéseket
jelentették, nem a tényleges realitást.
[4] A 2. hadsereg Szabácsnál lévő egységeinek bevetésében
mutatkozó határozatlanság elsősorban annak volt köszönhető, hogy a
főparancsnokság [AOK] és a balkáni csapatok vezére Oscar Potiorek másként
képzelték el a hadsereg feladatát. Míg az AOK már arra készült, hogy Galíciába
küldi a sereget, addig Potiorek augusztusi offenzívájának kifulladása után egyre
erőteljesebben követelte annak bevetését. Volt olyan eset [VIII.19-én], hogy
Tersztyánszky Károly, a IV. hadtest [melybe ekkor már a 29. hadosztály is
tartozott, ha nem is hivatalosan, de vezetésileg] parancsnoka néhány órán belül
három különböző helyről hét egyszerre együtt kivitelezhetetlen parancsot
kapott. Lásd: A világháború IV. p. 290-291.
[5] 1914. augusztus 20-án megkezdődött a 2. hadsereg
Szávától délre lévő hadosztályainak visszavonulása Szerbiából. Ezen a napon
befejeződött a 2. hadsereg balkáni hadjáratban folytatott tevékenysége, mivel
másnap a hadseregparancsnokság elindult az orosz frontra, az ideiglenesen (vagy
végleg) itt maradt csapatok vezetését pedig Tersztyánszky lovassági tábornok
vezetése alá utalták. Augusztus 20-án 16:30-kor ezt a parancsot adta ki: „Zedtwitz gróf altb. Csoportja (29. ho.,
hadihíd és személyzete) Szabácson marad; feladata, hogy a szabácsi átkelési
helyet tartsa és a Kudos p[atak]-Vitojevci potok szakaszban ellenséges átkelési
kísérleteket akadályozzon.” Lásd: A világháború IV. p. 309.
[6] Az amúgy is megviselt 29. hadosztályra bízni a
visszavonulás fedezését és Szabács tartását, nem bizonyult jó ötletnek
Tersztyánszky részéről. A hadosztály parancsnoka Zedtwitz altábornagy szerint
az állások nem voltak kellően kiépítve, a terep túl áttekinthetetlen volt,
ezért 21-én 8:45-kor megkerülve közvetlen felettesét a balkáni erők
főparancsnokához, Potiorekhez küldött táviratot, melyben jelezte, hogy nincs
esély Szabács megtartására, és aznap délután a 29. hadosztályt is ki kell
vonni. Erre –érthető módon- Tersztyánszky azonnali hatállyal felmentette a
hadosztályparancsnokot, s helyére Eduard Zanantoni vezérőrnagyot (a hadosztály
eddigi tüzérségi parancsnokát) nevezte ki. Egyben utasította, hogy Szabácsot
utolsó emberig tartsa. Lásd: A világháború IV. p. 311.
[7] Ezen a napon dőlt el, hogy a Tersztyánszky alá
beosztott IV. hadtest és a 29. hadosztály (amely korábban a IX. hadtesthez
tartozott) a balkáni hadszíntéren marad.
[8] Auf! Aufhängen! Vergatterung! (német) = Fel!
Abbahagyni! Őrségváltás!
[9] Josef Schön (1863-1933) vezérőrnagy, ekkor az 57.
gyalogdandár parancsnoka. A döntést nem ő hozta meg, hanem felettesei,
Zanantoni tábornok, illetve maga Tersztyánszky.
[10] Az augusztus 23-i sikertelen támadás után
Tersztyánszky 18:40-kor elrendelte a szabácsi hídfő kiürítését, mivel az tele
volt csapatokkal, ugyanakkor a csoportosítás egyetlen biztos utánpótlási és
visszavonulási útját jelentő pontonhíd a szerb tüzérség hatásos tüze alá
került, s azt elűzni nem sikerült. A visszavonulás során a 29. hadosztály a
hídfő belső védelmi vonalának biztosítását kapta feladatul, míg a többi egység
a Száván átkel. A divízió végül utolsóként hagyta el a várost 24-én hajnalban
gőzkompokkal, miközben a pozsonyi utászok már világosban megkezdték a hadihíd elbontását
a monitorok és a túlparti lövegek fedezete alatt. Lásd: A világháború IV. p.
339-340.
[11] Nyilván Schön tábornoknál.
[12] Ezek az események 24-én hajnalban történtek, az
utolsó 29-esek 5-6 óra között hagyták el a hídfőt. Lásd: A világháború IV. p.
340.
[13] Herkóca, szerbül Hrtkovci, település a Szerémségben,
A Szabáccsal szemközti Klenak városától északra 15 kilométerre.
[14] Bizonyára a herkócai Szent Kelemen római katolikus
templomról van szó, amely 1824-ben épült.
[15] Szabács kiürítése után megkezdődött a IV. hadtest
részeinek elszállítása az oroszok ellen, de a 29. hadosztályt a Szerémségben
(Klenaktól északra) hagyták a határon esetlegesen betörő szerb csapatok ellen.
A Szerémségben maradó csapatok (29. hadosztály, 107. népfölkelő dandár, egyén
népfölkelő és menetalakulatok, a monitorflottilla, egyes tüzérségi egységek)
mind Kasimir Dominik von Lütgendorf altábornagy alá rendelte, megalakítva ezzel
az úgynevezett Lütgendorf-csoportot. Lásd: A világháború IV. p. 343-344.
[16] A Száván 1914 augusztusának végén nagyon alacsony
volt a vízszínt, emiatt is aggódott az osztrák-magyar parancsnokság, hogy a
szerbek megpróbálnak átkelni a folyón.
[17] Ezek szerint naplóírónk szülei Bajmokon laktak.
[18] Valószínűleg az akkori Szabadkai főgimnáziumról van
szó.
[19] Kimaradt pár szó, üres a papír. Nyilván arról van
szó, hogy újból útnak indultak őrségbe a Száva mellé.
[20] Ezek szerint hősünk katonai szolgálata szeptember
végén lejárt volna béke esetén.
[21] Az osztrák-magyar hadsereg gyalogezredei a háború
során úgynevezett menetszázadokat, menetzászlóaljakat alakított ki, melyek
állományát a mozgósítás után fennmaradó tiszti és legénységi állomány alkotta,
illetve újonnan sorozottak. Ezek feladata volt, hogy adott esetben pótolják a
harcoló ezredrészek veszteségeit, mint jelen esetben is, bár néha önállóan is
harcba vetették őket a háború elején. Lásd: MEV, Gyalogság címszó alatt. p.
216.
[22] Nyilvánvaló elírás, Herkóca Jaraktól még 5
kilométerre sincs.
[23] 1914. augusztus 23 és 25 között a Viktor Dankl
vezette osztrák-magyar 1. hadsereg Kraszniknál vereséget mért az orosz 4.
hadseregre (amely azonban messze nem volt döntő), illetve 1914. augusztus 25 és
31. között a Hindenburg és Ludendorff parancsnokolta német 8. hadsereg
megsemmisíti Tannenbergnél az orosz 2. hadsereget.
[24] A tegnap említett „döntő” győzelemről van szó.
[25] Bevallom nem értem ezeket a számokat, hacsak nem
maradt ki egy pont, és nem 11.9-et akart írni. Jarak és Ruma között mintegy 13 kilométer a
távolság, és 119 km
aligha lenne nevezhető „kellemes”-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése