Egy II. világháborús magyar kódrendszer
A kémkedés története egyidős az emberiséggel, hiszen már Isten figyelte Évát, hogy mikor nyomja le Ádám torkán azt a fránya almát, ami miatt most kénytelenek vagyunk henyélés és paradicsomi sörözgetés helyett melózni. A civilizáció hajnalán, az ókori keleten kialakultak azok a hírszerző módszerek, amelyek a mai napig élnek, az ügynökök beszervezéstől a másik állam vezetőinek megvásárlásáig. Az asszírok voltak talán az elsők, akik ipari mennyiségben írtak jelentéseket a szomszédos országok belpolitikai és katonai helyzetéről, melyekből a mai napig fennmaradt jó néhány. Ezekről egyszer még biztosan fogok írni, hiszen például az európai nomádokról (kimmerek, szkíták) ezekben esik szó először.
Most azonban a II. világháború egy aránylag egyszerű magyar kódjáról írok, melyet Ujszászy István ÁVH fogságában írt feljegyzéseiben találtam, amit a napokban olvastam. Ujszászy a magyar katonai hírszerzés feje volt, mint a vezérkari főnökség 2. osztályának vezetője 1942-ig, majd az Államvédelmi Központé 1942-44 között, így ha valaki érthette a magyar kémkedést a Horthy-érában, hát ő az.
| Ujszászy István (wikipedia) |
Ilyenekkel rendelkeztek mind a magyar hírszerzés beépített külföldi ügynökei, mind az itthoni hírt fogadó és azt elolvasni szándékozó kódvisszafejtők. Az adott hír elküldése így történt:
Mind az adó, mind a vevő félnek ismernie kellett, hogy a négy négyzet közül aznap melyiket kell használnia, a bal felső (észak és nyugat határolta) I. vagy a jobb felső (észak és kelet határolta) II., avagy a bal alsó (dél-nyugat) esetleg a IV. (dél-kelet határolta) jobb alsó 25 betűből álló négyzetet.
Ez azonban még nem volt elég. Tudni kellett a kódolás irányát is, ami lehetett 8 féle: ÉNY, ÉK, DNY, DK, NYÉ, KÉ, NYD, KD. Elsőre bonyolultnak látszik, de valójában működése nagyon egyszerű, mint azt a példán látni fogjuk.
Az ügynök megfogalmazta magának a küldendő üzenetet. Ez legyen az, hogy a "a románok hatkor támadnak". Természetesen ékezetek nincsenek, így ezt kell elküldeni: "a romanok hatkor tamadnak".
Legyen a megállapodás mára nézve II. (innen nézve jobb felső) négyzet és az irány KÉ azaz kelet-észak. Ebben az esetben az a- betüvel kezdődik az üzenet, mely egy két számból álló rejtjelet kap, kikeresve a II. négyzetben az a-t: 27. Azért 27 és nem 72, mert a mai irány KÉ, tehát először a keleti oldalon lévő számot írjuk le, majd az északit! Így tovább haladva az r-betű rejtjele: 58, az o-é: 61, az m-é: 54.
Így az egész mondat a következő számkombinációval írható le:
27, 58, 61, 54, 27, 64, 61, 57, 34, 27, 94, 57, 61, 58, 94, 27, 54, 27, 68, 64, 27, 57.
Ezt a számsor a magyar hírszerzők ötös csoportokba írták össze és a végén, ha nem kerek, nullákkal egészítették ki. Azaz így nézett ki jelen üzenetünk a végén: 27586 15427 64615 73427 94576 15894 27542 76864 27570.
Ezt küldték aztán el valamilyen formában a magyar hírszerzésnek az ügynökök. A visszafejtés aztán megfordítva az eljárást könnyen megoldható.
A rendszer nem bonyolult, tulajdonképpen nagyon könnyen feltörhető - ismerve egy nyelv betűinek gyakoriságát - , ugyanakkor további kódolásokkal lehetett bonyolítani. Ujszászy emlékirataiban a Katalin néven keresztül mutatta be az eljárást, ami nem meglepő, tekintetbe véve, hogy Karády Katalin híres színésznőnk jegyese volt.
Ez a fajta sifrírozás nem újdonság, tulajdonképpen már a Kr.e. 2. században Polübiosz is ezt írja le munkájában, igaz görög betűkkel és a bonyolító 4 négyzetrács és 8 irány nélkül:
| Polübiosz négyzetrácsa a görög abc-vel (a görögöknek nem voltak számjegyei még, így azokat is betűvel jelölték, mint a rómaiak.) |
Szóval nincs új a nap alatt még a kriptográfiában sem!
Mellesleg érdemes Ujszászy vallomásait minden II. világháború iránt érdeklődőnek elolvasni, tele van nagyon érdekes leírásokkal, még ha nem is mindenben megbízható egy ÁVO által felvett vallomás. Ujszászy sohasem került vissza jegyese karjai közé, ismeretlen körülmények között pusztult el a Szovjetunióban 1948-49 fordulója körül.
Felhasznált irodalom:
Vallomások a holtak házából. Ujszászy István vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Szerk.: Haraszti György Bp.: Corvina, 2007.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése