Források Napóleon Egyiptomi hadjáratáról
Régen volt poszt itt a blogomon, de igencsak sűrű volt az utóbbi időszak, s volt benne történelmi előadás is. Úgyhogy nem tétlenkedtem azért. Ma viszont még a január végi Napóleon-előadással kapcsolatban összeszedett anyagaimhoz nyúlok vissza, és a Bonaparte Napóleon Egyiptomi hadjáratával kapcsolatban váloaggatm össze forrásokat. A válogatás szempontja roppant egyszerű - bár kétségtelenül nem túl tudományos - volt: ami megtetszett nekem, az került bele... Igyekeztem változatos szövegeket keresni, amelyek valamiféle ívben leírják a válallkozást elejétől a végéig. Különösen izgalmasak azok a gesztusok, amelyeket a későbbi császár a helyi lakosság megnyerésére tett Egyiptomban, vagy Napóleon interpretációja, ahogy Akkó ostromának kudarcát igyekszik selyembe burkolni a direktórium számára írt levelében. Itt-ott szépen kibukik Bonaparte jelleme, életfelfogása is, például ahol egy apának írja le fia hősi halálát.
Ha a fordítás helyenként pongyola, elnézést érte, hirtelen készült! Igyekeztem azért magyarosan visszaadni a szöveget angolból.
 |
Bonaparte tábornok Kairóba
(Jean-Léon Gérôme, 1863 körül) |
1. Charles-Maurice Talleyrand[1]: Értekezés annak előnyeiről,
hogy a jelen körülmények között új gyarmatokat szerezzünk. (részlet)[2]
"[...] Abban az esetben, ha amerikai szigeteink[3] esetleg kimerülnének, vagy
talán még el is szakadnának, néhány az afrikai partok mentén vagy a
szomszédos szigeteken lévő gyarmat könnyű és megfelelő megoldást jelentene. Montlinot polgártárs[4] - akit a műveiben megnyilvánuló, a közjó
szeretete által inspirált nézetei miatt ajánlott szerzőnek tartok - egy nemrég megjelent kitűnő emlékiratában megjelöl az említett partoknál egy
olyan szigetcsoportot, melyből több sziget - termékeny volta ellenére - is lakatlan, és rendelkezésünkre áll.
Choiseul herceg úr, ki századunk előremutató elméi közé tartozik,
s aki már 1769-ben megjósolta Amerika elszakadását Angliától, és tartott
Lengyelország felosztásától, már abban az időben megpróbálta tárgyalások
útján előkészíteni Egyiptom francia részre történő átengedését, hogy amerikai gyarmataink leválása esetén ugyanolyan termékekkel és kiterjedtebb
kereskedelemmel pótolni tudjuk azokat.
Ugyanebben a szellemben - s oly sok sikerrel - támogatja az angol
kormány a cukornád-termesztést Bengáliában, alapított gyarmatot - még a
háború előtt - Sierra Leonéban, s készített elő egy alapítást Bulánban. Van egyébként egy igazság, melyet nem szabad elhallgatni: az, hogy
a feketék szabadságának kérdését oly nagy nyilvánosság előtt tárgyalták,
előbb-utóbb új rendszert fog ereményezni a gyarmatáruk előállításában,
bármi is legyen a józan ész által javasolt gyógymód az azóta bekövetkezett
szerencsétlenségekre.[5] Politikus lenne tehát e nagy változások elébe menni,
s szinte kínálkozik - és sok előnnyel kecsegtet - a gondolat, hogy a földművesek szülőföldjén honosítsuk meg a megfelelő növénykultúrát.[...]"
[1] Charles Maurice Talleyrand-Périgord (1754-1838) francia külügyminiszter, államférfi. Életére lásd: Hahner Péter: Államférfiak. Bp.: Osiris, 2015
[2] Kiadva: Documenta Historica 3. (1992) Fordította: Szász Géza
[3] Az Antillákon fekvő francia gyarmatokra (Haiti, Martinique, Guadeloupe) gondol, amelyeken elsősorban cukornád- és dohánytermesztéssel foglalkoztak.
[4] A magyar kiadás jegyzetében Szász Géza hibásnak tartja a nevet, de én valószínűnek látom, hogy a szociális kérdésekkel foglalkozó Charles Leclerc de Montlinot (1731-1801) lehet a név mögött.
[5] Valószínűleg a Haitin a franciák ellen kibontakozó rabszolgafelkelésre gondolt Talleyrand.
2. Napóleon felterjesztése a direktóriumhoz, 1798. március 5.[1]
"Az Ügyvezető Direktóriumhoz!
Párizs, VI. [év] 1798. ventôse 15.[1]
Egyiptom és Málta elfoglalásához 20000-25000 gyalogosra és 2000-3000 lóról leszállított lovasra van szükség. Ezeket a katonákat Franciaországból és Itáliából lehet kiállítani és behajózni a következők szerint:
Civitavecchiánál: a 21. könnyű-, a 61. és 88. sor[gyalogezred] Belliard és Friant tábornokokkal, 5200 ember; a 20. dragonyos- és 7. huszárezredek Mireur tábornok[kal], 800 [fő]... Összesen 24600 gyalogos, 2800 lovas.
- a féldandárok tüzérszázadaikkal,
- a lovasság szíjazattal, de lovak nélkül,
- minden ember egy muskétával felfegyverkezve,
- minden egység depóival együtt,
- száz töltény emberenként.
- víz a fedélzeten egy hónapra,
- étel két hónapra.
E csapatokat el kell indítani különböző kikötőkbe, és készen kell állniuk az Floréal [hónap] elejére, hogy továbbhaladjanak az Ajacciói-öbölbe, és készen kell állnia, hogy[ onnan] Floréal végére.
E csapatokhoz hozzá kell adni: hatvan tábori ágyút, negyven nehéz ostromlöveget, két század utászt, egy tüzérségi zászlóaljat, két századnyi munkást, egy pontonos zászlóaljat, amelyek francia és itáliai kikötőkben hajóznának be az alábbiak szerint..."
[1] Letters and Documents of Napoleon, 228-229.o.
[2] A dátumot a francia forradalmi naptár szerint adták meg. Ventôse, azaz Szél hava február 20-a körül kezdődött, így a dátum március 5.
3. Napóleon kiáltványa katonáihoz, 1798. május 19.[1]
"Toulon, VI. [év] floréal 30.[2]
A Mediterrán hadsereg[3] szárazföldi és tengeri katonáihoz!
Katonák!
Ti vagytok az Angliai hadsereg[4] egyik szárnya!
Vívtatok már háborút a hegyekben, a síkságokon, ostromoltatok, de még meg kell vívnotok a háborút a tengeren!
A római legiókkal - amelyeket időnként utánoztál -, még nem lettél egyenlő, [mivel] ők egyaránt hadakoztak Karthágó ellen ugyanezen tengeren és Zama síkságán.[5] A győzelem sosem hagyta el őket, mert szilárdak voltak a bátorságban, türelmesek a fáradalmak elviselésében, fegyelmezettek és egységesek voltak. Katonák! Európa rátok figyel! Nagy végzetet kell beteljesítenetek, csatákat megvívnotok, veszélyeket és fáradalmakat leküzdenetek, többet fogsz tenni, mint eddig a haza jólétéért, az emberek boldogságáért és saját dicsőségedért! Katonák, tengerészek, gyalogosok, tüzérek és lovasok! Legyetek egységesek! Ne feledjétek, hogy a csata napján szükségetek van egymásra! Katonák, tengerészek! Titeket [korábban] mindig elhanyagoltak! Ma a Köztársaság a legnagyobb gondot visel rátok: és ti méltóak lesztek a hadsereghez, amelynek részei vagytok! A szabadság géniusza, amely a kezdetektől a Köztársaságot tette Európa döntőbírájává, azt akarja, hogy a legtávolabbi tengerekhez és nemzetekhez is eljusson! "
[1] Rossi, Lauro: Napoleon's Own Rendering of His Expedition to Egypt and the Holy Land. In: Napoleon and the French in Egypt and the Holy Land. Ed.: Aryeh Shmuelevitz. Istanbul: Gorgias, 2010. p. 193-218. I. dok.
[2] A dátumot a francia forradalmi naptár szerint adták meg. Floréal (magyarul: Virágzás) hava. A dátum a hagyományos naptárban május 19. Napóleon a többi dokumentumban is a köztársasági naptárat használja.
[3] Napóleon Egyiptomba küldött hadserege ténylegesen az Armée d'Orient azaz a "Keleti hadsereg" nevet kapta.
[4] Armée d'Angleterre. Értelmében természetesen: Anglia elleni hadsereg, amelynek parancsnoka áprilisig maga Napóleon volt.
[5] Utalás a pun háborúkra és Scipio Africanus győzelmére Hannibal felett Kr.e. 202-ben Zamanál.
4. Napóleon levele bátyjához az Orient fedélzetéről, 1798. május 23.[1]
"Joseph Bonaparte polgártársnak, az Ötszázak tanácsa tagjának!
Az Orient[2] fedélzetén, VI. év Prairial 4.
Csatlakoztunk a genovai konvojhoz. Hol jó, hol rossz, hol csendes az időjárás. Utunk jól halad, Elba felé tartunk.[3] Ma estére Bastia magasságában leszünk. Nem voltam tengeribeteg. Kérlek, küldj híreket! Toulonból írtam neked, hogy mit kell tenned. Ami rád vonatkozik az egyezményben, azt számodra kedvezően intéztem el.
Tiszteletem feléd!
Bonaparte
P.S. A feleségem még várakozik néhány napot Toulonban, amig nem értesül róla, hogy elhaladtunk Szicília mellett, azután fürdőzni megy."
[1] Letters and Documents of Napoleon, 235.o.
[2] A L'Orient sorhajó volt a flotta zászlóshajója, lásd alább!
[3] Ismerve Napóleon 1814-es sorsát, kissé prófétikus mondat...
Napóleon levele Brune tábornokhoz, 1798. június 14.[1]
"Brune[2] tábornoknak, az Itáliai hadsereg főparancsnokának!
Málta, VI. év Prairial 26.
Kedves tábornokom, Málta urai vagyunk! Találtunk itt 1200 ágyút, 1000 tonna [puska]port, 2 sorhajót, 1 fregattot, 4 gályát, 40000 muskétát. Garat[3], a nápolyi nagykövet sokkal pontosabb részleteket közöl Önnel. Bízom benne, hogy a 6. és 79. féldandárt Korfura küldte.
Tisztelettel:
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 235.o.
[2] Guillaume Brune (1764-1815), francia tábornok, Napóleon itáliai hadjárata során annak hadosztályparancsnoka. 1815-ben királypárti felkelők meglincselték.
[3] Dominique Jospeh Garat (1749-1833) francia közíró, politikus.
Napóleon levele Chabot tábornokhoz, 1798. június 15.[1]
"Chabot[2] vezérőrnagyhoz, Korfu parancsnokához!
Főparancsnokság, Málta, VI. év Prairial 27.
Tábornok polgártárs! Három napja bevonultunk Máltára. Ezáltal a köztársaság egy erős pozíciót szerzett, amely kedvező helyen fekszik a kereskedelem számára. Az Ön parancsnoksága alá tartozó három körzet lakosságának különös jótétemény ez, amelyből hasznot húzhatnak. Tudassa velük ezt a jó hírt!
Vaubois[3] tábornokot hagyom itt parancsnoknak. Levelezzen vele minden ügyben, amelyben szükséges!
Az Ön hadosztálya az általam vezetett sereg részét képezi. Kérem küldjön egy brigg által jelentést katonáinak, hajóinak, lőszer- és élelmiszerraktárainak pontos adataival. Közölje velem azt is, mennyivel tartozik a csapatainak, és azt is, hogy van-e lehetősége tengerészeket toboroznia a csatahajóra és fregattra, amely Korfunál van, és elküldeni hozzám azokat, mikor jelezni fogom!
Kérem küldje el konstantinápolyi nagykövetünknek Málta francia hadsereg általi megszállásának és a Jeruzsálemi Szent János lovagrend elpusztításának hírét! Hirdesse ezt ki Ali pasának[4] és a scutari-i és moreai pasáknak is!
A Fortunatus parancsot kapott, hogy térjen vissza Ön hajórajához, az egyik legjobb briggje társaságában, amelyet visszaküldök Önhöz új utasításokkal.
Készüljön fel a törökök támadására...
Bonaparte
[P.S.] Adjon híreket az Ön parancsnokságával szomszédos országokról!
[1] Letters and Documents of Napoleon, 242-243.o.
[2] Louis François Jean Chabot (1757-1837) francia katonatiszt, az 1798-ban francia kézre került Korfu parancsnoka. 1798-99-ben öt hónapon át védi a várost az orosz-török erőkkel szemben, majd kapitulál.
[3] Claude-Henri Belgrand de Vaubois (1748-1839) francia tábornok. 1798 és 1800 között kitartóan védi Máltát, majd kapitulál.
[4] Ali Tepeleni (1740k.-1822) janinai beglerbég. A "Janina oroszlánja"-ként ismert ismert pasa jelentős önállósággal bírt a Balkán-félsziget közepén, noha természetesen Konstantinápoly alá tartozott.
Napóleon napiparancsa katonáihoz, 1798. június 28.[1]
"Napiparancs!
Keleti hadsereg
Főparancsnokság az Orient fedélzetén, VI. év Messidor 10.
Katonák!
Olyan hódítást vállaltál véghezvinni, amelynek kihatása a civilizációra és a kereskedelemre felbecsülhetetlen lesz!
A lehető legbiztosabb és legfájdalmasabb ütést fogod bevinni Angliának, amíg csak halálos csapást nem mérsz rá!
Fárasztó meneteléseken megyünk majd keresztül, súlyos csatákat fogunk megvívni. Minden vállalkozásunkban sikeresek leszünk. A Végzet velünk van!
A mameluk bejek, akik az angol kereskedelemnek kedveznek, akik sértésekkel árasztották el kereskedőinket, és akik zsarnokoskodnak a Nílus szerencsétlen lakosai felett, néhány nappal érkezésünket követően megszűnnek létezni!
Az emberek, akik között élni fogunk, mohamedánok, hitük első parancsa, hogy: "Nincs Isten Istenen kívül és Mohamed az ő prófétája."
Ne vitatkozz velük, viselkedjünk irányukba úgy, ahogy a zsidókkal és olaszokkal viselkedtünk! Mutassatok tiszteletet a muftik és imámok iránt, ahogy a rabbik is püspökök iránt!
Ugyanaz a tolerancia érvényesüljön a mecsetekkel és előírt szertartásokkal szemben, amit a kolostorokkal és zsinagógákkal, Mózes és Jézus Krisztus vallása iránt tanúsítottatok.
A római légiók minden vallást megvédtek. Az európai szokásoktól eltérő szokásokkal fogtok itt találkozni. Meg kell szoknotok őket. Azoik az emberek, akik közé megyünk, másként bánnak a nőkkel, mint mi, de ahogy minden országban, aki nemi erőszakot követ el, az itt is szörnyeteg.
A fosztogatás csak néhányat tesz gazdaggá, de mindannyiunkat megbecstelenít, elpusztítja erőforrásainkat, és ellenséggé teszi azokat az embereket, akikkel érdekünk, hogy barátok legyünk.
Az első várost[2], amellyel találkozni fogunk, Nagy Sándor építette. Minden lépésünknél olyan emlékeket fogunk találni, amelyek méltóak a versengésre.
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 244-245.o.
[2] Aexandria.
Bourrienne emlékezése a francia sereg Egyiptomba érkezéséről, 1798. július 2.[1]
"Július 2-án hajnali 1 órakor szálltunk partra Egyiptom földjén, Marabunál, mintegy három mérföldre Alexandriától. Ugyanazon reggel három órakor a fővezér Kléber[2], Bon és Morand hadosztályaival Alexandriához vonult. Az arab beudinok, akik a jobb szárnyunkban és a hátunk mögött köröztek, elhurcolták a lemaradozókat. Miután lőtávolságon belül értünk a városhoz, felmérték a falakat, és a francia vitézség hamarosan diadalmaskodott minden akadályon.
Az első vér, amely ebben a háborúban kiontatott, Kléber tábornok vére volt. Fejen találta egy golyóbis, no nem a fal szemrevételezésénél, hanem a támadás irányításánál.[3] Pompeius oszlopához[4] jött, ahol a fővezér és a vezérkar sok tagja összegyűlt. Ezen alkalom során beszéltem vele először, és e naptól kezdődött barátságunk.
Alexandria elfoglalása csak néhány órányi munka volt. Nem engedélyezték a kifosztását, ellentétben azzal, amit állítanak és amit gyakran ismételgetnek.
Bonaparte az alatt a hat nap alatt, amit Alexandriában töltött, helyreállította a rendet a városban és tartományban azzal aktivitással és tehetséggel, amelyet sohasem tudtam kellőképpen csodálni, és előkészületeket tett a hadsereg Bohahireh tartományon át történő menetelésére. Itt tartózkodása alatt egy proklamációt[5] adott ki..."
[1] Bourienne, 71.o.
[2] Jean-Baptiste Kléber (1753-1800), francia tábornok. Az egyiptomi hadjárat elején hadosztályparancsnok, majd Bonaparte távozása után az egyiptomi francia erők főparancsnoka. Kiválóan szerepel, mígnem 1800-ban merénylet áldozata lett Alexandriában.
[3] Klébernek nem esett komolyabb baja.
[4] Jellegzetes III. századi római oszlop Alexandria közelében, amelyet hibásan Pompeius Magnushoz kötött a hagyomány. Ma is megtekinthető.
[5] Lásd a következő dokumentumot!
Bonaparte kiáltványa az egyiptomi néphez, 1798. július 2.[1]
"Az Egyiptomot kormányzó bejek már elég régóta sértegették a francia nemzetet, s alázták meg kereskedőit: büntetésük órája elérkezett!
E Kaukázusban és Grúziában vásárolt rabszolgák bandája már elég régóta zsarnokoskodott a világ legszebb része felett, és Isten, aki mindennel rendelkezik, megparancsolta, hogy birodalmukat döntsék meg.
Egyiptom népei! Azt fogják mondani nektek, azért jöttem, hogy megsemmisítsem vallásotokat. Ne higgyétek el, válaszoljátok azt, hogy jogaitok visszaállításának és a bitorlók megbüntetésének céljával érkeztem, s a mamelukoknál is jobban tisztelem Istent, prófétáját és a Koránt! Válaszoljátok azt, hogy minden ember egyenlő Isten előtt, csak a bölcsesség, a tehetség és az erény különbözteti meg őket!
És vajon milyen bölcsesség, milyen tehetség és milyen erény hatalmazta fel a mamelukokat arra, hogy kisajátítsák maguknak azt, ami kellemessé és édessé teszi az életet?
Szép föld van valahol? A mamelukoké! Szép rabszolga, szép ló, szép ház? A mamelukoké! Ha Egyiptom az ő bérleményük, mutassák fel az Istentől kapott szerződést! Isten azonban igazságos és könyörületes a néppel.
Minden egyiptomi betölthet ezután minden állást, a lgbölcsebbek, a legtanultabbak és legerényesebbek fognak kormányozni, és a nép boldog lesz!
Valaha nagy városok, nagy csatornák és nagy kereskedelem volt itt. Mi semmisítette meg mindezt, ha nem a mamelukok mohósága, igazságtalansága és zsarnoksága?
Kádik, sejkek, imámok, csorbadzsik, mondjátok el a népnek, hogy mi az igaz muzulmánok barátai vagyunk! Talán nem mi döntöttük meg a pápa uralmát, aki azt mondta, hogy háborúzni kell a muzulmánokkal? Talán nem mi győztük le a máltai lovagokat, mert ezek az esztelenek azt hitték, hogy Isten őket jelölte ki a muzulmánkkal való háborúra? Talán nem mi voltunk évszázadokon keresztül a Nagyúr legjobb barátai (Isten teljesítse be vágyait!) és ellenségeinek ellenségei? A mamelukok ezzel szemben nem lázadtak-e fel a Nagyúr hatalma ellen, amelyet még mindig nem ismernek el? Csak azt teszik, amit szeszélyeik diktálnak.
Háromszor is boldogok azok, akik velünk tartanak! Vagyonuk és rangjuk gyarapodni fog. Boldogok azok, akik semlegesek maradnak! Idejük lesz megismerni minket, és alávetik magukat nekünk. De jaj, háromszor is jaj azoknak, akik fegyvert fognak a mamelukok mellett és harcba szállnak velünk! Nekik semmi reményük nincs, ők el fognak pusztulni.
1. Azon falvak, amelyek három mérföld távolságon belül vannak azon helyektől, ahol a hadsereg elvonul, küldöttséget indítanak útnak, hogy tudassák a tábornokkal, a sereg parancsnokával, hogy engedelmesek és kitűzik a hadsereg kék-fehér-vörös[2] zászlaját.
2. Mindazon falvak, amelyek fegyvert fognak a hadsereg ellen, felégettetnek.
3. Mindazon falvak, amelyek alávetik magukat a Nagyúr zászlaja alatt küzdő hadseregnek, barátaink, vagyis a hadsereg barátai lesznek.
4. A sejkek pecsételjék le a mamelukok javait, házait és tulajdonát, s gondoskodjanak róla, hogy semmit se raboljanak el!
5. A sejkek, kádik, imámok folytassák lakhelyük hivatali teendőinek ellátását, minden lakó maradjon otthonában, s az imákat folytassák rendes módon! Mindenki köszönje meg Istennek a mamelukok megsemmisítését, és kiáltsa: Dicsőség a szultánnak! Dicsőség barátjának, a francia hadseregnek! Legyenek átkozottak a mamelukok, és legyen boldog Egyiptom népe!
Bonaparte"
[1] Kiadva magyarul: A Nagy francia forradalom dokumentumai. Szerk.: Hahner Péter. Bp.: Osiris, 1999. 483-484.o.
[2] Hahner fordításában véletlenül fehér-kék-vörös áll.
Napóleon napiparancsa az árakról, 1798. július 9.[1]
"Keleti hadsereg
Főhadiszállás, Damanhur
VI. év messidor 21.
A főparancsnok az alábbi áruk árait a következőkben rögzítette:
- egy liba 26 sou[2] vagy 35 para[3]
- egy csirke 15 sou vagy 20 para
- egy pár galamb 18 sou vagy 24 para
- ürühús 8 sou vagy 11 para
- marhahús 6 sou vagy 10 para
- 3 tojás 3 liard[4] vagy 1 para
- egy font rizs 2 sou vagy 3 para
- egy font lencse 3 liard vagy 1 para
A főparancsnok megbízásából"
[1] Kiadva: Letters and Documents of Napoleon, 253.o.
[2] Sou - francia pénz, 1/20-ad Livre-t/Frankot ért ekkoriban.
[3] Para - Oszmán török pénz, amelyet Egyiptomban is használtak.
[4] Francia aprópénz, értéke 3 dénár volt.
Napóleon levele bátyjához, 1798. július 25.[1]
"Joseph Bonaparte polgártársnak, az Ötszázak tanácsa tagjának!
Kairó, VI. év thermidor 7.
A hivatalos lapokban látni fogod csatáink és Egyiptom meghódításának eredményét, amely elegendő ellenállásba ütközött ahhoz, hogy újabb oldalt tegyen hozzá e hadsereg katonai dicsőségéhez. Egyiptom a föld leggazdagabb országa kukoricában, rizsben, zöldségekben, húsban. Egyébként teljesen barbár. Nincs pénz még a csapatok kifizetésére sem. Lehetséges, hogy két hónap múlva visszatérek Franciaországba. Kérlek, vigyázz az érdekeimre! Magánéleti boldogtalanságom nagy, a fátyol végül egészen lehullott szememről.[2] Barátságod nagyon kedves a számomra, elveszíteni, és látni, hogy elárulsz engem, lenne az utolsó dolog, amely szükséges ahhoz, hogy [teljesen] embergyűlölővé váljak. Szomorú állapot, ha minden gondolatunk egyetlen ember szíve köré összpontosul.
Gondoskodj számomra egy vidéki házról, mire visszatérek, Párizs környékén vagy Burgundiában. Ott szándékozom bezárkozni télire: elegem van az emberi természetből. Magányra és csendre van szükségem, a nagyság untat, érzelmeim kiapadtak. A dicsőség varázsa 29 évesen ízetlen [már], mindent felemésztettem, csak az maradt, hogy valódi egoistává váljak. Megtartom a városi házamat, soha nem adom el senkinek. Éppen csak annyim van, amiből megélhetek. Viszlát, egyetlen barátom! Sohasem sértettelek meg. Ennyivel legalább tartozol nekem, bármit is kíván a szívem: megérted? Csókoltatom feleségedet és Jerome-ot.
Bonaparte"
[1] Kiadva: Letters and Documents of Napoleon, 258-259.o.
[2] Utalás arra, hogy eljutott hozá felesége hűtlenségének híre.
 |
A Nílusi csata
(Thomas Sutherland, 1816 - forrás) |
Horatio Nelson jelentése a Nílusi csatáról, 1798. augusztus 3.[1]
"Vanguard[2], a Nílus torkolatánál, 1798. augusztus 3.
Uram!
A mindenható Isten megáldotta őfelsége fegyvereit a legutóbbi csatában, nagy győzelmet aratva az ellenség flottája felett, amelyet megtámadtam augusztus 1-én napnyugtakor a Nílus torkolatánál. Az ellenség erős csatasorban volt kikötve az (zátonyok [alkotta]) öböl bejáratának védelmére, szárnyain számos ágyúnaszáddal, négy fregattal, egy ütegnyi ágyúval és mozsárral a szigeten a oldalukban, de semmi sem tudta megállítani Lordságod hajóraját, amelyet - megtisztelve személyemet -, parancsnokságom alá helyezett. Magas szintű fegyelmezettsége jól ismert, és ez a kapitányok ítélőképességével, együtt a tisztek és mindenféle személyzet vitézségével, teljességgel ellenállhatatlan volt.
Ha tollam bármit hozzáadhatna e kapitányok karakteréhez, örömmel hozzáírnám, de ez lehetetlen.
Sajnálom a Majestic[3] kapitányának, Westcottnak[4] elvesztését, akit a támadás elején megöltek, de a hajó olyan jól küzdött tovább első helyettesének, Cuthbert úr vezetésével, hogy megparancsnoltam neki, vigye a parancsnokságot, amíg Lordságod óhaja nem ismert.
Az ellenség hajói - kettő kivételével - mind szinte teljesen megfosztattak árbócaiktól, az a kettő két fregattal együtt - sajnálattal mondom - egérutat nyert. Biztosíthatom Önt, nem állt hatalmamban megakadályozni ezt. Hood kapitány mindent a legszebben igyekezett elkövetni, de nem volt hajóm megfelelő állapotban, hogy tudjam támogatni a Zealous-t[5], és így kénytelen voltam visszahívni.
Azt a támogatást és segítséget, amit Berry kapitánytól[6] kaptam, nem tudom kellőképpen kifejezni. Megsebesültem a fejemen[7], és le kellett vinni a fedélzetről, de a feladat nem szenvedett veszteséget az esemény miatt. Berry kapitány teljesen felnőtt az akkor folyó fontos feladathoz, s felkértem, hogy referáljon Önnek minden e győzelemmel kapcsolatos információról. Át fogja adni Önnek a másodparancsnok zászlaját[8], a [francia] főparancsnok lobogója [ugyanis] elégett a L'Orient-en.[9]"
[1] Kiadva: British Battles of the Napoleonic Wars, 109-110.o.
[2] A 74 ágyús harmadosztályú sorhajó, az HMS Vanguard, Nelson zászlóshajója volt a csata során. [3] Az HMS Majestic szintén egyike volt a brit flotta 74 ágyús sorhajóinak. [4] George Blagdon Westcott (1753-1798), a Royal Navy tisztje, halálát a csata során puskagolyó okozta. Síremléke a londoni Szent Pál-székesegyházban látható. [5] Az HMS Zealous szintén egy brit 74 ágyús sorhajó volt, amelynek parancsnoka volt az említett Hood kapitány. [6] Edward Berry (1768-1831), ekkor az HMS Vanguard kapitánya, később ott volt Nelson mellett a Trafalgari csatában is, karrierjében egészen az ellentengernagyi posztig jutott. [7] Ez már a sokadik sérülés volt Nelson karrierjében, egy megfáradt golyó találta homlokon. 1798-ra Nelson már elveszítette jobb szemét és jobb karját.
[8] Vagyis a francia flotta másodparancsnokának lobogóját.
[9] A L'Orient volt a francia hajóraj parancsnokának, François-Paul Brueys-nek a zászlóshajója. A hatalmas, 130 ágyús L'Orient a csata során teljesen elpusztult.
Napóleon parancsa a Köztársaság megünneplésére, 1798. augusztus 26.[1]
"Főparancsnokság, Kairó
VI. év fructidor 9.
Bonaparte főparancsnok rendelete:
1. cikkely
Vendémiaire, a Köztársaság megalakulásának évfordulóját a hadsereg minden állomáshelyén polgári fesztivállal ünnepli meg.
2. cikkely
Az alexandriai helyőrség Pompeius oszlopa körül ünnepel fesztivállal. Az eseményt kihasználják a messidor 16-i parancs végrehajtására.[1] A trikolor az oszlop tetejére fel lesz húzva. "Kleopátra tűi"[2] ki lesznek világítva.
3. cikkely
Kairóban hétoldalú piramis lesz felállítva az Ezbekija téren, amelynek öt oldalára azoknak az embereknek a neveit írják fel, akik az öt hadosztályból meghaltak Egyiptom meghódítása során. A hatodik [oldal] a haditengerészeté lesz, a hetedik a vezérkaré, lovasságé, tüzérségé és műszakiaké.
4. cikkely
A hadsereg azon része, amely Kairóban állomásozik, reggel 7 órakor felvonul oda [azaz a térre], és különféle manőverek elvégzése és hazafias dalok éneklését követően minden zászlóaljból egy-egy küldöttség indul, hogy a trikolort a nagy piramis csúcsára kitűzze.
5. cikkely
Az Ezbekija teret délután 4 órára úgy rendezik át, hogy a ló- és futóversenyek lehessenek ott, amelyen az ország bármely lakosa részt vehet, aki csak akar. A győzteseket díjazni fogják. Este a piramist kivilágítják és tüzijáték lesz.
6. cikkely
A Felső-Egyiptomban tartózkodó csapatok az ünnepséget Théba romjainál tartják meg.
7. cikkely
A vezérkari főnök, a tüzérség és a műszakiak parancsnokai, valamint Kairó parancsnoka egyeztetni fognak a fesztivál részletesebb programjainak elkészítésével kapcsolatosan.
Bonaparte"
[1] Kiadva: Letters and Documents of Napoleon, 271-272.o.
[2] Napóleon 1798. június 4-i parancsára utal, mely szerint az Alexandria elfoglalásakor elesettek nevét fel kell vésni az oszlopra.
[3] "Kleopátra tűi"nek hívtak egy pár újbirodalom korában készült obeliszket, amely Alexandriában állt. Ma a két obeliszk New Yorkban és Londonban található.
Napóleon levele Thévenard altengernagyhoz Franciaországban, 1798. szeptember 4.[1]
"Thévenard altengernagyhoz[2] Franciaországban!
Főhadiszállás, Kairó
VI. év fructidor 18.
Az Ön fiát[3] egy ágyugolyó ölte meg a tatfedélzeten. Szomorú kötelességem erről tájékoztatni Önt, tengernagy polgártárs, de becsülettel és fájdalom nélkül halt meg. Ez az egyetlen vígasz, amely enyhítheti egy apa fájdalmát gyászában. Mindannyian a halálra esküdtünk fel. Ér-e annyit néhány nappal hosszabb élet, mint a hazánkért való halál boldogsága? Megéri az ágyban való halál horrorja, körülvéve egy új generáció egoizmusával? Megéri a méltatlan és hosszan tartó betegség okozta szenvedést? Boldogok, akik csatatéren halnak meg! Örökké élnek az utókor emlékezetében. Ők soha nem keltenek szánalmat mint, a törékeny öregek, és a fájdalmas betegség által megkínzott férfiak. Ön tengernagy polgártárs, aki megőszült a katonai karrierje során, egy Önhöz és az országhoz méltó fiút fog gyászolni. Könnyeket hullatva emlékéért, velünk együtt fogja mondani, hogy dicső halála irigylésre méltó.
Tudja meg, hogy osztozom szomorúságában, és ne kételkedjen az Ön iránt érzett tiszteletemben!
Tisztelgek Ön előtt.
Bonaparte"
[1] Kiadva: Letters and Documents of Napoleon, 273.o
[2] Antoine-Jean-Marie Thévenard (1733-1815) francia politikus és tengerész.
[3] Antoine René Thévenard (1766-1798) francia tengerész, a Nílusi csatában veszítette életét, ahol az Aquilon nevű 74 ágyús sorhajó parancsnoka volt.
Napóleon kiáltványa Kairó lakosaihoz, 1798. december 21[1]
"Főhadiszállás, Kairó
VII. év nivôse 1.
Kóros hajlamú emberek tévútra vezettek közületek néhányat. Ők elpusztultak.[2] Isten megparancsolta nekem, hogy legyek megbocsátó és irgalmas a néphez: Megbocsátó és irgalmas voltam hozzátok.
Dühös voltam rátok, lázadásotok miatt. Két hónapra megfosztottalak titekek dívánotoktól[3], de ma visszaadom nektek, mivel jó magaviseletetek letörölte a lázadás szégyenfoltját.
Serifek, ulemák, mecsetek szónokai! Adjátok tudtul a népnek, hogy azok számára, akik könnyelműen ellenségemnek vallják magukat, nem lesz menedék sem ezen, sem a másvilágon. Van-e olyan vak ember, aki nem látja, hogy maga a végzet irányítja minden tettemet? Akad-e bárki hitetlen, aki kételkedik abban, hogy ebben a hatalmas univerzumban minden a végzetnek van alárendelve?
Adjátok tudtul a népnek, hogy a világ kezdete óta meg van írva, hogy az iszlám ellenségeinek elpusztítása és a keresztek ledöntése után ki kell jönnöm nyugatról teljesíteni a rám bízott küldetést! Hadd lássák, hogy a Korán szent könyvének több mint húsz szakaszában megjövendölték, hogy mi fog történni, és ami történni fog, az le van írva!
Tudassátok, hogy akiket csak a fegyverünktől való félelem tart vissza attól, hogy átkozzanak minket, újuljanak meg, mert a mennyekhez imádkozva ellenünk, saját kárhozatukat készítik elő! Az igaz hívők imádkozzanak a mi erőink sikereiért!
Mindenkit számon kérhetek szívének legtitkosabb gondolataiért, mert mindet ismerem, még azt is, amit senkinek sem mondtál el. Ám eljön a nap, amikor mindenki látni fogja a bizonyítékát annak, hogy magasabb hatalmak irányítanak, és emberi erőfeszítések nem vezethetnek sikerre ellenem. Boldogok azok, akik jók a hitben, és akik elsőként mellém állnak!..."
[1] Letters and Documents of Napoleon, 276-277.o
[2] 1798. október 21-22-én felkelés tört ki Kairóban a francia uralom ellen. A felkelés során a francia helyőrség vezetőjét, Dominique Dupuy dandártábornokot is megölték. A lázadást hamarosan leverték, a megtorlás során több ezer embert végeztek ki.
[3] Díván: muszlim helyi tanács.
Napóleon levele a dierktóriumhoz a szír hadjárat előestéjén, 1798. február 10.[1]
"A Végrehajtó Direktóriumhoz!
Főhadiszállás, Kairó
VII. év pluviôse 22.
Direktor polgártársak! Egy raguzai hajó érkezett Alexandria kikötőjébe pluviôse 7-én, fedélzetén Hamelin és Livron polgárokkal, a rakomány tulajdonosaival, amely borból, ecetből, posztóból brandy-ből, stb. állt. ... Magam kérdeztem ki Hamelin polgártársat. Információi meglehetősen ellentmondásosak. Július 6-a óta Európából semmi hírt nem kaptam.
Több mint hatvan hajót küldtem ki Önökhöz mindenféle nemzetiségűt mindenféle útvonalakon, ezért jól tájékozottnak kell lenniük az itteni helyzetünkről.
Szuezen keresztül megtudtuk, hogy hat francia fregatt, amely a Vörös-tenger torkolatánál cirkál, több mint 20 milliós nyereségre tett szert az angoloktól. Jelenleg egy korvettet építtetek Szuezben, és van egy négy szlúpból álló flottám a Vörös-tengeren.
Az angolok elérték a Portánál, hogy Dzsezzár pasa saját akkói pasalikja mellé a damaszkuszit is megkapja. Ibrahim, Abdullah és más pasák Gázában tartózkodnak és Egyiptom inváziójával fenyegetőznek.
Azonnal elindulok, hogy felkeressem őket. Ez kilenc napig tartó sivatagot jelent, fű és víz nélkül, de jelentős számú tevét gyűjtöttem össze, és remélem, hogy semmiben sem szenvedünk majd hiányt. Mire Önök elolvassák ezt a levelet, lehetséges, hogy már Salamon városának romjainál leszek.
Dzsezzár pasa egy ádáz 70 éves öregember, aki irracionálisan gyűlöli a franciákat. Gúnyosan válaszolt a barátságos megkeresésekre, amelyeket többször is tettem felé.
Három célom van a vállalt hadművelettel:
1. Biztosítani Egyiptom meghódítását egy erős támaszpont létrehozásával a sivatagon túl, amely bármely nemzet hadseregét elegendő távolságra tartja Egyiptomtól, így azok nem lesznek képesek együttműködni egy a tengerparton partraszálló európai hadsereggel.
2. Kikényszeríteni a Porta állásfoglalását, és ezzel támogatni az Önök által kétségtelenül megkezdett tárgyalásokat...[2]
3. Megakadályozni az angol cirkálókat abban, hogy utánpótláshoz jussanak Szíriában, s felhasználni a két hónapos telet a háborúra és tárgyalásokra, hogy az egész partszakaszt barátivá tegyük.
Elkísér a molla - aki a legtiszteltebb ember a muzulmán birodalomban a konstantinápolyi mufti után -, a négy fő szekta sejkje és az al-Hadzs emír[3] társaságában, aki a zarándokok feje.
A Ramadán, amely tegnap kezdődött, részemről a legnagyobb pompával lett megünnepelve. A korábban a pasa által ellátott feladatokat én vállaltam.
Desaix tábornok a katarakták[4] közelében van, több mint 160 mérföldbnyire Kairótól. Théba romjait kutatja. Minden pillanatban várom a hivatalos jelentést a csatáról, amely a mamelukokkal lezajlott, s amelyben Murád bej elesett[5] és öt-hat bej fogságba esett.
Boyer főadjutáns olyan romokat fedezett fel a Fájum melleti sivatagban, amelyet európaiak még sohasem láttak.
A következő futárral elküldöm Önöknek a Szuezi-csatorna szinttérképét[6], amelynek maradványai tökéletesen megőrződtek.
Létfontosságú, hogy fegyvereket küldjenek hozzánk, és hogy az Önök katonai és diplomáciai műveleteit úgy hajtsák végre, amitől segítséget kapunk. A hadviselés és a természetes okok veszteségeket hoznak számunkra. Két hónappal ezelőtt Alexandriában ragályos betegség tört ki. 200 ember esett áldozatul. Lépéseket tettünk a terjedés megakadályozására, le fogjuk győzni. Ezen expedíció során sok ellenséget kellett legyőznünk: a sivatagot, a helyi lakosságot, arabokat, mamelukokat, oroszokat, törököket, angolokat.
Ha a március folyamán Hamelin polgártárs jelentése igazolást nyer, és Franciaország fegyvert fog a királyok ellen, haza fogok térni.[7]
Ebben a levélben nem engedek meg magamnak semmiféle reflexiót a Köztársaság ügyeiről, hiszen hírek híján vagyok tíz hónapja.Mi teljes mértékben bízunk az Önök által hozott döntések bölcsességében és erélyességében.
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 282-283.o
[2] Napóleon abban a tudatban hagyta el Franciaországot, hogy Talleyrand külügyminiszter lesz Franciaország isztambuli nagykövete és az képes lesz a szultánnal elfogadtatni a francia védnökséget Egyiptom felett. Valójában Talleyrand sohasem indult el Isztambulba, és elveszítette állását is.
[3] Az al-Hadzs emírek vezették a legnagyobb karavánt, amely Ramadán idején Kairóból illetve Damaszkuszból Mekkába ment.
[4] A Nílus híres zúgói, vízesései a történelmi egyiptomi-núbiai és a mai egyiptomi-szudáni határon.
[5] Téves hír volt, Murád bej, a délre húzódó mamelukon vezére nem esett el a Desaix elleni harcokban.
[6] Az ókori csatornáról van szó természetesen.
[7] A mondat jelzi, hogy Napóleon augusztusban nem hirtelen hozta meg ezt a döntést, hanem már korábban is felmerült benne a távozás gondolata.
Napóleon levele Desaix tábornoknak, 1799. február 27.[1]
"Desaix vezérőrnagynak, Felső-Egyiptom főparancsnokának Kúsban!
Főhadiszállás, Gáza
VII. év ventôse 9.
Több mint egy hónapja nem kaptam levelet Öntől, tábornok polgártárs, bár közvetve kaptam híreket Kairó és Beni-Szuef tartomány parancsnokain keresztül. Most úgy vélem, körülbelül 300 mérföldnyire vagyunk egymástól. A vezérkar informálni fogja Önt az itteni katonai helyzetről. Átkeltünk 70 mérföldnyi sivatagon, ami rendkívül kimerítő volt. Sós víz, gyakran semmilyen. Ettünk kutyát, szamarat, tevét. Három napja iszonyatos szél fúj és zuhog az eső, az ég fekete, olyan idő van, mint Párizsban. A citromfák, olivaerdők és a rögös talaj éppen olyan, mint Languedoc vidékén. Az ember Béziers-be gondolja magát. A gázai erődben több mint 15 tonnányi lőport és nagy mennyiségű mindenféle kaliberű folyót találtunk. Holnap indulunk Jaffába. A mamelukok és Ibrahim bej Náblusz hegyeiben kerestek menedéket. Türelmetlenül várom a híreit!
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 284.o
Napóleon levele Dzsezzár pasához[1], 1799. március 9.[2]
"Dzsezzár pasához Akkóban!
Főhadiszállás, Jaffa
VII. év ventôse 19.
Egyiptomba való megérkezésem óta többször is tájákoztattam arról, hogy nem állt szándékomban háborút indítani Önök ellen, és hogy egyetlen célom a mamelukok elpusztítása volt. Nem válaszolt egyik megkeresésemre sem. Közöltem Önnel, hogy szeretném, ha eltávolítaná [Ibrahim bejt] Egyiptom határáról: de Ön távolról sem ezt tette, hanem csapatokat küldött Gázába, nagy raktárakat állított fel, azt híresztelte, hogy Egyiptomba akar behatolni, és inváziót hajtott végre, mikor 2000 katonát helyzett el El-Aris erődjében, amely tíz mérfölddel Egyiptom területén belül van. Ezért el kellett hagynom Kairót, és elhoznom ide a háborút, amelyet úgy tűnik, Ön provokált ki.
Gáza, Ramla és Jaffa tartományai a kezemben vannak... Napokon belül felvonulok Akkó ellen. De mi okom lenne, hogy megrövidítsem néhány évvel egy öreg ember életét, akit nem is ismerek? Mi van még néhány mérföldet nem számítva a meghódított tartományokig? És mivel Isten győzelmet ad nekem, szeretnék kegyes lenni - akárcsak Ő - nem csupán a néphez, de a vezetőihez is.
Nincs valódi oka arra, hogy az ellenségem legyen, hiszen a mamelukok ellensége volt. Pasalikját Gáza és Ramla tartománya és hatalmas sivatagok választják el Egyiptomtól. Legyen újra a barátom valamint a mamelukok és angolok ellensége: annyi jót fogok tenni Önnel, amennyit - ellenkező esetben - ártani fogok. Küldjön nekem választ egy ember által, aki teljhatalommal bír, és ismeri az Ön szándékait. Jelentkezzen ez fehér zászlóval az előőrseimnél, és megparancsnolom a vezérkaromnak, hogy küldjön Önnek egy oltalomlevelet, olyat amilyet itt csatolva talál.
E hónap 24-én Akkó ellen fogok vonulni, ezért még e nap előtt meg kell kapnom a válaszát![3]
Bonaparte"
[1] Ahmed (1725k-1804), akkói és damaszkuszi pasa. A kiváló képességű katona hírhedt kegyetlensége miatt kapta a "dzsezzár", vagyis a "mészáros" becenevet.
[2] Letters and Documents of Napoleon, 285.o
[3] Dzsezzár nem válaszolt a felhívásra, hanem felkészült a védekezésre.
Napóleon levele a Direktóriumhoz Akkó alól, 1799. május 10.[1]
"A Végrehajtó Direktóriumhoz!
Főhadiszállás, Akkó előtt
VII. év floréal 21.
Direktor polgártársak! ... Megérthették legutóbbi levelemből, a hadsereg gyors átkelését a sivatagon, El-Aris, Gáza és Jaffa elfoglalását, és az ellenség seregének szétszóratását, amely elvesztette raktárait, valamint tevéinek, vizestömlőinek és tábori felszereléseinek egy részét.
Még két hónap volt hátra a partraszállásokhoz kedvező időszakig, így elhatároztam, hogy üldözőbe veszem az ellenséges sereg maradványait, és folytatom a háborút két hónapig Szíria szívében.
Akkó ellen vonultunk...
27-én 20 este 8 órakor elfoglaltuk Haifát. Egy angol hajóraj horgonyzott a kikötőben.
Az angolok elfogtak négy ostromágyút, amelyet Alexandirában fedélzetre rakattam, de több bombával és ellátmánnyal megrakott csónak egérutat nyert és befutott Haifába...
Semmink sincs tábori ágyuinkon kívül, amivel felvonultathatunk Akkó ellen... Láthatják az ostromnaplóból, hogy germinál 6-án, 10-én, 18-án és 26-án az ellenség erős kitöréseket hajtott végre, amelyeket Vial tábornok[2] súlyos veszteségekkel visszavert, valamint hogy aknászaink a védmüveknél felrobbantották az ellenlejtőt, de az áttörés nem volt kivitelezhető.
12-én Murat tábornok[3] elfoglalta Szafedet, az ősi Betuliát. A lakók megmutatták azt a helyet, ahol Judit megölte Holofernészt. Ugyanezen a napon Junot tábornok[4] elfoglalta Názáretet...
Látni fogják az akkói ostrom naplójából azokat a munkálatokat, amelyeket különféle pontokon elvégeztek annak érdekében, hogy átjussunk az árkokon, és befészkelhessük magunkat a toronyba, amelyet aláaknáztak és ellenaknákkal védtek, és hogy amikor a 24 fontos [lövegek] megérkeztek, komolyan belevágtunk a városba történő betörésnek. [Látni fogják], hogy floréal 7-én, 10-én és 13-án az ellenség kitöréseket tett, amelyeket erélyesen visszavertek, hogy floréal 19-én az ellenség 30 török hadihajón erősítést kapott, hogy ugyanaznap négy kitörést is végrehajtott, amelyek megtöltötték a futóárkainkat holttestekkel, s hogy a leggyilkosabb támadást követően behatoltunk az erőd egyik legfontosabb pontjába.
Ma a sánc egyik kiemelkedő pontját foglaljuk el. Az ellenség kiépített egy második védelmi vonalat, amely Dzsezzár palotájára épül.
Az maradt már csak hátra számunkra, hogy betörjünk a városba. Ez azt jelentené, hogy minden egyes házat meg kellene ostromolnom, és több embert veszítenék el, mintsem szeretnék. Ráadásul túl mélyen benne járunk az évszakban, s amit terveztem, az megtörtént. Egyiptom hív engem.
Felállítok egy 24 fontos üteget, hogy leromboljam Dzsezzár palotáját és a város fő épületeit. Kilövök 1000 gránátot rá, és ez sok kárt fog okozni egy ilyen szűk helyen. Amikor Akkót romhalmazzá redukáltam, újra átkelek a sivatagon és készen leszek egy európai vagy török sereg fogadására, amely messidor vagy thermidor során partraszáll Egyiptomban.
Beszámolót fogok küldeni Kairóból, amely beszámol Desaix tábornok felső-egyiptomi győzelmeiről, ő ugyanis már több alkalommal elpusztította az Arábiából érkező csoportokat és szinte teljesen szétverte a mamelukokat.
Mindezen összecsapások során számos bátor férfiú halt meg, mindenekelőtt Caffarelli[5] és Rambeaud[6] tábornokok, sokan [pedig] megsebesültek, köztük Bon[7] és Lannes[8] tábornokok.
Mióta átkeltem a sivatagon, 500 ember esett el és kétszer ennyi a sebesültek száma. Az ellenség több mint 15000 embert veszített.
Előterjesztem Lannes tábornokot a vezérőrnagyi és Songis ezredes a tüzérségtől a dandártábornoki rangra...
Teljes mértékben meg voltam elégedve a hadsereggel minden harci eseménynél az európaiak számára új típusú hadviselés során. Megmutatkozott, hogy az igazi bátorságot és katonai tehetséget nem lehet meglepni, és elfogad mindenféle nélkülözést. Az eredmény reményeink szerint az előnyös béke lesz, valamint a dicsőség és prosperitás a köztársaság számára.
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 292-293.o
[2] Honoré Vial (1766-1813), francia tábornok, hadosztályparancsnok. A lipcsei csatában esett el 1813-ban.
[3] Joachim Murat (1767-1815), francia tábornok, később Napóleon sógora és nápolyi királya.
[4] Jean-Andoche Junot (1771-1813) francia tábornok.
[5] Louis-Marie-Joseph Maximilian Caffarelli (1756-1799) francia tábornok. A hadjárat során a féllábú "Caffa" Napóleon műszaki tisztje volt. Akkó ostroma során jobb karját puskagolyó miatt amputálni kellett, és végül a suövődményekbe belehalt.
[6] François Rambeaud (1745-1799) francia katonatiszt, akit Napóleon nevezett ki dandártábornokká a hadjárat során. Akkó ostroma során harcban esett el.
[7] Louis André Bon (1758-1799) francia tábornok, az egyiptomi hadjárat során hadosztályparancsnok. Akkó ostroma során május 10-én súlyos sebesülést szenvedett el, amelyben 19-én belehalt.
[8] Jean Lannes (1769-1809) francia katonatiszt, Napóleon kedvenc tábornoka. Lannes lábait 1809-ben Aspernnél ágyúgolyó tépte le, amelybe végül belehalt.
[9] Nicolas-Marie Songis des Courbons (1761-1810), francia katonatiszt, később tábornok.
Napóleon parancsa az evakuációra, 1799. május 15.[1]
"Dommartin dandártábornoknak[2], a Keleti hadsereg tüzérségi parancsnokának!
Főparancsnokság, Akkó előtt
VII. év floréal 26.
Polgártárs tábornok! Elengedhetetlen, hogy minden rendelkezésére álló embert felhasználva hordágyakat készítessen, hogy befejezhessük az evakuálást. Ez a legsürgetőbb, és azt kérem Öntől, hogy a munkát azonnal és haladék nélkül végezzék el!
Lehetőség szerint bizonyos számú halottaktól elvett puskát bocsásson a főszállásmester rendelkezésére, a pékek, hentesek, és egyéb adminisztratív alkalmazottak felfegyverzésére.
A főparancsnok megbízásából"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 294.o
[2] Elzéar Auguste Cousin de Dommartin (1768-1799), francia katonatiszt, a tüzérség parancsnoka Akkó alatt. Akkó alatt az utolsó napokban szerzett sérülésébe belehalt.
 |
Napóleon meglátogatja a jaffai pestiseseket
(Antoine-Jean Gros, 1804 - forrás) |
Napóleon levele a Direktóriumhoz, 1799. június 28.[1]
"A Végrehajtó Direktóriumhoz!
Főparancsnokság, Kairó
VII. év messidor 10.
... Hat hónappal ezelőtt járvány tört ki Alexandriában, nagyon jellegzetes tünetekkel. Damiettában enyhébb, Gázában és Jaffában rosszabb volt a helyzet. Kairóban vagy Szuezben, valamint Felső-Egyiptomban nem ütötte fel a fejét.
A csatolt létszámkimutatásból világosan kiderül, hogy Egyiptomba érkezésétől a mai napig a francia hadsereg 5344 főt veszített.
A szíriai hadjárat nagyszerű eredményeket hozott: urai vagyunk a teljes sivatagnak és ellenségeink ez évi haditervét felborítottuk. Kiváló férfiakat veszítettünk el. Bon tábornok belehalt sebeibe, Caffarelli halott, segédtisztem, Croizier halott, sokan megsebesültek.
Helyzetünk nagyon bíztató. Alexandria, Rosetta, Damietta, El-Aris, Katia, El Salhija erődítése zajlik, de ha azt akarják, hogy kitartsunk, 6000 főnyi erősítésre van szükségünk pluviôse [hónap] előtt. Ha még 15 ezret küldenek, bárhova mehetünk, akár Konstantinápolyba is.
Ebben az esetben szükségünk lenne 2000 lovasra, 500 munkásra, kőművesre, fegyverkovácsra, asztalosra, aknászra és utászra, öt féldandárra mindegyikben 2000 fővel, 20 ezer muskétára, 40 ezer szuronyra, 3000 szablyára, 6000 pár pisztolyra, 10 ezer gyalogásgi ásóra.
Ha lehetetlen ezt a segítséget nekünk elküldeni, akkor békét kell kötnünk, mert számolni kell azzal, hogy egy éven belül további 6000 embert veszítünk el. A következő évszakra tényleges létszámunk 15 ezer főre csökken, amiből 2000 ember kórházban lesz, 500 túl idős, 500 nem harcoló munkás, így 12 ezren maradunk, beleértve a lovasságot, tüzérséget, mérnököket és a vezérkart, és nem leszünk képesek ellenállni egy partraszállásnak, amelyet egy sivatagból történő támadással kombinálnak...
18-20 orvosra lesz szükségünk 60-80 sebésszel, [mert] sokan meghaltak. Ennek az országnak a betegségeit tanulmányozni kell. Mindegyik ismeretlennek tekinthető, de évről-évre jobban megismerjük őket és kevésbé veszélyessé válnak majd...
Minden gondolatunk Franciaországra irányul. Ha a királyok megtámadnák, határaink jól helyzetben vannak, s a nemzet harci szellemében és hadvezéreinkben megtalálják a merészségük megbüntetésére szolgáló eszközöket. A legszebb nap lesz számunkra, mikor étesülünk az első német köztársaság megalakulásáról.
Hamarosan elküldöm Önöknek a Szuezi-csatorna szinttérképét, egész Egyiptom, a csatornák és Szíria térképeit.
Gyakori kapcsolatban állunk Mekkával és Mokkával[2]. Többször írtam Indiába és Mauritiusba[3], hamarosan választ várok. A mekkai serif továbbítja levelezésünket.
Bonaparte"
[1] Letters and Documents of Napoleon, 298-299.o
[2] Mokka, kerteskedőváros Jemenben. Innen származik a híres kávéfajta, a mokka.
[3] Mauritius (Isle de France) ekkor francia gyarmat volt, amelyet 1810 végén foglalnak el a britak majd.
Napóleon búcsúja hadseregétől 1799. augusztus 22.
"A Keleti hadsereghez!
Főparancsnokság, Alexandria.
VII. év fructidor 5.
Tejintettel az Európából érkező hírekre, úgy döntöttem, hogy Franciaországba indulok. Kléber tábornokot hagyom itt a hadsereg parancsnokaként.
A hadsereg hamarosan híreket kap felőlem, többet most nem tudok mondani. Nehéz számomra elhagyni azokat a katonákat, akikhez leginkább kötődöm, de ez csak átmeneti lesz, és az új főparancsnok bírja a kormány és az én bizalmamat is.
Bonaparte"
 |
Napóleon Akkó ostrománál
(forrás: innen) |
Felhasznált irodalom:
Bourienne, F. de: Memoirs of Napoleon Bonaparte. London, 1904
British Battles of the Napoleonic Wars, 1793–1806. Comp.: Grehan-Mace. Barnsley: Pen and Sword, cop. 2013
Letters and Documents of Napoleon. I. Transl.: John Eldred Howard. New York, 1961
A Nagy francia forradalom dokumentumai. Szerk.: Hahner Péter. Bp.: Osiris, 1999.
Napoleon and the French in Egypt and the Holy Land. Ed.: Aryeh Shmuelevitz. Istanbul: Gorgias, 2010
