Könyvajánló: Agatha Christie: Mr. Quin

Könyvajánló:

Agatha Christie: Mr. Quin

Budapest: Helikon, cop. 2024

Fordította: Gy. Horváth Lászó, Sipos Katalin

448 oldal

Mély bánatomra mostanra csak nagyon kevés Agatha Christie mű maradt hátra, amit még nem olvastam, ráadásul - sajnálatos, de természetesen módon - ezek a kevésbé ismert, mondhatni gyengébbnek számító művei. Regény szinte egy ilyen sem akad - a Mary Westmacott-néven írt romantikus regényeit persze leszámítva -, de novelláskötet még igen. A Mr Quin az egyik ilyen utolsó mohikánnak számított, egészen mostanáig. Újfent meg kell állapítsam: ez a nő egy zseni volt. 

A kezembe vett Mr. Quin kiadás tavalyelőtt jelent meg, és a Helikon kiadó terméke. A kötet hozza az egész 1930-as The Mysterious Mr Quin  (nálunk: A titokzatos Mr. Quin) novellafüzért, valamint két a későbbi Mr. Quin történetet (A szerelmi nyomozók, A harlekines teáskészlet) is. A könyv ezáltal tartalmazza Christie összes harlekines történetét. Bár én a 2024-es kiadást olvastam, keményebb kötésben már 2011-ben is megjelent ez a válogatás. 

A novelláknak elvileg két főszereplője van: Mr. Satterthwaite és Mr. Harley Quin. Közülük Satterthwaite a valódi protagonista, egy jóindulatú, finomkodó, kedélyes, de idősödő sznob, kissé Poirot-hoz hasonlítható karakterjegyekkel. Satterthwaite utazásai során bizonyos időnként belebotlik Mr. Harley Quinbe, és ilyenkor minden esetben valami különleges bűnténybe csöppen. A Harley Quin beszélő név, a novellafűzér koncepcióját a Commedia dell’arte karaktere adta. Harlekin másokat is megihletett már, elég csak a legismertebbre, a képregények Harley Quinnjére gondolnunk a DC Comics univerzumából. A mi Harley Quinünk ugyan kevésbé zakkant, mint Joker barátnője, de sokkal titokzatosabb. A semmiből jön és a semmiből távozik, a tragikum vonzza, és a szerelem. Quin kérdésekkel ostromolja Satterthwaite-ot, aki ennek segítségével vonja le következtetéseit az adott probléma/rejtély megoldásával kapcsolatban. Nincs itt szó nyomozásról a szó szoros értelmében, ilyenre ne számítson senki. Nincsenek bűnjelek, vörös heringek, nyomozók, de sokszor méltányos igazság sem. Ellenben van szupranaturalizmus. Bizonyára lesz, akit a természetfölötti jelenléte a lapokon zavar, de azt hiszem valójában nincs is jelen. Nem kívánom megfejteni Mr Quin személyének rejtélyét, mert szerintem maga Christie leplezi le A Harlekin ösvény című novellában. Agatha kisasszony mindig is szerette beleszőni korának népszerű okkultista divatját írásaiba. Christie-t már 17-18 évesen megragadta a Harlekin-legendakör, és verseket írt annak szereplőiről. A 20-as években írt novelláit is ezek a korai benyomások ihlették, s ez a kísértethistóriák kora is volt.

Christie hangulatépítésben egészen nagyszerű. A drámaiság, tragikum süt a történetekből, megpörköl minket és ledarál. Keserédes élvezet ez. Néhány sorral tud hozzánk vágni egy-egy sergio leonei vagy tarantinoi nyitányt. Ilyenekre csak a legnagyobbak képesek. Semmi sallang, mégis tisztán látjuk magunk előtt, ahogy Satterthwaite előtt haldoklik egy kutya a szárd porban, amely még élni akar és nem érti, mi történik vele. Nem minden novella mestermű persze, vannak közöttük kevésbé jók is, de ez nem csoda. Agatha Christie megjegyezte később, hogy a harlekin történeteket csak saját szórakoztatására írta - úgy fogalmazott még pontosabban, hogy akkor írta őket, mikor kedve tartotta -, és ez látszik is rajtuk. Három-négyhavonta készült el egyel-egyel, és önéletrajzban is a kedvencei közé sorolta őket. Ez egy intellektuálisabb válogatás a bűnügyi novelláknál, elgondolkodtatnak érzésekről, időről, szerelemről, emberségről. A történetek csak lazán kapcsolódnak egymáshoz utalgatásokon és a két főszereplőn keresztül. Van itt természetfeletti thriller, romantikus mese, szerelmi dráma, mégis több ezeknél. Élet. Agatha Christie nálam elsősorban humanista. De nem olyan humanista, aki elképzelni a tökéletes embert, hanem olyan, aki úgy szereti a Homos Sapienst, ahogy létezik: bűnösen, gyengén, esendően. Ma az írók (de úgy általában véve az emberek) zöme utálja az embert azért, amilyen, ezért is üdítő a krimi királynőjét olvasni. Bölcs asszony volt. 

Melyik volt a kedvencem a tizennégy írásból? Nehéz megmondani. Némelyik nagyon szép történet, drámaisággal (A Harlekin ösvény), egy másik a legjobb alibivel rendelkező gyilkossági sztori (A szerelmi nyomozók), de talán mégis a Férfi a tengerről. Miért? Mert a tragikumban ott van a remény, az élet értelmébe vetett hit és az élet győzelme a halál felett. 

A novellagyűjtemény felülmúlta várakozásaimat. Persze messze van a legjobb regényei nyújtotta élménytől, vagy ötletességtől, de igen kellemes olvasmány. A Helikon kiadása közepes nálam fizikai értelemben. Az új kiadás borítója jobb, mint a 2011-esé - bár ez a méregzöld szín nem tudom, miért kellett -, cserébe viszont csak fűzött, puha fedőlapokkal. Nagy kár, hogy Mr. Satterthwaite mindössze 14-szer találkozott Harley Quinnel, vagyis... talán inkább 15-ször, de akkor az írónővel együt.

Értékelés: 

Nyolc Marple a tíz Poirot-ból. 

8/10 pont

Goodreads.com: 3.74 pont (18454 voks)

Moly.hu: 84% (173 csillagozás)